<!DOCTYPE html>
<link rel="apple-touch-icon" sizes="180x180" href="./img/favico/apple-touch-icon.png">
<link rel="icon" type="image/png" sizes="32x32" href="./img/favico/favicon-32x32.png">
<link rel="icon" type="image/png" sizes="16x16" href="./img/favico/favicon-16x16.png">
<link rel="manifest" href="./img/favico/manifest.json">
<link rel="stylesheet" href="./css/bootstrap.min.css"/>
<link rel="stylesheet" type="text/css" href="./css/fonts.css"/>
<link rel="stylesheet" type="text/css" href="./css/index.css"/>
<body>
<nav class="top-contact-navigation">
<h2 class="sr-only">Felső kapcsolati navigáció</h2>
<div class="container">
<div class="row">
<div class="col-12">
<ul>
<li><a href="mailto:laszlocss@gmail.com"><img src="./img/ico/mail.svg" alt="" role="img">laszlocss@gmail.com</a></li>
<li><a href="tel:+36306810400"><img src="./img/ico/mobile.svg" alt="" role="img">0630 681 0400</a></li>
</ul>
</div>
</div>
</div>
</nav>
<nav class="navbar navbar-toggleable-md">
<div class="container">
<button class="navbar-toggler navbar-toggler-right" type="button" data-toggle="collapse" data-target="#navbarSupportedContent" aria-controls="navbarSupportedContent" aria-expanded="false" aria-label="Toggle navigation">
<span class="navbar-toggler-icon"></span>
</button>
<a class="navbar-brand" href="index.html">
<img src="./img/ico/ancient-building.svg" alt="" role="img">
</a>
<div class="collapse navbar-collapse" id="navbarSupportedContent">
<ul class="navbar-nav ml-auto">
<li class="nav-item active">
<a class="nav-link" href="index.html">Főoldal
<span class="sr-only">(jelenlegi)
</span></a>
</li>
<li class="nav-item">
<a class="nav-link" href="hitelvek.html">Hitelvek</a>
</li>
<li class="nav-item">
<a class="nav-link" href="onlinebiblia.html">Online Biblia</a>
</li>
<li class="nav-item">
<a class="nav-link " href="tanulmanyok.html">Biblia tanulmányok
</a>
</li>
<li class="nav-item last-item">
<a class="nav-link" href="videok.html">Videók</a>
</li>
</ul>
</div>
</div>
</nav>
<header class="gray-bg">
<div class="container">
<div class="row">
<div class="col">
<nav class="breadcrumb">
<a class="breadcrumb-item" href="./index.html">Főoldal</a>
<span class="breadcrumb-item active">Főoldal</span>
</nav>
<h1>Főoldal</h1>
</div>
</div>
</div>
</header>
<main>
<div class="container">
<h4>A Biblia rövid áttekintése. Alapvető információk a Bibliáról</h4>
<p><b>Áttekintés a Bibliáról.</b></p>
<p>A Biblia Isten szava. A Biblia Isten üzenetét tartalmazza. A Szentírás megírásában kb. 1500 év leforgása alatt mintegy 40 ember vett részt. A szerzőket Isten ihlette az írásra.
Isten ihlette azt jelenti: Isten emberi írókban munkálkodva, egyéniségüket és stílusukat felhasználva isteni tekintéllyel rendelkező, hibátlan írásokat hozott létre. Biblia szó jelentése: könyvek. A
görög biblion (könyvtekercs) többes számú alakja. A Biblia összesen 66 könyvet tartalmaz. Két nagy fő egysége van 1. Ószövetség, 39 könyvet tartalmaz 2. Újszövetség, 27 könyvet tartalmaz Miért
olvassuk a Bibliát? A Biblia az emberi élet könyve, mely megmutatja, hogyan élhetünk Isten tetszésére, hogyan élhetünk olyan életet, ami jó az embernek. Bemutatja azt is, hogy Isten hogyan viszonyul
az emberiséghez. Megtanulandó igevers: 2.Tim 3, 16-17. A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten
embere, minden jó cselekedetre felkészített. A Biblia keletkezése, nyelvei és fordításai Az Ószövetség nyelvei: héber, arám (csak Dániel könyve) Az Újszövetség nyelve: görög Kr. u. 400-ban Jeromos
fordította le latinra a Bibliáit, melyet Vulgatának (közönséges) nevezünk. Ekkor a Római Birodalom nyelve a latin volt, így mindenki olvashatta a Szentírást. Az Ó- és Újszövetséget egy kötetbe
elsőnek Jeromos foglalta össze. Magyar nyelvre elsőnek Károli Gáspár fordította le a Bibliát 1590-ben. Azóta már számos magyar fordítása van a Szentírásnak. Azt a folyamatot, melyben a Szentírás
tartalma kialakult kanonizációnak hívjuk. A kánon szó jelentése: mérték (mérőléc). A szó arra utal, hogy a Szentírás csak olyan könyveket tartalmaz, amelyek megfeleltek bizonyos kritériumoknak,
igazodnak egy bizonyos mértékhez.</p>
<p><b>Az Ószövetség könyvei: </b></p>
<p>Mózes 1. könyve, Mózes 2. könyve, Mózes 3. könyve, Mózes 4. könyve, Mózes 5. könyve,
Józsué könyve, Bírák könyve, Ruth könyve, Sámuel 1. könyve, Sámuel 2. könyve,
Királyok 1. könyve, Királyok 2. könyve, Krónikák 1. könyve, Krónikák 2. könyve, Ezsdrás könyve,
Nehémiás könyve, Eszter könyve, Jób könyve, Zsoltárok könyve, Példabeszédek könyve,
Prédikátor könyve, Énekek éneke, Ézsaiás könyve, Jeremiás könyve, Jeremiás siralmai,
Ezékiel könyve, Dániel könyve, Hóseás könyve, Jóel könyve, Ámos könyve, Abdiás könyve,
Jónás könyve, Mikeás könyve, Náhum könyve, Habakuk könyve, Zofóniás könyve, Haggeus könyve,
Zakariás könyve, Malakiás könyve.</p>
<p>Törvény: A zsidók Mózes öt könyvét Isten törvényének, vagyis Tórának nevezik. A világ, benne az ember teremtéséről, Izráel népének létrejöttéről, az egyiptomi szabadulásukról, a
Sínai hegynél adott isteni rendelkezésekről (benne a 10 parancsolattal), illetve a pusztai vándorlásukról olvashatunk benne. Történeti könyvek: Izráel történetét mondják el onnan kezdve, hogy Józsué
vezetésével fokozatosan elfoglalják az „ígéret földjét”. (kb. Kr.e. 1400). Beszámol a királyság létrejöttéről, belső és külső viszályokról, Asszír és babiloni fogságba vitelről. (Kr.e. 1050-Kr.e.
586). Eszter könyve a fogságban Törvénykönyv Történeti könyvek Költészeti, bölcseleti könyvek Prófétai könyvek 4 levő zsidóság egy kritikus élethelyzetéről számol be. Ezsdrás és Nehémiás könyve a
fogság utáni időszakról ad híradást. Költészeti, bölcseleti könyvek: Jób könyve dráma egy ember szenvedéseiről. A zsoltárok lírai költemények, imádságok, énekek Istenhez. Nagyon sok zsoltárnak Dávid
király a szerzője. A Példabeszédek, illetve Prédikátor könyve Salamon király mondásait foglalja össze. Az Énekek éneke egy szerelmi történetet beszél el keleti szerelmes költemény formájában.
Prófétai könyvek: A próféták Isten szavának tolmácsolói. Az üzenetet kaphatták látomásban, álom által, hallható hangon, vagy belső sugalmazásra. A próféták Istent dicsőítő életre buzdítottak,
megtérésre hívták a bűnösöket, hirdették a Messiás (Krisztus) ígéretét. A nagy” illetve „kis” prófétai megjelölés a könyveik mérete alapján lett megállapítva.</p>
<p><b>Az Újszövetség könyvei: </b></p>
<p>Történeti könyvek: A négy evangéliumot és az Apostolok cselekedeteit tartalmazza. Az evangéliumok Jézus életéről, tanításáról írnak. A négy evangélium nem
négy féle evangéliumot jelent, egy evangélium (Jézus élete) van négy szemszögből (a szerzőik belátása szerint) leírva. Az Apostolok cselekedetei Jézus Krisztus mennybemenetele utáni időszakról számol
be, az apostolok szolgálatairól, gyülekezetek létrejöttéről kapunk beszámolót. Apostoli levelek: Az apostoli levelek legnagyobb részét Pál apostol levelei teszik ki. Összesen 13 páli levelet találunk
az újszövetségben. Ezek között van konkrét helyi gyülekezetnek (pl. rómabeliekhez írt levél), illetve nagyobb földrajzi területen élő több gyülekezeteknek írt levél (pl. galáciabeliekhez írt levél,
Galácia egy tartomány, több gyülekezet tartozott ehhez a területhez), valamint személyeknek írt levél (Timóteus, Titusz, Filemon). Prófétai könyv: Az Újszövetségben csak egy prófétai könyv van, a
Jelenések könyve. János apostol Pátmosz szigetén írta a könyvet, mely tartalmaz hét gyülekezetnek adott üzenetet, illetve jövőbeli események isteni kinyilatkoztatását foglalja magában. Evangélium
jelentése: örömhír Apostol jelentése: küldött Apokaliptika: kinyilatkoztatás, leleplezés</p>
<h4>A BIBLIA - RÖVID ÁTTEKINTÉS 1. MIRŐL SZÓL A TÖRTÉNET?</h4>
<p>Az ószövetségi könyvek nem a héber kánon sorrendjében találhatóak Bibliánkban. A Septuaginta sorrendjét követik, amely időrendi és tartalmi csoportosítás
szempontjából megfelelőbb. Az Újszövetség iratainak sorrendjét az ókori egyházatyák alakították ki. Erről is azt mondhatjuk, hogy logikus, alkalmas sorrend. A Septuagintában található sorrendet vette
át a Biblia ókori latin fordítása, a Vulgata is, ennek révén lett általánosan elterjedt.A Biblia Isten szövetségéről szól, amit olyan emberekkel kötött, akiket arra hívott el, hogy
megismerjék, szolgálják Őt és beszéljenek Róla az embereknek. Az Ó- és Újszövetség története röviden így foglalható össze: A világ teremtése után az első emberpár ellenszegült Isten parancsának,
ezáltal az ember elszakadt Istentől és ebben a bűnös állapotban jön a világra. De Isten nem hagyott el, és elkészítette számunkra a szabadulás útját. I.e. 2100 körül Isten kinyilatkoztatta magát
Ábrahámnak, aki akkor vándorolt ki a mezopotámiai Ur városából Kánaánba (kb. a mai Izrael területe). Ő lett Izráel népének ősatyja. Leszármazottai mintegy 200 évvel később az éhínség elől Egyiptomba
menekültek, ahol eleinte jólétben, majd elnyomás és rabszolgaság alatt éltek. Isten nem felejtette el őket. I.e. 1400 körül elhívta Mózest, hogy vezesse ki a népet a fogságból. Isten az Ígéret
földjére, Kánaánba vezette őket, de Isten elleni lázadásuk (a Sínai-hegynél kötött szövetség megsértése) 40 évi pusztai vándorláshoz vezetett. Józsué vezetése alatt értek al új hazájukba, ahol
elfoglalták a már létező és később épült városokat. Az Ígéret földjét felosztották a 12 törzs között. Amíg a nép királyaként engedelmeskedett Istennek, virágzott az ország és lakói boldogok voltak.
Amikor megfeledkeztek Istenről, elbuktak. I.e. 1050 körül Izráel arra kérte Istent, hogy királyt választhassanak maguknak. Sámuel próféta Sault kente fel királlyá, akinek uralkodása -amint Isten
előre megmondta- zsarnokoskodássá fajult. Őt Dávid követte, aki kiváló (bár nem hibátlan) uralkodó volt, majd Salamon következett, aki felépítette Jeruzsálemben az istentisztelet központját, a
Templomot. A 12 törzs nem értett egyet abban, hogy ki legyen Salamon utódja, ezért a tíz északi törzs (Izráel) Jeroboámot, a két déli törzs (Júda) pedig Roboámot választotta királyának. Isten a
kettészakadt országot prófétái által figyelmeztette, hogy térjenek meg a bálványimádásból és a külső vallásosságból. Sem az izráeliek, sem a júdaiak nem tartották meg a szövetséget. Először Izráelen
teljesültek be a próféciák, amikor i.e. 721-ben Asszíria lerohanta, Júdát pedig a babiloniak pusztították el I.e. 586-ban. Miután Perzsia legyőzte Babilont, a nép visszatérhetett a fogságból. Újra
felépíthették Jeruzsálemet és a Templomot Ezsdrás és Nehémiás vezetése alatt. Itt (kb. i.e. 430) ér véget az Ótestamentum története. Ezután a nép újra pogányok (a makedónok, majd Róma) uralma alá
került, de remélték, hogy Isten elküldi a Messiást, azt a Dávidhoz hasonló nagy királyt, aki visszaállítja az ország függetlenségét. Végül megszületett Jézus, a megígért Szabadító. Követői
felismerték, hogy ő a Messiás és Isten emberi formában, küldetése pedig nem politikai, harci feladat, hanem egy új szövetség megkötése, nem csak a választott néppel, hanem minden emberrel, aki
elfogadja őt Megváltójául. Hároméves földi szolgálata idején tanított és gyógyított egész Izráelben, de sokan úgy látták, működése veszélyt jelent a politikai stabilitásra nézve, ezért istenkáromlás
vádjával elfogták és keresztre feszítették (i.u. 30). Három nap múlva tanítványai és apostolai találkoztak a feltámadott Jézus Krisztussal, hat héttel később pedig a Szentlélek leszállt rájuk és a
feltámadott Krisztus hirdetőivé lettek. Megszületett az egyház. Az apostolok hirdették azt az örömhírt (evangéliumot), hogy Isten megbocsátja bűneit és örök életet ad annak, aki hittel elfogadja,
hogy Jézus az ő bűneiért halt meg és hálából átadja Neki az életét. Az Újtestamentum elmondja, hogyan üldözték az ősegyház tagjait, de egyben arról is tanúskodik, hogy Isten hogyan védelmezi és
növeli az Ő gyülekezetét, mert ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges. Az apostoli levelekből és A jelenések könyvéből megismerhetjük mindazt, amit a Szentlélek Jézus mennybemenetele után
kijelentett Istenről és az Ő követéséről, a keresztyén hit alapjairól.</p>
<div class="focim">A BIBLIA KÖNYVEI</div>
<div class="focim">ÓSZÖVETSÉG</div>
<div class="focim">Az Ószövetség könyvei</div>
<div class="szines1">
<p><b>Törvénykönyv</b></p>
<p>Mózes 1. könyve</p>
<p>Mózes 2. könyve</p>
<p>Mózes 3. könyve</p>
<p>Mózes 4. könyve</p>
<p>Mózes 5. könyve</p>
</div>
<div class="szines2">
<p><b>Történeti könyvek</b></p>
<p>Józsué könyve</p>
<p>Bírák könyve</p>
<p>Ruth könyve</p>
<p>Sámuel 1. könyve</p>
<p>Sámuel 2. könyve</p>
<p>Királyok 1. könyve</p>
<p>Királyok 2. könyve</p>
<p>Krónikák 1. könyve</p>
<p>Krónikák 2. könyve</p>
<p>Ezsdrás könyve</p>
<p>Nehémiás könyve</p>
<p>Eszter könyve</p>
</div>
<div class="szines3">
<p><b>Költészeti, bölcseleti könyvek</b></p>
<p>Jób könyve</p>
<p>Zsoltárok könyve</p>
<p>Példabeszédek könyve</p>
<p>Prédikátor könyve</p>
<p>Énekek éneke</p>
</div>
<div class="szines4">
<p><b>Prófétai könyvek</b></p>
<p><b>Nagy Próféták</b></p>
<p>Ézsaiás könyve</p>
<p>Jeremiás könyve</p>
<p>Jeremiás siralmai</p>
<p>Ezékiel könyve</p>
<p>Dániel könyve</p>
<p><b>Kis Próféták</b></p>
<p>Hóseás könyve</p>
<p>Jóel könyve</p>
<p>Ámos könyve</p>
<p>Abdiás könyve</p>
<p>Jónás könyve</p>
<p>Mikeás könyve</p>
<p>Náhum könyve</p>
<p>Habakuk könyve</p>
<p>Zofóniás könyve</p>
<p>Haggeus könyve</p>
<p>Zakariás könyve</p>
<p>Malakiás könyve</p>
</div>
<p>Az Ószövetség öt részre tagolható: a pentateuchoszra (azaz Mózes 5 könyvére), a történelmi témájú könyvekre (Józsuétól Eszterig), a lírai könyvekre (Jóbtól az
Énekek Énekéig), a nagyprófétákra (Ézsaiástól Dánielig), valamint a kisprófétákra (Hóseástól Malakiásig). Az Ószövetség létrejötte a Kr. e. 1400 és Kr. e. 400 közötti időszakra tehető. Az ószövetségi
könyvek túlnyomó többségében héberül íródtak, kivéve néhány arám nyelvű részt (amely lényegében a héber nyelv egyik változata volt).
<br>
Az Ószövetség elsősorban Isten és Izráel kapcsolatáról szól. Mózes 5 könyve – a pentateuchosz – arról számol be, hogy miként kötött Isten szövetséget Izráellel. A történeti könyvek
Izráel történelmét ismertetik, a győzelmeket és sikereket, valamint a kudarcokat és veszteségeket is beleértve. A lírai könyvek közelebbi bepillantást engednek Isten Izráelhez fűződő kapcsolatába, és
érzékeltetik, milyen fontos volt Isten számára, hogy a nép tisztelje Őt és engedelmeskedjen neki. A prófétai könyvekben Isten felszólítja Izráelt, hogy térjen meg a bálványimádásból és a
hűtlenségből, hogy azután Istenhez fűződő kapcsolatát ismét az engedelmesség és a lelki hűség jellemezhesse.
<br>
Az „Első szövetség” talán találóbb címe lehetne az Ószövetségnek.</p>
<h4>Történeti könyvek Törvénykönyvek</h4>
<p>(Az emberiség egyetemes őstörténete és Izráel ősatyáinak története)</p>
<h4>Mózes első könyve (a Teremtés könyve) (Izráel története)</h4>
<p>A kezdetekről szól: röviden elmondja a világ és az ember teremtését, a bűn eredetét. Leírja, hogyan találkozott Ábrahám Istennel és azt, hogyan kerültek a zsidó nép ősatyjai (a
pátriárkák) Egyiptomba.</p>
<p><b>Szerző: </b>Mózes 1. könyvének nem ismert a szerzője. A hagyomány mindig is Mózesnek tulajdonította, és határozott érvek nem
szólnak e feltevés ellen.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Mózes 1. könyve nem adja meg keletkezésének dátumát. Feltehetően valamikor Kr. e. 1440 és 1400 között, vagyis az Egyiptomból
való kivonulás és a Mózes halála közötti időben íródott.
<br>
<b>A könyv célja: </b>Mózes 1. könyvét a Biblia „melegágyaként” is szokás emlegetni, a Biblia legfontosabb tanításainak „csírái” tudniillik már Mózes 1.
könyvében is felbukkannak. Az ember bűnbeesése mellett a megváltás ígéretét is megörökíti (1Móz 3,15). A teremtés, az ember bűnössége, a megigazulás, az engesztelés, a harag, a kegyelem, az isteni
szuverenitás és a felelősség kérdéséről és sok egyéb doktrínáról is szó esik ebben a világ és az emberiség eredetét ismertető könyvben.
<br>
Mózes 1. könyve az élet számos nagy kérdésére választ ad, mint például a következők: (1) Honnan jövünk? (Isten teremtett bennünket – 1Móz 1:1) (2) Miért vagyunk itt? (azért, hogy
kapcsolatban lehessünk Istennel – 1Móz 15:6) (3) Hová tartunk? (van egy hely, ahová a halálunk után kerülünk – 1Móz 25:8). Mózes 1. könyve a tudósokhoz, a történészekhez, a teológusokhoz, a
háziasszonyokhoz, a földművesekhez, a világutazókhoz és egyáltalán: minden emberhez szól. Nagyszerű bevezetése az emberiségre vonatkozó isteni terv történetének – vagyis a Bibliának.
<br>
<b>Kulcsigék: </b>1Móz 1:1: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.”
<br>
1Móz 3:15: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.”
<br>
1Móz 12:2-3: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden
nemzetsége.”<br>
<br>
1Móz 50:20: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Mózes 1. könyve két részre osztható: az őstörténetre és a pátriárkák történetére. Az őstörténeten belül olvashatunk (1) a
teremtésről (1Móz 1-2); (2) az ember bűnbe eséséről (1Móz 3-5); (3) az özönvízről (1Móz 6-9); valamint (4) a szétszóratásról (1Móz 10-11). A pátriárkákról vagy másképpen az ősatyákról szóló
feljegyzések négy nagyszerű férfiú életét örökítik meg: (1) Ábrahámét (1Móz 12-25:8); Izsákét (1Móz 21:1-35-29); (3) Jákobét (1Móz 25:21-50:14) és (4) Józsefét (1Móz 30:22-50:26).<br>
<br>
Isten jó világot teremtett, amelyben nem volt bűn. Az embert azért alkotta, hogy személyes kapcsolatban legyen vele. Ádám és Éva vétkeztek, s ezzel gonoszságot és halált
szabadítottak a világra. A gonoszság nőttön-nőtt a világban egészen addig, mígnem mindössze egyetlen család maradt, akikben Isten valami jót is fel tudott fedezni. Isten özönvizet bocsátott a földre,
hogy elsöpörje színéről a gonoszságot, de Noét és családját az állatokkal együtt megmentette a pusztulástól. Az emberek az özönvíz után ismét sokasodni kezdtek, és benépesítették az egész
világot.<br>
<br>
Isten Ábrahámot választotta, hogy rajta keresztül támasszon magának választott népet, és közülük születhessen meg a megígért Messiás. A kiválasztott vérvonalban Ábrahám után a fia
Izsák, azután pedig Izsák fia, Jákob következett. Isten Jákob nevét Izráelre változtatta, és az ő tizenkét fia lett a tizenkét izraelita törzs ősatyja. Istennek úgy tetszett, hogy Egyiptomba küldje
Jákob József nevű fiát. Valójában testvérei irigysége és kegyetlensége folytán került oda, ám Isten jóra fordította a testvérek gonosz szándékát, s végül József mentette meg Jákobot és családját a
pusztító éhínségtől, akkorra ugyanis igen nagy befolyásra tett szert Egyiptom földjén.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Számos újszövetségi téma Mózes 1. könyvében gyökerezik. Jézus Krisztus az asszony Magva, aki elpusztítja Sátán erőit
(1Móz 3:15). József története azt példázza, hogy Isten Fiának áldozata Isten tervében az emberiség javát szolgálta, még ha azokat az embereket gonosz szándék is vezérelte, akik keresztre feszítették.
A Bibliában sok helyen olvasunk maradékról”, s közülük Noé és családja az első. Isten a nehéz körülmények közepette és a legrosszabb esélyek dacára is megőrzött egy maradékot, akik hűek maradtak
hozzá. A babiloni fogság után visszatérhetett Jeruzsálembe az izraeliták maradéka; Isten az Ézsaiás és Jeremiás könyvében leírt üldözések alatt is megőrzött egy maradékot; 7000 pap elrejtőzött
Jézabel haragja elől, így ők életben maradhattak; Isten azt ígéri, hogy a zsidók maradéka egy napon elfogadja majd az igazi Messiást (Róm 11). Az Ábrahám hitt Istennek, s később ez a hit lesz Isten
ajándéka és a megváltás alapja zsidók és pogányok számára egyaránt (Ef 2:8-9; Zsid 11).<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Mózes 1. könyvének kiemelkedő fontosságú témája, hogy Isten öröktől fogva létezik, és Ő teremtette a
világot. A szerző nem próbál érvelni Isten létezése mellett; egyszerűen megállapítja, hogy Isten mindenek felett való, s mindig is az volt, és az is marad. Ugyanígy bízhatunk a Mózes 1. könyvében
közölt többi igazságban, még ha némelyek tagadják is azokat. Kultúrától, nemzetiségtől és nyelvtől függetlenül minden ember elszámolással tartozik a Teremtő felé. Mindnyájunkat elválaszt tőle a bűn,
amely az ember bukásával jött be a világba, ám Isten egy kicsiny nemzeten, Izráelen keresztül kinyilatkoztatta és minden ember számára megismerhetővé tette üdvözítő tervét.
<br>
<br>
Isten alkotta a világmindenséget, a földet és minden élőt, s joggal bízhatunk benne, hogy mindennapi problémáinkkal is törődik. Ha Isten kézbe vesz egy reménytelen helyzetet, amilyen
például a gyermektelen Ábrahám és Sára helyzete volt, csodálatos dolgok történhetnek, csak bíznunk kell benne, és engedelmeskednünk neki. Józsefhez hasonlóan bennünket is érhetnek szörnyűségek és
igazságtalanságok, de Isten mindig nagyobb jót hoz ki belőle, ha hiszünk benne és mindenható tervében. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket
elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8:28).</p>
<h4>Mózes második könyve (A kivonulás könyve)</h4>
<p>Elmondja, hogyan vezette ki Isten a zsidó népet az egyiptomi fogságból. Átadta nekik a Tízparancsolatot, amely a Istennek az emberi életvitelre vonatkozó törvényeit
tartalmazza.</p>
<p><b>Szerző: </b>Mózes 2. könyvét Mózes írta (2Móz 17:14; 24:4-7; 34:27).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Mózes 2. könyve Kr. e. 1440 és Kr. e. 1400 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A könyv másik címe kivonulás vagy idegen szóval: exodus”. Isten időszámítása szerint az izraeliták Egyiptomból való kivonulásával
véget ért Ábrahám leszármazottainak az rabszolgasága (1Móz 15:13), és kezdetét vette az Ábrahámmal kötött szövetség keretében adott ígéret beteljesedése, miszerint Ábrahám utódai nem csupán az Ígéret
földjén élhetnek majd, hanem megsokasodnak és nagy nemzetté is lesznek (1Móz 12:1-3, 7). A könyv talán Jákob leszármazottainak gyors számbeli gyarapodását hivatott megörökíteni egyiptomi
szolgaságuktól kezdve egészen addig, amíg az Ígéret Földjén megalapították teokratikus nemzetüket.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>2Móz 1:8: „Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet.”<br>
<br>
2Móz 2:24-25: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt
rájuk Istennek.”<br>
<br>
2Móz 12:27: „Az ÚR páska áldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és
leborult.”<br>
<br>
2Móz 20:2-3: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”<br>
<br></p>
<p></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>Mózes 2. könyve ott folytatja, ahol Mózes 1. könyve abbahagyja a beszámolót arról, hogy Isten miként
bánt választott népével, a zsidókkal. Ott veszi fel az események fonalát, amikor Izráel családtagjai az akkor már befolyásos embernek számító József vendégeként Egyiptomba költöznek, és egészen addig
követi nyomon történetüket, amikor végre megszabadulnak a kegyetlen rabszolgaságból, amelybe az „új király” taszította őket, „aki már nem ismerte Józsefet” (2Móz 1:8).<br>
<br>
Az 1-14. részekben arról olvasunk, hogy miként sanyargatta a fáraó a zsidókat, hogyan emelkedett ki közülük Mózes vezetőül, milyen csapásokkal sújtotta Isten Egyiptomot, amikor a
fáraó ellene szegült a parancsának, és hogyan indultak el végül a zsidók Egyiptomból. Figyelemmel kísérhetjük Isten szuverén és hatalmas munkáját a csapások közepette – melyek az elsőszülöttek
halálával és az első páskavacsora elrendelésével végződnek –, majd az izraeliták megszabadulása, a Vörös-tenger kettéválasztása és az egyiptomi sereg megsemmisítése során.<br>
<br>
A könyv középső része a pusztai vándorlást, valamint azt örökíti meg, hogy Isten mindeközben csodálatosan gondot viselt népére. Ám a nép annak ellenére is folyamatosan zúgolódott és
lázadozott, hogy Isten kenyeret adott nekik a mennyből, vizet a kősziklából, édes vizet a keserű helyett, győzelmet ellenségeik felett, saját kezével kőtáblákba vésett törvényét, sőt köd- és
tűzoszlop formájában még jelenlétével is megajándékozta őket.<br>
<br>
A könyv harmadik része a frigyláda készítéséről számol be, majd az építendő szent sátor terveit ismerteti a különböző áldozatokkal, oltárokkal, berendezésekkel, ceremóniákkal és
istentiszteleti formákkal együtt.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Az izraeliták számára előírt különféle áldozatok az utolsó Áldozat, Isten Páskabáránya, azaz Jézus Krisztus előképének
tekinthetők. Az utolsó egyiptomi csapás éjszakáján leöltek egy hibátlan bárányt, és vérével megjelölték a zsidó házak ajtófélfáit, hogy az öldöklő angyal elkerülje azokat. Ez a kép Jézust, Isten
hibátlan és szeplőtelen Bárányát (1Pt 1:19) vetíti előre, aki szintén „megjelöl” bennünket a vérével, hogy örök életünk lehessen. Krisztus szimbolikus ábrázolásai között említhetjük Mózes 2.
könyvében a szilából való vízfakasztás történetét is (2Móz 17:6). Ahogyan Mózes rácsapott a sziklára, hogy éltető víz fakadjon fel belőle, és az emberek szomjukat olthassák, úgy mért csapást Isten is
üdvösségünk Kősziklájára, amikor a keresztfára küldte, hogy azután számunkra is élő víz fakadhasson e Kősziklából (Jn 4:10). A pusztában hulló mennyei manna szintén tökéletes előképe Krisztusnak, az
Élet Kenyerének (Jn 6:48), akit Istentől kaptunk, hogy életünk legyen.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Mózes törvénye részben azért adatott az embereknek, hogy rájöjjenek, hogy képtelenek azt betartani. A törvény betartása
révén tehát nem nyerhetjük el Isten tetszését. „Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által
nem igazul meg egy ember sem” – mondja Pál apostol (Gal 2:16).<br>
<br>
Az izraeliták iránt tanúsított isteni gondviselés – a szolgaságból történő szabadulásuktól kezdve a pusztában hulló mannáig és fürjekig – nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy az Úr
kegyelmesen gondot viselt népéről. Isten megígérte, hogy minden szükségünket betölti. „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor
1:9).<br>
<br></p>
<p></p>
<p>Bíznunk kell az Úrban, mert Ő minden bajunkból meg tud bennünket szabadítani. Nem engedi, hogy a bűn mindörökre büntetlenül maradjon, ezért bátran átengedhetjük
neki az igazságszolgáltatást és a bosszúállást. Ha kimenekít bennünket egy áldatlan állapotból, ne akarjunk ismét ugyanoda visszatérni. Ha valamit kér tőlünk, elvárja, hogy aszerint cselekedjünk, ám
ezzel együtt kegyelmet is tanúsít irántunk, mert tudja, hogy a magunk erejéből képtelenek vagyunk a teljes engedelmességre.</p>
<h4>Mózes harmadik könyve (A léviták könyve)</h4>
<p>Szabályozza Izráel istentiszteletét. Kulcsfogalmai a tisztaság és a szentség. Az ószövetségi szertartások ma talán furcsának tűnnek, de ezek Isten szentségét hangsúlyozták és
segítettek az Istennel való kapcsolat fenntartásában.</p>
<p><b>Szerző: </b>Mózes 3. könyvét Mózes írta.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Mózes 3. könyve Kr. e. 1440 és Kr. e. 1400 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A 400 éven át tartó egyiptomi szolgaság ideje alatt a többistenhívő, pogány egyiptomi kultusz eltorzította az izraeliták Istenről
alkotott fogalmát. Mózes 3. könyve azzal a céllal íródott, hogy tanítást és törvényt adjon a bűnös, ám a szolgaságból immár megszabadított nép elé, és szabályozza a szent Istenhez fűződő
kapcsolatukat. A könyv azt hangsúlyozza, hogy a szent Istennel történő találkozás minden embert szentségre kell, hogy ösztönözzön. A bűn miatt megfelelő engesztelő áldozatokra van szükség (8-10
részek). A könyv további témái között szerepel az étrend (tiszta és tisztátalan ételek), a gyermekszülés, valamint a szigorú szabályozás alá eső betegségek (11-15. rész). A 16. részben az engesztelés
napjáról olvasunk, amelyen minden évben áldozatot mutattak be az egész nép bűnéért. A további részek arról szólnak, hogy az izraelitáknak a személyes, erkölcsi és társadalmi élet terén is
körültekintően kellett eljárniuk, ellentétben az őket körülvevő pogányoknál látott gyakorlatokkal (17-22. rész).<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>3Móz 1:4: „Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést szerezzen.”<br>
<br>
3Móz 17:11: „Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez
engesztelést.”<br>
<br>
3Móz 19:18: „Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Az 1-7. rész a laikusoktól és a papoktól egyaránt megkövetelt áldozatokat ismerteti. A 8-10. rész Áron és fiai pappá
szenteléséről szól. A 11-16. rész a tisztátalanság különböző eseteire vonatkozó előírásokat tartalmazza. Az utolsó 10 részben a szentséggel kapcsolatos gyakorlati irányelvek olvashatók. Az
istentiszteleti rendbe különböző ünnepeket is iktattak, melyeket azután Isten utasításai szerint tartottak meg és gyakoroltak. Isten parancsolatainak megtartása áldást, megszegésük pedig átkot vont
maga után (26. rész). A 27. rész az Úrnak való fogadalomtételekről szól.<br>
<br>
Mózes 3. könyvének központi témája a szentség. Isten saját szentségére tekintettel népétől is elvárta a szentséget. Ehhez szervesen kapcsolódik az engesztelés témaköre is. Az
izraelitáknak szentnek kellett lenniük Isten előtt, ám a szentséget kizárólag megfelelő engesztelés útján érhették el.<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A 10 rituális istentiszteleti gyakorlat közül több is Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus személyét és munkáját ábrázolja. A
Zsidók 10-ben az áll, hogy a Mózesi törvény „az eljövendő javaknak csak árnyéka”, ami azt jelenti, hogy azok az áldozatok, amelyeket a papok az emberek bűneiért nap mint nap bemutattak, a végső, nagy
Áldozatra, Jézus Krisztusra utalnak, aki áldozatával egyszer s mindenkorra megtisztította mindazokat, akik hisznek benne. A Törvény ideiglenes szentséget szerzett, ám ezt felváltja a teljes
engesztelés, amikor a keresztények bűneiket Krisztus igazságára cserélik (2Kor 5:21).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten nagyon komolyan veszi a szentségét, és nekünk is hozzá hasonlóan kell cselekednünk. A posztmodern egyházra jellemző
az a trend, hogy Istent a magunk képmására alakítjuk, és olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyekkel szeretnénk, ha rendelkezne azok helyett, amelyekről Igéjében olvasunk. Isten tökéletes
szentsége, természetfeletti dicsősége és megközelíthetetlen világossága” (1Tim 6:16) sok hívő számára teljesen ismeretlen fogalom. Arra kaptunk elhívást, hogy a Világosságban járjunk, és kiszorítsuk
az életünkből a sötétséget, hogy azután tetszésre találjunk Isten szemében. A szent Isten nem tűri, ha övéi szégyentelen módon égbekiáltó bűnöket követnek el, s szentsége úgyszólván megkívánja tőle,
hogy megbüntesse a bűnt. Éppen ezért mi sem vehetjük félvállról sem a bűnt magát, sem pedig azt a tényt, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és nem tüntethetjük fel világosságként a sötétséget.<br>
<br>
Hála legyen Istennek azért, hogy mivel Jézus meghalt helyettünk, többé nem kell állatáldozatokat felajánlanunk! Mózes 3. könyve az elejétől a végéig a helyettes áldozatról szól. Az
állatoknak azok helyett kellett meghalniuk, akik vétkeztek. Hasonlóképpen, de messze tökéletesebb módon helyettesítette Jézus kereszthalála azt a büntetést, amelyet a bűneink miatt érdemelnénk. Így
immár teljes szentségben és félelem nélkül állhatunk meg Isten színe előtt, hiszen Krisztus igazságán keresztül lát bennünket.</p>
<h4>Mózes negyedik könyve (Számok könyve)</h4>
<p>A népszámlálásról és a pusztai vándorlásról szól, de törvényeket is tartalmaz.</p>
<p><b>Szerző: </b>Mózes 4. könyvét Mózes írta.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Mózes 4. könyve Kr. e. 1440 és 1400 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Mózes 4. könyvének üzenete univerzális és időtlen. Isten népének szolgálatáról és életviteléről szól, s arra emlékezteti a híveket,
hogy szellemi harc részesei. Mózes 4. könyve lényegében a törvényadás (2Mózes és 3Mózes) és az Ígéret Földjére történő belépésre való felkészülés (5Mózes és Józsué) közti időszakról
tudósít.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>4Móz 6:24-26: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd
orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!”<br>
<br>
4Móz 12:6-8: „Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a
szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!”<br>
<br>
4Móz 14:30-34: „Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok,
hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. De ti holtan hullotok el itt a pusztában. Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és
bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek. Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt
számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A Mózes 4. könyvében feljegyzett események többsége a pusztában játszódik, elsősorban az izraeliták vándorlásának második és
negyvenedik éve között. A könyv első 25 része a vándorló izraeliták első generációjával, a többi rész pedig a második generációval történteket örökíti meg. Mózes 4. könyvén – az egész Ószövetséghez
hasonlóan – végigvonul az engedelmesség, valamint a lázadás, majd azt követő megtérés és áldás témája.<br>
<br>
A szentség témája, amelyet Mózes 3. könyve vetett fel, Mózes 4. könyvében is folytatódik, ahol megláthatjuk, miként tanította és készítette fel Isten a népét arra, hogy beléphessenek
Kánaánba, az Ígéret Földjére. A könyv jelentőségét bizonyítja az is, hogy az Újszövetség számos helyen utal rá. A Szentlélek az 1Korinthus 10:1-12-ben különösen felhívja a figyelmet Mózes 4.
könyvére. Az, hogy „mindez pedig példaképpen történt velük”, arra utal, hogy az izraeliták vétkeztek, ezért „többségükben nem lelte kedvét az Isten”.<br>
<br>
Pál a Róma 11:22-ben „Isten jóságát és keménységét” említi, ami dióhéjban tulajdonképpen Mózes 4. könyvének az üzenete. Isten „keménységét” mutatja, hogy a lázadó nemzedék a
pusztában lelte halálát, és sohasem tehették be a lábukat az Ígéret Földjére. Isten jósága a következő nemzedék életében érhető tetten. Isten megóvta, megőrizte és minden szükségessel ellátta őket
egészen addig, amíg birtokukba nem vehették majdani hazájukat. Mindez Isten igazságosságára és szeretetére emlékeztet bennünket, ami mindig tökéletes harmóniában nyilvánul meg.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Isten szentséget követelt népétől, ám ennek az elvárásának csak Jézus Krisztus tett maradéktalanul és végérvényesen
eleget, aki azért jött, hogy helyettünk is betöltse a törvényt (Mt 5:17). A Messiás eljövetelének ígérete át- meg áthatja a könyvet. Az áldozatra szánt „hibátlan vörös tehén”, amelyről a 19. részben
olvasunk, Isten Bárányának, azaz Krisztusnak az előképe, aki szintén hibátlan és szeplőtlen volt, és a bűneinkért kellett meghalnia. A póznára tűzött és testi gyógyulást hozó érckígyó (21. rész)
szintén Krisztus felemeltetését vetíti előre – egyrészt a keresztre, másrészt az Ige szolgálatában, hogy aki csak hittel rátekint, annak lelki gyógyulásban lehessen része.<br>
<br>
A 24. részben Bálám egy Jákobból származó csillagról és királyi pálcáról beszél a negyedik példabeszédében. Ez Krisztusról szóló prófécia, akit a Jelenések 22:16 ragyogó, dicsőséges
és fényt árasztó hajnalcsillag”-nak nevez. De a királyi pálca is az Ő kezében van, hiszen mindenek felett uralkodik. Nem csupán királyi nevet visel, de királysága is van, ahol a kegyelem, a
könyörület és az igazságosság pálcájával uralkodik.<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A Mózes 4. könyvéből levezethető legfontosabb újszövetségi teológiai téma nem más, mint hogy a bűn
és a hitetlenség – és különösen a lázadás – Isten ítéletét vonja maga után. Az 1. Korinthusi levél 10. része határozottan megállapítja – a Zsidókhoz írt levél 3:7 – 4:13 versei pedig erőteljesen
utalnak rá –, hogy a Mózes 4. könyvében olvasható események megszívlelendő és elrettentő példaként írattak meg. „Ne kívánjunk gonosz dolgokat” (6. vers), „ne is paráználkodjunk” (8. vers), „Krisztust
se kísértsük” (9. vers), és a zúgolódást és panaszkodást is kerüljük (10. vers) – int bennünket az apostol.<br>
<br>
Az izraelitáknak 40 éven át kellett a pusztában bolyonganiuk lázadásuk miatt, és Isten hasonlóképpen nekünk is megengedi olykor, hogy eltávolodjunk tőle és nélkülöznünk kelljen
jelenlétét és áldásait, ha lázadtunk ellene. Ám Isten hű és igaz, és miképpen az izraelitákat is helyreállította és bevitte a nekik szánt földre, úgy a keresztényeket is elvezeti oda, ahol áldásokban
lehet részük, és bensőséges kapcsolatban lehetnek vele, feltéve, hogy megbánják a bűneiket és visszatérnek hozzá (1Jn 1:9).</p>
<h4>Mózes ötödik könyve (A második törvénykönyv)</h4>
<p>Tartalmazza Mózes beszédeit a néphez, amelyekben Isten iránti engedelmességre szólított fel, a törvény megismétlését és az Izráelnek tett ígéreteket.</p>
<p><b>Szerző: </b>Mózes 5. könyvét Mózes írta, és az valójában Mózes prédikációinak a gyűjteménye, amelyeket közvetlenül a Jordánon
való átkelés előtt intézett Izráel népéhez. „Ezeket a beszédeket mondta el Mózes” (1:1). Az utolsó részt valaki más írhatta (talán Józsué).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A könyvben szereplő prédikációk az azt megelőző 40 napos időszakban hangoztak el, mielőtt Izráel belépett volna az Ígéret
Földjére. Az első igehirdetés a 11. hónap 1. napján hangzott el (1:3), és az izraeliták 70 nappal később, az 1. hónap 10. napján keltek át a Jordánon (Józs 4:19). Ha kivonjuk ebből a Mózes halálát
követő 30 napos gyászt (5Móz 34:8), 40 napot kapunk. Ekkor Kr. e. 1410-at írtak.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Az izraeliták új generációja az Ígéret Földjének kapujában állt. Ők nem voltak részesei a Vörös-tengeren való csodás átkelésnek,
sem fültanúi a törvényadásnak a Sínai-hegynél, de egy új földre kellett belépniük, ahol számtalan veszély és kísértés leselkedett rájuk. Mózes 5. könyve azért adatott, hogy Isten törvényére és
hatalmára emlékeztesse az új nemzedéket.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>„Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak
parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.” (5Móz 4:2)<br>
<br>
„Halld meg, Izráel: „Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az
igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Móz 6:4-7)<br>
<br>
„Így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek
minden igéjét! Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” (5Móz
32:46-47)<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Az izraeliták azt a parancsot kapták, hogy emlékezzenek négy dologra: Isten hűségére, Isten szentségére, Isten áldásaira és
Isten figyelmeztetéseire. Az első három rész felidézi, hogyan jutottak el az izraeliták Egyiptomból aktuális tartózkodási helyükre, Moáb földjére. A 4. rész engedelmességre és a hozzájuk mindvégig hű
Isten iránti hűségre szólít fel.<br>
<br>
Az 5-26. rész a törvény megismétlése. Mózes az új nemzedékkel is közli a Tízparancsolatot, az áldozatokra és ünnepnapokra vonatkozó törvényeket és egyéb előírásokat. Azoknak, akik
engedelmeskednek, áldásokat ígér (5:29; 6:17-19; 11:13-15), míg a törvényszegők számára éhínséget helyez kilátásba (11:16-17).<br>
<br>
Az áldás és átok témája a 27-30. részekben is folytatódik. A könyv ezen része azzal zárul, hogy határozott döntés elé állítja Izráelt: „előtökbe adtam az életet és a halált, az
áldást és az átkot”. Isten jót akar népének, ezért ezt a tanácsot adja nekik: „Válaszd hát az életet” (30:19).<br>
<br>
Az utolsó fejezetekben Mózes bátorítja a népet, Józsuét rendeli utódjául és még egyszer, utoljára megáldja Izráel valamennyi törzsét. A 34. rész Mózes halálának a körülményeit
ismerteti. Mózes felmászott a Piszgá nevű hegy csúcsára, ahonnan az Úr megmutatta neki az Ígéret Földjét, ám oda ő már nem léphetett be. Mózes az Úr jelenlétében halt meg 120 esztendős korában, de
még mindig éles szemű és életerős emberként. Mózes 5. könyve Isten e nagy prófétájának rövid nekrológjával zárul.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Mózes 5. könyvében számos újszövetségi téma megtalálható. A legfontosabb ezek közül a Mózesi törvény maradéktalan
betartásának fontossága és egyben lehetetlen volta. A Törvényt újra meg újra áthágó emberek bűneiért engesztelésül hozott áldozatok végetlennek tűnő sora Krisztus áldozatában „egyszer s mindenkorra”
beteljesedett (Zsid 10:10). A kereszten elvégzett megváltó művének köszönhetően nincs szükségünk több bűnért való áldozatra.<br>
<br>
Az izraeliták kiválasztása előrevetíti a Krisztusban hívők kiválasztását (1Pt 2:9). Mózes az 5Mózes 18:15-19-ben egy másik prófétáról jövendöl – az eljövendő nagy Prófétáról, aki
maga a Messiás. Mózeshez hasonlóan Ő is isteni kinyilatkoztatás részese és hirdetője, valamint népének vezetője lesz (Jn 6:14; 7:40).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Mózes 5. könyve Isten Igéje a fontosságát hangsúlyozza. Isten Igéje életünk szerves része. Noha már nem az ószövetségi
törvény alatt élünk, továbbra is rajtunk áll, hogy alárendeljük-e az életünket Isten akaratának. A puszta engedelmesség áldást von maga után, míg a bűnnek is megvannak a maga
következményei.<br>
<br>
Egyikünk sem áll „a törvény felett”. Még Mózesnek is engedelmeskednie kellett annak ellenére, hogy Isten vezetőül és prófétául választotta. Az Ígéret Földjére végül éppen azért nem
léphetett be, mert nem volt engedelmes Isten világos parancsának (4Móz 20:13).<br>
<br>
Pusztai megkísértésekor Jézus háromszor is Mózes 5. könyvéből idézett (Mt 4). Így mutatta be, hogy milyen fontos a szívünkbe rejtenünk Isten Beszédét, ha nem akarunk vétkezni ellene
(Zsolt 119:11).<br>
<br>
Izráelhez hasonlóan nekünk is meg kell emlékeznünk Isten hűségéről. A Vörös-tengeren való átkelés, a Sínai-hegyre leszálló szent isteni jelenlét vagy a pusztában hulló mennyei manna
számunkra is bátorítást jelenthet. Aki előre szeretne jutni, annak érdemes időnként visszatekintenie, hogy felidézze, mi mindent tett vele Isten a korábbiakban.<br>
Ezenkívül Mózes 5. könyve gyönyörű képet fest elénk egy szerető Istenről, aki vágyik a gyermekeivel való kapcsolatra. Az Úr azt mondja, hogy szeretetből hozta ki Izráelt Egyiptomból
„erős kézzel”, és puszta szeretetből mentette meg őket (5Móz 7:7-9). Milyen csodálatos is, hogy szabadok lehetünk a bűn kötelékétől és a mindenható Isten szeretetét
élvezhetjük!</p>
<h4>Izráel története a bírák korában</h4>
<h4>Józsué</h4>
<p>Hogyan ment végbe Kánaán elfoglalása Józsué vezetése alatt (1-12. rész) és hogyan osztották fel az országot a 12 törzs között (13-24. rész)?</p>
<p><b>Szerző: </b>Józsué könyve nem nevezi nevén a szerzőjét. Nagy valószínűség szerint jórészt Józsué, Nún fia írta, aki Mózes
nyomdokaiba lépve Izráel vezetője lett. A könyv utolsó része Józsué halála után íródott egy vagy akár több személy tollából. Az is elképzelhető, hogy több részt is Józsué halálát követően
szerkesztettek / állítottak össze.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Józsué könyve vélhetően Kr. e. 1400 és 1370 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Józsué könyve áttekintést nyújt az Isten által megígért föld elfoglalásáért vezetett katonai hadjáratokról. Az Egyiptomból való
kivonulást, majd a negyven éven át tartó pusztai vándorlást követően az újonnan létrejött nemzet alig várta, hogy beléphessen az Ígéret Földjére, leigázhassa annak lakóit, és elfoglalhassa a
területüket. A könyv az eseményeket lerövidítve és válogatva enged bepillantást az Ígéret Földjéért vívott számos csatába, valamint nem csupán annak elfoglalásába, hanem a tizenkét törzs közti
felosztásába is.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Józs 1:6-9 „Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik
adom. Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak
jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.
Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.”<br>
<br>
Józs 24:14-15: „Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg
Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a
folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Józsué könyve tovább folytatja az izraeliták történetét az Egyiptomból való kivonulás után. Arról a mintegy húsz éves
időszakról tudósít, amikor Józsué volt a nép vezetője, akit Mózes kent fel Mózes 5. könyvének a végén. A 24 részből álló könyv tartalma a következőképpen foglalható össze:<br>
<br>
1-12. rész: Az Ígéret Földjének meghódítása<br>
13-22. rész: Az Ígéret Földjének felosztására vonatkozó utasítások<br>
23-24. rész: Józsué búcsúbeszéde<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A parázna Ráháb az izraeliták Istenébe vetett erős hitének köszönhetően a Zsidó levél 11. részében felsorolt hithősök
között szerepel (11:31). Története Istennek a bűnösök iránt mutatott kegyelméről és a hit általi megigazulás kizárólagosságáról szól. És ami ennél is fontosabb: Isten kegyelméből Ráháb a messiási
vérvonalba is bekerült (Mt 1:15)!<br>
<br>
A Józsué könyve 5. részében leírt ceremoniális szertartások egyike az Újszövetségben teljesedik be maradéktalanul. Az 1-9. versekben arról olvasunk, hogy Józsuénak körül kellett
metélnie a pusztában született nemzedéket, amikor beléptek az Ígéret Földjére. Amint ez megtörtént, Isten „elhárította az egyiptomi gyalázatot” az izraelitákról, azaz megtisztította őket korábbi
életük bűneitől. A Kolossé 2:10-12 úgy jellemzi a hívőket, mint akiknek a szívét maga Krisztus metélte körül, aki által levetkőzhetik a korábbi, Krisztus nélküli életükre jellemző bűnös
természetüket.<br>
<br>
Isten menedékvárosokat alapított, hogy legyen olyan hely, ahol a megtorlástól való félelem nélkül élhet az, aki véletlenül más halálát okozta. Számunkra Krisztus a menedék, akihez
„odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe” (Zsid 6:18).<br>
<br>
Józsué könyvének egyik leghangsúlyosabb teológiai témája a nyugalom. Az izraeliták 40 éves pusztai vándorlásuk után végre bemehettek abba a nyugalomba, amelyet Kánaán földjén
készített nekik Isten. A Zsidó levél írója az ő esetüket állítja elénk figyelmeztetésképpen, hogy a hitetlenségünk nehogy bennünket is meggátoljon a Krisztusban elkészített nyugalom helyére történő
bemenetelben (Zsid 3:7-12).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Józsué könyvének egyik kulcsigéje az 1. rész 8. verse: Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem
tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva.” Az Ószövetség tele van olyan történetekkel, amikor a nép „megfeledkezett” Istenről és Isten Igéjéről, aminek
azután borzasztó következménye lett. A keresztények számára Isten Igéje az élet nélkülözhetetlen eleme. Ha elhanyagoljuk, életünk kárt szenved, ám ha megszívleljük az 1:8 versben olvasott alapelvet,
tökéletesek” és Isten országában hasznosak lehetünk (2Tim 3:16-17), s azt fogjuk tapasztalni, hogy a Józsué 1:8-9-ben olvasott ígéretek ránk is érvényesek.<br>
<br>
Józsué kiválóan példázza, micsoda értéket jelent egy jó mentor. Józsué éveken át közel volt Mózeshez, és látta, hogyan követi Mózes csaknem tökéletesen Istent. Józsué Mózestől
tanulta meg azt is, hogy miként lehet imádságban beszélgetni az Úrral. Az engedelmesség terén is Mózes járt előtte példaként. Józsué a jelek szerint Mózes hibájából is tanult, amelyért olyan súlyos
árat kellett fizetnie, hogy nem léphetett be az Ígéret Földjére. Ha élsz, akkor te is mentor vagy. Valaki, valahol figyel téged. Valaki nálad fiatalabb vagy valaki, akire hatással vagy, figyelemmel
kíséri, hogyan élsz és mire hogyan reagálsz. Valaki tőled tanul. Valaki a te példádat követi. Mentorolni valakit sokkal többet jelent a puszta szavaknál. A mentor egész élete vizsgálat tárgya
lesz.</p>
<h4>Bírák</h4>
<p>Folytatódik a honfoglalás. Az Isten iránti engedelmesség áldásai és a Tőle való elfordulás átkai is megmutatkoznak a bírákról, Izráel akkori vezetőiről szóló történetekben</p>
<p><b>Szerző: </b>A bírák könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány Sámuel prófétának tulajdonítja. A könyvben fellelhető
bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy A bírák könyvének szerzője nem sokkal a bírák kora után élt, és Sámuelre éppen ráillik ez a jellemzés.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A bírák könyve vélhetően Kr. e. 1045 és 1000 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A bírák könyve két részre osztható: 1) Az 1-16. részek a felszabadító háborúkról számolnak be attól kezdve, amikor az izraeliták
legyőzték a kánaániakat egészen a filiszteusok felett aratott győzelemig és Sámson haláláig; 2) a 17-21. részek, amelyek tulajdonképpen függeléknek tekinthetők, és nem kapcsolódnak az előző részek
tartalmához. Ezek a részek egy olyan kort mutatnak be, „amikor nem volt király Izráelben” (Bír 17:6; 18:1; 19:1; 21:25). Eredetileg Ruth könyve is A bírák könyvéhez tartozott, de Kr. u. 450-ben
kiemelték belőle, és ettől kezdve külön könyvként tartják számon.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Bír 2:16-19: „Akkor bírákat támasztott az ÚR, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak, hanem más
istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. Mert amikor az ÚR bírákat támasztott nekik,
maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az ÚR, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. De amikor meghalt a
bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal.”<br>
<br>
Bír 10:15: „Izráel fiai ekkor azt mondták az ÚRnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket!”<br>
<br>
Bír 21:25: „Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A bírák könyve tragikus beszámoló arról, hogy miként vették természetesnek Jahvét [Istent] Izráel fiai éveken, sőt
évszázadokon át. A bírák könyve szomorú ellentéte Józsué könyvének, ahol arról olvasunk, hogy Isten hogyan áldotta meg az izraelitákat engedelmességükért a föld meghódítása során. A bírák könyvében
ezzel szemben egy engedetlen és bálványimádó népet látunk, amely vereséget-vereségre volt kénytelen elszenvedni. Ám valahányszor megtért a nép gonosz útjáról és segítségül hívta az Úr nevét, Isten
sohasem mulasztotta el kinyújtani feléjük szerető karját. (Bír 2:18) Isten 15 bírán keresztül is hű maradt Ábrahámnak tett ígéretéhez, hogy megvédi és megáldja majd az utódait (1Móz
12:2-3).<br>
<br>
Józsué és kortársai halála után az izraeliták visszatértek Baal és Astárót imádatához. Isten hagyta, hogy a népet utolérjék a hamis istenek tiszteletének súlyos következményei, s a
nép ilyenkor rendszerint segítségért kiáltott Jahvéhoz. Isten bírákat küldött gyermekeihez, hogy megtanítsák a népet az igaz életre, de az emberek újra meg újra hátat fordítottak Istenüknek, és
tovább folytatták gonosz életvitelüket. Mindazonáltal Isten a maga részéről hű maradt Ábrahámmal kötött szövetségéhez, és A bírák könyve által felölelt 480 éves időszakon át újra meg újra
megszabadította a népet elnyomóitól.<br>
<br>
A leginkább említésre méltó bíra valószínűleg Sámson volt, aki 12-dikként következett a sorban, és a könyörtelen filiszteusok alatt elszenvedett 40 éves szolgaság után állt az
izraeliták élére. Sámson 20 évnyi bíráskodás után végre győzelmet szerzett Isten népének a filiszteusok felett, ám ez az életébe került.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A Sámson anyjához intézett angyali üzenet, mi szerint fiút szül, aki Izráel vezetője lesz, azt a jelenetet vetíti előre,
amikor Mária kap hírt a Messiás érkezéséről. Isten mindkét nőhöz angyalt küldött ezzel az üzenettel: „Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz" (Bír 13:7; Lk 1:31), aki Isten népének vezetője
lesz.<br>
Az, hogy Isten a bűneik és elutasításuk ellenére együtt érzett népével és megszabadította őket, a kereszten függő Krisztust vetíti elénk. Jézus azért halt meg, hogy megszabadítsa
övéit a bűneikből – azaz minden embert, aki valaha hisz majd benne. Bár azok közül, akik földi szolgálata idején követték őt, a többség végül elbukott és megtagadta, Jézus hű maradt ígéretéhez, és
felment a keresztre, hogy mindnyájunkért meghaljon.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Az engedetlenség minden esetben ítéletet von maga után. Az izraeliták tökéletesen bemutatták, hogy mit ne tegyünk.
Ahelyett, hogy levonták volna a tanulságot, hogy Isten minduntalan megbünteti őket, ha fellázadnak ellene, ők továbbra is engedetlenkedtek és kivívták maguk ellen Isten nemtetszését és fenyítését. Ha
megmaradunk az engedetlenségben, Isten bennünket is megfenyít – nem mintha örömét lelné a szenvedésünkben, hanem azért, mert „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit
fiává fogad” (Zsid 12:6).<br>
<br>
A bírák könyve Isten hűségéről tanúskodik. Akkor is, „ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad" (2Tim 2:13). Még ha az izraelitákhoz hasonlóan hűtlenné válunk is hozzá, Ő akkor is hűségesen
megszabadít és megőriz bennünket (1Thessz 5:24), és megbocsát, ha erre kérjük (1Jn 1:9). „… aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az
Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1:8-9).</p>
<h4>Ruth</h4>
<p>Az Istenhez és a családhoz való hűség megindító története a bírák korából. Hogyan lett a nem zsidó (moábita) Ruth Dávid és Jézus ősanyja?</p>
<p><b>Szerző: </b>Ruth könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány szerint Sámuel próféta írta.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Ruth könyvének pontos keletkezési dátuma ismeretlen, azonban a legelfogadottabb nézet szerint valamikor Kr. e. 1011 és 931
között íródhatott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Ruth könyve az izraelitákhoz íródott. Arra tanít, hogy az igaz szeretet olykor megalkuvást nem ismerő áldozatot kíván az embertől.
Bármilyen legyen is a földi sorsunk, mindnyájunk számára adott a lehetőség, hogy Isten elvárásai szerint éljünk. Az igaz szeretet és kedvesség elnyeri jutalmát. Isten gazdagon megáldja mindazokat,
akik engedelmesen igyekeznek élni. Aki engedelmesen él, tudja, hogy Isten tervében nincsenek „véletlenek”. Isten könyörül a könyörülőkön.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Ruth 1:16 „De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te
megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.”<br>
<br>
Ruth 3:9: „Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te.”<br>
<br>
Ruth 4:17: „A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja.”<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>Ruth könyvének cselekménye egy a Holt-tenger vidékétől északkeletre eső pogány országban, Moáb földjén
kezdődik, de később Betlehemben folytatódik. Ez az igaz történet a bírák korában játszódik, vagyis azokban a szomorú időkben, amikor az izraeliták újra meg újra fellázadtak Isten ellen, és kudarcot
kudarcra halmoztak. Az izraelita származású Elimeleket és feleségét, Naomit egy éhínség űzte el szülőföldjéről Moáb földjére. Elimelek halála után Naomi magára maradt két fiával, akik nem sokkal
később két moábita lányt vettek feleségül. Az egyikük neve Orpá volt, a másiké pedig Ruth. Később mindkét fiú meghalt, és Naomi egyedül maradt menyeivel az idegen országban. Orpá visszatért a
szüleihez, ám Ruth úgy döntött, hogy Naomi mellett marad és elkíséri Bethelembe. A szeretetről és elkötelezettségről szóló történet azzal ér véget, hogy Ruth férjhez megy egy Boáz nevű gazdag
emberhez, akinek fiút szül, s ez az Obed nevű fiúgyermek lesz később Dávid nagyapja és Jézus egyik őse. Ruth az engedelmessége révén abban a kiváltságban részesült, hogy bekerülhetett a krisztusi
vérvonalba.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ruth könyvének központi témája a szegény rokon megváltása. Boáz Ruth elhunyt férje révén Ruth rokonának számított, és a
Mózesi törvényben előírt kötelezettségét teljesítve megváltotta Ruthot a szegénységéből (3Móz 25:47-49). Jézus Krisztus is ugyanezt tette velünk, amikor megváltott bennünket nyomorult állapotunkból,
a bűn szolgaságából. Mennyei Atyánk a saját Fiát küldte a keresztre, hogy Isten gyermekeivé, s így Krisztus testvéreivé lehessünk. Krisztus a Megváltónk, s ezzel a rokonaivá lettünk.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ruth történetében világosan látszik hatalmas Istenünk szuverenitása. Ő vezette Ruthot lépésről-lépésre, míg nem csupán
gyermekévé, de Jézus Krisztus ősanyjává is lett (Mt 1:5). Ugyanígy bizonyosak lehetünk afelől, hogy Istennek a mi életünkre is személyre szabott terve van. Ahogyan Naomi és Ruth bízott Isten
gondviselésében, úgy kell bíznunk benne nekünk is.<br>
<br>
Ruth a Példabeszédek 31. részében bemutatott derék asszony egyik szemléletes példájaként áll előttünk. Amellett, hogy elkötelezett volt a családja iránt (Ruth 1:15-18; Péld 31:10-12)
és Istenre bízta magát (Ruth 2:12; Péld 31:30), a beszéde is tetszett Istennek. Ruth Naomihoz és Boázhoz egyaránt szeretettel, kedvesen és tiszteletteljesen beszélt, akárcsak a Példabeszédek 31.
részében említett derék asszony, akinek a szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít” (26. vers). Napjainkban keresve se találnánk követésre méltóbb példát az asszonyok között, mint
amilyen Ruth volt.</p>
<h4>Izráel története a bírák kora végétől az egységes és a megosztott királyság korában</h4>
<h4>Sámuel első könyve</h4>
<p>Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, aki kudarcot vallott és megpróbálta megakadályozni, hogy Dávid lépjen a helyébe.</p>
<p><b>Szerző: </b>A könyv szerzője ismeretlen. Tudjuk, hogy Sámuel írt egy könyvet (1Sám 10:25), és könnyen elképzelhető, hogy
részben ez a könyv is az ő műve. Sámuel 1. könyvének további szerzői lehettek Nátán és Gád próféták/történetírók is (1Krón 29:29).<br>
<br>
<br></p>
<p></p>
<p><b>Keletkezés ideje: </b>Sámuel 1. és 2. könyve eredetileg egyetlen könyvet alkotott. A Szeptuaginta fordítói osztották két
részre, és ez a felosztás azóta is fennmaradt. Sámuel 1. könyvének cselekménye hozzávetőlegesen 100 évet ölel fel Kr. e. kb. 1100-tól Kr. e. kb. 1000-ig. Sámuel 2. könyve az ezt követő mintegy 40
éves időszakról számol be, vagyis vélhetően valamikor Kr. e. 960 után íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Az 1Sámuel azt örökíti meg a utókor számára, hogy miként vált Izráel népe királyok által kormányzott egységes nemzetté Kánaán
földjén a bírák kora után. Sámuel Izráel utolsó bírájaként jelenik meg a könyvben, és ő keni fel Izráel első két királyát, Sault és Dávidot.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>„Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az ÚRhoz. Az ÚR
pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk.” (1Sám 8:6-7)<br>
<br>
„Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az ÚRnak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna az
ÚR Izráelben a királyságodat. Most azonban nem lesz királyságod maradandó. Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert, és őt tette az ÚR népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit az ÚR
parancsolt." (1Sám 13:13-14)<br>
<br>
„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a
szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted az ÚR igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel
király!” (1Sám 15:22-23)<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Sámuel 1. könyve két szakaszra osztható: az első Sámuel életéről szól (1-12. rész), a második pedig Sauléról (13-31.
rész).<br>
<br>
Az elbeszélés Sámuel csodálatos születésével indul, aki válaszként érkezett édesanyja buzgó könyörgésére. A gyermek Sámuel a templomban lakott és szolgált. Isten prófétává
választotta ki (3:19-21), s még gyermekként mondott első próféciájában ítéletet hirdetett a korrupt papok ellen.<br>
<br>
Az izraeliták harcba indulnak örök ellenségük: a filiszteusok ellen. A filiszteusok megszerzik a szövetség ládáját, és az egy időre náluk is marad, ám amikor az Úr ítéletet bocsát
rájuk, visszaküldik. Sámuel megtérésre hívja Izráelt (7:3-6), majd a filiszteusok feletti győzelmet ígér nekik.<br>
<br>
Izráel királyt kíván, hogy hasonlóvá lehessen a többi nemzethez. Sámuel ellenzi követelésüket, de az Úr elmondja neki, hogy a nép nem Sámuelt, hanem magát Istent nem akarja többé a
vezetőjének tekinteni. Sámuel figyelmezteti az izraelitákat a királyválasztás következményeire, majd felken egy Saul nevű férfit Benjámin törzséből, akit Micpában koronáznak meg
(10:17-25).<br>
<br>
Saul a kezdeti sikerek, pl. az ammoniak legyőzése (11. rész) után ballépések sorát követi el: önhitten mutat be áldozatot (13. rész), Jonatán nevű fia kárára ostoba esküt tesz (14.
rész), és nem engedelmeskedik Isten határozott parancsának (15. rész). Isten elveti Sault a lázadása miatt, és mást választ helyette. Áldását is megvonja Saultól, akin ezek után gonosz szellem lesz
úrrá, és egészen az őrületbe kergeti (16:14).<br>
<br>
Sámuel Betlehembe megy, hogy egy Dávid nevű ifjút kenjen fel Izráel új királyává (16. rész). Ezt követi a jól ismert eset, amikor Dávid szembeszáll a filiszteus Góliáttal, és nemzeti
hős lesz belőle (17. rész). Dávid Saul udvarában szolgál, feleségül veszi Saul lányát, és barátságot köt Saul fiával. Saul féltékeny lesz a sikeres és népszerű Dávidra, és az életére tör. Dávid
elmenekül, s ezzel egy kalandokkal, ármánnyal és romantikával teli időszak veszi kezdetét az életében. Természetfeletti segítséggel rendre megmenekül Saul vérszomjas bosszújától, még ha olykor csak
egy hajszálon múlik is az élete (19-26. rész). Eközben mindvégig becsületes marad és hű barátjához, Jonatánhoz.<br>
<br>
A könyv végére Sámuel halott, Saul pedig elveszett ember. A filiszteusok elleni egyik csata előestéjén Saul választ keres a kérdéseire. Mivel megvetette Istent, a mennyből nem
számíthat segítségre, így egy halottlátó asszonyhoz fordul. A szeánsz alatt Sámuel szelleme feltámad a halálból, hogy még egyszer utoljára prófétáljon: közli Saullal, hogy nem éli túl a másnapi
csatát. A prófécia beteljesedik. Saul három fia – köztük Jonatán is – elesik a harcban, Saul pedig öngyilkos lesz.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Anna imájában, melyet az 1Sám 2:1-10 versekben olvasunk, több prófétai utalás is történik Krisztusra. Anna kősziklaként
magasztalja Istent (2. vers), az evangéliumokból pedig tudjuk, hogy Jézus az a Kőszikla, akire lelki házunkat felépíthetjük. Pál azt mondja Jézusról, hogy „a megbotlás sziklája” a zsidók számára (Róm
9:33). Krisztus a „lelki kőszikla”, aki lelki itallal táplálta a pusztaságban vándorló izraelitákat, és éppúgy megitat bennünket is „élő vízzel” (1Kor 10:4, Jn 4:10). Anna arról is említést tesz
imájában, hogy az Úr megítéli az egész földet (2:10), Máté evangéliuma 25:31-32 verseiben pedig Jézusról, az Emberfiáról olvassuk, hogy eljön majd dicsőségben és ítéletet tart mindenek
fölött.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Saul tragikus története az elpazarolt lehetőségek iskolapéldája. Olyan ember áll előttünk, akinek minden megadatott:
megbecsülés, tekintély, gazdaság, tetszetős külső, stb. Mégis kétségbeesetten, ellenségeitől rettegve és abban a tudatban halt meg, hogy a nemzet, a családja és Isten szemében egyaránt kudarcot
vallott.<br>
<br>
Saul tévesen azt hitte, hogy engedetlenségének dacára elnyerheti Isten tetszését – hasonlóképpen azokhoz, akik napjainkban abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy logikus érvek
felsorakoztatásával igazolhatják helytelen viselkedésüket. Talán a fejébe szállt a dicsőség, és fölébe helyezte magát a szabályoknak. Mindenesetre egyre kevesebbre tartotta Isten parancsait, és
kezdett egyre többet gondolni önmagáról. Még akkor is magát próbálta igazolni, amikor Sámuel szembesítette a hibáival – ez volt az a pont, amikor Isten elvetette (15:16-28).<br>
<br>
Saul egy olyan problémával küzdött, amely egyikünk számára sem ismeretlen: a szív problémájával. Az Isten akaratának való engedelmesség nélkülözhetetlen a sikerhez, így ha büszkén
fellázadunk ellene, garantált kudarcra kárhoztatjuk magunkat.<br>
<br>
Dávid – Saullal ellentétben – kezdetben nem tűnt igazán ígéretesnek. Először még Sámuel sem számolt vele (16:6-7), ám Isten a szíveket vizsgálja, és Dávidot szíve szerint való
embernek találta (13:14). Dávid alázatosságával és becsületességével, az Úr ügyéért való bátor kiállásával és az imádkozás iránti elkötelezettségével követendő példát állított mindnyájunk
elé.</p>
<p></p>
<p></p>
<h4>Sámuel második könyve</h4>
<p>Saul halálát polgárháború követte, de Dávid egyesítette az országot. Dávid bűnei és hibái családi és országos válságokhoz vezettek.</p>
<p><b>Szerző: </b>Sámuel 2. könyve nem nevezi meg a szerzőjét. Sámuel próféta nem lehet, hiszen Sámuel 1. könyvében meghal. A
lehetséges szerzők között Nátánt és Gádot említhetjük (lásd 1Krón 29:29).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Sámuel 1. és 2. könyve eredetileg egyetlen könyvet alkotott. A Szeptuaginta fordítói osztották két részre, és ez a felosztás
azóta is fennmaradt. Sámuel 1. könyvének cselekménye körülbelül 100 évet ölel fel Kr. e. kb. 1100-tól Kr. e. kb. 1000-ig. Sámuel 1. könyve az ezt követő mintegy 40 éves időszakról számol be, vagyis
vélhetően valamikor Kr. e. 960 után íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Sámuel 2. könyve Dávid király uralkodását örökíti meg. A könyv történelmi kontextusba helyezi a Dáviddal kötött
szövetséget.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
„Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz” (2Sám 7:16).<br>
<br>
„A király pedig betakarta az arcát, és hangosan jajgatott a király: Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon!” (2Sám 19:5)<br>
<br>
„Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz
az erőszaktól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” (2Sám 22:2-4)<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Sámuel 2. könyve két fő részre osztható: míg az első részben Dávid győzelmeiről (1-10. rész), a másodikban Dávid
nehézségeiről olvasunk (11-20. rész). A könyv utolsó szakasza (a 21-24. rész) nem kronológiai sorrendben összeállított függelék, amely további információkat tartalmaz Dávid uralkodásáról.<br>
<br>
A cselekmény azzal indul, hogy Dávidhoz megérkezik Saul és fiai halálhíre, és Dávid gyászt hirdet. Nem sokkal ezután Dávidot királlyá koronázzák Júdában, miközben Izráelben Saul
egyik életben maradt fia, Isbóset lesz a király (2. rész). Polgárháború tör ki, de Isbósetet meggyilkolják, és az izraeliták arra kérik Dávidot, hogy felettük is uralkodjék (4-5. rész).<br>
<br>
Dávid Hebronból Jeruzsálembe helyezi át az ország fővárosát, majd később a szövetség ládáját is oda viszi (5-6. rész). Dávid templomot akar építeni Jeruzsálemben, de Isten nem
engedi, hogy véghezvigye tervét, ellenben a következőket ígéri Dávidnak: 1) Dávidot a fia követi majd a trónon; 2) ő építi majd fel a templomot; 3) Dávid utódai örökké uralkodni fognak; valamint 4)
Isten soha nem vonja meg a kegyelmét Dávid házától (2Sám 7:4-16).<br>
<br>
Dávid számos környező ellenséges néppel szemben győzelemre vezeti Izráelt. Jonatán családja iránt könyörületet tanúsít, amikor magához veszi Jonatán béna fiát, Mefibósetet (8-10.
rész).<br>
<br>
<br></p>
<p>Ám ezután Dávid elbukik. Megkíván egy Betsabé nevű szép asszonyt, paráználkodik vele, majd a halálba küldi a férjét (11. rész). Amikor Nátán próféta szembesíti
Dávidot a vétkével, Dávid bűnvallást tesz, Isten pedig kegyelmesen megbocsát neki. Ezzel együtt azt is közli Dáviddal, hogy gondjai lesznek a családján belül.<br>
<br>
Ez be is következik, amikor Dávid elsőszülött fia, Amnon megerőszakolja a féltestvérét, Támárt, majd Támár édesbátyja, Absolon bosszúból megöli Amnont. Absolon ezután inkább
elmenekül Jeruzsálemből, mintsem hogy szembenézzen apja haragjával. Később Absolon zendülést szít Dávid ellen, és Dávid néhány korábbi embere is csatlakozik hozzá (15-16. rész). Dávid kénytelen
elhagyni Jeruzsálemet, és egy rövid ideig Absolon bitorolja a trónját. A puccsot végül leverik, és a trónbitorlót – Dávid kérése ellenére – meggyilkolják. Dávid gyászolja a fiát.<br>
<br>
Dávid uralkodásának hátralévő éveit általános nyugtalanság jellemezi. Az izráeliek azzal fenyegetőznek, hogy elszakadnak Júdától, és Dávidnak egy újabb felkelést kell elfojtania (20.
rész).<br>
<br>
A könyv függelékében az országban három éven át pusztító éhínségről (21. rész), Dávid énekéről (22. rész), Dávid legbátrabb harcosainak hőstetteiről (23. rész), s végül a bűnös
indítékból elrendelt Dávidi népszámlálásról és az azt követő pusztító járványról olvasunk (24. rész).<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Az Úr Jézus Krisztusra leginkább két szakasz utal Sámuel 2. könyvében. Az első a Dáviddal kötött szövetségről szóló
szakasz a 7. rész 16. versében, ahol így olvassuk: „Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz”, amit Gábriel angyal ismétel meg a Lukács 1:32-33-ban, amikor
megjelenik Máriának, hogy közölje vele Jézus születésének hírét: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán
örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Krisztus a Dáviddal kötött szövetség beteljesítője; Isten Fia Dávid vérvonalából született, és Ő az, akinek a királysága örökké megáll.<br>
<br>
Másodszor Dávid énekében jelenik meg Jézus, amelyet élete végén énekelt kősziklájáról, erős bástyájáról, szabadítójáról, menedékéről és megváltójáról (2Sám 22:2-51). Krisztus a
Kősziklánk (1Kor 10:4; 1Pt 2:7-9), Izrael Szabadítója (Rm 11:25-27), az erős bástya, akihez odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe” (Zsid 6:18), és Ő a mi egyetlen
Megváltónk (Lk 2:11; 2Tim 1:10).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Minden ember esendő. Még Dávid sem tudott ellenállni a kísértésnek, holott teljes szívéből Istent akarta követni, amiért
Isten gazdagon megáldotta. Betsabéval elkövetett vétke figyelmeztetés mindnyájunk számára, hogy vigyázzunk a szívünkre, a szemünkre és az elménkre. A lelki érettség feletti büszkeség és az a tévhit,
hogy a magunk erejéből is képesek vagyunk ellenállni a kísértésnek, az első lépés a bukáshoz vezető úton (1Kor 10:12).<br>
<br>
Isten a legszörnyűbb bűnöket is kegyelmesen megbocsátja, ha őszintén megtérünk belőlük. Ám ha a bűn ejtette sebet be is kötözi és meg is gyógyítja, a sebhelyet olykor életünk végéig
magunkon kell viselnünk. A bűnnek vannak bizonyos természetszerű következményei, így Dávidnak az isteni megbocsátás ellenére is le kellett aratnia, amit vetett. A más ember feleségével való
törvénytelen kapcsolatból született fiát elveszítette (2Sám 12:14-24), és amiatt is sokat szenvedett, hogy megromlott a bensőséges kapcsolata mennyei Atyjával (Zsolt 32 és 51). Mennyivel jobb eleve
elkerülni a bűnt, mint elkövetni, majd kérni Isten bocsánatát!</p>
<h4>A királyok első könyve</h4>
<p>Beszámol Dávid fia, Salamon uralkodásáról. A templom építése. Halála után a nemzet kettészakadt, a két országrész történetét párhuzamosan írja le a könyv. Isten elküldi Illés
prófétát.</p>
<p><b>Szerző: </b>A királyok 1. könyve nem nevezi meg a szerzőjét, a hagyomány azonban Jeremiás prófétának
tulajdonítja.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A királyok 1. könyve vélhetően Kr. e. 560 és 540 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A könyv Sámuel 1. és 2. könyvének a folytatása, és először arról számol be, hogy miként került hatalomra Salamon Dávid halála után.
A történet elején a királyság még egységes, ám a végére egy két részre szakadt nemzet áll előttünk, melyeket Júda és Izráel néven ismerünk. A héber Bibliában A királyok 1. és 2. könyve egyetlen
egységes könyvet alkot.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
1Kir 1:30: „…amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai
napon!”<br>
<br>
1Kir 9:3: „Ezt mondta neki az Úr: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem
mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.”<br>
<br>
1Kir 12:16: „Amikor látta az egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba,
Izráel, törődj, Dávid, a magad házával!"<br>
<br>
1Kir 12:28: „Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged
Egyiptomból!”<br>
<br>
1Kir 17:1: „A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem
eső, hanem csak az én szavamra.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A királyok 1. könyve Salamonnal kezdődik és Illéssel ér véget. Már e két személy puszta összevetése is sejtet valamit a
köztük eltelt időszak eseményeivel kapcsolatban. Salamon egy palotabotrányt követően született, amely Dávid és Betsabé — Salamon majdani anyjának — paráználkodása miatt robbant ki. Apjához hasonlóan
Salamonnak is a nők voltak a gyengéi, és később ez okozta a vesztét. Salamon kezdetben helyesen cselekedett; bölcsességért imádkozott és mintegy hét éven át Isten templomának felépítésével
foglalatoskodott, ám az ezt követő 13 évet már sajnálatos módon saját palotájának az építésével töltötte. Sok feleséget vett, akik rávették, hogy velük együtt imádja a bálványaikat, s így
eltávolodott Istentől. Salamon halála után egyik király a másikat követte Izráelben, akiknek a többsége gonosz és bálványimádó volt. Hatásukra a nép is elszakadt Istentől, s még Illés prédikációjára
sem voltak hajlandóak visszatérni hozzá. Az egyik leggonoszabb király Aháb volt; feleségének, Jezábelnek köszönhetően új tetőpontjára hágott Izráelben Baal kultusza. Illés mindent megtett azért, hogy
visszatérítse az izraelitákat Jahve imádatához, olyannyira, hogy megmérettetésre hívta ki a bálványimádó Baal papokat a Kármel hegyre. A próbatételből természetesen Isten került ki győztesen, Jezábel
királyné pedig szörnyű haragra gerjedt.</p>
<p>Parancsba adta, hogy öljék meg Illést, mire Illés a pusztába menekült és ott bujkált. Amikor úrrá lett rajta a kimerültség és a csüggedés, azt kérte Istentől,
hogy engedje meghaln. Az Úr ehelyett ételt küldött a prófétának, s „halk és szelíd hangon” bátorította, így életben maradt és folytathatta a rá bízott munkát.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A jeruzsálemi templom, ahol a szentek szentjében Isten Szentlelke lakozott, a Krisztusban hívők előképe, akikben
megtérésük pillanatától szintén lakozást vesz a Szentlélek. Ahogyan az izraelitáknak kerülniük kellett a bálványimádást, úgy kell nekünk is kivetnünk az életünkből mindent, ami elválaszthat bennünket
Istentől. Az Ő népe vagyunk, az élő Isten temploma. A 2Korinthus 6:16-ban így olvassuk: „Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten
mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”<br>
<br>
Illés próféta Krisztus és az újszövetségi apostolok előfutára volt. Isten csodatévő erővel ruházta fel, s így mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy csakugyan Isten embere.
Feltámasztotta a sareptai özvegy halott fiát, mire az asszony így kiáltott: „Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” Ugyanilyen nyilvánvaló jelek követték
az Újszövetségben is Istennek azokat az embereit, akik erővel hirdették az igét. Jézus nem csupán Lázárt támasztotta fel a halálból, hanem a naini özvegyasszony fiát (Lk 7:14-15) és Jairus lányát is
(Lk 8:52-56). Péter apostol később Dorkászt támasztotta fel (ApCsel 9:40), Pál pedig Eutikhoszt (ApCsel 20:9-12).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A királyok 1. könyve számos tanulságot rejt magában a hívő ember számára. Arra figyelmeztet bennünket, hogy nem mindegy,
kikkel vesszük körül magunkat – különös tekintettel a közeli barátainkra és a házastársunkra. Izráel királyai, akik Salamon példáját követve idegen asszonyokat vettek feleségül, magukat és a népet
egyaránt kiszolgáltatták a gonosznak. Hívő keresztényként nekünk is körültekintően kell megválogatnunk a barátainkat és üzlettársainkat, a házastársunkról nem is beszélve. „Ne tévelyegjetek: „A jó
erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Kor 15:33)<br>
<br>
Illés pusztai bujdosásából is hasznos leckét tanulhatunk meg. Elképesztő győzelme után, amelyet a Kármel-hegyen Baal 450 prófétája fölött aratott, öröme hamar bánatra fordult, amikor
Jezábel üldözni kezdte, s ő menekülni kényszerült. A „csúcsélmények” után gyakran völgyidőszakok” következnek, ami depressziót és kedvtelenséget szülhet. Keresztény életünkben nyitott szemmel kell
járnunk, hogy észrevehessük az ilyen időket. Isten mindig hű marad, és a pusztában sem hagy el bennünket, hanem Illéshez hasonlóan bennünket is bátorít szelíd és csendes
hangján.</p>
<h4>A királyok második könyve</h4>
<p>Illés után Elizeus hirdeti Isten szavát. A könyv összefoglalja a fogság előtti 300 év szellemi hanyatlását, hogyan fordult el mindkét ország lakossága Istentől, ugyanakkor
bemutatja azokat az istenes uralkodókat is, akik helyreállították az egy Istenbe vetett hit gyakorlását. Izráelt végül Asszíria, Júdát Babilon foglalta el.</p>
<p><b>Szerző: </b>A királyok 2. könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány A királyok 1. könyvével együtt Jeremiás
prófétának tulajdonítja.<br>
<br><b>Keletkezés ideje: </b>A királyok 2. könyve A királyok 1. könyvével együtt vélhetően Kr. e. 560 és 540 között íródott.<br>
<br><b>A könyv célja: </b>A királyok 2. könyve A királyok 1. könyvének a folytatása. Továbbmeséli a kettészakadt ország (Izráel és Júda)
királyainak a történetét. A királyok 2. könyve Izráel és Júda népének végső leigázásával és az asszír, illetve a babiloni fogságba történő elhurcolásukkal ér véget.<br>
<br><b>Kulcsigék: </b>2Kir 17:7-8: „Ez pedig azért történt, mert Izráel fiai vétkeztek Istenük, az ÚR ellen, aki felhozta őket Egyiptom
földjéről, Egyiptom királyának, a fáraónak a hatalma alól. Más isteneket féltek, és azoknak a népeknek a szokásait követték, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől, és azt tették, amit Izráel
királyai.”<br>
<br>
2Kir 22:1a; 2: „Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. […] Azt tette, amit helyesnek tart az ÚR. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt,
és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.”<br>
<br>
2Kir 24:2: „Ezért az ÚR káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. Azért küldte ezeket Júda ellen, hogy pusztítsák azt az ÚR igéje szerint, amelyet
kijelentett szolgái, a próféták által.”<br>
<br>
2Kir 8:19: „De az ÚR nem akarta elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.”<br>
<br><b>Rövid összefoglalás: </b>A királyok 2. könyve a kettészakadt királyság bukásáról tudósít. A próféták folyamatosan figyelmeztetik a népet
Isten közelgő ítéletére, de az emberek mégsem térnek meg. Izráel trónján gonoszabbnál gonoszabb királyok követik egymást, s bár Júdában egy-egy jó király is uralkodik, az uralkodók többsége alatt itt
is eltávolodik a nép Jahve imádatától. A kivételesen jó királyok Elizeussal és a többi prófétával együtt sem tudják megállítani a népet a pusztulásba vezető úton. Az északi királyságot, Izráelt végül
Asszíria zúzza szét, mintegy 136 évvel később azonban a déli királyság, Júda is elesik, és meghódítják a babiloniak.<br>
<br>
A királyok 2. könyvében három központi témát találunk. Először is: az Úr megbünteti népét, ha azok engedetlenné válnak, és hátat fordítanak neki. Az királyok gonosz bálványimádása az izraeliták
hűtlenségét tükrözte, mely odáig vezetett, hogy Isten kitöltötte rájuk megérdemelt haragját a lázadásuk miatt. Másodszor: amit Isten igaz prófétái mondanak, az mindig valóra válik. Mivel az Úr
megtartja a szavát, az általa küldött próféták szava is mindig hitelt érdemlő. Harmadszor: az Úr hűséges. Megemlékezett Dávidnak tett ígéretéről (2Sám 7:10-13), és Dávid családját az izraeliták és a
fölöttük uralkodó gonosz királyok engedetlensége ellenére sem irtotta ki.<br>
<br><b>Mit vetít előre a könyv: </b>Jézus a sareptai özvegyasszony (1Királyok) és Námán (2Királyok) történetével szemlélteti azt a nagy
igazságot, hogy Isten olyanokon is könyörül, akiket a zsidók nem tartottak méltónak a kegyelmére – így a szegényeken, a gyöngéken, az elnyomottakon, az adószedőkön, a samáriaiakon és a pogányokon is.
Jézus azt akarta megértetni az emberekkel, amikor egy szegény özvegyasszony és egy leprás történetére emlékeztette őket, hogy Ő a Nagy Orvos, aki ott gyógyít és szolgál, ahol a legnagyobb szükség van
az isteni kegyelemre. Ugyanezen az igazságon alapul Krisztus Testének, az Egyháznak a misztériuma is, melynek tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerülnek ki, s férfiak és nők, gazdagok és
szegények, zsidók és pogányok egyaránt vannak köztük (Ef 3:1-6).<br>
<br>
Elizeus több csodatételével is Jézus későbbi csodatételeit vetítette előre. Elizeus feltámasztotta a súnémi asszony fiát (2Kir 4:42-44), meggyógyította Námánt a leprából (2Kir 5:1-19), és
megszaporította a kenyeret, hogy nem csupán száz embert lakatott jól, de még maradt is belőle (2Kir 4:42-44).<br>
<br>
<br></p>
<p></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten gyűlöli a bűnt, és nem huny szemet fölötte vég nélkül. Ha az Övéi vagyunk, de engedetlenné
válunk, számíthatunk a fenyítésére. A szerető Apa helyreigazítja a gyermekeit, mert a javukat akarja; a fenyíték is csak annak a jele, hogy gyermekei hozzá tartoznak. Isten időnként hitetleneket is
felhasználhat népének helyreigazítására, és mindig figyelmeztet bennünket, mielőtt ítéletet tartana fölöttünk. Bennünket, keresztényeket, Isten Igéje vezérel és igazít útba, ha letérünk az Úr
ösvényéről. A régi idők prófétáihoz hasonlóan Isten Igéje is megbízható, és mindig igazat mond. Isten hűsége sohasem múlik el, még akkor sem, ha mi hűtlennek bizonyulnánk.<br>
<br>
Az özvegyasszony és a leprás esete például adattak elénk Krisztus Testével kapcsolatban. Ahogyan Elizeus is megszánta ezeket a legalacsonyabb társadalmi rangú embereket, nekünk is szeretettel kell
fogadnunk minden testvérünket a gyülekezeteinkben. Isten nem „személyválogató” (ApCsel 10:34), ezért mi sem lehetünk azok.</p>
<div></div>
<p>A krónikák első könyvének első 9 része</p>
<p>Izráel népének nemzetségi táblázatait közli Ádámtól Dávidig, utána Dávid élete olvasható (az események nagy része megegyezik Sámuel második könyvével.)</p>
<p><b>Szerző: </b>A krónikák 1. könyve nem nevezi meg a szerzőjét, ám a hagyomány szerint A krónikák 1. és 2. könyvét egyaránt
Ezsdrás írta.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A krónikák 1. könyve vélhetően Kr. e. 450 és 425 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A krónikák 1. és 2. könyvében javarészt ugyanazokat az információkat találjuk, mint Sámuel 1. és 2. könyvében, valamint A királyok
1. és 2. könyvében, azzal a különbséggel, hogy A krónikák könyvei a kor eseményeit inkább a papság szemszögéből közelítik meg és vizsgálják. A krónikák 1. könyve a fogság után íródott, éspedig azzal
a céllal, hogy segítsen az Izráelbe visszatérőknek az igaz istentisztelet megismerésében. Az elbeszélés a déli királyságra, azaz Júda, Benjámin és Lévi törzsére fókuszál, akik a többieknél inkább
hűek maradtak Istenhez.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
1Krón 11:1-2: „Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk! Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba
és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.”<br>
<br>
1Krón 21:13: „Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”<br>
<br>
1Krón 29:11: „Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te,
mindenek feje!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A krónikák 1. könyvének első 9 része felsorolásokból / névsorokból és nemzetségtáblákból áll, de a könyv hátralévő részében
további felsorolások és nemzetségtáblák is előfordulnak. A 10. résztől kezdve Dávid trónra kerüléséről és azt követő cselekedeteiről olvashatunk. Az elbeszélés azzal zárul, hogy Dávid fia, Salamon
lesz Izráel új királya. A krónikák 1. könyvének rövid váza tehát a következő: 1:1-9:23 — Nemzetségtáblázatok; 9:24-12:40 — Dávid trónra kerülése; 13:1-20:30 — Dávid uralkodása.<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Dávid az 1Krón 16. részében olvasható hálaénekében egy olyan időről beszél, amikor az Úr „eljön, hogy ítélkezzék a
földön” (33. vers). Ez Máté evangéliuma 25. részét vetíti előre, ahol Jézus magáról mondja, hogy egy napon visszatér majd, hogy ítéletet tartson a föld felett. A tíz szűz és a tíz talentum
példázatával arra figyelmeztet, hogy akiknek a bűneit nem fedezi majd el Krisztus vére, azok kivettetnek a „külső sötétségre”. Inti az övéit, hogy legyenek készen, mire visszajön, mert ítéletet fog
tartani, és elválasztja egymástól a kecskéket és a juhokat.<br>
<br>
A 17. részben arról olvasunk, hogy Isten szövetséget köt Dáviddal, s a szövetségben foglalt ígéretek egyike, hogy az eljövendő Messiás Dávid vérvonalából származik majd. A 13-14.
vers azt mondja erről a Fiúról, hogy Isten házában fog lakni, és trónja örökké megáll. Ez az ígéret egyedül csak Jézus Krisztusra vonatkozhat.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A nemzetségtáblák — így A krónikák 1. könyvében olvasottak is – száraznak és unalmasnak tűnhetnek, pedig arra
emlékeztetnek, hogy Isten minden gyermekét személy szerint ismeri, s még a hajunk szálát is számon tartja (Mt 10:30). Megnyugvással tölthet el bennünket az a tudat, hogy Isten örökre megjegyzi, kik
vagyunk, és mit cselekszünk. Ha Krisztushoz tartozunk, a Bárány örökre beírta a nevünket az Élet Könyvébe (Jel 13:8).<br>
<br>
Isten hű az övéihez, és megtartja ígéreteit. A krónikák 1. könyvében Dávidnak tett ígéretét látjuk beteljesedni akkor, amikor Dávidot egész Izráel felett királlyá koronázzák (1Krón
11:1-3). Biztosak lehetünk afelől, hogy a nekünk tett ígéretei is sorra valóra fognak válni. Isten áldást ígért azoknak, akik követik Őt, megtérnek Krisztushoz és engedelmeskednek
Igéjének.<br>
<br>
Az engedelmesség áldást von maga után — az engedetlenség ezzel szemben ítéletet. A krónikák 1. könyve — Sámuel 1. és 2. könyvéhez, valamint A királyok 1. és 2. könyvéhez hasonlóan —
azt tárja elénk, hogy Izráel hogyan vétkezett, tért meg bűneiből és nyert bűnbocsánatot, majd állította helyre Isten. Az Úr hozzánk is türelmes, és a mi vétkeinket is kész megbocsátani, ha őszinte
megtéréssel fordulunk hozzá (1Jn 1:9). Megnyugtató a tudat, hogy Ő meghallgatja bocsánatkérő imánkat, megbocsátja a bűneinket, helyreállítja vele a kapcsolatunkat, és visszavezet bennünket az
örömteli élethez vezető útra.</p>
<h4>A krónikák második könyve</h4>
<p>Júda történetét mondja el Salamontól kezdve a babiloni fogságig. A királyok első és második könyvének időszakát fedi le, de helyenként részletezőbb.</p>
<p><b>Szerző: </b>A krónikák 2. könyve nem nevezi meg a szerzőjét, ám a hagyomány szerint A krónikák 1. és 2. könyvét egyaránt
Ezsdrás írta.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A krónikák 2. könyve vélhetően Kr. e. 450 és 425 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A krónikák 1. és 2. könyvében javarészt ugyanazokat az információkat találjuk, mint Sámuel 1. és 2. könyvében, valamint A királyok
1. és 2. könyvében, azzal a különbséggel, hogy A krónikák könyvei a kor eseményeit inkább a papság szemszögéből közelítik meg és vizsgálják. A krónikák 2. könyve lényegét tekintve a nemzet vallási
történelmének értékelése.<br>
<br></p>
<p></p>
<p><br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
2Krón 1:18 „Salamon megparancsolta, hogy az ÚR neve tiszteletére házat építsenek, neki magának pedig királyi palotát.”<br>
<br>
2Krón 29:1-3: „Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya. Azt tette, amit helyesnek lát
az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid. Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az ÚR háza ajtóit, és kijavíttatta azokat.”<br>
<br>
2Krón 36:14: „A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették az ÚR házát, amelyet ő szentelt meg
Jeruzsálemben.”<br>
<br>
2Krón 36:23: „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő
Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az ÚR, és menjen el!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A krónikák 2. könyve Salamon uralkodásától a babiloni fogság végéig örökíti meg a déli királyság, Júda történetét. Júda
hanyatlása elszomorító, a szerző azonban a lelki megújulás vezéralakjait helyezi a figyelem középpontjába, akik mindent megtesznek azért, hogy visszafordítsák a népet Istenhez. A hangsúly a jóságon
van, ezzel szemben a rossz királyokról, illetve a jó királyok kudarcairól vajmi kevés szó esik a könyvben. A krónikák 2. könyve papi szemléletéből eredően ritkán említi az északi királyságot,
Izráelt, melynek lakossága hamis isteneket imádott és nem ismerte el a jeruzsálemi templomot. A krónikák 2. könyvének beszámolója Jeruzsálem és a templom végleges lerombolásával ér véget.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ahol az Ószövetség királyokról és templomokról beszél, abból mindig kihallható az igazi Királyok Királyára, Jézus
Krisztusra, valamint a Szentlélek templomára, Krisztus követőire történő utalás. Még Izráel legjobb királyai is vétkeztek, hiszen ők is csak bűnös emberek voltak, ezért nem tudták tökéletesen vezetni
népüket. Ám amikor a Királyok Királya ezer esztendőre visszatér, Dávid trónjának jogos örököseként Ő uralkodik majd az egész földön. Egyedül akkor lesz majd tökéletes Királyunk, aki igazságosan és
szentül uralkodik — olyan tökéletesen, amiről Izráel legkiválóbb királyai is csak álmodni mertek.<br>
<br>
Ami pedig a templomot illeti, Isten nem szánta örökéletűnek Salamon építészeti remekét. Mindössze 150 évvel az építése után máris renoválásra szorult, mert a bálványimádáshoz
visszatért későbbi nemzedékek elhanyagolták (2Kir 12). A Szentlélek temploma — a Krisztusban hívő keresztény — ezzel szemben „örökéletű”. Mi, akik Krisztushoz tartozunk, vagyunk az a templom, amelyet
nem emberi kéz alkotott, hanem Isten akaratából épült (Jn 1:12-13). A bennünk lakozó Szentlélek sohasem távozik el tőlünk, és egy napon biztonságban átad majd bennünket Isten kezébe (Ef 1:13; 4:30).
Ilyen ígéret egyetlen földi templomról sem szól.<br>
<br></p>
<p>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A krónikák olvasójának értékelnie kell a korábbi generációkat és fontolóra kell vennie, hogy melyiknek miért volt része
áldásban vagy éppen büntetésben az engedelmességük vagy gonoszságuk függvényében. Ugyanakkor a saját sorsunkkal is össze kell vetnünk az övékét — közösségi szinten és egyénileg egyaránt. Ha nemzetünk
vagy gyülekezetünk nehéz helyzetben van, érdemes megvizsgálnunk a hitelveinket és a hitgyakorlatunkat annak tükrében, ami az izraelitákkal a különböző királyok uralkodása alatt történt. Isten gyűlöli
a bűnt, ezért nem hunyhat szemet fölötte. Ám ha van a számunkra bármi mondanivalója A krónikák könyvének, akkor az az, hogy Isten szeretne megbocsátani és gyógyulást adni mindenkinek, aki alázatosan
imádkozik és megtér hozzá (1Jn 1:9).<br>
<br>
Ha Isten valóra váltaná egy kérésünket, bármi legyen is az, vajon mit kérnénk tőle? Mesés gazdagságot? Jó egészséget magunknak és szeretteinknek? Vagy talán hatalmat élet és halál
fölött? Csodás lehetőség volna, ennél is csodásabb azonban, hogy Salamon egyiket sem választotta mindezek közül, amikor hasonló ajánlatot kapott Istentől. Salamon inkább bölcsességet kért és kellő
tudást ahhoz, hogy jól végezhesse el az Isten által rábízott feladatait. Számunka ebből az a tanulság, hogy Isten mindnyájunknak küldetést szánt, és nincs annál nagyobb áldás, mint ha véghez tudjuk
vinni az életünkre szóló akaratát. Ehhez azonban „felülről való bölcsességre” (Jk 3:17) lesz szükségünk, hogy felismerhessük akaratát, valamint Isten mélyreható ismeretére, amely arra ösztönöz
bennünket, hogy magatartásunk és tetteink terén egyaránt Krisztushoz igyekezzünk hasonlítani (Jk 3:13).</p>
<h4>Izráel története a babiloni fogság után otthon és Perzsiában</h4>
<h4>Ezsdrás könyve</h4>
<p>Círus perzsa király kiáltványával kezdődik, amelyben megengedi a zsidóknak, hogy hazatérjenek és felépítsék Jeruzsálemet és a Templomot. A hazatért száműzötteket Ezsdrás hívja
Istenhez bűnbánatra.</p>
<p><b>Szerző: </b>Ezsdrás könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány szerint Ezsdrás próféta írta. Érdekes megjegyezni, hogy
amikor Ezsdrás a 7. részben megjelenik a színen, az addig E/3 személyű elbeszélés E/1 személyre vált, ami Ezsdrás szerzősége mellett szól.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Ezsdrás könyve vélhetően Kr. e. 460 és 440 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Ezsdrás könyve azokról az eseményekről tudósít, amelyek a babiloni fogságból való hazatérés idején, valamint az azt követő években,
mintegy száz év leforgása alatt történtek Izráel földjén, Kr. e. 538-tól kezdődően. Ezsdrásnál a templom újjáépítése áll a figyelem középpontjában. A könyv kiterjedt származási jegyzéket tartalmaz —
elsősorban annak alátámasztásául, hogy Áron leszármazottjai joggal tartanak igényt a papságra.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Ezsd 3:11: „Énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért,
hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját.”<br>
<br></p>
<p><br>
Ezsd 7:6: „…ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az ÚR adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele
volt Istenének, az ÚRnak az ereje.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Ezsdrás könyve a következő részekre tagolódik: 1-6. rész — Az első visszatérés Zerubbábel vezetésével és a második templom
felépítése. 7-10. rész — Ezsdrás szolgálata. Mivel a 6. és a 7. rész eseményei között jóval több, mint fél évszázad telt el, a könyv első részének szereplői már nem éltek akkor, amikor Ezsdrás
megkezdte jeruzsálemi szolgálatát. Ezsdrás és Nehémiás könyvében is Ezsdrás az egyetlen kiemelkedő személyiség. Mindkét könyv bűnvalló imával zárul (Ezsd 9; Neh 9), melyet követően a nép felhagy
korábbi bűnös szokásaival. Ezsdrás könyve említést tesz Haggeus és Zakariás prófétákról (5:1), akik bátorító üzenetet hirdettek – ahogyan a nevüket viselő prófétai könyvek is bátorító
jellegűek.<br>
<br>
Ezsdrás könyvének cselekménye ott kezdődik, amikor a zsidók egy része visszatér Jeruzsálembe a babiloni fogságból, hogy újjáépítsék a templomot, és Artahsasztá rendeletéig tart,
amelyről azután Nehémiás könyvének első része is tudósít. Ezsdrás korában Haggeus, Nehémiás idején pedig Zakariás volt a legnagyobb próféta.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ezsdrás könyvében a „maradék” bibliai témájának folytatását láthatjuk. Ha katasztrófa vagy ítélet sújtotta az
emberiséget, Isten akkor is megőrzött egy kicsiny maradékot — így Noét és családját az özönvíz idején; Lót családját Sodoma és Gomora pusztulásakor vagy a 7000 izráeli prófétát az Aháb és Jézabel
által elrendelt üldözés alatt. Amikor az izraeliták fogságba kerültek Egyiptomban, Isten kiszabadította onnan maradékát, és bevitte őket az Ígéret Földjére. Az Ezsdrás 2:64-67 szerint mintegy
ötvenezer ember tért vissza Júdea földjére, ám ez ahhoz a számhoz képest, ahányan Dávid király idején voltak az izraeliták, olyan kevésnek tűnt, hogy így fogalmaztak: „az ÚR, mert megengedte, hogy
maradjanak közülünk megmenekültek” (9:2). A maradék témája az Újszövetségben is folytatódik, ahol Pál azt mondja, hogy „most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint” (Róm 11:5). Noha az akkor
élő emberek többsége elutasította Jézust, Isten megőrzött egy maradékot, akik elfogadták Krisztust és részesei lettek a kegyelem szövetségének. Az azóta eltelt évszázadok során mindig volt a
hűségeseknek egy maradéka, akik a keskeny úton jártak, amely az örök életre visz (Mt 7:13-14). Ezt a maradékot a Szentlélek ereje őrizte és őrzi, aki elpecsételte őket és megőrzi őket egészen az
utolsó napig (2Kor 1:22; Ef 4:30).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ezsdrás könyve a remény és a helyreállás krónikája. A keresztény hívő számára, akinek az életében fel-felüti a fejét a bűn
és az Isten elleni lázadás, óriási reményt jelent, hogy Isten megbocsátó Isten, aki nem fordít hátat övéinek, ha azok bűnbánattal és megtört szívvel közelednek hozzá (1Jn 1:9). Az izraeliták
Jeruzsálembe való visszatérése és a templom újjáépítése minden keresztény hívő életében megismétlődik, aki visszatér a bűn és az Isten elleni lázadás fogságából és Krisztusnál szeretetteljes,
befogadó otthonra lel. Nem számít, mennyi ideig voltunk távol, az Úr hajlandó megbocsátani és visszafogadni bennünket a családjába. Készségesen megmutatja, hogyan építhetjük újjá az életünket és
miként támadhat fel halott állapotából a szívünk, hogy a Szentlélek temploma lehessen. Ahogyan a jeruzsálemi templom újjáépítését is Isten felügyelte, életünk helyreállítását is Ő maga vezényli le,
hogy azután neki szolgálhassunk.<br>
<br></p>
<p></p>
<p><br>
Isten ellenségei megpróbálták megakadályozni a templom újjáépítését, ami jól szemlélteti lelkünk ellenségének jellemző taktikáját. Sátán azokon keresztül próbál becsapni bennünket és
meghiúsítani Isten terveit, akik látszólag támogatják Isten céljait. A 4. rész 2. versében mintha csak azoknak a megtévesztő beszédéről olvasnánk, akik Krisztus tisztelőinek állítják magukat, ám
valójában nem építő, hanem romboló szándék vezérli őket. Óvakodjunk az ilyen csalóktól, az izraeliták példáját követve feleljünk nekik, és ne hagyjuk, hogy rászedjenek bennünket hízelgő szavaikkal és
hamis hitvallásukkal!</p>
<h4>Nehémiás könyve</h4>
<p>Nehémiás zsidó hivatalnok volt a perzsa udvarban. Egy júdai küldöttség hírül vitte neki, hogy a hazatértek el vannak csüggedve, mert a főváros romokban hever. Nehémiás hazatért,
hogy irányítsa a város újjáépítését és újra bevezesse a törvényt.</p>
<p><b>Szerző: </b>Nehémiás könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de mind a zsidó, mind a keresztény hagyomány szerint Ezsdrás próféta
írta. Ez az elképzelés azon a tényen alapul, hogy Ezsdrás és Nehémiás könyve eredetileg egyetlen könyvet alkottak.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Nehémiás könyve vélhetően Kr. e. 445 és 420 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Nehémiás könyve, amely a Bibliában található történeti könyvek egyike, tovább folytatja az izraeliták babiloni fogságból való
visszatérésének és a jeruzsálemi templom újjáépítésének elbeszélését.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Nehémiás 1:3: „Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és
kapui tűzben égtek el.”<br>
<br>
Nehémiás 1:11: „Ó, Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen
hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.”<br>
<br>
Nehémiás 6:15-16: „A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek
saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A héber származású Nehémiás Perzsiában élt, amikor a fülébe jutott, hogy megkezdődött a jeruzsálemi templom újjáépítése, ám
aggodalommal töltötte el, hogy a várost nem veszi körül védőfal. Nehémiás arra kérte Istent, hogy használja őt a város megmentésére. Az Úr azzal válaszolt az imájára, hogy meglágyította a perzsa
király, Artahsasztá szívét, aki nem csupán áldását adta Nehémiás vállalkozásához, hanem a szükséges építőanyagokat is biztosította. Nehémiás engedélyt kapott az uralkodótól a Jeruzsálembe való
visszatérésre, ahol kormányzóvá nevezték ki.<br>
<br></p>
<p></p>
<p><br>
A városfal építése az ellenállás és a vádaskodások dacára rendületlenül haladt, és az ellenséges hangok elnémultak. Az emberek — Nehémiás példáját követve – áldozatkészen ajánlották
fel a pénzüket és a munkájukat, s így a fal minden nehézség ellenére mindössze 52 év leforgása alatt elkészült. Ám az összefogás rövid életű volt, és miután Nehémiás egy időre távozott a városból, a
helybéliek újra elhagyták hitüket. Amikor Nehémiás 12 év elteltével visszatért Jeruzsálembe, a városban erős falakat, de gyenge embereket talált. Erkölcsi tanításba fogott, és nem válogatta meg az
eszközeit. Ezért szidtam és átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam” (13:25). Istenhez imádkozva állította helyre az igaz istentiszteletet, és arra biztatta a népet a lelki ébredés
érdekében, hogy olvassák Isten Igéjét és engedelmeskedjenek neki.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Nehémiás annyiban hasonló Jézushoz, hogy mindketten lángoló szeretettel szerették Isten népét, ami arra késztette őket,
hogy közbenjárjanak az emberekért Isten trónja előtt.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Nehémiás arra tanította az izraelitákat, hogy tiszteljék és szeressék az Írásokat. Nehémiás szerette Istent és minden vágya
volt, hogy az izraeliták az Urat tiszteljék és dicsőítsék, ezért hitre és engedelmességre vezette őket. Ugyanilyen fontos, hogy a keresztények is szeressék, tiszteletben és emlékezetükben tartsák a
Biblia igazságait, éjjel-nappal gondolkodjanak róluk, és minden lelki szükségükben ezekből merítsenek. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az
igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” — olvassuk a 2Timóteus 3:16-17 versekben. Ha mi is vágyjuk átélni az izraeliták által
tapasztalt lelki ébredést (Neh 8:1-8), Isten Igéjénél kell kezdenünk.<br>
<br>
Mindnyájunknak őszinte együttérzést kel tanúsítanunk azok iránt, akik testi vagy lelki sebeket hordoznak, ám annak semmilyen bibliai alapja nincs, hogy csupán együtt érezzünk velük,
de tenni ne tegyünk értük. Időnként ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy hatékonyan szolgálhassunk mások felé. Maximálisan hinnünk kell egy adott ügyben, mielőtt akár az időnkből, akár a
pénzünkből áldoznák rá. Ha engedjük, hogy Isten szolgáljon rajtunk keresztül, még a hitetlenek is tudni fogják, hogy Isten munkájának szemtanúi.</p>
<h4>Eszter könyve</h4>
<p>Egy zsidó leány története, aki Perzsia királynőjeként leleplezett egy, a zsidók kiirtására szőtt összeesküvést.</p>
<p><b>Szerző: </b>Eszter könyve nem nevezi meg a szerzőjét. A legnépszerűbb hagyományok szerint Mordokaj (Eszter könyvének egyik
főszereplője), esetleg Ezsdrás vagy Nehémiás írhatta (akik jól ismerték a perzsa hagyományokat).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Eszter könyve vélhetően Kr. e. 460 és 350 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Eszter könyvének célja annak bemutatása, hogy Isten gondot visel az emberekről — és különösen választott népéről, Izráelről. Eszter
könyve a purim ünnepének bevezetését és az ünnep rendszeres megtartására vonatkozó előírást örökíti meg. Eszter könyvét a purim ünnepén rendszeresen felolvasták — és teszik ezt mind a mai napig —,
hogy megemlékezzenek arról, miként mentette meg Isten a zsidó népet Eszteren keresztül.<br>
<br></p>
<p><br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Eszter 2:15: „Amikor rákerült a sor Eszterre, Abihailnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit
Hégaj, a király háremőre, az asszonyok őrizője mondott.”<br>
<br>
Eszter 4:14: „Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a
mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?”<br>
<br>
Eszter 6:13: „Ha a zsidó származású Mordokajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.”<br>
<br>
Eszter 7:3: „Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Eszter könyve három fő részre osztható. 1:1-2:18 — Vásti helyett Eszter lesz a királynő; 2:19-7:10 — Mordokaj legyőzi Hámánt;
8:1-10:3 — Izráel megmenekül Hámán cselszövéséből. Amikor a nemes jellemű Eszter királyné megértette, hogy mi forog kockán, olyasmit tett, ami akár az életébe is kerülhetett volna. Halálos
veszedelemmel járó vállalkozásba fogott, és felvette a küzdelmet a király főemberével, Hámánnal. Eszter bölcs és méltó ellenfélnek bizonyult, ám közben mindvégig alázatosan és királyi férjével
szemben tisztelettudóan viselkedett.<br>
<br>
Eszter története annyiban hasonló József történetéhez (1Móz 41:34-37), hogy mindkét esetben külföldi uralkodók döntenek a zsidók sorsáról. Mindkét történet egy-egy hősies
izraelitáról szól, aki hajlandó volt tenni népe és nemzete megmenekülése érdekében. Isten keze munkája nyilvánvalóan látszik abból, hogy Isten, aki jót akar a népének, a látszólag rossz helyzetet is
a kezében tartja. A történet középpontjában a zsidók és az amálekiták között folyamatosan feszülő ellentét áll, melynek gyökereit Mózes 2. könyvében találjuk. Hámán terve az Ószövetségben feljegyzett
utolsó kísérlet a zsidóság teljes kiirtására. Cselszövésének végül ő maga esett áldozatául, s korábbi tisztségét ellensége, Mordokaj vette át, a zsidók pedig megmenekültek.<br>
<br>
Eszter könyvének fontos témája a lakoma — tíz ilyenről olvasunk a könyvben, és a történések jelentős részét lakomákon tervezték el vagy vitték véghez. Habár a könyv Isten nevét
egyetlenegyszer sem említi, nyilvánvaló, hogy a Susánban élő zsidók az Ő beavatkozását kérték, amikor három napon át böjtöltek és imádkoztak (Eszter 4:16). Annak ellenére, hogy megírták a törvényt a
zsidók kiirtásáról, ami így a méd és perzsa jog alapján visszavonhatatlannak számított, imáik mégis meghallgatásra találtak. Eszter két ízben is az életét kockáztatta azzal, hogy hívatlanul járult a
király színe elé (Eszter 4:1-2; 8:3). Nem törődött bele Hámán gonosz tervébe, hanem mindenáron meg akarta menteni a népét. A purim ünnepét ennek emlékére vezették be és tartják meg a zsidók mind a
mai napig. Isten — anélkül, hogy a neve egyszer is szerepelne a könyvben — megmentette választott népét a haláltól a bölcs és alázatos Eszteren keresztül.<br>
<br></p>
<p><br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Eszter könyvében bepillantást nyerünk a színfalak mögé és megláthatjuk, hogyan ármánykodik szüntelenül Sátán Isten tervei
— és különösen az Isten által megígért Messiás ellen. Ahhoz, hogy Krisztus eljöhessen az emberek közé, a zsidó népnek fenn kellett maradnia. Ahogyan Hámán cselszövéshez folyamodott a zsidók kiirtása
érdekében, úgy szegült és szegül szembe Sátán is Krisztussal és Isten népével. Ám amint a Mordokajnak készített akasztófán végül Hámán végezte, úgy fordítja Krisztus is azt a fegyvert Sátán ellen,
amellyel Sátán akarta elpusztítani Őt és lelki utódait. Tudniillik, bár Sátán a Messiás elpusztítására szánta a keresztet, éppen a kereszt az a hely, ahol Krisztus „eltörölte a követelésével minket
terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és
Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2:14-15). Ahogyan Hámánt a Mordokeusnak épített akasztófára lógatták fel, úgy szenvedett vereséget Sátán is a kereszten, amelyet Krisztus elpusztítására
emelt.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Eszter könyve döntés elé állít bennünket, hogy hajlandóak vagyunk-e meglátni Isten keze munkáját a körülményeink közepette,
vagy pusztán a véletlenek játékának tekintjük mindazt, ami velünk történik. Isten a világmindenség szuverén Ura, ezért bátran elhihetjük, hogy gonosz emberi szándék nem húzhatja keresztül a terveit.
Igaz ugyan, hogy a neve nem szerepel Eszter könyvében, mindvégig nyilvánvaló, hogy Ő viselt gondot a népéről — annak egyes tagjairól és a nemzet egészéről egyaránt —, így a perzsa királyra is ő
bocsátott álmatlanságot. Mordokaj és Eszter történetében meghallhatjuk azt a csendes szeretetnyelvet, amelyen Mennyei Atyánk a mi szívünkhöz is gyakran beszél.<br>
<br>
Eszter istenfélő és tanítható lelkületről, ám ezzel együtt nagy lelkierőről és engedelmességről is tanúbizonyságot tett. Egészen másként volt alázatos, mint a többiek, és ezért
emelkedhetett királynői rangra. Példája arra tanít bennünket, hogy ha a nehéz, sőt emberileg akár lehetetlennek tűnő körülmények közepette is tiszteletteljesek és alázatosak maradunk, sokkal inkább
Isten áldásainak a csatornájává válhatunk önmagunk és mások javára egyaránt. Jól tennénk, ha életünk minden területén követnénk Eszter példáját, de különösen a megpróbáltatások idején. A könyvben
sehol sem találkozunk panaszkodással vagy negatív hozzáállással. Sok helyütt azt olvassuk, hogy Eszter elnyerte az őt körülvevők „jóindulatát”, és végül ez a jóindulat mentette meg a népét. Nekünk is
részünk lehet ebben a jóindulatban, ha az igazságtalan üldözést is tudomásul vesszük, Eszter példáját követve megőrizzük pozitív hozzáállásunkat, s minden körülmények között alázatosan Istenre
hagyatkozunk. Ki tudja, nem pont a mostani idő miatt kerültünk-e abba a pozícióba, amelyben éppen vagyunk?</p>
<p></p>
<h4>Költői könyvek vagy írások</h4>
<p>(Legnagyobbrészt költői formában íródtak)</p>
<h4>Jób könyve</h4>
<p>Drámai történet egy istenfélő emberről, akit borzalmas szenvedéssel kínoz a Sátán. Jób "barátai" próbálják megmagyarázni, miért engedi meg Isten a szenvedést, de nem tudnak rá
választ adni. Jób végül megnyugszik, amikor szembesül Isten titokzatos nagyságával és megszabadul kínjaitól.</p>
<p><b>Szerző: </b>Jób könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a legvalószínűbbnek Jób, Élihu, Mózes vagy Salamon
tűnik.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Jób könyve feltételezett keletkezési ideje a szerzőtől függően alakul. Ha Mózes írta, akkor Kr. e. 1440, ha Salamon, akkor Kr.
e. 950 körül íródhatott. Mivel a szerző kilétéről nincsenek biztos információink, a keletkezés idejét sem ismerjük.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Jób könyve segítségével megérthetjük a következőket: Sátán kizárólag Isten engedélyével tehet kárt anyagi javainkban vagy az
egészségünkben. Istentől függ, hogy Sátán mit tehet meg és mit nem. Emberi felfogóképességünket meghaladja annak megértése, hogy miért van olyan sok szenvedés a világban. A gonoszok elnyerik méltó
büntetésüket. A szenvedés hátterében nem minden esetben a bűn áll. Isten olykor azért enged meg szenvedést az életünkben, hogy megtisztítson, megpróbáljon, tanítson vagy lelkileg megerősítsen
bennünket. Isten minden körülmények között elegendő a számunkra, s érdemes és igényt is tart szeretetünkre és dicséretünkre.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Jób 1:1: „Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat."<br>
<br>
Jób 1:21: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!”<br>
<br>
Jób 38:1-2: „Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?”<br>
<br>
Jób 42:5-6: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban."<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A könyv első jelenetében Sátán Isten színe elé járul, hogy megvádolja Jóbot. Azt állítja, hogy Jób csak azért szolgálja
Istent, mert Isten minden rossztól megvédi, és engedélyt kér Istentől, hogy próbára tegye Jób hitét és hűségét. Isten megadja az engedélyt, de bizonyos korlátokat szab Sátánnak. „Miért szenvednek az
igazak?” — merül fel a kérdés, miután Jób elveszíti a családját, a gazdagságát és az egészségét is. Három barátja, Elifáz, Bildád és Zófár siet a „vigasztalására” és a sorozatos tragédiák okának
megkeresésére. Mind azt állítják, hogy Jóbot bűnei büntetéseképpen érte utal a szenvedés. Jób azonban mindvégig ragaszkodik Istenhez és kitart amellett, hogy nincs bűn az életében. Egy negyedik
férfi, Élihu azt tanácsolja neki, hogy alázza meg magát, és engedje, hogy Isten a próbatételek által megtisztítsa az életét.</p>
<p>Végül maga Jób is kérdőre vonja Istent és értékes leckéket tanul Isten szuverenitásáról és arról, hogy neki teljes mértékben belé kell vetnie a bizalmát. Isten
ezt követően a korábbinál is jobb egészséggel, több örömmel és nagyobb gazdagsággal ajándékozza meg Jóbot.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ahogy Jób a nyomorúsága okain töprengett, három kérdés merült fel benne, melyek mindegyikére egyedül az Úr Jézus
Krisztusban van válasz. Az első kérdést a 14. rész 4. versében teszi fel Jób: „Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. [Károli ford.]” A kérdést egy olyan ember teszi fel, aki felismerte, hogy nem
tud megfelelni Istennek, sem igaznak bizonulni a szemében. Isten szent, mi viszont nem vagyunk azok. A bűn mély szakadékot teremt az ember és Isten között. Az égető kérdésre Jézus Krisztusban
lelhetjük meg a választ. Ő kifizette a bűneink büntetését és saját igazságát adta nekünk helyette, így immár elfogadásra találhatunk Isten előtt (Zsid 10:14; Kol 1:21-23; 2Kor 5:17).<br>
<br>
Jób második kérdése így hangzik: „ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz?” (10. vers) Erre az örökkévalóságot és a halál utáni életet feszegető kérdésre
szintén egyedül Krisztusban van válasz. Hogy „hová lesz” az ember a halála után, az attól függ, hogy ismeri-e Krisztust; ha igen, akkor a mennybe jut, ám ha nem, akkor kivetik a külső sötétségre:
ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt 25:30).<br>
<br>
Jób harmadik kérdése a 14. versben hangzik el: Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” A válasz ismét Krisztusban van. Ha benne vagyunk, igenis életre fogunk kelni. „Amikor pedig
(ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te
fullánkod?” (1Korinthus 15:54-55).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Jób könyve arra emlékeztet bennünket, hogy egyfajta kozmikus konfliktus” zajlik a színfalak mögött, amelyről általában
fogalmunk sincs. Gyakran nem értjük, mit miért enged meg Isten, és megkérdőjelezzük vagy kétségbe vonjuk a jóságát, mert nem látjuk a teljes képet. Jób könyve arra tanít bennünket, hogy minden
körülmények között bízzunk Istenben. Nem csupán AKKOR kell Istenben bíznunk, amikor nem értünk mindent, hanem AZÉRT is, mert nem értünk mindent. „Az Isten útja tökéletes” — mondja a zsoltáros (Zsolt
12:31), s ha ez így van, bízhatunk benne, hogy az is tökéletes, amit cselekszik és az is, amit megenged — az életünkben. Ez olykor lehetetlennek tűnhet, de Isten gondolatai nem a mi gondolataink.
Hiába is akarnánk maradéktalanul megérteni Őt: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim — így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival
magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55:8-9). Az viszont rajtunk áll, hogy engedelmeskedjünk neki, bízzunk benne és alávessük magunkat az
akaratának függetlenül attól, hogy értjük-e vagy sem.</p>
<p></p>
<h4>A zsoltárok könyve</h4>
<p>Szent énekek, könyörgések és dícséretek, amelyek Izráel templomi szertartásainak is részét képezték. Minden érzelmi megnyilvánulás jelen van bennük, a haragtól az örömig, az
imádattól a bűntudatig.</p>
<p><b>Szerző: </b>A zsoltárok elején olvasható rövid bevezetések 73 helyen említik szerzőként Dávidot. Számos ilyen zsoltárban
csakugyan felfedezhetők olyan személyiségjegyek és életrajzi elemek, amelyek egyértelműen Dávid szerzőségére engednek következtetni. Bár az világos, hogy a zsoltárok közül sokat Dávid írt, egészen
bizonyosan nem ő a szerzője a teljes gyűjteménynek. Két zsoltárt (a 72. és a 127. zsoltárt) Salamonnak, Dávid fiának és trónörökösének tulajdonítanak. A 90. zsoltárban olvasható ima vélhetően
Mózestől származik. 12 zsoltárt (az 50. és a 73-83. zsoltárt) Ászáf családja írt, míg 11 másikat (42, 44-49, 84-85, 87-88) Kóráh fiai. A 88. zsoltár állítólagos szerzője Hémán, a 89. zsoltáré pedig
az ezrahita Etán. Salamon és Mózes kivételével a többi szerző azon papok és léviták közül került ki, akik Dávid uralkodása idején a dicsőítést vezették az istentiszteleten. Ötven zsoltárban nem
találunk utalást a szerzőre.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A szerzőség kérdésének alapos vizsgálata, valamint a zsoltárok által felölelt témák arra engednek következtetni, hogy a
zsoltárok keletkezésének ideje több évszázadot ölelt fel. A gyűjtemény legrégebbi darabja valószínűleg Mózes imája (90. zsoltár), amely Isten örökkévalóságával veti össze az ember halandóságát. A
legkésőbbi zsoltár a 137. számú lehet. Ez a siralom egyértelműen azokban az időkben íródott, amikor a héberek a babiloni fogságban voltak, tehát valamikor Kr. e. 586 és 538 között.<br>
<br>
Nyilvánvaló, hogy a 150 zsoltárt sok különböző szerző írta Izráel történelmének mintegy ezeréves időszaka alatt. Jelenlegi formájukba egy ismeretlen szerkesztő önthette és gyűjthette
össze őket nem sokkal azután, hogy Kr. e. 537 körül véget ért a babiloni fogság.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A zsoltárok könyve 150 zsoltárt tartalmaz, s ezzel a Biblia leghosszabb könyve. Egyben ez a legsokszínűbb könyv is, hiszen az egyes
zsoltárok a legkülönbözőbb témákkal foglalkoznak, úgy mint Isten és a teremtett világ, háború, istentisztelet, bölcsesség, bűn és gonoszság, ítélet, igazság vagy a Messiás eljövetele.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Zsoltárok 19:1: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”<br>
<br>
Zsoltárok 22:16-19: „Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be,
átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.”<br>
<br>
Zsoltárok 23:1: „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm."<br>
<br>
Zsoltárok 29:1-2: „Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent
öltözetben!”<br>
<br>
Zsoltárok 51:12: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!”<br>
<br>
Zsoltárok 119:1-2: „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A zsoltárok könyve imádságok, versek és himnuszok gyűjteménye, amelyek Isten dicséretére és imádatára hangolják az olvasókat
és hallgatókat. A könyv egyes részeit az ókori Izráelben énekeskönyvként használták. A zsoltárok zenei örökségét a könyv címe is érzékelteti. A görög eredetű szó „hangszeres kíséret mellett énekelt
dalt” jelent.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A Zsoltárok könyvének visszatérő témája, hogy Isten Megváltót küld majd népének. A Messiásra utaló prófétai képek több
zsoltárban is felbukkannak. A Zsoltárok 2:1-12 a Messiás győzelmét és uralkodását mutatja be. A Zsoltárok 16:8-11 halálát és feltámadását vetíti előre. A 22. zsoltár a kereszten szenvedő Megváltót
állítja elénk, és részletesen jövendöl megfeszítéséről, ami szóról-szóra be is teljesedett. A Zsoltárok 45:6-7 a Messiás és menyasszonya dicsőségét érzékelteti, míg a Zsoltárok 72:6-17, 89:3-37,
110:1-7 és 132:12-18 dicsőséges és mindenre kiterjedő uralkodását mutatja be.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ha valakit betölt a Szentlélek vagy Krisztus Igéje, annak egyik jele lehet az éneklés. A Zsoltárok könyve a korai egyház
egyik énekeskönyve” volt, amely a Krisztusban megismert új igazságot hirdette.<br>
<br>
Isten valamennyi zsoltárban ugyanaz az Úr, csak mi reagálunk rá különbözőképpen attól függően, hogy éppen milyenek a körülményeink. Milyen csodálatos Istent is imádunk! — mondja a
zsoltáros. Egy olyan Istent, aki magasan ül a trónján, feljebb minden emberi tapasztalatunknál, és mégis elég közel van ahhoz, hogy megérinthessük és mellettünk halad életünk során!<br>
<br>
Minden érzésünkkel hozzámehetünk — még a legnegatívabb és legpanaszosabb gondolatainkkal is — és bizonyosak lehetünk afelől, hogy meghallgat és megért bennünket. A zsoltáros arra
tanít bennünket, hogy kiáltsunk segítségért kilátástalanságunkban az élet problémái közepette, mert ez a legalapvetőbb imádság.</p>
<h4>A példabeszédek könyve</h4>
<p>Első 9 része egy apa (vagy tanító) fiához (tanítványához) intézett tanácsait tartalmazza, a könyv hátralevő részében rövid tanácsok olvashatók az erkölccsel, a hatalommal, a
haraggal, az önuralommal és a tiszta beszéddel kapcsolatban. Kulcsszavai az "utak" és "ösvények", segít eligazodni a földi élet útvesztőjében.</p>
<p><b>Szerző: </b>A példabeszédek könyvének nagy részét Salamon király írta. Az 1:1, 10:1 és 25:1 versek is az ő nevét említik.
Ezenkívül feltételezhetjük, hogy Salamon másoktól is gyűjtött és szerkesztett példabeszédeket, mivel A prédikátor könyve 12:9-10 — ben ez áll: „Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is
tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat.” A könyv héber címe
”Mishle Shelomoh”, amely lefordítva Salamon példabeszédeit jelenti.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Salamon példabeszédei Kr. e. 900 körül születhettek. Az izraelita nemzet Salamon uralkodása idején volt a csúcson lelki,
politikai, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. Izráellel együtt Salamon is nagy hírnévre tett szert. Az akkor ismert világ legtávolabbi részeiről is érkeztek magas méltóságok, hogy
meghallgassák a király bölcs beszédét (1Kir 4:34).<br>
<br></p>
<p><br>
<b>A könyv célja: </b>A tudás mindössze száraz tények gyűjteménye, a bölcsesség ezzel szemben képesség arra, hogy Isten szemével lássuk az embereket,
eseményeket és helyzeteket. Salamon A példabeszédek könyvében Isten látásmódját közvetíti hol magasztos és felséges, hol pedig egészen hétköznapi kérdésekkel kapcsolatban. A jelek szerint nem volt
olyan téma, amely elkerülte volna Salamon király figyelmét. Gyűjteménye — sok egyéb kérdés mellett — az emberi viselkedést, a szexuális kapcsolatokat, az üzleti életet, a vagyont, a jótékonyságot, az
emberi célkitűzéseket, a fegyelmezést, az adósságot, a gyermeknevelést, a jellemet, az alkoholt, a politikát, a bosszút és az istenfélelmet érintő bölcs mondásokat is tartalmaz.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Példabeszédek 1:5: Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer.”<br>
<br>
Példabeszédek 1:7: „Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg."<br>
<br>
Példabeszédek 4:5: „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!"<br>
<br>
Példabeszédek 8:13-14: „Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg az álnok beszédet gyűlölöm. Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az
értelem, enyém a hatalom."<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A példabeszédek könyvét nem könnyű összefoglalni, mivel — a bibliai könyvek többségével ellentétben — nincs konkrét
cselekménye, s következésképpen főszereplői sincsenek. A figyelem középpontjában a bölcsesség áll — egyfajta magasabb rendű, isteni bölcsesség, amely felette áll a történelemnek, népeknek és
kultúráknak. Még e felbecsülhetetlen kincsestár felületes olvasója számára is nyilvánvaló, hogy a bölcs Salamon király velős mondásai ma éppoly időszerűek, mint háromezer évvel ezelőtt
voltak.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A bölcsesség mibenléte és nélkülözhetetlen volta Krisztusban teljesedett be. A példabeszédek könyve folyamatosan arra int
bennünket, hogy keressük, kutassuk és igyekezzünk megérteni a bölcsességet. A példabeszédek könyve két helyen is kimondja, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete (1:7; 9:10). Az Isten haragjától és
igazságszolgáltatásától való félelem hajt bennünket Krisztushoz, aki Isten bölcsességének a megtestesítője, ez a bölcsesség pedig az emberiség megváltására vonatkozó dicsőséges tervében érhető a
leginkább tetten. Krisztusban „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2:3), ezért benne találjuk meg a bölcsességet, a feloldozást Istentől való félelmünk alól, és az igazságot,
megszentelődést és megváltást is (vö. 1Kor 1:30). Az egyedül Krisztusban megtalálható bölcsesség szöges ellentétben áll a világ bolondságával, amely arra biztat bennünket, hogy legyünk bölcsek a
magunk szemében. A példabeszédek ezzel szemben azt mondja, hogy a világ útja nem egyezik Isten útjával (Péld 3:7), sőt halálra vezet (Péld 14:12; 16:25).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A példabeszédek könyvének gyakorlatiasságához nem fér kétség, hiszen a legbonyolultabb problémákra nyújt logikus és
értelmes választ. Túlzás nélkül állítható, hogy ez minden idők első számú „használati útmutatója az élethez”, és aki csak szívébe zárja a Salamontól tanultakat, hamar felfedezheti, hogy az
istenfélelem, a bővölködés és a megelégedettség az övé, csak kérnie kell.<br>
<br>
A példabeszédek könyvének visszatérő ígérete, hogy akik a bölcsességet választják és Istent követik, azoknak Isten számtalan áldást tartogat: hosszú életet (9:11), bővölködést
(2:20-22), örömöt (3:13-18) és jóindulatát (12:21). Ezzel szemben arra, aki visszautasítja Istent, arra szégyen és halál vár (3:35; 10:21). Istent elutasítani annyit tesz, mint a bölcsesség helyett
az ostobaságot választani, ami elválasztja az embert Istentől, Isten Igéjétől, bölcsességétől és áldásaitól.</p>
<h4>A prédikátor könyve</h4>
<p>Emberi perspektívából vizsgálja az életet és ez alapján azt a következtetést vonja le, hogy minden értelmetlen, hiábavalóság, de bátorít, hogy élvezzük mindazt, amit Isten adott
és arra int, hogy tiszteljük Őt és engedelmeskedjünk vezetésének.</p>
<p><b>Szerző: </b>Bár a prédikátor könyve nem nevezni meg a szerzőjét, néhány versből arra lehet következtetni, hogy Salamon írta. A
szövegkörnyezet egyes elemei ugyanakkor arra is utalhatnak, hogy valaki más írta a könyvet Salamon halála után, sőt talán több száz évvel később. Az ellentmondások dacára tartja magát az a nézet,
hogy Salamon A prédikátor könyvének szerzője.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Salamon körülbelül Kr. e. 970-től 930-ig uralkodott Izráelben. A prédikátor könyve valószínűleg Salamon uralkodásának vége felé,
körülbelül Kr. e. 935 íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A prédikátor könyve perspektivikus könyv. A prédikátor” elbeszélése rávilágít, hogy ha a világi dolgokban keres örömet az ember,
az elkerülhetetlenül depresszióhoz vezet. A könyv segítségével a keresztények olyasvalaki szemszögéből láthatják a világot, aki – bár igen bölcs megpróbálja a múlandó, emberi dolgokban meglelni az
élet értelmét. A prédikátor a világi örömök szinte valamennyi válfaját kipróbálja, de egyikben sem találja meg az élet értelmét.<br>
<br>
Végül a prédikátor arra a megállapításra jut, hogy egyedül az Istenbe vetett hit adhat értelmet az ember életének. Tudomásul veszi, hogy az élet rövid és Isten nélkül végső soron
értéktelen. A prédikátor azt tanácsolja az olvasónak, hogy az átmeneti örömök helyett inkább az örökkévaló Istent keresse.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Prédikátor 1:2: „Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”<br>
<br>
Prédikátor 1:18: „Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.”<br>
<br>
Prédikátor 2:11: „De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan
erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.”<br>
<br>
Prédikátor 12:1: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”<br>
<br>
Prédikátor 12:13: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A prédikátor könyve két kifejezést ismétel újra meg újra. Az egyik a „hiábavalóság”, amely az evilági dolgok ideiglenes
voltát hivatott hangsúlyozni, valamint azt, hogy bármily lenyűgöző eredményeket ér is el az ember élete során, egy napon mindent maga mögött kell hagynia. A másik, összesen 28 helyen szereplő
kifejezés, a „nap alatt”, a halandó világra utal, és a prédikátor szóhasználatában a földi, ideiglenes, emberi dolgokat jelenti.<br>
<br>
A könyv első hét része azokat „a nap alatt” megtalálható dolgokat írja le, amelyekben a prédikátor a boldogságot keresi. Kipróbálja a tudományos felfedezéseket (1:10-11), a
bölcsességet és a filozófiát (1:13-18), a vidámságot (2:1), az alkoholt (2:3), az építészetet (2:4), a vagyont (2:7-8) és a luxust (2:8) egyaránt. Különböző filozófiákban próbálja meglelni az élet
értelmét, így például a materializmusban (2:19-20) vagy erkölcsi törvényekben (8-9. rész), ám azt tapasztalja, hogy Isten nélkül mind értelmetlen, céltalan és ideiglenes.<br>
<br>
A prédikátor könyvének 8-12. része a prédikátor arra vonatkozó javaslatait és megjegyzéseit tartalmazza, hogy miként kellene élni az életet. A prédikátor arra a következtetésre jut,
hogy Isten nélkül nincs igazi értelme az életnek. Sok gonoszságot látott és rá kellett jönnie, hogy hosszú távon még az ember legnagyobb vívmányai is semmit érőek. Azt tanácsolja hát az olvasónak,
hogy ifjúkorától kezdve ismerje el Istent (12:1) és kövesse akaratát (12:13-14).<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A prédikátor könyvében leírt hiábavalóságok mindegyikére Krisztus a válasz. A prédikátor könyve 3:17 szerint Isten az
igazakat és a gonoszokat egyaránt megítéli, márpedig csak azok igazak, akik Krisztusban vannak (2Kor 5:21). Isten a szívünkbe helyezte az örök élet utáni vágyat (3:11), az oda vezető utat pedig
Krisztusban készítette el a számunkra (Jn 3:16). Az evilági vagyon gyűjtögetése nem csupán azért haszontalan, mert nem elégítheti meg az embert (Préd 5:10), hanem azért is, mert ha megszerezzük, ám
Krisztus nem a mienk, elveszítjük a lelkünket (Mk 8,36). Végső soron A prédikátor könyvében felsorolt valamennyi hiábavalóságra Krisztus a megoldás, aki Isten bölcsessége és az élet egyetlen igazi
értelme.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A prédikátor könyve lehetőséget kínál a keresztény hívőnek annak megértésére, hogy milyen ürességgel és keserűséggel kell
megbirkózniuk mindazoknak, akik nem ismerik Istent. Aki még nem jutott el az üdvözítő hitre Krisztusban, olyan életet él, amely előbb-utóbb mindenképpen értelmét veszti. Megváltás és Isten nélkül nem
é믐ׯiránya sincs az életnek. A „nap alatti” világ Isten nélkül frusztráló, kegyetlen, igazságtalan, véges és „teljességgel hiábavaló”. Ha azonban Krisztus a mienk, földi
életünk árnyéka csupán mindannak a dicsőségnek, amely a mennyben vár ránk.</p>
<h4>Énekek éneke</h4>
<p>Szerelmi dalok és esküvői énekek gyüjteménye, a tiszta szerelemről és testi kapcsolatról szóló költemény, amely a szerelmesek párbeszédét és barátaik énekeit tartalmazza.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az Énekekét énekét a könyv első verse szerint Salamon írta. Ez egyike annak az 1.005 éneknek, amelyet Salamon
szerzett (1Kir 4:32). Az „Énekek éneke” cím szuperlativuszt használ, mintegy arra utalva, hogy ez Salamon énekeinek a legjobbika.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Salamon ezt az éneket vélhetően uralkodása első felében írta, vagyis keletkezésének ideje Kr. e. 965 körülre tehető.<br>
<br></p>
<p><br>
<b>A könyv célja: </b>Az Énekek éneke a férj és a feleség szerelmi kapcsolatát magasztaló lírai költemény, mely az Isten tervei szerinti házasságot
mutatja be. A férfinak és a nőnek a házasság kötelékében kell együtt élnie, s lelkileg, érzelmileg és testileg egyaránt szeretniük kell egymást.<br>
<br>
A könyv két szélsőséges nézettel helyezkedik szembe: az aszketizmussal (az élvezetek minden formájának tagadásával) és a hedonizmussal (az élvezetek kizárólagos keresésével). Az
Énekek énekében ábrázolt házasság a törődő, elkötelezett és gyönyörökben gazdag házastársi kapcsolat mintaképe.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Énekek éneke 2:7; 3:5; 8:4: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!”<br>
<br>
Énekek éneke 5:1: „Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!”<br>
<br>
Énekek éneke 8:6-7: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a
lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A vers formáját tekintve a férj (a király) és felesége (Szulamit) közti párbeszéd. A könyv három része az udvarlást (1:1 -
3:5), az esküvőt (3:6 - 5:1) és az egyre érettebbé váló házasságot (5:2 - 8:14) mutatja be.<br>
<br>
Az ének az esküvő előtt kezdődik, amikor a menyasszony vágyik jegyesének közelségére. Bár sóvárog gyengédsége és a vele töltött intim együttlét után, azt tanácsolja, hogy hagyjuk a
szerelmet természetesen, a maga idejében kialakulni. A király dicséri Szulamit szépségét, hogy minden bizonytalanságát eloszlassa a külsejével kapcsolatban. Szulamit azt álmodja, hogy elveszíti
Salamont, és az egész várost tűvé teszi érte. Amikor végül az őrök segítségével sikerül megtalálnia, biztonságos helyre viszi és nem ereszti többé. Miután felébredt, újra hangsúlyozza, hogy a
szerelmet nem szabad erőltetni.<br>
<br>
A nászéjszakán az ifjú férj ismét felesége szépségét dicséri, a feleség pedig — erősen szimbolikus nyelven — arra biztatja hitvesét, hogy élvezze mindazt, amit felkínálhat neki.
Szeretkeznek egymással, és Isten áldását adja az együttlétükre.<br>
<br>
Házastársi kapcsolatuk előrehaladtával egy nehéz időszakon is átmennek — ezt egy újabb álom érzékelteti. Ebben a második álomban Szulamit visszautasítja a férjét, mire az elmegy.
Szulamit bűntudattal telve kutat utána, de az őrök ezúttal ahelyett, hogy segítségére lennének, még meg is verik — ami a mardosó lelkiismeretet szimbolizálja. A történet jól végződik, mert a
szerelmesek ismét egymásra találnak és kibékülnek.<br>
<br>
Az ének végén a férj és a feleség is biztos a másik szerelmében, az igaz szerelem maradandó voltáról énekelnek, és egymás közelségére vágynak.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Egyes bibliakutatók Krisztus és az Egyház jelképes ábrázolását látják az Énekek énekében, ahol Krisztust a király, az
egyházat pedig Szulamit szimbolizálja. Bár véleményem szerint a könyvet szó szerint, vagyis a házasságot bemutató műként kell értelmezni, egyes elemei valóban az Egyháznak a Királyhoz, vagyis az Úr
Jézushoz fűződő kapcsolatát vetítik előre.</p>
<p>A 2. rész 4. verse („zászló felettem szerelme” — Károli) azt mutatja be, hogyan az Úr Jézus megkereste és megvásárolta mindazokat, akik hisznek benne. Lelki
gazdagság vesz körül bennünket, és Krisztus betakar minket szeretetével. A 16. versben így olvassuk: „Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.” Ez a kép nem csupán azt
érzékelteti, hogy a hívő biztonságban van Krisztusban (Jn 10:28-29), hanem a Jó pásztort is bemutatja, aki ismeri a juhait — a híveket — és leteszi értük az életét (Jn 10:11). Neki köszönhetően nem
viseljük többé magunkon a bűn szennyét, mert vérével lemosta rólunk hibáinkat” (Én 4:7; Ef 5:27).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A mai világban sokan sokféleképpen gondolkodnak a házasságról. Az egyre gyakoribb válások és a házasság újraértelmezésére
tett kísérletek szöges ellentéten állnak az Énekek énekével. A bibliai költő szerint a házasságot ünnepelni kell, élvezni és megbecsülni. A könyv néhány gyakorlati irányelvet is elénk tár a
házasságok erősítéséhez:<br>
<br>
1) Add meg a társadnak a neki járó figyelmet! Szánj rá időt, hogy igazán megismerhesd!<br>
2) A sikeres kapcsolat titka a bátorításban és a dicséretben rejlik, nem pedig a kritikában.<br>
3) Élvezzétek egymás társaságát! Időnként menjetek el valahová kettesben! Legyetek kreatívak, sőt játékosak! Élvezzétek a házastársi szerelem Istentől kapott ajándékát!<br>
4) Tégy meg minden szükségeset a házastársad iránti elkötelezettséged erősítéséhez! Újítsd meg a neki tett esküdet, dolgozzátok fel a problémákat, és fel se merüljön köztetek a válás
lehetősége. Isten azt szeretné, ha békét és biztonságot adó szeretetkapcsolatban élnétek együtt.</p>
<h4>Nagy próféták</h4>
<p>(Nagy terjedelmű prófétai könyvek; a babiloni fogság előtt és alatt működő próféták könyvei)</p>
<h4>Ézsaiás könyve</h4>
<p>Az 1-39. rész Izráel utolsó éveiben elhangzott próféciákat tartalmaz, ekkor Júda még viszonylag biztonságban volt. Ézsaiás arra buzdította a júdaiakat, hogy Istenben bízzanak, ne
más népek segítségét várják. A 40-55. rész ismeretlen prófétája már a fogságban működött. Isten mindenhatósága, és a Messiásról szóló ígéret áll üzenete középpontjában. A "harmadik Ézsaiás" (56-66.)
a Jeruzsálembe visszatért embereket figyelmeztette arra, hogy nehogy visszatérjenek régi útjaikra.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az Ézsaiás 1:1 Ézsaiás prófétát nevezi meg Ézsaiás könyvének szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Ézsaiás könyve Kr. e. 701 és 681 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Ézsaiás próféta elsősorban arra kapott elhívást, hogy Júda királyságának prófétáljon. Júdában egymást váltották a lelki ébredés és
a lázadás időszakai. Az asszír és az egyiptomi seregek is pusztulással fenyegették az országot, de az izraeliták Isten kegyelméből mindig megmenekültek. Ézsaiás a bűnökből való megtérés üzenetét,
valamint az eljövendő Isteni szabadítás reményét hirdette.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Ézs 6:8: „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!”<br>
<br>
Ézs 7:14: „Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.”<br>
<br>
Ézs 9:5: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség
Fejedelme!”<br>
<br>
Ézs 14:12-13: „Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat,
odaülök az istenek hegyére a messze északon.”<br>
<br>
Ézs 53:5-6: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan
tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.”<br>
<br>
Ézs 65:25: „A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki — mondja az
ÚR.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Ézsaiás könyve Isten ítéletét és megváltását hirdeti. Isten „szent, szent, szent” (Ézs 6:3), ezért nem hagyhatja büntetlenül
a bűnt (Ézs 1:2; 2:11-20; 5:30; 34:1-2; 42:25). Ézsaiás leírása szerint Isten eljövendő ítélete olyan lesz, akár a „megemésztő tűz” (Ézs 1:31; 30:33).<br>
<br>
Ugyanakkor Ézsaiás felismerte, hogy Isten kegyelmes és együtt érző (Ézs 5:25; 11:16; 14:1-2; 32:2; 40:3; 41:14-16). Izráel nemzete (Júdát és Izráelt is beleértve) vak és süket Isten
parancsainak a meghallására (Ézs 6:9-10; 42:7). Ézsaiás szőlőskerthez hasonlítja Júdát, amelyet ki kellene irtani, és ez be is fog következni (Ézs 5:1-7). Isten egyedül a kegyelmére és az Izráelnek
adott ígéreteire tekintettel nem hagyja majd, hogy mind az utolsó szálig kipusztuljanak. Elhozza rájuk a helyreállás, a megbocsátás és a gyógyulás napját (43:2; 43:16-19; 52:10-12).<br>
<br>
Ézsaiás az összes többi ószövetségi könyvnél nagyobb hangsúlyt fektet a Messiáson keresztül eljövendő megváltás ígéretére. A Messiás egy napon igazságosan fog uralkodni (Ézs 9:6;
32:1), és uralma elhozza majd a békét és a biztonságot Izráel számára (Ézs 11:6-9). A Messiás révén Izráel fény lesz a többi nemzet számára (Ézs 42:6; 55:4-5). A Messiás földi uralkodása (Ézs 65-66)
az a végcél, amely felé Ézsaiás könyvének egésze mutat. Isten abban az időben fedi majd fel igazságát teljes egészében a világ előtt.<br>
<br>
Ézsaiás könyve — látszólag ellentmondásos módon azt állítja, hogy a Messiás szenvedni is fog. Az 53. rész érzékletesen ábrázolja a bűnök miatt szenvedő Messiást. A gyógyulás az ő
sebei által válik elérhetővé. Isten az Ő szenvedésére tekintettel veszi el tőlünk a bűneinket. Ez a látszólagos ellentmondás Jézus Krisztus személyében talál feloldásra. Jézus az első eljövetelekor
az Ézsaiás 53. részében leírt módon, szenvedő szolgaként érkezett a földre, másodszor azonban hódító és uralkodó Királyként, a Békesség Fejedelmeként jön majd el (Ézs 9:6). Amint arról fentebb már
szóltunk, a könyv 53. része az eljövendő Messiásról és arról a szenvedésről beszél, amelyet a bűneink miatt kell elhordoznia. A mindenható Isten a legapróbb részletekig úgy intézte a keresztre
feszítést, hogy az itt olvasható próféciák, valamint az Ószövetségben található egyéb Messiási próféciák is pontról-pontra beteljesedjenek. Az 53. rész képvilága magával ragadó, profetikus, és teljes
képet tár elénk az Evangélium lényegéről.</p>
<p></p>
<p>Jézust megvetették és elutasították (3. vers — Lk 13:34; Jn 1:10-11), Isten haragja sújtotta (4. vers Mt 27:46), és a bűneinkért kapott sebeket (5. vers — Jn
19:34; 1Pt 2:24). Szenvedésével kifizette a büntetést, amelyet mi érdemeltünk volna, s Ő lett számunkra az egyetlen és tökéletes áldozat (5. vers – Zsid 10:10). Jóllehet Ő maga nem követett el bűnt,
Isten valamennyi bűnünket rá helyezte, s mi benne nyerhetünk igazságot Isten előtt (2Kor 5:21).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ézsaiás könyve minden kétséget kizáró pontossággal mutatja be a Megváltót. Ő az egyetlen út a mennybe, az egyetlen
lehetőség Isten kegyelme elnyeréséhez, vagyis Ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14:6; ApCsel 4:12). Tudva, hogy milyen súlyos árat fizetett értünk Krisztus, hogy' is tehetnénk meg, hogy ne törődjünk
„ilyen nagy üdvösséggel”? (Zsid 2:3). Mindössze néhány rövid évet kapunk a földön — ennyi idő áll a rendelkezésünkre, hogy Krisztushoz jöjjünk, és elfogadjuk az általa felkínált üdvösséget. Nincs
második esély a halál után, és a pokolban töltendő örökkévalóság végtelenül hosszú.<br>
<br>
Ki ne ismerne olyanokat, akik Krisztus-hívőknek állítják magukat, de képmutatóak? Ézsaiás is ilyennek látta Izráel népét. Igaznak tűntek ugyan, de ez csupán a látszat volt. A próféta
arra szólítja fel őket könyvében, hogy ne csupán a külsőségek tekintetében, hanem teljes szívvel engedelmeskedjenek Istennek. Ézsaiásnak leghőbb vágya volt rávenni hallgatóságát és olvasóit, hogy a
gonoszságukból megtérve Istenhez forduljanak megbocsátásért és gyógyulásért.</p>
<h4>Jeremiás könyve</h4>
<p>Jeremiás arra figyelmezteti Júdát, hogy ha nem fordulnak Istenhez, elkerülhetetlen az ítélet. Később a foglyokat és az otthon maradtakat egyaránt azzal bíztatja, hogy Isten
mindenképpen véghezviszi szándékát. Csak kevesen hisznek neki és ezért mind testileg, mind lelkileg sokat szenved.</p>
<p><b>Szerző: </b>Jeremiás könyve 1. részének 1. verse Jeremiás prófétát nevezi meg a könyv szerzőjeként.
<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Jeremiás könyve Kr. e. 630 és 580 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Jeremiás könyve a Júdához szóló utolsó próféciákat örökíti meg, melyek az eljövendő pusztulásra figyelmeztették a népet, hacsak meg
nem térnek a bűneikből. Jeremiás felszólította őket, hogy forduljanak vissza Istenhez, ugyanakkor felismerte, hogy megrögzött bálványimádásuk és erkölcstelenségük miatt elkerülhetetlenül utoléri őket
a pusztulás.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Jer 1:5: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává
tettelek.”<br>
<br>
Jer 17:9: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” Jer 29:10-11: „Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és
valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek — így szól az Úr —: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok
nektek.”<br>
<br>
Jeremiás 52:12-13: „Az ötödik hónap tizedikén, Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében, eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, aki Babilónia
királyának a szolgálatában állt. Felgyújtotta az Úr házát és a királyi palotát, és fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Jeremiás könyve elsősorban az ítéletet jövendöli meg, amely égbekiáltó bálványimádása miatt fogja utolérni Júdát (Jer
7:30-34; 16:10-13; 22:9; 32:29; 44:2-3). Júda nemzete az utolsó igaz király, Jósiás halálát követően csaknem egészen elhagyta Istent és Isten parancsolatait, olyannyira, hogy Jeremiás prostituálthoz
hasonlítja Júdát (Jer 2:20; 3:1-3). Isten megígérte, hogy a bálványimádást mindennél súlyosabban bünteti (3Móz 26:31-33; 5Móz 28:49-68), Jeremiás pedig arra figyelmeztette a népet, hogy elközelített
az Isteni ítélet ideje. Az Úr számtalan alkalommal megmentette Júdát a pusztulástól, de türelme a végére járt. Jeremiás feljegyezte, hogy Nabukadneccar király meghódította és leigázta Júdát (Jer
24:1). Ám a nép még ekkor sem hagyott fel a lázadással, mire Isten visszahozta Nabukadneccart és a babiloni seregeket, s azok lerombolták és pusztasággá tették Júdát és Jeruzsálemet (52. rész). Isten
a legsúlyosabb büntetés ellenére is megígéri, hogy visszahozza Júdát a nekik adott földre (Jer 29:10).<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A Jeremiás 23:5-6 az eljövendő Messiásról, Jézus Krisztusról prófétál. A próféta Dávid sarjának nevezi a Messiást (5.
vers — Máté 1), és azt mondja róla, hogy bölcsen és igazságosan fog uralkodni (5. vers Jel 11:15). Krisztus az, akiben Izráel felismeri majd az igazi Messiást, amikor szabadulást hoz
választottainak (6. vers — Róma 11:26).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Jeremiás prófétának a lehető legkeményebb üzenetet kellett közvetítenie. Jeremiás szerette Júdát, de Istent náluk is
jobban. Bármily fájdalmas is volt a számára, hogy szüntelenül ítéletet hirdessen népe fölött, engedelmeskedett Istennek, s azt mondta és azt tette, amit az Úr rábízott. Jeremiás azért könyörgött,
hogy Isten könyörüljön Júdán, s közben bízott Isten jóságában és igazságosságában. Nekünk is engedelmeskednünk kell Istennek még akkor is, ha nehéz, fontosabbnak tartva Isten akaratát a magunk
vágyainál, és hinnünk kell, hogy a végtelenül bölcs Isten, aki tökéleteset tervezett felőlünk, a lehető legjobb végkifejletet munkálja majd ki gyermekei számára (Róm 8:28).</p>
<h4>Jeremiás siralmai</h4>
<p>Öt gyászének Jeruzsálem pusztulásáról. A hangnem a kétségbeeséstől az isteni irgalomba vetett bizakodásig változik.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Jeremiás siralmai c. könyv nem nevezi meg konkrétan a szerzőjét, azonban a hagyomány szerint Jeremiás próféta
írta. Ez a feltételezés nagy valószínűséggel abból ered, hogy a szerző szemtanúja volt annak, amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet, Jeremiásra pedig éppen ráillik ez a leírás (2Krón 35:25;
36:21-22).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Jeremiás siralmainak könyve valószínűleg Kr. e. 586 és 575 között keletkezett, azaz Jeruzsálem elestének idején vagy nem sokkal
azt követően.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Mivel Júda nem hagyott fel a bálványimádással és nem tért meg belőle, Isten megengedte, hogy a babiloniak megostromolják,
kifosszák, felégessék és lerombolják Jeruzsálemet. Salamon templomát, amely mintegy 400 éve állt a városban, porig égették. Jeremiás próféta, aki szemtanúja volt az eseményeknek, e könyv megírásával
fejezte ki a Júdával és Jeruzsálemmel történtek miatt érzett fájdalmát.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Jeremiás siralmai 2:17: „Véghezvitte az ÚR, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott, amit régóta elrendelt: rombolt, és nem
kímélt, örömöt szerzett az ellenségnek, fölemelte támadóid szarvát.”<br>
<br>
Jeremiás siralmai 3:22-23: „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!”<br>
<br>
Jeremiás siralmai 5:19-22: „De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly
hosszú időn át? Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Jeremiás siralmai öt részből áll, és az egyes részek egy-egy különálló költeménynek tekinthetők. Az eredeti héber szövegben
az egyes versszakok a héber ábécé egymást követő betűivel kezdődnek. Jeremiás próféta úgy látta, hogy Isten eszközként használta a babiloniakat, és rajtuk keresztül tartott ítéletet Jeruzsálem felett
(JerSir 1:12-15; 2:1-8; 4:11). Jeremiás siralmaiból világosan kiderül, hogy Isten a bűn és a lázadás miatt töltötte ki haragját az országra (1:8-9; 4:13; 5:16). A nyomorúság idején helye van a
siránkozásnak, de ez nem tarthat soká, hanem bűnbánatnak és megtérésnek kell felváltania (JerSir 3:40-42; 5:21-22).<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Jeremiást a „síró prófétaként” is szokták emlegetni, mert mélyen együtt érzett népével és városával (JerSir 3:48-49).
Jézus ugyanilyen szívbéli fájdalomnak adott hangot a nép bűne és istentelensége miatt, amikor Jeruzsálem felé közeledett, és előre látta, hogyan fogják elpusztítani a rómaiak (Lk 19:41-44). A zsidók
elutasították a Messiást, ezért Isten római ostrommal büntette meg őket. Pedig Isten nem leli örömét gyermekei szenvedésében, hanem szívén viseli a sorsukat – ezért is küldte el Jézus Krisztust, hogy
megoldást kínáljon a bűn problémájára. Isten egy napon Krisztusnak köszönhetően letöröl majd minden könnyet (Jel 7:17).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten a legszörnyűbb ítélet idején is a remény Istene marad (JerSir 3:24-25). Nem számít, milyen messzire távolodtunk el
tőle, bizton remélhetjük, hogy visszatérhetünk hozzá, s nála együttérzésre és megbocsátásra találhatunk (1Jn 1:9). A mi Istenünk szerető Isten (Jer Sir 3:22), s e nagy szeretetéből és együttérzéséből
elküldte Fiát, hogy ne vesszünk el a bűneink miatt, hanem örökké élhessünk vele (Jn 3:16). Isten hűsége (JerSir 3:23) és szabadítása (JerSir 3:26) óriási öröm és megnyugvás forrása lehet a számunkra.
Ő nem közönyös vagy szeszélyes, hanem olyan Isten, aki mindannyiunkat megszabadít, ha hozzá fordulunk, belátjuk, hogy semmivel sem érdemelhetjük ki jóindulatát, és kegyelmét kérjük, hogy ne legyen
végünk (JerSir 3:22).</p>
<h4>Ezékiel könyvének alapeszméje</h4>
<p>Isten szentségének a megnyilvánulása, ezt különös látomások és szimbólumok jelenítik meg. A szerző a fogságban előre jelzi, hogy Jeruzsálemet elpusztítják. Bizonyságot tesz Isten
gondviseléséről és a boldog jövőről, melynek középpontjában az újjáépített Templom áll.</p>
<p><b>Szerző: </b>A könyv szerzője Ezékiel próféta (Ez 1:3), aki Jeremiás és Dániel kortársa volt.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Ezékiel könyve valószínűleg Kr. e. 593 és 565 között íródott, a zsidók babiloni fogsága idején.<br>
<br></p>
<p></p>
<p></p>
<p><br>
<b>A könyv célja: </b>Ezékiel nemzedékének tagjai egyszerre voltak mérhetetlenül bűnösök és teljesen reményvesztettek. Ezékiel prófétai üzenetével
próbálta azonnali megtérésre sarkallni őket és bizalmat ébreszteni bennük a távoli jövőt illetően. Azt tanította, hogy: (1) Isten embereken keresztül közvetíti üzenetét; (2) Isten népének a vereség
és a kétségbeesés idején is el kell ismernie Isten mindenható voltát; (3) Isten Igéje sosem vall kudarcot; (4) Isten mindenütt jelen van, ezért mindenhol lehet imádni; (5) az embereknek
engedelmeskedniük kell Istennek, ha áldásokban akarnak részesülni; valamint (6) el fog jönni Isten Országa.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Ezékiel 2:3-6: „Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A
makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR! […] Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt
közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép
ez.”<br>
<br>
Ezékiel 18:4: „Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.”<br>
<br>
Ezékiel 28:12-14: „Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletesen szép. Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és
nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek. Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy oltalmazzon, Isten szent hegyén
voltál, tüzes kövek közt járkáltál.”<br>
<br>
Ezékiel 33:11: „Ezt mondd nekik: Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek
meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”<br>
<br>
Ezékiel 48:35: „A város neve pedig ez lesz: Ott van az ÚR!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Hogyan viseljük magunkat egy eltévelyedett világban? Ezékiel harminc évesen kezdte volna élete végéig tartó papi szolgálatát,
ám huszonöt éves korában kiszakították szülőföldjéről és Babilonba hurcolták. Öt éven át a kétségbeesés mocsarában vergődött, ám amikor harmincéves lett, csodálatos látomásban meglátta Jahve
dicsőségét, s ez meghatározta a Babilonban töltött további éveit. A pap és próféta felismerte, hogy Isten nincs a szülőföld határai közé szorítva, hanem az egész világ Istene, és Ő tartja kezében az
összes embert és nemzetet. Isten Babilonban közölte Ezékiellel a népeknek szóló üzenetét. Az isteni elhívás gyökeresen átformálta a prófétát, aki attól kezdve mindennél többre tartotta Isten Igéjét.
Rájött, hogy ő maga sehogyan nem segíthet a foglyok keserű helyzetén, de meg volt győződve afelől, hogy Istennek van Szava hozzájuk, és általa nehéz körülményeik ellenére is győztesek lehetnek.
Ezékiel különböző módszereket alkalmazva közvetítette népe felé Isten Igéjét. Művészi eszközzel élve rajzot készített Jeruzsálemről, szimbolikus cselekedeteket hajtott végre és olykor szokatlanul
viselkedett, csak hogy felkeltse az emberek figyelmét. Még a haját és a szakállát is levágatta annak bemutatásául, hogy Isten mit tenne Jeruzsálemmel és a város lakóival.<br>
<br></p>
<p><br>
Ezékiel könyve négy fő részre osztható:<br>
1-24. rész: próféciák Jeruzsálem romjairól<br>
25-32. rész: próféciák Istennek a környező népek feletti ítéletéről<br>
33. rész: Izráel utolsó felhívása a megtérésre<br>
34-48. rész: próféciák Izráel jövőbeni helyreállításáról<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ezékiel könyvének 34. részében Isten gonosz pásztorokként ítéli el Izráel vezetőit, mert rosszul viseltek gondot a
népére. Izráel juhai helyett inkább önmagukkal törődtek, s azokat kihasználva ettek-ittak és ruházkodtak, akiket vezetniük kellett volna (Ez 34:1-3). Jézus ezzel szemben a jó Pásztor, aki leteszi az
életét a juhaiért és megvédi őket a rájuk törő farkasokkal szemben (Jn 10:11-12). A 34. rész 4. verse gyengének, betegnek, sérültnek és elveszettnek nevezi azokat, akik felé nem szolgáltak a
pásztorok. Jézus a nagy Orvos, aki kereszthalálával gyógyulást szerzett lelki sebeinkre (Ézs 53:5). Ő az, aki megkeresi és megtartja, ami elveszett (Lk 19:10).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ezékiel könyve friss és élő találkozásra hív bennünket Ábrahám, Mózes és a próféták Istenével. Vagy mi diadalmaskodunk,
vagy fölöttünk fognak diadalmaskodni. Ezékiel kihívást intéz felénk: lássuk meg mi is az Úr hatalmát, bölcsességét, örök jelenlétét és szentségét, s ez a látomás formálja át az egész életünket!
Értsük meg, hogy minden ember szíve a gonoszra hajlik! Vegyük tudomásul, hogy Isten felelősségre vonja szolgáit azért, hogy figyelmeztették-e a bűnös embereket a rájuk leselkedő veszélyre! S végül
kerüljünk élő kapcsolatba Jézus Krisztussal, aki azt mondta, hogy az Ő vérében új szövetség van!</p>
<h4>Dániel könyve</h4>
<p>Hogyan őrzi meg egy zsidó fiatalember a hitét Babilon pogány környezetében? Hogyan áldja meg Isten őt és barátait a hűségükért? (1-6.) Milyen kijelentést kapott az Úrtól Izráel
és a világ jövőjéről (7-12.)?</p>
<p><b>Szerző: </b>Dániel könyve Dániel prófétát említi a könyv szerzőjeként (Dán 9:2; 10:2), és hasonlóképpen Jézus is (Mt
24:15).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Dániel könyve vélhetően Kr. e. 540 és 530 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Kr. e. 605-ben Nabukadneccar babiloni király meghódította Júdát, és a lakosság jelentős részét — köztük Dánielt is — Babilonba
deportálta. Dániel Nabukadneccar, majd a trónon őt követő uralkodók udvarában szolgált. Dániel könyve Dániel próféta tetteit, próféciáit és látomásait örökíti meg.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Dániel 1:19-20: „A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt több közöttük olyan, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát
a király szolgálatába álltak. Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál.”<br>
<br>
Dániel 2:31: „Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is.”<br>
<br></p>
<p><br>
Dániel 3:17-18: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is,
tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”<br>
<br>
Dániel 4:31b-32: „…az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld
lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?”<br>
<br>
Dániel 9:25-27: „Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét
hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a
szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az
ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Dániel könyve három fő részből áll. Az 1. rész arról számol be, hogy miként hódították meg Jeruzsálemet a babiloniak. Dánielt
és három barátját sokakkal egyetemben Babilonba hurcolták, majd bátorságuknak és Isten rajtuk nyugvó, nyilvánvaló áldásának köszönhetően udvari szolgálattal bízták meg őket (Dán
1:17-20).<br>
<br>
A 2-7. részekből megtudjuk, hogy Nabukadneccar király álmot látott, amelyet csak Dániel tudott helyesen megmagyarázni. Az álomban megjelenő hatalmas szobor a jövőben felemelkedő
királyságokat szimbolizálta. Nabukadneccar azután önmagáról is készíttetett egy nagy szobrot, és elrendelte, hogy mindenki azt imádja. Sadrak, Mésak és Abédnegó nem voltak erre hajlandók, ezért egy
tüzes kemencében végezték, ám Isten csodálatos módon megmentette őket. Isten ítéletet tartott Nabukadneccar fölött a büszkesége miatt, de miután beismerte Isten mindenható voltát, ismét
helyreállította.<br>
<br>
Az 5. részben arról olvasunk, hogy Nabukadneccar fia, Bélsaccar megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomból elhurcolt edényeket, mire Isten egy falra írt üzenettel felelt. Az
írást egyedül Dániel tudta megmagyarázni — így derült ki, hogy az Úr közelgő ítéletére figyelmeztet. Dánielt az oroszlánok barlangjába vetették, mert nem volt hajlandó imádkozni az uralkodóért, de
csoda folytán ő is megmenekült. Látomásban négy vadállatot látott, amelyek Babilóniát, a méd-perzsa birodalmat, Görögországot és Rómát jelképezték.<br>
<br>
A 8-12. rész egy látomást ír le, benne kossal, kecskebakkal és szarvakkal, ami szintén a jövőben királyságokat és uralkodókat jelképezi. A 9. részben a „hetven hétről” szóló Dánieli
prófécia olvasható. Isten pontosan megmondta Dánielnek, hogy mikor jön el a Messiás, és mikor fogják megölni. A prófécia egy jövőbeni uralkodót is említ, aki hét évre szóló szövetséget köt Izráellel,
de három és fél év után megszegi, majd nem sokkal ezt követően bekövetkezik a nagy ítélet és a „végleges megsemmisülés”. Dánielt angyal látogatja meg és erősíti e döbbenetes látomás után, aki
részletesen meg is magyarázza a látottakat.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Mit vetít előre a könyv: </b>A tüzes kemencéről szóló történet, akárcsak Dániel oroszlánbarlangba vettetésének a története, a
Krisztus által hozott szabadulást vetíti előre. Sadrak, Mésak és Abédnegó kijelentik, hogy Isten az, aki megszabadít (Dán 3:17). Isten hozzájuk hasonlóan szabadított meg bennünket is a pokol lángjai
közül azzal, hogy elküldte Jézust, aki meghalt a bűneinkért (1Pt 3:18). Dániel esetében Isten angyalt küldött, hogy zárja be az oroszlánok száját, és így Dániel megmenekült a halálból. A mi életünkre
a bűnök jelentenek halálos fenyegetést, de Jézus Krisztus megment bennünket.<br>
<br>
A végidőkkel kapcsolatos Dánieli látomás úgy mutatja be Izráel Megváltóját, mint aki sokakat megtisztít és megszentel (Dán 12:10). Ő a mi igazságunk (1Pt 5:21), aki eltörli vérvörös
bűneinket, és fehérek lehetünk, akár a hó (Ézs 1:18).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Sadrak, Mésak és Abédnegó példáját követve nekünk is mindig ki kell állnunk azért, amit igaznak hiszünk. Nem érhet
bennünket akkora büntetés, amelynél Isten ne lenne hatalmasabb. Isten méltó rá, hogy bízzunk benne, függetlenül attól, hogy végül megszabadít-e bennünket vagy sem. Ő tudja, mi a legjobb, és
megbecsüli azokat, akik bíznak benne és engedelmeskednek neki.<br>
<br>
Istennek terve van, mégpedig pontos és részletekbe menő terve. Ismeri és kezében tartja a jövőt, és amit előre megmondott, az szóról-szóra megvalósul. Higgyük hát
benne!</p>
<h4>Kis próféták</h4>
<p>(Kis terjedelmű prófétai könyvek; 12 babiloni fogság előtt és után működő próféta üzenetei)</p>
<h4>Hóseás könyve</h4>
<p>Az északi királyságban lépett fel Hóseás, nem sokkal annak bukása előtt. Isten a próféta tönkrement házasságával példázza azt, hogy a néppel való viszonya hogyan romlott meg
annak hűtlensége folytán. Az Úr azonban mindezek ellenére nem veti el népét és szeretetéről is biztosítja őket.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az Hóseás 1:1 Hóseás prófétát nevezi meg Hóseás könyvének szerzőjeként. A könyv Hóseás személyes beszámolója
azokról a prófétai üzenetekről, amelyeket Isten népéhez és a világhoz intézett. Hóseás Izráel egyetlen prófétája, aki írott próféciákat hagyott hátra, amelyeket élete későbbi évei során jegyeztek
le.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Hóseás, Beeri fia viszonylag hosszú időn keresztül, körülbelül Kr.e. 785-től 725-ig prófétált. Hóseás könyve vélhetően Kr. e.
755 és 725 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Hóseás azért írta könyvét, hogy emlékeztesse az izraelitákat – és bennünket is – arra, hogy a mi Istenünk szerető Isten, aki
mindvégig hűséges marad a népével kötött szövetséghez. Annak ellenére, hogy Izráel újra meg újra a hamis istenek felé fordult, Isten töretlenül szerette őket, akár egy hosszútűrő férj a hűtlen
feleségét. Hóseás könyve egyben figyelmeztetés is azoknak, akik hátat akarnak fordítani Isten szeretetének. Hóseás és Gómer házassága azt szimbolizálja, hogy Isten szereti Izráel bálványimádó népét,
s ezt a bűnnel, az ítélettel és a megbocsátó szeretettel kapcsolatos gazdag metaforák érzékeltetik.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Hós 1:2: „Amikor az ÚR szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az ÚR: Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az
ország, hátat fordít az ÚRnak.”<br>
<br>
Hós 2:25: „Mert bevetem vele a földet, és akit Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én
Istenem!”<br>
<br>
Hós 6:6: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.”<br>
<br>
Hós 14:3, 5: „Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!
Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. […] Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom
őket, mert elfordult róluk haragom.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Hóseás könyve két fő részre osztható: (1) A Hóseás 1:1-3:5 egy házasságtörő feleséget és egy hűséges férjet mutat be, ami a
bálványimádó Izráel Isten iránti hűtlenségét szimbolizálja; (2) A Hóseás 3:6-14:9 ítéletet mond Izráel, és különösen Samária fölött a bálványimádás miatt, de majdani helyreállásukat is
hirdeti.<br>
<br>
A könyv első része lírai eszközökkel mutatja be, hogyan tértek vissza Isten gyermekei újra meg újra a bálványok imádatához. Isten megparancsolja Hóseásnak, hogy vegye feleségül
Gómert. Három gyermekük születik, ám nem sokkal ezután Gómer hűtlen lesz Hóseáshoz és szeretőket kezd tartani. Történetük szimbolikus tartalma már az első részben világossá válik, ahol Hóseás ahhoz
hasonlítja Izráel cselekedeteit, amikor egy feleségből prostituált lesz. A második részben Hóseás az izraelitákat ostorozza bűneik miatt, ám az elmarasztaló szavakat Isten ígéretei
követik.<br>
<br>
Hóseás könyve profetikus beszámoló Istennek a gyermekei iránt tanúsított rendületlen szeretetéről. Isten hálátlan és érdemtelen teremtményei az idők kezdete óta élvezhették Isten
szeretetét és kegyelmét, miközben képtelenek voltak távol tartani magukat a bűnöktől.<br>
<br>
Hóseás könyvének utolsó szakaszában azt láthatjuk, hogy miként állítja helyre gyermekeit a szerető Isten, aki megbocsátja eltévelyedésüket, ha bűnbánó szívvel visszatérnek hozzá.
Hóseás könyvének profetikus üzenete Izráel Messiásának mintegy 700 évvel későbbi eljövetelét vetíti előre. Az újszövetségi szerzők gyakran idéznek Hóseástól.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A Hóseás 2:23-ben olvassuk azt a Róma 9:25-ben és az 1Péter 2:10-ben is elhangzó, gyönyörű prófétai üzenetet, mely
szerint Isten a pogányokat [nem zsidókat] is a gyermekeivé fogadja. A pogányok eredetileg nem voltak „Isten népe”, ám a kegyelmes Isten elküldte Jézus Krisztust, hogy a belé vetett hit által mi is
beoltassunk az izraeliták fájába (Róma 11:11-18). Ez egy fantasztikus igazság az Egyházzal kapcsolatban — igazi „titok”, hiszen Krisztus előtt egyedül a zsidókat tekintették Isten népének. Amikor
eljött Krisztus, Isten ideiglenesen megvakította a zsidókat addig, „amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak” (Róm 11:25).<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Hóseás könyve Istennek a népe iránt tanúsított feltétel nélküli szeretetéről biztosít bennünket.
Ugyanakkor arról is képet ad, hogy Isten gyermekei cselekedeteikkel nem tisztelik kellőképpen és haragra ingerlik Istent. Hogyan kezelheti egy gyermek ilyen tiszteletlenül Édesatyját, akitől annyi
szeretetet, jóságot és kedvességet kapott? Mégis ezt tesszük évszázadok óta. Amikor arról gondolkozunk, hogy miként fordítottak hátat Istennek az izraeliták, elég a tükörbe néznünk, és megláthatjuk
őket.<br>
<br>
Emlékezzünk meg róla, hogy mi mindent tett értünk Isten, mert csak így leszünk képesek arra, hogy ne utasítsuk vissza Krisztust, aki az örök élet dicsőségével ajándékoz meg bennünket
a megérdemelt pokol helyett. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk tisztelni a Teremtőt. Hóseás megmutatta, hogy ha hibát követtünk el, de bánjuk, amit tettünk, és hajlandóak vagyunk megtérni belőle, Isten
újra megmutatja nekünk soha véget nem érő szeretetét (1Jn 1:9).</p>
<h4>Jóel könyve</h4>
<p>Egy valóságban is megtörtént vagy csak megjelenített sáskajárás jelképezi Isten büntetését, a megszállást. Az utolsó fejezet leírja az általános végső ítéletet és az azt követő
áldásokat.</p>
<p><b>Szerző: </b>Jóel könyvében az áll, hogy Jóel próféta írtra (Jóel 1:1).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Jóel könyve vélhetően Kr. e. 835 és 800 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Júdában, ahol a könyv íródott, sáskajárás pusztított. A sáskák mindent letaroltak és megkopasztottak — a gabonamezőket, a
szőlőültetvényeket, a kerteket és a fákat egyaránt. Jóel szimbolikusan menetelő emberi hadseregként ábrázolja a sáskákat, és Isten ítéletének tekinti az általuk okozott pusztítást, amelyet a bűneivel
vont magára a nép. A könyvben két fő esemény kap hangsúlyt. Az egyik a sáskajárás, a másik pedig a Lélek kitöltetése. Péter Az apostolok cselekedetei 2. részében Jóeltől idéz, azt állítva, hogy a
Lélek kitöltetésére vonatkozó ígéret pünkösdkor kezdett beteljesedni.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Jóel 1:4: „Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.”<br>
<br>
Jóel 2:25: „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…”<br>
<br>
Jóel 3:1 „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A pusztító sáskajárást követően súlyos éhínség sújtja az országot. Jóel ezen események kapcsán küld figyelmeztető üzenetet
Júdához. Az ellenséges seregek éppúgy végigtarolják majd az országot, ahogyan a sáskák vagy az éhínség, hacsak haladéktalanul és teljes mértékben meg nem térnek. Jóel az ország lakosságát és papságát
egyaránt felszólítja, hogy kezdjenek böjtölni és alázzák meg magukat Isten bűnbocsánatát keresve. Ha így cselekszenek, ismételt anyagi és lelki áldásban lehet részük. Ettől függetlenül kétség kívül
eljön az Úr napja. A rettegett sáskák semmiségnek tetszenek majd ahhoz az ítélethez képest, amely minden nemzetre elkövetkezik.<br>
<br>
<br></p>
<p>Jóel könyvén végig vonul az Úr napjának témája, vagyis Isten haragjának és ítéletének napja. Ez lesz az a Nap, amelyen Isten megmutatja haragját, hatalmát és
szentségét, ezért ellenségeire nézve rettenetes lesz az a nap. Az első részben még a sáskajárás átélt borzalmaira utal az Úr napja kifejezés. A 2:1-17 egyfajta átmenetet képez; Jóel itt a sáskajárás
és a szárazság metaforájával szólít fel ismételten a megtérésre. A Jóel 2:18-3:21 már eszkatológiai értelemben beszél az Úr napjáról, s a fizikai (2:21-27), lelki (2:28-32) és nemzeti (3:1-21)
helyreállás ígéretét helyezi kilátásba a megtérő nép számára.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ahol az Ószövetség a bűn — akár egyéni, akár nemzeti bűn — büntetéséről beszél, mindig Jézus Krisztus eljövetelét vetíti
előre. Az ószövetségi próféták folyamatosan megtérésre intették az izraelitákat, ám még ha engedtek is a felszólításnak, megtérésük kimerült a törvények betartásában és a jó cselekedetekben. Templomi
áldozataik mindössze árnyékai voltak a végső, nagy áldozatnak, amelyet Krisztus hozott meg egyszer s mindenkorra a kereszten (Zsidó 10:10). Jóeltől tudjuk, hogy a végítélet, amely az Úr napján
következik majd be, „nagy és igen félelmetes” lesz, és kérdés, hogy „ki bírja ki azt” (Jóel 2:11). A válasz az, hogy a maga erejéből senki. Ám ha hisszük, hogy Krisztus váltságot szerzett minden
bűnünkre, nincs félnivalónk az Úr napjától.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Megtérés hiányában borzalmas, bizonyos és elsöprő erejű lesz az eljövendő ítélet. Ne a javainkban bízzunk, hanem az Úrban!
Isten időnként a természet, fájdalmak vagy egyéb hétköznapi események révén is közelebb vonhat bennünket magához, de a megváltást végső soron mégis Jézus Krisztusban készítette el a számunkra, aki
megfeszíttetett a bűneinkért, és tökéletes igazságára cseréli azokat (2Kor 5:21). Nincs vesztegetni való időnk! Isten ítélete hirtelen tör majd ránk, akár a tolvaj az éjszakában (1Thessz 5:2),
úgyhogy mindig készen kell állnunk. Ma van az üdvösség napja (2Kor 6:2)! Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok
ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." (Ézs 55:6-7) Csak akkor menekülhetünk meg az Úr napján Isten haragjától, ha megváltást
nyertünk.</p>
<h4>Ámósz könyve</h4>
<p>Ámósz próféta júdai pásztor volt és nem sokkal Hóseás előtt működött Izráelben. Arról szól, hogy Isten meg fogja büntetni az északi királyságot a társadalmi igazságtalanságok és
a képmutató vallásosság miatt.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az Ámósz 1:1 Ámósz prófétát nevezi meg Ámósz könyvének szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Ámósz könyve vélhetően Kr. e. 760 és 753 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Ámósz a Tekóa nevű júdeai faluban élt, ahol pásztorkodással és gyümölcsszedéssel foglalkozott, amikor Isten annak ellenére elhívta,
hogy sem képzett, sem papi származású nem volt. Ámósz Júdea északi szomszédja, Izráel felé kapott elhívást. A nemzetet bűnei miatt fenyegető pusztulás és fogság üzenete rendkívül népszerűtlen volt,
és nem is talált halló fülekre, hiszen Salamon óta nem ment ilyen jól a sora az izraelitáknak. Ámósz abban az időben végezte prófétai szolgálatát, amikor Izráelben II. Jeroboám, Júdeában pedig
Uzzijjá uralkodott.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Kulcsigék: </b><br>
<br>
Ámósz 2:4: „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket
bálványaik, amelyeket elődeik követtek.”<br>
<br>
Ámósz 3:7: „Az én Uram, az ÚR semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak.”<br>
<br>
Ámósz 9:14: „Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok
gyümölcsét.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Ámósz felismerte, hogy bár Izráel látszólag gazdag és erős, legbelül velejéig romlott nemzet. Súlyos bűnök, így Isten
Igéjének az elhanyagolása, bálványimádás, pogány istenek tisztelete, kapzsiság, a vezetők korruptsága és a szegények elnyomása miatt ostorozta őket. Mindenekelőtt a környező országok, majd saját
nemzete, Júda felett hirdetett ítéletet, s végül a legsúlyosabb ítéletet Izráel felett mondta ki. Istentől kapott látomásaiban ugyanaz az üzenet: az ítélet közelsége kap hangsúlyt. A könyv végén
Isten megígéri Ámósznak, hogy egy napon helyreállítja majd a maradékot.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Ámósz könyve a jövőre vonatkozó dicsőséges ígérettel zárul. „Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket
földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az ÚR, a te Istened” (9:15). Az ígéret földjével kapcsolatos prófécia, amelyet még Ábrahámnak mondott Isten (1Móz 12:7; 15:7; 17:8) Krisztus ezeréves földi
királysága alatt teljesedik majd be végérvényesen (vö. Jóel 2:26,27). Erről a korszakról a Jelenések könyvének 20. részében azt olvassuk, hogy a béke és öröm ideje lesz, és maga a Megváltó fog majd
uralkodni. Akkor a Krisztusban hívő izraeliták és a keresztény pogányok egyetlen Egyházat alkotnak majd, és együtt fognak élni és uralkodni Krisztussal.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Hajlamosak vagyunk lekicsinylően gondolkodni a kilétünket illetően, például „csak” egy eladónak, állattenyésztőnek vagy
háztartásbelinek tartani magunkat. Ámószról is ilyen kép élhetett többekben, hiszen nem volt sem próféta, sem pap, és nem is büszkélkedhetett ilyen felmenőkkel. „Csak” egy pásztorember volt, egy
egyszerű kisvállalkozó Júdeából. Ugyan ki hallgatna rá? De Ámósz nem keresett kifogásokat, hanem engedelmeskedett és a változásra felszólító Isteni üzenet szócsöve lett.<br>
<br>
A Bibliában azt látjuk, hogy Isten sok esetben használt egyszerű embereket — pásztorokat, ácsokat vagy halászokat. Bármi légy is ezen a földön, Isten téged is tud használni. Ámósz
nem volt nagy ember, csak” egy pásztor. „Csak” Isten szolgája. Ám ennél többet aligha kívánhat az ember.</p>
<h4>Abdiás könyve</h4>
<p>A legrövidebb könyv az Ószövetségben. Isteni ítélet fogja elpusztítani Edom népét, mert összefogott Júda ellenségeivel</p>
<p><b>Szerző: </b>Abdiás könyvének 1. verse Abdiás prófétát nevezi meg a könyv szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Abdiás könyve vélhetően Kr. e. 848 és 840 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Abdiás könyve az Ószövetség legrövidebb, mindössze 21 versből álló könyve. Abdiás Isten prófétája, aki könyvében Edomot ostorozza
az Isten és Izráel népe ellen elkövetett bűneik miatt. Az edimiak Ézsau leszármazottai voltak, míg az izraeliták Ézsau ikertestvéréé, Jákobé. A két fivér közti viszály utódaik között tovább folyt
több mint egy évezreden át. Ebből adódóan az edomiak megtiltották az Egyiptomból kivonuló izraelitáknak, hogy áthaladjanak a területükön. Itt volt az ideje, hogy az Úr prófétája szigorú ítéletet
hirdessen a büszke edomiak fölött.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Abdiás 4: „Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek — így szól az
ÚR!”<br>
<br>
Abdiás 12. vers: „Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain vesztüknek a napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján!”<br>
<br>
Abdiás 15. vers: „Mert közeledik az ÚR napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Abdiás biztos és elkerülhetetlen ítéletet hirdet: Edom királyságára teljes pusztulás vár. Edom büszke volt, kárörömmel
figyelte az Izráelt érő szerencsétlenségeket, és amikor az izraeliták a segítségüket kérték az ellenséges seregek visszaveréséhez, az edomiták nem hogy nem álltak melléjük, de még ellenük is
fordultak. Ezek felett a bűnök felett nem lehet többé szemet hunyni. A könyv a beteljesedés és Sion szabadulásának az ígéretével zárul az utolsó napon, amikor Isten népe újra birtokba veszi a földet,
és maga az Úr uralkodik fölöttük.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Abdiás könyvének 21. verse Krisztus és az Egyház előképe. „És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék Ézsau
kegyét; és az Úré lesz a királyság.” (Károli) Ezek a „szabadítók” Krisztus apostolai, az Ige szolgái és különösen azok, akik az utolsó időkben hirdetik Isten Igéjét. Ők azok, akik Krisztus
evangéliumával a szabadulást és megváltást hirdetik, s azt is megmutatják, hogy miként lehet a mienk. Rajtuk és az igehirdetésükön keresztül jut el a megváltás örömhíre minden emberhez. Bár Krisztus
az egyedüli Megváltó, az üdvösségünk szerzője, ahogy közelegnek az utolsó idők, egyre többen lépnek színre az Evangélium „szabadítói” közül is.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ha hűek maradunk Istenhez, Ő győzelmet ad nekünk. Edommal ellentétben segítenünk kell másokon a szükség idején. A büszkeség
bűn. Semmire sem lehetünk büszkék, kivéve Jézus Krisztust, és mindazt, amit értünk véghezvitt.</p>
<h4>Jónás könyve</h4>
<p>Isten elküldi Jónást, hogy figyelmeztesse Ninivét, Asszíria fővárosát: bűntetés vár rájuk gonoszságuk miatt. A próféta menekülni próbál a küldetés elől, végül kelletlenül, de
teljesíti azt, majd dühös lesz amiatt, hogy a város bűnbánatot tart és az Úr megkegyelmez nekik, mert irgalma kiterjed a megtérő pogányokra is.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Jónás 1:1 Jónás prófétát nevezi meg Jónás könyvének szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Jónás könyve vélhetően Kr. e. 793 és 758 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A könyv kulcstémája az engedetlenség és az ébredés. Jónásnak a cethal gyomrában kiváló alkalma adódott arra, hogy megtérjen és
csodás szabadulásért imádkozzon. Kezdeti engedetlenségét nem csupán a személyes lelki ébredése követte, hanem a niniveieké is. Jónás ninivei munkáját sokan minden idők legnagyobb evangelizációs
vállalkozásaként is szokták emlegetni.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Jónás 1:3: „El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől…”<br>
<br>
Jónás 2:1: „Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.”<br>
<br>
Jónás 2:3: „Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”<br>
<br>
Jónás 3:10, "Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg."<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Jónást a félelem és a büszkeség késztette arra, hogy elfusson Isten elől. Nem akar Ninivébe menni és Isten parancsának
engedelmeskedve megtérésre hívni az embereket, mert az ellenségeinek tekinti őket, s biztos benne, hogy Isten végül nem váltja be a fenyegetését, és nem pusztítja el a várost. Inkább egy olyan hajóra
száll fel, amely éppen az ellenkező irányba, Tarsísba tart. Nem sokkal később ádáz vihar tör rájuk, mire a legénység sorsvetéssel megállapítja, hogy Jónás a bajok forrása. A tengerbe vetik, de
lenyeli egy hatalmas hal. Miután három napot és három éjszakát töltött a gyomrában, megtér a bűneiből Istenhez, és a hal partra veti (nem tudni, miért volt szükséges ennyi időre a megtéréshez). Jónás
ezután megteszi az 1600 km-es utat Ninivébe és prédikációja hatására nagy ébredés tör ki a városban. A próféta mégsem elégedett — sőt duzzog is ahelyett, hogy hálás lenne Ninive megtéréséért. Isten a
szél, egy tök és egy féreg segítségével megérteti vele, hogy Ő kegyelmes Isten, és Jónás végül meg is tanulja a leckét.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Jézus saját szavaiból tudjuk, hogy Jónás Krisztus egyik előképe. A Máté 12:40-41-ben Jézus azt mondja, hogy ugyanannyi
időt tölt majd a sírban, mint Jónás töltött a hal gyomrában. Aztán azzal folytatja, hogy a niniveiek megtértek Jónás prédikációjára, a farizeusok és a törvény tanítói azonban visszautasították
Jézust, aki sokkal nagyobb Jónásnál. Jónás a megtéréssel és a megváltással kapcsolatos Isteni igazságot prédikálta a niniveieknek, és Jézus is ugyanazt az üzenetet hirdette (Jón 2:9; Jn 14:6), vagyis
hogy egyedül Istennél és Isten által lehet üdvösséget nyerni (Róm 11:36).<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten elől nem lehet elbújni. Amit el akar végezni rajtunk keresztül, az végbemegy, bárhogy
ellenkezzünk vagy vonakodjunk is. Az Efézus 2:10 arra emlékeztet, hogy neki terve van az életünkkel és gondoskodik róla, hogy alkalmazkodjunk a tervéhez. Mennyivel egyszerűbb volna azonban, ha —
Jónással ellentétben — azonnal engedelmeskednénk akaratának!<br>
<br>
Isten szeretetének egyik jele, hogy Ő mindenki számára elérhető, faji és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy az illetőnek mennyire jó vagy rossz
a híre. Minden korban, minden ember számára felkínálja az evangélium ingyen ajándékát, és mi, keresztények kaptuk azt a feladatot, hogy Isten követeiként eljuttassuk azt az emberekhez, majd örüljünk,
amikor hitre jutnak. Isten osztozni akar velünk ebben az örömben ahelyett, hogy irigykednénk vagy neheztelnénk azokra, akik „az utolsó pillanatban” térnek meg vagy éppen más körülmények között jutnak
hitre, mint ahogyan az velünk történt.</p>
<h4>Mikeás könyve</h4>
<p>Ézsaiással egy időben, Ámósz után küldte el Isten. Elítéli a társadalmi igazságtalanságot és a vezetők korrupcióját. Istennek meg kell büntetni őket, de helyreállítja őket Dávid
egyik utóda által.</p>
<p><b>Szerző: </b>Mikeás könyvét Mikeás próféta írta (Mikeás 1:1).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Mikeás könyve vélhetően Kr. e. 735 és 700 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Mikeás könyvében az ítélet és a remény üzenete keveredik egymással. Egyrészt ítéletet hirdet Izráel felett a társadalmi
igazságtalanságok, a vezetők korruptsága és a bálványimádás miatt; ez az ítélet Samária és Jeruzsálem pusztulásával éri majd el tetőpontját. Másfelől a könyv nem csupán a nemzet helyreállását helyezi
kilátásba, hanem Izráel és Jeruzsálem megváltozását és eljövendő dicsőségét is. A remény és a romlás üzenete nem feltétlenül ellentétes egymással, ám a helyreállás és az átformálódás csak az ítélet
bekövetkezte után várható.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Mikeás 1:2: „Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek, igen, az Úr
az ő szent templomából.”<br>
<br>
Mikeás 5:1: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba,
a távoli múltba.”<br>
<br>
Mikeás 6:8: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel
szemben.”<br>
<br>
Mikeás 7:18-19: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet
ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!”<br>
<br>
<br></p>
<p></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>A próféta elítéli Izráel uralkodóit, papjait és prófétáit, akik kizsákmányolják és félrevezetik a
népet. Az ő tetteik miatt kell Jeruzsálemnek elpusztulnia. Mikeás próféta azt hirdeti, hogy megszabadulnak majd a Babilonba hurcolt foglyok, s végül arra biztatja Jeruzsálemet, hogy semmisítse meg az
ellene összegyűlt népeket. A tökéletes uralkodó, aki megoltalmazza a népet, Betlehemből származik majd — mondja a próféta, majd kihirdeti Jákob maradékának a győzelmét, és egy olyan napról jövendöl,
amelyen Jahve megtisztítja a nemzetet a bálványimádásból és megtéríti őket a katonai erejükbe vetett bizalomból. A próféta lényegre törően összefoglalja, hogy Jahve igazságot és hűséget vár el
övéitől, és ítéletet mond azok fölött, akik Omri és Aháb útjait követték. A könyv a siratóének elemeit tartalmazó prófétai liturgiával zárul. Izráel bevallja bűnét és biztosítékot kap arra nézve,
hogy Jahve hatalmas kézzel meg fogja szabadítani.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A Mikeás 5:2 messiási prófécia — ezt idézik a napkeleti bölcsek, akik a betlehemi születésű királyt keresik (Mt 2:6).
Ezek a keleti származású bölcsek ismerték a héber szent iratokat, ezért arról is tudtak, hogy Betlehem kicsiny falujából származik majd a Békesség Fejedelme és a Világ Világossága. A bűnről,
megtérésről és helyreállásról szóló Mikeási üzenet Jézus Krisztusban talált végső beteljesedésre, aki az engesztelő áldozat volt a bűneinkért (Róma 3:24-25) és az Istenhez vezető egyetlen út (Jn
14:6).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten figyelmeztet bennünket, hogy ne kelljen elszenvednünk haragját. Aki azonban nem fogadja meg az intő szót és
visszautasítja Jézus Krisztus áldozatát, azt elkerülhetetlenül utoléri az ítélet. A keresztény hívőnek tudnia kell, hogy Isten nem gyűlöletből, hanem éppen ellenkezőleg: szeretetből fegyelmez
bennünket. Tudja, hogy a bűn tönkreteszi az embert, Ő azonban épnek és egésznek akar látni mindnyájunkat. Ezt az egészséget és helyreállást ígéri mindenkinek, aki nem lesz engedetlenné
iránta.</p>
<h4>Náhum könyve</h4>
<p>Ninive, az asszír főváros ellen prófétál, szélsőséges kegyetlensége miatt. A 2. és a 3. rész vers a város 612-es ostromáról.</p>
<p><b>Szerző: </b>Náhum könyvének szerzője az 1. rész 1. versében az elkósi Náhum”-ként azonosítja magát (Náhum héber nyelven
vigasztalót jelent). Elkós városának elhelyezkedésével kapcsolatban több elmélet is létezik, bár egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Az egyik elképzelés szerint a név a Galileai-tó
partján fekvő, később Kapernaumként ismert városra utal (melynek szó szerinti jelentése: „Náhum városa”).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Minthogy Náhumról igen keveset tudunk, mindössze a Kr. e. 663 és 612 közti időszakra szűkíthetjük a könyv keletkezésének idejét.
E két dátumot a könyvben említett két eseményből vezethetjük le. Először is, Náhum múlt időben beszéli el, hogy az asszírok leigázták az egyiptomi Théba (Nó-Ámón) városát (Kr. e. 663). Másodszor,
Náhum többi próféciája Kr. e. 612-ben teljesedett be.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Náhum nem figyelmeztetésül írta a könyvét, és nem is megtérésre hívta vele Ninive népét. Isten mintegy 150 évvel korábban már
elküldte hozzájuk Jónás prófétát és megígérte nekik, hogy mire számíthatnak, ha folytatják gonosz cselekedeteiket. A város akkori lakossága megtért, most élő utódaik azonban éppoly bűnösek voltak, ha
nem bűnösebbek elődeiknél. Hódításaik során az asszírok egyre kegyetlenebbé váltak (áldozataik testét karóra tűzték, sátraik falát pedig lenyúzott bőrükkel borították, csak hogy néhányat említsünk
rémtetteik közül).</p>
<p>Náhum azt mondta a júdeaiaknak, hogy ne keseredjenek el, mert Isten már kihirdette ítéletét, és az asszírok hamarosan elnyerik méltó
büntetésüket.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Náhum 1:7: „Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.”<br>
<br>
Náhum 1:14a: „Rólad, Ninive, ezt parancsolta az ÚR: Neved nem marad fenn többé…”<br>
<br>
Náhum 2:1a: „Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! (Vö. Ézsaiás 52:7 és Róma 10:15)<br>
<br>
Náhum 2:14a: „Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet!”<br>
<br>
Náhum 3:19: „Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Ninive egykori lakosai hallgattak Jónás prédikációjára, hátat fordítottak korábbi gonoszságuknak és Jahvét kezdték szolgálni.
Ám a 150 évvel később élők visszatértek a bálványimádáshoz és az erőszakoskodáshoz, és ismét felfuvalkodtak (Náhum 3:1-4). Isten újra elküldte egyik prófétáját a városba, hogy kihirdesse a
büntetésképpen várható pusztulást és felszólítsa az embereket a megtérésre. A niniveiek sajnálatos módon nem szívlelték meg Náhum intelmeit, így városuk babiloni uralom alá került.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Pál apostol a Róma 10:15-ben a Messiással és a Messiás, valamint Krisztus akkor élt apostolainak a szolgálatával
kapcsolatban idézi Náhum 1. részének 15. verset, de ugyanúgy vonatkozik az evangélium többi szolgájára is, akik „az evangéliumot hirdetik”. Isten Krisztus vére által megbékélt a bűnösökkel, és olyan
békességet ad övéinek, „mely minden értelmet meghalad” (Fil 4:7). A prédikátor munkájához az is hozzá tartozik, hogy „jókat” hirdessen (Róma 10:15 – Károli), például a megfeszített Krisztus által
felkínált megbékélést, megigazulást, bűnbocsánatot, életet és örök üdvösséget. Aki ilyen evangéliumot és jó hír visz az embereknek, annak szépek a lábai. Olyan ember képét festi itt elénk a Biblia,
aki boldogan rohan embertársaihoz, csak hogy megoszthassa velük az Örömüzenetet.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten türelmes és késedelmes a haragra. Minden országnak elegendő időt ad arra, hogy lakosai Uruknak vallják Őt. Ugyanakkor
Istent nem lehet megcsúfolni. Ha egy nemzet elfordul tőle és a saját feje után megy, Isten közbelép és ítéletet tart fölöttük. Vegyük például az Amerikai Egyesült Államokat, amely csaknem 220 évvel
ezelőtti alapításakor bibliai alapokon jött létre. Az elmúlt 50 év folyamán sajnos megváltoztak a dolgok, és az ország napról-napra egyre inkább az ellenkező irányba fordul. Az ott élő
keresztényeknek ki kell állniuk a bibliai alapelvek és Isten Igéjének igazsága mellett, mert ebben lehet országuk egyetlen reménye.<br>
<br></p>
<h4>Habakuk könyve</h4>
<p>Az i.e. 7.sz. végén keletkezhetett. Felveti a kérdést, hogy Isten miért nem bünteti meg a kegyetlenséget és a gonoszságot és a jókat miért a gonoszok által sújtja. Az Úr válasza:
egy napon megbüntet minden gonoszt, "Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él." (Hab 2,4)</p>
<p><b>Szerző: </b>Habakuk könyve 1. részének 1. verse Habakuk próféta szózatának nevezi Habakuk könyvét.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Habakuk könyve vélhetően Kr. e. 610 és 605 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Habakuk nem értette, miért engedi Isten, hogy ellenség gyötörje választott népét. Isten válaszolt Habakuk dilemmájára, mire Habakuk
visszanyerte a hitét.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Habakuk 1:2: „Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz!”<br>
<br>
Habakuk 1:5 „Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!”<br>
<br>
Habakuk 1:12: „URam, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni!”<br>
<br>
Habakuk 2:2-4: „Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik,
hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”<br>
<br>
Habakuk 2:20: „Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!”<br>
<br>
Habakuk 3:2: „URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az
irgalomra!”<br>
<br>
Habakuk 3:19: „Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Habakuk mindjárt könyve legelején Istenhez kiált válaszért, mert nem érti, miért kell a fogságban szenvednie Isten népének
(Hab 1:1-4). „Hiába mondanám, úgysem hinnéd el” – feleli Isten lényegében véve Habakuknak (Hab 1: 5-11), mire a próféta ezt mondja: „Rendben, te vagy az Isten, de ettől függetlenül magyarázd meg,
miért történik mindez” (Hab 1:17-2:1). Isten újra válaszol neki, és immár bővebb tájékoztatást ad, majd megparancsolja a földnek, hogy csendesedjen el előtte (Hab 2:2-20). Habakuk ezután imádságot
fogalmaz, amely kifejezi a súlyos megpróbáltatások ellenére Istenbe vetett erős hitét (Hab 3:1-19).<br>
<br>
<p><b>Mit vetít előre a könyv: </b>Pál apostol a hit általi megigazulás tanával kapcsolatban két alkalommal is idézi a Habakuk 2:4-et
(Róm 1:17; Gal 3:11). A hit, amely Isten ajándéka és Krisztuson keresztül nyerhető el, egyben az a hit, amely üdvözít (Ef 2:8-9) és megtart bennünket egy életen át. Hit által nyerjük el az örök
életet, és ugyanezen hit segítségével élhetjük keresztény életünket. A vers elején említett elbizakodott ember” nem őszinte lelkű és nem igaz a lelke (Rev. Károli ford.), mi azonban a Krisztusba
vetett hitünk által teljesen megigazultunk, Krisztus ugyanis az Ő tökéletes igazságára cserélte a bűneinket (2Kor 5:21), és képessé tett bennünket arra, hogy hit által éljünk.
<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Habakuk könyvének az a legfőbb mondanivalója az olvasó számára, hogy kellő tisztelettel igenis meg szabad kérdezni
Istentől, hogy mit miért tesz. Olykor nem értjük, mi történik – különösen akkor nem, amikor szenvedésekben van részünk, vagy úgy tűnik, hogy ellenségeinknek jól megy a sora, miközben mi a túlélésért
küzdünk. Habakuk könyve azonban arra emlékeztet, hogy Isten szuverén és mindenható Úr, aki mindeneket a kezében tart. Nem kell mást tennünk, mint elcsendesednünk és elismernünk, hogy Isten
munkálkodik. Az Úr maga mondja, hogy Ő létezik, és megtartja ígéreteit. Meg fogja büntetni a gonoszokat. Akkor is ott ül a világmindenség trónján, ha nem látjuk. Lebegjen mindig ez a szemünk előtt:
„Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem” (Hab 3:19). Ez az utolsó kifejezés azt jelenti, hogy Isten felemel bennünket magához,
ahol el vagyunk választva a világtól. Olykor szenvedésen és bánaton át vezet az út magaslatra, de ha bízunk az Úrban és megnyugszunk benne, oda érkezünk, ahol Ő akar látni
bennünket.</p>
<h4>Zofóniás könyve</h4>
<p>Jeremiás előtt küldte el Isten, hogy megtérésre szólítson fel. Aki az megtér, megszabadul a harag napján.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Zofóniás 1:1 Zofóniás prófétát nevezi meg Zofóniás könyvének szerzőjeként. Zofóniás neve azt jelenti: „Isten
oltalmaz”.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Zofóniás könyve vélhetően Kr. e. 635 és 625 között, Jósiás király uralkodása alatt íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Zofóniás ítéletet hirdető és egyben bátorító üzenete három alapvető tanítást foglal magában: 1) Isten minden nemzet fölött szuverén
Úr. 2) A gonoszok elnyerik büntetésüket, az igazak pedig megtartatnak az ítélet napján. 3) Isten megáldja azokat, akik megtérnek hozzá és bíznak benne.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Zofóniás 1:18: „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az ÚR haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az
egész földet. Bizony, hamarosan végezni fog a föld összes lakójával!”<br>
<br>
Zofóniás 2:3: „Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az ÚR
haragjának napján!”<br>
<br>
Zofóniás 3:17: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>Zofóniás az egész föld fölött kihirdeti az Úr ítéletét, így Júda, a környező népek, Jeruzsálem és a
többi nemzet fölött egyaránt. Ezután arról prófétál, hogy az Úr minden népet megáld, de különösen Júda hűséges maradékát.<br>
<br>
Zofóniás azért mert ilyen nyíltan szólni, mert tudta, hogy az Úr szavát hirdeti. „Az ÚR igéje szólt” – jelenti ki könyve elején, a legvégén pedig így zárja üzenetét: „mondja az ÚR”.
Tisztában volt vele, hogy sem a sok isten, sem a hatalmas asszír sereg nem adhat menekülést. Isten kegyelmes és együtt érző, ám ha semmibe veszik figyelmeztetéseit, eljön az ítélet. Az isteni ítélet
napjáról sok helyütt szó esik a Bibliában. A próféták általában „az Úr napja”-ként emlegették, és különböző eseményekről jövendöltek – köztük Jeruzsálem bukásáról –, amelyek minden bizonnyal
bekövetkeznek, és amelyek mind az Úr napjára mutatnak előre.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A 3:14-20. versekben Sionnal kapcsolatban felsorolt áldások többsége eddig még nem teljesedett be, amiből arra
következtethetünk, hogy e messiási próféciák Krisztus második eljövetelekor válnak majd valóra. Az Úr elvette rólunk ítéletét Krisztusra tekintettel, aki azért jött, hogy meghaljon népe bűneiért (Zof
3:15; Jn 3:16). Izráel azonban még nem ismerte fel igazi Megváltóját, vagyis ennek még ezután kell megtörténnie (Róm 11:25-27).<br>
<br>
Az Izráel békéjéről és biztonságáról és arról az időről szóló jövendölés, amikor a Király köztük lakozik majd, akkor fog valóra válni, amikor Krisztus visszatér, hogy megítélje és
helyreállítsa a világot. Ahogyan felment a mennybe a feltámadása után, úgy tér vissza és alapítja meg a földön az új Jeruzsálemet (Jel 21). Akkor valamennyi ígéret valóra válik majd, amelyet Isten
Izráelnek adott.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Zofóniás, ez a Kr. e. 7. századi próféta mai templomainkban is bátran felállhatna a szószékre, hogy elmondja a gonoszok
büntetéséről szóló és a hűségeseknek reményt hirdető üzenetét, csupán néhány nevet és jellemzést kellene kicserélnie. Zofóniás arra emlékeztet bennünket, hogy Istent bántja és zavarja népének
erkölcsi és vallási bűne. Isten népe nem kerülheti el a büntetést, ha szándékosan vétkezik. A büntetés fájdalmas lehet, de nem megtorlásképpen, hanem sokkal inkább mentő szándékkal adatik. A
gonoszság mindenképpen elnyeri büntetését, s ez a tény megnyugvással tölthet el bennünket olyankor, amikor úgy látjuk, hogy semmi sem vet gátat a gonoszság diadalának. Szabadságot kaptunk arra, hogy
ne engedelmeskedjünk Istennek, arra azonban nincs módunk, hogy elkerüljük az engedetlenség következményeit. Ha még oly kevesen maradnak is csak hűek Istenhez, az Úr nem feledkezik meg
róluk.</p>
<h4>Haggeus könyve</h4>
<p>Miután a zsidók visszatértek Jeruzsálembe i.e. 520 körül, a Templom felépítése iránti kezdeti lelkesedésük a külső nehézségek és az állandó akadályoztatás miatt lelohadt. Haggeus
arra figyelmezteti őket, hogy mindig Isten legyen náluk az első és bízzanak Rá mindent.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Haggeus 1:1 Haggeus prófétát nevezi meg Haggeus könyvének szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Haggeus könyve Kr. e. 520 körül íródott.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>A könyv célja: </b>Haggeus kihívást intézett Isten népe felé azzal kapcsolatban, hogy mi fontos igazán a számukra. Biztatta
őket, hogy azzal dicsőítsék Istent és fejezzék ki iránta érzett hódolatukat, hogy a helyiek ellenállása és az állami nyomásgyakorlás dacára is segítenek a templom építésében, nem törődve azzal, hogy
az új templom közel sem lesz olyan díszes, mint egykor Salamon temploma volt. Felszólította őket, hogy térjenek meg tisztátalan utaikról, és Isten mindenható erejébe vessék a bizalmukat. Haggeus
könyve abba enged bepillantást, hogy milyen problémákkal küzdött ebben az időben Isten népe, milyen bátran vetették Istenbe a bizalmukat, és az Úr miként töltötte be a
szükségeiket.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Haggeus 1:4: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban
hever?”<br>
<br>
Haggeus 1:5-6: „Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok
megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.”<br>
<br>
Haggeus 2:9: „Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Vajon hajlandó lesz-e Isten népe újragondolni, hogy mi fontos igazán, és elég bátor lesz-e ahhoz, hogy Isten ígéreteire
hagyatkozva cselekedjen? Isten figyelmeztetni akarta a népet, hogy engedelmeskedjenek a szavának. De nem csupán figyelmeztette őket, hanem bátorításképpen ígéreteket is adott nekik szolgáján,
Haggeuson keresztül. Az izraeliták felcserélték a prioritásaikat, és már nem Istené volt az első hely az életükben, ezért a babiloniak elfoglalták az országot, a népet pedig elhurcolták. Isten
azonban válaszolt Dániel imájára és teljesítette ígéreteit, amikor arra indította Círus perzsa királyt, hogy engedje haza a fogságban lévő zsidókat Jeruzsálembe. A zsidók egy csoportja nagy örömmel
tért vissza a szülőföldre. Újra Isten helyezték az első helyre az életükben, Őt imádták, és hozzáláttak a jeruzsálemi templom újjáépítésének, noha az akkori Palesztina területén élők nem segítették a
munkájukat. Bátran és hittel tették a dolgukat annak ellenére, hogy mintegy 15 éven át nem csupán a helyiek, hanem a perzsa kormány részéről tapasztalt ellenállással is meg kellett
küzdeniük.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A kispróféták többségéhez hasonlóan Haggeus is a helyreállás és az áldás ígéretével zárja könyvét. Az utolsó versben
(2:23) Isten egy kifejezetten messiási címmel illeti és „én szolgám”-nak nevezi Zerubbábelt (Vö.: 2Sám 3:18; 1Kir 11:34; Ézs 42:1–9; Ez 37:24,25). Isten Haggeuson keresztül azt ígéri neki, hogy
pecsétgyűrűhöz teszi hasonlóvá, ami – akárcsak a királyi jogar – a megbecsülés, a tekintély és a hatalom jelképe volt, hiszen ezzel pecsételték le a hivatalos leveleket és rendeleteket. Zerubbábel
Isten pecsétgyűrűjeként Dávid házát és a fogsággal megszakított messiási vonal folytatását jelképezi. Zerubbábel újraalapította Dávid királyi házát, melynek uralma Krisztus ezeréves királysága idején
fog majd kiteljesedni. Zerubbábel Krisztus nemzetségtáblájában József oldalán (Mt 1:12) és Mária oldalán (Lk 3:27) egyaránt szerepel.<br>
<br>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Haggeus könyve olyan gyakori problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekkel a ma embere is gyakran
szembesül. Haggeus arra kér bennünket, hogy: 1) vizsgáljuk meg a prioritásainkat, hogy vajon nem előbbre való-e számunkra saját vágyaink kielégítése, mint az, hogy Isten munkáját végezzük; 2) ne
adjuk fel mindjárt a küzdelmet, ha ellenállásba ütközünk, vagy nem túl biztatóak a körülmények; 3) valljuk meg a hibáinkat, és igyekezzünk Isten előtt tisztán élni; 4) legyünk bátrak Istenért, hiszen
biztosított bennünket afelől, hogy mindig velünk van, és kezében tartja az életünket; valamint 5) nyugodjunk meg Isten kezében, tudván, hogy gazdagon megáld bennünket, ha hűségesen szolgáljuk
Őt.</p>
<h4>Zakariás könyve</h4>
<p>Haggeussal egyidőben élt. Látomások sorozatában bátorít a templom felépítésére és kitekintést ad Isten eljövendő diadalára és a Messiás munkájára.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Zakariás 1:1 szerint Zakariás próféta Zakariás könyvének a szerzője.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Zakariás könyve valószínűleg két fő szakaszban, Kr. e. 520 és 470 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Zakariás hangsúlyozta, hogy Isten a prófétákon keresztül akarta tanítani, figyelmeztetni és helyreigazítani a népét, de az emberek
sajnos nem hallgattak rájuk. Bűneikkel Isten büntetését vonták magukra, és immár a prófétáik sem szóltak igazat. A történelem tanúsága szerint ebben az időszakban nem volt népszerű a prófétaság a
zsidók körében, ezért aztán az Ó- és az Újszövetség közötti ún. intertestamentális korban semmilyen maradandó prófétai üzenet nem hangzott el Isten népe felé.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Zakariás 1:3: „Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek URa: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek URa, és én is hozzátok
térek! - mondja a Seregek URa.”<br>
<br>
Zakariás 7:13: „Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek URa: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak.”<br>
<br>
Zakariás 9:9: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”<br>
<br>
Zakariás 13:9: „Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én
pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: URam, Istenem!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Zakariás könyve azt tanítja, hogy az üdvösség minden ember számára elérhető. Az utolsó fejezetben leírtak szerint a világ
minden tájáról jönnek az emberek Istent imádni, Isten ugyanis azt szeretné, ha mindenki Őt követné. Ez korántsem egyenlő az univerzalizmus tanával, miszerint minden ember üdvözül, mert Isten
természetéből fakadóan mindeneket üdvözít. Zakariás könyve nem erről beszél, hanem azt tanítja, hogy Isten szeretné, ha minden ember Őt imádná és mindenkit el is fogad, aki Őt imádja – nemzeti vagy
politikai hovatartozástól függetlenül. Végül Zakariás arról prédikál, hogy Isten az egész világ szuverén ura, még ha olykor nem így tűnik is a számunkra. Látomásai rávilágítanak, hogy Isten pontosan
látja a jövőt. Beavatkozik a világ folyásába, és Ő dönti el, hogy mi legyen a földi események végkifejlete. Meghagyja az embereknek azt a szabadságot, hogy döntsenek Isten követése és a lázadás
között, de felelősségre vonja őket a döntéseikért.</p>
<p>Az utolsó fejezetben még a természet erői is meghajolnak Isten akarata előtt.<br>
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>Zakariás könyvében számos próféciát találunk Jézus Krisztusról és a messiási korszakról. A könyv központi témája Krisztus
– kezdve attól az ígérettől, hogy a Messiás közöttünk fog lakni (Zak 2:14; Mt 1:23), a Kő és a Sarj hasonlatán át (Zak 3:8-9, 6:12-13; Ézs 1:1; Lk 20:17-18) egészen a második eljövetel ígéretéig,
amikor azok, akik átszegezték Krisztust, feltekintenek majd rá és gyászolják Őt (Zak 12:10; Jn 19:33-37). Jézus Izráel megváltója, Ő a forrás, aki vérével elmossa mindazok bűnét, akik hozzá jönnek,
hogy üdvösséget nyerjenek (Zak 13:1; Jn 1:7).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten ma is őszinte imádatot és erkölcsös életet vár tőlünk. Zakariás ledöntötte a faji és nemzeti előítélet korlátait, s
ez bennünket is arra figyelmeztet, hogy minden társadalmi réteg felé nyújtsuk ki a kezünket. Nyelvtől, valamint nemzeti, faji és kulturális hovatartozástól függetlenül minden emberhez el kell
juttatni Isten üdvösségre szóló meghívását. Ez az üdvösség csak azért lehet a miénk, mert Jézus Krisztus helyettünk halt meg és értünk ontotta a vérét kereszten. Ám ha visszautasítjuk váltsághalálát,
nincs más áldozat, amely által megbékélhetnénk Istennel. Nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk (ApCsel 4:12). Nincs vesztegetni való időnk – ma van az üdvösség
napja (2Kor 6:2)!</p>
<h4>Malakiás könyve</h4>
<p>Zakariás kora után a dolgok ismét rosszra fordultak. Korrupció és képmutatás jellemezte a korszakot, de sokan hűek maradtak az Úrhoz. Malakiás megjövendöli Illés, azaz Keresztelő
János eljövetelét, aki az Úr előtt jár és megtérésre hív.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Malakiás 1:1 Malakiás prófétát nevezi meg Malakiás könyvének szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Malakiás könyve Kr. e. 440 és 400 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Malakiás könyve jövendölés: „Az ÚR igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek” (1:1). Isten Malakiáson keresztül
figyelmeztette a népet, hogy térjenek vissza Istenhez. Az Ószövetség utolsó könyvének elolvasása után az igazságos isteni ítélet próféciája és a várva-várt Messiáson keresztüli helyreállás ígérete
csenghetett az izraeliták fülében. Ezután négyszáz évnyi hallgatás következett, melynek egy nagyon hasonló üzenettel vetett véget Isten következő prófétája, Keresztelő János, aki ezt hirdette:
„Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” (Mt 3:2).<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Malakiás 1:6: „A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek
engem? - mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet.”<br>
<br>
Mal 3:6-7: „Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én
is hozzátok térek! - mondja a Seregek URa."<br>
<br>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>Malakiás Isten választott népének címezte e sorokat, akik tévútra tértek, különös tekintettel a
papokra, akik hátat fordítottak az Úrnak. Félvállról vették az áldozatokat, amelyeket a legnagyobb komolysággal kellett volna bemutatniuk Istennek. Hibás állatokat áldoztak fel, holott a törvény
előírta, hogy az áldozatra szánt állatoknak semmilyen fogyatkozásuk nem lehet. A júdeai férfiak megcsalták ifjúkorukban elvett feleségeiket, s közben nem értették, hogy miért nem kedves az áldozatuk
Istennek. A tizedet sem fizették úgy, ahogyan kellett volna (3Móz 27:30, 32). A nép tehát bűnös volt és elfordult Istentől, ám Malakiás ennek ellenére is azt hirdette nekik, hogy Isten szereti őket
(Mal 1:1-5) és elküldi hozzájuk Követét (Mal 3:1-5).
<br>
<b>Mit vetít előre a könyv: </b>A Malakiás 3:1-6 Keresztelő Jánosról szóló prófécia. Ő volt az Úr Követe, aki azért jött, hogy utat készítsen a
Messiásnak, Jézus Krisztusnak (Mt 11:10). János a megtérésről prédikált és az Úr nevében keresztelt, így egyengetve az utat Jézus első eljövetele előtt. Ám az a Követ, aki „hamar eljön templomába”,
már maga Krisztus lesz a második eljövetelekor, amikor erővel és hatalommal fog visszatérni a földre (Mt 24). Akkor „Lévi fiait” is meg fogja tisztítani (3. vers), ami azt jelenti, hogy még azoknak
is meg kell tisztulniuk a bűneikből a Megváltó vére által, akik egyébként példamutatóan megtartották a Mózesi törvényt. Csak ezek után lesznek képesek igaz áldozatokat” vinni az Úrnak, mert Krisztus
igazsága tulajdoníttatik majd nekik hit által (2Kor 5:21).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Istennek nem kedves, ha nem engedelmeskedünk parancsainak. Az Úr megfizet mindazoknak, akik semmibe veszik Őt. Isten
gyűlöli a válást (2:16 - Károli), vagyis komolyan veszi a házassági szövetséget, és nem akarja, hogy azt bárki is megtörje. Életünk végéig hűeknek kell maradnunk ahhoz, akivel fiatalon házasságot
kötöttünk. Isten belelát a szívünkbe, így hát jól ismeri a szándékainkat; semmit nem lehet eltitkolni előle. Az Úr visszajön és ítélni fog az emberek felett, ám ha megtérünk hozzá, Ő is hozzánk tér
majd (Mal 3:6).
</p>
<div class="focim">ÚJSZÖVETSÉG</div>
<div class="focim">Az Újszövetség könyvei</div>
<div class="szines1">
<p><b>Történeti könyvek</b></p>
<p><b>Eangéliumok</b></p>
<p>Máté evangéliuma</p>
<p>Márk evangéliuma</p>
<p>Lukács evangéliuma</p>
<p>János evangéliuma</p>
<p><b>Az ősegyház története</b></p>
<p>Az Apostolok cselekedetei</p>
</div>
<div class="szines3">
<p><b>Pál levelei. Apostoli levelek</b></p>
<p>Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele</p>
<p>Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele</p>
<p>Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második levele</p>
<p>Pál apostolnak a Galátziabeliekhez írt levele</p>
<p>Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele</p>
<p>Pál apostolnak a Filippibeliekhez írt levele</p>
<p>Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írt levele</p>
<p>Pál apostolnak a Thessalonikabeliekhez írt első levele</p>
<p>Pál apostolnak a Thessalonikabeliekhez írt második levele</p>
<p><b>Az úgynevezett pásztor levelek</b></p>
<p>Pál apostolnak Timótheushoz írt első levele</p>
<p>Pál apostolnak Timótheushozírt második levele</p>
<p>Pál apostolnak Titushoz írt levele</p>
<p>Pál apostolnak Filemonhoz írt levele</p>
<p><b>Az úgynevezett katolikus/egyetemes (általános) levelek</b></p>
<p>A zsidókhoz írt levél</p>
<p>Jakab apostolnak közönséges levele</p>
<p>Péter apostolnak közönséges első levele</p>
<p>Péter apostolnak közönséges második levele</p>
<p>János apostolnak közönséges első levele</p>
<p>János apostolnak közönséges második levele</p>
<p>János apostolnak közönséges harmadik levele</p>
<p>Júdás apostolnak közönséges levele</p>
</div>
<div class="szines4">
<p><b>Prófétai könyvek</b></p>
<p>János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve</p>
</div>
<p>Az Újszövetség öt részből áll: az evangéliumokból (Mátétól Jánosig), egy történeti könyvből (Az apostolok cselekedetei), a Páli levelekből (A rómaiakhoz írt
levéltől a Filemonhoz írt levélig), az általános levelekből (A zsidókhoz írt levéltől Júdás leveléig) és egy profetikus könyvből (a Jelenések könyve). Az Újszövetség létrejötte körülbelül a Kr. u. 45
és Kr. u. 95 közötti időszakra tehető. Az Újszövetség ógörög, s azon belül is koiné nyelven íródott (vagyis a görög köznyelven, amely a Kr. e. I. században a görög nyelv hétköznapi formája
volt.)<br>
<br>
Az evangéliumokban négy különböző, ám egymásnak mégsem ellentmondó beszámolót találunk Jézus Krisztus születéséről, életéről, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról. Az
evangéliumok bemutatják, hogy Jézus volt az Ószövetségben megígért Messiás, és megvetik a többi újszövetségi könyvben olvasható tanítás alapját. Az apostolok cselekedetei azt örökíti meg, hogy mi
mindent tettek Jézus apostolai, miután Jézus elküldte őket a világba, hogy hirdessék az üdvösség evangéliumát. Ebből a könyvből ismerhetjük meg az egyház indulásának, valamint a Kr. u. I. században
végbe ment gyors növekedésének a történetét. A Páli leveleket Pál apostol írta különböző gyülekezetekhez, és azok a hivatalos keresztény tanítást, valamint az annak megfelelő gyakorlatot is rögzítik.
Az általános levelek további tanítással és gyakorlati útmutatással egészítik ki a Páli leveleket. A Jelenések könyve a végidők várható eseményeit vetíti előre.<br>
<br>
Az Újszövetség áttekintése rendkívül hasznos és gyümölcsöző vállalkozás. Az Újszövetségből tudjuk meg, hogy Jézus helyettünk vállalta a kereszthalált – és azt is, hogy nekünk miként
kell erre reagálnunk.</p>
<h4>Történeti könyvek</h4>
<h4>Evangéliumok (Híradások, szemtanúvallomások Jézus életéről és tanításairól)<br>
Az ún. szinoptikus (együttnéző) evangéliumok</h4>
<h4>Máté evangéliuma</h4>
<p>Az első három evangéliumot szinoptikusoknak (együttlátóknak) nevezzük, mert Jézus életének nagyjából ugyanazokat az eseményeit írják le, ugyanakkor mindhárom szerző sajátos
aspektusból mutatja be Urunk születését, gyermekkorát, tanítását, bűneinkért vállalt halálát és feltámadását. Máté zsidókeresztyéneknek írhatott, mert Jézus tanítása áll a középpontban nála és az,
hogy a Messiásra vonatkozó ószövetségi ígéreteket ő teljesítette be.</p>
<p><b>Szerző: </b>Ez az evangélium azért kapta a Máté evangéliuma címet, mert Máté apostol jegyezte le. A könyv pontosan olyan
stílusban íródott, ami egy egykori adószedőtől elvárható. Máté élénk érdeklődést tanúsít a könyvelés iránt (18:23-24; 25:14-15). Könyve tömör és jól szerkesztett. Ahelyett, hogy kronológiai
sorrendben rögzítené az eseményeket, hat beszédbe rendezi mondanivalóját.<br>
<br>
Máté adószedőként olyan készségekre tett szert, amelyek kifejezetten izgalmassá teszik a könyvét a keresztények számára. Az adószedőknek ismerniük kellett valamiféle gyorsírási
technikát, így Máté pontosan le tudta jegyezni mások szavait. Ez azt jelenti, hogy a Máté által leírtakat nem csupán a Szentlélek ihlette, hanem szóról-szóra visszaadják Krisztus egy-egy beszédét.
Szinte egészen bizonyos például, hogy az 5-7. részben olvasható hegyi beszéd szó szerint örökíti meg Jézusnak ezt a fontos üzenetét.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Máté az apostolok egyike volt, tehát könyvét a gyülekezet indulása idején, valószínűleg Kr. u. 50 körül írhatta. Ebben az időben
a hívek többsége a zsidó hitről tért át a kereszténységre, érthető hát, hogy Máté miért zsidó szemszögből írta meg evangéliumát.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Máté be akarja bizonyítani a zsidóknak, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás. Az összes többi evangélistánál gyakrabban idéz az
Ószövetségből, hogy rámutasson, hogyan teljesítette be Jézus a zsidó próféták jövendöléseit. Máté egészen Dávid királytól kezdve pontosan végigviszi Jézus családfáját, és számos beszédtípust
alkalmaz, amely a zsidók számára jól ismert lehetett. A népe iránt érzett szeretetét és törődését tükrözi az is, hogy aprólékosan és részletekbe menően ismerteti az evangélium üzenetét.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Máté 5:17: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy
érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”<br>
<br>
Máté 5:43-44: „„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik
üldöznek titeket.”<br>
<br>
Máté 6:9-13: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a
földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert
tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”<br>
<br>
Máté 16:26: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?”<br>
<br>
Máté 22:37-40: „Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”<br>
<br>
Máté 27:31: „Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.”<br>
<br>
Máté 28:5-6: „Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.
Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.”<br>
<br>
Máté 28:19-20: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit
én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Máté az első két részben Krisztus családfáját, születését és gyermekkorát mutatja be, majd ezt követően Jézus szolgálatára
tér rá. Krisztus tanításait beszédekbe rendezi – egyike ezeknek az 5-7. részekben olvasható hegyi beszéd. A 10. rész témája az apostolok kiküldése és rendeltetése; a 13. rész példázatok gyűjteménye;
a 18. rész az egyházról szól; a 23. rész pedig a hitehagyásról és az eljövendő dolgokról szóló értekezés. A 21-28. részekben Jézus elfogásáról, megkínzásáról és kivégzéséről, az utolsó részben pedig
a feltámadásról és a nagy misszióparancsról olvasunk.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Mátét az a cél vezérli, hogy Izráel Királyaként és Messiásaként mutassa be Jézus Krisztust, ezért a három másik
evangélista mindegyikénél gyakrabban idéz az Ószövetségből. Több mint hatvan alkalommal idéz ószövetségi próféciákat, hogy rámutasson, hogyan töltötte be Jézus egyiket a másik után. Nemzetségtáblával
kezdi evangéliumát, melyben egészen Ábrahámig, a zsidók ősatyjáig vezeti vissza Jézus őseit. A továbbiakban előszeretettel hivatkozik a prófétákra, és gyakran használja a „hogy beteljesedjék, amit az
Úr mondott a próféta által” kifejezést és más ehhez hasonló megfogalmazásokat (Mt 1:22-23, 2:5-6, 2:15, 4:13-16, 8:16-17, 13:35, 21:4-5). Az általa idézett ószövetségi próféciák arról jövendöltek,
hogy Jézus szűztől születik majd (Ézs 7:14) Betlehemben (Mik 5:2), Heródes halála után visszatér Egyiptomból (Hós 11:1), szolgálni fog a pogányok felé (Ézs 9:1-2; 60:1-3), csodás testi és lelki
gyógyulások történnek majd rajta keresztül (Ézs 53:4), példabeszédekben fog szólni (Zsolt 78:2) és győztesen bevonul Jeruzsálembe (Zak 9:9).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Máté evangéliuma nagyszerű bevezetés a kereszténység legfontosabb tanításaiba. Logikus felépítésének köszönhetően könnyen
megtalálhatóak benne a különböző témák. Különösen nagy segítséget jelent annak megértéséhez, hogy miként töltötte be Krisztus az ószövetségi próféciákat.<br>
<br>
Máté zsidó honfitársainak szánta evangéliumát, akik közül sokan semmiképpen nem akarták elfogadni, hogy Jézus a Messiás – s különösen igaz volt ez a farizeusokra és a szadduceusokra.
Annak ellenére, hogy évszázadokon át olvasták és tanulmányozták az Ószövetséget, vakok voltak és nem ismerték fel, hogy kicsoda is Jézus valójában.</p>
<p>Jézus megrótta őket keményszívűségükért és amiatt, hogy nem voltak hajlandóak elfogadni azt, akire állítólag már régóta vártak (Jn 5:38-40). A saját
elképzeléseiknek megfelelő Messiást akartak, aki beteljesíti a vágyaikat és azt teszi, amit kérnek tőle. Velünk vajon nem fordul-e elő olykor, hogy a saját elképzeléseinkhez próbáljuk igazítani
Istent? Vajon nem utasítjuk el mi is Őt, amikor csak azokról a tulajdonságairól vagyunk hajlandóak tudomást venni, amelyek kedvünkre valók és kellemes érzésekkel töltenek el bennünket – például
szeretetéről és irgalmáról , miközben elvetjük azokat, amelyek nincsenek ínyünkre – így szent haragját, igazságosságát és ítéletét? Óvakodjunk a farizeusok hibájától, és ne alkossunk istent a magunk
képére, akitől aztán elvárjuk, hogy eleget tegyen az elvárásainknak! Egy ilyen isten bálvány csupán, semmi más. Hagyatkozzunk inkább a Bibliára, amely a lehető legvilágosabban mutatja be Isten és
Jézus Krisztus valódi természetét és kilétét, aki egyedül méltó arra, hogy imádjuk Őt és engedelmeskedjünk neki.</p>
<h4>Márk evangéliuma</h4>
<p>A legrégebbi tudósítás Jézus életéről (i.u. 50-65). Feltehetőleg római olvasóknak írta.</p>
<p><b>Szerző: </b>Jóllehet Márk evangéliuma nem nevezi meg a szerzőjét, a korai egyházatyák egybehangzó bizonyságtétele alapján Márk
írta. Márk Péter apostol munkatársa és minden bizonnyal lelki fia is volt (1Pét 5:13), így Péter első kézből tudósíthatta a Jézussal kapcsolatos eseményekről és Jézus tanításairól, melyeket Márk
azután írásos formában is megörökített.<br>
<br>
Általánosan elfogadott, hogy az evangélista Márk megegyezik az Újszövetségben említett János Márkkal (ApCsel 12:12). Édesanyja vagyonos hívő asszony és a jeruzsálemi gyülekezet egyik
oszlopos tagja volt. Valószínű, hogy a hívek az ő otthonában tartották összejöveteleiket. Márk elkísérte Pált és Barnabást az első missziós útjukra, ám a másodikra már nem tartott velük, mert komoly
nézeteltérés alakult ki kettejük között (ApCsel 15:37-38). Ennek ellenére Pál élete végéhez közeledve Márkot hívatta, hogy legyen mellette (2Tim 4:11).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Márk evangéliuma valószínűleg az Újszövetség egyik legrégebbi könyve, mely vélhetően Kr. u. 57-59 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Míg Máté elsősorban zsidó honfitársainak írt, Márk a jelek szerint a Rómában élő és elsősorban pogány származású híveknek szánta
evangéliumát. Márk pásztorként írt keresztényeknek, akik már megismerték és elhitték az evangéliumot (Róm 1:8). Szerette volna megismertetni velük Jézus Krisztus, az Úr szolgája és a világ Megváltója
élettörténetét, hogy az ádáz üldözések dacára is erősödjön a hitük és megérthessék, mit is jelent Jézus tanítványának lenni.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Márk 1:11: „a mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”<br>
<br>
Márk 1:17: „és így szólt hozzájuk Jézus: Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.”<br>
<br>
Márk 10:14-15: „Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten
országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”<br>
<br>
Márk 10:45: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”<br>
<br>
Márk 12:30-31: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. 31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint
magadat.”<br>
<br>
Márk 16:6: „De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették."<br>
<br>
Márk 16:15: „Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Ez az evangélium azért különleges, mert Jézus tanításai helyett inkább Jézus cselekedeteit hangsúlyozza. Egyszerű formában
íródott, eseményéről-eseményre halad végig Krisztus életén. Nem tartalmaz nemzetségtáblát, hiszen a pogányokat nem foglalkoztatta Krisztus leszármazása. Az elbeszélés Jézus megkeresztelkedésével
indul, melyet követően Jézus megkezdi nyilvános szolgálatát Galileában, és elhívja az első négyet tizenkét tanítványa közül. Ezután a Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról szóló beszámoló
következik.<br>
<br>
Márk beszámolója nem történetek gyűjteménye csupán, hanem annak bemutatása, hogy Jézus nem csupán a zsidók Messiása, hanem a pogányoké is. A tanítványok – Péterrel az élen – lelkesen
tettek vallást Jézusba vetett hitükről (Mk 8:29-30), még ha egészen a feltámadás utánig nem is értették teljes mértékben, hogy mit jelent Jézus messiási küldetése.<br>
<br>
Ha követjük Jézust Galileán, majd a környező vidékeken át egészen Júdeáig, láthatjuk, hogy milyen gyors tempót diktált. Sokakat megérintett, tanítványai életében pedig
kitörölhetetlen nyomot hagyott. Megdicsőülésekor (Mk 9:1-9) hármójuknak abba is betekintést engedett, hogy milyen lesz, amikor majd hatalommal és dicsőséggel visszatér, s ez ismét rádöbbentette őket
Jézus igazi kilétére.<br>
<br>
Ennek ellenére azt látjuk, hogy a Jeruzsálembe vezető utolsó útjuk előtti napokban a tanítványok félnek, zavartak és kételkednek, amikor pedig elfogják Jézust, szerteszélednek. Jézus
a következő órákban bírái előtt bátran hirdeti, hogy Ő „a Krisztus, az Áldottnak a Fia”, aki győztesen fog visszatérni (Mk 14:61-62). A tanítványok többsége nem volt szemtanúja a Jézus keresztre
feszítése, halála, eltemetése és feltámadása körüli drámai eseményeknek, de több hűséges asszony is végignézte szenvedését. Miután véget ért a szombat, a hét első napjának hajnalán temetkezési
kenetekkel a sírhoz indultak, de a követ a bejárat elől elhengerítve találták. Amikor beléptek, Jézus holtteste helyett egy fehérruhás angyalt találtak a sírkamrában. „Feltámadt!” – hirdette nekik az
angyal az örvendetes hírt. Az első evangélisták ezek az asszonyok voltak, hiszen ők vitték meg a tanítványoknak Jézus feltámadásának a hírét. Ugyanez az üzenet hirdettetett a következő évszázadokban
és hirdettetik mindmáig szerte a világon.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Mivel Márk pogány olvasóközönségnek írt, nem idéz olyan gyakran az Ószövetségből, mint Máté, aki elsősorban zsidóknak
szánta evangéliumát. Nem indít nemzetségtáblával, hogy rámutasson Jézus és a zsidó ősatyák közti kapcsolatra, hanem Jézus megkeresztelkedésétől, vagyis földi szolgálata indulásától kezdi
beszámolóját. Ekkor azonban mégis elhangzik egy ószövetségi prófécia, éspedig a hírnökre, Keresztelő Jánosra vonatkozóan, aki a próféciát beteljesítve így intette a Messiásra váró népet: „Készítsétek
az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mk 1:3; Ézs 40:3).<br>
<br>
Egy-egy helyen Jézus is utal az Ószövetségre Márk evangéliumában. A Márk 7:6-ban megrója a farizeusokat amiatt, hogy felszínes az istentiszteletük, és csak az ajkukkal dicsérik
Istent, miközben a szívük távol van tőle, és saját prófétájukra, Ézsaiásra hivatkozva ítéli el őket keményszívűségük miatt (Ézs 29:13). Később egy másik ószövetségi próféciát is említett, amely azon
az éjjelen teljesedett be, amikor őt magát elfogták és kivégezték, a tanítványok pedig juhok módjára szétszéledtek (Mk 14:27; Zak 13:7). Akkor is Ézsaiásra hivatkozott, amikor kiűzte a templomból a
pénzváltókat (Mk 11:15-17; Ézs 56:7; Jer 7:11), amikor pedig arról beszélt, hogy Ő hitünk és az Egyház sarokköve, a Zsoltárok könyvéből idézett (Mk 12:10-11; Zsolt 118:22-23).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Márk Isten szenvedő szolgájaként (Mk 10:45) és úgy állítja elénk Jézust, mint aki azért jött, hogy szolgáljon és feláldozza
magát értünk – s teszi ezt részben azért, hogy mi is kövessük Jézus példáját. Szolgáljunk úgy, ahogyan Ő szolgált, ugyanolyan alázattal és szolgálatkészséggel. Jézus lelkünkre kötötte, hogy aki nagy
akar lenni Isten országában, az mindenek szolgájává kell, hogy legyen (Mk 10:44). Az elismerés és a jutalom utáni vágy helyett jellemezzen bennünket az önfeláldozás, hiszen Jézus is hajlandó volt
magát megalázni, amikor letette életét a juhaiért.</p>
<h4>Lukács evangéliuma</h4>
<p>Sajátossága, hogy bemutatja Jézusnak a szegényekről való gondoskodását és azt, hogy a Megváltó mindenkit megszabadít a bűntől, aki hisz benne, a társadalmi különbségektől
függetlenül (szamaritánusok, nők, a megfeszített gonosztevő.) Jézus nála szereplő beszédeiben nagy hangsúlyt fektet az imádkozásra és a Szentlélekben való örömre. Lukács művének folytatását is
megírta, ez Az apostolok cselekedetei.</p>
<p><b>Szerző: </b>Lukács evangéliuma nem nevezi meg a szerzőjét. A Lukács 1:1-4 és Az apostolok cselekedetei 1:1-3 versekből
egyértelműen megállapítható, hogy a két könyvet ugyanaz a személy írta, hiszen mindkettőt egy bizonyos „nagyrabecsült Teofilus”-nak – talán egy római méltóságnak – címezte a szerző. A hagyomány
egészen az egyház kezdeteitől fogva Pál apostol közeli munkatársának, Lukácsnak tulajdonította mindkét művet (Kol 4:14; 2Tim 4:11), aki hivatása szerint orvos volt. Ebben az esetben Lukács az
egyetlen pogány származású a bibliai könyvek szerzőinek sorában.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Lukács evangéliuma vélhetően Kr. u. 58 és 65 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A két másik szinoptikus evangéliumhoz – Mátéhoz és Márkhoz – hasonlóan ez a könyv is arról hivatott beszámolni, hogy kicsoda az Úr
Jézus Krisztus, továbbá mindarról „amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett” (ApCsel 1:1-2). Lukács evangéliuma abból a szempontból egyedi, hogy pontos
történelmi beszámolónak tekinthető, amely – az orvos Lukács gondolkodásmódjának megfelelően – „sorjában” rögzíti az eseményeket, és gyakran olyan részletekre is kitér, amelyek a többi evangéliumból
kimaradtak. Lukács beszámolója a nagy Orvos életét örökíti meg, ezért különös hangsúlyt fektet Jézusnak a pogányok, samáriaiak, nők, gyermekek, adószedők, bűnösök és Izráelben számkivetett más
személyek felé végzett szolgálatára és irántuk mutatott könyörületességére.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Lukács 2:4-7: „Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és
nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta,
és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”<br>
<br>
Lukács 3:16: „János így válaszolt mindenkinek: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő
majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.”<br>
<br>
Lukács 4:18-19, 21: „„Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a
vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 1és hirdessem az Úr kedves esztendejét. […] Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.”<br>
<br>
Lukács 18:31-33: „Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A
pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.”<br>
<br>
Lukács 23:33-34: „mikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34Jézus
pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”<br>
<br>
Lukács 24:1-3: „A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor
bementek, nem találták az Úr Jézus testét.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Lukács azzal kezdi a világ valaha írt legszebb könyveként is emlegetett evangéliumát, hogy beszámol Jézus szüleiről, Jézus
unokatestvére, Keresztelő János születéséről, Mária és József betlehemi útjáról és Jézus születéséről, valamint Krisztus családfáját is levezeti Márián keresztül. Jézus nyilvános szolgálata és Jézus
példázatai, így a tékozló fiú, a gazdag ember és Lázár vagy az irgalmas samaritánus története azt mutatják, hogy Jézus könyörületes és megbocsájtó. Sokan hisznek ebben a feltétel nélküli szeretetben,
amely minden emberi korlátot ledönt, mások azonban – különösen a vallási vezetők – kétségbe vonják Jézus állításait és szembehelyezkednek vele. Krisztus követőinek fel kell mérniük a tanítványság
árát, hiszen Jézus ellenségei immár Jézus kereszthalálát követelik. Végül Jézust elárulják, kihallgatják, elítélik és megfeszítik, csakhogy a sírnak nincs hatalma fölötte! Feltámadásának köszönhetően
tanítványain keresztül tovább folytatja az elveszettek megkeresésért és megmentéséért végzett szolgálatát.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pogány származásából eredően Lukács Mátéhoz képest viszonylag kevés utalást tesz az Ószövetségre, és a könyvében
fellelhető ószövetségi hivatkozások többségét sem a szerző narrációjában találjuk, hanem Jézus szájából hangoznak el. Jézus az Ószövetséget idézve védte ki a Sátán támadásait („Meg van írva” - Lk
4:1-13); igazolta, hogy Ő a megígért Messiás (Lk 4:17-21); emlékeztette a farizeusokat arra, hogy képtelenek megtartani a törvényt, ezért szükségük van a Megváltóra (Lk 10:25-28, 18:18-27); és
ugyanezzel a módszerrel zavarta bele őket a saját tudományukba, amikor megpróbálták kelepcébe csalni (Lk 20).<br>
<br>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Lukács csodálatosan tárja elénk könyörületes Megváltónk képét. Jézus nem tért ki a szegények és a
szükségben levők elől, sőt, elsősorban feléjük szolgált. A Jézus-korabeli Izráelben nagy jelentőséget tulajdonítottak a társadalmi hovatartozásnak. A szegény és elnyomott osztályokhoz tartozóknak szó
szerint semmi esélyük nem volt arra, hogy javítsanak életkörülményeiken, ezért különös nyitottsággal hallgatták Jézus és a tanítványok üzenetét, miszerint elközelített az Isten országa” (Lk 10:9).
Nekünk is ezt az üzenetet kell elvinnünk mindazokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, hogy hallják. Még a viszonylag jómódú országokban élőknek is kiáltó lelki szükségeik lehetnek – sőt, talán
nekik a leginkább. A keresztényeknek Jézus nyomdokába lépve el kell vinniük a megváltás üzenetét a lelki szegényekhez. Isten országa közel van és az időnk napról-napra fogy.</p>
<h4>János evangéliuma</h4>
<p>Más szemszögből mutatja be Jézust, mint a szinoptikusok. A híres prooimion (Jn 1,1-18) megadja az alaphangot: Jézus Isten Fia, a testté lett Ige (erre mutat hét "Én vagyok"
kezdetű mondása). Jézus csodái itt "jelek" és az "Isten országa" helyett az "örök élet" a központi fogalom. A példázatok helyett itt hosszabb beszédei szerepelnek.</p>
<p><b>Szerző: </b>A János 21:20-24 szerint a szerző nem más volt, mint „az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, márpedig a történeti
érvek mellett a bibliai szövegben rejlő bizonyítékok is amellett szólnak, hogy ez a személy Zebedeus egyik fia, János apostol lehetett (Lk 5:10).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Kr. u. 135 körülre datálható papirusztöredékek arra engednek következtetni, hogy János evangéliumát ekkorra már lejegyezték,
másolták és terjesztették, és bár némelyek véleménye szerint Jeruzsálem lerombolása (Kr. u. 70) előtt íródott, a Kr. u. 85-90 elfogadottabb keletkezési dátum.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A János 20:31 a következőképpen fogalmazza meg a könyv célját: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az
Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” A három szinoptikus evangéliummal ellentétben János nem kronológiai sorrendben kíván beszámolni Krisztus életéről, hanem istenségét szeretné
bemutatni és igazolni. Jánost nem csupán az a cél vezérelte, hogy erősítse a hívek második generációjának a hitét és hitet ébresszen másokban, hanem a gyülekezetek körében terjedő hamis tanításokat
is ki akarta igazítani. János azt hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus az „Isten Fia”, vagyis teljes mértékben Isten és teljes mértékben ember, szemben azzal a tévtanítással, miszerint „Krisztus lelke”
rászállt az ember Jézusra a megkeresztelkedésekor, majd elhagyta őt a kereszten.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. […] Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (János 1:1,14).<br>
<br>
„Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29).<br>
<br>
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16).<br>
<br>
„Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29).<br>
<br>
„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10).<br>
<br>
„Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (János 10:28).<br>
<br>
„Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János
11:25-26)<br>
<br>
„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:35)<br>
<br>
„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6)<br>
<br>
„Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?" (János
14:9)<br>
<br>
„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (János 17:17)<br>
<br>
„Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” (János 19:30)<br>
<br>
„Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29)<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>János mindössze hetet választott ki Jézus csodatételei közül, hogy bizonyítsa istenségét és bemutassa szolgálatát. E jelek és
történetek némelyike kizárólag János evangéliumában szerepel. János a leginkább teológiai szemléletű a négy evangélista közül, és sok esetben nála találjuk meg a magyarázatot a másik három
evangéliumban említett eseményekre. János sokat beszél a Szentlélek Jézus mennybemenetele utáni eljöveteléről. Bizonyos gyakran használt szavak és kifejezések – úgy mint<i>hinni,
bizonyságtétel, Vigasztaló, élet - halál, sötétség - világosság, szeretet, „Én vagyok…”</i>– jól mutatják evangéliumának visszatérő témáit.<br>
<br>
János evangéliuma nem a születésétől, hanem a kezdet”-től fogva mutatja be Krisztust, aki nem más, mint az „Ige” (Logosz), aki mindvégig jelen volt a világ teremtésénél (1:1-3),
majd később testté lett (1:14), hogy hibátlan áldozati bárányként elvehesse a bűneinket (1:29). János lelki témájú beszélgetéseken keresztül mutat rá, hogy Jézus a Messiás, és érteti meg, hogy miként
szerzett megváltást a kereszten elszenvedett váltsághalálával (3:14-16). A zsidó vezetőket újra meg újra magára haragította azzal, hogy rendreutasította őket (2:13-16), szombaton is gyógyított, saját
magát pedig Isten tulajdonságaival ruházta fel (5:18; 8:56-59; 9:6,16; 10:33). Jézus előre felkészítette tanítványait közelgő halálára, valamint a feltámadása és mennybemenetele után rájuk váró
szolgálatra (János 14-17). Ezután önként vállalta a kereszthalált (10:15-18), ahol maradéktalanul kifizette bűnadósságukat (19:30), hogy aki csak belé veti a bizalmát és elfogadja Megváltójául,
megmeneküljön (3:14-16). Végül feltámadt a halálból, s ezzel még a legkétkedőbb tanítványait is meggyőzte afelől, hogy valóban Ő az Isten és a Mester (20:24-29).<br>
<p><b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>János az Ószövetség Isteneként mutatja be Jézust, ez pedig Jézus hét ízben is elhangzó én
vagyok” kijelentésében érhető tetten a leginkább. Azt mondta magáról, hogy Ő az „élet kenyere” (Jn 6:35), akit azért adott Isten, hogy csillapítsa népe lelki éhségét, ahogyan az izraelitákat mennyei
mannával lakatta jól a pusztában (2Móz 16:11-36). Azt is mondta, hogy Ő „a világ világossága” (Jn 8:12) – ugyanaz a világosság, amelyet Isten megígért a népének az Ószövetségben (Ézs 30:26,
60:19-22), és amely ígéret az Új Jeruzsálemben teljesedik majd be teljesen, amelynek Krisztus, a Bárány lesz a lámpása (Jel 21:23). Az „én vagyok” kijelentések két helyen is „jó pásztor”-nak,
valamint „a juhok ajtajának” nevezi Jézust. Ez egyértelmű utalás arra, hogy Jézus az Ószövetség Istene, Izráel Pásztora (Zsolt 23:1, 80:1; Jer 31:10, Ez 34:23) és az egyetlen Ajtó, amely a juhok
karámjába – vagyis az üdvösséghez – vezet.<br>
<br>
A zsidók hittek a feltámadásban, és éppen e tanítás révén próbáltak olyan kijelentéseket kicsikarni Jézusból, amelyeket azután felhasználhatnak ellene, ám a Lázár sírjánál elhangzott
szavait, amikor azt mondta, hogy „én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25) minden bizonnyal döbbenettel hallgatták. Jézus nem kevesebbet állított magáról, mint hogy fel tudja támasztani az
embereket, mert hatalma van élet és halál felett, ilyen kijelentéssel pedig senki nem állhat elő Istenen kívül. Ugyanígy tagadhatatlanul összekapcsolta Jézust az Ószövetséggel az a kijelentése is,
miszerint Ő „az út, az igazság és az élet" (Jn 14:6). Az Ő útja az a szent út”, amelyről Ézsaiás jövendölt (Ézs 35:8); Ő teremtette meg a Zakariás 8:3-ban említett igaz várost, amikor Ő, aki maga az
„igazság”, Jeruzsálemben volt, s apostolaival együtt az evangélium igazságait hirdette; az az állítás pedig, hogy Jézus maga volt „az Élet”, azt jelenti, hogy Ő az élet Teremtője és a megtestesült
Isten (Jn 1:1-3). Végül „igazi szőlőtő”-ként (Jn 15:1, 5) Izráel népével azonosult, akiket több helyen is az Úr szőlőjének nevez az Ószövetség. Mint Izráel szőlőjének igazi szőlőtöve, Jézus „az igazi
Izráel” Uraként mutatkozott be – melybe azok tartoznak bele, akik hittel jönnek hozzá, tudniillik „nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak” (Róm 9:6).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>János evangéliuma mindmáig hasznos segítségünk az evangélizációban (a János 3:16 minden bizonnyal a legismertebb igevers,
még ha sokan nem is értelmezik helyesen), ezért gyakran használják evangélizációs bibliatanulmányozások során. Azokból a történetekből, amikor Jézus Nikodémussal vagy a samáriai asszonnyal
találkozott (3-4 rész), sokat tanulhatunk Jézustól a személyes evangélizációt illetően. Halála előtt a tanítványokhoz intézett vigasztaló szavai (14:1-6, 16, 16:33) vagy a hívekért elmondott, és a
17. részben olvasható „főpapi imája” számunkra is nagy megnyugvással szolgálhatnak olyan nehéz időkben, amikor a halál elragadja tőlünk valamelyik Krisztusban hívő szerettünket. A János
evangéliumában Krisztus istenségével kapcsolatban olvasható tanítások abban is segítenek (1:1-3,14; 5:22-23; 8:58; 14:8-9; 20:28, stb.), hogy rácáfolhassunk azoknak a hamis kultuszoknak a
tanításaira, amelyek Jézust Istennél kevesebbnek állítják.<br>
<h4>Az ősegyház története</h4>
<h4>Az apostolok cselekedetei</h4>
<p>Az egyedüli beszámoló a keresztyénség első 30 évéről. Az 1-12. rész júdeai és samáriai eseményekről szól a 13-28. rész pedig Pál apostol három missziós útját írja le, amelynek
során az evangélium eljutott a Birodalom pogány népeihez. Pál római fogságával végződik.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az apostolok cselekedetei nem nevezi nevén a szerzőjét, de a Lukács 1:1-4 és Az apostolok cselekedetei 1:1-3
versekből egyértelműen kiderül, hogy a két könyvet egy és ugyanaz a személy írta. A hagyomány egészen az egyház kezdetétől fogva Pál apostol közeli munkatársának, Lukácsnak tulajdonította mindkét
művet (Kol 4:14; 2Tim 4:11.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Az apostolok cselekedetei vélhetően Kr. u. 61-64 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Az apostolok cselekedetei azért íródott, hogy megörökítse a korai egyház történetét, hangsúlyozva a pünkösd napi eseményeket és a
mennyei erő szükségességét ahhoz, hogy hatékony tanúi lehessünk Jézus Krisztusnak. Az apostolok cselekedetei arról számol be, hogy miként tanúskodtak az apostolok Krisztusról Jeruzsálemben, Júdeában,
Samáriában és a környező világban. Rávilágít a Szentlélek ajándékára, aki erőt ad, vezet, tanít és vigasztal. A könyvet olvasva világosságot nyerhetünk és bátorságot meríthetünk a csodák sorozatából,
amelyek Péter, János és Pál apostolokon keresztül történtek. Az apostolok cselekedetei az Isten Igéjének való engedelmesség fontosságát és azt az átformálódást állítja a figyelem középpontjába, amely
Krisztus megismerését követően megy végbe az ember életében. Sok szó esik azokról is, akik elutasították az igazságot, amelyet a tanítványok hirdettek az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatban. Az
apostolok cselekedeteiben hatalomvággyal, kapzsisággal és a gonoszság számos más megnyilvánulásával is találkozunk.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>ApCsel 1:8: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában,
sőt egészen a föld végső határáig.”<br>
<br>
ApCsel 2:4: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”<br>
<br>
ApCsel 4:12: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”<br>
<br>
ApCsel 4:19-20: „Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; 20mert nem tehetjük,
hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”<br>
<br>
ApCsel 9:3-6: „Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá:
„Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell
tenned.”<br>
<br>
ApCsel 16:31: „„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Az apostolok cselekedetei a keresztény egyház születéséről, Jézus Krisztus evangéliumának terjedéséről, valamint az
evangéliummal szembeni egyre fokozódó ellenállásról számol be. Isten sok hűséges szolgáját használta Jézus Krisztus evangéliumának prédikálására és terjesztésére, mégis az egykor Saul néven ismert
Pál volt mindnyájuk közül a legmeghatározóbb. Pál megtérése előtt különös örömét lelte a keresztények üldözésében és meggyilkolásában. A damaszkuszi úton történt drámai megtérése (ApCsel 9:1-31) Az
apostolok cselekedetei egyik legismertebb története. Megtérését követően ugyanilyen odaadással szerette Istent, s erővel, tűzzel és az igaz és élő Isten Lelkével megtelve hirdette az Úr Igéjét. A
tanítványok erőt kaptak a Szentlélektől, hogy tanúi lehessenek Jeruzsálemben (1-8:3), Júdeában és Samáriában (8:4-12:25), majd a föld végső határáig (13:1-28).</p>
<p>A könyv ez utóbbi szakaszában Pál három missziós útjáról (13:1-21:16), jeruzsálemi és cézáreai peréről (21:17-26:32), majd utolsó, római útjáról (27:1-18:31)
olvashatunk.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Az apostolok cselekedetei a törvény megtartására épülő ószövetségi kor végét és kegyelmen alapuló Újszövetség korának
eljövetelét hirdeti, amit a könyvben feljegyzett számos eseményben tetten érhetünk. Mindenekelőtt megváltozott a Szentlélek szolgálata, akinek az Ószövetségben elsősorban az volt a feladata, hogy
„felkenje” Isten embereit, köztük Mózest (4Móz 11:17), Otniélt (Bírák 3:8-10), Gedeont (Bírák 6:34) és Sault (1Sám 10:6-10), Jézus feltámadása után azonban azért jött el, hogy a hívők szívébe
költözzön (Róm 8:9-11; 1Kor 3:16), és külső jelenlét helyett immár bennük élve vezesse és erejével töltse be őket. A Szentlélek Isten ajándékaként vesz lakozást mindazokban, akik hittel fordulnak az
Úrhoz.<br>
<br>
Pál megtérése az Ószövetségből az Újszövetségbe történő átmenet talán legdrámaibb példája. Az egykori Saul a feltámadt Megváltóval történt találkozása előtt saját bevallása szerint a
legbuzgóbb izraelita, „a törvényben követelt igazság szempontjából” pedig feddhetetlen volt (Fil 3:6), s attól sem riadt vissza, hogy üldözze azokat, akik a Krisztusba vetett hit által, kegyelemből
elnyerhető üdvösséget hirdették. Megtérését követően azonban felismerte, hogy a törvény szigorú betartásával semmit sem érhet el, ezért így vallott: „kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram
ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a
Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján” (Fil 3:8-9). Hasonlóképpen nekünk is hit által van életünk, nem pedig a törvény cselekedeteinek köszönhetően, éppen ezért nincs okunk
a dicsekvésre (Ef 2:8-9).<br>
<br>
Szintén az Ószövetség lezárultát és a zsidókat és pogányokat egyetlen univerzális Egyházban egyesítő Újszövetség kezdetét érzékelteti Péter látomása a 10. rész 9-15 versében (ezúttal
a zsidók étkezési előírásaival kapcsolatban). Isten a zsidókat jelképező „tiszta”, valamint a pogányokat jelképező „tisztátalan” állatok egyformán „megtisztította” Krisztus áldozati halálával. Az
ószövetségi törvény alól felszabadulva, a Krisztus kereszten kiontott vérébe vetett hit által a zsidók és pogányok immár egyek lehetnek az Újszövetségben.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Isten egyszerű embereken keresztül is csodás dolgokat vihet véghez, ha felruházza őket Lelke erejével. Először egy maroknyi
halászt hívott el, hogy felforgassa rajtuk keresztül az egész világot (ApCsel 17:6), később pedig egy keresztényüldöző gyilkost választott ki, és úgy átformálta, hogy ő lett minden idők legnagyobb
keresztény evangélistája és az újszövetségi könyvek csaknem felének a szerzője. Isten megengedte, hogy üldözzék a keresztényeket, minek köszönhetően az „új hit” olyan gyors ütemben terjedt el szerte
a világon, amire soha nem volt példa a történelem folyamán. Az Úr rajtunk keresztül is megteheti és meg is teszi ugyanezt – átformálja a szívünket, felruház Lelke erejével, betölt tüzével, hogy
hirdessük a Krisztus általi üdvösség örömüzenetét. Ha mindezt a magunk erejéből próbáljuk elérni, kudarcra vagyunk ítélve, ám ha az apostolok példáját követve megvárjuk, amíg mennyei erőt kapunk
(1:8), teljesíthetjük a nagy misszióparancsot (Mt 28:19-20).</p>
<h4>Pál levelei (13 levél), Apostoli levelek</h4>
<h4>Pál levele a rómaiakhoz</h4>
<p>Pál még nem járt Rómában, amikor ezt a levelet írta. Ez a legrészletesebb összefoglalása tanításának, közli olvasóival a megváltás és üdvösség felöli igazságot, amit Isten
megmutatott neki. Az egyetlen mód arra, hogy Isten elfogadjon bennünket, hogy bízzunk abban, amit Jézus tett értünk halálával és feltámadásával (1-8. rész), reméli, hogy zsidó testvérei is elfogadják
ezt (9-11. rész) és kifejti, miként kell élnie egy keresztyénnek (12-16. rész)</p>
<p><b>Szerző: </b>A rómaiakhoz írt levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg a levél szerzőjeként. A 16:22 versből kiderül,
hogy Pál egy Terciusz nevű férfinak mondta tollba a levelet.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A rómaiakhoz írt levél valószínűleg Kr. u. 56-58 körül íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Mint bármelyik gyülekezethez címzett levelét, Pál a római levelet is azzal a céllal írta, hogy az Úr Jézus Krisztus dicsőségét
hirdesse, valamint tanítsa és bátorítsa a levél olvasóit. E levelének a címzettei – ti. a Rómában élő keresztények – azonban különösen fontosak voltak a számára, s azt mondja róluk, hogy ők „az Isten
szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt” (Róm 1:7). Maga is római polgár lévén, sajátos szenvedéllyel égett a római gyülekezet tagjai iránt. Mivel ekkor személyesen még nem járt náluk, levelét
egyben bemutatkozásnak is szánhatta.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Róma 1:16: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek
is.”<br>
<br>
Róma 3:9-11: „Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva:
„Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.”<br>
<br>
Róma 3:21: „Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták."<br>
<br>
Róma 3:23: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”<br>
<br>
Róma 5:8: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”<br>
<br>
Róma 6:23: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”<br>
<br>
Róma 8:9: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.”<br>
<br>
Róma 8:28: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”<br>
<br>
<p>Róma 8:37-39: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a
mi Urunkban.”
<br>
<br>
Róma 10:9-10: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és
szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”<br>
<br>
Róma 12:1: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.”<br>
<br>
Róma 12:19: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr.”<br>
<br>
Róma 16:17: „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek
ki előlük!”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Pál mindenki számára nyilvánvaló izgalommal tekintett majdani római szolgálata elébe. Levelét Korinthusból írta közvetlenül
azelőtt, hogy Jeruzsálembe indult volna az ottani szegényeknek összegyűjtött adományokkal. Szeretett volna Rómába is eljutni, majd Spanyolországba is (Róma 15:24), de terve véghezvitelében
megakadályozta az a tény, hogy Jeruzsálemben letartóztatták. Végül mégis eljutott Rómába – jóllehet fogolyként. A rómaiakhoz írt levelet valószínűleg Fébé kézbesítette, aki a Korinthushoz közel eső
kenkhreai gyülekezet tagja volt (Róma 16:1).<br>
<br>
A római levél elsősorban tanító jellegű könyv, amely négy fő részre osztható: a megigazulás szükségessége (1:18-3:20); a megigazulás biztosítása (3:21-8:39); a megigazulás
magyarázata (9:1-11:36); a megigazulás gyakorlása (12:1-15:13). Mindezekből nyilvánvaló, hogy a levél központi témája a megigazulás. Pál – a Szentlélek vezetésének engedelmeskedve – először minden
embert kárhoztat a bűneik miatt, majd kifejezi az iránti vágyát, hogy a Rómában élőknek is hirdethesse Isten Igéjének igazságát. Reméli, megbizonyosodhat afelől, hogy megmaradtak a helyes ösvényen.
Határozottan kijelenti, hogy nem szégyelli az evangéliumot (Róma 1:16), mert benne rejlik az az erő, amely minden embert üdvözíthet.<br>
A római levél Istenről szól – arról, hogy kicsoda Isten és mit tett értünk. Jézus Krisztusról és arról beszél, hogy mit ért el Krisztus a halálával. Rólunk szól, vagyis arról, hogy
milyenek voltunk Krisztus nélkül, és kik vagyunk most, miután Krisztusba vetettük a bizalmunkat. Pál rámutat, hogy Isten nem várja el az emberektől életük rendbetételét mielőtt Krisztushoz jönnének.
Krisztus akkor halt meg a kereszten a bűneinkért, amikor még bűnösök voltunk.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál több ószövetségi személyen és eseményen keresztül szemlélteti a római levélben közölt
dicsőséges igazságokat. Ábrahám hitt Istennek, és Isten a hite által tulajdonított neki igazságot, nem pedig a cselekedetei révén (Róma 4:1-5). A Róma 4,6-9-ben Pál Dávidot említi, aki ugyanezt az
igazságot fogalmazta meg: „Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.” Pál Ádám példáján keresztül
magyarázta el a rómaiaknak az eredendő bűn tanát, majd Sára és Izsák, az ígéret gyermeke történetével szemléltette azt az alapelvet, hogy a keresztények a Krisztuson keresztül elnyerhető isteni
kegyelem ígéretének gyermekei. A 9-11. részekben Izráel népének történetét eleveníti fel, és kijelenti, hogy Isten nem vetetette el Izráelt végleg és teljes mértékben (Róma 11:11-12), csupán addig
engedi őket megbotlani”, amíg a pogányok teljes számmal üdvösségre nem jutnak.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A római levél világossá teszi, hogy semmit sem tehetünk a megváltásunk érdekében. Minden valaha véghezvitt „jó”
cselekedetünk olyan Isten szemében, mint a szennyes ruha. Halottak vagyunk bűneink és vétkeink miatt, s ebből az állapotunkból egyedül Isten irgalma és kegyelme válthat meg bennünket. Isten azzal
mutatta meg irántunk irgalmát és kegyelmét, hogy elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy helyettünk haljon meg a kereszten. Miután átadtuk az életünket Krisztusnak, többé nem a bűnös természetünk
irányít, hanem a Szentlélek vezérel bennünket. Ha megvalljuk, hogy Jézus az Úr, és elhisszük, hogy feltámadt a halálból, megváltást nyerünk és újjászületünk. Ha egyszer felajánlottuk Istennek
életünket, élő áldozatként kell élnünk nap mint nap. Mindenekfelett arra kell vágynunk, hogy imádjuk Istent, aki megmentett bennünket. Ami a római levél alkalmazását illeti, talán a Róma 1:16-ot a
legfontosabb megvalósítanunk az életünkben, vagyis ne szégyelljük az evangéliumot, hanem hirdessük hűségesen!</p>
<h4>Pál első levele a korinthusiakhoz</h4>
<p>Pál meglátogatta a korinthusi gyülekezetet (ApCsel 18), amelynek szakadásokkal, erkölcsi problémákkal, személyes konfliktusokkal és a halál utáni élet kérdésével kellett
szembenéznie. Az apostol megválaszolja kérdéseiket és meginti őket testies magatartásuk miatt.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az 1Korinthus 1:1 Pál apostolt nevezi meg A korinthusiakhoz írt 1. levél szerzőjeként.</p>
<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Az 1. korinthusi levél Kr. u. 55 körül íródott.<br>
<br>
<p>
<b>A könyv célja: </b>A korinthusi gyülekezetet Pál apostol alapította. Néhány évvel a városból történt távozása után aggasztó híreket kapott felőlük.
Fülébe jutott, hogy a korinthusi keresztények rendkívül büszkék, és szexuális erkölcstelenségben élnek. Ráadásul a lelki ajándékokat is helytelenül használják, továbbá tévesen értelmezik a
legfontosabb keresztény tanításokat. Pál apostol azzal a céllal írta az első levelét hozzájuk, hogy visszahelyezze a gyülekezetet az igazi alapjára: Jézus Krisztusra.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>1Korinthus 3:3: „Még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi
módon viselkedtek-e?”<br>
<br>
1Korinthus 6:19-20: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg:
dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”<br>
<br>
<br></p>
<p>1Korinthus 10:31: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”<br>
<br>
1Korinthus 12:7: „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”<br>
1Korinthus 13:4-7: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”<br>
<br>
1Korinthus 15:3-4: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az
Írások szerint – feltámadt a harmadik napon.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A korinthusi gyülekezetben súlyos problémát jelentett a megosztottság, a hívek ugyanis különböző lelki vezetőkhöz hű
csoportokba tömörültek (1Kor 1:12; 3:1-6). Pál arra intette a korinthusi híveket, hogy legyenek egységben, hiszen mindannyian Krisztushoz tartoznak (1Kor 3:21-23). A gyülekezeti tagok közül sokan
jóváhagyták az erkölcstelen kapcsolatokat (1Kor 5:1-2), Pál azonban megparancsolta nekik, hogy a bűnös embereket zárják ki a közösségből (1Kor 5:13). Másfelől a korinthusi hívek bíróság elé citálták
egymást (1Kor 6:1-2). Az apostol arra tanította őket, hogy jobb, ha kár éri az embert, mint ha a keresztény bizonyságtételén csorba esik (1Kor 6:3-8).<br>
<br>
Pál tanításában olyan témákra tért ki, mint a házasság és a cölibátus (7. rész), a bálványáldozati ételek (8. és 10. rész), a keresztény szabadság (9. rész), a nők fejének a befedése
(11:1-16), az úrvacsora (11:17-34), a lelki ajándékok (12-14. rész) és a feltámadás (15. rész). A korinthusiakhoz írt 1. levelében egyrészt a hívek által feltett kérdésekre válaszolt, másfelől pedig
az általuk elfogadott helytelen magatartásformákra és tévhitekre reagált.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál a levél 10. részében az izraeliták pusztai vándorlásával szemlélteti a korinthusi hívek számára, hogy mekkora
ostobaság visszaélni a szabadsággal, és mekkora veszély rejlik az elbizakodottságban. Nem sokkal azután, hogy megfeddte a korinthusiakat fegyelmezetlenségük miatt (1Kor 9:24-27), az izraelitákról
kezd beszélni, akik annak ellenére, hogy látták, milyen csodákat vitt véghez értük és hogyan gondoskodott róluk Isten (például amikor kettéválasztotta a Vörös-tengert, mannát hullatott az égből, vagy
vizet fakasztott a kősziklából), visszaéltek a nekik adott szabadsággal, fellázadtak Isten ellen, majd erkölcstelenségre és bálványimádásra adták a fejüket. Pál figyelmezteti a korinthusiakat, hogy
okuljanak az izraeliták esetéből és kerüljék a feslettséget és a szexuális erkölcstelenséget (6-8. vers), továbbá ne kísértsék Krisztust és ne zúgolódjanak (9-10. vers). (Vö. 4Móz 11:4, 34; 25:1-9;
2Móz 16:2, 17:2, 7.)<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Számos problémával és kérdéssel napjaink gyülekezetében is találkozunk azok közül, amelyekkel a
korinthusi gyülekezet küszködött. A mai gyülekezeteknek is jócskán akad gondja pártoskodással, erkölcstelenséggel és a lelki ajándékok használatával. Az 1. korinthusi levél akár korunk egyházához is
íródhatott volna, ezért jól tesszük, ha odafigyelünk Pál intelmeire és megszívleljük azokat. Ám a levél a feddések és kiigazítások ellenére Krisztusra tereli a figyelmet, akinek mindig is a figyelem
középpontjában kellene állnia. Sok problémára a valódi krisztusi szeretet a válasz (13. rész). Ha igazán megértjük Krisztus feltámadását, amelyről a 15. részben olvasunk, s ily módon helyes
megvilágításban látjuk a saját feltámadásunkat is, megleltük az orvosságot mindarra, ami elválaszt bennünket egymástól és legyőz bennünket.</p>
<h4>Pál második levele a korinthusiakhoz</h4>
<p>Pál válaszol az őt ért kritikákra és apostoli tekintélyét védi. Kéri a gyülekezetet, hogy adakozzanak, így segítsék a nehézségekkel küzdő testvéreiket.</p>
<p><b>Szerző: </b>A 2Korinthus 1:1 szerint Pál apostol és talán Timóteus volt A korinthusiakhoz írt 2. levél
szerzője.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A 2. korinthusi levél nagy valószínűség szerint Kr. u. 55-57 körül íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A korinthusi gyülekezet Kr. u. 52-ben jött létre, amikor Pál második missziós útja során ellátogatott a városba, majd három és fél
éven át ott is maradt. Ez volt az első alkalom, hogy addig maradhatott egy helyen, amíg szeretett volna. Erről a látogatásról és a gyülekezet alapításáról az ApCsel 18:1-18-ban olvasunk.<br>
<br>
A korinthusiakhoz címzett második levelében Pál afeletti megkönnyebbülésének és örömének adott hangot, hogy a korinthusiak jól fogadták korábbi „súlyos” levelét, amelyet
„könnyhullatással” írt nekik (és amely mostanra elveszett). Olyan témákat tárgyalt benne az apostol, amelyek megosztották a gyülekezetet – elsősorban a városba érkezett álapostolokkal (2Kor 11:13),
akik támadták Pál jellemét, ellentétet szítottak a hívek között és hamis tanításokat hirdettek. Valószínűleg kétségbe vonták Pál szavahihetőségét (2Kor 1:15-17), szónoki tehetségét (2Kor 10:10;
11:6), valamint azt is helytelenítették, hogy nem fogadott el támogatást a korinthusi gyülekezettől (2Kor 11:7-9; 12:13). Olyanok is akadtak a gyülekezetben, akik nem tértek meg kicsapongó
életvitelükből (2Kor 12:20-21).<br>
<br>
Pált túláradó örömmel töltötte el a Titusztól hallott hír, miszerint a korinthusiak többsége megtért a Pál elleni lázadásból (2Kor 2:12-13; 7:5-9). Az apostol őszinte szeretettel
biztatta őket erre (2Kor 7:3-16), valamint apostolságát is bizonyítani kívánta, mivel a gyülekezetből egyesek kétségbe vonhatták a tekintélyét (2Kor 13:3).<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>2Korinthus 3:5: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi
alkalmasságunk az Istentől van.”<br>
<br>
2Korinthus 3:18: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről
dicsőségre.”<br>
<br>
2Korinthus 5:17: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”<br>
<br>
2Korinthus 5:21: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”<br>
<br>
2Korinthus 10:5: „Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti
engedelmességre.”<br>
<br>
2Korinthus 13:4: „Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából
közöttetek.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Pál először üdvözli a korinthusi híveket és megindokolja, hogy miért nem tudta őket az eredetileg tervezett időpontban
meglátogatni (1:3-2:2 versek), majd szolgálata természetéről beszél. Elmondja, hogy a gyülekezetek felé végzett szolgálatának két meghatározó jegye a Krisztuson keresztül aratott győzelem, valamint
az Isten előtti őszinteség. Krisztus igazságának dicsőséges szolgálatát a „kárhoztatás szolgálatával” veti össze, amely maga a Törvény (3:9), és kijelenti, hogy annak ellenére is hisz szolgálata
létjogosultságában, hogy súlyos üldözésekkel kell szembenéznie (4:8-18). Az 5. rész a keresztény hit alapjait fekteti le, vagyis az új természetről (17. vers), valamint arról beszél, hogy Isten
Krisztus igazságára cseréli bűneinket (21. vers).<br>
<br>
A 6. és a 7. részben önmagát és szolgálatát védi az apostol, ismételten őszinte szeretetéről biztosítva, továbbá megtérésre és szent életre intve a korinthusiakat. A 8. és a 9.
részben arra biztatja a korinthusi híveket, hogy kövessék a macedóniai testvérek példáját, és legyenek nagyvonalúak a szükségben lévő szentek iránt. A könyörület és az adakozás alapelveire és
jutalmára tanítja őket.<br>
<br>
Levele végéhez közeledve újra a korinthusiak közti tekintélyéről (10. rész) és amiatti aggályáról beszél, hogy vajon a hamis apostolok által támasztott ellenállás dacára is hűek
maradnak-e hozzá a korinthusiak. „Esztelennek” nevezi magát amiatt, hogy bár vonakodva, de mégis dicsekszik a titulusaival és a Krisztusért vállalt szenvedéseivel (11. rész). Levele végén beszámol
még egy mennyei látomásról, amelyben része lehetett, majd a testében lévő „tövisről” is szól, amelyet azért adott neki Isten, hogy alázatban tartsa (12. rész). Az utolsó részben felszólítja a
korinthusiakat, hogy vizsgálják meg, igaz-e a vallástételük, majd zárásképpen szeretetet és békességet kívánva mond rájuk áldást.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál leveleiben gyakran utal a Mózesi törvényre, kihangsúlyozva, hogy az még csak nem is fogható Jézus Krisztus és a
kegyelemből való üdvösség evangéliumához. Pál a 2Korinthus 3:4-11-ben a kegyelem új szövetségével veti össze az ószövetségi törvényt, s rámutat, hogy míg a törvény megöl”, a Lélek életet ad. A
törvény „a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata” (7. vers; 2Móz 24:12), mert pusztán feltárja az ember előtt bűnös állapotát, azután pedig elítéli miatta. A törvény dicsősége abban áll, hogy
Isten dicsőségét tükrözi vissza, a Lélek szolgálata azonban sokkal dicsőségesebb a törvény szolgálatánál, mert Isten kegyelmét, irgalmát és szeretetét tükrözi, amelyet abban mutatott meg Isten, hogy
elküldte Krisztust, aki betöltötte a törvényt.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A 2. korinthusi levél a legkevésbé tanító jellegű a Páli levelek közül, ugyanakkor ez tartalmazza a
legtöbb életrajzi elemet, és az összes többi levélnél többet árul el arról, hogy milyen volt Pál mint ember és szolgálattevő. Ennek ellenére mindnyájan levonhatunk belőle olyan tanulságokat,
amelyeket átültethetünk a magunk életére. Ilyen mindenekelőtt a sáfárság kérdése, azaz hogy bölcsen gazdálkodjunk a pénzünkkel és az időnkkel egyaránt. A macedóniai gyülekezetek nem csupán
nagylelkűen adakoztak, hanem „először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Kor 8:5). Nekünk is hasonlóképpen kell cselekednünk, vagyis azon túl, amink van, azt is oda
kell adnunk az Úrnak, amik vagyunk. Istennek nincs szüksége a pénzünkre, hiszen mindenható! A szívünket akarja, amely kész szeretni és szolgálni. A sáfárság és az Istennek való adakozás nem merül ki
a pénzben. Természetesen Istennek tetsző cselekedet, ha felajánljuk neki jövedelmünk tizedét, és megígéri, hogy megáld bennünket, ha adakozunk, ám ennél többről van szó. Isten a 100%-ot akarja – azt
kéri, hogy mindent adjunk át neki, amink van, és amik vagyunk. Egész életünkkel mennyei Atyánkat kell szolgálnunk. Nem elég, ha a fizetésünkből adunk neki, hanem az egész életünknek Őt kell
tükröznie. Először az Úrnak kell átadnunk magunkat, azután pedig az egyház és Jézus Krisztus szolgálatára.</p>
<h4>Pál levele a galatákhoz</h4>
<p>Témája hasonló a Római levélhez. A galáciabeliek miután megtértek, meg akarták tartani a ószövetségi törvényeket, Pál ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy az új szövetség, a
kapcsolat Istennel csak a Krisztusba vetett hit által lehetséges.</p>
<p><b>Szerző: </b>A galatákhoz írott levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg A galatákhoz írt levél
szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A galatákhoz írott levél valamikor Kr. u. 48 és 55 közöttre datálható attól függően, hogy pontosan hová küldte Pál ezt a
levelét, és melyik missziós útján kezdett gyülekezeteket alapítani azon a vidéken.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A Galáciában lévő gyülekezeteket – amint az általában jellemző volt – részben megtért zsidók, részben pedig megtért pogányok
alkották. Pál apostolságát és tanításait hangsúlyozza levelével, hogy a galáciai gyülekezetek megerősödjenek a Krisztusba vetett hitben – különös tekintettel az egyedül hit által elnyerhető
megigazulás kulcsfontosságú tanítására. A levél témája tehát lényegében véve megegyezik a Római levélben már tárgyalt kérdéssel, mely nem más, mint a hit általi megigazulás kizárólagossága.
Ugyanakkor az apostol itt különösen arra hívja fel olvasói figyelmét, hogy az ember hit által, a Mózesi törvény alapján véghezvitt cselekedetek nélkül igazulhat meg.<br>
<br>
Pál A galatákhoz írt levelet nem a korabeli eseményekről szóló történelmi értekezésnek szánta, hanem tiltakozásul Krisztus evangéliumának elferdítése ellen. A júdaizálók ragaszkodtak
hozzá, hogy a Krisztusban hívők is tartsák meg a törvényt, ha tökéletesek akarnak lenni Isten előtt, s ezzel eltorzították azt az alapvető igazságot, hogy Isten hit által, a törvény cselekedetei
nélkül igazítja meg az embert. Amikor Pál fülébe jutott, hogy a galáciai gyülekezetekben ez a tévtanítás ütötte fel a fejét, megfosztva a híveket az örökségül kapott szabadságuktól, az apostol
szenvedélyes tiltakozásba kezdett, s ezt vetette papírra ebben a levélben.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Kulcsigék: </b>Galata 2:16: „Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba
vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember
sem.”<br>
<br>
Galata 2:20: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való
hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”<br>
<br>
Galata 3:11: „Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert ‘az igaz ember hitből fog élni.”<br>
<br>
Galata 4:5-6: „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá,
Atya!”<br>
<br>
Galata 5:22-23: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”<br>
<br>
Galata 6:7: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A hit által, kegyelemből elnyert igazság lelki szabadságot eredményez. Pál felszólítja a galatákat, hogy álljanak meg
szilárdan ebben a szabadságban, és ne engedjék magukat „újra a szolgaság igájába fogni” (amelyet a Mózesi törvény helyez a nyakukba) (Gal 5:1). A keresztény szabadság nem használható ürügyként az
óemberi vágyak kielégítésére, hanem inkább embertársaink szeretetben történő szolgálatára ad alkalmat (Gal 5:13; 6:7-10). Ez a szabadság nem ad felmentést az élet nehézségei alól – sőt még inkább
kiélezheti a test és a Lélek között dúló harcot. Azonban a test (az óember) Krisztussal együtt meg lett feszítve (Gal 2:20), s így a Lélek megteremheti a szeretet, az öröm és a békesség gyümölcsét a
hívő életében (Gal 5:22-23).<br>
<br>
Pál a galatákhoz címzett levelét meglehetősen zaklatott hangvételben írta. Az apostolt nem az érdekelte, hogy valakit körülmetéltek-e vagy sem, hanem hogy „új teremtés” lett-e az
illető (Gal 6:15). Ha Pál nem tudott volna eredményesen érvelni az egyedül hit által elnyerhető megigazulás tana mellett, a kereszténység mindössze egy szekta maradt volna a judaizmus berkein belül
ahelyett, hogy az üdvösséghez vezető egyetlen és egyetemes úttá vált volna. A galatákhoz írt levél tehát nem csupán Luther levele, ahogy mondani szokás, hanem minden hívőé, aki Pállal együtt vallja a
következőket: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2:20)<br>
<br>
Jakab levele és A galatákhoz írt levél a kereszténység két aspektusát mutatja be, amelyek látszólag kezdettől fogva vetekedtek, jóllehet valójában kiegészítik egymást. Jakab a
Krisztusi erkölcs fontosságát húzza alá és megköveteli, hogy a hívő ember a hit gyümölcseivel bizonyítsa a hitét. Ugyanakkor Jakab éppannyira hangsúlyozza az Isten kegyelmének köszönhető belső
átalakulást, ahogyan Pál apostol (Jak 1:18). A galatákhoz írt levél annak ad nyomatékot, hogy az erkölcsös cselekedeteket az evangélium ereje termi meg (Gal 3:13-14), vagyis Pál semmivel sem látta
kevésbé fontosnak az erkölcsös életet, mint Jakab (Gal 5:13). A kereszténység igazságának ez a két vetülete – akár egy érem két oldala – mindig együtt kell, hogy járjon, és ki kell egészíteniük
egymást.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál A galatákhoz írt levélben az Isten ajándékaként érkező üdvözítő kegyelmet az üdvösséget nem szerző Mózesi
törvénnyel állítja szembe. A judaizálók, vagyis azok a hívek, akik vissza akartak térni Mózesi törvényéhez és még mindig abban látták a megigazulás forrását, befolyásos szerepre tettek szert a
gyülekezetben – olyannyira, hogy átmenetileg még magát Péter apostolt is megtévesztették és behálózták tanításukkal (Gal 2:11-13). Az őskeresztények olyan szorosan kötődtek a törvényhez, hogy Pálnak
újra meg újra emlékeztetnie kellett őket arra az igazságra, mely szerint a kegyelemből való üdvösségnek semmi köze a törvény megtartásához. A galatákhoz írt levelet az Ószövetséggel összekapcsoló, a
törvény kontra kegyelem kérdéskörébe tartozó témák a következők: a törvény senkit sem igazít meg (2:16); a hívő ember halott a törvény számára (2:19); Ábrahám hit által igazult meg (3:6); a törvény,
ahelyett, hogy üdvösséget szerezne az embernek, inkább Isten haragját szabadítja rá (3:10); a törvényt nem cselekedetekkel, hanem szeretettel lehet betölteni (5:14).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A galatákhoz írt levél egyik fő témáját a 3. rész 11. versében találjuk: „az igaz ember hitből fog élni”. Nem csupán arról
van szó, hogy hit által nyerhetünk üdvösséget (Jn 3:16, Ef 2:8-9), hanem ha hiszünk Krisztusban, akkor életünk minden napját, sőt minden egyes percét e hit által élhetjük. Nem mintha valamiképpen
nekünk magunknak kellene produkálnunk ezt a hitet, hiszen Isten ajándéka, és nem cselekedetekből van, ugyanakkor örömteli feladatul kaptuk, hogy (1) mutassuk meg a hitünket, hogy azután mások is
láthassák Krisztus bennünk elvégzett munkáját, valamint hogy (2) növeljük a hitünket a lelki gyakorlatok (bibliatanulmányozás, imádkozás, engedelmesség) révén.<br>
<br>
Jézus azt mondta, hogy a gyümölcseinkről fognak megismerni bennünket (Mt 7:16), mert ezek bizonyítják majd a hitünket. Éppen ezért keresztény hívőként mindnyájunknak szorgalmasan
kell építkeznünk a bennünk lakozó üdvözítő hitre, hogy életünk Krisztust tükrözze vissza, s így az emberek meglássák Őt bennünk és „dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt
5:16).</p>
<h4>Pál levele az efezusiakhoz</h4>
<p>Az efezus környéki gyülekezetekhez is szól. Pál harmadik útján járt a városban (ApCsel 18,23-20,1). A téma a Krisztusban való egység, amely túllép a kulturális, nemi, vagyoni
különbségeken és a testvéri szeretetben élhető át az egyházban, a munkában és otthon.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az efézusi levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg a levél szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Az efézusi levél vélhetően Kr. u. 60-63 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Pál azt szerette volna, hogy mindenkihez eljusson ez a levél, aki vágyik a Krisztusi érettségre. Az efézusi levél olyan ismereteket
közöl, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy igazán Isten gyermekeivé váljunk. Tanulmányozása segít továbbá a keresztényeknek a hitben való megerősödésben, hogy azután betölthessék Istentől kapott
elhívásukat. A levél célja a gyülekezet támogatása és segítése az éretté válásban. Kiegyensúlyozott módon mutatja be Krisztus testét és az Isteni világrendben betöltött szerepét.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Efézus 1:3: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a
Krisztusban."<br>
<br>
<br></p>
<p>Efézus 2:8-10: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert
az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”<br>
<br>
Efézus 4,4-6: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek
felett, és mindenek által, és mindenekben.”<br>
<br>
Efézus 5:21: „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”<br>
<br>
Efézus 6:10. 11: „Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel
szemben.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Az efézusi levél túlnyomórészt tantételeket fektet le. E tanítások fele arról szól, hogy kik is vagyunk Krisztusban, a másik
része pedig az állapotunkkal kapcsolatos. Akik Az efézusi levélről tanítanak, sajnos gyakran elsiklanak az alaptanítások felett, és rögtön rátérnek a zárófejezetre, ahol a szentek hadviseléséről vagy
küzdelmeiről olvasunk. Márpedig akkor lehet csak igazán épülésünkre ez a levél, ha az elejétől fogva tanulmányozzuk Pál tanítását.<br>
<br>
Először is, Krisztus követőiként meg kell értenünk, hogy kiknek mond bennünket Isten, valamint meg kell gyökereznünk abban a tudatban is, hogy mi mindent vitt véghez Isten az
emberiségért. Mindebből erőt merítve gyakorlatot szerezhetünk hitünk mindennapi megélése terén. Ennek a folyamatnak egészen addig kell folytatódnia, amikor már nem tántorgunk bizonytalanul, és nem
tévelygünk a különböző tanítások és emberi okoskodások szelétől ide-oda hajtva.<br>
<br>
Pál levele három fő részből áll. (1) Az 1-3. részekben bemutatott alapelvek arról szólnak, amit Isten végzett el értünk. (2) A 4-5. részekben a hétköznapi életvitellel kapcsolatos
alapelvekről olvasunk. (3) A 6. rész a mindennapi küzdelmeinket érintő alapelveket tár elénk.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Az efézusi levelet elsősorban az a – zsidók számára – megdöbbentő elgondolás kapcsolja az Ószövetséghez, mely szerint
az egyház Krisztus teste (Ef 5:32). Az egyháznak ez a csodálatos misztériuma (korábban soha fel nem tárt titka) abban áll, „hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test [ti. Izráellel],
és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” (Ef 3:6). Ez a titok az ószövetségi szentek előtt teljességgel el volt rejtve (Ef 3:5, 9). Az izraeliták, még ha Isten
igaz követői voltak is, mindig is azt hitték, hogy rajtuk kívül nincs más népe Istennek (5Móz 7:6). Rendkívül nehéz volt az új séma szerint gondolkozniuk és egyenrangú felekként tekinteniük a
pogányokra, ami számos vitához vezetett a zsidó hívek és a megtért pogányok között. Pál az egyház titkát magyarázva Krisztus menyasszonyának” is nevezi az egyházat, amely az ószövetségi időkben soha
nem hallott fogalom volt.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Az efézusi levél talán minden más bibliai könyvnél inkább hangsúlyozza az egészséges tanítás és helyes keresztény életvitel
közti kapcsolatot. Sajnos sokan nem törődnek a „teológiával” és csak a „gyakorlati” dolgokról akarnak beszélni. Pál Az efézusi levélben azt állítja, hogy a teológia nagyon is gyakorlatias. Ha
szeretnénk a gyakorlatban betölteni Isten életünkre szóló akaratát, ahhoz mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy kik is vagyunk Krisztusban, vagyis tisztán kell látnunk a keresztény tanítás
terén.</p>
<p></p>
<h4>Pál levele az filippiekhez</h4>
<p>Pál második útján alapította az első európai keresztyén gyülekezet (ApCsel 16,6-40). Ezt a meleg hangú, személyes levelet mintegy 10 évvel később írta. Fontos tanítást tartalmaz
Krisztus isteni és emberi természetéről és Isten iránti alázatát példaként állítja a hívők elé. Az öröm levele.</p>
<p><b>Szerző: </b>A filippiekhez írt levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg A filippiekhez írt levél szerzőjeként, de azt
sugallja, hogy Timóteus is segédkezett a levél megírásában.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A filippiekhez írt levél Kr. u. 61 körül íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A filippiekhez írt levél – Pál börtönleveleinek egyike Rómában íródott. Az apostol második missziós útja során járt Filippiben
(ApCsel 16:12), ahol többek között Lídia, valamint a filippi börtönőr is megtért Krisztushoz egész családjával együtt. Az azóta eltelt néhány év alatt a gyülekezet megszilárdult – erre enged
következtetni az a tény, hogy Pál a címzésben püspököket (véneket) és diakónusokat említ (Fil 1:1).<br>
<br>
A levélírás apropója az volt, hogy Pál vissza akarta igazolni a filippi gyülekezettől kapott adomány átvételét, amelyet a gyülekezet egyik tagján, Epafroditoszton keresztül juttattak
el hozzá (Fil 4:10-18). Az apostol gyengéd hangvételben írt a keresztények egy olyan csoportjához, akik különösen közel álltak a szívéhez (2Kor 8:1-6), és levelében viszonylag kevés szó esik
doktriánális tévedésekről.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Fil 1:21: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!”<br>
<br>
Fil 3:7: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.”<br>
<br>
Fil 4:4: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”<br>
<br>
Filippi 4:6-7: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet
meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”<br>
<br>
Filippi 4:13: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A filippi levelet a „szenvedésből származó erő” levelének is nevezhetnénk. Arról szól, hogy Krisztus jelen van az életünkben
és az elménkben, hogy Ő a célunk és az erőnk, és hogy a szenvedésből örömünk származik. Pál a római fogságból írta ezt a levelet mintegy harminc évvel Krisztus mennybemenetelét és tíz évvel azt
követően, hogy az apostol először hirdette az igét Filippiben.<br>
<br>
Pál Néró foglya volt, ám leveléből ennek ellenére győztes hangvétel árad, és gyakran szerepelnek benne az „öröm” és az örülni” kifejezések (Fil 1:4, 18, 25, 26; 2:2, 28; 3:1; 4:1,
4, 10). A helyes keresztény tapasztalat a körülményeinktől függetlenül abból ered, ha Krisztus élete, természete és értelme van jelen bennünk (Fil 1:6, 11; 2:5, 13). A filippi levél a 2:5-11
versekben éri el a csúcspontját, ahol a Jézus Krisztus megaláztatásáról és megdicsőüléséről szóló dicsőséges és megrendítő sorokat olvashatjuk.<br>
<br>
<br></p>
<p>A filippiekhez írott levelet a következőképpen lehetne felosztani:<br>
<br>
Bevezetés: 1:1-7<br>
<br>
I. Krisztus mint a keresztény hívő élete: Örvendezés a szenvedések ellenére, 1:8-30<br>
<br>
II. Krisztus mint a keresztény hívő példaképe: Örvendezés az alacsony rangú szolgálatban, 2:1-30<br>
<br>
III. Krisztus mint a keresztény hívő hitének, vágyának és várakozásának tárgya, 3:1-21<br>
<br>
IV. Krisztus mint a keresztény hívő ereje: Örvendezés a félelmek közepette, 4:1-9<br>
<br>
Befejezés, 4:10-23<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál sok más leveléhez hasonlóan A filippiekhez írt levélben is figyelmeztette a fiatal hívőket, hogy óvakodjanak a
legalizmustól, amely újra meg újra felütötte a fejét az első gyülekezetekben. A zsidók annyira kötődtek az ószövetségi törvényhez, hogy a judaizálók rendre vissza akartak térni a cselekedetek általi
üdvösség tanához. Pál azonban hangsúlyozta, hogy az üdvösség egyedül a Krisztusba vetett hit által nyerhető el, a judaizálókat pedig „kutyáknak” és „gonosz munkásoknak” nevezte. A legalisták
különösen ahhoz ragaszkodtak, hogy ha hitre is jutott valaki Krisztusban, ettől függetlenül körül kell metélni az ószövetségi előírások szerint (1Móz 17:10-12; 3Móz 12:3). Ezzel azonban a maguk
erejéből próbálták elnyerni Isten tetszését, és fölébe emelték magukat a pogány keresztényeknek, akik nem gyakorolták a körülmetélkedés szertartását. Pál elmagyarázza nekik, hogy azoknak, akiket a
Bárány vére megmosott, többé nem kell gyakorolniuk olyan szertartást, amely a tiszta szív hiányát szimbolizálja.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A filippiekhez írt levél az apostol egyik legszemélyesebb hangvételű levele, s ebből adódóan hívő keresztényként számos
vonatkozásban átültethetjük a személyes életünkbe. Pál arra biztatta a híveket a római fogságból, hogy kövessék a példáját és fogsága „körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják
Isten igéjét” (Fil 1:14) az üldözés idején. Olykor minden keresztény tapasztalja a hitetlen emberek rosszindulatát és a Krisztus evangéliumával szembeni ellenséges hozzáállásukat. Erre már csak azért
is számíthatunk, mert Jézus maga mondta, hogy a világ gyűlöli Őt, és gyűlölni fogja a követőit is (Jn 5:18). Pál azonban bátorít bennünket, hogy az üldözés ellenére is tartsunk ki, és álljunk meg
„egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért” (Fil 1:27).<br>
<br>
A filippiekhez írt levél egy másik alkalmazási területe a keresztények egysége, amelynek megvalósulásához alázatra van szükség. Ha Krisztussal egyek vagyunk, arra is törekednünk
kell, hogy egymással is hasonló egységbe kerüljünk. „Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” – szólít fel az apostol, majd azzal folytatja, hogy
az önteltséget és önzést félretéve „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2:2-4). Sokkal kevesebb konfliktus lenne
napjaink gyülekezeteiben, ha megfogadnánk Pál tanácsát.<br>
<br>
<br></p>
<p>Egy további, mindnyájunkat érintő téma, amely végigvonul a levélen, az örömmel és az örvendezéssel kapcsolatos. Pál örül, hogy Krisztust hirdetik (1:8); örül az
üldözések közepette (2:18); testvéreit az Úrban való örömre szólítja fel (3:1), s az örömöm és koronám” címmel illeti őket (4:1), utolsó intelmei között pedig ezt mondja a filippieknek: „Örüljetek
az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (4:4-7). Keresztényként úgy örvendezhetünk és tapasztalhatjuk meg Isten békességét, ha minden terhünket Őrá vetjük és megfogadjuk Pál tanácsát:
imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (4:6). Pál rabként és üldözöttként írt a filippieknek, ám levelét mégis az öröm ragyogja be. Az apostol
megígéri, hogy nekünk is hasonló örömben lehet részünk, ha gondolatainkat az Úrra összpontosítjuk (4:8).</p>
<h4>Pál levele a kolosséiakhoz</h4>
<p>A kolosséi egyházat Pál tanítványa, Epafrász alapította. A hamis tanítókkal szemben feltárja Isten Fiának teljes dicsőségét (Isten és ember egy személyben) és kereszthalála végső
célját. Istennel való kapcsolatunkhoz a rituálék, emberek által elrendelt szabályok és az üres világi bölcselkedés nem szükségesek.</p>
<p><b>Szerző: </b>A kolosséiakhoz írt levél első számú szerzője Pál apostol volt (Kol 1:23), de Timóteus is segédkezett benne (Kol
1:1).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A kolosséiakhoz írt levél vélhetően Kr. u. 58-62 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A kolosséiakhoz írt levél egyfajta „minitanfolyam” etikából, amely a keresztény élet valamennyi területét érinti. Pál az egyéni
életből kiindulva a családi életen és a munkán át a másokkal való bánásmódig számos kérdésre kitér levelében, melynek központi témája az, hogy az Úr Jézus Krisztus minden területen maximálisan be
tudja tölteni a szükségeinket.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Kolossé 1:15-16: „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a
földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.”<br>
<br>
Kolossé 2:8: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz
alkalmazkodik.”<br>
<br>
Kolossé 3:12-13: „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást,
és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.”<br>
<br>
Kolossé 4:5-6: „Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek
helyesen tudjatok felelni.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A kolosséiakhoz írt levél célja kifejezetten a Kolosséban támadt és a gyülekezet fennmaradását veszélyeztető eretnekség
felszámolása volt. Nem tudjuk, milyen híreket kapott Pál, csak annyi bizonyos, hogy ő ezzel a levéllel válaszolt a hallottakra.<br>
<br>
<br></p>
<p>Pál válaszából arra következtethetünk, hogy az eretnekek hamis képet festettek Krisztusról. (Talán elfogadták, hogy teljességgel ember volt, de nem fogadták el,
hogy teljességgel Isten is volt.) Az apostol a jelek szerint a körülmetélkedés és a hagyományok zsidós” hangsúlyozását is vitatta (Kol 2:8-11; 3:11). Az eretnekség, amellyel szemben fellépett,
vélhetően vagy egy zsidó-gnosztikus tanítás volt, vagy pedig a zsidó aszkétizmus és a görög (sztoikus?) filozófia keveréke. Pál nagyszerűen mutat rá arra, hogy Krisztus mindenre
elegendő.<br>
<br>
A kolosséiakhoz írt levél Krisztus istenségével és a hamis filozófiákkal kapcsolatos doktrinális tanítást (1:15-2:23), valamint a keresztény magatartásra – egyebek mellett a
barátokra és a beszédmodorra – vonatkozó gyakorlati figyelmeztetéseket (3:1-4:18) egyaránt tartalmaz.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>A zsidó legalizmus kérdése módfelett aggasztotta Pált Kolosséban csakúgy, mint a többi korai gyülekezetben. A
kegyelemből, cselekedetek nélkül elnyerhető üdvösség tana olyan radikális volt, hogy az ószövetségi törvényben meggyökerezett emberek nagyon nehezen tudták a magukévá tenni. Következésképpen a
legalisták folyamatosan igyekeztek a törvény egy-egy előírását is hozzárakni az új hithez. Ezek közül a körülmetélkedés volt az egyik legfontosabb, melyet a zsidó keresztények egy része még mindig
gyakorolt. Pál a Kolossé 2:11-15 versekben helyezkedik szembe ezzel a tanítással, ahol kihirdeti, hogy többé nem szükséges körülmetélni a testet, hiszen eljött Krisztus, aki a test helyett a szívet
metéli körül, így az ószövetségi törvény szerinti szertartások okafogyottá váltak (5Móz 10:16, 30:6; Jer 4:4, 9:26; ApCsel 7:51; Róm 2:29).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Noha Pál számos témát érint levelében, a legfontosabb üzenete az számunkra, hogy Krisztus mindenre teljes mértékben
elegendő az életünkben mind az üdvösség, mind a megszentelődés szempontjából. Ismernünk és értenünk kell az evangéliumot ahhoz, hogy ne vezessenek félre bennünket a gyakran igen megtévesztő formában
jelentkező legalista és eretnek tanok. Legyünk éberek és vegyük észre a legapróbb eltévelyedést is az olyan tanok irányába, amelyek nem az Úr és Megváltó Krisztust helyezik a középpontba. Kerülendő
minden „vallás”, amely más könyveknek a Bibliával azonos tekintélyt tulajdonít, vagy az üdvösséghez Isten megváltó munkája mellett az emberi erőfeszítést is szükségesnek tekinti. A kereszténységet
semmilyen más vallással nem lehet vegyíteni vagy kiegészíteni. Krisztus az erkölcsi magatartás vonatkozásában abszolút normákat állít elénk. A kereszténység család, életmód és kapcsolat – nem pedig
vallás. A jó cselekedetek, az asztrológia, az okkultizmus és a horoszkópok nem vezetnek el Istenhez, hanem egyedül Krisztus, aki Igéjén keresztül jelenti ki nekünk magát. Az Ige az Ő hozzánk írott
szerelmes levele, ezért mindenképpen meg kell ismernünk!</p>
<h4>Pál első levele a thesszalonikaiakhoz</h4>
<p>Ezt a gyülekezetet Pál a második útján alapította (ApCsel 17,1-9). Hálát ad értük és dícséri őket a jó hírekért, amit Timóteus hozott róluk. Apostoli küldetését igazolja és azzal
is foglalkozik, mi történik a keresztyénekkel haláluk után és Jézus második eljövetelekor.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az 1Thesszalonika 1:1 szerint A thesszalonikaiakhoz írt 1. levelet Pál apostol írta talán Szilvánusszal és
Timóteussal közösen.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A thesszalonikaiakhoz írt 1. levél Kr. u. 50 körül íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A thesszalonikai gyülekezetben némi félreértés volt Krisztus visszajövetelét illetően. Pál részben ezt a félreértést szerette volna
levelével tisztázni, részben pedig a szent élettel kapcsolatos tanítást közöl benne.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>1Thesszalonika 3:5: „Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem
kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk."<br>
<br>
1Thesszalonika 3:7: „Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által.”<br>
<br>
1Thesszalonika 4:14-17: „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével
mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr
fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az
Úrral leszünk.”<br>
<br>
1Thesszalonika 5:16: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Az első három rész arról szól, hogy Pál szeretett volna ellátogatni Thesszalonikába, de nem tudott, mert megakadályozta Sátán
(1Thessz 2:18), valamint hogy a szívén viselte a thesszalonikaiak sorsát, és felbátorodott mindazon, amit felőlük hallott, végül pedig imádkozik is értük (1Thessz 3:11-13). A 4. részben arról tanít
nekik, hogy miként élhetnek szent életet Krisztus Jézusban (4:1-12), majd egy téves elképzelésüket igyekszik helyreigazítani: elmagyarázza nekik, hogy akik meghaltak Krisztus Jézusban, szintén a
mennybe fognak jutni Jézus visszajövetelekor (4:13-18, 5:1-11). A könyv a keresztény élettel kapcsolatos további útmutatásokkal zárul.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál emlékezteti a thesszalonikaiakat, hogy nekik is ugyanolyan üldözést kell elszenvedniük a saját népük (2:15), azaz
a Messiást elutasító zsidók részéről, mint egykor az ószövetségi prófétáknak (Jer 2:30; Mt 23:31). Jézus figyelmeztetett, hogy a gonoszok mindig is ellene fognak szegülni Isten igaz prófétáinak (Lk
11:49), s most Pál is erre emlékeztette őket.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A thesszalonikaiakhoz írt 1. levél számos élethelyzetre alkalmazható. Egyrészt bizonyosságot ad azzal kapcsolatban, hogy
akár élünk még, amikor Krisztus visszatér, akár nem, ha hiszünk benne, együtt leszünk majd vele (1Thesz 4:13-18); másrészt megnyugtat bennünket afelől, hogy nem lesz részünk Isten haragjában (5:8-9);
harmadrészt pedig arra tanít, hogy miként élhetjük meg keresztény hitünket a hétköznapokban (4-5. rész).</p>
<h4>Pál második levele a thesszalonikaiakhoz</h4>
<p>Világosabbá teszi Krisztus eljöveteléről szóló tanítását, mert egyesek azt mondták, ő már visszajött, mások pedig azt, hogy nem kell dolgozni, csak várni a közelgő Úr napját.</p>
<p><b>Szerző: </b>A 2Thesszalonika 1:1 szerint A thesszalonikaiakhoz írt 2. levelet Pál apostol írta talán Szilvánusszal és
Timóteussal közösen.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A thesszalonikaiakhoz írt 2. levél Kr. u. 51-52 körül íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A thesszalonikai híveknek továbbra is téves elképzelésük volt az Úr napját illetően: azt gondolták, hogy az Úr napja már
elérkezett, úgyhogy abbahagyták a munkát. Ezenkívül súlyos üldözéssel kellett szembenézniük. Pál levelében egyrészt a félreértéseket kívánta eloszlatni, másrészt pedig vigasztalni próbálta
őket.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>2Thesszalonika 1:6-7: „Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket
gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival.”<br>
<br>
2Thesszalonika 2:13: „Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a
Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által."<br>
<br>
2Thesszalonika 3:3: „De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.”<br>
<br>
2Thesszalonika 3:10: „Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Pál üdvözli a thesszalonikai gyülekezetet, majd bátorítja és inti a testvéreket. Megdicséri őket mindazért, amit hallomása
szerint az Úrban tesznek, és imádkozik értük (1:11-12). A 2. részben elmagyarázza nekik, hogy mi fog történni az Úr napján (2:1-12), majd bátorítja őket, hogy álljanak meg szilárdan, s végül arra
inti őket, hogy tartsák távol magukat a tétlen emberektől, akik nem az evangélium szerint élnek (3:6).<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál a végidőkkel kapcsolatos értekezésében több ószövetségi szakaszt is megemlít, s ezzel megerősíti az ószövetségi
próféták hitelességét. A végidőkkel kapcsolatban itt olvasható tanítása számos ponton Dániel prófétán és Dániel látomásain alapul. A 2:3-9 versekben Dánielnek „a bűn emberével” kapcsolatos
próféciájára utal (Dán 7-8).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A thesszalonikaiakhoz írt 2. levél sok olyan információt tartalmaz, amely a végidőket magyarázza. Felszólít bennünket, hogy
ne legyünk restek, hanem dolgozzunk meg azért, amit el szeretnénk érni. Több nagyszerű imát is találunk a levélben, amely utat mutathat azzal kapcsolatban, hogy miként imádkozzunk keresztény
testvéreinkért.<br>
<br></p>
<h4>Az úgynevezett pásztorlevelek</h4>
<h4>Pál első levele Timóteushoz</h4>
<p>Pál második útján találkozott ezzel az ifjúval (ApCsel 16,1-3), aki most az efezusi gyülekezet vezetője. Pál kéri, hogy imádkozzanak a városért, ahol élnek, óvakodjon a hamis
tanítástól, segítsék az özvegyeket. Hogyan jelöljön ki vezetőket és általában hogyan viselkedjen az élő Isten gyülekezetében?</p>
<p><b>Szerző: </b>A Timóteushoz írt 1. levelet Pál apostol írta (1Timóteus 1:1).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A Timóteushoz írt 1. levél Kr. u. 62-66 között íródott.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>A könyv célja: </b>Pál azért írta ezt a levelet, hogy bátorítsa a szolgálatban Timóteust, aki az efézusi gyülekezet és talán
Ázsia tartomány több másik gyülekezetének is a felvigyázója volt (1Tim 1:3). Ez a levél fekteti le az alapokat a vének kinevezéséhez (3:1-7), továbbá más gyülekezeti tisztségviselők kinevezésére
vonatkozóan is útmutatással szolgál (3:8-13). A Timóteushoz írt 1. levél tehát a gyülekezet szervezeti felépítésével és igazgatásával kapcsolatos vezetői kézikönyvnek is
tekinthető.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>1Timóteus 2:5: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”<br>
<br>
1Timóteus 2:12: „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.”<br>
<br>
1Timóteus 3:1-3: „Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan,
tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas, nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár.”<br>
<br>
1Timóteus 4:9-10: „Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a
hívőknek.”<br>
<br>
1Timóteus 6:12 „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Pál ezt a levelet írta elsőként a fiatal lelkipásztorhoz, Timóteushoz, aki korábban a munkatársaként szolgált. Timóteus
édesanyja zsidó, apja azonban görög volt. Pál nem csupán mentorolta és vezette Timóteust, de fiaként is tekintett rá, Timóteus pedig apjaként viszonyult Pálhoz (1:2). Az apostol a hamis tanítókkal és
tévtanokkal kapcsolatos figyelmeztetéssel kezdi levelét, később azonban túlnyomórészt a pásztortól elvárt viselkedéssel foglalkozik. Útmutatással szolgál az istentiszteletre (2. rész), majd arra
vonatkozóan is, hogy milyen értékekkel bíró vezetőkre van szüksége a gyülekezetnek (3. rész). A levél legnagyobb részt a pásztoroktól elvárt magatartással, a hamis tanítók kérdésével, valamint azzal
a felelősséggel foglalkozik, amellyel a gyülekezet a bűnös tagokkal, az özvegyekkel, a vénekkel és a rabszolgákkal szemben tartozik. Pál a levélben végig arra bátorítja Timóteust, hogy álljon meg
szilárdan, tartson ki, és maradjon hű az elhívásához.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>A Timóteushoz írt 1. levél és az Ószövetség között érdekes kapcsolatot teremt az arra vonatkozó Páli idézet, hogy
miért érdemelnek a vének „kétszeres megbecsülést”, valamint bizalmat abban az esetben, ha valamilyen vád merül fel velük kapcsolatban (5:17-19). Az 5Mózes 24:15, 25:4, valamint a 3Mózes 19:13 is
arról beszél, hogy a munkásnak fizetés jár a munkájáért, mégpedig a megfelelő időben. Azonkívül a Mózesi törvény alapján csak két vagy három tanú vallomására lehetett valakit megvádolni (5Móz 19:15).
A zsidó keresztények és a Timóteus által pásztorolt gyülekezetek minden bizonnyal jól ismerték ezeket az ószövetségi igéket.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Pál Isten és az ember közti közbenjáróként mutatja be Jézus Krisztust (2:5), aki mindenkinek
Megváltója lesz, aki hisz benne. Ő az egyház Ura és Timóteus Őt szolgálja azzal, hogy az Egyházát szolgálja. Ezzel el is érkeztünk Pál Timóteushoz írt 1. levelének legfontosabb gyakorlati
alkalmazásához. Pál olyan témákkal kapcsolatban tanítja Timóteust, akit „a hitben fiának” nevez, mint a Gyülekezet doktrínája, a Gyülekezet vezetése és a Gyülekezet igazgatása. A Timóteusnak adott
utasításokat napjainkban is érdemes megszívlelni a gyülekezetek kormányzásával kapcsolatban. A pásztor munkája és szolgálata, valamint a vénekkel, illetve a diakónusokkal szembeni elvárások ma is
éppoly fontosak és aktuálisak, mint Timóteus korában voltak. A Timóteushoz írt első Páli levél akár a helyi gyülekezet vezetését, igazgatását és pásztorolását taglaló kézikönyvnek is tekinthető. A
benne foglalt útmutatások Krisztus egyháza valamennyi jelenlegi és leendő vezetőjéhez szólnak, és ma éppoly időszerűek, mint Pál idejében voltak. Ám azok számára is hasznos ez a könyv, akik nem
töltenek be vezető szerepet a gyülekezeti közösségben, hiszen Krisztus valamennyi követőjének küzdenie kell a hitért, kerülnie kell a hamis tanításokat, továbbá meg kell állnia szilárdan a hitében,
és ki kell tartania.</p>
<h4>Pál második levele Timóteushoz</h4>
<p>Jóval személyesebb az elöző levelénél. Arról ír, hogy közel van elköltözésének ideje, földi élete végéhez ért. Bátorítja Timóteust, hogy maradjon hű az Istentől ihletett
Szentírás tanításához, utalva az utolsó idők hitehagyásának veszélyére.</p>
<p><b>Szerző: </b>A 2Timóteus 1:1 Pál apostolt nevezi meg A Timóteushoz írt 2. levél szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A Timóteushoz írt 2. levél Kr. u. 67 körül, nem sokkal az apostol kivégzése előtt íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Pált Rómában ismét bebörtönözték, és fogságában magányosnak és elhagyottnak érezte magát. Tisztában volt vele, hogy földi élete
nagy valószínűséggel a végéhez közeledik. A Timóteushoz írt 2. levelében lényegében véve az apostol „utolsó szavait” olvashatjuk. Pált nem a saját körülményei foglalkoztatták elsősorban, hanem
levelében a gyülekezetek, és különösen Timóteus miatt aggodalmának adott hangot. Utolsó szavaival bátorítani akarta Timóteust és a többi keresztényt, hogy maradjanak meg a hitben (2Tim 3:14) és
hirdessék Jézus Krisztus evangéliumát (2Tim 4:2).<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>2Timóteus 1:7: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”<br>
<br>
2Timóteus 3:16-17: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden
jó cselekedetre felkészített.”<br>
<br>
2Timóteus 4:2: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”<br>
<br>
2Timóteus 4:7-8: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró
ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>Pál arra bátorítja Timóteust, hogy maradjon meg Krisztus szeretetében, és ragaszkodjon szilárdan az
egészséges tanításhoz (2Tim 1:1-2, 13-14). Emlékeztette, hogy kerülje az istentelen hiedelmeket és gyakorlatokat és meneküljön minden erkölcstelenség elől (2Tim 2:14-26). Figyelmeztette továbbá, hogy
a végidőkben nem csupán ádáz üldözés támad, hanem sokan el is tévelyednek majd a keresztény hittől (2Tim 3:1-17). Pál a levél végén könyörögve kéri Timóteust, hogy álljon meg szilárdan a hitben, és
rendíthetetlenül fussa meg az előtte lévő pályát (2Tim 4:1-8).<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál olyan fontosnak látta figyelmeztetni Timóteust és az általa pásztorolt híveket a hamis tanítók veszélyére, hogy
felidézte azt a történetet, amikor az egyiptomi mágusok szembeszegültek Mózessel (2Tim 7:11, 22; 8:7, 18, 19; 9:11). Noha az Ószövetség sehol nem említi a nevüket, a hagyomány szerint a kivonuláskor
ők is az izraelitákkal tartottak, majd ők bujtották fel az embereket az aranyborjú elkészítésére, ám végül őket is kardélre hányták a többi bálványimádóval együtt (2Móz 32). Pál hasonló sorsot
jövendöl mindazok számára, akik ellenállnak Krisztus igazságának, és azt mondja, hogy „esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt” (3:9).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A keresztény életben nagyon könnyű letérni a helyes ösvényről. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk a ránk váró jutalmat,
amelyet a mennyben kapunk majd Jézus Krisztustól (2Tim 4:8). Küzdenünk kell azért, hogy elkerüljük a hamis tanításokat és az istentelen cselekedeteket, ez azonban csak akkor sikerülhet, ha szilárdan
meggyökerezünk Isten Igéje ismeretében, és határozottan visszautasítunk mindent, ami nem egyezik a Bibliával.</p>
<h4>Pál levele Tituszhoz</h4>
<p>Titusz Kréta szigetén volt egyházi vezető. Pál szervezési, vezetési tanácsokat ad neki, a helyes tanítás melletti kitartást és a helyes viselkedést, a felebaráti szeretetet
hangsúlyozza.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Titusz 1:1 Pál apostolt nevezi meg a Tituszhoz írt levél szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A Tituszhoz írt levél körülbelül Kr. u. 66 körül íródott. Pál számos útja jól dokumentált, ezért tudjuk, hogy Titusznak az
epiruszi Nikopolisz városából írt. Egyes bibliakiadásokban a lábjegyzetben az áll, hogy Pál a macedóniai Nikopoliszból írt, ott azonban ilyen városról nem tudunk, és a lábjegyzeteket egyébként sem
fogadhatjuk el hiteles információként.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A Tituszhoz írt levél a Timóteushoz írt két levél mellett az úgynevezett pásztori levelek egyike. Azzal a céllal írta az apostol,
hogy bátorítsa hittestvérét, Tituszt, akit Krétában hagyott hátra, hogy vezesse az ottani gyülekezetet, amelyet Pál alapított egyik missziós útja során (Titusz 1:5). Tanácsot ad benne Titusznak azzal
kapcsolatban, hogy milyen jellemvonások után kutasson a gyülekezeti vénekben, és figyelmezteti arra, hogy a Kréta szigetén élőknek meglehetősen rossz hírük van. Ezenkívül Pál arra is biztatja
Tituszt, hogy térjen vissza Nikopoliszba és látogassa meg, más szóval, tovább folytatja Titusz tanítvánnyá nevelését.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Titusz 1:5: „Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba
városonként, ahogyan meghagytam neked.”<br>
<br>
Titusz 1:16: „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.”<br>
<br>
Titusz 2:15: „Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.”<br>
<br>
Titusz 3:3-6: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és
egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító
fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Nagy öröm lehetett Titusz számára, amikor levelet kapott mentorától, Pál apostoltól. Pál nagy tiszteletnek örvendett, éspedig
joggal, miután számos gyülekezetet alapított a keleti világban. Mára híressé vált köszöntését eredetileg Titusz olvashatta: „Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség
Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.” (Titusz 1:4)<br>
<br>
Kréta szigetén, ahol Pál Tituszt hátrahagyta, hogy vezesse a gyülekezetet, a helyi őslakosok és zsidók éltek, akik nem ismerték a Jézus Krisztusról szóló igazságot (Titusz 1:12-14).
Pál kötelességének érezte, hogy Titusz mellett álljon és megtanítsa, miként állíthat alkalmas vezetőket a krétai gyülekezet élére. Nemcsak arra utasította, hogy kutasson alkalmas emberek után, hanem
azzal kapcsolatban is tanácsolta, hogy miként tanítsa és vezesse őket, hogy tovább növekedhessenek Krisztusba vetett hitükben. Utasításaiban a férfiak és nők minden korcsoportjára kitért (Titusz
2:1-8).<br>
<br>
Pál azt javasolta Titusznak, hogy látogassa meg őt Nikopoliszban, hogy ő maga is tovább növekedhessen a hitben, sőt a gyülekezet két másik tagját is vigye magával (Titusz
3:12-13).<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Pál ismét szükségesnek látja arra inteni a gyülekezeti vezetőket, hogy óvakodjanak a júdaizálóktól, akik
cselekedeteikkel akarja kiegészíteni a kegyelem ajándékát, amelyből a megváltás származik. Óva int a lázadó hitetőktől, különösen azoktól, akik váltig állítják, hogy továbbra is szükség van a
körülmetélkedésre, valamint a Mózesi törvény szerinti szertartások és ceremóniák betartására (Titusz 1:10-11). Ez a téma vissza-visszatér Pál leveleiben, a Tituszhoz írt levélben pedig egészen odáig
elmegy az apostol, hogy azt mondja: az ilyen embereknek be kell fogni a száját.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ha szeretnénk megtudni a Bibliából, hogy miként élhetünk az Úrnak tetsző életet, Pál apostol tanítására igazán érdemes
odafigyelnünk. Megtanulhatjuk tőle, hogy mit kell kerülnünk, illetve milyen mintát igyekezzünk követni. Pál azt javasolja, hogy törekedjünk a tisztaságra, miközben kerüljük mindazt, ami megfertőzheti
a gondolkodásunkat és a lelkiismeretünket. Ezután olyan kijelentést tesz az apostol, amelyet sosem szabadna elfelejtenünk: „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert
utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.” (Titusz 1:16) Keresztény hívőként meg kell vizsgálnunk az életünket, hogy vajon csakugyan összhangban van-e a
Krisztusról szóló hitvallásunkkal (2Korinthus 13:5).<br>
<br>
Pál e figyelmeztetéssel párhuzamosan azt is elmondja, hogyan miként kerülhetjük el az istentagadó életvitelt és cselekedeteket: „Az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és
megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által” (Titusz 3:5b-6). Ha engedjük, hogy a Szentlélek napról-napra megújítsa az elménket, olyan
keresztényekké válhatunk, akik életvitelükkel is tisztelik Istent.</p>
<h4>Pál levele Filemonhoz</h4>
<p>Egy hívőhöz írta, akinek rabszolgája, Onézimosz megszökött és találkozott Pállal, akinek igehirdetésére megtért. Pál kéri Filemont, fogadja vissza a szolgát mint testvérét
Krisztusban és bocsásson meg neki.</p>
<h4>A zsidókhoz írt levél</h4>
<p>Szintén Pál levele, Pál szerzősége azonban nem egyetemesen elfogadott a kereszténységen belül.<br>Szerzője ismeretlen. Az ószövetségi Szentírást jól
ismerő zsidókeresztyénekhez szól, az író rámutat, hogy Jézus Krisztus áldozata a legnagyobb dolog, amely Isten minden addigi tettét felülmúlja és egyszer és mindenkorra eltörölte bűneinket. Buzdítja
őket, hogy maradjanak meg ebben az üdvözítő hitben az üldözés ellenére.</p>
<p><b>Szerző: </b>Noha némelyek A zsidókhoz írt levelet is Pál levelei közé sorolják, a szerző kiléte nem ismert. Pál szerzősége
azért kétséges, mert ebből a levélből hiányzik a Pál leveleiben mindenütt megtalálható szokásos üdvözlés, valamint azért is, mert a levél írója arra enged következtetni, hogy mások tudására és
ismeretére hagyatkozott, akik szemtanúi voltak Jézus Krisztusnak (2:3). Egyesek szerint Lukács lehetett az író, mások pedig Apollósra, Barnabásra, Silásra, Fülöpre vagy Akvilára és Priszcillára
gondolnak. De bárki jegyezte is le e levél sorait, a kezét bizonyosan Isten Lelke vezette, aki a teljes Írás isteni szerzője (2Tim 3:16), éppen ezért A zsidókhoz írt levél ugyanolyan kánoni
tekintéllyel bír, mint a Biblia hatvanöt másik könyve.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Szent Kelemen korai egyházatya Kr. u. 95-ben már idéz A zsidókhoz írt levélből. Ugyanakkor a könyvben található belső
bizonyítékok, például az, hogy Timóteus még élt a levél megírásakor, vagy hogy nem találunk utalást Jeruzsálem Kr. u. 70-ben bekövetkezett lerombolására, amely az ószövetségi áldozati rend
megszűnését bizonyította, arra engednek következtetni, hogy a könyv Kr. u 65 körül íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>A néhai dr. Walter Martin, a Keresztény Kutató Intézet (Christian Research Institute) alapítója és a Kingdom of the Cults
[Kultuszok királysága] című bestseller könyv szerzője a tőle megszokott humorral jegyezte meg, hogy A zsidókhoz írt levelet egy zsidó írta más zsidóknak, hogy elmondja a zsidóknak, hogy ne
viselkedjenek zsidóként. A korai egyház zsidó származású tagjai közül sokan visszacsúsztak a júdaista szertartásokba és szokásokba, hogy elkerüljék az egyre inkább kiéleződő üldözést. Ez a levél
buzdításul íródhatott az üldözött híveknek, hogy maradjanak meg Jézus Krisztus kegyelmében.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Zsidók 1:1-2: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által
szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.”<br>
<br>
Zsidók 2:3: „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel…”<br>
<br>
Zsidók 4:14-16: „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni
erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk,
amikor segítségre van szükségünk.”<br>
<br>
Zsidók 11:1: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”<br>
<br>
Zsidók 12:1-2: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és
állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és
az Isten trónjának a jobbjára ült.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A zsidókhoz írt levél három különböző csoportot szólít meg: a Krisztusban hívőket, azokat a hitetleneket, akik hallottak
Krisztusról és az értelem szintjén tudomásul vették a róla hallottakat, valamint a hitetleneket, akik vonzódtak Krisztushoz, de végül mégis elutasították. Fontos megértenünk, hogy a szerző hol melyik
csoporthoz beszél, máskülönben olyan következtetéseket vonhatunk le, amelyek nincsenek összhangban a teljes Bibliával.<br>
<br>
A zsidókhoz írt levél írója újra meg újra hangsúlyozza, hogy Krisztus személyét és szolgálatát tekintve egyaránt felülmúl mindenki mást. Az ószövetségi iratokban azt látjuk, hogy a
júdaista szokások és szertartások szimbolikusan a Messiás eljövetelét vetítették előre. Más szóval: a zsidó szertartások mindössze árnyékai voltak az eljövendő dolgoknak. A zsidókhoz írt levél arra
tanít, hogy Jézus Krisztus jobb annál, amit a puszta vallás kínálhat az embernek. A vallás minden pompája és dicsősége elhalványul Jézus Krisztus személyéhez, munkájához és szolgálatához képest.
Urunk Jézus mindent meghaladó nagysága a témája ennek a fennkölt nyelven megírt levélnek.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Az Újszövetségben talán sehol máshol nem kerül annyira előtérbe az Ószövetség, mint A zsidókhoz írt levélben, amely a
lévita papságon alapul. A zsidókhoz írt levél írója folyamatosan összeveti az ószövetségi áldozati rendszer tökéletlen voltát a Krisztusban elérkezett tökéletességgel és teljességgel. Míg az
ószövetségben egy földi papnak folyamatos áldozatokat, évente egyszer pedig engesztelő áldozatot kellett bemutatnia, addig az újszövetségben Krisztus egyszer s mindenkorra elvégezte az áldozatot
(Zsidók 10:10), s ezzel lehetővé tette, hogy mindenki közvetlenül járulhasson Isten elé, aki Őbenne van.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>A zsidókhoz írt levél nem csupán keresztény tanokban gazdag, hanem a „hithősökön” keresztül is bátorít bennünket, akik nagy
nehézségek és hátrányos körülmények ellenére is kitartottak (Zsidók 11). E hősök példája lenyűgöző bizonysága Isten feltétel nélküli kezességének és abszolút megbízhatóságának. Hozzájuk hasonlóan, mi
is úgy maradhatunk tökéletesen bizonyosak Isten gazdag ígéreteiben, ha körülményeinktől függetlenül azon elmélkedünk, hogy Isten milyen hűségesen cselekedett ezeknek az ószövetségi szenteknek az
életében.<br>
<br>
A zsidókhoz írt levél szerzője megannyi bátorítással szolgál a hívő ember számára, de öt ünnepélyes figyelmeztetést is a lelkükre köt, éspedig a nemtörődömség (2:1-4), a hitetlenség
(3:7-4:13), a lelki éretlenség (5:11-6:20), a kitartás hiánya (10:26-39), valamint Isten megtagadásának (12: 25-29) a veszélyével kapcsolatban. Így tehát ez a mestermű a gazdag tanítás mellett a
lélekemelő bátorítás, valamint a rest és nemtörődöm keresztény életvitellel szembeni egészséges, gyakorlati figyelmeztetések forrása, sőt ennél is több, hiszen ragyogó és dicsőséges képet fest elénk
az Úr Jézus Krisztusról – hitünk szerzőjéről és beteljesítőjéről (12:2).<br>
<br></p>
<h4>Az ún. katolikus/egyetemes levelek<br>
(A keresztények összességének, nem pedig egyes megnevezett gyülekezeteknek szóló levelek)</h4>
<h4>Jakab levele</h4>
<p>Jakab feltehetőleg az Úr Jézus testvére volt és a jeruzsálemi első keresztyén gyülekezet vezetője. Levele a Római Birodalomban szétszórtan élő zsidósághoz szól, de témája
általánosabb. A gyakorlati keresztyénségre tanít, mivel a cselekedetek nélküli hit halott. Különösen arról ír, hogyan élhetnek együtt Krisztusban szegények és gazdagok és milyen veszélyes bűnöket
rejt magában a meggondolatlan beszéd.</p>
<p><b>Szerző: </b>A levél szerzője Jakab, akit az „igaz” Jakabként is szoktak emlegetni, és aki vélhetően Jézus Krisztus testvére
volt (Mt 13:55; Mk 6:3). Jakab nem volt mindig hívő (Jn 7:3-5), Jézus feltámadása után azonban megtért (ApCsel 1:14; 1Kor 15:7; Gal 1:19). Később a jeruzsálemi gyülekezet vezetőjévé választották, Pál
apostol pedig már a gyülekezet oszlopaként említi (Gal 2:9).<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Jakab levele valószínűleg az Újszövetség legrégebbi könyve, mely Kr. u. 45-ben, még az első, Kr. u. 50-ben tartott jeruzsálemi
apostoli gyűlés előtt íródott. Jakab Josephus történetíró elbeszélése alapján Kr. u. 62 körül halt mártírhalált.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Némelyek szerint Jakab arra reagált levelével, hogy egyesek túlhangsúlyozták Pál hittel kapcsolatos tanítását. E szélsőséges,
antinomianizmusként ismert nézet követői úgy tartották, hogy az ember a Krisztusba vetett hit által teljesen felszabadul az ószövetségi törvény, a világi törvények, sőt a társadalom erkölcsi
törvényei alól is. Jakab levele a nemzetek között szétszóratásban élő zsidó keresztényeknek íródott (1:1). Luther Márton megvetette és „szalmalevélnek” nevezte Jakab levelét, mert nem ismerte fel,
hogy Jakab cselekedetekről szóló tanítása nem ellentmond Pál hittel kapcsolatos tanításának, hanem inkább kiegészíti azt. Míg Pál tanainak középpontjában az Isten előtti megigazulásunk áll, addig
Jakab elsősorban a megigazulást bizonyító és megmutató cselekedetekkel foglalkozik. Jakab azért írt a zsidóknak, hogy az újonnan megtalált keresztény hitükben való növekedésre bátorítsa őket.
Hangsúlyozta, hogy ha valakit betölt a Lélek, azt természetszerűen jó cselekedetek követik és megkérdőjelezte, hogy valóban üdvözítő hite van-e annak, akinél nem láthatók a Lélek gyümölcsei,
amelyekről Pál is beszél a Galata 5:22-23-ban.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Jakab 1:2-3: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot
eredményez.”<br>
<br>
Jakab 1:19: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.”<br>
<br>
Jakab 2:17-18: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a
hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”<br>
<br>
Jakab 3:5: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat.”<br>
<br>
Jakab 5:16b: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Jakab az igaz valláson (1:1-27), az igaz hiten (2:1-3:12) és az igaz bölcsességen (3:13-5:20) keresztül mutatja be, hogy mit
is jelent valójában hitben járni. Levele szembetűnő párhuzamot mutat a Jézus által elmondott hegyi beszéddel, amelyet Máté evangéliuma 5-7 részében olvasunk. Jakab az 1. részben általánosságban
mutatja be, hogy mit is jelent hitben járni. A 2. részben és a 3. rész elején a társadalmi igazságosságról és a cselekvő hitről beszél, majd a világi és az isteni bölcsességet veti össze, és arra
kéri olvasóit, hogy fordítsanak hátat a gonosznak és közeledjenek Istenhez. Kíméletlenül ostorozza a harácsoló gazdagokat, és azokat is, akik magukban bíznak. Végül bátorítja a híveket, hogy
tartsanak ki a szenvedésben, az imádkozásban és a másokkal való törődésben, valamint a közösséggyakorlás révén erősödjenek meg a hitben.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Jakab levele mértékadó tanítással szolgál a hit és a cselekedetek kapcsolatát illetően. A zsidó keresztények, akikhez
Jakab a levelét írta, olyan mélyen meggyökereztek a Mózesi törvényben és a törvény szerinti cselekedetekben, hogy Jakabnak hosszasan kellett magyaráznia azt a nehezen felfogható igazságot, hogy a
törvény cselekedeteiből senki sem igazulhat meg (Gal 2:16). Közölte olvasóival, hogy bármennyire igyekezzenek is betartani valamennyi törvényt és szertartást, kudarcra vannak ítélve, hiszen a
legkisebb parancsolat megszegésével máris az egész törvényt megszegik (2:10), mert az egyetlen egységes egészt alkot.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Jakab levele azt a kihívást intézi Jézus Krisztus hűséges követői felé, hogy ne csupán beszéljenek a hitükről, hanem éljék
is meg azt. A hitben való járáshoz kétségkívül szükség van az Ige ismeretében való növekedésre, ám Jakab arra int bennünket, hogy ne álljunk meg itt. Levele 108 versében mintegy 60 kötelezettséget ró
olvasóira, amit sok keresztény komoly kihívásként él meg. Azokra az igazságokra helyezi a hangsúlyt, amelyekről Jézus beszélt a hegyi beszédben, és mindnyájunkat arra ösztönöz, hogy éljünk Jézus
tanításának megfelelően.<br>
<br>
Jakab levele azokkal kapcsolatban is segít tisztán látnunk, akik keresztény hitre tértek, de mégis folytatják bűnös életvitelüket, és nem termik meg az igazságosság gyümölcseit.
Jakab szerint ilyen „hite” az ördögöknek van, akik a Jézusról szóló igazságokat maguk is hiszik és rettegnek” (2:19). Ám az efféle „hit” senkit sem üdvözít, mert nem igazolják a cselekedetek,
amelyek a valódi, üdvözítő hitet minden esetben kísérik (Ef 2:10). Nem az üdvősség ered a jó cselekedetekből, hanem éppen fordítva: a jó cselekedetek következnek az
üdvösségből.</p>
<h4>Péter első levele</h4>
<p>A Kis-Ázsiában élő keresztyénekhez íródott, akik abban az időben állandó üldöztetésnek voltak kitéve Jézus nevéért. Azzal vígasztalja őket, hogy Jézus is szenvedett értünk és a
feltámadt Üdvözítőre nézve viseljék el a megpróbáltatásokat. A keresztyén életvitellel kapcsolatban is ad tanácsokat.</p>
<p><b>Szerző: </b>Az 1Péter 1:1 Péter apostolt nevezi meg Péter 1. levelének szerzőjeként.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Péter 1. levele vélhetően Kr. u. 60 és 65 között íródott.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>A könyv célja: </b>Péter 1. levele azokhoz a hívekhez íródott, akik az erőteljes üldözés következtében szétszóródtak az ókori
világ különböző tájaira. Ha valaki tudta, mi az üldözés, Péter biztosan, hiszen őt magát is megverték, megfenyegették, megbüntették és börtönbe vetették amiatt, hogy Isten Igéjét hirdette. Nagyon is
tisztában volt vele, mit jelent úgy kitartani, hogy az ember közben nem keseredik el, nem adja fel a reménységét, hanem szilárdan megáll a hitben, és mindvégig engedelmességben és győzelemben jár.
Péter ezt a Jézusba vetett élő reménységet hirdette és Krisztust állította elő követendő példaként.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>1Péter 1:3: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül
való feltámadása által élő reménységre.”<br>
<br>
1Péter 2:9: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket.”<br>
<br>
1Péter 2:24: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.”<br>
<br>
1Péter 5:8-9: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy
ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Péter a kegyetlen üldözések idején írta levelét, mégis úgy látta, hogy a keresztényeknek minden okuk megvan az örömre. Azt
mondta, ki-ki tekintse kiváltságnak, hogy szenvedhet Krisztusért, miképpen a Megváltó is szenvedett helyette. Levelében utal a Jézussal kapcsolatos személyes élményeire, valamint Az apostolok
cselekedeteiben olvasható igehirdetéseire is. Péter elismeri, hogy Sátán minden keresztény nagy ellensége, ám arra is felhívja a figyelmet, hogy Krisztus visszajövetelének a bizonyossága okot ad a
reménykedésre.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Péter jól ismerte az ószövetségi törvényt és a prófétákat, ezért el tudta magyarázni, hogy mit is jelent egy-egy
ószövetségi szakasz a messiás Jézus élete és megváltó műve tükrében. Az 1Péter 1:16-ban a 3Mózes 11:44-et idézi: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok”, de előtte megmagyarázza, hogy a szentség nem
a törvény betartásával érhető el, hanem Krisztus kegyelmének köszönhetően, amelyben minden ember részesül, aki hisz Krisztusban (13. vers). Rávilágít ezenkívül arra is, hogy az Ézsaiás 28:16-ban,
illetve a Zsoltárok 118:22-ben említett „sarokkő” maga Krisztus, akit a zsidók engedetlenségükkel és hitetlenségükkel megvetettek. Levelében további ószövetségi utalásokat találunk még egyebek
mellett a bűntelen Krisztussal (1Péter 2:22/Ézsaiás 53:9), valamint az Isten ereje által megvalósítható szent élettel kapcsolatban, amely áldásokat tartogat az ember számára (1Péter 3:10:12;
Zsoltárok 34:12-16; 1Péter 5:5; Példabeszédek 3:34).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Az örök élet bizonyossága minden hívőnek megadatott. A Krisztussal való azonosulás egyik módja, ha osztozunk szenvedésében.
Esetünkben ez azt jelentheti, hogy elviseljük azoknak a sértegetését és gúnyolódását, akik szentfazekaknak” titulálnak bennünket, jóllehet ez távolról sem említhető egy napon azzal, amit Krisztus
vállalt értünk a kereszten. Álljunk ki mindannyian azért, amit igazságként elfogadtunk és amiben hiszünk, és örvendezzünk, amikor a világ és Sátán ellenünk fordul!</p>
<p></p>
<h4>Péter második levele</h4>
<p>Emlékezteti olvasóit Jézus Krisztus második eljövetelére és inti őket, hogy az Istentől ihletett prófétai és apostoli kijelentésekre figyeljenek, ne a hamis tanítókra, akik
siettetik az Úr második eljövetelét.</p>
<p><b>Szerző: </b>A 2Péter 1:1 határozottan állítja, hogy Péter apostol Péter 2. levelének a szerzője. Azt, hogy csakugyan Péter
apostol írta-e Péter 2. levelét, többen és többször vitatták, mint az újszövetségi könyvek bármelyikének a szerzőségét, ám a korai egyházatyákhoz hasonlóan mi sem találunk nyomós okot arra, hogy
kétségbe vonjuk ezt a feltevést.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Péter élete vége felé járva írta 2. levelét. Minthogy az apostol Néró uralkodása idején, Rómában halt mártírhalált, kivégzésének
Kr. u. 68 előtt kellett bekövetkeznie, vagyis a 2. levelét valószínűleg Kr. u. 65 és 68 között írhatta.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Pétert figyelmeztették, hogy hamis tanítók jelentek meg a gyülekezetekben, így hát fontosnak látta figyelmeztetni a keresztényeket,
hogy növekedjenek és erősödjenek meg a hitben, hogy felismerjék az egyre terjedő tévtanokat, és szembe tudjanak szállni azokkal. Nyomatékosan kihangsúlyozta Isten Igéjének a hitelességét és az Úr
Jézus visszajövetelének biztos voltát.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>2Péter 1:3-4: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt,
aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és
megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.”<br>
<br>
2Péter 3:9: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki
megtérjen.”<br>
<br>
2Péter 3:18: „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”<br>
<br>
Péter 2. levelében a kulcsszó a „tudás”, amely különböző alakokban legalább 13-szor szerepel benne.<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>Péter tudta, hogy kevés ideje van (2Péter 1:13-15), a gyülekezeteket pedig közvetlen veszély fenyegeti (2Péter 2:1-3), ezért
felszólította olvasóit, hogy emlékezzenek (2Péter 1:13; 3:1-2) mindarra, amit tanított nekik (2Péter 1:15). Kihívást intézett feléjük, hogy váljanak érettebbé a hitben oly módon, hogy a hitük mellett
különböző keresztény erényekről is bizonyságot tesznek, s ezzel még inkább meggyökereznek Jézus Krisztus ismeretében (2Péter 1:5-9). Az ószövetségi és újszövetségi szerzőket úgy állította eléjük,
mint akiknek az írásaira bátran alapozhatják a hitüket (2Péter 1:12-21, 3:2; 3:15-16). Péter szerette volna, ha megerősödnek a hitben, hogy ellenállhassanak a hamis tanítóknak, akik beszivárogtak a
gyülekezetekbe és megfertőzték a híveket a nézeteikkel. Az apostol elítélte őket magatartásuk, káromló beszédük és jellemvonásaik (2Péter 2), valamint amiatt is, hogy gúnyt űztek az Úr második
eljöveteléből (2Péter 3:3-7). Péter azt tanította a híveknek, hogy Krisztus második eljövetele ösztönözze őket a szent életre (2Péter 3:14). Utolsó figyelmeztetését követően még egyszer bátorította
őket, hogy növekedjenek a kegyelemben, valamint Uruk és Megváltójuk, Jézus Krisztus ismeretében.</p>
<p>Az apostol Ura és Megváltója dicséretével fejezte be levelét (2Péter 3:18).<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Péter a hamis prófétákat ostorozva egy olyan ószövetségi témára is kitér, amelyet minden bizonnyal olvasói is jól
ismertek. Az első hívek közül sokan a zsidó hitről tértek át a kereszténységre, ezért alapos tanítást kaptak a törvényből és a prófétákból. Amikor a 2Péter 1:19-21-ben a „prófétai beszéd”-re utal az
apostol, egyben elveti a hamis prófétákat, és aláhúzza, hogy az igazi próféták a Szentlélek indíttatására cselekszenek, aki rajtuk keresztül szól (2Sámuel 23:2). Jeremiás is hasonlóan erős kritikával
illette a hamis prófétákat, amikor ezt kérdezte: „Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?” (Jeremiás 23:26) A hamis
tanítók, akik az Ószövetség és az Újszövetség idején egyaránt megjelentek Isten népe között, kétségkívül ma is itt vannak, így Péter 2. levele napjainkban éppoly aktuális, mint 2000 évvel ezelőtt
volt.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Minden bizonyossággal állíthatjuk, hogy mi, akik a XXI. században élünk, közelebb vagyunk az Úr visszajöveteléhez, mint
azok a keresztények voltak, akikhez a levél eredetileg íródott. Az érett keresztények számára nyilvánvaló, amikor a televízióban és más médiákban sarlatánok szerepelnek, akik igaz keresztény vezető
színében próbálnak feltűnni, ám mindeközben az éretlen keresztények „beveszik” szélhámosságaikat és hamis igemagyarázatukat. Minden újjászületett keresztény jól teszi, ha vigyáz, és igyekszik annyira
meggyökerezni Isten Igéjében, hogy minden esetben különbséget tudjon tenni az igazság és a hamisság között.<br>
<br>
Ha megfogadjuk Péter apostol „receptjét” a növekedéssel kapcsolatban (2Péter 1:5-11), gazdag jutalomban lesz részünk „ mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országában” (2Péter
1:10-11). A mi hitünknek sem más az alapja, mint amit Péter hirdetett az I. századi keresztényeknek.</p>
<h4>János első levele</h4>
<p>Hangsúlyozza az örök élet bizonyosságát és azt, hogy a hit bizonyossága a szeretet. Inti Isten gyermekeit, hogy Isten világosságában járjanak és vallják be bűneiket mennyei
Atyjuknak, aki megbocsát nekünk Krisztusért.</p>
<p><b>Szerző: </b>János 1, 2. és 3. levelét kezdettől fogva János apostolnak tulajdonították, aki János evangéliumát is írta. A három
levél tartalma, stílusa és szóhasználata egyaránt arra enged következtetni, hogy ugyanazokhoz a címzettekhez íródtak, mint János evangéliuma.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>János 1. levele vélhetően Kr. u. 85-95 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>János 1. levele egyfajta összefoglalásnak látszik, mely azon a feltételezésen alapul, hogy az olvasók már ismerik János
evangéliumát, és bizonyosságot kíván adni nekik Krisztusba vetett hitüket illetően. A levélből kiderül, hogy a címzettek a gnoszticizmus hamis tanával találkoztak, amely a II. században még súlyosabb
problémaként jelentkezett. Ez a vallási filozófia azt hirdette, hogy az anyag rossz, a szellem pedig jó. A kettő közti feszültséget a tudás – vagy másképpen a „gnózis” – oldja fel, melynek révén az
ember az evilági dolgok szintjéről szellemi szintre emelkedhet. Az evangélium üzenetét is torzította ez szemlélet, és két tévhitet szült Krisztus személyét illetően: az egyik a doketizmus tana, amely
az ember Jézust szellemnek tartotta, a másik pedig a cerintianizmus, miszerint Jézusban két személyiség lakozott – egyszer emberként, máskor pedig istenként nyilvánult meg. János 1. levelének fő
célja az volt, hogy kijelölje a keresztény hit tartalmi határait, és biztosítsa a híveket üdvösségük felől.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>1János 1:9: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”<br>
<br>
1János 3:6: „Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.”<br>
<br>
1János 4:4: „Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.”<br>
<br>
János 5:13: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”<br>
<br>
János 1. levelében a kulcsszó a „tudás”, amely különböző alakokban legalább 13-szor szerepel.<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A korai egyházban komoly problémát jelentettek a hamis tanítók. A hívőknek még nem volt a kezükben a teljes Újszövetség,
ezért sok gyülekezet esett áldozatául olyan tanítóknak, akik csak színleg voltak keresztények, ám valójában a saját tanaikat hirdetve törtek vezető szerepre. János azért írta meg ezt a levelét, hogy
leszögezze a helyes álláspontot néhány sarkalatos kérdésben, különösen Jézus Krisztus kilétével kapcsolatban.<br>
<br>
Mivel János levele a Krisztusba vetett hit alapjairól szólt, segítségével az olvasók őszintén elgondolkodhattak a hitükről és megfelelhettek arra a kérdésre, hogy vajon igaz híveknek
nevezhetik-e magukat. János azt mondta, hogy ezt a cselekedeteik alapján ítélhetik meg. Ha szeretik egymást, az azt bizonyítja, hogy Isten jelen van az életükben. Ha azonban szüntelenül civakodnak
egymással, vagy önzőek és nem a másik javát keresik, az arról tanúskodik, hogy valójában nem ismerik Istent.<br>
<br>
Ez azonban nem azt jelentette, hogy tökéletesnek kellett lenniük, János ugyanis felismerte: a hithez az is hozzátartozik, hogy elismerjük a bűneinket és keressük Isten megbocsátását.
Isten megismerésének további fontos része, hogy kérjük Istent, hogy tisztítson meg bennünket a bűntudattól, megvalljuk, ha vétkeztünk mások ellen, és amit lehet, igyekezzünk jóvátenni.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>A bűnnel kapcsolatban leggyakrabban idézett igék egyike az 1Jn 2:16. János ebben a szakaszban a bűn három aspektusát
említi, amelyek a Bibliában feljegyzett első és sorsdöntő kísértés esetét idézik. Az 1Mózes 3:6-ból tudjuk, hogy az első bűn – Éva engedetlensége – is abból eredt, hogy engedett e három kísértésnek:
a test kívánságának („jó volna enni arról a fáról”), a szem kívánságának („csábítja a szemet”), és az élettel való kérkedésnek („kívánatos… mert okossá tesz”).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>János 1. levele az öröm és a szeretet könyve, valamint a másokhoz és Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatunkat magyarázó
írás. Különbséget tesz az átmeneti és múlandó vidámság, valamint az igazi öröm között, s ez utóbbi elérésre biztat bennünket. Ha a János által leírt szavakat átültetjük a saját mindennapi életünkbe,
részünk lehet a mindnyájunk által áhított igazi örömben, elkötelezettségben, közösségben és örömben.<br>
<br>
<br></p>
<p>János apostol jól ismerte Krisztust, és azt mondja, hogy mi is ugyanilyen közeli és bensőséges kapcsolatba kerülhetünk vele, hiszen rendelkezésünkre áll azoknak
a bizonyságtétele, akik közvetlen és személyes kapcsolatban voltak az Úrral – vagyis az evangéliumok beszámolói, amelyek valós történelmi tényekre alapulnak. Vajon mit jelent az életünkre nézve János
1. levele? Elmagyarázza, hogy Jézus azért jött el közénk Isten Fiaként, hogy kegyelme, szeretete és elfogadása révén egységbe kerülhessen velünk. Az emberek sokszor azt hiszik, hogy Jézus valami
távoli helyen van, és nem igazán törődik napi problémáinkkal, gondjainkkal és küzdelmeinkkel. János azonban azt mondja, hogy Jézus az életünk egyszerű, hétköznapi részeiben is velünk van. Tanúként,
saját tapasztalata alapján állítja, hogy Isten testé lett és az emberek között járt. Ez azt jelenti, hogy Krisztus eljött az emberek közé, és mindmáig velünk él. Miképpen János oldalán ott járt-kelt
a földön, úgy szegődik mellénk is életünk minden egyes napján. Tegyük magunkévá ezt az igazságot és éljünk úgy a nap minden percében, mintha Jézus közvetlenül mellettünk állna! Ha ez szokásunkká
válik, Krisztus szentséget hoz az életünkbe, minek köszönhetően egyre inkább hasonlóvá leszünk majd hozzá.</p>
<h4>János második levele</h4>
<p>A "kiválasztott Úrnő" talán egy gyülekezet, vagy maga az egyház. A szeretet nagy parancsolatáról (Mt 22,37-40) ír és óv az utolsó idők hitetőitől.</p>
<p><b>Szerző: </b>János 2. levele nem nevezi meg konkrétan a szerzőjét, de az egyházi hagyomány már az egészen korai időktől fogva
János apostolnak tulajdonította. Az évek során különféle találgatások történtek azzal kapcsolatban, hogy talán egy másik János nevű tanítványa is lehetett Krisztusnak, és ő írhatta ezt a levelet,
azonban minden bizonyíték amellett szól, hogy ugyanaz a „szeretett tanítvány” volt a szerzője, aki János evangéliumát is írta.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>János 2. levele minden valószínűség szerint János másik két levelével – az 1. és a 3. levéllel – egyidejűleg, azaz valamikor Kr.
u. 85-95 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>János 2. levele sürgető könyörgés az olvasókhoz, hogy mutassák meg Isten és az Ő Fia, Jézus iránti szeretetüket azzal, hogy
parancsának engedelmeskedve szeretik egymást, valamint hogy az Írásoknak való engedelmességben éljék az életüket. János 2. levele erőteljesen figyelmeztet továbbá arra is, hogy az olvasók ügyeljenek
a hitetőkre, akik azt híresztelik, hogy Krisztus valójában nem is támadt fel testben.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>2János 6: „Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva
hallottátok, hogy aszerint kell élnetek.”<br>
<br>
2János 8-9: „Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban
nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>János 2. levele a „kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek” íródott, aki lehetett akár a gyülekezet valamely magas rangú hölgy
tagja és családja, vagy titkos nyelven akár maga a gyülekezet és annak tagsága is. A keresztényüldözések idején gyakran használtak ilyen titkos címzéseket.<br>
<br>
<br></p>
<p>János 2. levele javarészt a hitetőkkel kapcsolatos sürgető figyelmeztetés, akik nem pontosan az igazságot tanították Krisztusról, és azt állították, hogy csak
lélekben támadt fel a halálból, testben azonban nem. János nagyon fontosnak tartotta, hogy az igaz hívek ügyeljenek ezekre a tévtanítókra és határolják el magukat tőlük.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>János nem holmi érzésként beszél a szeretetről, hanem az Isten parancsainak való engedelmességként kezeli. Jézus több
ízben is hangsúlyozta a parancsolatok, különösen az „első és nagy parancsolat” fontosságát, miszerint szeressük Istent (5Móz 6:5), valamint a második parancsolatét, azaz hogy szeressük egymást (Mt
22:37-40; 3Mózes 19:18). Jézus korántsem törölte el Isten ószövetségi törvényét, hanem éppen ellenkezőleg: azért, jött, hogy betöltse, éspedig saját személyével töltse be valamennyit.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Nagyon fontos, hogy minden általunk látott, hallott vagy olvasott állítólagos „keresztény” tant összevessünk az Igével. Ezt
nem lehet elégszer hangsúlyozni, mivel Sátán egyik legerősebb fegyvere a hitetés. Az ember nagyon könnyen bedől egy új és izgalmas tanításnak, amely látszólag Isten beszédén alapul, ám közelebbről
megvizsgálva kiderülhet róla, hogy valójában eltér az Igétől. Ha a hallottak vagy látottak nincsenek egészen összhangban a Szentírással, akkor hamis tanításról van szó, és nem a Szentlélektől ered,
következésképpen el kell azt vetnünk.</p>
<h4>János harmadik levele</h4>
<p>Egy bizonyos Gájuszhoz íródott, aki kitartott az igazság mellett, míg Diotrefész vezetőnek adta ki magát, kizárta a gyülekezetből azokat, akik nem fogadták el, az apostolt is
rágalmazta.</p>
<p><b>Szerző: </b>János 3. levele nem nevezi meg konkrétan a szerzőjét, de az egyházi hagyomány már az egészen korai időktől fogva
János apostolnak tulajdonítja. Időnként fel-felvetődött, hogy talán az Úr egy másik, szintén János nevű tanítványa írhatta, de minden bizonyíték amellett szól, hogy János evangélista volt a levél
szerzője.
<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>János 3. levele minden valószínűség szerint János másik két levelével – az 1. és a 2. levéllel – egyidejűleg, azaz valamikor Kr.
u. 85-95 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Jánosnak hármas célja volt e harmadik levele megírásával. Először is szeretett munkatársát, Gájuszt kívánta vele megdicsérni és
bátorítani, aki vendégszeretettel fogadta azokat a vándorprédikátorokat, akik egyik helyről a másikra utazva hirdették Krisztus evangéliumát. Másodszor, közvetetten figyelmeztet és állást foglal egy
bizonyos Diotrefész nevű diktatórikus vezető viselkedésével kapcsolatban, aki vezető pozícióba jutott az egyik gyülekezetben Ázsia provinciában, de magatartása szöges ellentétben állt mindazzal, amit
az apostol és az általa írt evangélium tanított. Harmadszor, pozitív példaként említi Demetrioszt, akiről mindenkitől jó bizonyságot hallott.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>3János 4: „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”<br>
<br>
3János 11: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>János szeretett testvéréhez, az Efézushoz közeli városban élő, némileg tehetős és közismert Gájuszhoz
címzett levelében is a tőle megszokott módon hangsúlyozza az igazságot. Megdicséri Gájuszt amiatt, hogy törődéssel és vendégszeretettel bánt a – számára ismert vagy éppen ismeretlen – hírnökökkel,
akikre azt a küldetést bízta Isten, hogy településről településre utazva hirdessék az evangéliumot. János biztatja Gájuszt, hogy folytassa korábbi jó cselekedeteit, és ne a Diotrefészhez hasonlók
rossz példáját kövesse. Ez a férfi vezető pozícióba került egy ázsiai gyülekezetben, de nem csupán János apostoli tekintélyét nem volt hajlandó elismerni, hanem a leveleit sem vette át, és az
utasításait sem fogadta meg. Ezenkívül rosszindulatú pletykákat terjesztett Jánosról, és kiközösítette azokat a tagokat, akik János követeit támogatták és befogadták. Levele befejezése előtt még
pozitív példaként említi Demetrioszt, akiről kiváló véleményeket hallott.
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Az idegenek iránti vendégszeretetre számtalan példát találunk az Ószövetségben. Izráelben a vendégszeretet fogalmába
tartozott az idegenek alázatos és szívélyes befogadása a család otthonába, ahol élelmet, szállást és védelmet kellett biztosítani a számukra (1Móz 18:2-8, 19:1-8; Jób 31:16-23, 31-32). Ráadásul az
Ószövetség magukat az izraelitákat is „idegen” népként ábrázolja, akik Isten „vendégszeretetére” szorulnak (Zsoltárok 39:12), Istent pedig törődő „házigazdaként”, aki kegyelmesen betölti a
szükségeiket, megszabadítja őket Egyiptomból, majd ruházza és táplálja őket a pusztában (2Móz 16; 5Móz 8:2-5).<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>János – mint mindig – most is hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindenkor az evangélium igazságában járjunk. A
keresztény testvéreinkkel szemben tanúsított vendégszeretet, támogatás és bátorítás Jézus egyik legalapvetőbb parancsa, melynek Gájusz minden bizonnyal kimagasló módon engedelmeskedett. Nekünk is így
kell cselekednünk, amikor csak alkalmunk adódik rá, vagyis szeretettel kell látnunk a hozzánk látogató misszionáriusokat, prédikátorokat és idegeneket (amennyiben meg vagyunk győződve afelől, hogy
igaz hívekről van szó), és nem csupán a gyülekezetünkbe, hanem az otthonunkba is be kell fogadnunk őket, megadva nekik minden támogatást és segítséget, amire szükségük lehet.<br>
<br>
Ügyeljünk továbbá mindenkor arra is, hogy kövessük mindazok példáját, akiknek a szavai és tettei összhangban vannak az evangéliummal, és legyünk elég éberek azokat is észrevenni,
akik Diotrefészhez hasonlóan messze nem úgy viselkednek, mint amit Jézus tanított.</p>
<h4>Júdás levele</h4>
<p>Júdás szintén Jézus testvére volt. Elítéli a hamis tanítókat, akik az ítélet napján megkapják büntetésüket. Azt írja olvasóinak, hogy küzdjenek "a hitért, amely egyszer s
mindenkorra a szentekre bízatott" (3.), vagyis őrizzék meg az eredeti, Istentől kapott tanításokat.</p>
<p><b>Szerző: </b>A Júdás 1:1 Júdást, Jakab testvérét nevezi meg Júdás levelének szerzőjeként. Valószínűleg Jézus féltestvéréről van
szó, mivel Jézusnak volt ez Jakab nevű féltestvére is (Mt 13:55). Júdás valószínűleg alázatból és Krisztus iránti tiszteletéből nem nevezi magát Jézus testvérének.<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>Júdás levele közeli kapcsolatban áll Péter 2. levelével. A keletkezés ideje attól függ, hogy Júdás támaszkodott a 2. Péterre,
vagy Péter apostol írta 2. levelét Júdás levelének ismeretében. Mindenesetre Júdás levele valamikor Kr. u. 60 és 80 között íródott.<br>
<br>
<br></p>
<p><b>A könyv célja: </b>Júdás levele fontos könyv a számunkra, mert kifejezetten az utolsó időkre íródott – arra az időszakra,
amikor az egyház korszaka lassan végéhez közeleg. Az egyház korszaka pünkösdkor kezdődött. Júdás levele az egyetlen bibliai könyv, amely teljes egészében a nagy hitehagyással foglalkozik. Júdás azt
írja, hogy a hitehagyást a gonosz cselekedetek bizonyítják. Int bennünket, hogy küzdjünk a hitünkért, mert konkoly vegyült a búza közé: a gyülekezetben hamis próféták vannak, ezért a híveket veszély
fenyegeti. Júdás levelét rövidsége ellenére is nagyon fontos tanulmányozni, a ma élő keresztények számára pedig különösen aktuális.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Júdás 3: „Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy
ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.”<br>
<br>
Júdás 17-19: „Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó
időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek. Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek.”<br>
<br>
Júdás 24-25: „Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus
által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.”<br>
<br>
<b>Rövid összefoglalás: </b>A 3. vers szerint Júdás eredetileg az üdvösség kérdéséről akart írni, ám azután témát vált, és a hitért vívandó harcról
beszél. Ez a hit a kereszténység valamennyi tanát felöleli, amit Krisztus tanított, majd később apostolaira hagyott. A hamis tanítókra vonatkozó intelmeket követően (4-16. versek) azzal kapcsolatban
ad tanácsot Júdás, hogy miként lehetünk győztesek a szellemi harcban (20-21. vers). Az utolsó időben, amelyben most élünk, jól tesszük, ha figyelünk Júdás bölcsességére, és megfogadjuk a
szavait.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>Júdás levele tele van ószövetségi utalásokkal, beleértve a kivonulást (5. vers), Sátán lázadását (6. vers), Sodoma és
Gomora esetét (7. vers), Mózes halálát (9. vers), Káint (11. vers), Bálámot (11. vers), Kóré lázádását (11. vers), Énókot (14-15. vers) és Ádámot (14. vers). Júdás Sodoma és Gomora, Káin, Bálám és
Kóré jól ismert történelmi példáival az igaz hit és az engedelmesség fontosságára emlékeztette a zsidó keresztényeket.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Páratlan történelmi időket élünk, s ez a rövid levélke segítségünkre lehet abban, hogy fel tudjunk készülni a ránk váró,
eddig sosem látott kihívásokra. A ma élő keresztényeknek éberen kell ügyelniük a hamis tanokra, amelyek igen könnyen rászedhetnek bárkit, aki nem ismeri jól az Igét. Alaposan tanulmányoznunk kell az
evangéliumot ahhoz, hogy megvédhessük, és el kell ismernünk Krisztus uralmát, aminek a megtörténtét életünk megváltozása bizonyítja. A valódi hit mindig krisztusi magatartást von maga után. Ha
Krisztussal élünk, életünknek azt kell tükröznie, hogy szívünkben elfogadjuk Mindenható Teremtőnk és Atyánk tekintélyét, és a gyakorlatban is megéljük a hitünket. Személyes kapcsolatra van szükségünk
az Úrral, mert csak így ismerhetjük meg olyan jól a hangját, hogy senki mást ne kövessünk.</p>
<p></p>
<h4>Prófétikus könyv. Jelenések könyve (Jel.)</h4>
<h4>Az Újszövetség nagy prófétikus irata, amely jelképes jövendölések formájában felvázolja a keresztény egyház történetét az ősegyház idejétől egészen Krisztus visszajöveteléig és
földünk újjáteremtéséig</h4>
<h4>A jelenések könyve</h4>
<p>Az Újszövetség egyetlen prófétai könyve, amely magába foglal hét levelet kis-ázsiai gyülekezetekhez. A feltámadott Jézus Krisztus látomásokban kijelentette Jánosnak mindazt, ami
eddig elrejtett és ismeretlen volt. János képekben vázolja fel az utolsó idők eseményeit, a jó és a rossz erői közötti végső összecsapást, Jézus Bíróként és Királyként való visszatérését, földi
uralmát és az utolsó ítéletet. Isten az idők végén új eget és új földet teremt választottainak.</p>
<p><b>Szerző: </b>A jelenések könyvének 1:1,4,9 és 22:8 versei János apostolt nevezik meg a könyv szerzőjeként.
<br>
<br>
<b>Keletkezés ideje: </b>A jelenések könyve vélhetően Kr. u. 90 és 95 között íródott.<br>
<br>
<b>A könyv célja: </b>Isten azért jelentette ki Jánosnak Jézus Krisztus kinyilatkoztatását, „hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell
történnie”. A jelenések könyve tele van az eljövendő dolgokkal kapcsolatos titkokkal. Ez a végső figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy bizonyosan eljön a világ vége és bekövetkezik az ítélet. Egy
szemernyi bepillantást enged a menny világába és mindazokba a dicsőséges dolgokba, amelyek azokra várnak, akik megőrzik fehér ruhájuk tisztaságát. A jelenések könyve végigvezeti az olvasót a nagy
nyomorúságon, a megannyi „jaj”-on és az ítélet tüzén, amely a hitetlenek örök sorsa lesz. Felidézi Sátán bukását és arról is beszél, hogy milyen végzet vár rá és a mellé szegődött többi angyalra.
Megtudjuk belőle, hogy milyen feladatai vannak a mennyben a különböző teremtményeknek és az angyaloknak és milyen ígéretek szólnak a szenteknek, akik örökké ott élnek majd Jézussal az Új
Jeruzsálemben. A jelenések könyvében olyan dolgokról olvasunk, amelyeket János apostolhoz hasonlóan nekünk is nehéz szavakba öntenünk.<br>
<br>
<b>Kulcsigék: </b>Jelenések 1:19: „Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után.”<br>
<br>
Jelenések 13:16-17: „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen
meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.”<br>
<br>
Jelenések 19:11: „És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol.”<br>
<br>
Jelenések 20:11: „És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.”<br>
<br>
Jelenések 21:1: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé."<br>
<br>
<br></p>
<p><b>Rövid összefoglalás: </b>A jelenések könyve tele van különböző látomások érzékletes leírásával, amelyek a Krisztus
visszajövetelét, valamint az új egek és az új föld elérkezését megelőző utolsó idők eseményeiről szólnak. Az első részekben a kisázsiai hét gyülekezethez szóló levelet olvashatjuk, majd ezt követik a
földet sújtó csapások sorozatairól, a fenevad bélyegének nevezett 666-os számról, az armageddóni utolsó nagy csatáról, a Sátán megkötözéséről, az Úr uralkodásáról, a nagy fehér trón előtt zajló
utolsó ítéletről, valamint az Isten örök városáról szóló látomások. A Jézus Krisztussal kapcsolatos próféciák beteljesedtek, és a könyv utolsó mondata – „Jöjj, Uram Jézus!" – biztosít bennünket
afelől, hogy Ő hamarosan visszatér.<br>
<br>
<b>Kapcsolat az Ószövetséggel: </b>A végidőkkel kapcsolatos ószövetségi próféciák A jelenések könyvében érik el csúcspontjukat. A Dániel 9:27-ben
említett antikrisztus jellemzését A jelenések könyvének 13. része bontja ki részletesebben. A jelenések könyvén kívül az apokaliptikus irodalomhoz sorolhatjuk Dániel könyvének 7-12, Ézsaiás könyvének
24-27, Ezékiel könyvének 37-41, valamint Zakariás könyvének 9-12 részeit. Az ezekben olvasható próféciák A jelenések könyvében mind együtt szerepelnek.<br>
<br>
<b>Gyakorlati alkalmazás: </b>Ön elfogadta-e már Krisztust Megváltójául? Ha igen, úgy nem kell félnie Isten ítéletétől, amely úgy sújt majd le a világra,
ahogyan arról A jelenések könyvében olvasunk. A Bíró a mi oldalunkon áll. Mielőtt azonban elkövetkezne a végítélet, bizonyságot kell tennünk a barátainknak és szomszédainknak arról, hogy Isten minden
embernek felkínálta az örök életet Krisztusban. A jelenések könyvében előre jelzett események valóban meg fognak történni. Éljünk úgy, mint akik hisznek is ebben, hogy az emberek észrevegyék a
jövővel kapcsolatos örömünket, és akarjanak velünk jönni abba az új és dicsőséges városba.</p>
<h4>HOGYAN KEZDJÜK EL OLVASNI A BIBLIÁT?</h4>
<p>Először is gondolj arra, mit mond a Biblia önmagáról: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" (2Tim
3,16). "Istentől ihletett": ez azt jelenti, hogy a Szentlélek vezette a szerzőket, amikor írtak. "Hasznos": ez a szó azt ígéri, hogy van valami jelentősége számunkra annak, amit olvasunk. Hogy ez
pontosabban mi lehet, az a következő négy szóból derül ki: Isten Igéje és Szentlelke által "tanít" (megértet velünk valamilyen igazságot), "megfedd" (gyengeségeinkre figyelmezteti lelkiismeretünket),
"megjobbít" (a helyes úton vezérel gondolkodásunkban és cselekedeteinkben) és "nevel" (segíti lelki növekedésünket a Krisztusba vetett hitben és a szolgálatban).</p>
<p>Ezután köszönd meg Istennek, hogy melletted van, még akkor is tedd ezt, ha nem érzed, nem vagy biztos benne! Kérd, hogy a Szentlélek világosítsa meg elmédet és szívedet!</p>
<p>Kérd hogy Isten mondjon valami hasznosat számodra, amit életedben megvalósíthatsz az Ő segítségével! Legyél nyitott Isten figyelmeztetése előtt is (nem vagy tökéletes!) Határozd
el, hogy tanulsz valamit, ami által közelebb kerülhetsz Istenhez és jobban megismerheted az Ő akaratát!</p>
<p>Most már indulásra készen állsz. Miután elolvastad a szöveget, tegyél fel kérdéseket vele kapcsolatban: mit mond nekem Istenről, a világról, önmagamról? Milyen kihívást tartogat
számomra a szöveg? Mit kéne megváltoztatni az életemben? Mit tanulhatok a szövegből, ami közelebb visz Istenhez és segít, hogy az Ő dicsőségére élhessek? Az intéseknél gondold meg: ez nekem szól, az
ígéreteknél: ez számomra adatott. Természetesen nem minden Bibliai részből kapsz választ minden fenti kérdésre, de minden esetben legalább az egyik kérdést felteheted. A lényeg, hogy Igéje által
Isten személyesen neked akar üzenni valamit.</p>
<p>Ha teljesen járatlan vagy a Bibliában (nem is olyan régen még én is az voltam), kezdd az olvasást az Újszövetséggel, ezen belül is Máté vagy Lukács evangéliumával. Ezután jöhet
Az apostolok cselekedetei, a Római, az Efezusi, a Filippii és a többi levél, majd az Ószövetség. Ha kezdőként szeretnél teljesebb képet kapni a Bibliáról, akkor segítségedre lehet az itt következő
olvasási útmutató is. Ha egy idegen helyet akarunk felfedezni, legjobb, ha rövid sétákat teszünk különböző irányokba. Az így megszerzett tájékozódással már messzebbre is "elkalandozhatunk". Mivel az
Ó- és Újszövetség is Isten Szava és együtt tesznek tanúbizonyságot Róla, ezért válogatásomban mindkettő azonos súllyal szerepel. Ha nem tudsz lépést tartani a javasolt beosztással, nem baj. Ez
felfedezőút, nem verseny!</p>
<h4>ISMERD MEG JÉZUST!</h4>
<p>1. nap: Lk 2 Születése és gyermekkora 2. nap: Mk 1 Szolgálatának kezdete 3. nap: Mt 9 Életének egy napja 4. nap: Lk 6 Tanításának egyik összefoglalása 5. nap: Lk 9 "Hát ti kinek
mondotok engem?" 6. nap: Lk 15 "Elveszett és megtaláltatott"-példázatok a megtérésről 7. nap: Mt 25 Példázatok a hűségről 8. nap: Jn 3 Az őszinteség nem elég 9. nap: Jn 14 Az utolsó tanítások és
ígéretek 10. nap: Jn 17 Imádsága követőiért 11. nap: Mt 26 Utolsó órái 12. nap: Mt 27 Keresztrefeszítése 13. nap: Jn 20 Feltámadása 14. nap: Lk 24 A tanítványok találkoznak az élő Jézus
Krisztussal.</p>
<h4>ISMERD MEG PÁL APOSTOLT!</h4>
<p>1. nap: ApCsel 9: Megtérése 2. nap: ApCsel 12 Első missziói útja 3. nap: ApCsel 14 Első útjának befejezése 4. nap: ApCsel 16 A filippii börtönben 5. nap: ApCsel 26
Bizonyságtétele egy király előtt 6. nap: ApCsel 27 Hajótörése 7. nap: ApCsel 28 Római missziója és fogsága 8. nap Ef 3 Pál szolgálata és imádsága 9. nap: Róm 3 Egyedül kegyelemből, hit által
igazulunk meg 10. nap Róm 5 Krisztus a mi egyedüli közbenjárónk, Ő békéltetett meg Istennel 11. nap: 1Kor 13 A szeretet himnusza 12. nap: Fil 2 A Krisztus-himnusz 13. nap Gal 5 Lélek szerint élni 14.
nap: 1Kor 15 Mi történik velünk halálunk után?</p>
<p></p>
<h4>FEDEZD FEL AZ ÓSZÖVETSÉGET!</h4>
<p>1. RÉSZ 1. nap: 1Móz 1 A kezdet 2. nap 1Móz 2-3 Az ember teremtése és a bűneset 3. nap: 1 Móz 12 Isten elhívja Ábrahámot 4. nap: 1Móz 22 Ábrahám és Izsák 5. nap 2Móz 3 Mózes
találkozása Istennel 6. nap 2Móz 20 A Tízparancsolat 7. nap Józs 6 Jerikó bevétele 8. nap 1Sám 17 Dávid és Góliát 9. nap 2Sám 11 Dávid bűne 10. nap: Zsolt 51 Dávid bűnbánó éneke 11. nap: 1Kir 8 A
salamoni Templom felszentelése 12. nap: 1Kir 18 Illés és a pogány próféták 13. nap: Ám 4 Figyelmeztetés az ismétlődő bűnre 14. nap: Ézs 40 Isten vígasztaló szavai</p>
<p>2. RÉSZ 1. nap: 1Móz 4 Káin és Ábel 2. nap: 1Móz 6-9 Noé bárkája 3. nap: 1Móz 28,10-22 Jákób álma 4. nap: 1Móz 37 József és testvérei 5. nap: 2Móz 7-11 A tíz csapás 6. nap: 2Móz
12 Az első páska 7. nap: 2Móz 14 Átkelés a Vörös-tengeren 8. nap: Bír 6-7 Gedeon, Isten harcosa 9. nap: Zsolt 106 Izráel hűtlensége és Isten hűsége 10. nap: Péld 3-4 A bölcs és a bolond útja 11. nap:
1Kir 21 Nábót szőlője 12. nap: Ószövetségi próféciák Krisztusról Ézs 9,1-6; 53 13. nap: Dán 3 A tüzes kemence 14. nap: Ézs 43-44 Prófécia a babiloni fogságból való kiszabadulásról</p>
<p></p>
<h4>Végül néhány jótanács:</h4>
<p>1.Határozd el, hogy minden nap legalább egy negyedórát fordítasz az Istennel való csendes együttlétre! Hogy milyen időpontot választasz, nem döntő, bár reggel és este a
legnyugodtabb. (ApCsel 17,11) 2.Olvass nyugodtan, ne fuss át rajta, hanem gondold végig az olvasottakat! (Zsolt 119,15.27.48.148) Egy fejezet (rész) elég egy napra. 3.Kérd Istent, hogy értesse meg
veled, amit olvasol! Senki sem tudja jobban megmagyarázni a Bibliát, mint az, akitől származik (Lk 24,45). 4.Ha gondolod, húzd alá azokat a részeket, amelyek fontosak a számodra, hogy később
könnyebben találd meg. 5.Amit olvastál, beszéld meg imádságban Istennel! Imádkozz és olvasd a Bibliát minden nap, mert ezáltal élő kapcsolatod lesz Istennel és megtapasztalhatod útmutatását (Zsolt
68,20; Róm 15,4). Az Ige nekünk, keresztyéneknek mindennapi lelki táplálék és segíti lelki növekedésünket (5Móz 8,2-3; Jn 6,31; 1Pét 2,2 ). A következő bibliai helyek különböző kérdésekben igazítanak
el. Ezt a kis útmutatót ne úgy kezeld, mint valami horoszkópot! A felsorolt igeversek szövegkörnyezete is fontos, így válhat hasznodra.</p>
<h4>MIT MOND A BIBLIA A KERESZTYÉN ÉLETRŐL?</h4>
<p>Állhatatosság Ef 6,10-18; 1Pt 5,8-10 Barátság Jn 15,12-17 Becsületesség Róm 12,17; Ef 4,28 Béke Istennel Róm 5,1-21 Bizonyságtétel Mt 5,13-16 Bizonyosság Jn 5,11-12; 6,37-40
Bűnbánat 1Jn 1,8-9 Család Ef 6,1-4 Ellenségek Mt 5,10-12.43.48 Elsődlegesség Mt 6,25-34 Engedelmesség Mt 7,24-29; Jn 15,10-14 Féltékenység és irigység Lk 15,25-32; Jak 3,13-18 Fiatalság Préd 12; 1Tim
4,12 Halál Jn 11,25-27; 1Thessz 4,13-18 Harag Mt 5,22-25; Jk 1,19-21 Hálaadás Kol 3,15; 2Thessz 3,6-13 Házasság 1Kor 7,1-11; Ef 5,21-33</p>
<p>Hit Mk 11,22-24; Zsid 11-12 Imádság Mt 6,5-15; Lk18,1-8 Ítélkezés Mt 7,1-5; Róm 14,4-13 Közösség ApCsel 2,42-47; Róm 12,9-16 Kísértés Mt 4,1-11; 1Kor 10,13 Megbocsátás Mt
18,21-35; Ef 4,31-32 Megelégedés Kol 3,16-17; Zsid 13,5-6 Nagylelkűség ApCsel 4,34-37; 2Kor 9,6-15 Nehézségek Mt 10,28-33; Fil 4,4-7 Nemi erkölcs 1Kor 6,9-20 Növekedés a hitben Jn 15,1-8; 1Pt 2,1-3
Szeretet Mt 22,34-40; 1Kor 13; 1Jn 4,7-12 Szelídség és alázatosság Jn 13,4-17; Fil 2,3-11; Mt 11,28-30 Türelem Jak 5,7-11 Üdvösség Ef 2,4-9; Tit 2,11-14 Vagyon Mk 10,17-31; 1Tim 6,7-12</p>
<h4>MIT MOND A BIBLIA A KERESZTYÉN HITRŐL?</h4>
<p>Bűn Róm 3,22-23; 1Jn 1,9 Bűnbánat Zsolt 51,1-6 Egyház Róm 12,4-5 Emberek 1Móz 2,7; Ézs 64,6; Zsolt 139,13 Élet Ézs 42,5; Jn 10,10 Föld Zsolt 24,1-2 Hit és cselekedetek Ef 2,8-10;
Jak 2,26 Isten 2Móz 34,6-7; 2Pt 3,9 Ítélet Róm 14,12; Jel 20,12 Jézus célja Jn 10,10; 1Pt 3,18 Jézus természete Jn 6,38-39; Kol 1,15-20 Róm 9,1-5; Fil 2,5-11 Jézus visszajövetele Mt 24; 1Thessz
4,16</p>
<p>Menny Jn 14,1-4; 1Pt 1,3-4 New Age, asztrológia, babona, ezoterika, okkultizmus, spiritizmus és egyéb tévtanítások 2Móz 20,1-6; Kol 2,8-10; Jer 10,1-5; 1Kor 10,20-21; 1Móz 3,4-5;
3Móz 20,6; 5Móz 18,9-14; Gal 1,6-9; Júd 3-4; Lk 21,7-9; 5Móz 18,21-22; Jer 14,14; 23,2; 2Kor 11,10 Ördög 1Pt 5,8-9; Jel 20,10 Örök élet Jn 3,16; 5,24 Pokol Mt 25,31-46 Szentlélek Jn 14,16-18; 1Kor
12,7-11 Társadalom Róm 13,1-7; Jn 17,14-19 Üdvösség ApCsel 4,12; Róm 10,9 Világvége 1Thessz 4,16-17; Jel 20,11-15</p>
<p></p>
<p></p>
<h4>OLVASD A BIBLIÁDAT, HA</h4>
<p>Aggodalmaskodsz Mt 6,25-34; Fil 4,6-7 Beteg vagy, fájdalmaid vannak 2Kor,12,7-10; Jak 5,14-16 Bosszút állnál (Haragszol) Róm 12,17-19; 1Pt 2,23 Döntened kell Róm 12,1-2; Jak
1,5-8 Elbuktál Zsid 4,14-16, Júd 24-25 Elveszettnek érzed magad Zsolt 107,4-9; Ef 2,12-13 Erőtlennek érzed magad 2Kor 12,9-10; Fil 4,12-13 Fáradt vagy Mt 11,28-30; 2Kor 4,16-18 Félsz Mk 4,35-41;
Zsolt 56,3-4. 10-11 Gyászolsz 1Thessz 4,13-18; Jel 21,3-5 Gyenge a hited Lk 12,22-31; Zsid 11 Hálás vagy Zsolt 100; Ef 5,19-20 Házasodsz 1Kor 7,8-11; Ef 5,22-23 Igazságtalanul megbántottak Zsolt
54,1-4; Lk 23,34 Imádkozni akarsz Jn 14,27; 1Jn 5,14-15 Kétségbeestél Mk 9,23-24; Jn 20,29-30 Kísértés ér Jn 8,34-36; Gal 5,19-23; 1Thessz 4,3-7; Ef 5,18 Magányos vagy Zsolt 23; 27,10-14; 2Tim
4,16-18; Jel 3,20 Mások felett ítélkezel Mt 7,1-5; Róm 14,10-13 Megkeseredtél Zsolt 73,21-28; 1Kor 4,5 Méltánytalanul bántak veled Lk 6,24-28; 1Pt 2,19-24; Zsolt 37,8-11.34 Nem tudsz elaludni Zsolt
4,1.6-8; Mt 11,28 Nyugtalan vagy Jn 14,27; Fil 4,4-7 Reménytelen vagy Zsolt 94; 121 Szidalmaznak Róm 15,3-4; 1Pt 2,23 Úgy érzed, messze kerültél Istentől Zsolt 139,1-18; ApCsel 17,22-30 Veszélyben
vagy Zsolt 118,6-9; Mk 4,37-41 Vétkeztél Lk 15,11-24; 1Jn 1,5-10 Zaklatott vagy Zsolt 9,9-10; Róm 8,28-39</p>
<p>Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et! Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et! Ha termékenyebb szeretnél lenni, hívd a Jn 15 -öt! Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et! Ha
aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6:19-34-et! Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91-et! Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et! Ha hitednek erősítésre van szüksége , hívd a Zsid 11-et! Ha
magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at! Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at! Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt 11:25-30-at! Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et! Ha
honvágyad van, hívd a Zsolt 121-et! Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et! Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs 1 -et! Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27-et! Ha elvesztetted a
bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at! Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn 15-öt! Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot! … Te is gyűjts még!</p>
<p>SÜRGŐS, ÉLETMENTŐ HÍVÓSZÁMOK Figyelem! Ezeket a számokat személyesen hívd, ne valamelyik asszisztenseddel! Minden vonal 0-24 óráig hívható. forrás: http://www.zarandok.hu/?
</p>
</div>
</main>
<footer>
</footer>
<script src="./js/jquery-3.1.1.slim.min.js"></script>
<script src="./js/tether.min.js"></script>
<script src="./js/bootstrap.min.js"></script>
</body>
<br>Partneroldalak: <br>
<a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="trhely domainregisztrci">Domain regisztrci tr s szerverszolgltatsok: domain domainnv trhely e-mail, imap, pop3</a><br>
<a href="http://www.webtar.hu" alt="trhely donainregisztrci">www.webtar.hu</a><br>
<a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br>
<a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br>
<a href="http://www.videok.hu" alt="Videk">www.videok.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvrium">www.antikvrium.hu</a><br>
<a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br>
<a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotk">www.fotk.hu</a><br>
<a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br>
<a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br>
<a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br>
<a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyjts">www.gyertyalang.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesrs.hu">www.helyesrs.hu</a><br>
<a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszrci s trhely">Domain regisztrci</a><br>