Arhívum

Első bejegyzés

Első bejegyzés

2006-06-15 Elindult Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapja.  

 

 

Georgiades Gábor emléktúra

Georgiades Gábor emléktúra

2006.06.11-én a Pest megyei szakosztályok emléktúrán vettek részt Georgiades Gábor halálának 2. évfordulóján Királyházán, megemlékezésül virágot, koszorút helyeztek el a tavaly felállított kopjafánál. A megemlékezést mindenki összekötötte egy jó kirándulással a ragyogóan szép időben. A mellékelt képek a Margita 344,2 TSE. túráján készültek.  

 

 

A MOL DUFI Természetbarát Szakosztályának emléktúrája

A MOL DUFI Természetbarát Szakosztályának emléktúrája

2006-07-01 MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2006. június 11-én 44 fővel vett részt a Georgiades emléktúrán. A túra Perőcsényből indult, Salgóvár, Kis-Hideg hegy, Nagy-Hideg hegy, Oltárkő, Nagy-Mána bérc, Királyháza útvonalon. 19 km-t és mintegy 800 m szintet küzdött le a csapat. Az idő kedvezett a túrázóknak. Különösen szép panoráma volt a Salgóvárról, a Nagy-Hideg hegyről, valamint a Nagy-Mána bércről. A Nagy-Hideg hegy Csóványos gerinc alatt megszemléltük az Oltár-kőt és a Szabó köveket. A Börzsöny leglátványosabb andezit konglomerátum sziklái ezek. A Georgiades Gábor kopjafájánál délután ½ 5 körül helyeztük el szakosztályunk emlékkoszorúját. Egy bosszantó dologgal azért szembekerültünk, a főerdésznek nagyon nem tetszett hogy az autóbuszunkat Királyházán parkoltattuk. Érdemes lenne a PTSZ-nek, vagy az MTSZ-nek a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékeseivel rendezni ezt a félig meddig megtűrt állapotot. A mellékelt fevételek (készítette: József László) elnevezése: 1. Georgiades Gábor kopjafájánál 2. Pihenő a Nagy-mána bércen Muskovics András szakosztályvezető  

 

 

Rákócziak földjén (Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály túra)

Rákócziak földjén (Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály túra)

2006-07-03 2006. június 16-18-án három napos Zempléni túrán vett részt a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának 36 tagja. Ezt a túrát felkészülési túrának terveztük a közelgő Székelyföldi jutalomtúrára való tekintettel. Az autóbuszunk 5 órakor indult Százhalombattáról. A túrát László tanyánál kezdtük meg az országos kék jelzésen. Az alábbi útvonalat tettük meg ezen a napon: László tanya (K) – Nagy-Milic (K,Z) – Tolvaj-hegy (Z ) – Pusztafalu – Füzéri vár (K+,KL) – Füzér (K) A megtett táv 10 km volt, a szint 500m. A túra egyik legszebb része a Tolvaj hegy sziklái voltak, ahol a riolit sziklák egy ritka fajtáját láthattuk. A sziklák ferde lapok sokaságából állt, mint egy soklapos sütemény. Füzér vára gyöngyszeme a Zempléni tájnak. Nagy örömet okozott a vár látványa, mivel a többségünk romos állapotban látta a várat. Végre megkezdődött az állagmegóvása! Sárospatak felé menet, ahol a szállásunk volt, megálltunk egy óra erejéig Füzérradványban. Megtekintettük a Károlyi kastély parkját. Jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy a kastély nagyobbik részét felújították. A park csodálatos az idős fáival, sokkal több időt lehetni eltölteni a bejárásával. A Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában volt a szállásunk, ahol a vacsoránkat is elfogyaszthattuk. A szállásra, vacsorára nem lehetett panaszunk, és mindehhez elérhető áron jutottunk hozzá. Vacsora után szabad program, legtöbben a Sárospataki vár környékét járták be. Szombatra beiktattunk egy keményebb túrát. Az útvonal: Telkibánya (P) – Potács ház (P) – Pálos kolostorrom (P) – Amadé vár romja (P) – Téglás-kő (P) – Cicés rét (P) – Sólyom-kő – Fehér-kúti vh. (P) – Szár-kő oldal (P) – Regéc (P) – Regéci vár (P,K) – Mogyoróska (K) A megtett táv 20 km, a szint 700m. Az idő továbbra is nyárias volt. Telkibányán megtekintettük az Ezüstfenyő Hotelt, egy-két túratársunknak kellemes emlékei fűződnek hozzá. A pálos kolostorrom falai még magasan állnak, kár hogy nem fordítanak energiát az állagmegóvására. Nagyon szép a panoráma az Amadé vár szikláiról, a Sólyom-kőről, és természetesen a Regéci várból. Itt említem meg, pedig sokat túráztam a Zempléni hegyekben, hogy keresztes viperát először láttam ezen a tájon, az Amadé várhoz való felmenetelnél. Ennek csak az a szépséghibája, hogy már nem élt! Csak remélni merem, hogy nem természetbarát okozta a halálát. Veszélyeztett hüllő fajunk, eszmei értéke 50.000.- Ft! A Regéci várnál is kellemes meglepetés ért Bennünket, végre elkezdték a vár állagmegóvási, helyreállítási munkáit. A falmaradványok most nagyon szépen követhetők, miután a felesleges fákat, bokrokat eltávolították a területről. Ez a Rákóczi ’fészek’ most az egyik leglátványosabb várromunk! Vacsora után ismét szabad program Sárospatakon. Vasárnap levezető túra lett tervezve, mivel a társaság nagyobbik felének hétfőn dolgoznia kell. Zemplén elég távol esik Százhalombattától. Az útvonal: Sátoraljaújhely (Z) – Magyar Kálvária (Z) – Cholnoky gejzírkúp (Z) – Látófa (K+) – Bányi nyereg (K+) – Pusztadélő (K+) – Kecskerágó (P) – Tengerszem (P) – Nagy Bot-kő (P) A megtett táv 15 km, a szint 350m. Egy-két pillantást vetettünk Sátoraljaújhely fő terére, és rögtön indultunk megtekinteni a Szár-hegyen levő felújított Magyar Kálváriát. Elovasva a márványtábláblákba bevésett városneveket, az idézeteket, Trianon után három generációval is megmozdul valami az emberben az igazságtalan békediktátum ellen. Kassa – Ungvár, hogy csak az első és az utolsó stációt említsem. Meredek volt a lemenet a Szár-hegyről. Változatos terepviszonyok közepette vezetett az útunk, mind melegebb időben. Említésre méltó a még mindig élő hatalmas Rákoczi tölgy, mely alatt egy negyedórás pihenőt tartottunk. Igen szép látvány a Megyerhegyi volt malomkő bánya, ahol a Tengerszem keletkezett. Nincs forrása, az összegyült csapadékvíz hozta létre. Kulturált a környéke, a meredek sziklaletörések mentén korláttal biztosították a zavartalan szemlélődést. Jól sikerült a három napunk. Jövőre visszatérünk Zemplénbe! A felvételek elnevezése: 1. Füzéri vár 2. Megyerhegyi Tengerszem 3. Regéc várának romjai (Megjegyzés: ennél több fénykép megtekinthető a szerény honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András szakosztályvezető  

 

 

Útvonalfestés Vácrátót-Sződ között

Útvonalfestés Vácrátót-Sződ között

2006-07-03 Az Erdőkertesi Természetbarátok Köre a korábban bejárt szakaszok (Kosd-Rád, Rád-Csörög vá.) után júniusban a Vácrátót-Sződ (13 km) közötti szakaszt járta be, és látta el új jelzésekkel. A munkatúra résztvevői: Járosi László, Járosi Linda és Bossányi Gyula. Munkájuk értékét az is növeli , hogy az általuk szervezett, és július 8-án megtartandó Corvin János emléktúra – melyet ezúttal is ajánlok mindenkinek – párhuzamosan nagyon sok feladatot adott nekik. A felvételeket Járosi László készítette. Notter Béla  

 

 

Kerékpártúra Szent György-hegy környékén

Kerékpártúra Szent György-hegy környékén

2006-07-19 Június 24-28-a között kerékpártúrát szervezett a Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület, ezen belül is Hardi Laci. A 36-37 fokos kánikula nem épp ideális idő a biciklizésre, ezért a napi programokat elsősorban az időjárás határozta meg. 1. nap. Ki vonattal, ki kocsival érkezett délután a Kisapáti környéki szálláshelyünkre (1. kép), egy szőlők között lévő szépen berendezett házba. Ezen a napon a heggyel jobbára csak lé formájában ismerkedtünk. 2. nap. A nagy meleg miatt úgy döntöttünk, hogy a hőséget a szigligeti strandon vészeljük át. A dűlőúton, majd kerékpárúton (2. kép), a félszigetet megkerülve, sok szép házat fényképezve értünk a strandra. A hőség csökkenésekor útra keltünk. Először a Szentháromság kápolnához mentünk fel, majd az Avasi tornyot (3. kép) néztük meg. Ezután bekerekeztünk Tördemicen és Lábdihegyen keresztül Badacsonyba. Itt szégyenszemre toltuk a biciklinket felfelé a Kisfaludy forráshoz, Szegedy Róza-házhoz (4. kép). Este parázson mindenféle finomságokat sütöttünk. 3. nap. Korán keltünk, hogy az erre a napra tervezett gyalogtúrát még délelőtt befejezhessük. Utunk a Lengyel kápolna, Tarányi-présház (5. kép), Oroszlánfejű kút (6. kép) mellett a K-, P-, K háromszög majd ismét a K sáv jelzésen a lenyűgöző szépségű Bazaltorgonákhoz (7-8. kép) vezetett.. Innen a Z sáv jelzésen értünk Kisapátiba, onnan pedig szálláshelyünkre. A déli, koradélutáni forróságban keményen sziesztáztunk. Estefelé – mikor a meleg elviselhetővé vált – Tapolcára biciklitünk, ahol az egyre szebb belvárosban (9. kép) szép sétát tettünk. Éjjel meglátogatott bennünket egy orrszarvú(bogár) és modellt űlt nekünk (10. kép). 4. nap. Ismét korán keltünk. Kerékpárral Tapolcán keresztül Diszelbe hajtottunk. Innen gyalogszerrel a Z sáv és kék L jelzésen sikerült a Csobánc várát (11. kép) bevenni. Ellenséget nem találtunk, annál inkább szép kilátást. Káptalantótin és Nemesgulácson keresztül értünk vissza Szent György-hegyre. 5. nap. 7 órakor indultunk. Először Szentbékkállára kerekeztünk. Alaposan bejártuk a Kőtengert (12-13. kép). Nagy élmény volt. Ezután Kékkúton megkóstoltuk a Savanyú-forrás finom vizét, majd Salföldre mentünk. Itt megnéztük a Természetvédelmi Majort és a szép népi házakat (14. kép). Ábrahámhegyen, Badacsonytomajon és Nemesgulácson keresztül értünk vissza a házhoz. Kitakarítottunk és elindultunkkocsival hazafelé. Útközben egy pár percre megálltunk Nagyvázsonyban a szépen felújított Zichy-kastélynál (15. kép). Mindent egybevetve: a hőség ellenére nagyon szép napokat töltöttünk el Szent György-hegyen és környékén. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

„MARGITÁSOK” A BIHARBAN – KERÉKPÁRRAL

„MARGITÁSOK” A BIHARBAN – KERÉKPÁRRAL

2006-08-11 Július utolsó hetében a 9 napos Bihar-hegyi kerékpártúrára 14 „Margitás” válalkozott. Útjukra elkísérte őket a Nagyváradi Sherpák Túracsapat 5 lelkes tagja is, akik egyben az egyesület barátai. Számtalan vízesést, barlangot cseppkőbarlangot, jégbarlangot néztek meg. A több mint 400 km kerekezéssel megismerkedhettek a Bihar-hegység ismert és kevésbé ismert látványosságaival. A mellékelt képek elnevezései a következők: 1. Átkelés a Sebes-Körösön 2. Kerékpáron a Jád- völgyében 3. “Taszajtás” az Istenek-havasára 4. Kannyoningolás a Szamos-bazárban 5. Sziklamászás a Galbina-kőközben Pálffy Tibor Kategória: Beszámolók  

 

 

„MARGITÁSOK” A XV. EKE VÁNDORTÁBORBAN

„MARGITÁSOK” A XV. EKE VÁNDORTÁBORBAN

2006-08-12 Az idei Erdélyi Kárpát- Egyesület vándortáborát Torockón rendezte a Kolozsvári Osztály. A „Margitásokat” 16-an képviselték. A részvevőknek 19 könnyebb-nehezebb gyalogos- és kerékpáros túra közül lehetett választani: kinek-kinek erönléti állapota szerint. Minden este élménybeszámolóval és egyéb kulturális programmal zárult a nap. A vállalkozó kedvűeket Erőss Zsolt a sziklamászás lehetőségeire is kioktatta. Mindannyian olyan jól érezték magukat, hogy már most eldöntötték, a jövő évi EKE táborban is jelen lesznek. Ezt valószinű Marosvásárhelyen rendezik. A mellékelt kép címe: Vacsora a Székelykő tövében. Pálffy Tibor Kategória: Hírek  

 

 

Székelyföld, jutalomtúra 2006.

Székelyföld, jutalomtúra 2006.

2006-08-13 A MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2006. július 8-a és 15-e között szervezte meg a szokásos évi jutalomtúráját. A cél: Székelyföld hegyeivel való ismerkedés. Szombaton reggel indult autóbuszunk Százhalombattáról. A szakosztályunk 46 tagja vett részt a jutalomtúrán. Menetközben felszálltak a tárnoki, érdi és budapesti tagjaink. Úgy terveztük, hogy magyar idő szerint legkésőbb Bálványosra érünk este 8 órára, a Vár panzióba, ahol a szállásunkat korábban lefoglaltuk. Nincs szerencsénk újabban az autóbuszokkal. A Georgiades emléktúránk során is volt problémánk, most is felmondta a szolgálatot a buszunk. A hűtővízünk elfolyt, vesztettünk vagy két órát. Királyhágó előtt megtörtént nagy nehezen a hiba elhárítása, de Királyhágó után a hütőrendszer belevegősödött. Újabb fél órát vesztettünk. Végül is éjjel fél 12 körül értünk Bálványosra. A Szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, mivel a szobakiosztás korábban elkészült. A vendéglátóink nem vették zokon a késésünket, gyorsan kihozták a vacsoránkat. 1 óra körül már mindenki mehetett aludni, hogy ’kipihenten ’ kezdje meg a bemelegítő túrát. 2006. július 9. Csomád – Büdös hegy Mindenki tudott volna még aludni egy keveset, de reggel 6-kor ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Tusnádfürdőre. Tervezett program: Tusnádfürdő-Vártető-Szt. Anna Menedékház-Szt. Anna tó-Nagy-Mohos- Bolondos gerinc-Bálványosfürdő Túratáv: 18 km Szint: 800 m Kisebb nehézségek árán megtaláltuk a Tusnádfürdőről kivezető kék jelzést. Hatalmas lucfenyők között, sziklás terpen vezetett fel az útunk a Vártetői nyeregbe. Itt megint gondjaink támadtak a jelzéssel, úgyhogy toronyirányt, szimat alapján indultunk fel a romokhoz. Később a jelzéssel is összeakadtunk. Felérve azt tapasztaltuk, se vár, se panoráma, az egész hegytető beerdősült, benőtte a gaz. Na se baj! Irány: a Szent Anna tó. Továbbra is szép erdőben emelkedtünk a Szent Anna tó kráter peremére. A kiépített balkonról korlátozott volt a kilátás a tóra. Szép látvány az alant levő ovális alakú tó, nem véletlenül Európa egyik leghíresebb geológiai képződménye. A camping környékén hatalmas tömeg töltötte a szabadban a hétvégéjét. Becslésem szerint vagy kétezer ember piknikelt. Lesétáltunk a tó melletti kápolnához, egyesek rögtön elindultak körbegyalogolni a tavat. Mások a lábukat áztatták a tóban, miközben egy-két csepp eső is esett. Szerencsére a dörgés villámlás ellenére ez a körzet kimaradt a zivatarból. A Nagy-Mohos csak vezetővel látogatható. Szerencsénkre úgy összeverődött a csapatunk, hogy a kráterből való felmenetel után rögtön mehettünk meglátogatni a lápot. Egyébként óránként indul a vezetés. A Nagy-Mohos is nagy élmény volt. Megmutatták az egyik kiépített helyen a ritka növényeket, az egyikük a híres kereklevelű harmatfű, mely rovarokkal táplálkozik. A szitakötőket is képes befogni, amint a megmaradt szitakötő szárnyak is bizonyították. A viperát csak képen tudta bemutatni a kedves vezetőnk. Kék kereszten folytattuk hatalmas bükkfák árnyékában az utunkat a Bolondos gerinc felé. A csúcs után éreztük hogy jobbra kellene indulnunk a Büdös hegy irányába, de jelzés sehol sem volt! Fél órát topogtunk egyhelyben, mikor az egyik vállalkozó szellemű turista társunk egy meredek lejtőjű tarvágás aljában megtalálta a kék kör jelzésünket. 20 m-re voltunk attól a helytől, ahonnan az elágazás elindult valamikor! Rögtön leértünk a Buffogó láphoz, és ez kárpótolt Bennünket az elvesztegetett idő miatt. Hihetetlen, hogy egymás mellett levő gázfeltörések miatti fortyogók színe más és más. Körülötte a már Nagy-Mohosnál megismert gyapjúsások fehér, pamacs-szerű termése volt látható. Az út hátralevő részében a jelzésekkel már nem volt problémánk. Útba ejtettük a Kis-Büdös barlangot, a nagy Torjai Büdös barlangot. Nem csalódtunk egyikben sem. Egyesek rögtön kipróbálták a jotékony hatásukat is. Persze órákig egyikben sem ajánlatos tartózkodni. 10-15 perc a javallott. A nagy barlangnál a kén kiválása pontosan mutatja az ’élet és halál’ szintjét. Egyik társunk erről saját tapasztalata alapján szeretett volna meggyőződni. Sikerült Neki! Ledugta fejét a sárga színt alá, vett egy lélegzetett, utána mint akit puskából lőttek ki, úgy ugrott ki a barlangból! A volt Kárpát Hotelnél értünk ki a Sepsibükkszád-Torja közötti útra. A szálláshelyünk felé menet még útbaejtettük a megmaradt Apor fürdő forrásait. Házigazdáink kitettek magukért, bőséges vacsorával vártal Bennünket. Az elmaradt előző napi alvásból most pótolhattunk egy keveset. 2006. július 10. Hargita, Mitács puszta A szokásos reggel 6-kori ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Tusnádfürdőre. A cél: ismerkedés Dél-Hargitával. Tervezett program: Tusnádfürdő-Nagy-Piliske-Jáhoros puszta-Mitács puszta-Újtusnád Túratáv: 18 km Szint: 800 m Szép idő mutatkozott. A hosszú túrára 23-an indultunk el. A többiek megismerkedhettek Tusnádfürdő nevezetességeivel, felmászhattak a Sólyomkőre, ahonnan pazar kilátás van a településre, a Tusnádi szorosra. Egy kis séta után megtekinthettük a Csukás tó környékét, melyet szépen rendbehoztak. A maszek világnak is meg van valahol a haszna. Nemsokára egy patak mellett vezetett fel a kék kereszt jelzésű útunk. A patak mellett rengeteg Teleki virág éppen virágzásban volt, a nappali lepkék legnagyobb örömére. A kis patak néhol teljesen elmosta az útat, hihetetlen ereje tud lenni ezeknek a magashegyi vízfolyásoknak. Mielőtt elértük volna a Hargita főgerincét, komoly kapaszkodót kellett leküzdeni a hatalmas bükkfák alatt. Meglepően kellemetlen, szeles idő fogadott Bennünket a főgerinc elérésekor. Csak annyit pihentünk, amíg az utolsó emberünk is felért és szusszantott egyet. A főgerincen való sétálás kellemesnek mondható. Lankás a főgerinc e szakasza, erdő és legelő váltakozva fogadja a nem túl nagyszámú túristát. Itt ismerkedtünk meg először a nyájat őrző kutyafalkák szokásaival. Hamar megtanultuk, hogy a legelő állatok közelében jobb a társaságnak közösen áthaladni. Ha a pásztorkutyák már körbevették az idegeneket és vadul acsarkodnak, meg kell állni, meg kell várni amíg a gazdájuk vissza nem hívja őket. A kutyák viselkedése tulajdonképpen érthető, csak közösen tudják elzavarni az okvetetlenkedő medvét, márpedig a Hargitában szép számmal fordulnak elő ezek a félelmetes állatok. Továbbra is váltakozva hol az erdőben, hol a lucfenyők között vezetett a jelzésünk. Az idő is mind kellemesebb lett. Mitács puszta előtt fehér zászpa mezőt kereszteztünk. Sok kosbort is lehetett látni itt, van aki kiélte a fotózási tudományát. Mitács puszta legelőjén elheveredett a társaság. Ejtőztünk vagy ¾ órát az erdőszélén. Van akit elnyomott az ózondús levegő, van aki a táplálkozást választotta. Ismét a gyaloglásé lett a főszerep, hamar megtaláltuk a lefelé vezető jelzést. Egy patakvölgyben ereszkedtünk le a főgerincről. Ezen a szakaszon is láthattunk kosborokat. Az erdő elhagyásakor meglepődtünk, milyen messze van még a mai cél. Mivel a Hargita átlag több mint 20km szélességű hegység, hosszú időbe telik a főgerinc elérése a falvakból, és természetesen a lejövetel is hosszú. De hát ezt a távolságot is leküzdöttük, és azt vettük észre, hogy az Olt hídját tapossuk. A hídról dél irányba tekintve a Csomád hegy körvonala köszöntött Bennünket. Újtusnádon gyorsan megtaláltuk a buszunkat, egy jó óra múlva elértük a szálláshelyünket. A szokásos fínom vacsoránkat a gyors zuhanyozás után elfogyasztottuk, és mindenki nyugovóra térhetett. 2006. július 11. Központi-Hargita A reggeli menetrendnek megfelelően 6-kori ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Hargitafürdőre. A mai cél: ismerkedés a Központi-Hargitával. Tervezett program: Hargitafürdő-Csicsói Hargita-Madéfalvi Hargita-Madarasi Hargita menedékház-Madarasi Hargita-Szökő patak völgye-Csíkmadaras Túratáv: 28 km Szint: 800 m Ma is jó időre volt kilátás . A hosszú túrára, mely a jutalomtúra legnehezzebikének igérkezett, 17-en jelentkeztek. A kimélőbb túrán résztvevők Hargitafürdőről Piricske érintésével Csíkcsicsóig meneteltek, Ez is volt vagy 15km, és egy kis szint is tartozott hozzá. Hargitafürdőn is meglátszik az új idők szele. A régi szállodákat, moteleket itt is kezdik felújítani. Sok embert itt sem lehetett látni ettől függetlenül. Elindultunk a sífelvonó mellett, hogy a szinteket kezdjük legyürni. Az ösvény folyamatosan felfelé haladt a lúcosban. Egy jó órai kapaszkodás után azt vettük észre, hogy a Csicsói Hargitát elhagytuk a jellegzetes átjátszó tornyaival együtt. A főgerincen elkezdődött a füves tisztások sorozata. Az egyiken, az 500m szint leküzdése után rövid pihenőt tartottunk. A tisztáson rengeteg virágot lehetett látni, mintha most lenne a legszínesebb a Hargita. A főgerinc könnyen járható, amint azt az előző napon is tapasztalhattuk. A lúcosok váltogatták egymást a füves tisztásokkal. Persze itt is találkoztunk, ebben a magasságban az ember tevékenységével, elég sok részen termelik ki az erdőt Csak bízni lehet benne, a természet rendbe hozza az emberi beavatkozás által okozott károkat. A főgerincen többször megpihentünk, tartottuk magunkat az előzetesen kikalkulált menetidőhöz. A Rákosi Hargitát balról elkerültük, és innentől kezdve füves térségen keresztűl vezetett az útunk. Előttünk kibukkant a Madarasi Hargita, de mi lementünk a Madarasi Hargita menedékházhoz. Itt is komoly építkezések folynak. Nem csoda, hiszen személygépkocsival (aki nem sajnálja az autóját) most is fel lehet jönni a majd 1800m magas menedékházig. Akik nagyon szomjasak voltak, ihattak egy sört. Találkoztunk itt Csíkszeredai diákokkal, kik egy hetes kerékpártúrájukat megszakítva a mai napot a gyalogos túrizmusra áldozták fel. Félórai pihenő után a csapat nekiindult ’meghódítani’ a Hargita legmagasabb pontját, a Madarasi Hargitát. Nem túl sok szint volt hátra, mintegy 100 m. A füves, lapos tetőn kopjafák tömege fogadott Bennünket. Magyar városok, otthoni szervezeteknek is volt kopjafája az Erdélyiek mellett. A kopjafák ’rogyadoztak’ a piros-fehér-zöld szalagoktól. Sokkal jobban megmaradt a székelyekben a magyar történelmünk, és ez a külsőségekben is megmutatkozik. A látvány hatására az ember ilyenkor kissé magábaszáll, és elgondolkodik azon, igazából ki is a magyar, az aki magyarul beszél, vagy az aki ezt át is érzi. Rövid beszélgetésekből azért hamar kiderült, hogy az ittenieknek nagyon rosszul esett a nemrégi népszavazás, kissé megtagadottaknak érzik magukat. Hozzáteszem, Velünk, és nyilvánvalóan a hozzájuk látogatókkal ezt soha nem éreztetik, és örűlnek hogy mind nagyobb számban keressük fel Őket. Talán a jövőjük is függ ettől, hiszen az adottságaik alapján akár egy mini Svájc is lehetne a térségből. E kis eszmefuttatás és a félórai pihenő után folytathatjuk az utunkat. Illetve csak folytattuk volna, ha a kék háromszög jelzés létezne a valóságban. A nemrég kiadott térképen szerepel a jelzés, teljesen logikusan a Szökő patak völgyében vezet le Csíkmadarasra. Akárhogy is kerestük a tetőről levezető utat, az ösvény mindig felszívódott a borókásban. Mivel a tetőről jól látszódott az általunk hőn áhított völgy, visszamentünk majdnem a Rákosi Hargitáig, és iránymenetet vettünk a lúcoson keresztül. Néha elkaptunk egy fiatalosabb részt is, ahol igen lassan haladhattunk csak. A szimatunk nem csalt meg minket, félórai tekergés után ráakadtunk a patakunkra. Vagy 6km-t mentünk lefelé a patak mellett, az út is mind jobb lett, persze az erdei utakhoz viszonyítva. Igen kellemes volt a lemenetel, a csobogó patak mellett szép virágokat lehetett látni, illetve fotózni. Az erdőből kiérve láttuk, hogy még vagy 5km hátra van. Elporoszkáltunk egy másfél órát, amíg elértük Csíkmadarast. Itt cserbenhagyott a szimatunk. Nem találtuk meg a buszunkat. Mivel a főút mellett nem tudott parkolni, bement egy mellékutcába. Persze mi a falu másik felén kerestük. Mivel igen fáradtak voltunk ahhoz hogy visszagyalogoljunk a falu másik részébe, elővettük a mobil telefonunkat, a mai idők sokat szidott, de sokszor igen hasznos készülékét, és áthívtuk a buszt. Mindenki alaposan elfáradt, a rövidebb túrán résztvevőket is beleértve. Ők már a buszon tartózkodtak. Másfél óra buszozás után elértünk a szálláshelyünkre. Gyors zuhanyozás, utána vacsora. A fáradtabbak nyugovóra tértek, a pihentebbek a medvelest választották. A szálláshelyünk mellett, ketrecben 2 medvét tartanak kis koruk óta, itt nevelték fel őket, de az igazi látvány a szürkületben a vad medve megpillantása. Majdnem menetrendszerint 9 és 11 órakor jelentek meg egy kis élelem reményében a medvék, a ház körül vonyító kutyák ellenérzése mellett. 9-kor általában a kisebbik, 11-kor az idősebb medve jelent meg. Valószínű ehhez egy kis szoktatás is kellett, az ételmaradékok kiszórása tette ilyen pontossá a macikat. Ha nem volt ételmaradék, akkor a kukák szétdobálásal kerestek maguknak ételt a vadak. Mindezt 10-15 m-ről lehetett végignézni! 2006. július 12. Gyilkos-tó, Békás-szoros A menetrend a szokásos: 6-kor ébresztő, 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Gyergyószentmiklós irányába. A mai cél: ismerkedés Erdély egyik legnagyobb, egyben a legkönnyebben megközelíthető látványosságával, a Gyilkos-tóval és a Békás-szorossal. Tervezett program: Séta a Békás-szorosban Túratáv: 10 km Szint: 200 m Ez a nap igazából pihenőnapnak lett szánva, a tegnapi kimerítő nap után. Mindenki eljött ismerkedne a Békás-szoros szépségeivel. Mintegy három órás buszozás után felértünk a Pongrácz tetőre. A szerpentinező útról csodás a panoráma Gyergyószentmiklós irányába. Az utat nagy ütemben javítják, új aszfaltburkolatot kap az Erdélyt és Modvát összekötő főút. A tetőről majd olyan meredek, szerpentinező az út mint felfelé volt. A Gyilkos-tó melletti parkolóban álltunk meg buszunkkal. 10-15 perc erejéig pillantást vetettünk a tóra, mondván visszajövetelkor majd körbesétáljuk. Maga a tó 1837-ben keletkezett. A Gyilkos-kő oldala lecsúszott és elgátolta a Békás patakot. Persze annak idején és még utána is jóval látványosabb volt a tó a lábon álló fenyőkkel, később is jóval magasabbak voltak a fák csonkjai, mint jelenleg. Persze a tónak meg van számlálva a hátralevő ideje, hiába építettek ülepítőt a tó elé. A feltöltődés miatt az életét 60-80 évre becsülik. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest feltűnő a környék rendezettsége, még új szállodát is építettek a régi épületeket is kezdik rendbehozni. Elkezdtük a sétánkat lefelé a Békás patak mellett. Szerencsére az úton elviselhető volt a forgalom. A sziklák mind magasabbak, amint jobbra-balra tekinget feje fölé az ember. A patak sietve halad lefelé, a mederben látható sziklák láttán fel sem merül a fejekben, hogy komolyabb vízmennyiség esetén játszi könnyedséggel gördülnek tova a víz ereje által. Nemsokára elértük az alagutat. Egymás mellett van a régi és az új. Az új alagút sima, vasbeton fala nem egészen illik a Békás-szoros szikláihoz, de az emberi tevékenységhez az alagútkészítés is hozzátartozik. Szerencsére meghagyták mellette a régit is gyalogos átkelőnek. Az alagúton átérve rögtön megálltunk. Mintha a pokol tornácán állnánk, lenézve a szerpentineket láthattuk magunk előtt, fejünk felett pedig az Oltárkő szirtje magasodott, kereszttel megjelölt csúcsával. Az átkosban természetesen a kereszt helyett vörös csillag ’diszítette’ a csúcsot. Itt mindenki kötelezően próbál minél több fényképet készíteni a panorámáról, de valójában nehéz is betelni a látvánnyal. Itt elő kellett venni az esőköpenyeinket, egy ideje már dörgött, amiból gyorsan keletkezett egy kis zivatar. Mint a Rejtő Jenő elveszett idegenlégiója, úgy masíroztunk lefelé egyen esőköpenyeinkben. Mire a szoros végére értünk, az eső is elcsendesedett. Egy kis pihenő után elindultunk visszafelé a Gyilkos-tóhoz. Most már többet láthattunk a fejünk felett levő sziklákból is. Egyesek emléktárgyat vásároltak a megszaporodott bazároknál. Közte havasi gyopár is volt, amely nagyon megfogyatkozott az eredeti termőhelyén, és természetesen itt is régóta szigorúan védett. Bennem bújkált a kisördög, csak megkérdeztem az egyik fiatal gyerektől, honnan való a gyopár. Azt a választ kaptam amit vártam: a kertjükből, mivel nagyban termesztik. Hát igen, ha az ember naív lenne, talán el is hinné. Felfelé menet már jobb képeket lehetett készíteni, annak ellenére, hogy az idő nem derültki, csak nem esett az eső. A szerpentinekhez közeledve meglepetten vettem észre a falumbeli gyerekeket. Egy buszravaló tanulósereg egy pár felnőttel éppen lefelé tartott a Békás-szorosban. Rövid üdvözlés után mindenki folytatta az útját. Hát ilyen kicsi a világ! Szinte hihetetlen, milyen helyeken képes az ember ismerősökkel találkozni. Mire felértünk a Gyilkos-tóhoz, ismét eleredt az eső, úgyhogy a körbesétálásból semmi sem lett. A kitartóbbak azért az eső ellenére is lementek a partra, hogy egy-két képet készíthessenek a tóról. Az idő gyorsan eltelt, indultunk vissza Bálványosra. Gyergyószentmiklós Főterét csak az autóbuszból láthattuk, pedig az eredeti terv szerint egy órai városnézés be volt tervezve. Kissé késésben is voltunk, meg szemerkélt az eső is, úgyhogy folytattuk az utunkat. Viszont megálltunk Madéfalván, emlékezni a székely SICULICIDIUM-ra. 200 székelyt öltek meg itt 1764.01.07-én a császáriak, mivel nem akartak betagozódni az újonnan szerveződő határőrségbe. Csíksomlyón, a híres búcsújáró templomnál álltunk még meg egy félórára. Impozáns méretű a barokk templom, nagyon szép a belső berendezése is. A csodatevő Mária szobrot mindenki közelről megnézheti, több mint 2 m magasságú. Valószínüleg még Hunyadi János ajándékozhatta a csíki székelyeknek, illetve a ferencesrendi kolostornak a törökök fölötti győzelme miatt, mivel a győzelmét Mária közbenjárásának tulajdonította. A templom előtt még egy kellemes meglepetés ért Bennünket, itt találkoztunk az ismert dévai Csaba ferences atyával. Az autóbuszba gyorsan be kellett szállnunk, mivel sötét fellegek közeledtek nagy sebességgel, pillanatokon belül megeredt a zápor, villámlások, dörgések közepette. Hazafele menet az Alcsíki medence felett teljesívű szivárványban gyönyörködhezzünk, néha dupla szivárványt is lehetett látni. A vacsorázás időben megtörtént. Egyesek ágyba, mások menetrendszerűen medvelesre mentek. 2006. július 13. Hargita, Lucs környéke Az eddig megszokottak szerint 8-kor indult a busz Csíkszereda felé, hogy onnan elérjük a kiindulási pontunkat, Tolvajos tetőt. Ma ismét a Hargita főgerince a cél. Tervezett program: Tolvajos tető-Karos puszta-Tekerő pusztája-Édesvíz pusztája-Hirtelen puszta-Lucs tőzegláp-Szentimrei Büdösfürdő-Bánya patak völgye-Csíkszentimre Túratáv: 22 km Szint: 500 m A Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő műút kiváló minöségű. 2 órán belül elértük a Tolvajos tetőt. Napsütéses idő fogadott Bennünket. 18-an vállalkoztak a mai túrára. Mai napon sok variáció volt a nap hasznos eltöltésére. Tizenöten a Büdös hegy részletesebb felfedezésére mentek. Heten Bálványosfürdőn maradtak feredőzni és mofettázni. Hárman Csíkszeredát járták be. Egy kis kezdeti bizonytalanság után gyorsan megtaláltuk a főgerinc kék jelzését, és elindultunk felfelé. Nagy füves területeken haladt az útunk. Időnként visszatekintve a Tolvajos tető másik oldalán Hargitafürdő kaolin bányáját láthattuk, valamint a Csicsói Hargita átjátszó tornyait. Mindenütt sok virágot lehetett látni a természetfotósok nagy örömére. Időnként öreg lúcos erdőben is vezett az ösvényünk. A túra kiírásból láttuk előre, hogy a mai napon többször is fogunk találkozni legelésző csordákkal, és a velejáró pásztorkutya csapattal. Ez bejött! Háromszor is volt szerencsénk végig hallgatni a kutyák csaholását, nézni a vicsorgó pofájukat. A már bevált szisztéma szerint együtt maradt ilyenkor a csapat, türelmesen kivártuk amíg a gazdájuk hol jó szóval, hol a botjának használatbavételével vissza nem parancsolta a kutyáit. Dél körül egy kis pásztorszállásnál a csapat megpihent, megebédelt. Egy félórai pihenés után a csapat összeszedelőzködött, elindult továbbfolytatni az útját. Közben dörögni, villámlani kezdett, el is eredt az eső. Egy fa alatt gyorsan előszedtük esőköpenyeinket és folytattuk utunkat. Nemsokára megpillantottuk a Lucs tőzeglápot. 1000 m felett alakult ki a láp, egy régi káter feltöltődésével. A növényzete hasonló az első túranapon megismert Nagy-Mohos tőzegláppal. Közelebbről nem tudtuk megismerni, talán a lápot jobban ismerő helyi vezető tudott volna érdekességeket mutatni a lápról. Nemsokára köves útra tértünk, amely kapcsolatot teremt Csíkszentkirály és a Baróti medence között. Erről az útról lehet a Büdösfürdőt elérni. Időközben az eső is alábbhagyott, beértünk a lakott részre. Ezt persze az orrunkkal is rögtön megéreztük. A kénhidrogén jellegzetes szaga mindenhol érződött. Mivel az eredeti tervünkhöz képest késésben voltunk, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel a Bakratás tetőig, hanem rövidítünk, és a Bánya patak forrásainál lyukadunk ki. Ehhez útbaigazítást is kaptunk az egyik helyi lakostól. Valóban jó instrukciókat kaptunk, 20 perc alatt leértünk Bánya patakhoz. Igaz, pár helyen nagyon meredek, az esőtől csúszós volt az út. Felnéztünk a völgyfő irányába, és azt tapasztaltuk, hogy az út patakmederré változott, ahol most is nagymennyiségű víz hömpölygött lefelé. Valószínüleg úgy jártunk volna ismét, mint a Madarasi Hargitáról lejövet alkalmával. Jelzést egyetlen egyet sem találtunk, de mivel bíztosak voltunk magunkban, elindultunk lefelé a patakot kisérve. Több mint 5 km-t gyalogoltunk a patak mellett, majd a patak elhagyása után kiértünk a füves területre. Több falut is láttunk magunk előtt, csak találgatni tudtuk, melyik lesz a mi célállomásunk. A szokásos hosszú poroszkálás után elértük a falu szélső házát. Még mentünk vagy 4 km-t, kereszteztük az Oltot. A templomnál megláttuk az autóbuszunkat. Készítettünk még egy-két képet a templomról, aztán elindultunk vissza a szálláshelyünkre. Másfél óra alatt haza is értünk. Vacsora, medveles az eddigiek szerint. 2006. július 14. Csíki havasok Ismét a megszokott 8-kor indult autóbuszunk a jutalomtúránk utolsó túrájára. Cél: Ismerkedés a Csíki havasokkal. Tervezett program: Nyergestető-Balázs dombja-Cecele-Gorgán tető-Bálványos vár-Bálványosfürdő Túratáv: 14 km Szint: 400 m Tusnádfürdő, Csíkkozmás útvonalon 1 óra alatt elértük a Nyergestetőt, a kiindulási pontunkat. Mai napunk levezetésnek volt szánva. 43-an vállalkoztak a túrára. Hárman a Bálványosfürdői ejtőzést választották. Amint kiszálltunk a buszból, kopjafaerdő fogadott Bennünket. 1849. augusztus 1-én Gál Sándor honvéd tábornok 200 székely társával védte ezt a helyet a hatalmas túlerőben lévő császári és cári sereg ellen. Több mint száz székely vesztette életét a csatában. Az emlékműről még annyit el kell mondani, azon kevesek egyike melyet a módszeres emlékmű megsemmisítések elkerültek. Az emlékművet Bukarestbe költözött székelyek építtették a milleneum környékén, 1897-ben. A szemlélődés után elindultunk az idei év utolsó Erdélyi túrájára. A meredek kapaszkodó után az egész napra jellemző, kellemes túrában volt részünk, már ami a szinteket illeti. Jobbára az egész gerinc füves, föl-le sétálgattunk a dombokon. Természetesen itt is találkoztunk pásztorokkal, nyájakkal, a nyájakat örző kutyafalkával. A nyájakkal együtt az egész család kiköltözik a hegyre, a kialakított szálláshelyük szemünkben összetákolt kalyibáknak, fészereknek tünnek. A család tagjai között láthatóan igen racionálisan el van osztva a feladat, ki főz, ki a füvet kaszálja, ki forgatja a levágott füvet, ki vigyáz az állatokra. Mindenesetre a miáltalunk megszokott élettempóhoz képest idillinek tűnik az életvitelük. Egy enyhe balkanyar után feltünt előttünk a Cecele kopasz, füves csúcsa. 50 m-es kapaszkodó után már fel is értünk a csúcsra. Tökéletes a körpanoráma a Cecele tetejéről! Előttünk a Kászoni, a Csíki medence, Csomád, Büdös hegy, kissé távolabb a Hargita gerince nyugatra és északra. Keleten a Kárpátok íve zárja le a panorámát. Leheveredtünk egy órára, elfogyasztottuk a hozott elemózsiánkat. Maradtunk volna talán tovább is, de kelet felől mind sűrűbben dörgés hallatszott, fekete fellegek kezdtek gyülekezni az égen. Jobbnak láttuk ha elindulunk lefelé. Még így is tíz percen belül elkapott bennünket a kiadós zápor. Az utóbbi három nap már hozzászoktatott az esőkabát használatához. Gorgán tető érintésével egy gerincen, kellemes ösvényen értük el a Bálványosi várromot. Az eső is alább hagyott. A Bálványosi vár az Árpád korban épült. Az Apor család évszázadokon keresztül birtokolta. Nagyon szép innen a panoráma Bálványosfürdőre. A Bálványosi vár legendája megihlette Jókai Mórt és Benedek Eleket is. Az 1970-es földrengés ledöntötte az öreg torony egy részét, most csonkán uralkodik a hegytetőn. Sajnos a rom eléggé elhanyagolt állapotban van, ráférne egy alapos állagmegóvás, vagy minimálisan a vár területének a kitisztítása. Meredek lemenetel következett ezután az öreg bükkösben. Kissé csúszott is az eső következtében az ösvényünk. Hazafelé menet még megtekintettük az Ibolya fürdőt. Mai nap mindenkinek jutott bőven ideje rendbe tenni magát a vacsorához. A vacsora meglepetés volt számunkra, pedig eddig sem lehetett panaszunk a kapott ételekre. Egyesek a fatál kihozatalakor arra tippeltek, hogy négyszemélyes az adag. Később a fülük is kettéállt, amikor egyedül kellett megbirkózni az adaggal! A vendéglátóink alaposan kitettek magukért, ezúton is megköszönöm Nekik a távolból. Este lefekvés előtt mindenki készülődött a másnapi hazajövetelhez. A kitartóbbak megint medvelesre mentek. Éjfélig a fiatalabbak, na meg azok akik annak érezték magukat, még egy alapos diszkózást is tartottak a búcsú nap alkalmából. 2006. július 15. Hazautazás A már megszokott időben keltünk reggel fel. A reggeli is a szokásosnak megfelelően bőséges volt. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Nyolc óra után pár perccel elindult a buszunk, hogy a ttöbb mint 700 km-es utat megtegye. A busszal nem volt semmi probléma, nem úgymint idefelé. Sofőrjeink a biztonság kedvéért az előző nap még jól átvizsgálták. Most Székelyudvarhely felé mentünk, annak érdekében hogy Korondon a maradék pénzünket elkölthessük. Persze inkább az apró-cseprő ajándékok megvétele miatt módosult az útvonalunk. A határon, akárcsak idefelé kulturáltan haladtunk át. Éjjel 11 órára mindenki hazaért. Hazafelé egyesek már azon gondolkodtak, jövőre hova kellene megszervezni a jutalomtúrát. Erre még van időnk, előttünk még a tervbe vett őszi túrák vannak hátra. Nem a reklám helye, ahogy mondani szokták, A Bálványosfürdői Vár panzióban nagyon jó ellátásban volt részünk. Az elmúlt időszakban, akik megnézték a jutalomtúráról készült képeinket, páran már kérték a panzió címét, elérhetőségét. Nyugodt szívvel tudtam Nekik ajánlani. Gondoljátok el, ősszel milyen szép lehet a bükkős, pár napot akkor kellene eltölteni a környéken! Végül is nem a világ végén van, személygépkocsival nem tart annyi ideig az út, mint autóbuszzal! (Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a Szakosztályunk honlapján. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András, szakosztályvezető A csatolt fényképek Kutasi Zsuzsa (KZS), Pluhár Csaba (PCS) és Pálmai Attila (PA) képeiből lettek kiválogatva. 01. Szt. Anna tó (PA) 02. Nagy-Mohos (PA) 03. Kereklevelű harmatfű (PCS) 04. Buffogó láp (PCS) 05. Dél-Hargita gerincén (PCS) 06. Panoráma Tusnádfürdőre (PCS) 07. Irány Mitács puszta (PCS) 08. Csíki medence (PCS) 09. Madarasi Hargita (PA) 10. Szadaiak keresztje (PA) 11. Madarasi menedékház (PCS) 12. Útkeresés (PCS) 13. Gyilkos tó (PCS) 14. Oltárkő (KZS) 15. Békás szoros (KZS) 16. Madéfalvi emlékmű (PCS) 17. Csíksomlyó, Mária szobor (KZS) 18. Hargitai panoráma (PA) 19. Rövid pihenő (PA) 20. A főgerincen (PA) 21. Panoráma (PA) 22. Nyergestető, kopjafa erdő (KZS) 23. Nyergestető, emlékmű (PCS) 24. Csomád, Hargita a távolban (PA) 25. Pihenő a Cecelén (PA) Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdőkertesiek Kalotaszegen

Erdőkertesiek Kalotaszegen

2006-08-29 Az Erdőkertesi T.S.K. nyáron Erdélyben töltött tíz napot. E rövid idő alatt Kalotaszeg nevezetességeivel ismerkedtünk meg. Többek között sok református templomot, kopjafás temetőt kerestünk fel az alábbi településeken: Magyarvalkó, Farnos, Körösfő, Kalotaszentkirály, Kalotadámos, Magyargyerőmonostor, Magyarkiskapus, Váralmás. Résztvettünk a Vigyázó 57, Zsobok 25 és a Kós Károly 25 teljesítménytúrákon. Megnéztük a Tordai-hasadékot, a Körös-szorost barlangjaival és sziklafalaival, elmentünk a tordai sóbányába, és megismerkedtünk Kolozsvár nevezetességeivel. Augusztus 20-i ünnepségen mély hazafiasságot és szenvedélyeket láttunk. A búcsúzás az út végén fájdalmas, de nagyon emlékezetes marad magunk és vendégszerető barátaink között. A képek készültek: 1. Vigyázó csúcs 2. Körösfő: Vasvári kopjafa 3. Rekiceli-vízesés 4. Magyar-barlang, Körösrév 5. Kalotadámos 6. Tordai-hasadék 7. Kalotaszentkirályi népviseletben 8. Sztána: Kós-villa Járosi László Kategória: Beszámolók  

 

 

Biai túra

Biai túra

2006-09-26 2006. augusztus 28-án, a Biai dombokra vezetett túránk, hogy a jutalomtúra utáni hosszabb nyári pihenő után bemelegedjen a társaság az őszi programunkra. 40-en vettünk részt ezen a túrán. Bár majd minden évben felkerestük a Biai dombokat (hegyeket?), de minden alkalommmal azért találunk újdonságot is ebben a kicsi területben. Az alábbi útvonalat jártuk be: Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya – Kő-hegy – Biai erdő –Tárnok, Öreghegy Túratáv: 18km Emelkedő: 200m Mivel elegen jelentkeztek a túrára, a kezdőpontra busszal, a biatorbágyi sportpályához autóbusszal mentünk át. Korábbi években az odamenetelt tömegközlekedéssel oldottuk meg, meg egyénileg, ki hogy tudta megszervezni az odamenetelét. Igazából nem került több pénzbe ez a megoldás sem, és még időt is takarítottunk meg. Fél nyolckor indult Százhalombattáról az autóbuszunk. Összeszedtük a tárnokiakat, érdieket, alig háromnegyed óra alatt Biatorbágyon voltunk. Érden, Biatorbágyon alapos felfordulás volt, mindenhol építik az utakat, járdákat rohamtempóban. Ha évente lenne helyhatósági választás, akkor bíztosan pár év alatt elhagynánk Ausztriát meg a többi nyugati országot! Még hárman csatlakoztak hozzánk Biatorbágyon, akik egyénileg oldották meg az odautazásukat. Első rövid pihenőnket a Szily kápolnánál tartottuk. Kivételesen a helyreállított kápolna falai nem voltak összefirkálva, úgy látszik megint rendbetették az utóbbi évben. A jelzett utat elhagytuk, és egy kis kerülővel, némi bizonytalankodás után felmásztunk a Kőorr gerincére. Ezt a gerinc szakaszt nem érdemes kihagyni, innen majdnem teljes körpanorámában lehet része az ide feljövő túristának. Tiszta, napos időt fogtunk ki, látható volt, az új logisztikai központ az M1-es mentén, a régi falu a halastó rendszerrel együtt, na meg a távolabbi falvak nyugati irányban. A Kőorron hosszabb pihenőt tartottunk. Néhányan az elemózsiájukat pusztították, mások napozotak egy keveset a sziklán. A pihenő után folytattuk utunkat. Előbb egy meredek lemenetel, majd a szokásos négykézlábas felmenetel a szomszéd gerincre. Esős időben kiváncsi lennék erre a szakaszra, ki hogyan tudná leküzdeni ezt az alig 70m-es kapaszkodót! Kimondottan jólesett az erdő fái alatt túrázni. Ezt csak igazán akkor érzékeltük, mikor kiértünk a hegy füves területére. Neki kellett vetkőzni a meleg miatt. A két csapatra feloszlott társaság össze lett gyüjtve, és indulhattunk Érdparkváros irányába a fennsíkon. Végül is ez a terület a Tétényi fennsík legdélibb végződése. Elértük a szélső házakat. Rengeteg új ház épült az utóbbi években ezen a sziklás, talajnélküli területen, az infrastruktúra minimális, de a szemét félelmetes mennyiségben a környéken! Kereszteztük az M7-est, és pár perc múlva a Tárnoki Öreghegyen bandukolhattunk. Előtte még megnéztem a Fundoklia szakadék kezdetét, hátha mellette el tudnánk menni. Védett terület, de a szeméttől gyakorlatilag innen megközelíthetetlen! Valamikor, a tanácsi rendszer idején a budapesti szeméttel akarták feltölteni, de akkor ez a jobbérzésü emberek tiltakozása miatt nem sikerült. Manapság a felelőtlen emberek fogják teljesen tönkretenni ezt a látványos szakadékot. Több mint 10 országosan védett virág található meg ezen a kis helyen. (turbánliliom, bíboros kosbor, törpe nőszirom, szártalan csüdfű, sárga len, kunkorgó árvalányhaj, stb.) A túra végét pincelátogatásokkal zártuk, egybekötve természetesen borkostolással. Az Öreghegyi Muskovics pince után az Újhegyi Völgyi pince következett. Innen mindenki maga oldotta meg a hazautazását. A kitartóbbak a Kurcz pince meglátogatásával zárták a napot. Jó kis bemelegítés volt az őszi túrákra. (Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Tóth Zoltán (TZ) és József László (JL) készítették) 01. Nézelődés a Szily kápolna környékén (TZ) 02. Tétovázás a réten (JL) 03. Biatorbágyi panoráma (JL) 04. Pihenő a Kőorr szikláján 1. (TZ) 05. Pihenő a Kőorr szikláján 2. (JL) 06. Pihenő az M7-es érdi felüljárójánál (TZ) 07. A tárnoki Öreg-hegy pincéinél 1. (JL) 08. A tárnoki Öreg-hegy pincéinél 2. (JL) 09. A Völgyi pince belseje(JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Túra a Bükkben

Túra a Bükkben

2006-10-01 2006. szeptember 9-én Bükkben túráztunk, megkezdve az őszi túrák sorozatát. 36 fő vett részt a túrán. Két túra lehetőség közül lehetett választani: 1. variáció: Cserépfalu – Hór-völgy – Kis-rét – Odorvár – Szt. Erzsébet forrás – Büdös-kút-tető – Tárkányi orom – Várhegy – Vár-kút – Bükkös völgy – Síkfőkút Túratáv: 18km Emelkedő: 600m 2. variáció: Szomolya – Leány-tó – Király-rét – Czakó-tető – Ibolyás-tető – Síkfőkút Túratáv: 12km Emelkedő: 300m Az első variációt választó turisták szálltak le először a buszról. 27-en választottuk a hosszabbik útvonalat. Pár percen belül elértük a Hór-völgy bejáratát, és elindultunk Bükk egyik legszebb sétaútján. Valamikor a középkorban fontos útvonal volt a völgy, nem véletlen, hogy két várromot, vagy inkább várhelyet, lehet felfedezni a völgy feletti ormokon: Odorvárat és Füzérkő várát. Negyed órán belül elértük a Subalyuk barlangot. A valamikori sikeres ásatások emlékére az út mellett szobrot és eligazító táblát állított fel a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. Igen meredek lépcsősoron kell felmenni a barlanghoz. Látványos a barlang, de elég sok kőtörmelék halmozódott fel benne. Valószínűleg emiatt építettek támfalat a barlang hátsó részén. Félórai szemlélődés után tovább folytattuk utunkat a völgyben. Jobb oldalt, a patak túloldalán, a Hór-völgyi felhagyott kőbányát tekinthettük meg. Jelenleg geológiai bemutató hely, jól tanulmányozható benne a triászkori zátonyok élővilága. Továbbmenve egy nagy réthez értünk. A nagy lucfenyők árnyékában egy tájház bújik meg. Szerencsénkre a gondnok itt tartózkodott, egyébként csak előzetes bejelentkezés esetén fogadnak látogatót. Így mi megnézhettük a tájház belsejét, a kiállított bútorokat, cserépedényeket, használati tárgyakat. Mielőtt Odorvárra felmentünk volna a kék romjelzésen, páran továbbmentünk a völgyben, hátha találunk felmeneti lehetőséget Füzérkő várába. Nem találtunk. A Hór-völgy irányából igen meredek, sziklás a várhegy. Azért nem bántuk meg a 3km-es kerülőt, mivel igen szép a völgy e szakasza. A többiek felmentek Odorvárra, itt vártak be minket. A felmenetel meredek, majd 300m szintet kell legyűrni egyhuzamban a kényelmes völgyi szakasz után. Odovár előtt szépen foglalt forrás mellett haladtunk el. Az elhelyezett tábla szerint nem ajánlatos fogyasztani belőle, de egyeseket ez nem zavart, ittak belőle és bajuk sem esett. Közvetlenül a vár előtt egy emlékmű látható. A fiatalon elhunyt Fodor Attila barlangásznak állították társai. Most is több sátor volt felállítva az esőbeálló környékén, a barlangászok a vár alatti Hajnóczy barlangot kutatják. A többiek már rég napoztak Odorvár csúcsán. Egy húsz percet Mi is leültünk, hogy kigyönyörködhessük magunkat a panorámában. Tökéletes volt az idő, tökéletes a panoráma Odorvárról. Északon a Látókövek sorakoztak, előttünk a Hór-völgy, dél irányába pedig az Alföldre lehetett ellátni. Közvetlenül a csúcs alatt is látható egy kis barlang. A pihenő után tovább folytattuk utunkat. Az úgynevezett török úton haladtunk, végig erdőben. Az útbaeső vadászháznál bevártuk egymást. A tisztáson egy matuzsálemnek tűnő tölgyfát lehet látni. Egy nagyobb irtásnál megint szép panoráma adódott. A Látókövek most közelebb voltak hozzánk, mint Odorvárról. A Bélkő megcsonkított tetejét is látni lehet, mint a legnyugatibb ’követ’. A Tárkányi Várhegy előtti turista útvonalak találkozásánál egy kicsit elkevertük magunkat. 10 percnyi bolyongás után visszajöttünk a csomóponthoz. Mivel párunknak a mai napon nem volt szerencséje a felvett bakancsához, úgy döntöttünk, hogy az eredeti tervünkhöz képest rövidítünk az út hátralevő részéből. Persze nem sokat, mindössze 1km-t. Síkfőkútra kisebb csoportokban érkeztünk le, a csónakázó tó környékére. A rövidebb túrát választók is velünk egyidőben szállingóztak a találkozási pontra, nagy meglepetésünkre. Nem sokat szuszogtunk a tó környékén, mivel még egy jó hideg sört sem lehetett kapni. Pedig a hely szép, 1-2 órát is el lehet ücsörögni a tóparton. Eger érintésével mentünk hazafelé. Az egri repülőtér felett légibemutatót is láthattunk, valószínűleg repülőnap volt éppen. A tervezett 9 órára mindenki hazaért az őszi első túránkról. A következő túránk Mátra bérceire vezet, 2006.09.23-án szombaton. (Megjegyzés: További fényképek tekinthetők meg a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítették) 1. Subalyuk barlang (KZS) 2. Hór-völgyi felhagyott kőfejtő (KZS) 3. Hór-völgy, tájház (KZS) 4. Odorvár (KZS) 5. A tájház belseje (KZS) 6. Hór-völgy patakja (KZS) 7. Kapaszkodó Odorvárra (KZS) 8. Panoráma Odorvárról (KZS) 9. Panoráma a Török útról északi irányba (KZS) 10. A Látókövek (KZS) 11. Síkfőkút, Csónakázó tó (KZS) 12. Szomolya, múzeum (TZ) 13. Szomolya, Kaptárkövek TVT bejáratánál (TZ) 14. Szomolya, az egyik kaptárkő (TZ) 15. Csendélet gombával (TZ) 16. Sziklavár Noszvaj közelében (TZ) Kategória: Beszámolók  

 

 

Mátra, 2006. szeptember 23.

Mátra, 2006. szeptember 23.

2006-10-08 2006. szeptember 23-án a Mátrában túráztunk. A túrán 45 fő vett részt. A szokásoknak megfelelően két lehetőség között választhattak a résztvevők: 1. variáció: Mátrafüred – Peres bérc – Hármashatár (P) – Kis-kő (Z ) – Hármashatár – Hidas bérc – Dobogó – Kékestető – Sas-kő (K) – Markazi kapu – Mária kép (Z, ZL) – Rókalyuk-tető – Markazi vár- Markaz Túratáv: 18 km Emelkedő: 850 m 2. variáció: Kékestető – Sas-kő (K) – Markazi kapu – Mária kép (Z, ZL) – Rókalyuk-tető – Markazi vár – Markaz Túratáv: 9 km Emelkedő: 150 m Az első variációt választó turisták szálltak le először a buszról. 26-an indultunk neki a hosszabb túrának Mátrafüredről. Mivel a Bene vár környékén már többször voltunk, a Kékesre is felmentünk erről a gerincről, most egy másik útvonalon ’hódítottuk’ meg az ország legmagasabb pontját. A rövidebb túrát választókat a busz felvitte a Kékestetőre, így nekik minimális szinttel kellett a mai napon megbirkózniuk. A Bene patakot hamar elhagytuk, majd elkezdtük az emelkedésünket. Hol erdőben, hol irtásokon keresztül haladt a jól jelzett turista utunk. Visszanézve Gyöngyös, Mátrafüred panorámájában lehetett gyönyörködni. Bal oldalt Mátraháza 2 nagy épülete volt látható. Szinte észrevétlenül fogyott a szint. Egyesek, egy kis kitérővel elmentek a Kis-kő szikláihoz. Az andezit sziklák nagyon látványosak. A panoráma ma már nem teljes, mivel az erdő fái megnőttek, így korlátozott lett a kilátás Alföld irányába. Hármashatárnál találkozott ismét a csapat. Egy kis szusszanás után nekivágtunk a Kékesnek. Mai nap legmeredekebb kapaszkodója következett. Amint az út meredeksége csökkent, elértük a Kékes déli oldalának bükkösét. Szép napsütéses időnk volt. Nemsokára elértük a szanatórium kerítését. Fenn a tetőn félórás pihenőt tartottunk. Ki táplálkozott, ki a folyadékveszteségét pótolta, ki a TV adótoronyba ment szétnézni. Az országos kék jelzésen folytattuk utunkat Sas-kő irányába. A Mátra gerincének egyik legszebb szakasza következett. A Sas-kőről tökéletes a kilátás. Távolban a Karancs, Medves sziluettje, a látóhatáron a Szlovák Érchegység elmosódott körvonala látszódik. Előttünk a Recski medence, a falvakkal együtt. Sas-kő tetejét a világháborúban elesett turisták emlékműve uralja. Utunk továbbra is lefelé vezetett. A Markazi kapunál elváltunk az országos kék jelzéstől, a zöld és a zöld L jelzésen folytattuk utunkat. Útközben egy Mária képet is láthattunk. Modern kép, valószínűleg korábban tényleg egy Mária kép lehetett a tölgyfán, de most a ránézés irányától függően Máriát, illetve Jézust lehet felismerni. A Rókalyuk-tetőn hullámos úton haladtunk, persze inkább lefelé vezetett utunk mint felfelé. A jelzéstől 50m-re található a Markazi vár romja. Árpádkori vár volt, sokat nem tudunk a történetéről, a tatárjárás után épülhetett. Az 1552-es török ostrom után már nem volt hadászati jelentősége. A déli fal még jelentős magasságú. A romok feltárása még nem történt meg. A kilátás pazar a Várhegyről, alattunk Markaz, a nagy víztározójával, távolabb a Mátravidéki Erőmű a hűtőtornyaival, kéményével, még távolabb az Alföld látható. Északi irányban a Mátra oldalgerincei láthatók. Egy kis pihenés és szemlélődés után elindultunk a túra utolsó szakaszára. A bokros, füves legelőn végig előttünk volt a Mátravidéki Erőmű sziluettje. A faluban a templomnál várt a buszunk, de mi még rátettünk 2km-t, mivel a jelzésünk eltűnt, mi meg a falu távolabbi pontján lyukadtunk ki. A kisebb túrát teljesítők már a presszóban vártak minket. Negyed órát mi is engedtünk magunknak, hogy a vízháztartásunkat egyensúlyba hozzuk. A következő túránk Börzsöny! (Megjegyzés: A túráról más fényképek is megtekinthetők a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket József László (JL) és Kutasi Zsuzsa (KZS) készítette) 1. Mátrai táj (JL) 2. Kékes-Saskő gerincen (JL) 3. Hollók (JL) 4. Őszi kikerics (JL) 5. Ájtatos manó (JL) 6. Kőfolyás, Kiskő környékén (KZS) 7. Négyeshatár környéke (KZS) 8. Az ország tetején (KZS) 9. Markazi-tó látképe (KZS) 10. Markazi vár romja (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Börzsöny, 2006. október 7.

Börzsöny, 2006. október 7.

2006-10-18 2006. október 7-én a Börzsönybe vezetett a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának a túrája. 34 fő vett részt a túrán. Relatíve igen kevesen jöttünk össze, idén talán a legkevesebben. Ez betudható a MOL 15 éves megalakulására szervezett össznépi ünnepélynek Százhalombattán, na meg ezen a hétvégén is szüreteltek még egypáran a tagjaink közül. Két lehetőség közül választhattak a résztvevők: 1. variáció: Letkés (K+) – Sákola tető (K+) – Koppány nyereg (K+) – Nagy Koppány (K+) – Nagyirtás puszta (K+) – Kisinóc th. (S+,Z+,S,S ) Túratáv: 18 km Emelkedő: 900 m 2. variáció: Nagyirtás puszta (K+) – Kisinóc th. (S+,Z+,S,S) Túratáv: 6 km Emelkedő: 250 m Letkés központjából indult neki a hosszabb túrát választók 26 fős csoportja a kék + jelzést követve. Az erdőszélét hamar elértük, visszatekintve Letkés és az Ipoly völgy egy részének panorámája volt látható. Az első komolyabb emelkedő a Sákola tetőre való felmenetel volt. Ezen a szakaszon, csodák csodája, egy másik turistacsoporttal találkoztunk. Az utóbbi időkben jóformán csak egy-két fős társasággal kereszteztük az útjainkat túráink során. A Sákola-tetőről nincsen jó kilátás. 1 km-re viszont jól jelzett 50 m-es kitérő árán kiváló panoráma adódik a déli irányban levő Nagy-Galla, illetve nyugati irányba a Nagy-Koppány felé egy tisztásról. Ez a szakasz aránylag nem régen kerülhetett kijelölésre, a gerincen sok helyen csak most alakul ki az ösvény. Mindenesetre sűrűn találhatóak a turistajelzések. A tisztáson tartottuk meg az első pihenőnket. Az időre nem lehetett panasz, napozni is kiválóan lehetett. Félórás pihenő után tovább folytattuk utunkat a zárt erdőben. A fák levelein mindjobban látszódik az ősz közelsége. A Koppány-nyeregig vesztettünk vagy 100 m szintet, persze csak azért, hogy a második kapaszkodónk is megizzasszon bennünket. Kiérve az erdőből, füves területen kellett megtenni az utolsó lépéseket. Börzsöny e részének legszebb panorámájában lehet gyönyörködni a Nagy-Koppányról. Jól látszik a Dunakanyar egy része a Szent Mihály heggyel, nem beszélve a közelebbi börzsönyi hegyekről, völgyekről. Itt is tartottunk pihenőt, ebédeléssel, bámészkodással egybekötve. A csúcsról hamar leértünk a Kóspallag-Nagybörzsöny közötti erdészeti aszfaltos útra. Bár nekünk a piros + jelzésen jobbra el kellett volna fordulnunk a Bükkös-árok irányába, mi az erdészeti úton besétáltunk Nagyirtás-pusztára megnézni a Szent Orbán fogadót. Rengeteg ember volt a fogadónál, kihasználva a szép napsütéses hétvégét. Persze ide legálisan személygépkocsival is el lehet jönni a Kisinóci turistaháztól. A fogadó átalakítás alatt van, de folyamatosan üzemel. Komoly komplexum lesz a végén belőle az erdő közepén. Egy kis sörözés után visszasétáltunk a kisvasút végállomásáig és elindultunk lefelé a Bükkös-árok irányába egy kis patak völgyben. Ennek a lemenetelnek is meglett a böjtje. A Bükkös-ároknál megkezdtük a kapaszkodót. Az ösvény egyik pontjáról jó rálátás volt a Szent Orbán fogadóra. Igazából innen lehetett látni, milyen hatalmas lesz az új épület, mögötte az uszodával és egyéb épületekkel. Továbbra is felfelé vezetett az ösvényünk. Végül egy meredek kapaszkodó a kopasz hegyoldalon, és máris a Sós-hegy 584 m-es csúcsán állhattunk. Innen talán még szebb a kilátás a Dunakanyarra. Nyugat felé az Esztergomi Bazilika kupolája is látszódott. A szép időre való tekintettel itt is eltöltöttünk egy kis időt. A zöld jelzésen folytattuk utunkat. Hogy-hogy nem, sikerült eltévelyegnünk! Így kihagytuk a Nagy-Sas hegyet, pedig ez is szép kilátópont lett volna. Persze a turista ilyen helyzetben sem esik kétségbe, előbb-utóbb megtalálja a neki megfelelő utat. 10 perces kolbászolás után ráakadtunk a Ló-hegyi patakra, a mellette vezető sárga jelzésünkre. Hamarosan leértünk a Kisinóci turistaházhoz. 20 percet kapott a társaság, hogy magához vegye a megmaradt ételét, illetve a folyadékveszteségét pótolni tudja. A kisebb túrát választók is vártak már bennünket, ők a hosszabb túra második szakaszát tették meg Nagyirtáspusztától a Kisinóci turistaházig. A következő túránk a Bakonyba vezet, Csesznek, Gézaháza, Dudar környékére. Ezt a túránkat akár szurdok túrának is nevezhetnénk, mivel három szurdok felkeresését terveztük be erre az alkalomra. (Kő-árok, Kőmosó árok, Ördög-árok) (Megjegyzés: Több kép megtekinthető a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály honlapján. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/ Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette) 1. Pihenő a Sákola-tető utáni tisztáson 2. Panoráma a Nagy-Koppányról 1. 3. Panoráma a Nagy-Koppányról 2. 4. Dunakanyar látképe a Szent Mihály heggyel 5. Kilátás Esztergom irányába Kategória: Beszámolók  

 

 

Bakony, 2006. október 14.

Bakony, 2006. október 14.

2006-10-26 2006. október 14-én a Bakonyba vezetett a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának a túrája. 49 fő vett részt a túrán, amely létszám idén csúcsnak tekinthető. Útvonal: Gézaháza th. (P+) – Kő-árok (Z) – Cseszneki vár (PL) – Kőmosó árok (P+) – Felső kőhegy (P) – Ördög-árok (P)–Dudar, volt v.m. (P) Túratáv: 19 km Emelkedő: 300 m Fél kilenckor megkezdhettük a túrát Gézaházáról. Szép őszi idő mutatkozott mára. A turistaházról már csak múlt időben lehet beszélni. Kapuján tábla, magánterület, kutyával védett. Ezt a turistaházat is elérte a végzete, úgy tűnik, privatizálták. Balról megkerülve, rétet keresztezve értünk le a Kő-árokba. Hangulatos kis szurdok, víz csak olvadáskor vagy nagy esőzéskor folyhat benne. Elég nehéz jó felvételeket készíteni ezekben a szurdok völgyekben a fényviszonyok miatt. Persze azért kísérletet lehet tenni, a csatolt fényképek megmutatják az eredményt. Az árok vége felé jobb kézről hatalmas mészkősziklák koronázzák a látványt. Egy-két kisebb kőodút is fel lehet keresni a szikláknál. Az árok megszelídül, hatalmas bükkösön keresztül hagyjuk el, nemsokára Cseszneki bekötőútnál találjuk magunkat. Összevárjuk a társaságot, együtt megyünk fel a várhoz. Aki még nem látta a felújítás óta, meglátogatta a belső részt. Igaz, hogy több mint egy évtizedig piszmogtak a felújítással, állagmegóvással, de az egyik legszebb várrumunk lett Csesznek vára. Az is tény hogy nagyon szép a fekvése, na meg könnyen megközelíthető. A csapat nagyobbik felé elindult a betervezett második árok bejárására. A Cseszneki vár alatt található meg a rövid, de igen látványos Kőmosó-árok. A jelzés ugyan az árok felett vezet, de az árok belsejében is lehet közlekedni, mivel mostanában nem sok eső esett. Nagyon gyengén csordogált a víz, a középső részén levő vízesés így alig ’működött’. Pár száz méter után, jobb kézre egy kis barlang is megtekinthető. Inkább odú mint barlang, a nyílása a sziklafalban 15 m-re van az árok aljától. A barlang megtekintése után a jelzés visszavezetett a várhoz. Félórás pihenőt tartottunk itt, egy kulturált kis vendéglő teraszán. Négyen úgy döntöttek, hogy nekik már megvolt a mai napi km adag, úgyhogy ők busszal átmentek Dudarra. A többiek folytatták a túrát, irány az Ördög-árok! Az útról visszatekintve a mészkőszirtre épített vár mondott búcsút a csapatunknak. Ezután jelzésünk több kilométeren keresztül erdőben vezetett. És ez tényleg erdő volt, 60, 80 éves bükkfák alatt meneteltünk. Több árkot is kereszteztünk, mielőtt elértük volna az Ördög-árok alsó bejáratát. Az Ördög-árok nem okozott csalódást, Bakony egyik legszebb szurdokát ismerhettük meg ez alkalommal. Hatalmas, asztalnyi méretű mészkősziklák a szurdok aljában, valóban mintha egy ördög dobálta volna szanaszéjjel a köveket, sziklákat. Oldalt látványos sziklafalak kísérik végig az utunkat. Kb. 2 km hosszú ez a szakasz. Most nem volt semmi víz az árokban, habár a felső szakasz eléggé tócsás volt. Valószínűleg a kövek közötti réseken a sziklák repedéseiben csörgedez lefelé a patak. Pár helyen a sziklákban jobb és bal oldalt egyaránt kisebb barlangokat, odúkat, repedéseket is fel lehet fedezni. Az árok közepe táján összevárta magát a csapat egy negyedórás pihenő keretében. A felső szakaszon még létra is volt, segítendő a sziklákon való feljutást. Minden turistának nyugodt szívvel a figyelmébe ajánlom az Ördög-árok felkeresését! Az árok után fiatal erdőn keresztül vitt az utunk, majd szántóföld mellett értünk be Dudar új település részébe. A busz a régi vasúti megállóhely közelében várt bennünket. Mivel még három óra sem volt, egy kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy átbuszozunk Bakonynánára a szomszéd faluba. A túrakiírástól eltekintve felkerestük a Gaja patak egyik legszebb részét, a Római fürdőt. Egyébként az Országos Kék Túrának ez is része. 10 percen belül ki is szálltunk a buszunkból. Mindenki eljött a 3 km-es sétára, hogy megtekintse a nevezetes szurdokot. Az induláskor meglepetés ért bennünket, a Gaja patak mentén is parcelláznak már, lassan alig lehet majd közlekedni a parton. Egy ház kikerülése után a patak partján vezetett a jelzésünk, alattunk vagy 20 m-re csörgedezett a patak. Látványos rész ez is, persze aki már volt a Római fürdőnél, az tudja, az az igazi látványosság! A Római fürdő előtt vagy 100 m-el kulturált pihenőhely került kialakításra. Most is használatban volt, páran szalonnát sütöttek a tűzrakó helyen. Ennek illatát már jóval messzebbről érezni lehetett! Több mint negyed órát töltöttünk el a Római fürdőnél. Tulajdonképpen a Gaja patak mintegy 30 m-es szurdokát nevezik így. A patakot körülvevő sziklák tényleg monumentálisak, az ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen kis patak hogyan képes a medrét kialakítani a kemény mészkőben. Aki a kicsiny vízesést alulról is látni akarta, a sziklamászó tudománya segítségével megtehette. Visszafelé ugyanazon az útvonalon tértünk vissza a várakozó buszunkhoz. A mai túránkon nem volt sok szint, de annál több volt a látnivaló, amint a feltett képek is mutatják! A következő túránk a Velencei hegységbe fog vezetni novemberben. (Megjegyzés: A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján más képek is megtekinthetők a túráról. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/ Muskovics András szakosztályvezető 1. Köves-árok 2. Köves-árok sziklái 3. Csíkos kecskerágó, Csesznek várával 4. Csesznek vára 5. Kőmosó-árok 6. Barlang a Kőmosó-árokban 7. Csesznek vára távolodóban 8. Bükkös 9. Ördög-árok 10. Kimenetel az Ördög-árokból 11. Gaja szurdok, bükkfák 12. Gaja patak, Római fürdő 13. Római fürdő vízesése (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette) Kategória: Beszámolók  

 

 

Kirándulás a Szekszárdi-dombságban

Kirándulás a Szekszárdi-dombságban

2006-11-01 A Margita 344,2 TSE. október 14-én autóbuszos kirándulást szervezett a Szekszárdi-dombságba. 6 órakor indultunk Gödöllőről. Az első meglepetés a buszon ért bennünket, mikor minden jelenlévő egy erre a célra készült kitűzőt kapott. 3/4 10-re értünk Kakasdra. Itt először megnéztük a Faluházat a hozzátartozó svábtoronnyal (1. kép) és székelytoronnyal (2. kép), majd a Szent Anna kápolnát (3. kép). Ezt követően kezdődött a gyalogtúra. A K négyszög jelzésen indultunk. A falut elhagyva időnként nehézségeink támadtak a helyes útvonal megtalálásával, mert az egyébként sűrűn elhelyezett jelzések épp az elágazásokban hiányoztak. Ezek a gondok megszüntek, mikor felértünk a Sötét-völgybe. Innen a a K, S, majd a P sáv jelzésen Szálkáig mentünk. Igen szépen kialakított játszótér mellett haladtunk el – sokan ki is próbálták azt (4. kép). Jó hangulatban haladtunk, közben egy-egy kis pihenőt (5.kép) is beiktatva. Az erdészháznál ebédidőt tartottunk. Az őszi napsütést nemcsak mi élveztük (6. kép). A halastó mellett elhaladva értük el Szálka első házait. A megtett táv 15 km volt. Szálkán kis sétát tettünk a horgásztónál, majd busszal Szekszárdra indultunk. Útközben megnéztük a szépen felújított Mausz-kápolnát (7. kép). Szekszárdon megcsodáltuk a belváros műemlékeit. Sajnos a Borkútat (8. kép) nem sikerült csapra verni. Felkapaszkodtunk a Bartina-domra, ahol a Kálvária és a Kilátó (9. kép) található. Innen nagyon szép a kilátás úgy a városra, mint a szőlőültetvényekre. A szekszárdi városnézést pincelátogatással – az antialkoholisták cukrászdalátogatással – fejeztük be. Este hat órakor indultunk vissza Gödöllőre. A felvételeket Hardi László készítette, a beszámolót Notter Béla túravezető írta. Kategória: Beszámolók  

 

 

Nugalmat kerestünk a Bükkben

Nugalmat kerestünk a Bükkben

2006-11-09 Október 21-23-a között a “margitások” egy kis csapata a Bükkben töltötte a hosszú hétvégét. Az uticél kiválasztásánál – megérzés? – fontos szempont volt, hogy Pesten még átutazni se kelljen. Választásunk a Bükkre esett. Szállásunk Mályinkán egy igen kellemes Vendégfogadóban volt. Szombaton reggel indultunk. Szilvásváradon előszőr felgyalogoltunk a Milleneumi kilátóhoz (1. kép). Az idő egy kicsit párás volt, annak ellenére nagyon élveztük az őszi szineket fenntről. A faluban végigjártuk az összes nevezetességet, köztük az Erdőmesteri villát (2. kép), a református Kerektemplomot (3.kép). Estefelé bográcsban paprikáskrumplit főztünk – sőt meg is ettük. Vasárnap reggeli után elindultunk a betervezett OKT útvonalon. A jó időt is beterveztük, az viszont nem akart tudomást venni a meteorológia napsütést ígérő jóslatának. Úgyhogy jókora ködben (4. kép) haladtunk Bánkút irányába. Azért ennek is megvolt a maga szépsége. A Márius-kőnél sávot váltottunk és a S sáv jelzésen mentünk tovább. A Kelemen erdészháznál (5. kép) megpihentünk. Itt van a jóízű Mária-forrás (6. kép) is, amely a Csondró-patak szülője. A patakvölgyben – kék kereszt jelzésen – indultunk vissza Mályinka felé. Egy kitört bükkfa érdekes kaput (7. kép) hozott létre. A völgy szépségét a köd se tudta nagyon elrontani (8. kép). Felkapaszkodtunk az Odvaskői-barlanghoz (9. kép). A 10. képen az “összkomfortos” barlang belseje látható. Hétfőn reggel összepakoltunk és Dédestapolcsányon, Nekézsenyen, Sátán keresztül Upponyba autóztunk. A kocsit parkirozóban hagytuk és az Upponyi-szoroson keresztül a Lázbérci-víztároló (11. kép) mellett haladó kéktúra úton Dédestapolcsányig mentünk. Ezt a utat ez év június 5-én is szerettük volna végigjárni, de akkor a Csernely-patak teljesen elárasztotta az utat, 20 cm magasan hömpölygött a víz az út felett. Most viszont szép időnk volt. A tó végétől a Bükki Nezeti Park kihelyezett tábláján látható K+ jelzésen – Radics-völgyi kiindulóponttal – szerettünk volna Upponyba visszamenni, de ilyen jelzés arra nem létezik. A K+ most végig az OKT-val együtt halad Upponyig. Mindent összevetve szép napokat töltöttünk a Bükkben. Notter Béla túravezető Kategória: Beszámolók  

 

 

Hosszú hétvége Zselicben

Hosszú hétvége Zselicben

2006-11-20 A Margita 344,2 TSE. megalakulásának évfordulóját hagyományosan az ország különböző pontnán egy hosszú hétvégével ünnepeljük. Az idei a 11. volt és a Zselicben tartottuk. Szálláshelyünk a Simonfán, a Meteor turistaházban volt (1. kép). Péntek délután és este külön-külön érkeztünk, legkorábban Pálffy Tibi és csapata azért, hogy estére finom babgulyást főzzön mindnyájunknak. A vacsora (2. kép) után Hardi Laci mutatta be a “margitás” túrákon készített képeit, majd az est további része beszélgetéssel, viccmeséléssel és némi borozgatással telt. A jó hangulatot mutatja, hogy a társaság nagy része igencsak megfeledkezett a lefekvésről; mire észbekaptunk már éjjel 1/2 2 volt. Szombaton 9 óra után indultunk. 3 túraútvonalat ajánlottam, mely közül a társaság a legrövidebbet – amiből aztán a leghosszabb lett – választotta abból a megfontolásból, hogy még Ibafát és Szigetvárt is meg tudjuk nézni délután. Kocsikkal először Terecsénybe mentünk, majd azokat hátrahagyva 29-en gyalog indultunk el (3. kép) a K+ és P négyszög jelzésen. A jelzések szétválása után mi a K+-en maradtunk – sajnos. Gyönyörű tájon és időben mentünk-mentünk (4-6. kép), de sem a keresztező P+ jelzést, sem a leágazó K négyszög jelzést nem láttuk. Aztán egyszer csak elértük a K sáv jelzést. Akkor úgy döntöttünk – hogy ha már itt vagyunk – nézzük meg a híres Csepegő követ. Ez oda-vissza kb. 6 km többletet jelentett. A K- után a K kör jelzésen folytattuk utunkat. Ez utóbbbi jelzés festője jó humorérzékkel megáldott ember lehet (7. kép). Már a Csepegő kő megközelítése is nagyon látványos (8. kép), maga a kő és környéke pedig igazán egyedülálló, jól kivehetőek a képződő cseppkövek (9-10. kép). Visszajövünk 1-2 millió év múlva ide, addigra már biztosan jó nagyra nőnek. Megebédeltünk a közelben lévő pihenőhelyen, majd úgymond lerövidítettük a K jelzésre való visszatérést, ami legalább kétszeres távot jelentett – és nem is könnyűt (11. kép). Itt és későbbiekben is midig vadkerítésekbe botoltunk, ezért arra már nem tettünk kisérletet, hogy a Sasrétpusztát is GPS-el keressük meg. Ugyanazon az úton mentünk vissza Terecsénybe, mint amin jöttünk. Ekkor jöttünk rá, miért nem találtuk meg odafelé a leágazó jelzéseket: azokat csak egy irányból festették meg, mégpedig azon, amelyik Terecsény felé vezet. Végül 23 km-t gyalogoltunk. Visszatérve a házba, megettük az előző napról maradt babgulyást, majd egy hatalmas adag paprikáskrumplit főztek a lányok. Volt este egy kis ünneplés és pezsgőbontás abból az alkalomból, hogy Pálffy Tibit a héten megtartott tisztújító közgyűlés újabb 3 évre megválasztotta. Innen is gratulálunk és sok sikert kívánunk neki. Egy kis vetítés – Hardi Laci és jómagam “margitás” túrákról készített fotóiból – után igen jó ötletnek bizonyult az, hogy táncoljunk egyet. Senki sem keltette a fáradt turista benyomását, 11-ig roptuk (12. kép). Vasárnap reggel megreggeliztünk (elfogyott a paprikáskrumpli maradéka is), össztakarítottunk és – sajnos már szemerkélő esőben – egy csoportkép (13. kép) készítése után elindultunk. Először Szigetvár előtt lévő Török-Magyar Barátság parknál álltunk meg (14. kép), majd a szigetvári Várnál. Körbesétáltunk a várfalakon, majd a Szulejmán dzsámit is magába foglaló vármúzeumot néztük meg. Nagy élmény volt számunkra Király Lajos úr szakszerű és lelkes vezetése; csoportunk tagjai rengeteg kérdést tettek fel neki. A vár meglátogatása után kezdett szétszéledni a csapat, volt aki innen már hazaindult, volt aki eljött megnézni a Városházát (16.kép) és az Ali pasa dzsámiból átalakított plébániatemplomot (17. kép). Sajnos a templom zárva volt, még csak bekukkantani sem tudtunk. A maradék öt kocsival Szennára indultunk. A falumúzeum és a református templom (18. kép) meglátogatása sokadszorra is élmény marad. A közös program befejezéseként Kaposvár (19. kép) központjában tettünk egy szép sétát. Azt hiszem mindenki jól érezte magát a hosszú hétvégén. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Velencei hegység, 2006. november 11.

Velencei hegység, 2006. november 11.

2006-11-20 2006. november 11-én a Velencei hegységbe vezetett a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának a túrája. 31-en vettünk részt a túrán. Útvonal: Sukoró, Néprajzi ház – Csöpögő völgy (Z) – Csúcsos hegy (P) – Pákozdi Ingókövek (PO, P+,S) – Szűzvári volt fluorit bánya (jelzetlen) – Fenyves völgy (jelzetlen) – Bodza völgy (P) – Nagylegelő (P) – Sorompó völgy (Z+) – Sukoró, Néprajzi ház Túratáv: 16 km Emelkedő: 300 m Kilenc órára beszéltük meg a találkozót Sukorón, a Néprajzi háztól nem messze levő parkolóban, a nevezetes református templomnál, ahol 1848-ban a Pákozdi csatát megelőző napon tanácskozást tartottak a Magyar Honvédsereg tábornokai. Kivételesen személygépkocsival szerveztük meg a túrát, hiszen a Velencei hegység a legtöbb tagunkhoz kb. 30 km távolságra van csak. Az előző napokhoz viszonyítva napsütéses időben kezdhettük meg a novemberi túránkat. Az idei túra útvonala nagyban hasonlított a tavalyi évihez, csak ellenkező irányból jártuk be a hegységet. Nem nagy a Velencei hegység, mivel évek óta visszajárunk ide, nehéz új útvonalat megálmodni. A zöld jelzésen indultunk ki Sukoró központjából. Negyed óra után elhagytuk az utolsó házat is. A betonutat az Angelika forrást jelző táblánál hagytuk el bal felé. Egyesek a nagy beszélgetésük miatt tovább mentek, ahelyett hogy a jelzést is figyelték volna. A mobil telefon ilyenkor nagy segítségére van az eltévelyedőknek, na meg a túravezetőnek, 10 perc után újra egyesült a csapat. Szép őszi idő volt, meglepően sok levél is volt még zölden a fákon. A Csöpögő-völgyben elhaladtunk a szépen foglalt Éva forrás mellett, a térképen Felső- Csepegő forrásnak van jelölve. A Csöpögő-völgy elhagyása után, jelzést váltottunk. A piros háromszög jelzésen értük el A Csúcsos hegyet, valamint a Polák hegyet. Rövid pihenőt a Barlang kútnál tartottunk. Piros kör, piros kereszt és sárga jelzésen értük el a Gránit tanösvényt. Először a Pandúr-köveket értük el, ahol pihenőt is tartottunk. Akinek kedve volt, a sziklamászó tudományát is bemutathatta a többi túratársnak. Velencei hegységben a legnagyobb sziklaalakzat a Pandúr-kő, szép látvány a számos legömbölyödött alakú, egymáson fekvő gránit sziklák együttese. Az idő továbbra is szép volt, kissé ugyan fátyolos lett, a fényképeket készítők bánatára. Innen tovább menve útba ejtettük a Pogány-kövét, az Oroszlán sziklát, és a nevezetes Kocka-követ. Itt is pihentünk egyet, meg a becsomagolt elemózsiát is elfogyasztottuk. A piros kereszt jelzésen folytattuk utunkat, majd jelzés nélküli úton próbáltuk elérni a Szűzvári volt fluorit bányát. Csődöt mondott a kísérletünk! A térképre berajzolt út nem létezett, kerítés is akadályozott a továbbhaladásban. Lehet, hogy már nem a HM kezelésében van ez a hatalmas bekerített vadászterület, de továbbra is jó állapotban tartják a kerítéseket. Nem volt mit tenni, egy szántóföld szélén visszatértünk a piros kereszt jelzésre. A Hurka-völgyön és a Bodza-völgyön keresztül hamarosan elértük az Angelika forrást. Itt bevártuk egymást, majd a Nagy-legelőn keresztül folytattuk utunkat a piros jelzésen. Mivel a rendelkezésünkre álló idővel jól álltunk a kihagyott Szűzvár miatt, úgy döntöttünk, meglátogatjuk a Meleg-hegyet, a Velencei hegység legmagasabb pontját, meg a közelében levő Likas-követ. Ez a szikla is a látványos alakzatok közé tartozik ebben a kis hegységben! A bámészkodás után elindultuk vissza Sukoróra a zöld kereszt jelzésen. Nem kellett egy óra, máris a parkolóban voltunk. Az időjárás kegyes volt ma is hozzánk, mint ahogyan az egész évben megszoktuk. A betervezett túráink már csak a decemberi Mikulás túránk van hátra. Lassan kezdhetjük a 2007 évi programunk megtervezését. (Megjegyzés: Más képekkel a túráról honlapunkon is találkozhattok. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András, szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Mocsai Barbara (MB) készítette) 01 Éva-forrás (KZS) 02 Velencei tó látképe (KZS) 03 Pihenő a Barlang-kútnál (KZS) 04 Útban a Pandúr-kő felé (KZS) 05 Pandúr-kő sziklái (KZS) 06 Pandúr-kői pihenő (KZS) 07 A híres Kocka-kő (KZS) 08 Likas-kő (KZS) 09 Bodza-völgy (MB) 10 Sukoró, Tájház (MB) Kategória: Beszámolók  

 

 

Évadzáró turista bál Gödöllőn

Évadzáró turista bál Gödöllőn

2006-12-01 2006 11.25-én tartottuk hagyományos évadzáró turista bálunkat Gödöllőn. Nem jó indult az est. Az abonyiak és a tápiószeleiek közös busszal jöttek, ami úgy döntött, sok neki a táv Gödöllőig, ezért Zsámbokon felmondta a szolgálatot. Próbálkoztak a javítással, de végülis Tápiószeléről kértek egy másik buszt, amivel 3/4 7-re (5 óra helyett) megérkeztek. Nagy ováció fogadta őket. Vacsora (1. kép) után – melyet kényszerűségből két részletben tartottunk – röviden ismertettem (2-4. kép) az év fontosabb eseményeit, kiemelve két fontos tényt. Az egyik az, hogy a szakosztályok jó szervezőmunkáját bizonyítja, az általuk szervezett teljesítménytúrákon összesen 3185 fő vett részt. A másik örömteli hír, hogy a PTSZ létszáma nemhogy csökkent, hanem kismértékben nőtt is 2006-ban. Meghitt kis ünnepség keretében köszöntöttük Nyitrai Pált és nejét (5. kép), akik a napokban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. Örömkönnyeket nem csak az ünnepeltek ejtettek. Ezúttal is még sok boldog esztendőt kívánunk nekik. Ezután a táncé volt a főszerep (6-8. kép), meg-megszakítva egy-egy olyan eseménnyel, amely mindenki érdeklődésére számíthatott. Így kisorsoltuk a PTSZ ajándékkosarát, átadtam az egyedi kivitelű okleveleket és az értékes ajándékkönyveket azoknak, akiket a szakosztályok vezetői ajánlottak kiemelkedő munkájukért. Kitüntettjeink:Nagy Gergely (Abony), Greif Károlyné, Ujj Ágnes (Margita), Muskovics Endre, Szabó Zsolt (MOL DUFI), Bakó Kálmán, Bugyi Márta, Nyitrai Pálné, Sinka Józsefné (Tápiószele). Járosi Lászlót a PTSZ javasolta kitüntetésre a PMP felújításában végzett kiemelkedő munkájáért. Az est folyamán kétszer tartottunk lottójátékot, amely minden évben nagy siker, nagy harc folyik a kis ajándékokért (9-10. kép). A jó hangulatú esten elfeledtük a kezdeti nehézségeket. Az estet egy dal eléneklésével fejeztük be Georgiades Gábor emlékére. A felvételeket Hardi László és Notter Béla készítette. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Nagy-Kopasz hegy

Nagy-Kopasz hegy

2006-12-12 Szombaton , egy decembert meghazudtoló csodálatos tavaszias időben szép kirándulást tettünk a Margita 344,2 TSE-vel a Budai hegyekbe. Nagykovácsiból indultunk gyalogosan, és itt vártuk be azokat, akik nem velünk jöttek Gödöllőről (1-2. kép). A S, P sáv jelzésen indultuk a Kossuth L. úton, ahol nagyon tetsett egy szépen felújított ház (3. kép). A balodali utolsó háznál elhagytuk a S jelzést, és a Z-ön haladtunk tovább, míg el nem értüka Z háromszög jelzést. Ezen egészen a Nagy-Kopasz-hegyi – szeptemberben átadott – Csergezán Pál kilátóig (4-5-6. kép) mentünk. A 7. képen Csaba, az 559 m magas hegy névadója látható. A 23,5 m magas kilátó nem szoványos megjelenésével, jó kilátást nyújtó teraszával végül mindenki tetszését elnyerte, még annak is, akinek első ránézésre nem tetszett. A kissé párás idő ellenére legalább 40 km-re el lehetett látni (pl. Gerecsén lévő TV-torony is). Kis elemózsiázás után továbbindultunk. A P háromszög jelzést elérve még nem indultunk el azon Nagykovácsi felé, Attila tanácsára előbb megnéztük a Tarnai-pihenőt (8-9-10. kép). Megérte. Tervezgettük siklóernyővel vajon elegendő hely lenne-e a nekifutáshoz ahhoz, hogy a szél alákapjon az ernyőnek, hol találnánk meg az első termiket stb. Szerencsére nem volt siklóernyőnk. A P háromszög, majd a P sáv jelzésen értünk vissza Nagykovácsiba (11. kép). A megtett távolság 15 km volt. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

ERDEI MIKULÁS-KERESŐ TÚRA

ERDEI MIKULÁS-KERESŐ TÚRA

2006-12-21 A PTSZ idén is -2006.12.10-én – az érdeklődőkkel elindult megkeresni “Erdei Mikulást” a Budai hegyekben. Találkozás a Fenyőgyöngye autóbusz végállámosnál volt fél 9 és fél 11 között. Az Erdei Mikulás segítője útvonal leírással, berajzolt térképpel látta el a csoportosan, illetve családdal érkező, várakozással teli érdeklődőket. A túristajelzés nélküli útvonalon Mikulásképek jelezték a közeledést a Mikuláshoz. Az alsótagozatos iskolások elmélyülten tanulmányozták a leírást, figyelték a jelzéseket, hogy biztosan találkozzanak a Mikulással. Nem is maradt el az öröm. Az Erdei Mikulás meglepetés-csomaggal jutalmazta a kitartó túrázókat. Természetesen a Mikulás sok szép verset, éneket hallgatott meg, eltette emlékbe a kedves rajzokat és a saját kezüleg készített ajándékokat. Volt másfél éves kisfiú aki elszőr járt erdőben, volt olyan 3 éves kislány aki olyan verset mondott, melynek 10 versszaka volt. 156 -an voltak a túrán, Szolnokról, Abonyból, Százhalombattáról, Tárnokról, Érdről, Budapestről. Keressük meg jövőre is az Erdei Mikulást! Georgiades Gáborné Kategória: Beszámolók  

 

 

Budai hegység, 2006. december 10.

Budai hegység, 2006. december 10.

2006-12-22 A Pest Megyei Természetbarát Szövetség 2006. december 10-én rendezte meg a szokásos Mikulás túrát a Budai hegyekben. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát 52-en képviseltük. Útvonal: Pálvölgyi bg. – Mátyás-hegy – Remete-hegy – Árpád-kilátó – Kecske-hegy – Határ-nyereg – Hármashatár-hegyi repülőtér – Hűvösvölgy – Kis-Hárs-hegy – Szépjuhászné vá. – Budakeszi, Korányi szanatórium – Budakeszi, Vadaspark parkolója Túratáv: 12 km Emelkedő: 250 m Fél nyolckor indult a buszunk Százhalombattáról, a szokásos SOHO melletti helyről. Összeszedtük az embereket Tárnokon, Érden. Kilenc óra körül már a Pálvölgyi barlang parkolójában voltunk. Vártunk egy negyed órát, mivel 10-en személygépkocsival jöttek a megbeszélt helyre. Az idő csodálatos napsütéssel indult. Igaz ez csak az első órában volt így, aznap többet nem láttuk a napot, befelhősödött. De legalább nem esett az eső! A Szépvölgyi úton felsétáltunk a Fenyőgyöngyéig, ahol találkoztunk a Mikulás képviselőjével, Georgiádes Évával, rendezendő dolgainkat. A zöld jelzésen lementünk megkeresni Mikulásunkat, aki már várt minket természetesen. Úgy tűnt, sokan nem előztek meg minket. Nagyon melege lehetett a Mikulásnak, mivel a szakálla az álla helyett a nyakában lógott. Egy nóta eléneklése fejében mindenki kapott csomagot. Turistatársunk vörös borral megkínálta Mikulásunkat, hogy kitartson egész délelőtt a túrázók fogadása végett. Mivel időnk volt bőven, kisétáltunk az Árpád kilátóhoz. Megkapó Budapest panorámája erről a pontról. Negyed óra után visszasétáltunk a Mikuláshoz, de nem tartottuk fel a munkájában, a Glück Frigyes úton elindultunk a Határnyereg felé. Az út a Kecske sziklák alatt vezetett, elhaladtunk az Oroszlán szikla mellett. Nem sok fantázia kell hozzá, de tényleg oroszlánra hasonlít a szikla. A Határnyereg után kék jelzésen folytattuk tovább utunkat. Ismeretlen katona sírja, Vadaskerti emlékmű, régi határkövek érintésével a jelzésünk párhuzamosan haladt a Vitorlázórepülő-tér mellett. A Gyermekvasút Hűvösvölgyi végállomáson a társaság bevárta az elmaradt társakat, kihasználva az időt szendvicsének elfogyasztására. Elindultuk túránk második szakaszára. A sárga jelzésen mentünk fel a Kis-Hárs-hegyre. Van itt egy kilátó, igaz életveszélyesnek van nyilvánítva. Talán 2007-ben felújítják majd. Továbbra is jól álltunk az időnkkel, úgyhogy a kiírástól eltérően a Nagy.Hárs-hegyet is útba ejtettük. A Kaán Károly kilátóból is szép a panoráma. Kár, hogy az ég mind szürkébb lett. A csúcs előtt található a Báthory barlang. Bejárata le van zárva. A Gyermekvasút Szépjuhászné állomásánál ismét elég sokat kellett várni az elmaradozó társainkra. Innen a Budakeszi úttal párhuzamosan mentünk a Korányi Szanatórium bejáratáig. Átkelve az úton, a Pléh Krisztusnál a sárga kereszt jelzésen sétáltunk a Vadaspark parkolójában várakozó autóbuszunkhoz. Ezzel az idei túráinkat befejeztük, jövőre újra kezdjük! Minden kedves túratársamnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt kívánok e honlapon keresztül is. (Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette) 1. A Mikulásunk (KZS) 2. Gyülekező a Mikulás körül (KZS) 3. Sorban állás a Mikulásnál (JL) 4. Mikulás ajándékot ad 1. (JL) 5. Mikulás ajándékot ad 2. (JL) 6. Fázik a Mikulás (KZS) 7. Indulás a Mikulástól (JL) 8. Panoráma az Árpád kilátóból (JL) 9. Pihenő az Árpád kilátóban (JL) 10. A nagy gombavadász (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

2006-os teljesítménytúrák a számok jegyében

2006-os teljesítménytúrák a számok jegyében

2007-01-22 Tagszervezetink által 2006-ban megrendezett teljesítménytúrákon az alábbi számú regisztrált induló volt: Erdőkertesi Természetjárók Sportköre: Andezit 30 km: 130 fő, Andezit 15 km: 22 fő, Corvin János Emléktúra: 80 km: 129 fő, 40 km: 84 fő, 20 km: 73 fő. Margita 344,2 TSE: Margita 20 km (téli): 339 fö, Margita 40 km (téli): 178 fö, Gödöllő K 30 (kerékpáros): 262 fő, Gödöllő 20 km (éjszakai): 152 fő, Gödöllő 30 km (éjszakai): 154 fő, Gödöllő K 50 (kerékpáros): 156 fő, Gödöllő 20 km: 199 fő, Gödöllő 35 km: 199 fő, Gödöllő 60 km: 38 fő. Pest Megyei Természetbarát Szövetség: városismereti verseny (Vác): 36 fő. Tápiószelei Természetbarát Club: Téli Sóút. 60 fő, Kincsem 25,40, 50 km: 586 fő, Csemő virágünnep: 68 fő, Szent Iván éji sóút: 71 fő. Természetjáró Kör Abony: Kéttorony túrák: 235 fő. A fenti túrákon összesen 3185 fő vett részt! Gratulálok a szervezőknek, köszönet mindenkinek, aki segített a túrák zökkenőmentes lebonyolításában. Kívánom, hogy ebben az évben is ilyen sikeres teljesítménytúrákat tudjatok rendezni! Teljesítménytúráinkon ebben az évben szeretettel várjuk mindazokat, akik már megismerték a szervezők profizmusát, és azokat is, akik csak most fognak megismerkedni vele. Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Lezajlott a 10. “Csavargás a megyeszélen” teljesítménytúra

Lezajlott a 10. “Csavargás a megyeszélen” teljesítménytúra

2007-01-27 2007. január 20.-án a Pest Megyei Természetbarát Szövetség és a MOL Rt Dunai Finomító Természetbarátai rendezésében megtartottuk a 10. “Csavargás a megyeszélen” elnevezésű teljesítménytúrát 24 és 34 km-en. A 34 km-es távot kerékpárral is lehetett teljesíteni. A rendezvényen 100 fő vett részt (24 km-en 53 fő-, 34 km-en 44 fő gyalogos és maratoni futó , valamint 3 fő kerékpáros), amely harmada a megelőző évek létszámához képest. Igaz 2006-ban megszakítottuk a hagyományt, mert a felkészülés és kiértesítések ellenére le kellett mondanunk a ttúrát. Ugyanis épült az M6-s gyorsforgalmi út, mely lehetetlenné tette a túra lebonyolítását. Az ország 29 településéről jöttek el Kaposvártól Debrecenig. Az időjárás kedvezően alakult a megelőző napokban tapasztalt orkán erejű szél és eső után. Különdíjban részesült : KORELNÖK: Göndöcz István (1928) Fonyód 24 km LEGIFJABB : Tőke Ádám (1995) Százhalombatta 24 km Tizedik alkalommal teljesítők: Krivácska László, Kutasi Zsuzsanna, Lévay Béla, Szabó Zsolt.A tárgyjutalmakat a MOL Rt. Üzemi Tanácsa Százhalombatta, a Vegyipari Munkavállalók Szakszervezete, és a Pest Megyei Természetbarát Szövetség ajánlotta fel. Kilencedik alkalommal teljesítő: ifj. Gazsi István Nyolcadik alkalommal teljesítő: Morva Tamás Hetedik alkalommal teljesítők: Balogh László, Gyenes István, Kiss Tibor, Sefcsik Gergelyné Hatodik alkalommal teljesítők: Göndöcz István, Morva Tamásné, Nyevrikel Zsolt, Soltész György, Szabó Orsolya. Ötödik alkalommal teljesítők: Mócsai Barbara, Petro Magdolna. Szolgáltatásaink: Benta majorban meleg teát és zsíros kenyeret lilahagymával, a célban teát, édességet, kitűzőt, emléklapot kaptak a túrázók. A rendezvény lebonyolítását 14 fő segítette. Kíváló szervezést, csomagmegőrzést, kulturált körülményeket biztosított túrázóknak a százhalombattai Városi Szabadidőközpont tisztálkodási lehetőséggel. A túrázók elismeréssel nyilatkoztak a pálya pontos kitűzéséről és a jó rendezésről. Köszönjük a túra támogatóinak segítségét. Ebben az évben 100 fő vett részt a túrán, akiknek jó szórakozás volt programunk. Ez nem megvetendő u.i. a túravezetőknek van egy íratlan szabálya: a meghirdetett programját akkor is teljesíti, ha a túrának egy résztvevője van. Nekünk 100 résztvevőnek sikerült jó szórakozást nyújtani. MEGÉRTE! Várunk mindenkit – bakancsosokat, maratoni futókat, kerékpárral és lóval teljesítőket- szeretettel 2008. január harmadik szombatján – 2008. 01. 19-én – ugyanitt a tizenegyedik “CSAVARGÁS A MEGYESZÉLEN” teljesítménytúrán. A rendezők nevében: Georgiades Gáborné Kategória: Hírek  

 

 

Pest megye turistája 1. szakasz

Pest megye turistája 1. szakasz

2007-02-13 A Margita 344,2 TSE. 13 fős csapata január 20-án sikerrel teljesítte a Pest megye turistája elnevezésű jelvényszerző túramozgalom bövített első szakaszát. Az út Verőce állomásról indul, Fenyves-hegyen keresztül ér Katalinpusztára, innen az erdészház érintésével a Gyadai-rétre. A szépen kialakított Gyadai tanösvényt az Óriások pihenőjénél keresztezi. Innen a Lósi-patak völgyében folytatódik az út, majd a Naszály keleti peremén kikapaszkodva éri el Kosd községet. Kosd és Rád között széles kocsiúton (első kép) vezet tovább a Pest Megyei Piros (PMP) jelzés. A “margitások” a kiírás szerinti 1. szakaszt Kosdnál nem fejezték be, hanem továbbmentek. Az út Kosd után Cseke-hegy alatt vezet tovább Vácduka, Csörög irányába. Csörögre már sötétben, 1/4 7-re ért be a csapat 31,7 km-t megtéve. Kategória: Beszámolók  

 

 

“Téli Margita 20-40″ gyalogos teljesítménytúra

“Téli Margita 20-40″ gyalogos teljesítménytúra

2007-02-19 2007. február 10-én rendezte a Margita 344,2 TSE hagyományos téli gyalogos teljesítménytúráját. Ellentétben a tavalyi évvel, amikor igazi téli idő fogadta az indulókat 20-30 cm-es hóval, idén inkább volt tavaszinak mondható az idő. A túrán 20 km-es távon 313 induló közül 310-en értek célba. 40 km-en 145 induló közül mindenki színtidőn belül beérkezett a célba, mint ahogy a 99 futó is. Az új pályacsúcs 2 óra 58 perc. A felvételek az első ellenőrzőponton készültek. Kategória: Hírek  

 

 

Északi határvidék – az Erdőkertesi Természetbarátok Sportkörének beszámolója

Északi határvidék – az Erdőkertesi Természetbarátok Sportkörének beszámolója

2007-03-02 Szakosztályunk 2006. tavaszán Magyarország északi határvidékének bejárásába fogott bele. Célunk a szlovák határ mentén túrázás, illetve az e területen lévő turisztikai látványosságok elérése, megtekintése. Négy szakaszra osztottuk fel a magyar-szlovák határt: 1. a Duna határ (Rajkától Szobig) 2. az Ipoly folyó völgye (Szobtól Ipolytarnócig) 3. az Északi Zöld hosszú távú turistaút teljesítése (Balassagyarmattól Sátoraljaújhelyig) 4. Bodrogköz (Sátoraljaújhelytől Záhonyig). Nagy örömünkre szakosztályunk hét tagját sikerült ezen nagy teljesítésekbe bevonni. A határ és a sáv vonzása nyűgözte le túratársainkat. Huszonkilenc túranapot töltöttünk hol egyesével, hol többen, e turisztikailag ismeretlen vidéken. Először az Északi Zöld útvonalat említem, melyen eljutottunk Balassagyarmattól Hídvégardóig, kettőszázhatvanhét kilométert teljesítve. Az Ipoly százhetvenkét kilométeren keresztül határ a két ország között. A régi hidak helyei, a mai helyzet megismerése a cél. E szakasz bejárása megtörtént a magyar oldalon. A szlovák oldalon is megismertük a vidéket. Néhány kép látható erről a programról a honlapon. A másik két szakasz, illetve a hiányzó rész az Északi Zöld útvonalán idei terveinkben szerepel. Járosi László Képek listája: 01. Ipoly torkolat 02. A folyó áttörése Burda hegynél 03. Szalkai híd 04. Tésai átkelő 05. Ipolytölgyes 06. Ártér Hontnál 07. Duzzasztó Nagyfalunál 08. A Börzsöny Kóvár felől 09. Balassagyarmat után 10. Ártári kőhíd Őrhalomnál 11. Hugyagi hídfő 12. Nepomuki Szent János szobor Mulyadnál 13. Határátkelő pont a folyón Rárósnál 14. A határsáv 15. Túloldal Kategória: Beszámolók  

 

 

Budai hegység, 2007. február 24. A MOL DUFI beszámolója

Budai hegység, 2007. február 24. A MOL DUFI beszámolója

2007-03-08 Az idei év első túrája a Budai hegységbe vezetett. Tavaly ilyen időtájban még 20-30 cm-es havat tapostunk Nagyszénás környékén. Abszurdan enyhe telet hagytunk magunk mögött, a mai napon is kellemes időben mozgathattuk át az eltespedt ízmainkat. A mai túránkon 38 fő vett részt. Ki autóbuszal, ki személygépkocsival jött el a megbeszélt indulási pontra. Senkire sem kellett várni, úgyhogy a túrát reggel 8 órakor megkezdhettük. Útvonal: Budaörs – Piktortégla üregek – Frankhegyi th. – Széchenyi hegy – Normafa – Makkosmária – Végvári szikla – Sorrento – Lóhegy – Mária völgy – Budaörs Túratáv: 17 km Emelkedő: 300 m A Kő-hegy és Odvashegy között vezetett a Piros jelzésünk Farkas hegy irányába. Az előző napokhoz képest kissé hűvösebb volt az idő, éjjel pár fok mínusz volt errefelé is. A napnak nem nagyon akaródzott kisütnie, így kissé szürke időben gyalogoltunk a kopár, málladozó mészkő sziklák között. Ez a borongós idő az elkészült fényképeken is tetten érhető. Nem lehetett művészi képeket készíteni. Az erdő elérése után nem sokkal egy földbe épített kunyhó romjait fedezhettük fel. Talán azoké az embereké lehetett, akik a közelben levő piktortégla üregekből bányászták ki a piktortégla alapanyagát. Jó pár üreg ma is látható, biztonsági okokból az omladozókat vasráccsal zárták le a kalandkedvelő emberek elől. A Frankhegyi Kolacskovszky turistaháznál tartottuk első pihenőnket. A turistaház még zárva volt, szombaton 10-kor nyít, mi pedig már fél 10-kor ideértünk. Egyesek bánatára nem vártuk meg a nyitást, tovább mentünk Széchenyi hegy irányába. Az Irhás-árok aljánál jelzés nélkül navigáltuk magunkat, míg el nem értük az Ördög-oromi kőfejtő felől jövő zöld háromszög jelzést. Következett a mai nap második komoly szintjének a leküzdése. Felfelé menet az út mellett egy új kis kápolna tekinthető meg. A Széchenyi-hegy TV adójánál bevártuk egymást. A kis pihenő után folytattuk utunkat Normafa felé. A Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásánál egy nosztalgia szerelvényt is láthattunk, melyet nagy pöfékeléssel régi gőzmozdony vontatott. Normafánál nem időztünk, Makkosmária felé vettük az utunkat. Többször bejártuk már e szakaszt, legalább a jelenlevő turisták kibeszélhették magukat. A nap is erőlködött, egy kicsit melegedett az idő. Makkosmáriánál a tisztáson vagy 25 percet időztünk. A kegytemplom megtekintése után a piros jelzésen a Kavics-árok felé vettük útunkat. A Nagyszénászúg közelében szép mészkő sziklaalakzat található. Sajnálatos módon rengeteg szemét, építési hulladékot is kihordanak a környékbeliek. Pedig a környék szigorúan védett terület! A Sorrentonál mindig érdemes pár percet megállni a szél és csapadék alakította sziklánál. Többször jártunk már errefelé, de ez a rész a Budaörs környéki hegyek egyik legszebb része. A sárga jelzésről hamarosan áttértünk a sárga kereszt jelzésre. Az erdő elhagyása után ismét Budaörs panorájában gyönyörködhettünk. Háromnegyed három körül az autóbuszunknál voltunk, indultunk hazafelé. Amikor írom e sorokat, be kell vallani, hogy kisebb izomlázzal bajlódok, ami arra utal, hogy a kiíráshoz képest kicsit hosszabb lett a túra, meg a szint is több lett a kiírtnál. Persze az is lehet, hogy az ember a téli időszakban elpuhul kissé. Mindenesetre alapos bemelegítő túrának tekinthető a szombati túránk. 21 km-t gyalogoltunk, 500 m körüli szintet teljesítettünk. Egy hónap múlva ismét találkozunk, irány a Vértes! Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket József László (JL), Kutasi Zsuzsanna (KZS), Reszler János (RJ) és Szabó Zsolt (SZZS) készítették) A www.termeszetbaratok.hu honlapunkon más képekkel is találkozhattok. 1. Útszéli kápolna (JL) 2. Nosztalgia gőzös a Gyermekvasúton (JL) 3. Makkosmáriai pihenő (JL) 4. Ami nem a szigorúan védett területhez méltó…. (JL) 5. Budaörs hegyei (JL) 6. Sorrento sziklái (KZS) 7. Pihenő Sorrentonál (KZS) 8. Ébred a természet 9. Szt. Mihály szikla 10. Hunyadi János szobra Budaörsön 11. Budai hegység, átkelés a patakon (SZZS) 12. Budai hegység, egy kis pihenő (SZZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

A Dunabogdányí Kajaktúra Természetbarát Egyesület élménybeszámolója

A Dunabogdányí Kajaktúra Természetbarát Egyesület élménybeszámolója

2007-03-19 2007. március 3.-4. A Dunabogdányí Kajaktúra Természetbarát Egyesület tagjai nemcsak evezni mennek, hanem időnként előnyben részesíti a természettel való találkozást gyalogosan is. Miskolctapolcára 12-en indultunk el. Volt aki vonattal, volt aki autóval jutott el a szálláshelyre. Úgy délidőben mindenki megérkezett. Délutánra beborult, esett az eső. A bátrabbak kirándulni indultak az esővel fűszerezett időben, amit a kutyusokkal, hősiesen végig is gyalogoltunk. A Miskolctapolcáról induló túra “piros-zöld-zöld négyzet” /kb.10 km/ jelzett útvonalon visszakerültünk Miskolctapolcára. Az eső miatt aki nem volt ilyen bátor, meglátogatta a Barlang-fürdőt. Második napon teljes létszámban tettük meg a “piros-zöld-sárga” jelzésű útvonalat, ezt már ragyogó időben. /kb.12. km/ A Bükk- hegység lankás nem túl magas hegyei ölelik körül Miskolctapolcát. A nap és az erdő illata előre jelezte a tavasz közeledtét. Felejthetetlen érzés, mikor találkozunk a természettel, az erdővel és az erdő lakóival. Agárdi Éva Kategória: Beszámolók  

 

 

VÁLTOZÁSOK A PEST MEGYEI PIROS ÚTVONALON

VÁLTOZÁSOK A PEST MEGYEI PIROS ÚTVONALON

2007-03-24 Kihasználva az enyhe telet, sikerült a Pest Megyei Piros (továbbiakban PMP) további szakaszait is bejárni, GPS-el bemérni. A Gödöllő-dombság térképéhez (továbbiakban G-d) és Pest Megye Turistája igazolófüzethez mellékelt térképhez (továbbiakban Pmt) képest az alábbi változások vannak, ill. lesznek. A leírás sorrendje Verőce-Apajpuszta haladási irányt feltételez. * A Verőce felől érkező jelzés a 2-es út előtti 800 m-en az országúton halad. Jelenleg innen a 2-es út mellett – a közben j-ról becsatlakozó OKT-val együtt – a falu végéig halad, majd itt j-ra kiágazva az Erdészházig, ezt követően a Lósi-patak völgyében az Óriások pihenőjéig vezet. A változás a 2-es út elérésétől kezdődik: itt b-ra fordulunk, majd 180 m után átmegyünk az országúton. Itt található a Naszály térképe. Egyenesen továbbmegyünk 180 m-t, majd a Lázár-csárdánál b-ra fordulunk. A Czettler-ház mellett elhaladva erdőbe érve hamarosan egy lépcsőn felkapaszkodunk és b-ra fordulunk. Innen kis szintkülönbséggel a falu házai fölött megyünk. Keresztezzük az OKT-t, majd 440 m után j-ra kiágazik utunkból a Rockenbauer Pál kopjafához vezető út. További 530 m megtételével és kétszer b-ra kanyarodva érjük el a Gyadai-tanösvény kezdetét. Innen az Óriások pihenőjéig (2,42 km) jól kiépített, ismertető táblákkal is kiegészített tanösvényen haladunk. (Térképmelléklet neve: 01) * Rád és Vácduka között a jelzés a Pmt-hez képest nem megy fel a Cseke-hegy oldalába, hanem a Burgundia-völgyben marad. (Térképmelléklet: 02 bal felső sarka) * Vácduka és Csörög között az út nem vezet a vasútállomáshoz (ellentétben a Pmt-vel), hanem a Csörögi úton indul el Sződ felé. Csörög vá-on nincs pénztár, ezért helyette az igazolás Sződön történik. (Térképmelléklet: 03) * Vácrátót és Őrbottyán között a turistaútra rátelepült egy lovarda, ezért a jelzett utat egy mostanival párhuzamos útra visszük. A kitérő útvonalat bejárta és máris lefestette az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre. (Térképmelléklet: 02) * Vácegres után a jelzett út nem Pmt szerint az Egres-patak bal oldalán, hanem a jobb oldalán megy, ezenkívűl a Háromháznál nem a házak között, hanem az országút jobb kanyarjánál b-ra fordulva éri el az erdőt. (Térképmelléklet: 02) * A Margitára felvezető úton a változás a G-d-hez képest az, hogy a Csemetéskert utáni kis kitérő nincs, azonkívül a S sáv jelzést elérve, avval együtt j-ra, majd 800 m megtétele után b-ra kanyarodik a Margita-csúcs felé. A G-d-n egyenesen is P j. megy, valóságban ez P+ jelzés. A jelzések a változásnak megfelelően vannak felfestve. (Térképmelléklet: 04) * Gödöllőn a Bolnoka felé vezető PMP-t az épülő M31-es autópálya kétszer is keresztezni fogja, ezért a jelzéseket a következő útvonalon festjük fel a Honvéd út végétől (eddig az útvonal változatlan a korábbival): Repülőtéri út, Sportrepülőtér, az erdőt elérve az aszfaltút mellett lévő erdei úton (a Barátság I. olajvezeték felett) a gerincig, itt érjük el a meglévő PMP-t. Megjegyzés: az autópálya építkezése jelenleg még nem kezdődött meg, ezért valószínű, hogy az eredeti útvonal ebben az évben még járható lesz, a jelzést és a PMP-ről készülő térképet viszont nem egy évre tervezzük. (Térképmelléklet: 05) * Az isaszegi szakaszt a G-d-n tévesen jelölték: a Rákóczi utcát keresztező (vasútállomás felöl érkező és Szoborhegyre vezető) jelzés P+, a PMP nem ezen, hanem a következő úton halad: Rákóczi u., Ady E. u.(az innen nyíló Madách utcában van a Falumúzeum, célszerű bélyegzőhely), Sápi u., Csata u., Szoborhegy. A jelzések elkészültek. (Térképmelléklet: 06) * Az isaszegi erdőből kiérve a PMP j-ra fordul és kiér az Isaszeg-Pécel igen forgalmas országútra. Ezt elkerülendő többször bejártam a területet más útvonalat keresve, de igazán jó megoldást még nem találtam, Ha sikerül megtalálni, jelezni fogom. * Győmrőről kivezető út továbbra is a Kossuth L. u-ról balra nyíló Farkasdi út, de ez utóbbi beépítettsége erősen megváltozott. Az út jobb oldalán bevásárlóközpont és a Harmónia Idősek Falva, b-ra uszoda. E két utóbbi épület között parkosított úton a sorompó mellett megyünk tovább és 100 m-re egy szépen megépített, vízeséssel, tóval is ellátott kis állatkertet találunk. A kerítés mellett (sorompót kikerülve) megkerüljük az állatkertet és a temetővel párhuzamos úton annak túlsó sarkához érünk. Innen a jelzés már a régi nyomvonalon halad. A sorompók nem minket hivatottak kizárni, mindkét intézmény hozzájárult a jelzés felfestéséhez és az út használatához. A jelzéseket a leírt úton festettem fel. * Péteri-Hosszúberek vá.- M5 autópálya felüljáró. Az útvonalat Ócsáig Nagy László úrral az Ócsai Tájvédelmi Körzet munkatársával bejártuk és a végleges útfestés megtörténtéig piros spray festékkel megjelöltük. Változások a G-d-hez képest: a Csévharaszti ősborókás mellett lévő útat a térképen tévesen jelölték. Ezt a GPS-es bemérés és a helyi erdészekkel történt egyeztetés után jelenthetem ki egyértelműen. (Térképmelléklet: 07) * M5 autópálya – 5-ös út közötti szakasz változásai. Az autópálya felüljárója után az Újerdő táblánál a G-d-vel ellentétben nem kanyarodunk b-ra, hanem egyenesen megyünk tovább. A Budapest-Lajosmizse vasútvonalat elérve nem a térkép szerint egyenesen megyünk át a síneken, hanem b-ra kanyarodva 300 m megtétele után. Az ócsai házakat elérve a j-ról becsatlakozó Vadász u- nál egyenesen továbbmegyünk még 200 m-t, ott derékszögű kanyart bevéve (a G-d-n az út továbbvezet egyenesen) érjük el a Kertész utat, melyen a Bugyi felé vezető útra érünk ki. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területein korábban átvezető PMP-útvonal helyett jelenleg az út a Bajcsy-Zsilinszky u. –Némedi úton hagyja el Ócsát. Alsónémedi előtt az erdőbe érve az országút jobb kanyarulatából b-ra kitérve érünk ki az 5-ös útra. Itt előbb j-ra, majd a panziónál b-ra fordulunk. Ez az út már nyílegyenesen vezet a Duna-Tisza csatorna hídjáig. (Térképmelléklet: 08) * Délegyháza – Taksonyi-híd. A Délegyházi tavaktól korábban a majosházi komp felé vezető út helyett jelenleg a volt P+ nyomvonalán (kis eltérésekkel) halad a taksonyi hídig, majd onnan Szigetcsépre, ahol csatlakozik az eredeti – komp felől érkező – piros úthoz. Dunavarsányon a vasúti sínen való átkelés után j-ra kanyarodunk (G-d-n egyenesen), elmegyünk a következő – Széchenyi – utcáig és azon megyünk végig. Az út végénél b-ra kanyarodunk. A Vörösmarty útat elérve azon megyünk 500 m-t. A benzinkútnál mi nem követjük az út kanyarulatát, hanem egyenesen megyünk tovább egészen az 51-es útig. Itt j-ra kanyarodunk és kb. 500 m megtétele után b-ra, a Duna-partra (G-d szerint korábban lement az út a partra). A Taksonyi hídtól a Bugyi-Taksony közötti országútig az Újlengyeli DSE a március 15-ei hosszú hétvégén felújította a jelzéseket. (Térképmelléklet: 09) * A Pmt-hez képest a Ráckevén átvezető út megváltozott. A mostani útvonalvezetés a következő: Felső u. – Gárdonyi G. u. – Vasút sor – HÉV aluljáró – Kossuth L. u. – Árpád híd. A Ráckevei-Duna másik oldalán a PMP a Dömsödi -, Virág úton, Fanyilas sétányon keresztül halad Dömsöd felé. (Térképmelléklet: 10) * Dömsöd és Apajpuszta között több változás is van a Pmt-hez képest. Korábban az út a halastavak gátján haladt, de magánosítás – és ennek mindenáron való érvényesítése – miatt voltunk kénytelenek az útvonalat megváltoztatni. Dömsödöt így a Némedi úton (balról temető) hagyjuk el és folyamatosan Ék-irányt tartjuk. Áthaladunk az utunkat 45 fokos szögben keresztező magasfeszültségű távvezeték alatt. A Dömsödi-árapasztó csatornát elérve j-ra kanyarodunk és a mellett – vasúti síneket is keresztelve – érünk ki a Kiskunlacháza-Kunszentmiklós országútra. Apaj és Apajpuszta között az útvonalat Kiskunsági Nemzeti Park írásos engedélye alapján úgy változtatjuk meg, hogy a Telepi úton haladva átmegyünk a Bugyi felé vezető országúton a falu széléig. Innen egy kis bal-jobbos úttörés után (jobbra focipálya) a kocsiúton megyünk tovább. 1,4 km-nél balra egy kocsiút ágazik ki, mi egyenes folytatjuk utunkat a mindvégig jól látható Apajpuszta felé. Mivel a pusztán átvezető úton egyetlen fa sincs, hamarosan útjelző oszlopokat fog kihelyezni a Tápiószelei Természetbarát Klub. (Térképmelléklet: 10) Remélem e leírással sikerül az eltévedések számát minimalizálni. Őszre – a Pest Megye Turistája mozgalom 30 éves évfordulójára – reális esélyünk van a teljes felújítás befejezésére, új leírást is tartalmazó Igazolófüzet és egy PMP-t jelölő térkép kiadására. Mindezekkel együtt az útvonal bejárása vélhetően több örömet fog okozni az azt teljesítőknek. 2007.03.24. Notter Béla 2007.04.04-én két kiegészítést teszek a fent leírtakhoz: Az Isaszeg-Pécel kérdéses szakasza megoldódott: az isaszegi erdőből kiérve 40 m-t egyenesen előre megyünk, majd ott a kocsiutat elérve azon balra fordulunk. Ezen 930 m-t megtéve kiérünk egy murvával leszórt útra (ezen jön be balról a S j.), mi j-ra fordulunk. 200 m után egyenesen megyünk a tanyák között az Isaszeg-Pécel országút felé, míg a P+ balra felkanyarodik a Bajtemetés felé. 40 m-el az országút előtt érjük el az eddig országúton haladó PMT-t és b-ra betérünk az erdőbe. A P+ jelzésig az Útvonalkövetők Klubja felfestette a PMT-t. Köszönet nekik érte! (Térképmelléklet: 11) Kosd és Rád között a G-d-hez képest az a változás, hogy a kosdi erdészháztól 900 m-re egy jobb-kanyar után hamarosan b-ra fordulunk és az erdőben folytatjuk utunkat (a G-d-n a turistaút továbbment és csak a szőlők között fordult balra). (Térképmelléklet: 12) Kérek mindenkit, akinek a PMP-vel kapcsolatban észrevétele, javaslata van, a Hozzászólásokban, vagy E-mail-ben (notter@fotnet.hu) írja meg nekem. Köszönettel: Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Pest megye turistája, 2. szakasz. A Margita 344,2 TSE beszámolója

Pest megye turistája, 2. szakasz. A Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-03-25 Ugyan nagyon elkésve, de végül mégis eljutottam odáig, hogy elküldjem a Pest Megye Túristája második szakaszán készült képeket. A Csörögi indulásnál készítettet mellőzöm, mivel a vasútállomásról kellett volna indulnunk, és akkor nem is tévedtünk volna el, mert bizony teljesen más úton mentünk Vácrátótig, mint ahol kellett volna. Azért két képet (01 és 02) küldök erről a szakaszról is. Vácrátótról kifele az út először csak magas bozótban (03), majd egy lovastanya területén tűnt el. A lovakat (04) villanypásztor védi, ezen kell keresztüljutni annak aki folytatni akarja az utat. (*) Most ott voltak a tulajok, és bár nem repestek az örömtől, de mégis megengedték, hogy menjünk. Ezután földúton haladtunk, elhagyva az agyagbányát egészen Őrbottyányig (05). Nekem az Őrbottyán és Galgamácsa határa közötti szakasz tetszett a legjobban, ami réten át vagy erdőben vezetett (06, 07, 08, 09, 10) és ismét csak egy lovastanyára (11) érkeztünk. Ez már jóval nagyobb volt, és itt az alkalmazottakkal meg a kutyáikkal találkoztunk. Előbbiek nem túl szívesen adtak eligazítást, hogy merre vezet is tovább is a piros jel. Mégis megtaláltuk, és elértünk egy tóhoz (12). Innen már Vácegres fölé, majd a faluba értünk, ahol a buszmegállónál befejeztük a túrát. A községháza előtt készítettünk csoportképet (13), mivel egyik kocsma sem volt éppen nyitva, ezt azonban aligha használhatjuk majd az igazoló füzetbe, mert a táblán nagyon aprók a betűk. Kellemes kirándulás volt. Virág Györgyi (*) A szerkesztő megjegyzése: azóta a lovastanyát elkerülő útvonalat az Erdőkertesi Természetbarát Sportklub kijelölte és le is festette. Lásd az „Útvonal-változások a Pest Megyei Piroson” c. tájékoztatót. Kategória: Beszámolók  

 

 

Kincsem túra képekben

Kincsem túra képekben

2007-03-28 A Tápiószelei Természetbarát Klub március 17-én rekord számú (709 fő) indulóval, nagy sikerrel rendezte meg a KIncsem 25 és 40 km-es, valamint az Aranyszarvas 50 km-es teljesítménytúrát. Kategória: Hírek  

 

 

Vértes, 2007. március 24.

Vértes, 2007. március 24.

2007-04-02 A MOL-DUFI beszámolója Nem jó előjelekkel indult ez a túránk. A megelőző napokban esős, kellemetlen időjárás volt. A túra napjára a meteorológiai előrejelzés szerint már javulni kellett volna az időjárásnak, sajnos ez nem következett be. Jó idő esetén vagy 15-en lemaradtak volna a túráról az autóbusz korlátozott ülőhelyeinek száma miatt. A visszakozók miatt végül is 32-en mentünk el a túrára. Útvonal: Mór (P,K+) – Vén-cser (K) – Pátrácos (Z+,Z) – Szentgyörgyvár (K) – Mindszentpuszta (K) – Pap-völgy (K) – Gánt Túratáv: 20 km Emelkedő: 300 m Amíg buszoztunk, reménykedtünk, hátha a Vértesben már jobb idő fog bennünket köszönteni. Ebben csalatkoznunk kellett, délig hol elállt az eső szitálása, hol újra kezdődött. Viszont nem volt akkora sár, mint amennyire az előző napok esőzése miatt számítani lehetett. Mórt a piros jelzésen hagytuk el. Hamar elértük az erdőszegélyt, megkezdtük a kapaszkodást. A mai napnak ez volt a legnehezebb szakasza, a meredekebb szakaszon egyet előre lehetett lépni, majd kettőt visszacsúszni. Egy kis segítséggel azért mindenki lekűzdötte ezt a szakaszt. Az egyik erdei útkereszteződésnél jelzést váltottunk. Innen a kék keresztjelzésen értük el a volt Gyermektábort. Talán még ma is a gyermekeké. Felújítás mindenképp ráférne. Némely szakaszon utunk hatalmas bükkfák alatt vezetett. Sok volt már az aljnövényzet, vagy 15 fajta virággal találkoztunk. Hóvirág már csak elvétve volt, viszont odvaskeltikéből néhány helyen szőnyeget varázsolt a természet. Vén-csert elérve tanácskozás következett. Buszsofőrünkkel a túra megkezdése előtt megbeszéltük a köztes csákberényi találkozást, figyelembe véve az időjárást. Így nyílt lehetőség a túra lerövidítésére. 12-en a rövidebb túrát választották. Ők a kék, kékkereszt, zöldkereszt jelzésen, az előző évben bejárt Ugró-völgyön keresztül jutottak le Csákberénybe a várakozó autóbuszunkhoz. A mai napi teljesítményük 14 km/200 m. Az igazi meglepetés Pátrácos volt. Erre a részre úgy emlékeztem régi túráim alapján, hogy a Vértes legidősebb bükk állománya van itt. Azt hiszem a mai erdőművelési szak-zsargonban ezt úgy nevezik, hogy ebben az erdőrészben megkezdték a tervszerű erdőfelújítást. Magyarán mondva kivágták az erdőt, egy-két fát meghagyva magot termelni. Elég lehangoló látvány volt. A Horog-völgyi erdészeti utat elérve ismét jelzést váltottunk. A zöld keresztjelzésen 600 m után elértük a zöld jelzést. Az elsők jobbra kanyarodtak a zöld jelzésen, ahelyett hogy balra tartottak volna. Ez majd 1 km után kiderült, amikor elértük az országos kék jelzést. Pont egy sáros szakasz volt ez a majd 2 km-es többlet gyaloglásunk, mivel természetesen visszamentünk a helyes irányba. Szentgyörgyvár környékén mind több virágzó babér boroszlánnal találkoztunk. Sajnos normális képeket ezen a napon keveset tudtam készíteni a szitálós eső miatt, így a boroszlánról készített 2 db fotóm is teljesen használhatatlan lett. Szentgyörgyvár pusztán egy kis pihenő következett. Itt fogyasztottuk el az otthon bepakolt elemózsiánkat a vadászok által használt asztalon. Az idő továbbra sem változott, úgyhogy amint lehetett tovább indultunk. A kék négyzet jelzésen 2 km után beértünk Mindszentpusztára. Természetesen a kulcsosházak környékén egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, talán majd nyáron benépesül az egyébként szép környék. Sajnos az épületek eléggé elhanyagolt állapotban vannak. Mai világban a tulajdonos szakosztályok számára komoly kihívás a fenntartásra szánt pénz előteremtése. Innentől az országos kék jelzésen kezdtük meg az ereszkedést Pap-völgyben. Kényelmes egy szakasz volt, végre az eső szitálása is megállt. Itt-ott hatalmas, mohás sziklák, kidőlt fák mellett vezetett az utunk. 3 km után elértük a gánti legelőt. A villanypásztorral bekerített legelőn 2 km után Gánt központjában voltunk. A rövidebb túrát teljesítők már vártak ránk. Összeszedve a csapatot rövid időn belül hazaindultunk. Nem is tudom ilyen pocsék időnk mikor volt utoljára. Ez a túránk alapozásra, edződésre azért jó volt. Na majd meglátjuk a következő Bakony túránkat! Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette) 1. Gyermeküdülő 2. Pihenő a Gyermeküdülőnél 1. 3. Pihenő a Gyermeküdülőnél 2. 4. Pátrácos felé menet 5. Idős bükkfák 6. Babérlevelű boroszlán 7. Szentgyörgyvár puszta 8. Mindszentpuszta 9. Pap-völgy bükkfái 10. Pap-völgy Kategória: Hírek  

 

 

A világjáró Jean Béliveau egy napja Abonyban

A világjáró Jean Béliveau egy napja Abonyban

2007-04-12 2007. január 5-én 12 órakor érkezett meg Abony határába Jean, aki Montreálból 2000. augusztus 18-án indult gyalogosan földkörüli útjára. A 40000 km-hez közeledve haladt át városunkon. A rákóczifalvai Szabó Árpád, és Papp László megkeresésére szerveztük meg a vendég fogadását. A város határában gyermekek sokasága, a város polgármestere, a Triatlon Egyesület vezetője, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség nevében az Abonyi Természetjárók Körének vezetője fogadta Jean Béliveaut. Az Abonyi Fúvószenekar tanára gyönyörű zenével köszöntötte. A csapat most már együtt gyalogolt a Somogyi Imre Ált. Iskolába, ahol Nagy Gáborné, az iskola igazgatója köszöntötte diákjai nevében. Romhányiné Dr. Balogh Edit polgármester pár szóval ismertette Jean eddig megtett útját, és a célt, amiért a kontinensen átgyalogol. A gyerekek érdeklődő kérdéseire a vidám gyalogló válaszolt, és humoros beszámolóval kápráztatta el őket. Ezek után szálláshelyére ment, ahol a Lila Akác étterem remek ebédje várta. Délután 5 órakor a Művelődési Házban találkozott az Abonyi Természetjárókkal, és sok-sok érdeklődővel. Gulyás Antal, a Kinizsi Pál Gimnázium tanára volt a tolmács, aki láthatóan ugyanúgy élvezte a beszámoló fordítását, mint az előadó. Jean Béliveau elmesélte, hogy hosszú vívódás, titkolózás után közölte családjával a tervét. Ők kissé szomorúak voltak, de támogatták vállalkozását. 2000.08.18-án, születésnapján indult Montrealból. Szponzora nincs, minden menet közben, az emberekkel való kapcsolattal oldódik meg. Háromkerekű kocsijában viszi a sátrát, élelmét, ruháit. Franciául, angolul, spanyolul, portugálul, és egy kicsit arabul is beszél. Magyarország a 42. ország útja során. Végiggyalogolta Észak -és Dél-Amerikát, Afrikát, 2006. 08. 18-án ért Angliába, hazánkba Szlovákiából érkezett 2006. 12. 10-én. A karácsonyt fiával töltötte Budapesten. Napi 30-35 km-t gyalogol. Útja során több mint 1200 család fogadta be, kb. 600 alkalommal sátorban aludt, de éjszakázott: börtönben, kórházban, parókiákon, határon. Mióta jobban és többen megismerik, azóta az UNICEF és az UNESCO is odafigyel útjára. „Az emberek jók – mondta – , és mindenki egyforma, szívesen segítenek.” Algériában műtéten esett át, és egészsége azóta is rendben van. Ezidáig 31 pár cipőt koptatott el, és a harmadik kocsit tolja maga előtt. Tudja, hogy ezzel a gyaloglásával nem tudja a békét befolyásolni, de a figyelmet felkeltheti a gyermekek iránti erőszak, és kihasználásuk ellen, békéjük érdekében. Családjával rendszeresen tartja a kapcsolatot, és büszke két gyönyörű leányunokájára. A most 51 éves gyalogló előtt törökországi, ázsiai, ausztráliai út áll, majd Vancouver-be érkezve, Kanadát átgyalogolva 2012-ben Montrealba ér. Kívánjuk, hogy sikerüljön neki. Jean-nak egyetlen kérése volt csupán, egy kis magyar zászló, melyet a Kossuth Vendégház csomagjában meg is talált, és 6-án már kocsiján a kanadai zászló mellett lobogott a szélben. 2007. 01. 06-án reggel 8 órakor indult a Jean Beliveau tiszteletére rendezett 25 km-es gyalogtúra, amelynek során elkísérhették a túrázók a világjárót Rákóczifalvára. Ezzel a lehetőséggel 57 túrázó élt. ők Budapestről, Ceglédről, Szentesről, Farmosról, Tápiószeléről, Gyöngyöstarjánból, Szolnokról érkeztek, és 17 fő Abonyból . Búcsúzóul a polgármester Abonyi Magyar Imre festőművész által készített festményt, az abonyi két torony képét adta át a világjáró gyaloglónak. A művész a képért járó összeget Jean útjára ajánlotta fel. A polgármester adományával még egy szép kerek összeggel támogathattuk útját. A 25 km megtételére indult csapat lelkesen, felváltva tolta Jean kocsiját, aki eközben tolmácsa (most már Papp László) segítségével a résztvevőkkel beszélgetett. A csoporthoz a CORA áruháznál Szolnokon csatlakozhattak azok a túrázók, akik a hátralévő 10 km megtételét vállalták. Abonyból autóbusz indult a résztvevőkkel, de volt, aki kocsival, mikrobusszal érkezett. Abonyból kb. 60 fő. A CORA-tól már csaknem 130 ember társaságában érte el Jean Béliveau a 40000 km-t Rákóczifalva határába, ahol betonba taposta lábnyomát. A település határától már több száz ember kíséretében értünk el a közösségi házhoz, ahol frissítővel, zsíroskenyérrel várták a gyalogolókat. A túrázók emléklapot és Jean Béliveau-t ábrázoló kitűzőt kaptak. A világjáró Rákóczifalva díszpolgára címét is megkapta. Bízzunk abban, hogy sikeresen és egészségesen teljesíti vállallását . Nagy Sándorné, a Természetjárók vezetője Kategória: Beszámolók  

 

 

Albertirsa és környéke. A Természetjárók Köre Abony beszámolója

Albertirsa és környéke. A Természetjárók Köre Abony beszámolója

2007-04-12 2007.02.17. Útvonal: Albertirsa -Horgásztavak -Pilis -Hegyeki pincék – Dolina –Pándi út -Albertirsa Dolina-völgy (Régen Első- vagy Golyófogó-völgy) Az 1976-ban védetté nyilvánított Dolina-völgy az első az Albertirsa fölött húzódó völgyek sorában. A Gödöllői-dombság ezen a tájon simul bele az Alföld térszínébe. A XVIII. századtól Albertin állomásozó lovas huszárok a Dolinában gyakorlatoztak, itt tartották éles lőgyakorlataikat is. A völgy északi oldalát használták golyófogónak (innen a régi elnevezés is). A völgy flórája és faunája rendkívül sajátos. Több növény- és állatfaj is megtalálható itt, amelyek néhány száz méterrel délebbre az Alföldön már nem élnek meg. Albertirsa Barátainak Köre (a Képviselő-testület jóváhagyásával) évente egy-egy öreg tölgyfát nevez el a völgyben Albertirsához kötődő híres emberekről. Munkásságuk a fákon található táblákon olvasható. Eddig az alábbi hírességekről neveztek el fát: Hídvégi Lajos (1999-ben), Író Szeleczky Márton (2000-ben), Író; cs. kir. tanácsos, kir. kuriai biró.1714: Királyi adománylevél birtokában Szeleczky Mártoné lesz Alberti . 1784: Szeleczky Márton utódai vásártartási jogot szereznek Albertinek, ami egyben mezővárosi rangot is eredményez 1847 szept.1 Tessedik Sámuel (2000-ben), 1742-től 1820-ig. Evangélikus pap Dr. Varga János (2001-ben), Zólyomi Bálint (2002-ben).akadémikus a XX. század egyik kiemelkedő botanikusa volt. A völgy jellegzetes növényei és állatai közül néhány: Tarka sáfrány Crocus reticulatus VÉDETT Tavaszi hérics Adonis vernalis VÉDETT Csinos árvalányhaj Stipa pulchenia VÉDETT Télizöld meténg Vinca minor Parlagi nefelejcs Myosotis arvensis Osztrák ökörfarkkóró Verbescum austriacum Erdei ibolya Viola sylvestris Egybibés galagonya Crataegus monogyna Magas koris Fraxinus excerior Kocsányos tölgy Quercus robur Zöld gyík Lacerta viridis VÉDETT Keleti sün Erinaceus concolor VÉDETT Vadmacska Felis silvestris sylvestris VÉDETT Vörösbegy Erithacus rubecula VÉDETT Erdei pinty Fringilla coelens VÉDETT Oszapó Aegithalos caudatus VÉDETT Tövisszúró gébics Lanius collurio VÉDETT Gyurgyalag Merops apiaster FOKOZOTTAN VÉDETT Kuvik Athene noctua FOKOZOTTAN VÉDETT Vörösvércse Falco tinnunculus VÉDETT Gyurgyalagos (löszfal.) A partfal közelében található növények és állatok közül néhány: Erdei szamóca- Fragaria vesca, Fekete bodza- Sambucus nigra, Mezei zsálya- Lepidium campestre. Osztrák ökörfarkkóró- Verbescum austriacum, Réti imola- Centaurea jacea, Veronika félék- Veronica spp. Fürtös gyöngyike- Muscari botryoides, Kökény -Prunus spinosa Egybibés galagonya- Crataegus monogyna, Fehér mécsvirág- Melandrium album. Imádkozó sáska- Mantis religiosa, VÉDETT; Zöld gyík- Lacerta viridis, VÉDETT; Keleti sün- Erinaceus concolor, VÉDETT; Menyét Mustela nivalis, VÉDETT; Európai vadmacska- Felis silvestris sylvestris. VÉDETT; Tövisszúró gébics- Lanius collurio, VÉDETT; Vadgerle- Streptopelia turtus, VÉDETT; Kuvik- Athene noctua, FOKOZOTTAN VÉDETT; Örvösgalamb- Columba palombus, VÉDETT; Feketerigó- Turdus merula, VÉDETT. Hársas-Völgyek A három völgyet magába ölelő Hársas a környék legszebb, legváltozatosabb vidéke A völgyben található növények és állatok közül néhány: Apró noszirom Iris pumila VÉDETT Foltos kontyvirág Arum maculatum Vérehulló fecskefu Chelidonium majus Mogyorós lednek Lathyrus tuberosus Csíkos kecskerágó Euonymus europaeus Fehér fuz Solix alba Közönséges dió Juglens regia Kocsányos tölgy Quercus robur Kislevelu hárs Tilia cordata Mezei juhar Acer campestre Erdei béka Rana dalmatina VÉDETT, Csuszka Sitta europaea VÉDETT, Vörösbegy Erithacus rubecula VÉDETT, Sárgarigó Oriolus oriolus VÉDETT, Fülemüle Luscinia megarhynchos VÉDETT, Nagy fakopács Dendrocopos major FOKOZOTTAN VÉDETT, Kerecsensólyom Falco cherrug FOKOZOTTAN VÉDETT, Holló Corvus corax VÉDETT, Királyka Regulus regulus VÉDETT, Mókus Sciurus vulgaris VÉDETT. Résztvevők: 7 fő tag Mellékelt képek: 01. Pilis központ 02. Megvettük az e hetit (lottózó) 03. Hegyeki pincék. Szent Orbán szobor téliesítve 04. Pincesor Kemencéje 05. Albertirsa 06. Templompark Albertirsa Kategória: Hírek  

 

 

Pest megye turistája, 3. szakasz. A Margita 344,2 TSE beszámolója

Pest megye turistája, 3. szakasz. A Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-04-20 Március 25-én folytattuk a Pest Megye Turistája útvonal teljesítését, Vácegresről Gödöllőre mentünk. Vácegres és Erdőkertes között könnyű séta a patakkal átszelt, amúgy inkább puszta jellegű területen. Erdőkertestől felkapaszkodtunk a Margitához, és talán ez volt az út legnagyobb emelkedője. Innen a Margita túrákról már jól ismert útvonalakon haladtunk, és a Babat völgy, Papp Miska forrás, Besnyő, egyetemi erdő érintésével értük el a gödöllői vasútállomást. Kellemes tavaszi időben jóleső séta volt. Képek: 01. Boglárka 02. Erdőkertes felé 03. Margitához közelítve 04. Tavaszi virágok 05. PMP 06. Babati-völgyben 07. Pap Miska kút 08. Kegytemplom 09. Agrárerdő 10. Víztoronyban Kép és szöveg: Virág Györgyi Kategória: Hírek  

 

 

Gyalogtúra Mátrafüredig, városnézés Gyöngyösön

Gyalogtúra Mátrafüredig, városnézés Gyöngyösön

2007-04-24 Szerencsénk volt. Április 22-én igazi kirándulóidő fogadott bennünket, akik a Margita 344,2 TSE-től és Isaszegről a Mátrában túráztunk.4 kocsival Gyöngyösre utaztunk Isasszegről és Gödöllőről, összesen 18-an. A kocsikat a vasútállomásnál hagyva gyalog induktunk el Mátrafüred felé (1. kép) a S sáv jelzésen. A lakott területet Gyöngyös-Felső vasúti megállónál hagytuk el. Szőlők között haladtunk egyenlőre színtemelkedés nélkül. Pincésnél, gondozott vikendházak között kezdett emelkedni az út. Ezeken is túljutva egy szép kilátást nyújtó tisztáson megreggeliztünk (2. kép). A Visonta-hegyre egy kis kapaszkodó legyőzésével jutottunk fel (3. kép).Itt elértük a természetvédelmi terület határát és a kihelyezett ismertető táblákat. Megdöbbenve láttuk, hogy vandál hordák jártak a vidéken és egy kivételével minden táblát összetörtek, megpróbáltak felgyújtani, oszlopokat döntöttek ki. Tavaly november 28-án jártam erre utoljára, végig is fényképeztem a megrongált táblákat, akkor 12-ből négy volt ilyen. Úgy látszik a vandáloknak nagyon tetszett a művük, mert visszamentek azóta a maradék táblát is tönkretenni. Ez legyen életük legnagyobb öröme! Cseplye-tetőről gyönyörű a körpanoráma, itt található Szerencsés Imre botanikus emlékoszlopa – még egyben (4. kép). Sár-hegyen értük el utunk legmagasabb pontját, kereken 500 m-t. Ezután erdős-ligetes területen ereszkedtünk le a Szent Anna kápolnához (5. kép). Sajnos a kápolna mellett lévő Szent Anna tóban most egy csöpp víz sem volt. A Pipis-hegyi vitorlázórepülő-téren a gyerekek nagy örömére megnézhettük a hangárban lévő repülőket (6.kép). Mátrafüreden az Erdészeti Szakközépiskola mellett van az Ökonomenikus Istentiszteleti Hely (7. kép). 11 km megtétele után értük el a kisvasút megállóját. Mátrafüred és Gyöngyös között mindnyájunk örömére azon zötykölődtünk (8. kép). Gyöngyösön sok nevezetességet megnéztünk, így az Orczy-kastélyt (9. kép), a Szent Bertalan templomot, Nepomuki Szent János kápolnát. A Szent Orbán templomhoz menet láttuk a 10. képen látható ablakot. Visszafelé-menet még útbaejtettük a volt vármegyeházat (11. kép), a régi és új zsinagógát, a Fő tér impozáns palotáit (12. kép), a Ferences templomot és kolostort. Hazafelé a változatosság kedvéért a Mátraaljai településeken jöttünk keresztül és értük el a 21-es utat. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Bakony, 2007. április 14. A MOL DUFI beszámolója

Bakony, 2007. április 14. A MOL DUFI beszámolója

2007-04-25 Az előző márciusi Vértes túránkhoz képest csodálatos tavaszi, már-már nyári idő köszöntött ránk. 50 fő jött el a mai túrára, a busz tömve volt. A szokásoknak megfelelően a résztvevők két túra közül választhattak: Útvonal 1.: Bakonybél (Z+) – Száraz Gerence (Z) – Kisszépalmapuszta (K) – Szépalmapuszta (P?) – Páliháláspuszta (P+) – Tündérmajor (P+) – Zirc Túratáv: 20 km Emelkedő: 300 m Útvonal 2.: Borzavár (K) – Szépalmapuszta (P?) – Páliháláspuszta (P+) – Tündérmajor (P+) – Zirc Túratáv: 16 km Emelkedő: 150 m A buszozás gyorsan eltelt, csupán a Zirci MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni, na meg két kollégánkat felvenni, akik személygépkocsival jöttek el idáig. Bakonybélre hamar átértünk, az autóbuszfordulótól indult el a hosszabbik túra. A társaság nagyobbik része a hoszabb túrát választotta. A rövidebb túrát választók visszabuszoztak Zircre, onnan Borzavárra, ahonnan az országos kéken kezdték meg a túrájukat. Az országos K, a S, a Z+ jelzés együtt haladt egy darabig az Öreg-séd patak melletti erdészeti úton. 2 km után, az erdészeti utat elhagyva a Barátok útján folytatódott az utunk, most már komolyabb emelkedővel. Újabb 1 km után, az országos kék jelzés Kőris-hegynek fordult, mi a Barátok útján haladtunk tovább a Száraz Gerence völgye felett, a Parajos tető, Kőris-hegy aljában. A Halomsírmező mellett úgy haladtunk el, hogy egyikünk sem vett észre egyetlen egy sírhalmot sem. Egy turista kollégánkkal is találkoztunk ezen a szakaszon, aki Zircen töltött el két napot, szintén a Százhalmokat szerette volna megtalálni. Ő talán körültekintőbb volt mint mi, és valószínüleg az erdőben megtalálta a halomsírokat. Kisszépalmapusztán tartotuk meg az első komolyabb pihenőnket. Az elhagyott épület mellett hatalmas vadcseresznyefa teljes virágzásban volt. Ez volt a látnivaló igazából, az épületet a vandál elemek teljesen szétverték! Hihetetlen, micsoda rombolási ösztön van egyes emberekben, ha embereknek tekinthetők egyáltalán. Az összegyült csapat két részletben folytatta innen a túrát, mivel mindenki megebédelt itt a fák árnyékában. Szépalmapusztáig 2 km-t kellett megtennünk az országos K jelzésen. Útközben egy információs tábláról értesülhettünk, az itt hatalmasra megnőtt szlavóniai tölgy betegségéről. Hátratekintve több pontról szemlélhettük a Kőris-hegyet, a jellegzetes radar állomásával együtt. Szépalmapusztán először a ménes három tagját vehettük szemügyre, majd a baloldali elkerített részben több szürke marhát láthattunk. Pár perc nézelődés után a kis arborétum megtekintése következett. Amilyen kicsi az arborétum, a látványa annál megkapóbb! Nagy kár a több méter kerületű hegyi mamutfenyőért, amely szemmel láthatóan betegeskedik. Az arborétum túloldalán kőkereszt található. A Hotel Szépalma és a körülötte levő park és sport létesítmények esztétikusan lettek kialakítva. A parkban virágzó magnoliákat, császárkoronát, nárciszokat lehetett fotózni. A piros négyzeten hagytuk el Szépalmapusztát. Az út most réten, illetve széles nyiladékon haladt, olyan erősen tűzött a nap, mintha nyár lett volna. 1,5 km után elértük a P+ jelzést, Zircig ezen a jelzésen haladtunk végig. A bükkfarönkökön tartottuk meg a második nagyobb pihenőnket. Az elhozott elemózsiát el kell fogyasztani, a jó levegő egyébként is evésre készteti az embert. A mai napon többnyire bükkerdőkben vezetett az utunk. Ezek a bükkerdők teszik jellegzetessé a Bakony nagy részét, különösképpen Kőris-hegy tájékát. Ezekben az erdőrészekben gyakran találkozhatunk a babérlevelű boroszlánnal, mely itt gyakori, egyébként más tájainkon ritka védett növényünk. A bükkfák már kilevelesedtek, most még sok virág volt a lombok alatt, de a virágok tudják, hogy nemsokára ugyanitt kevés napfény lesz, sietniük kell a szaporodással. Páliháláspuszta kellemes meglepetéssel szolgált. Első benyomásunk az volt, hogy egy üdülőfaluba csöppentünk. A házak, környezetük kicsinosítva, takaros, rendezett képet mutattak. Meggyőződésem volt, hogy már minden házat felvásároltak a városiak, de a buszon kiderült, két turistatársunk nagybácsikája még itt él, szerencséjükre még találkozniuk is sikerült egymással. Páliháláspuszta után nemszeretem 1,5 km-es aszfaltút következett a Kő-kúti erdő széléig. Itt összefutottunk a rövid túrások egy csoportjával. Szerelvényigazítás után az utolsó 1 km-es erdei szakasz következett. Tündérmajor is nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben. A valamikori TSZ Központ eltűnt, a privatizálás, felvásárlás jeleivel itt is találkozhattunk. Egy jó km után elértük Zirc szélső házait. Egyesek igen jó szimattal rendelkeztek, mivel az utcáról nem igazán feltűnő presszó udvarán nyalogatták már a mai napi sebeiket, jobbára korsó sör társaságában. De a többség minden nehézség nélkül az udvaron kötött ki! 20 perc ejtőzés után még 1 km-t kellett megtennünk a központig. Mivel az idővel jól álltunk, szabadfoglalkozás keretében háromnegyed óra állt rendelkezésre vagy az arborétum rohamszerű megtekintésére, vagy az apátsági templom meglátogatására. Páran a templomot választottuk, mely nagy meglepetésemre, teljesen megújult a több éves restaurálásnak köszönhetően. A monumentális barokk templom régi freskói kivilágosodtak, egyes alakok eredeti arcvonásai előbukkantak, az aranyozott oltárok, faszobrok, díszítések eredeti formájukban ragyognak. Szerencsénkre még idegenvezetőnk is volt, aki a régi kinézetet a mostani állapottal együtt be tudta mutatni album segítségével. Igen jó túranapot tudhatunk magunk mögött, legközelebb a Szekszárdi dombság az úticél. Muskovics András Szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel a túráról honlapunkon is találkozhattok. http://www.termeszetbaratok.hu) (A csatolt fényképeket József László készítette) 01. Szépalmapuszta (72007) 02. Kőrishegy (92007) 03. Odvas keltike (132007) 04. Bakonyi csendélet, farakással (242007) 05. Páliháláspuszta környékén (282007) 06. Fagyöngyös fa 07. A nemszeretem aszfalt út 08. Erdőszéli csendélet, virágzó cseresznyefákkal 09. Zirc, róm. kat. Templom, Természettudományi Múzeum, Reguly Antal Könyvtár 10. Túra utáni pihenő Kategória: Beszámolók  

 

 

Petőfi Népe – és a Baja-környéki ágak vizítúra kiírása

Petőfi Népe – és a Baja-környéki ágak vizítúra kiírása

2007-05-02 2007. június 9 – 17 Találkozó: június 9-én reggel 10 órakor a Római part Csillag-csónakház előtt. Százhalombatta /1623 fkm/ 34 km Június 10. Százhalombatta, -Ercsi-Lórév-Rácalmás-Dunaujváros, kemping /1581fkm/ 42 km Június 11. Dunaujváros-Dunavecse-Apostag-Dunaföldvár-Harta /1546fkm/ 35 km Június 12 Harta-Ordas-Paks-Dunaszentbenedek-Pillangó csárda,-Uszod-Gerjen- Fajsz komp./1508fkm/ 38 km Június 13. Fajsz-Gemenci erdő-Érsekcsanád csárda-Baja/1479fkm/-Sugovicán, Petőfi-sziget Ifjúsági szálló 31 km Bevásárlási lehetőség: Százhalombatta, Dunaföldvár, Harta, Fajsz. Június 14. Baja, evezés a Petőfi-sziget körül. Vízügyi-múzeum meglátogatása. Este halászlévacsora. Június 15. Sugovicán 2 km – Duna-Móric Duna – Kádár sziget – Szeremlei Duna torkolata – itt átemelés Kamarás v. Szeremlei Dunába – Szeremle – Pandur sziget – Baja előtt átemelés a Sugovicába kb. 300 m- Petőfi szíget. 20 km Június 16. Petőfi sziget – Sugovicán 2 km. A Dunán felfelé Rezéti Duna kitorkollás /1485fkm/ Veránka /1488fkm/ – Rezéti Duna – Baja/1479fkm/ – Sugovicán 2 km. 36km Június 17. Hazautazás. Részvételi feltételek: A túrán mindenki a saját felelősségére, saját felszereléssel vesz részt. Esővédő felszerelés ruházat szükséges. Szúnyogriasztó, elsősegély csomag ajánlott. Költségek: Bajáig táborozási költség nincs. Baján Ifjúsági Szálló kőházban éjszakánként 2.000.- Ft/fő, sátorozás esetén személyenként 1.300.- Ft + 300.- Ft üdülőhelyi díj. Halászlévacsora részvételi díjjal 1.000.-Ft. Jelentkezés, érdeklődés: Zelina István Tel: 06-1/201-51-48 Kategória: Hírek  

 

 

Szekszárdi dombság, 2007. április 28.

Szekszárdi dombság, 2007. április 28.

2007-05-08 Az időjárás előrejelzés meleg, napos időt jelzett előre a mai napra. Ebben nem is csalatkoztunk. Az autóbuszunk 6 órakor indult az Érdi Vörösmarty Gimnázium elől. 46 fő jelentkezett, illetve vett részt a mára szervezett Szekszárd környéki túrán. Útvonal: Sötét-völgy (K) – Fazekas-völgy (K) – Grábóci erdészlak (K) – Gyurkó-völgy (K) – Grábóc (K) – Szálkai-víztározó (P) Túratáv: 14 km Emelkedő: 200 m Erre a napra is eredetileg két lehetőség közül választhattak a tagjaink, de a később leírtak alapján kiderül, hogy csak a rövidebb túrát tudtuk teljesíteni. Amint a buszunk átért Százhalombattára felvenni az innen jövőket, az autóbuszunk motortere füstölni kezdett. Az egyik gázolaj vezeték széthasadt. Sofőrünk szikszalag felhasználásával próbálta orvosolni a problémát, amely természetesen nem sikerülhetett. Szerencsénkre, szerencséjére egy másik autóbuszsofőr a segítségére sietett, így több mint 1 órás várakozás után ismét el tudott indulni az autóbuszunk. Az Ercsiben felszállók el nem tudták képzelni, hol lehetünk. Kitartóak voltak, megvártak bennünket. Azt gondoltuk, mára már több problémánk nem lehet, de tévedtünk. Paks környékén, a 6-os főúton ismét füstölt a motortér. Most a másik gázolaj vezeték adta meg magát. Ismét szerencsénk volt, a 6-os út ezen szakaszán felújítási munkák folytak, az egyik teherautó sofőrje kisegített bennünket. Azon humorizáltunk, hogy már csak a harmadik cső van hátra, azt valahogy kibírjuk. E gondok miatt változtattuk meg a kiírt túránkat. 10 órakor kezdtük meg gyaloglásunkat Sötét-völgy bejáratánál. Persze ahogyan kezdődött a napunk, úgy is folytatódott. A jelzésen ellenkező irányban kezdtünk haladni, hiába nézte GPS-ét egyik túratársunk. A tévedést hamar észrevettük, negyed órán belül már korrigáltuk a hibát. Most már a betervezett kék jelzésen haladtunk, melyet egyúttal tanösvénynek is kialakítottak. A Szekszárdi dombság legszebb elegyes, lombos erdőit lehet megtekinteni az egymás után következő Sötét-völgyben, Fazekas-völgyben és a Gyurkó-völgyben. Hatalmas tölgy, bükk, kőris, hárs és gyertyánfák alkotják az erdő nagyobbik részét. Egyébként a táj mecseki hangulatot sugall, itt is nagy mennyiségben tenyészik a medvehagyma, illatos hunyor, szúrós csodabogyó, meg más mediterrán virágos növény. A Fazekas-völgy elején, meg a végén pihenőhelyek kialakítására került sor, bográcsozási lehetőséggel. A második pihenőhelyet 100 m-el elhagyva a Haramia-forrás mellett haladtunk el. 2 km után elértük a Grábóci erdészlakot, mely már igen romos állapotban van. A vele szemben levő vadászházat viszont még manapság is használják. Ezen a környéken szépen gondozott tölgyes alatt vezet a turistaút. A Gyurkó-völgyben megkezdtük kapaszkodónkat a dombhátra. A tető előtt nagyméretű irtás mellett vezetett el jelzésünk. A tető után lankás szakasz következett, mind szélesebb kaszálón keresztül. Az égen volt hogy egyszerre négy egerészölyv vitorlázását is szemmel követhettük. Grábóc előtt egy karámnál barátságos lovakkal is meg lehetett ismerkedni. Grábócon áthaladva megérkeztünk a műemléki védettséget élvező görögkeleti szerb templomhoz és kolostorhoz. Az épületegyüttes felújított állapotban várja a látogatókat. A belsejében szép ikonosztázban és freskókban lehet gyönyörködni. Nekünk igazán szerencsénk volt, Kriszta nővér élvezetes előadásban részesített bennünket, mind a templom és kolostor történetével, mind az élet egyéb dolgaival kapcsolatban. Észre sem vettük, majd egy óra elszaladt az ismertetéssel. Pedig még ebédidőt is kellett engedélyezni a társaságnak. Jócskán elmúlt 1 óra, mikor elindultunk Szálka felé. Továbbra is a Dél-dunántúli kék túra útvonalán haladtunk. Az út szántók között, fasorok mellett vezetett. Lehetett vagy 25 fok Celsius. Az egyik tetőről Kelet-Mecsek hegyei látszódtak. Közvetlenül Szálka előtt használatban levő, lőszfalba vájt pincék láthatók. Maga Szálka eléggé takaros kis falu, köszönhető valószínűleg a határában levő horgásztónak. Mielőtt a horgásztóhoz leértünk, két látványosság is akadt. Az egyik egy szarvasbika élethű bronz szobra, a másik egy szépen helyreállított Krisztus szobor. Szálka határában elejtett szarvasbika agancsa sokáig világelső volt. A tó mellett fél órát várakoztunk, míg mindenki előkerült. Sörhöz csak a nagyon jó szimattal rendelkezők jutottak, pár 100 m gyaloglása által. A tó végében levő büfénél zártkörű rendezvény volt, pont a horgászverseny eredményhirdetésekor értünk ide. A hosszú túra megkezdésére semmi esélyünk sem volt, helyette átbuszoztunk a Gemenci erdő kirándulóközpontba, Bárányfokra. A mai napi kellemetlenségek tovább folytatódtak. Félórát várakoztunk a busszal, útjavítás miatt. Majd a következő, a Bárányfoki bejáratnál közlekedési tábla: autóbusszal behajtani tilos. Az időnk pedig fogyott, kénytelenek voltunk 1 km-t begyalogolni az aszfaltúton, természetesen visszafelé is. Az illetékesek azért elgondolkozhatnának azon, hogy a privatizáció milyen vadhajtásokat is eredményezett. Tudniillik a kirándulóközpont privatizálásra került! Háromnegyed óra állt rendelkezésünkre. Van aki a kisvasútat kereste fel, van aki a kiállítási pavilonban nem régen megnyitott Élet az ártérben kiállítást kereste fel. Magát a pavilont a Milleneumi ünnepségekre építették. Később Szekszárdra került, az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítással egyidőben Trófea Múzeum céljára hasznosították. Magát a múzeumot érdemes felkeresni, kis mérete ellenére is sok ismeretet közöl a látogatókkal. Egy kis aszfalt gyaloglás után a busznál összegyűltünk, indultunk hazafelé. Visszafelé is várakoztunk az út javítása miatt. Elkönyveltük, ez ilyen nap volt! Más kellemetlenség hazáig már nem ért minket. Következő túránk a Rám-szakadékba vezet. Más képekkel, ez a túraleírás honlapunkon is megtekinthető: www.termeszetbaratok.hu Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Reszler János (RJ) készítették) 01. Sötét-völgy (RJ) 02. pihenő a Haramia-forrásnál (KZS) 03. Grábóc, Gyurkó-vólgy (KZS) 04. Grábóc, ismerkedés a lovakkal (RJ) 05. Grábóc, görögkeleti tp. (JL) 06. Grábóc, a gk. tp. ikonosztáza (JL) 07. Grábóc, részlet a gk. tp. belsejéből (JL) 08. Grábóc, a gk. tp. egyik ikonja (JL) 09. Grábóc, szerb temető (KZS) 10. Útban Szálka felé (KZS) 11. Szálkai víztároló (JL) 12. Gemenc, Bárányfok, a kisvasút végállomása (JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Pest megye turistája, 4. szakasz. A Margita 344,2 TSE beszámolója

Pest megye turistája, 4. szakasz. A Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-05-10 Április 30-án reggel verőfényes tavaszi napsütésben mindössze hárman vágtunk neki a Pest Megye túristája Gödöllő és Pécel közötti szakaszának. A vasútállomásról az alsóparkon át (1. kép) sétáltunk a kastélyig, majd a majd a Major utcából rákanyarodtunk a piros sáv jelzésű szekérútra. A bizonyos kutyákat ezúttal féken tartotta a tulajdonosuk (meg a Tibor kutya ellenes spray-vel). A lovardákhoz közelítve természetes, hogy találkoztunk tereplovasokkal is (2). Átkelve egy szélesebb tisztáson némi keresgélés után leltünk rá a piros sáv folytatására (hamarább találtuk meg a piros keresztet) és az erdei úton felkapaszkodtunk a gerincre (3). Ezután hosszú, esetenként tornagyakorlatokkal tarkított (4), amúgy könnyű gerincséta következett (5-6), néhol szép kilátással a patakvölgyre, egészen Isaszegig. Isaszegen némi gyaloglás a főúton, kanyar Dány irányába, majd fel a szoborpark alatti kocsmáig, ahol bélyegeztettünk, és pihentünk (7). A szoborparktól a környék panorámája igen szép volt (8), amibe belejátszottak az égen úszó szép felhők is. Az Isaszegi csata emlékhelyig mások is kirándultak (9) de innen már ismét csak hármasban folytattuk utunkat. Rövid, meredek lejtőn egy hangulatos vágatba ereszkedtünk (10), amiből kifelé menet szinte dzsungelszerű növényzet vett körbe minket, és rengeteg piros jelet is láttam (11). Az erdőből kiérve a valahai péceli crosspályához értünk, ahonnan messzire láttunk (12), de ez sem volt segítségünkre abban, hogy feltaláljuk a piros folytatását. Míg a Tiborék a térképen próbálták megtaláni a helyes irányt (13) addig én virágokat fényképeztem (14). Végül utunkat vesztve lesétáltunk az országúthoz, ahol elmentünk a kanyarig. Itt megkerestük a zöld keresztet és ezen értünk be Pécelre, majd vonattal jöttünk vissza Gödöllőre. Az út gyalogos szakasza 27,3 km volt, amit 6 óra 28 perc alatt tettünk meg, beleértve az 1 óra 24 perc bámészkodással, pihenéssel illetve útkereséssel töltött állásidőt is. Igazán kellemes volt. Virág Györgyi Kategória: Beszámolók  

 

 

Margitások az Őrségben és ausztriai hajtánytúrán

Margitások az Őrségben és ausztriai hajtánytúrán

2007-05-13 Május 5-én 7 órakor indultunk busszal Gödöllőről. A meteorológia vészjósló hírei ellenére bizakodó volt a csapat. Kis technikai szünetet leszámítva meg sem álltunk Somlóig. Itt kikászálódtunk a buszból és elindultunk felfelé (1. kép) a Szt. Margit kápolnáig, majd innen a présházak között (2. kép) Kitaibel Pál tanösvényen a Szent István kilátóig (3. kép) mentünk. Kis pihenő után a Somlóvárat (4. kép) vettük be. Különösen a gyerekek élvezték a várfalak közötti bújkálást.Továbbra is tanösvényen haladva (5. kép) értünk vissza a kápolnáig. Visszaútban a busz felé megnéztük a taposókutat is. A nagy csalódás a borházban ért, ahol a rengeteg pad és asztal ellenére csak palackozott bort lehetett kapni. Azt is értésünkre adták, hogy nem örülnének, ha a megvásárolt bort a borozóban innánk meg! A 8-as úton haladva az Őrség felé újabb kitérőt tettünk a Jeli arborétumhoz. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a rhododentronok (6-8. kép) tejes pompájukban mutatkoztak be. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, telítődtek a memóriakártyák. Az arborétum megtekintése után jóleső fáradtsággal huppantunk le a busz üléseire. Következő állomásunk Pityerszer (9. kép) volt. Az egész napos jó idő után itt kicsit esni kezdett az eső, de nem volt veszélyes. Idegenvezető mondta el a szerek kialakulását, mutatta be a házak berendezését. az emeletes kástut (10. kép) stb. Ezután Őriszentpéterre, a szálláshelyünkre buszoztunk. A vacsorával némi gondok akadtak, de ez senkinek se vette el a jókedvét. Az este beszélgetéssel, borozgatással sőt táncolással telt el. Május 6. vasárnap. A fürgébbek 6 óra körül keltek, a lustábbak később. A lényeg az volt, hogy takarítás után 8-kor indulni tudjunk. Ez sikerült is. Szombathelyen keresztül utaztunk, Kópházánál értük el a határt. Horitschonba 10 óra után pár perccel értünk. Itt megkaptuk a felvilágosítást, hogyan kell a hajtányokat használni, hogyan lehet a közúti kereszteződéseken áthaladni és még sok egyéb hasznos dolgot megtudtunk. Mindezekután elindult 10 szerelvényből álló konvolyunk (11. kép). A pálya enyhén emelkedett, Lackenbach állomásnál értük el a legnagyobb magasságot, 320 m-t. Itt mindenki leemelte járgányát a sínről, és megnéztük az Eszterházy-kastélyt (12. kép) – legalábbis kívűlről, mert az nem látogatható. Mi a faluban is tettünk egy kis sétát. Folytatuk a hajtányolást, élveztük, mikor nekünk adtak elsőséget az autók (13. kép). Felsőpulyán ért végett a hajtánytúra. Itt buszra szálltunk és Sopronba (14. kép) mentünk. Az itt rendelkezésünkre álló két órát a társaság tagjai más-más módon töltötték el, a Gyógygödör borozó (15. kép) előkelő helyezést kapott a népszerűségi listán. Sopronból már egyenesen hazajöttünk. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Új turista egyesület Pest megyében

Új turista egyesület Pest megyében

2007-05-13 2007.05.11-én megalakult az Isaszegi Természetbarát Klub – egyenlőre – 15 fővel. Klubunkba szeretettel várjuk Isaszegről és közeli/távoli környékéről mindazakat, akik szeretik a természetet és a jó (elsősorban gyalog)túrákat. Elérhetőségünk: 2117 Isaszeg, Wesselényi utca 4. Telefon: (20) 254-1746 E-mail: notter@fotnet.hu Kapcsolattartó személy: Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

2007 április 15-én a Gödöllői-dombvidéken (a DKTE beszámolója)

2007 április 15-én a Gödöllői-dombvidéken (a DKTE beszámolója)

2007-05-20 A tavasz beköszöntével a vastag kabátokat és pulóvereket felváltotta a vékony és szellősebb ruhadarab. Így indultunk a gödöllői túrára. Igazán nem panaszkodhattunk, mert ragyogó napos idő várt bennünket. Találkozás reggel Erdőkertesen, majd 80 m szint megmászása után feljutottunk a Margita-csúcsra. Itt található Gödöllő legmagasabb csúcsa, egy magassági geodéziai pont, amely mint kilátó is működhetne, azonban zárva volt. E miatt a kilátásban nem tudtunk gyönyörködni, egy élménnyel kevesebbel tértünk haza. Utunkat folytattuk homoktengeren át a máriabesnyői vasútállomásig. A túravezetőtől Lichtmann Tibortól elbúcsúztunk és ki autóval ki vonattal indult hazafelé. A túránkon készült felvételeket szeretnénk közzétenni: a túrán résztvevők. Kategória: Beszámolók  

 

 

Visegrádi hegység, 2007. május 12. A DUFI Természetbarát Szako. beszámolója

Visegrádi hegység, 2007. május 12. A DUFI Természetbarát Szako. beszámolója

2007-05-21 Nem túl jó időjárási előrejelzésekkel került megrendezésre a mai túránk. Ez meglátszott a résztvevők létszámában is, sokan visszavonták a jelentkezésüket. Pedig már a túra elején láthattuk, hogy kiváló túra fog kikerekedni a mai napból. A kishitűek bánhatták a visszamondásukat. 38 fő bízott az időjárásban, és természetesen magában is. A résztvevők két túra közül választhattak a szokásoknak megfelelően: Útvonal 1: Dömös – Rám-szakadék – Rám-hegy – Rám-völgy – Vadálló kövek – Prédikálószék – Akasztó-hegy – Király-völgy – Kerek-bükk – Dobogó-kő Túratáv: 18 km Emelkedő: 900 m Útvonal 2: Dömös – Rám-szakadék – Jász-hegy – Szer-kövek – Dobogó-kő Túratáv: 8 km Emelkedő: 600 m A buszozás gyorsan eltelt, csupán a visegrádi üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni. Az eső elkezdett szemerkélni, legnagyobb bánatunkra. Hiába vettem fel az eső elűző sapkámat, egyenlőre hatástalan volt a viselete. Öt perc alatt Dömösre érkeztünk, a túra indulási pontjára. Kelletlenül vettük elő az esőköpenyeinket, hogy az esőszitálást átvészeljük. Nyolc óra körül már indult is lelkes csapatunk bejárni a Rám-szakadékot, mely a Visegrádi hegység egyik legszebb, legromantikusabb része. Gyorsan magunk mögött hagytuk Dömös házait, erdőben vezetett a Malom-patakkal párhuzamosan zöld jelzésünk. Mire a Szentfa kápolnához értünk, a eső szemerkélése is elállt, csak a fák leveleiről potyogtak a vízcseppek. Hamarosan elvált tőlünk a piros háromszögjelzés, mely a Prédikálószékre vezet fel, majd jobbra a sárga jelzés is elhagyott bennünket, Dobogókőre vezet, kikerülvén a Rám-szakadékot. A szakadék aljánál bevártuk egymást, majd elindultunk felfelé a kis patak mentén. Egy pár turista társunk először járt itt a Rám-szakadékban, számukra garantáltan maradandó élmény lett a bejárása. Már a legalsó szakasz is látványos, szinte hihetetlen, hogy ez a kis patakocska mekkora völgyet vájt ki az andezit konglomerátumból álló hegyből, jelenleg is tart ez a munkája. A szurdok oldalában hatalmas andezit sziklák, némely szakasz holdbéli tájnak tűnik. Az alsó szakaszon pár helyen kidőlt fák nehezítik az előrehaladást. A bevezető sellők, zuhogók után nagyobb méretű vízesések következnek. Én magam is rég jártam a szakadékban, kellemes meglepetés volt a saválló létrák, saválló kapaszkodók megépítése. Igazán kulturált a Rám-szakadék jelenlegi kiépítettsége! Remélhetőleg a vandál elemek így is fogják hagyni! Végül is mindenki feljött a szakadékon, a felső végében bevártuk egymást, egy kis pihenőt közbeiktatva. A patak felső lőszös, agyagos talaja néha megcsúszik, most is lehetett látni ennek nyomait, emiatt válik a Rám-szakadék felső szakasza kellemetlenül csúszóssá, mely főleg nagy esőzések után nehezíti meg a turisták közlekedését. Ismét elindult a csapat, 500m után elváltak útjaink a rövidebb túrát választó társainktól. Ők a sárga jelzésen tovább kapaszkodtak Dobogókőre. A hosszabbik túrát választók innentől kezdve jelzetlen úton haladtak tovább, annak érdekében, hogy a Vadálló-kövek gerincét minél kevesebb szint veszteséggel érjék el. Vagy 1,5 km-t haladtunk az aszfaltúton, miután egy földúton elindultunk a Rám-völgybe. Vagy nem is a Rám-völgybe? Utólag sem tudom eldönteni, akármennyit is nézem a térképet. A térképre berajzolt utak a valóságban nem ott haladnak, legalább is ezen a részen. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor a tervezett leérési ponttól alig 300 m-re értük el a Szőke-forrás-völgyben haladó piros jelzést. Itt már pontosan azonosítható volt a helyzetünk, probléma nélkül elértük a piros háromszögjelzést, melyet a túra végéig használtunk. Majd 300 m-es kapaszkodó kezdődött. Az eleje igen meredek volt, később viszont a kiprepalálódott andezit sziklák miatt ez már fel sem tűnt, mivel minden egyes sziklánál meg kellett állni egy kis időre, körbejárni a sziklát, minél látványosabb fotót készíteni az adott kőről. Az erre vetődő turista fantáziája működhet, melyik sziklaformában mit lát, mit képzel el benne, mihez tudja hasonlítani az adott szikla alakzatot. Az egyik közülük tisztára ember fejt utánoz, mintha egy Húsvét-szigeti szobrot telepített volna át valaki. Hosszú időnk kellett eltelnie, míg az eső, a szél, a csapadék, a fagy elvégezte a szobrok kialakítását. A felsőbb szakaszon árvalányhajat is lehetett látni, pont virágzott az egyébként védett fűféle. 10 percre rá hogy beértünk az erdőbe, felértünk a Prédikálószékre. A Dunakanyar legszebb kilátópontja, ennél pazarabb panoráma talán nincs is Magyarországon! A Dunakanyar teljes patkóját láthatja az ember, a patkó közepén a Szent Mihály hegy, hátrább a Börzsöny tömbje. Jobb kézre Visegrád a Fellegvárral, távolabb a Naszály a kőbánya okozta sebhelyével. A Duna menti falvak sorozata látható fentről. Egy órás pihenőt tartottunk itt. Szükség volt már az elveszett kalóriák pótlására, na meg a látvánnyal is nehéz volt betelni. Egy-pár hársfa már komoly nagyságot ért el, a baloldali kilátást már zavarják. Jó lenne ide is egy kisebb kilátót emelni, mert pár év múlva már nagyon zavaró lesz a panoráma, a teljes Dunakanyar nem lesz látható. Háromnegyed kettőkor felszedelőzködtünk, tovább indultunk a hátralévő szakasz teljesítésére. A Keserűs-hegy oldalában kezdtük meg az ereszkedést. A Varga-hegynél 90 fokos balra által a Király-patak volt a cél. A patak oldalában négykézláb kimásztunk a mederből, a túloldalon bevártuk egymást. A Kolacskovszky forrás vize elapadt, így elmaradt a víznyerési lehetőségünk. Még jó 3 km-t, meg majd 300 m szintet kellett leküzdenünk, hogy felérjünk Dobogókőre. Egy óra alatt ez meg is történt. Aki akarta megnézte a Turista Múzeumot, sörözhetett, nem utolsósorban a kilátópontról újra a Dunakanyarban gyönyörködhetett. Ez is nagyon szép kilátópont, ha nem is vetekedhet a Prédikálószékkel. Öt órakor elindult a buszunk hazafelé. Nagyon szép túránk volt, az időjárás is kegyeibe fogadott minket ezen a napon. Következő túránk a Balaton felvidékre vezet, ismerkedni a Tanúhegyeinkkel. Muskovics András Szakosztályvezető (Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket József László készítette) 01. Rám-szakadék eleje 02. Rám-szakadék 1 03. Az első vízesés 04. Pihenő a Rám-szakadék tetején 05. Vadálló kövek 1 06. Vadálló kövek, kőgomba 07. Sárga gyűszűvirág 08. Lila ökörfarkkóró 09. Vadálló kövek 2 10. Dunakanyar látképe a Prédikálószékről 11. A panorámát nézők egy csoportja 12. Nagymaros-Visegrád környéke 13. Vadálló kövek a Dobogó-kőről 14. Dobogókői panoráma Kategória: Beszámolók  

 

 

A VASAS-kút – Visszatekintés és élménybeszámoló a Dunabogdányi KTE-től

A VASAS-kút – Visszatekintés és élménybeszámoló a Dunabogdányi KTE-től

2007-05-21 A forrás a Börzsöny Márianosztra feletti részén, még Nagyirtáspuszta előtt, a piros kereszt jelzésről letérve, egy kis völgykatlanban található. Egyesületünk néhány tagjának, akik a valamikori Mechanikai Laboratórium Természetbarát Egyesületben „szocializálódtak”, ez kultikus hely. Ennek a megszűnt egyesületnek az elődje építette ki a forrás foglalását, még 1960-ban, amikor még csak a Vasas Természetbarát Egyesület egyik szakosztálya voltak. Amikor aztán a Mechlabor önállósult, természetesen továbbra is vállaltuk a forrás gondozását. Évente legalább egyszer, de szokásosan tavasszal és ősszel is, „munkatúra” keretében takarítottuk a forrást és környékét, jó idő esetén szalonnasütéssel megtoldva, a közeli pihenőhelyen. Néhányan azóta is ápoljuk ezt a hagyományt, bár a régi társaság, sajnos, már nagyon megfogyatkozott. A túrát március 24-ére terveztük, node mindenki ismeri a közmondást, az ember és az Isten közötti munkamegosztásról. Az időjárással kapcsolatban gyakran szoktam alkalmazni egy másikat, a bátrak és a szerencse viszonyát illetően, de az is köztudott, hogy a közmondások között sok van, ami nem mindig jön be. Amikor, még otthon, kinéztünk az ablakon, természetesen mindegyikünk látta, hogy esik. De bátrak akartunk lenni. Hiszen, akár el is állhat, meg nem is biztos, hogy ott is esik. A vonatjegyet meg már úgyis megvettük, előző nap. Az ember, ugye, előrelátó (vagy azt hiszi). Részemről egy komoly figyelmeztetéssel kezdődött a tortúra: amikor, már az ajtóban, teljes díszben, kulccsal a kézben, magamra kanyarítottam muzeális hátizsákomat – elszakadt az egyik szíja. Gondoltam egy cifrát (hangosan), aztán – jusztisbátran – nekiindultam. A találkozó létrejött, aki ígérte, mind bátor volt még, hát fölszálltunk a vonatra – addig se ázunk. Szobon csak szemerkélt, a buszcsatlakozás kiváló volt – gyerünk tovább! Márianosztrán kellett találkoznunk a társaság másik részével, akik kocsival szándékoztak megközelíteni a túra kezdőpontját. Hát, itt már rosszabb volt a helyzet: egyre jobban szakadt. Mire a „gépkocsizó szakasz” megérkezett, már bizonytalankodtunk. De ők még szárazak és friss erő voltak, néhány tartalék ernyővel is fölszerelve, hát nekiveselkedtünk a faluból kivezető útnak. Egyik kezemmel az ernyőt, másikkal a hátizsák szíjcsonkját markolva bandukoltam. A házőrzők kardalától kísérve értünk ahhoz a kereszteződéshez, ahol hirtelen egyikünk sem emlékezett arra, hogy merre. Az a fránya jelzés meg – valamiért – éppen nem látszott. Csak pár másodpercre álltunk meg tájékozódni, és biztosan föl is leltük volna, de a nénike gyorsabb volt. Kitárta a ház ablakát, és sztentori hangon ránkszólt: „Keresnek valakit?” Illedelmesen bevallottuk, hogy csak a piros keresztet, mire bíztatóan intett: „Menjenek csak egyenesen tovább, majd meglátják!” No, ő csak tudja, helybéli, gyerünk! Az aszfalt végre elfogyott – minden turista ezt várja az út elején – de most ebben egyre kevesebb örömünk volt. Kiértünk a zöldbe, ami most elég szürke volt, s ahogy az út emelkedett, egyre inkább látszott, hogy köröskörül füstöl a táj a párától. Az ösvény egyre sárosabb volt és csak néhány víkendház volt a végén – a piroskereszt sehol. Viszont a kálvária az orrunk előtt – no, persze, ott is van kereszt! Lehet, hogy a nénikének épp azért volt olyan sztentori a hangja, mert nagyot hall? Némi tanakodás után végre eldöntöttük, hogy mivel minden ellenünk esküdött, nem kéne erőltetni azt a forráspucolást. Talán majd máskor. Pláne, fölidézve a tavalyi, hóolvadás idején teljesített túrát, az akkori sárviszonyokat, a pataknyi vízátfolyásokat, melyeken átkelni külön akrobatamutatvány volt – mi is van a bátrak szerencséjével? Jó, de ha már ilyen kiváló útbaigazítást kaptunk a kereszthez, menjünk föl, csináljunk pár fotót, úgyse láttuk még a márianosztrai kálváriát, pedig hányszor jártunk már erre (oszt mégse találtuk meg az utat, nem valami dicső…) Már úgyis csuromvizesek és térdig sárosak vagyunk (a gyerekek nyakig, mert fáradhatatlanul rohangáltak előre-hátra), nekem meg éppen a hátizsákomra csurog a víz az ernyőről, úgyhogy az állapota egyre aggasztóbb. Nos, miután a csinos kis kápolna elől jól beláthattuk a kilátásainkat, amelyek csöppet se voltak verőfényesek – föladtuk, és visszabaktattunk a faluba, majd a buszra várva, némi meleg étellel vígasztalódtunk a vendéglőben. Közben kissé meg is tudtunk szárítkozni. Szegény, sebesült hátizsákomból is kifacsartam a vizet, még szerencse, hogy az útra csomagolt szendvicsem nylonzacskóban lapult – persze, azt most már csak vacsorára fogom megenni. A gépkocsizóktól azzal váltunk el, hogy majd ősz elején, lehetőleg még jó időben fogunk újból kísérletezni a forrás karbantartásával. Részemről pedig az az eset tanulsága, hogy sürgősen be kell szereznem egy olyan esőkabátot, amit a hátizsákra is rá tudok húzni. Megaztán: lehet, hogy már valami memóriaserkentőt kéne szednem? Hiszen hogy´ lehet elfelejteni egy ennyiszer bejárt utat, csak azért, mert szakad az eső? No, persze lehet, hogy így jártunk jobban, de akkor is bosszantó. Nos, nem kesergek tovább, inkább mellékelek néhány képet a tavalyiak közül, a hely bemutatására, és kettőt az esőben készültekből. 1. Rézbe vésett történelem 2. Őrszolgálat 3. Gőteszámlálás és avarhalászat 4. Pihegés 5. Energiafeltöltés 6. Kálvária – a miénk is… 7. Jól kinézünk Zelina István Kategória: Beszámolók  

 

 

Kirándulás a Naszályban – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Kirándulás a Naszályban – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-05-23 Május 19-én 1/4 7-kor 11-en indultunk el vonattal Vác felé. A korai kelést nem a nagy távolság, hanem a vasút-busz közlekedés menetrendi diszharmóniája indokolta. Ráadásul a jegyet előszőr megvásárlónak kapásból 300.- Ft-al többért mérték a retúrjegyet, Csak hosszas rábeszélésre voltak hajlandók az internetes programon is megadott viteldíjjal a jegyet kiadni – közben majdnem lekéstük a vonatot. Vácon a busz indulásáig rendelkezésünkre álló fél órát ki illemhely (a vonaton használhatatlan WC helyett) keresésével, ki finom sütemények vásárlásával töltötte. 8 óra tízkor szálltunk le a buszról. Kis cihelődés után elindultunk a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen (1. kép). Az előző napokon lehullott nagymennyiségű eső csak az út elején volt zavaró (2. kép), a mészkőből álló Naszály már jól eltüntette a csapadékot. A PMP után az országos kéktúra-, majd kis idő után a zöldre átfestett Kosdi kőrtúra útvonalán folytattuk az utunkat. A Kopasz-tetőre érve (527 m) a Cserhát és a Duna irányába szép kilátás kárpótolt a kemény kapaszkodóért a (3-4. kép), pihenőt is tartottunk (5. kép). A gerincről a Násznép-barlangig (6-7. kép) ereszkedtünk le. Sajnos nem gondoltam rá, hogy elemlámpát is vigyünk az útra, így kénytelenek voltunk botorkálni a barlangban: csak egy öngyújtó és a vaku fénye volt a “világító lámpásunk”. Igazi akadálypálya (8. kép) következett a visszaúton is. A geodéziai toronyig (8. kép) vezető úton becsatlakozott a Váci Körtúra sárga jelzése is, így már három jelzés segített minket a Naszály 651,5 m-es csúcsának elérésében. Eléggé el nem ítélhető módon – másokkal együtt – felmentünk a toronyba, ahol teljes körpanoráma kápráztatott el. Állítom semmi kárt nem okoztunk a toronyban, azt már vandál elődeink megtették. Közvetlenül a torony után elhagytuk az OKT útvonalát és meredek lejtőn (10. kép), különleges alakú fák (11-12. kép) között haladtunk tovább. Legnagyobb örömünkre egy elhagyott réten cseresznyefa már megérett gyümőlcseivel hívogatott – nem is hiába (13. kép). Kár, hogy létrát nem hoztunk magunkkal, igaz akkor meg úgy jártunk volna, mint a rátóti legények. Mikor a táj már megszelidült, gyönyörú virágos rétek (14. kép) övezték utunkat. Egy csoportképet is készítettünk, háttérben a meghódított Naszállyal (15. kép). A faluba leérve még jó másfél óránk volt a busz indulásáig. Ezt részben egy kocsma árnyas teraszán, részben a látnivalók – például a templom (16. kép) – megtekintésével töltöttük. Hazafelé újból kitett magáért a MÁV. Vácról jövet először Vácrátóton kellett átszállnunk Aszód felé. Ez még sikerült, de az aszódi csatlakozás már nem (hiába volt 6 perc fórunk), mert kb. 20 percet álltunk Galgamácsán, várva az Aszód felől érkező vonat beérkezését. Valószínűleg ugyanezt tette Aszódon az ellenvonat is. Újabb 50 perc szobrozás következett. Egyik túratársunk nem tudta megállni, és beírt Aszódon a panaszkönyvbe. Végezetül egy kis statisztika a tömegközlekedés “előnyeiről”: Isaszeg-Kosd közúton oda-vissza 80 km, kb. másfél óra, “telekocsi” akcióban kb. 400.- Ft/fő . Vonattal-busszal a legrövidebb út oda-vissza 127 km, az utazással eltöltött idő összesen 4 óra 46 perc! Mivel a természetbarátok 50%-os kedvezményét május 1-jével elvették, az útiköltség ezen útvonalon 2.200.- (egyeseknek a regelli átverés miatt 2.500.-) Ft volt. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Tanúhegyek, 2007. május 19. A Dunai Finomító beszámolója

Tanúhegyek, 2007. május 19. A Dunai Finomító beszámolója

2007-05-29 A tavalyi Tanúhegyek túránk keretében felkerestük Somlót, Szent György-hegyet. Idén Badacsony, Gulács, Tóti-hegy megmászása volt a cél. 42 fő vett részt a bazalt hegyek meghódításában. Hatkor indult buszunk Százhalombatta központjából. Az idő szomorkás volt, az M7-esen még mindig szemerkélt az eső. Az éjszakai front elvonulóban volt, bíztunk benne, mire a túrát megkezdjük, már javuló időben fogjuk megtenni. Nem csalatkoztunk, az idő innentől kezdve mind szebb lett, mire a Badacsony tetejére értünk, a nap ki is sütött. A túrát Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásán kezdtük meg nyolc óra után nem sokkal. Két lehetőség közül lehetett választani: Útvonal 1.: Badacsonytördemic-Szigliget vá. (K) – Bujdosók lépcsője (K) – Ranolder kereszt (K) – Hertelendy emlék (K) – Kisfaludy kilátó (K) – Kőkapu (K) – Köbölkút (K) – Gulács (K) – Tóti-hegy (Z) – Salföld (Z) Túratáv: 14 km Emelkedő: 800 m Útvonal 2.: Badacsonytördemic-Szigliget vá. (K) – Bujdosók lépcsője (K) – Ranolder kereszt (K) – Hertelendy emlék (K) – Kisfaludy kilátó (K) – Kőkapu (K) – Badacsonytomaj (S) Túratáv: 5 km Emelkedő: 340 m A Badacsony megmászását mindenki vállalta. Az Országos kék túra útvonalát követtük. A falu házait hamar elhagytuk, az utunk szőlők között kapaszkodott felfelé az Újhegyi részen. Az aszfaltútról 90 fokos balraáttal a Bujdosók lépcsője következett. A bazalt kövekből kirakott lépcsőn gyorsan emelkedtünk. Igaz, ez elég fárasztó, mivel a lépcsőfokok nem egyforma magasságúak. A volt Rodostó turistaházat megkerültük, ismét a lépcsőzés következett. A lépcső teljesen felvezet Badacsony platójára. A Rodostó turistaház már nagyon régóta nem szolgálja a turistákat, rendszerváltozás előtt már a Csepel Vas és Fémműveké volt, utána, mint nagyon sok más objektum, privatizálásra került. A Mikes Kelemen pihenőnél jobbra ki lehetett mászni a bazalt oszlopok fölé. Aki csak előrefigyelt és a kapaszkodással volt elfoglalva, az kihagyta ezt a csodálatos kilátópontot. A bazalt oszlopok alatt, hatalmas kőfolyás, lent Badacsony, távolabb a Balaton, a túlpartján a Fonyódi várhegy kettős kúpja, jobb kéz irányába Szent György-hegy, távolabb a Keszthelyi hegység vonulata látható. Visszatérve a Bujdosók lépcsőjére, a hátralevő pár lépcső leküzdése után a platón voltunk. A jelzés a plató szélén haladt, egy-két helyről korlátozott kilátás volt Balaton irányába. A Ranolder keresztnél megint pompás panoráma adódott. Nem is csoda, hogy Egry József festőnket is megihlette a tájkép, több festménye is itt készült. Negyedórás pihenő után továbbfolytattuk utunkat. A Hertelendy emlékig enyhén lefelé vezetett az utunk, majd ismét emelkedni kezdett. A Badacsony tetején egy esőbeálló házikó mellett vitt el az út, majd nemsokára elértük a Kisfaludy kilátót. A kilátó 100 méterre van a kék jelzéstől, a figyelmetlenek nem vették észre a fák között megbúvó kilátót. Pedig innen is szép a kilátás, északi irányba. Szabad szemmel Somló körvonalát is ki lehetett venni. A szemlélődés után a csapat elindult lefelé a platóról. Hamar elértük a Kőkapu környékét. Sokan megint kihagyták a csodálatos látványt! A Kőkapu bazalt oszlopait teljes egészében csak úgy lehet látni, ha az ember 20-30 métert kimegy a kőfolyásra. Ez a látvány összevethető a Szent György-hegyi bazalt orgonák látványával. Gulács és Csobánc látképe is megkapó ebből a pozícióból. Itt vált el az utunk attól az öt főtől, akik a rövidebb túrát választották. Ők a sárga jelzésen Badacsonytomajba mentek le, ahol a buszunk már várt rájuk a kéttornyú bazalt templom mellett. A többség továbbra is a kék jelzést követte, az erdő után a tanúhegyek lábainál megszokott szőlőtelepítések között vezetett az út. Köbölkútnál, egy szépen rendben tartott Krisztus keresztnél éles jobbraátot vett az út, majd nemsokára kereszteztük a Badacsonytomaj-Nemesgulács közötti műutat. Akácosban haladtunk. Sokan, sokszor elmondták már, hogy ez a betelepített fafajunk tájidegen a középhegységeinkben. Az aljnövényzete is nagyon szegényes, jó lenne visszaállítani az eredeti növénytársulásokat. Itt jegyzem meg, hogy a Badacsony északi felén is elég nagy területet foglal el az akác. A térképen bejelölt kék háromszögjelzést ugyan nem találtuk meg, de éreztük, hol kell elindulni felfelé. Jó 50 m négykézlábas kapaszkodó után rátértünk a Nemesgulács felöl jövő zöld jelzésre. Innentől kezdve kényelmes szerpentin úton értünk fel Gulács csúcsára. Menetközben is adódott pár helyen szép kilátás Badacsony felé. A 250 m-es szintet 14-en a csapatból nem tudtuk kihagyni, Gulács tetejéről adódó panoráma kárpótolt bennünket a fáradtságért. Badacsony és Szigliget környéke látszódik kitűnően, Csobánc irányába a megnőtt fák akadályozzák a kilátást. A csúcson elfogyasztottuk az elemózsiánkat, majd a szerpentinen elindultunk lefelé, találkozni a többiekkel. A szerpentinút mellett szép bazalt oszlopok láthatók, de mivel az erdő közepén vannak, nem olyan látványosak, mint Badacsony vagy a Szent György-hegy oszlopai. A hegyről gyorsan leértünk, nemsokára kereszteztük a Badacsonytomaj-Káptalantóti műutat. Elváltunk az országos kék jelzéstől, a zöld jelzésen haladtunk tovább Tóti-hegy irányába, a Hegymögiszőlő nevű résznél. Vagy egy tucat szürke marhát lehetett itt fotózni az elkerített karámban. Maga a környék szépen karbantartott füves terület volt, asztalokat, padokat is kihelyezett a tulajdonos. Fél km után elhaladtunk Tóti-hegy ma már nem művelt bányaudvara előtt, majd egy éles forduló után most már komolyabban elkezdtünk felfelé menni, a csúcs alatti nyereghez. Nem mindenki jött fel a csúcsra, pedig innen teljes a körpanoráma. Az idő kiváló volt, élvezhettük a körülöttünk levő Tanúhegyek látványát, a távolabb levő hegyekkel együtt. Jó pár védett virágot is lehet találni a csúcson, többek között nagyezerjófüvet, tarka nőszirmot, fekete kökörcsint. Szép bazaltoszlopok találhatók itt is a csúcs nyugati oldalában. Miután vagy félórát nézelődtünk, na meg körbefotóztuk a környéket, visszamentünk a zöld háromszögjelzésen, hogy befejezzük a mai napi túránkat. Nem sűrűn találkoztunk a zöld jelzéssel. Egy régi kútnál láttuk az utolsó jelzést. Majd mindegyik csoportnak akadt itt problémája az út megtalálásával. Vagy 500 m-re találtam is egy térképvázlatot a kúttól Káptalantóti irányában, ami Salföldhöz képest 180 fokra van! Végül is egy kis téblábolás után ráakadtunk a kék jelzésre, melyen már nem volt gond beérni Salföldre. Magam lepődtem meg a legjobban, hogy mindenki a busz környékén volt. A térképvázlat megtalálása után biztos voltam benne, hogy valakit, vagy valakiket Káptalantótiban fogunk összeszedni. A térképvázlatnak valahogy nem lett meg a gazdája. A templom melletti lovastanyánál eltöltöttünk még háromnegyed órát. Ki sörözött, ki tüzetesebben szétnézett a tanyán. Nagyon szép túranapunk volt. A reggeli borongós idő után egész nap kiváló időnk volt, rengeteg szép fénykép készült el a mai napon. Következő túránk 2007.06.10-én lesz a Börzsönybe: Georgiades Gábor emléktúra. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket József László készítette) Kategória: Beszámolók  

 

 

Georgiades Gábor emléktúra – kerékpárral. A Margita 344,2 TSE beszámolója

Georgiades Gábor emléktúra – kerékpárral. A Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-06-07 Az éjszakai gyalogos teljesítménytúránk miatt a “Margitások” egy héttel korábban tették tiszteletüket a Georgiades Gábor kopjafánál. Veresegyházról vonattal utaztunk Szobig. Innen kerékpárral mentünk Királyházára, Letkés- Kemence érintésével. Egy koszorút helyeztünk el a kopjafán és folytattuk utunkat Diósjenő – Királyrét – Verőce – Vác felé. Itt ismét vonatra szálltunk és Veresegyházáig vonatoztunk. Összesen 105 km-t kerekezett a 8 fős csapatunk. Pálffy Tibor Kategória: Beszámolók  

 

 

Technikai munkák állása 2007 júniusában.

Technikai munkák állása 2007 júniusában.

2007-06-08 A Hosszúberek-Péteri vasútállomástól a csévharaszti borókás érintésével Ócsára vezető út festését a Természetjárók Köre Abony befejezte. A festést az ócsai templomnál fejezték be. ennek a szakasznak a hossza 38 km. Aki járt már ezen szakaszon a felújítás után, az elismeréssel nyilatkozott a minőségről. A PMP délegyházi szakaszán kisebb változást hajtooam végre az ellenségesen viselkedő, tópartot magukénak valló telektulajdonosok miatt. A Nomád part út jobb kanyarulatát nem követi a turistaút, hanem tovább megyünk még 100 métert, és itt kanyarodunk jobbra. 120 métert megtéve elérjük a Faház utcát, ebbe j-ra bekanyarodunk. Ezen 100 m-t megyünk és mikor elérjük az aszfaltozott Üdülők útját, ott b-ra fordulunk. A Tápiószelei Természetbarát Klub a Ráckeve-Dömsöd szakasz nagy részét újrafestette és a Dömsödről Apaj felé vezető út egy részét is lefestette. Apajon a Bugyi felé vezető országutat elérve felfestett egy új jelzést P+ jelzéssel. Ez az út a Réce tanösvényig vezet. Az MTSZ felkérésére elvállaltuk Pest megyét Szlovákiával összekötő öt új határátlépési pont felfestését. Ezeken a nappali órákban gyalog, kerékpárral, valamint az Ipolyon vízi járművel lehet minden macera nélkül átlépni a határt. Felfestettünk 21 km-es úton gyalogos és kerékpáros jelzést, valamint horgonnyal jelzett Ipolyhoz vezető utat. 10 oszlopot és 12 irányító táblát helyeztünk ki. A munkákat az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköréből Járosi László és családja, Havaj Szabolcs, Bossányi Gyula, valamint jómagam végeztük. Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Georgiades Gábor emléktúra, Börzsöny 2007. június 10.

Georgiades Gábor emléktúra, Börzsöny 2007. június 10.

2007-06-19 A Georgiades Gábor emléktúrára 35 fő jelentkezett a túratársaink közül. Idén talán ez volt a legalacsonyabb létszám a túráinkon. Lehet, hogy a következő években ezt a túrát is szombaton fogjuk lebonyolítani, a vasárnapi túranapot úgy tűnik kerülni kell. Hatkor indult buszunk szokás szerint Százhalombatta központjából. Az idő kiválónak ígérkezett, persze a mostani időszakokban a menetrendszerű délutáni záporokra, zivatarokra számítani lehetett. Két lehetőség közül lehetett választani: Útvonal 1.: Királyháza (K négyszög) – Dobogó-bérc (K négyszög) – Hárombarát nyereg (K négyszög) – Csóványos (Z) – Hangyás-bérc (P) – Égés-tető (P) – Égés-bérc (PO) – Bagoly -bükk (KO) – Suta-berki-nyiladék (K négyszög) – Királyrét (K négyszög) Túratáv: 18 km Emelkedő: 700 m Útvonal 2.: Királyrét (Z) – Béla-rét (K) – Saj-kút-bérc (K) – Foltán-kereszt (K) – Spartacus kh. (K négyszög) – Suta-berki-nyiladék (K négyszög) – Királyrét (K négyszög) Túratáv: 12 km Emelkedő: 340 m Negyed kilenc körül megérkeztünk Királyházára. A Tápiószelei természetbarátok, Lipák István vezetésével, pár másodperccel megelőztek bennünket. Ők is autóbusszal közelítették meg a helyszínt. Lehettünk vagy 70-en a MOL NyRt. Bányász Szakszervezet kulcsosházának udvarán. A két szakosztály vezetője elhelyezte az emlékezés koszorúit a kopjafán, a többi túratárs csendes részvételével kisérve. A koszorúzás után a Dunai Finomító alkalmi kórusa elénekelte Demjén Ferenc Honfoglalás c. énekét, a többi jelenlevő természetbarát besegítésével. Kilenc óra körül indult a nagy túra, melyen 22 fő vett részt. A tavalyi évben volt egy kis gondunk az erdészet vezetőjével, aki sérelmezte, hogy autóbusszal bejöttünk a helyszínre. Ezt elkerülendő, idén a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival előzetesen egyeztettük a behajtást az erdészeti útra. Bezeczky Árpád DINPI-s munkatárs várt ránk Királyházán, fél napra idegenvezetőnk lett. Javaslatára a betervezett Dobogó-bérc helyett a Rakottyás-bércen mentünk fel a Magosfa-Csóványos gerincre a piros négyzetjelzésen. Jó iramban indult el a társaság, pedig meleg, párás volt az idő. Másfél km után már a Bangola-tető oldalában jártunk kb. 500 m magasan. Hamarosan megpillanthattuk az első nagy andezit konglomerátumot. Pár helyről a jobb oldali Bacsina-völgyre lehetett rálátni. Továbbmenve piros háromszögjelzésen a baloldali Rakottyás-völgyet lehetett belátni, kb. 650 m-es magasságból. 200 m után jobb felé tettünk egy kis kitérőt, az erdő közepében vadászati emlékmű található, az úgynevezett József emlékmű. József főherceg itteni vadászásának emlékére állították. Még hátra volt vagy 220 m szint, de ez volt a neheze, mivel majd négykézláb lehetett csak feljebb jutni. Ezen a szakaszon nagyon szép kiprepalálódott andezit konglomerátum sziklákban lehetett gyönyörködni, meg persze fotókat készíteni. A Rakottyás-völgyben több száz méteren keresztül széles sávban hatalmas széldöntés eredményét láthattuk, a modern, elsődlegesen haszonelvű erdőgazdálkodás termékét. A Magosfát jelzetlen ösvényen értük el. A tetején bronzkori vár sáncait vehetjük szemügyre. Tátralátónak is hívják ezt a csúcsot, persze nekünk ez nem adatott meg. Bevártuk egymást, majd elindultunk Csóványos irányába. Az alkalmi idegenvezetőnktől a Sasfészek-bérc végénél, Három-hányásnál vettünk búcsút, innen visszament Királyházára, ahol letette a gépkocsiját. Egy kis szintvesztés után folyamatosan emelkedtünk a Csóványosra vezető turistaúton. A Csóványos tetején tartottuk meg az ebéddel egybekötött hosszabb pihenőt. Akinek volt kedve, na meg bátorsága, az felmászott a vasbeton geodéziai toronyba, a kiváló panoráma reményében. A vasbeton geodéziai torony felirata szerint életveszélyes állapotban van, de én ezt nem tapasztaltam. Nem is csalatkozott a tornyot megmászó! A párás idő ellenére elég messze el lehetett látni. Kelet felől viszont zivatar felhő kezdett közeledni. Egy tíz percet még elidőztünk, majd mivel mind közelebbről hallottuk az égdörgést, tovább folytattuk túránkat Égés-tető irányába, az országos kék jelzésen. Két helyről is pazar kilátás adódott, az egyik a Szabó-köveknél a Haramia lyuknál, a másik pedig a Hangyás-bércről. Ezen a szakaszon három turista emlékmű is látható, Csoványosnál az Újpesti turistáké, később a Vilma pihenő a Korona-kőnél, és egy 2006-os Tóth Tamás emlékmű a Hangyás-bércen. Az Égés-tetőnél elhagytuk a főgerincet. A piros körön, az Égés-bércen kezdtük meg az ereszkedést. Az út alig lejtett, jó iramban lehetett haladni. 1,5 km után rátértünk a kék körjelzésre, a Bagoly-bükkön keresztül vezetett a jelzésünk. Ezen a szakaszon rácsodálkozhattunk egy matuzsálemi kort megért kislevelű hársra. Az út meredekebbé vált, kiszélesedett. Nagyon sok fajta virágot lehetett látni az út két oldalán, a növényeket fotózók nagy örömére. A kék négyzetjelzés becsatlakozásánál nagy meglepetésre a rövid túrát választó társaink első csoportjával futottunk össze, kik a meredek kapaszkodójuk fáradalmait pihenték ki éppen. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Negyedóra után közösen a kék négyzeten a Suta-berki nyiladékon ereszkedtünk tovább, de itt már meredekebb volt az út. Nem kellett 3 km-t sem megtennünk, a Királyréti horgásztónál találtuk magunkat. A fényképezőgépem elemjei teljesen lemerültek, úgy hogy Királyrétről ezúttal egyetlen egy fotót sem tudtam készíteni. A kis túrások második csoportjának se híre, se hamva nem volt, félórás szabadon választott program következett. Ez persze a többségnek a szomjoltást jelentette a büfénél. Elsőre hosszúnak tűnt a félóra, de kiderült, hogy még ezután is vagy húsz percet kellett várakoznunk a maradék négy emberünk előkerülésére. Végül is jó túrát tudhattunk magunk mögött, a mennydörgés eredményét is kikerültük, szárazon megúsztuk a mai napot, ha csak nem számítjuk a pár liternyi izzadságot, amitől meg kellett szabadulnunk. Este hatra haza is érkeztünk. A következő túránk a Zempléni három napos túra lesz, június 15-17-én. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket József László készítette) 01. Királyháza, Georgiades Gábor kopjafája 02. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának koszorúja 03. A Tápiószelei Természetbarát Klub koszorújának elhelyezése 04. Az alkalmi énekkar 05. A megemlékező turistatársak 06. A DINPI-s Bezeczky Árpád idegenvezetőnk magyarázat közben 07. A Rakottyás-bércen 08. Erdőirtás a Bucsina-völgy felöli oldalon 09. A József emlékmű 10. Felfelé a Rakottyás-bércen 11. Turbánliliom a Magosfai bronzkori földvárban 12. A Csóványosi geodéziai vasbeton oszlop tetején 13. Börzsönyi panoráma a Fekete-völggyel 14. Közeledik a zivatar 15. A Hangyás-bércen, háttérben a Csóványos 16. Szabó-kövek 17. Lefelé az Égés-bércen 18. Csendélet margitvirággal és cincérekkel Kategória: Hírek  

 

 

Nyári túra a Holdvilág-árokban – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Nyári túra a Holdvilág-árokban – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-07-01 2007. 06.30-án a gödöllői Margita tagjaival kiegészülve 14-en vettünk részt egy szép pilisi túrán. Úgy alakult a résztvevők és a kocsik aránya, hogy épp kitöltöttünk három kocsit. Így nem kellett többszöri átszálással a túra kiindulási helyére, Pomázra utazni. 1/4 8-kor indultunk Isaszegről és viszonylag jó tempóban tudtunk Pesten-Budán áthajtani.. Pomázon a HÉV-állomásnál hagytuk az autókat. A Z sáv jelzésen indultunk el, kis ideig a Dera-patak mellett, ahol szép gyaloghidak vezetnek a túlparti lakóházakhoz. A Szt. István tp. mellett (1. kép) mentünk tovább. Az egyre csinosodó pomázi utcák csúnya kontrasztja volt egy nagy szemétkupac (2. kép). Az írástudatlan szemetelők majdnem kidöntötték a szemétlerakást tiltó táblát. A Z jelzést elhagytuk a Z háromszög kedvéért, amelyen elértük a Janda Vilmos kulcsosházat (3. kép). Itt reggeliztünk meg. Nagy örömünkre szolgált a ház jó állapota, nem úgy, mint a Gyopár-forrásé. A viz eltünése a forrásból nem róható fel a hegyivandáloknak, a tábla eltüntetése viszont igen (4. kép). A forrás mellett lévő pihenőasztalt elszántan védte egy szarvasbogár (5. kép). A Z négyszögön értük el utunk legszebb részét a Holdvilág-árkot, innen már utunk végéig a P+ jelzésen haladtunk. Itt minden megtalálható, ami feledhetetlen élménnyé teszi a természetjárást: barlangokat (6. kép), mély szakadékvölgyet (7-8. kép), kiépített lépcsőket (9. kép), jóízű forrást (10. kép). 100 m-re voltunk Kiskovácsiban a buszmegállótól, mikort jött a buszunk. Leintettem; a buszsoför volt olyan rendes, hogy megállt nekünk. Gyorsan fellszálltunk és a buszmegállóban rendeztük a viteldíjat. Pomázon megnéztük a Magyar Néprajzi Gyűjteményt. Nagyon szépen berendezett szobák, népviseletbe öltözött bábuk (11-13. kép) voltak Székről, Kazárról, Rimócról stb. Népviseleti babákat láthattunk a közelünkből – Tura, Hévízgyörk, Boldog – is. Mindenkinek ajánlom a gyűjtemény megtekintését. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Rákócziak földjén, Zempléni hegység, 2007. junius 15-17.

Rákócziak földjén, Zempléni hegység, 2007. junius 15-17.

2007-07-04 A tavalyi év után ismét megszervezésre került a háromnapos zempléni túra. A szállásunk a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában volt. A szálláson kívül a befizetett hozzájárulás 2 vacsorát is tartalmazott. Jó érzés volt, hogy ismerősként fogadtak bennünket, emlékeztek ránk az előző évről. Nyugodtan elmondhatjuk, jól éreztük magunkat vendéglátóinknál, igazán semmi panaszunk sem volt. A háromnapos túrára 35 fő jelentkezett túratársaink közül. 2007.06.15. péntek Öt órakor indult buszunk Százhalombatta központjából, az eddigiektől eltérően korábbi időpontban, mivel a pénteki napra is túrát szerveztünk. Négy különböző helyen vettük fel a résztvevőket a többnapos túrához szükséges csomagjaikkal együtt. Az idő melegnek ígérkezett az előző napi tapasztalatok alapján. Útvonal.: Mogyoróska (K) – Fónyi-oldal (K) – Ravasz-lyuk (K) – Arka (K) – Boldogkőváralja (K) – Boldogkő vára (K) Túratáv: 12 km Emelkedő: 200 m Tíz óra körül a túra kiindulási pontjára értünk. Az előző évben itt Mogyoróskán fejeztük be az egyik túránkat. Most folytattuk utunkat Boldogkőváralja felé az országos kék jelzésen. Mindenki eljött a túrára, kis túra nem is lett szervezve erre a napra. A falut hamar elhagytuk, egy gémorros rétnél elértük az Arka patak völgyét. Visszatekintve, a falu felett a Regéci vár sziluettje látható. Több kilométeren keresztül ebben a völgyben vezet az ösvény. Hangulatos a környék, főleg kánikulában esik jól a hatalmas égerfák árnyékában a gyaloglás. A patak jobb oldalán hatalmas kőmezők láthatók, vastag mohával takarva. A Ravasz-lyuk völgy szakaszt elhagyva nyitottabb területre értünk. Itt már kánikula fogadott bennünket. 1 km után beértünk Arkára. A falu előtti szakaszon hatalmas diófa ültetvény látható. Az összes fiatal hajtása elszáradva, termés egyáltalán nem mutatkozik. A tavaszi fagyok eredménye látszódik. Arka mély benyomást tett a túrázóinkra. Takaros kis falu, mindenhol faszobrok az út mentén, rengeteg virág kiültetve a köztereken, a porták udvarán. Teljesen úgy tűnt, mintha üdülőhelyen járnánk. A Polgármesteri Hivatal melletti kis füves téren tartottuk meg a pihenőnket, az ebédeléssel egybekötve. Italboltot, üzletet egyet sem talált a csapat, lehet hogy nincs is. Jó félóra után, mikor is mindenki befutott már, tovább indultunk Boldogkőváralja felé. Arka végén, a faluszélen egy-pár szép zempléni típusú pincét lehetett látni. Aszfaltúton tettük meg a hátralévő 3 km-es szakaszt. A patakmederben viszont nagyon szép köveket lehetett gyűjteni, opálnak valamelyik fajtáját. Boldogkőváralja előtt az út mindkét oldalán felhagyott kőbánya látható, jól tanulmányozhatók a különféle vulkáni kőzetek. Alighogy beértünk a faluba, pár csepp eső esett. Itt viszont találtunk hűs italboltot, végre a szomjunkat is olthattuk. Nem sokat időztünk itt, indultunk fel Boldogkő várához. A meredek kaptatóról visszapillantva a falu panorámáját láthattuk. Messziről takaros településnek tűnik. A váron az utóbbi időben történt egy kis javítás, visszaépítették a vár őrhelyének megközelítését szolgáló járdát és a fabódét. A szépséghibája a dolognak, nem lehet kimenni rá, lakattal a kijárati ajtó le van zárva. A vár területén mindenhol magyarázó táblák kerültek elhelyezésre, a látogató belépőjegyének ellenében a vár kulturált bemutatását kapja. Vagy másfél órát töltöttünk el a vár bejárásával. Fél három körül elindultunk Sárospatakra, elfoglalni a szálláshelyünket. Mint ismerősöket fogadtak itt bennünket. A vacsora este nyolc órára lett rendelve, így maradt bőven idő a város megismerésére. Idén sem jutottunk be a vár kiállításaira, már fél hatkor nem adnak belépőjegyet a megtekintésükre. Legalább annyi szerencsénk volt, hogy a vár udvarába be tudtunk menni. Maga a vár szépen helyre van állítva, méltán az észak-keleti tájunk egyik büszkesége. Csak ez a korlátozott látogathatóság érthetetlen személy szerint nekem a főszezonban. Bőséges vacsorát kaptunk a kollégiumban, mindenki elégedett volt a menüvel. Vacsora után volt aki lefeküdt, kipihenni az utazás, a túra fáradalmait, volt aki TV-t nézett, volt aki kártya játékkal múlatta el az est hátralévő részét. Éjjel hatalmas zivatar söpört végig a városon, másnap főleg a Bodrog partján lehetett látni a nem mindennapi pusztítás eredményét. Rengeteg egészséges fa esett áldozatul az esővel jött szélviharnak. Úgyhogy nem jó előjelekkel néztünk a másnapi keményebb túra elé. 1. nap képei: 01.Háttérben a regéci vár (TZ) 02. Gyertyán matuzsálem az Arka patak völgyében (TZ) 03. Arka patak völgyének mohás sziklái (TZ) 04. Menetoszlopunk Arka patak mellett (RJ) 05. Ejtőzés Arkában (RJ) 06. Arka egyik szép portája (TZ) 07. oldogkő vára a falu felett (RJ) 08. Boldogkő várának sarkantyúja (TZ) 09. Boldogkőváraljának panorámája (RJ) 10. Boldogkő várának bejárata (KZS) 11. Boldogkő várának külső udvara (TZ) 12. A vár borozója (KZS) 13. Sárospatak vára (KZS) 14. A Sárospataki vár belső udvara (KZS) 15. Vörös torony (TZ) 2007.06.16. szombat Kissé még búbánatos volt a szombat reggel az elvonult zivatar után, de bíztunk benne, hogy a megtervezett túránkat végig tudjuk csinálni. A mai napra az alábbi túra került kiírásra: Útvonal: Telkibánya (Z) –Hatvanas nyereg (Z) – Reszelt-bérc (Z) – Holló-kő (Z) – Bohó-hegy (Z) – Hosszú-kő-gerinc (Z) – Pengőkői út (K)– István-kút vh. (K) – Mlaka-rét (K) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?) Túratáv: 20 km Emelkedő: 800 m Fél nyolckor indult buszunk Telkibányára. Nem kellett egy óra sem, már az indulás helyszínén voltunk. 19 fő vállalta a hosszú túrát. A többieknek rövidebb túra került megszervezésre. Autóbusszal visszamentek az Erdész-Bányász Barátság pihenőhöz, a sárga romjelzésen körtúrát tettek meg a régi tárók felkeresése végett. A parkolóhoz közel van a Jegesbarlang, továbbá Szép Ilonka sírja. Ezeket szintén felkeresték a rövid túrások. A túra megtétele után átbuszoztak Füzérradványba, ahol a Károlyi kastélypark meglátogatása volt a következő programpont. Délután az autóbusszal Kőkapura jöttek át, amely a hosszú túra végpontja. A falu központjából a piros-zöld jelzésen kezdtük meg a túránkat. Az idő még eléggé borús volt, néha még az eső is szemerkélt. A piros Rákóczi utat hamar elhagytuk, a zöld jelzésen kezdtük meg az első komolyabb szint leküzdését. Jó fél óra alatt a Hatvanas-nyeregben voltunk. Itt csatlakozott hozzánk a zöld négyzetjelzés. Nem álltunk le pihenni, tovább mentünk a Magas-Tér-hegy irányába. A hegycsúcsot elkerüli a jelzett út, jobbról kerültük meg, enyhén emelkedve továbbra is. A Reszelt-bérc előtt vagy negyedórát elvesztegettünk egy Y elágazásnál a jelzésünk megkeresése miatt. A szokásos fakitermelés következtében vagy 500 m-en keresztül egyetlen jelzést sem lehetett felfedezni, igaz később is csak rapszodikusan lehetett fellelni a nagyon régi jelzéseket. A Reszelt-bérc 709 méteres csúcsát is kihagytuk, a Holló-kőn keresztülhaladva értünk fel a Bohó-hegy 733 méteres csúcsára. Innen már adódott szép kilátás a tavaly megjárt Amadé vár gerince. Egyesek már ebédelni szerettek volna, de javaslatomra 10 percnyi gyaloglás után leértünk a Gyertyán-kúti rétre, ahol megtartottuk a pihenővel egybekötött szendvicsfogyasztást. A Gyertyán-kúti rétet, a vele szomszédos Bohó-rétet szigorúan védett területté nyilvánították. Több mint félórás ejtőzés után indultunk tovább a Hosszú-kő-gerincén, idős bükkfák árnyékában. A nap is kezdett előbújni a felhőtakarója alól. A gerinc végén befutott az országos kék jelzés. Innentől ezen a jelzésen haladtunk tovább a Pengőkői úton. Rövidesen elértük a Pengőkőt. Nagyon látványos a vagy 10 méter magasságú vulkáni eredetű szikla. A szikla körül kőmező alakult ki a fagy hatására. Negyedórát szántunk a körbejárására, megmászására. Kár hogy innen nincs jó kilátás, mivel a fák már igencsak körbenőtték. Folytattuk utunkat a Bagoly-bérc-tető oldalában. 3 km után meredek vízmosta lejtőn értük el az István-kúti nyírest. Ez is szigorúan védett területe a tájvédelmi körzetnek. Védettségét annak köszönheti, hogy ritka lepkék, rovarok, és a kárpáti kék meztelen csiga élőhelye a környék. Két vadászház is található a réten, és a jóízű István-kút forrás. Jólesett pihenni a nyírfák árnyékában, mivel a nap már hétágra sütött, a hőmérséklet is elérte a 30 Celsius fokot. Félórás pihenő után, vízkészleteinket feltöltve a Mlaka-rét felé vettük utunkat. Itt összefutottunk a Magyar Rovartani Társaság tagjaival, akik három napos zempléni rovarász kiránduláson vettek részt. Pár percet elbeszélgettünk az ismerősökkel, nem sok zsákmánnyal tudtak dicsekedni, ami nem meglepő az előző éjjeli vihar miatt. Rostallón volt a szálláshelyük. Itt a Mlaka-rétnél elhagytuk az országos kék jelzést, a sárga jelzésen indultunk tovább Rostalló, Kőkapu irányába. Ördög-völgy kis patakja mellett, bükkösben ereszkedtünk le Rostallóra. Egyik szakaszán tejopálokat lehet az útról felszedni. Két épület van itt, az egyik kulcsosház, a másik is maszek szállásként működik. Itt van a Pálháza-i kisvasút végállomása, mely szerencsére még üzemel, ahogyan Kőkapunál láthattuk. A kisvasút melletti köves úton 1 km után beértünk Kőkapura. Nagy tömeg volt a környékén, később megtudtuk, hogy esküvőt tartanak a hotelben, öt busszal érkezett a vendégsereg. A rövid túrásaink is vártak már ránk a büfénél sörözgetve. Magunknak is adtunk félórát szétnézésre, gyomrunk sörrel történő lehűtésére. Nagyon kellemes környezet, szép a régi kastély, az új hotel, a csónakázó tó. Nagyon sok faszobor került elhelyezésre. Lehet köveket, kristályokat, egyéb bizsukat is vásárolni itt. Öt óra körül már a szálláshelyünkön voltunk. A vacsora ismét nyolc órára lett megrendelve, így megint szét lehetett nézni a városban. A vacsora ismét kitűnő volt, panasz senkitől se jött. A harmadik napra levezető túra lett betervezve. 2. nap képei: 16. Pihenő a Gyertyánkúti réten (KZS) 17. Pengőkő (KZS) 18. Pengőkő körüli sziklák (KZS) 19. István-kúti nyírjes kis tavacskája (KZS) 20. István-kút forrása (KZS) 21. Mlaka rét (KZS) 22. Kárpáti kék meztelencsiga (RJ) 23. Foltos szalamandra (RJ) 24. Füzérradvány, Károlyi kastély (RJ) 25. Kőkapu szállodája (RJ) 26. Kőkapu egyik szép faszobra (TZ) 27. Kőkapu csónakázó tava (RJ) 2007.06.17. vasárnap Visszajött a jó idő, már reggel is kellemes volt a hőmérséklet. Nyolc órára bepakoltunk a buszunkba, elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Erdőbényére igyekeztünk, ahonnan a levezető túrát megkezdjük. Mivel aránylag kis túra került kiírásra, csak egy variáció került megszervezésre. A mai napi túra: Útvonal: Erdőbénye (P) – Deák-kút-völgy (P) – Dagonya (P) – Billeges (P) – Csipkés (P) – Tállya (P) Túratáv: 14 km Emelkedő: 300 m Megérkezésünk után még egy tíz percet tébláboltunk Erdőbénye központjában. A fotósok ki tudták használni ezt az időt, itt található a Szirmay kastély, a református templom és jó pár fafaragvány. A faluból kivezető út nem valami jól volt jelezve, de azért kitaláltunk a csinosodó hegyaljai faluból. A mai napon végig a piros jelzésen gyalogoltunk, az úgynevezett Kossuth úton. A Mély-patak mellett vezetett több km-en keresztül a jelzés. A patakban alig csordogált a víz, de néhol nagyobb tocsogók is keletkeztek, a páfrányok igen csak kedvelik az ilyen helyeket, szemmel láthatóan jól érzik magukat. A patak völgyet Deák-kút-völgynek nevezik. Néhol a völgy őserdőnek tűnik. A völgy közepétől kissé meredekebbé vált az út. Egy nagy gyertyánfa tövében kőkupacra lettünk figyelmesek. A fán lévő tábla szerint ez a Csipkés sírja. Talán egy zempléni betyár volt? Amint kiértünk a Faragványos hegy oldalába, hatalmas irtások tűntek fel. Negyedórás pihenő következett. Én magam felsétáltam a csúcs irányába, innen lehetett látni csak igazán, mekkora az irtás. Egyszerűen érthetetlen a farakások alapján jóindulattal középkorúnak mondható óriási famennyiség kitermelése. A pihenő után pár száz méterrel elhagytuk a patak völgyét, a Dagonyásnak nevezett területen gyalogoltunk. A Hideg-völgy végében levő erdészháznál tartottuk meg az ebédszünetünket. Itt egy nagyméretű esőbeálló be van rendezve asztalokkal, padokkal. A pihenő után köves úton a Billegesen keresztül gyalogoltunk Tállya felé. Az enyhe kapaszkodó után vagy egy km-t gyalogoltunk szintben a Galambos és a Dobogó hegy oldalában. Nemsokára feltűnt Tállya kőbányája. A kőbánya a Kopasz-hegy oldalában működik. Hatalmas a bánya, irdatlan mennyiségű kövét bányásztak már ki idáig. A ronda sebhely ugyanakkor látványos is egyúttal, mivel láthatóvá váltak a különböző vulkáni kőzetek. A bánya elhagyása után már láthatóvá vált a végállomásunk, Tállya. A szőlő ültetvények között negyedóra alatt beértünk a központba. A református templom mellett már várt ránk az autóbuszunk. Mivel még korán volt a hazainduláshoz, egy órás szabad foglalkozás következett. A Tokaj borvidék egyik legjelentősebb települése Tállya, így a többség pincék felkeresésére indult, hogy megkóstolja a termelői borokat. A családommal inkább a települést néztük meg, mivel mi már voltunk itt ebben az évben, és pár fényképet szerettem volna készíteni ebben az ideális fotós időben. Több kúria is található itt, a Vincellér ház szépen helyre van állítva, a központja egy kis város képét mutatja az ide látogatóknak. Kettő óra körül indultunk hazafelé, említésre méltó esemény nem történt. A Hatvan melletti kútnál tartottunk egy húsz perces pihenőt, Budapesten elég normálisan tudtunk keresztül menni. Hat óra körül otthon voltunk. Idén is jól sikerült a zempléni háromnapos túrázásunk, lehet, hogy jövőre ismét visszajövünk, hat nap alatt nem járható be az egész hegység. 3. nap képei: 28. Deák-kút-völgyi részlet (TZ) 29. Tízórai a Dagonyás környékén (KZS) 30. Zempléni táj (KZS) 31. Hatalmas irtás az erdő rengetegben (RJ) 32. Pihenő a Hideg-völgyi erdészháznál (KZS) 33. Poroszkáló kis csapat (RJ) 34. Tállya kőbányája (RJ) 35. Tállyai kőbánya mellett (KZS) 36. Tállya szőlő ültetvényei mellett (RJ) 37. Tállya római katolikus temploma (KZS) 38. Tállya egyik pince borozója (KZS) 39. Tállyai borkóstolás (KZS Következő túránk Erdélybe vezet. Tervünk szerint a Hagymás, a Görgényi havasok, Csalhó hegyeinek megismerése a cél. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ), Tóth Zoltán (TZ) készítette) Kategória: Hírek  

 

 

Kisebb változások a PMP-n, technikai munkák

Kisebb változások a PMP-n, technikai munkák

2007-07-18 A Verőce-Katalinpuszta úton egy öntörvényű lovardatulajdonos (nevét csak azért nem írom le, mert a negatív reklám is reklám) szögesdótokkal, útra döntött fákkal lezárt egy szakaszt a felfestett turistaútból. A Corvinus egyetem gyakorlatos hallgatói májusban kijelöltek egy kerülőszakaszt. Most ezt a kerülőt véglegesítettem mindkét irányból felfestett irányjelző, becsalogató jelzésekkel (1-3. kép). Az első képen látható, hogy nem csak a piros jelzésünk jutott a bekerítés sorsára, hanem egy gázvezeték is. A Sződ – Vácrátót szakasz festése tavaly már elkészült, most mégis szinte újból kellett festeni, mert két hosszú fasor legnagyobb fáit (természetesen ezen voltak a jelzések) kivágtát. A munka nagy részét Járosi Réka és László, kisebbik részét én végeztem. (4. kép) A Szigetcsép – Szigetújfalu közötti szakaszt véglegesítettem – lásd a műholdfelvételen berajzolt útvonalat (5. kép). A kép jobb felső sarkában Szigetcsép, bal oldalon É-D-i irányú út mellett a kutak láthatók. Különböző forrásból tudom, hogy még kóbor piros és P+ jelek vannak ezen a területen. Visszamegyünk a helyszínre Ludányi Tamással, és minden nem oda való jelzést törlőkreszttel látunk el, vagy szükség esetén átalakítjuk pl. pirosat P+-re. Isaszegen a vasúti aluljárótól Gödöllő-Perőcig minden jelzést felújítottam, szabványosítottam, ill. sok újat festettem fel. Perőctől az út – mint ahogy arról már korábban hírt adtunk – a leendő autópálya miatt a Repülőtéri út irányába fog haladni. A Dömsödtől a Bugyi felől érkező országútig a PMP csatorna elérésétől a vasúti hídig a csatorna déli oldalán, onnan az északi oldalán fog haladni. Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Pécel-környéki kirándulás – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Pécel-környéki kirándulás – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-07-28 Ezt a túrát eredetileg múlt szombatra terveztük, de az akkori 41 fokos meleg miatt egy héttel későbbre, mára halasztottuk azt. Jól (?) döntöttünk: ahhoz képest a mai harminc-egynéhány fok nem is volt elviselhetetlen. A nagy meleg és a szabadságok azért tükröződtek a létszámon: összesen nyolcan vágtunk neki a távnak. Vonattal mentünk Pécelre. A Z sáv jelzésen hagytuk el a várost, majd a Pest Megyei Pirossal (PMP) és a S sáv jelzéssel együtt haladtunk tovább. A Kovács-laposa elnevezésű tisztáson megreggeliztünk (1. kép). Ugyanezt tette egy pillangó is (2. kép). Útközben új fogalommal ismerkedtünk meg, mégpedig a természetvédelmi kutyával (3. kép). Gratulálunk a nyelvújítónak! A P+ jelzésen értünk fel Bajtemetésre, az elhagyott katonai objektumhoz (4. kép). Örömmel láttuk, hogy a terület megtisztítása elkezdődött, megpróbálják útját állni a még használható dolgok további széthordásának. Azért azt nagyon reméljük, hogy a magánosításnak nem esnek áldozatul az odavezető utak (P+, P háromszög). A geodézia-toronyból (5. kép) sajnos dolgos kezek korábban kivágták a vaslépcsőt. Kár! Gyönyörű kilátás lenne onnan az egész környékre. Továbbmenve a napraforgók “tetején” már láttuk a következő célpontunkat, a Millenniumi Parkot. (6. kép). Itt egy régi mondás “mindent elvisznek, ami nincs lebetonozva” megdőlését láthattuk (7. kép). Nagynehezen összeállt a csapat egy csoportképre (8. kép). A Park megtekintése után visszamentünk a PMP-hez és azon, majd a P+ jelzésen indultunk Pécel felé. Ez utóbbi igazi hullámvasút-jellegű út volt. Még mondja valaki, hogy a Gödöllői-dombságon nincsenek meredek lejtők, emelkedők (9. kép)? Pécelen vezetéssel megnéztük a Ráday-kastélyt (10. kép). A jól felkészült idegenvezető mellett nagyon élveztük a kastély hűvösét is. A vasútállomás felé egy jutalomfagyizással kedveskedtünk magunknak (11. kép). Összesen 15 km-t tettünk meg. A vonatra várva megállapítottuk, hogy a meleg ellenére érdemes volt eljönni. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdély, jutalomtúra 2007. július 7-14. – A DUFI Természetbarát Szako. beszámolója

Erdély, jutalomtúra 2007. július 7-14. – A DUFI Természetbarát Szako. beszámolója

2007-08-05 A MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2007. július 7-e és 14-e között szervezte meg a nyári egyhetes jutalomtúráját Erdélybe. A cél, mint nem először Székelyföld hegyeivel való ismerkedés. Szombaton reggel hajnali 5 órakor indult autóbuszunk Százhalombattáról. Szakosztályunknak 44 tagja vett részt a jutalomtúrán, sajnálatos módon az utolsó héten két tagunk lemondta a túrát, nem volt már idő pótolni Őket más tagokkal. Szokás szerint menetközben felszálltak a tárnoki, érdi és budapesti résztvevőink. Reményeink szerint magyar időszámítás szerint legkésőbb szálláshelyünkre, Gyergyóújfaluba, a Fenyőliget Panzióba este 7 óra körül megérkezünk, melyet még februárban lefoglaltunk. Autóbuszunkkal a tavalyi évhez hasonlóan megint volt egy kis gondunk, emiatt veszítettünk kb. fél órát, de azért a szállásunk elfoglalása és a vacsora nem csúszott sokat. Az útvonal Nagyváradon, Kolozsváron Marosvásárhelyen, Parajdon és a Bucsin tetőn keresztül vezetett Gyergyóújfaluba. A szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, a vacsorára sem kellett várnunk. Így mindenki időben ágyba kerülhetett, hogy kipihenje a kiutazás fáradalmait. A vacsoránál ismertetésre került a reggeli és az autóbusz indulásának időpontja. A másnapi Görgényi havasokba vezető bemelegítő túrára 7 órakor indult a busz, a reggeli fél héttől állt rendelkezésünkre. E két időpontot végig betartottuk a kint tartózkodásunk ideje alatt. 2007. július 8. Görgényi havasok, Palotailva – Nyágra A tavalyi évhez képest mindenki pihentebb volt, persze jól esett volna még többet aludni. A tegnapi vacsoránál bejelentett időhöz képest pár perccel később indult autóbuszunk Palotailvára, a Maros völgyében. Két variáció került megtervezésre a mai napra: Útvonal 1. Palotailva (600m) – Zászpás-tető (1278m) – Juharos (1286m) – Nagy-Magura (1481m) – Kőlép patak (900m) – Kis-Göde patak völgye – Gödemesterháza (650m) Túratáv: 22 km Emelkedő: 900 m Útvonal 2. Palotailva (600m) – Zászpás-tető (1278m) – Nyágra (620m) Túratáv: 12 km Emelkedő: 700 m A mai napra M 1:110000-es léptékű térkép állt rendelkezésünkre. Ez már előrevetítette gondjainkat a tájékozódással kapcsolatban, amennyiben nem lesznek megfelelőek a turistajelzések. Már az indulási helyünket sem sikerült elsőre megtalálnunk. Szalárdtelepről fordultunk vissza, majd a Maroson, a bal partra átvezető hídnál megálltunk tájékozódni. Vagy 25 percet töltöttünk el a sárga jelzésünk felkutatására, a helyiek segítségével siker koronázta az igyekvésünket. A vasúti állomás környékén megtaláltunk két jelzést, mely alapján megkezdhettük a túránkat a Gyárfás patak völgyében. Ha már így indult a mai túranapunk, természetesen egy másik szomszédos völgyet találtunk meg először. Ismételten elveszítettünk negyed órát, míg a másik völgyben, a tervszerinti jelzett völgyben a sárga jelzésen elindulhattunk a Görgényi havasok irányába. Kis település Palotailva, hamar elhagytuk a házakat, a térképen jelzett patakvölgytől eltérően, az utolsó ház után rögtön a gerincre vezetett a jelzés. Átkelve a patakon, melyben jelenleg egy csöpp víz sem csordogált, megkezdtük a gerincre való felmenetelt. Jelzést alig-alig találtunk, ahol egy csöppet ösvényszerűnek tűnt az út, ott jelzés nem volt, ahol jelzés volt, ott meg ösvényt nem lehetett találni. Igazság szerint ezen a gerincen, ahol valamikor megálmodták ezt az útvonalat, a felfestés óta senki sem használta ezt az útvonalat a főgerinc elérésére. A felmenetelt kidőlt lúcfenyők akadályozták, sok helyen nagy kerülőkkel lehetett csak kikerülni ezen átjárhatatlan szakaszokat. Jelzéseket továbbra is csak szórványosan lehetett találni. Mindenesetre a szintet azért folyamatosan letudtuk, kiértünk az első pojánára. Itt tartottuk meg az első negyedórás pihenőnket. Szép kilátás adódott a Zsir patak völgyére, maga a rét is színpompás volt rengeteg virágjával együtt. Egy kis pihenő után felszedelőzködtünk, hogy folytassuk az utunkat. Persze ez sem volt problémamentes, mivel a pojánán sehol sem volt jelzés. Iránytű segítségével belőttük a feltételezett helyes irányt. Elérve az erdő szélét, szerencsénkre ismét találtunk egy elárvult régi sárga jelzést. Ez a szakasz már jóval kellemesebb volt előzőnél. Nemsokára kiértünk egy kis tisztásra, ahol a frissen felfestett sárga kör jelzés csatlakozott a mi jelzésünkhöz. Most már pontosan tudtuk, hol is tartunk a túránkkal. A sárga jelzésen 100 métert haladva, nagyon szép panoráma adódott a Kelemen havasokra, köszönhetően az erdőírtásnak. Ebédidőt tartottunk ezen a helyen. Mivel rengeteg időt vesztettünk, úgy döntöttünk, hogy a kis túrások az eredeti tervtől eltérően nem a kék körön, hanem a jól jelzett sárga körön mennek le Nyágrába. A többiek elindultak Zászpás-tető felé. Egy kilométer után elértük a tető alatti nyerget. A térképen szereplő jelzések köszönőviszonyban sem voltak a helyszínen tapasztaltakkal. A sárga jelzésünk jobbról kerüli meg a Zászpás-tetőt, viszont a nyeregben találtunk kék háromszög jelzést, mely felvezet a tetőre. Négyen lenn maradtak a nyeregben, a többiek elindultak a csúcsra. Sok helyen négykézláb kellett közlekedni, annyira meredek volt az ösvény. Végül is siker koronázta az erőfeszítéseinket, mindnyájan a pár négyzetméteres csúcsról gyönyörködhettünk a Kelemen havasok, meg a közelebbi hegyek, völgyek látványában. Kicsit elidőztünk a csúcson, nagyon kellemes volt az idő. Kiváló panoráma képeket lehetett készíteni a szűkebb és tágabb környezetünkről. A kék háromszög jelzés tovább is vezetett a csúcsról, így a csapat úgy döntött, hogy ezen az úton ereszkedik le a hegyről, mivel lefelé nagyon kemény lett volna a leereszkedés. Nekem vissza kellett menni a nyeregben maradt négy társunkért. A későbbi elbeszélések szerint tényleg jobban jártak a lemenetellel, kényelmesesebben ereszkedtek le, mintha a felvezető utat használták volna a nyeregbe való visszatéréshez. Hamar leértem, elindultunk öten, hogy találkozhassunk a csapat nagyobbik részével. Természetesen sárga jelzés sehol sem volt, ha jól emlékszem kék jelzésen -mely nem szerepel a térképen- a Zászpás-tető oldalában kerültük a hegyet. Az elvárásaink szerint már régen kellett volna találkozni a kék háromszöggel, de az utunk először vagy száz méter szintet vesztett, majd ismét emelkedni kezdett. Valahol Arsa körül értünk ki egy pojánára. Nagy meglepetésünkre egyik csúcsmászó társunkat pillantottuk meg, aki megpróbálta beazonosítani azt a helyet, ahonnan mi előkerülhetünk. Egy nagyobb fa árnyékában erdélyi magyar család pihegetett, nekik is problémáik voltak a jelzésekkel. Elmondták, hogy mostanában elég nagy baj van a jelzésekkel, teljesen koordinálatlanul mennek a jelzés felfestések, a térképekkel nincsenek összhangban, sőt az állattartók is jelzéseket festenek fel maguknak a csordáik egyik helyről a másikra való átvezetésének segítése céljából. Elbúcsúztunk az új ismerőseinktől, elindultunk hogy ismét egyesüljön a két csapat. Előtte még sikerült elérni autóbuszunk vezetőjét, megkértük hogy Gödemesterháza helyett Nyágrán várjon be bennünket, a tervtől eltérően. Az idő eléggé elszaladt, nem sok értelme lett volna ragaszkodni az eredeti célkitűzésünkhöz. Az egyesült csapat a rövid túrásoknak kiírt kék körön ment le Nyágrába. Ezen a szakaszon nem adódott semmi gond, a jelzések is jók voltak, az út is járható volt Ezt a szakaszt nem rég újították fel. Átkelve a Maros hídján összetalálkoztunk a rövid túrát teljesítő társainkkal. A busz indulásáig rendelkezésre álló fél órát ki sörözésre, ki lábáztatásra használta fel. A buszunkkal a Maros völgyében felkapaszkodtunk Marosfőre, a vízválasztóra, majd leereszkedtünk a Gyergyói medencébe. Az este nyolc órai vacsoráig még több mint egy óra állt rendelkezésünkre fürdésre, pihenésre. A bosszúságok ellenére jó túranapunk volt, bemelegítő túrának megfelelt a mai nap. 2007. július 9. Hagymás hegység, Pongrác-tető-Hágótő A korábban megbeszéltek szerint reggel ? 7-kor volt a reggeli, 7-kor indult a busz Gyergyószentmiklóson keresztül Pongrác-tetőre, a túránk kiindulási pontjára. A mai cél megismerkedni a Hagymás hegység északi gerincével, feljutni a Vit-havasra. Mai napon is két túra közül lehetett választani: Útvonal 1. Pongrác-tető (1255 m)—Nyerges-nyak (1375 m) – Likas havas csúcsa alatt (1385 m) – Vinkli puszta (1445 m) – Fügés-nyak (1395 m) – Vit-havas nyaka (1415 m) –Vit-havas (1609 m) — Vit-havas nyaka (1415 m) – Gyergyóvárhegy legelője (1250 m) – Hágótőalja (795 m) Túratáv: 20 km Emelkedő: 700 m Útvonal 2. Pongrác-tető (1255 m)—Nyerges-nyak (1375 m) – Likas nyaka (1425 m) – Likas (1675m) – Likas nyaka (1425 m) – Nyerges-nyak (1375 m) – Pongrác-tető (1255 m) Túratáv: 10 km Emelkedő: 520 m Pár perc késéssel a kitűzött induláshoz képest elindult buszunk a mai túránk kezdeti helyszínére. A reggeli, a tegnap esti vacsora mindenkinek ízlett, úgy tűnt a tegnapi túra sem vette el a kedvét a társaságnak. ? óra alatt felértünk Pongrác-tetőre. Az áfonyát, mézet és egyéb nyalánkságokat árulók is megkezdték portékájuk kirakását a jó üzlet reményében. Közösen indult el a csapat Nyerges-nyak felé. Az út jól volt jelezve, az is igaz, hogy jól használt erdei földúton gyalogolhattunk a kezdetekben. Füves pojánák, vihar pusztította, majd később kitermelt lucosok között gyalogolhatott a csapatunk. Nyugatra és északra majdnem folyamatos volt a kilátás a távolabbi hegyek, völgyek felé. A nyugati látóhatárt a Görgényi havasok gerince zárta. Fél óra alatt elértük a Nyerges-nyakat, ahol kissé erőszakos kecskék fogadtak minket az ittlévő esztenánál. Alig hittük el, hogy ezen a pontnál már elválnak útjaink a rövid túrásoktól. Mi a kék jelzésen indultunk tovább, Ők a kék kör jelzésen pár száz méter után jobbra eltértek, hogy megkiséreljék a Likas-kő megmászását. Mint utóbb kiderült, a Likas-kő nyergéig jutottak fel. Az elválás után több kilométert gyalogoltunk a változatos útvonalunkon. Hol fenyvesben, hol írtások között, hol kisebb pojánákon keresztül vezetett az út. Az elválás után igencsak vad kutya falkával találkoztunk. Az indulásnál, Pongrác-tetőn előre figyelmeztettek bennünket, a körzetben ez a legvadabb kutya csapat. Bevártuk egymást, mikor már hallótávolságba értünk a tehéncsordához, meg a csordát felügyelő kutyákhoz. 6-8 éves román gyerek volt a pásztor, nagyon jól szót értett a kutyáival. Füttyeivel, meg némelyik kutyáját kődobálással felrendelte a hegyoldalba, amíg mi átsétáltunk a 15-20m-re fejünk felett leült kutyák díszsorfala előtt. Persze ekkor is még dühösen ugattak ránk, minek zavarjuk a felségterületüket. Mindenesetre nagy kő esett le a szívünkről, mikor távolabbra kerültünk a csordától. A térképen szereplő Vinkli pusztát fel sem ismertük. Így értük el a kb. 1400m magasan fekvő nagy pojánát, melyet a térképen Temetőnek neveznek. Az első világháború során errefelé nagy csaták voltak az oroszokkal szemben. Leültünk, mivel a kilátás is nagyon szép volt, távolban a Csalhó tömbje zárta le a keleti határt. Na meg ebédidőt is kellett tartani. Vagy fél órát pihengettünk, nézegettük távolban a birkacsordát, a csodálatos panorámát. A félórás kikapcsolódás után tovább folytattuk utunkat. A Fügés-tető után nem sokkal, balra kanyarodtunk, feltünt Vit-havas tömbje. Nagyon jó képeket lehetett készíteni Vit-havas gerincéről ebből a pozicíóból. Addig fotózgattam, míg a csapat elment a Vit-havas-nyakánál, ahonnan fel lehet mászni a csúcsra kék kör jelzésen. Utánuk kullogtam, szerencsére a hegy túloldalán leültek pihenni. A Vit-havas oldalában rengeteg virágot lehetett látni, kosborokat, turbán liliomot, tárnicsot, harangvirágokat, haranglábat, szegfűket és számtalan más, általam nem ismert fajokat. Az elől haladóknak sikerült egy viperával találkozni, az út oldalában próbált nyugadalmas, hűs helyet találni magának e ritka hüllő. Egy kis szusszanás után vagy 15-en visszagyalogoltunk a Vit-havas-nyakáig, ezáltal majd 2km-el több utat kellett a mai napi tervezetthez képest megtennünk. Visszafelé menet a vipera továbbra is az árnyékban pihent, így én is készíthettem róla fotókat. A nyeregben a felvezető kék pont jelzést hamar megtaláltuk. Betyáros kapaszkodó következett! De aki leküzdötte a meredek felmenetelt, cserébe pazar panorámában volt része. A csúcsról, illetve a rövid gerincről teljes körpanorámában mutatkozik meg a közeli és távolabbi környék. A kis gerincen végig lehet sétálni. A Csalhót mai napon már többször láthattuk, de innen még inkább úgy tűnik, hogy a Keleti-Kárpátok e részét tejesen uralja. Pedig csak 200-300m-el magasabb a környező hegyeknél! Fél óránál többet is eltöltöttünk a hegyen, itt is sok virág volt, a csodálatos panoráma, na meg a kitűnő napsütéses időjárás következtében. A lemenetel gyors volt, a vártnál könnyebb. A már ismert úton visszamentünk a többiekhez, akik már bőven kipihenték az eddigi fáradalmaikat. Mi le sem ültünk, elindultunk lefelé. Itt már nem volt jelzésünk, de jól belehetett látni a levezető utunkat. Találtunk egy földutat, mely levitt minket a völgybe. Az út hihetetlenül meredek volt némely szaklaszon, az ember alig tudja elhinni, hogy ilyen utakon közlekednek lófogattal a pojánákon élő pásztorok. Nagyon szerpentinezett az út, sok helyen köves, sziklás, vízmosásos volt. Nagyon nem szeretem egy szakasz volt számunkra, de hát a hegyről valahogy le kellett jönnünk. Amint elértük Sötét-Putna patak völgyét, az út is megszelidült. Innen már csak egy km-t kellett gyalogolnunk, hogy beérjünk Hágótőbe, ahol már vártak ránk a rövid túrások. Negyed óra kellett, hogy mindenki előkerüljön, és elindulhassunk hazafelé, a szálláshelyünkre. Az út Cengellér-tetőig pocsék köves út volt, most már értettük miért keltett olyan feltünést autóbuszunk a kis falu főterén. Nyilvánvalóan nem sok busz fordul meg itt évente. Az út minősége fokozatosan javult Gyegyóditróig. Innen már gyorsan hazaértünk, ma is maradt elég idő rendbe tenni magunkat a vacsoráig. A vacsorára ismét nem volt panasz készülhettünk a másnapi túránkra. 2007. július 10. Csalhó A kialakult szokásoknak megfelelően történt ezen a napon is az indulás. Ismét láthattuk Pongrác-tetőt, de tovább buszoztunk a Békás szoroson, a Moldvai Békáson keresztül kiindulópontunk, az Izvorul Muntelui menedékházhoz. A Csalhót, a moldvaiak Olümposzát erről az oldalról terveztük megmászni. A hosszú túrára nem vállalkozók számára a mai nap eléggé soványnak igérkezett, azon kívül hogy a Békási víztározó mellett végig buszozhattak, Csalhó és Durau települések megismerése adatott meg Nekik. Útvonal: Izvorul Montelui mh. (797m) – Maicilor tisztás (1326m) – Miron sziklák (1650m) – Kis-Aklos csúcs alatt (1675m) – Gedeon torony (1800m) – Dochia mh. (1750m) – Tóka csúcs (1900m) – Panaghia szikla alatt (1780m) –Pietra Lata (1700m) – Fantanele mh. (1220m) –Durau (780m) Túratáv: 15km Emelkedő: 1200m Az előző napokhoz képest messzebre kellett buszoznunk, és ez természetesen több időbe is telt. Szerencsére a Békás-szoroson való átkelés lekötött mindenkit. Sokan sajnos csak így nézik meg ezt a méltán világhírű mészkő szurdokot, ki se szállnak gépkocsijukból, így készítenek pár fotót, majd megelégedetten hazamennek dicsekedni, hogy jártak a Békás-szorosban. A moldvai oldal is látványosnak mondható, bár a működő cementgyár itt megtette a hatását. Békás település után nem sokkal feltűnt a víztározó hatalmas gátja, mely több mint 120m magas, több mint 400m a hossza. Innen még 8km-t kellett rázkódnunk a menedékházig, ahonnan indult a túránk. Az út ugyan aszfaltozott volt, de tele volt gödörrel, nagyon tönkre ment már. Pedig turisztikai szempontból fontos lenne ez az út, mivel legkönnyebben innen lehet feljutni a Csalhó gerincére. Végre megérkeztünk a menedékházhoz. Egy ideje belépőjegyet szednek a turistáktól a Nemzeti Park turista útjainak használatáért, 7 LEI/fő összeget kell befizetni. Remélhetőleg ez az összeg a Csalhó rendben tartására, fejlesztésére fordítódik. Elintézve az anyagi dolgokat, 17-en vágtunk neki a nagy túrának. Majd 1000m körüli szintet kellett letudnunk egyfolytában, míg fel nem értünk a gerincre. Aszfaltúton kezdtük el a menetelést, mely Durauba vezet át, de gépkocsival jelenleg nem használható. Hamar elhagytuk az utat, a piros jelzésen kapaszkodtunk felfelé a lucfenyők árnyékában. Majd egy óra után állt le a csapat eleje egy kis szusszanásra. Rá félórára már 1300m magasban állhattunk meg egy kis pihenőre, a Pojána Maicilornál. Itt válik el a kék kereszt jelzés a pirostól. Az 500m szint leküzdése után az út még meredekebbé vált a Budu torony felé. Erről a szakaszról már feltünedeztek, láthatóak lettek Csalhó sziklaképződményei. A Kis-Aklos tornyai voltak a fejünk felett. Mind meredekebb szerpentinező, morzsalékos ösvényen értünk fel a gerincre. Egy jelzőoszlop körül elfeküdt a társaság, hogy a kapaszkodó fáradalmait kipihegje. Ezen utolsó szakaszon már nagyon szép fényképeket lehetett készíteni a sziklákról. Itt található a Miron sziklák nevű alakzat is. A heverészés után, egy kicsit frissebben folytathattuk utunkat a Dochia menedékház felé. A Nagy-Aklos csúcs alatt haladt az ösvényünk. Azt hittük a nehezén túl vagyunk, de az út folyamatosan lejtett a fenyvesben. Veszítettünk vagy 150m-et, utána ismét emelkedni kezdett az út. A vége megint meredek volt, amíg kikapaszkodtunk most már végre a gerincre. A Ghedeon sziklák alatt értük el a gerincet. Izzasztó szakasz volt ismét! Megint lehetett szép fényképeket készíteni Csalhó sziklaalakzatairól. Nem sokkal a Dochia menedékház előtt táborozó helyre bukkantunk. Pénz ellenében, legálisan lehet itt sátorozni. Továbbmenve, rövidesen feltünt a Dochia menedékház, felette a Toaca csúcs, a második legmagasabb pontja Csalhónak. Itt tartottuk meg az ebéd elfogyasztásához szükséges hosszabb pihenőnket. A menedékházban ételhez, italhoz is hozzá lehet jutni. Nagyon kellemes környezet, jó panorámával, főleg olyan időben, mely adatott nekünk a mai napon. Háromnegyed óra után összeszedtük magunkat, hogy feljussunk a Toaca csúcsra. Útközben, bal kézre egy épülő kolostor épületeteit láthattuk a gerinc alatt pár méterrel. Akárhányszor visszatekintettünk, a gerinc végét a Nagy-Aklos csúcsa keretezte. A csúcs alatti háznál kétfelé oszlott a csapat. A csúcsra 10-en mentünk fel a morzsalékos ösvényen. A valaha megépített falépcső már teljesen tönkrement, igaz a szemünk láttára két személy ezen erőltette a feljutást, nem sok sikerrel. Pazar kilátást élvezhet az, aki veszi a fáradtságot és felmászik a Toaca csúcsra! A Békási víztározó egy része is jól látható, sok sziklaalakzatot is lehet fentről látni, nem beszélve a környék hegyeiről, völgyeiről. A csúcson meteorológiai állomás is működik, az elhelyezett berendezések feszítőköteleivel megkeserítve a fotósok dolgát. Bár csak 1900m-es a csúcs, de a környékbeli hegyeknél így is magasabb, emiatt olyan csodálatos a panoráma. Negyed óra elteltével lementünk a csúcsról, ismét egyesült a csapatunk. Közösen elindultunk, hogy az 1100m szintet leadjuk Durauig. Menetközben persze továbbra is számos látnivalónk akadt. Mindjárt a csúcs után bal kézre a Panaghia szikla. Hatalmas méretével, talán kezet utánzó formájával, vagy 40m-re a körülötte levő fenyves feletti csúcsával uralta a környéket. Nem sokkal később a Piatra Lata szikláiban gyönyörködhettünk. Aztán jobb kézre a Darabont kucsmája nevű sziklaképződmény következett. Fantasztikus sziklaalakzatok! Ennél a sziklánál elég sok havasi gyopár is virágzott nagy örömünkre. Ettől kezdve erdőben haladt a turistajelzésünk. Lefele menet egy furcsa szállító eszközzel is találkoztunk. A lovak oldalára két fa volt rögzítve, a fákra pedig kerítésfonat, meg egyéb holmi rögzítve. Igen megsajnáltuk a lovakat. A furcsa az volt, hogy tőlünk kértek innivalót a lovak számára gazdáik. Talán a kolostor építkezéséhez igyekeztek az anyagokkal. Gyorsan veszítettük el a szintet, de azért nem volt olyan meredek a lemenetelünk, mint délelőtt a felmenetel. Pár helyről visszatekintve Csalhó sziklái látszottak a fejünk felett, majd a mai végállomásunk épületeit láthattuk Durauban. A Fantanele menedékház forrásánál tartottuk meg a tízperces pihenőnket. Innen már tényleg nem kellett sokat ereszkedni, hogy leérjünk Durauba. A pihenőt választó turistatársaink a busz körül várakoztak ránk. Negyed órán belül teljes lett a csapat, indulhattunk hazafelé a Tölgyesi szoroson keresztül Gyergyóújfaluba. Mivel elég sok látnivaló akadt a buszból kitekingetve, az idő is gyorsan elmúlott a megérkezésünkig. Kissé unatkoztak a pihenőn levő társaink, de nehéz minden egyes napra mindenki számára megfelelő programot kitalálni. Megérkezésünk után még elegendő idő állt rendelkezésünkre, hogy rendbe tegyük magunkat a vacsoráig. A vacsora után még beszélhettünk a megtett túránkról, a következő napi túráról is ejtettünk néhány szót. 2007. július 11. Gyilkos-tó, Békás-szoros Egész jól megismerjük Pongrác-tető környékét, mai napon megint ezen az útvonalon buszoztunk, hogy a Gyilkos-tóhoz eljussunk. A tavalyi túrához képest most a Gyilkos tavat, a Békás szorost, az övező csúcsokról szeretnénk megismerni. Meg talán az is motiválta a mai túra kiírását, hogy ezt a két egymás melletti méltán nevezetes geológiai látványosságot igazából mindig szívesen látja viszont az ember, nehéz megunni a természet ezen csodálatos képződményeit. A tegnapi nehéz túra után tulajdonképpen pihenőnapnak került beillesztésre ez a program. Útvonal 1. Gyilkos-tó (983m) – Cohárd mh. (1090m)– Kis-Cohárd (1345m) – Kupás-patak (960m)– Kupás-száda (900m) – Békás-szoros – Magyarok hídja – Kis-Békás-szoros – Szurdok útja (873m) – Vereskő-nyereg (1020m) –Gyilkos-tó (983m) Túratáv: 16 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2. Gyilkos-tó (983m) – Cohárd mh. (1090m)– Kis-Cohárd (1345m) – Kupás-patak (960m)– Kupás-száda (900m) – Békás-szoros – Magyarok hídja – Gyilkos-tó (983m) Túratáv: 8 km Emelkedő: 400 m A szokott időben, a reggeli után elbuszoztunk a Gyilkos-tóhoz. Felhős, borús volt a reggel. A Pongrác-tető után szemerkélni kezdett az eső, felhős, borús időben érkeztünk meg a Gyilkos-tó melletti parkolóba. A szokásos összepakolással, szedelőzködéssel eltelt egy negyedóra. A meghirdetett túrára mindenki elindult. Az aszfaltúton lefelé megkezdtük a túránkat. Pár száz méter után balra elhagytuk az aszfalt utat, a kék háromszögjelzésen elkezdtünk emelkedni a Cohárd menedékház irányába. A menedékházat meg sem találtuk, a térképen jelölt helyen hatalmas vasbeton támfalat és térbetont láthattunk. Úgy tűnik, elbontották. Ezen a helyen elő kellett vennünk az esőköpenyeinket, elkezdett esni az eső. Így beöltözve mentünk tovább a Cohárd nyeregbe. A nyereg előtt 50m-el jobbra az erdőbe vezetett jelzésünk. Az út mind meredekebbé, az esőtől csúszóssá vált. A 150m-es szintet hamar letudtuk, 90 fokos jobb kanyarral, most már majdnem vízszintes úton értük el Kis-Cohárd legmagasabb pontját. Az eső is kezdett elállni. Próbálkoztunk az alattunk levő Gyilkos-tavat felfedezni, de a felszálló pára miatt egyenlőre láthatatlan volt számunkra. Negyed órát kellett várnunk, a tó körvonalai láthatókká váltak. Fantasztikus látvány volt, ahogy a pára a Gyilkos-tó és a Békás-szoros bejáratából folyamatosan felszáll, mind szebb látványt nyújtva a Kis-Cohárdon tetején levőknek. Igazából innen fentről szebb a látvány, mintha az aszfaltútról tegingetnénk felfelé. Ez főleg az Oltárkőre vonatkozik, mely szintén látható innen, csak 200m-et kell tovább sétálni a gerincen. Elidőztünk vagy egy órát a csúcson, örültünk hogy az időjárás ezt lehetővé tette számunkra. Tényleg pazar a panoráma a Kis-Cohárd tetejéről. Az Oltárkő, mely az országút felett uralkodik, innen kicsi sziklaszirtnek néz csak ki. Lefelé ugyanazon az úton lehetett lemenni a Cohárd nyeregbe. Itt bevártuk egymást. Nagyon szép pojána maga a nyereg, rengeteg zergeboglárral, margarétával és különféle virágokkal együtt. A Cohárd nyeregből a sárga jelzésen ereszkedtünk le a Kupás patak völgyébe, a lúcfenyvesek árnyékában. A Kupás patakot elérve, átkelve egy kis hídon, letelepedett a társaság ebédjét elfogyasztani, na meg a mai túra első szakaszát kipihenni. 20 perc után egy köves úton lesétáltunk a Kupás-szoroson a Békás-szorosban áthaladó műútig. A Kupás-szoros is látványos, persze nem vethető össze a Békással. A műúton elindultunk lefelé a szorosban. Tavaly is megtettük ezt az utat már. Akkor sem, most sem volt ideális időnk jó fényképek elkészítésére. Valahogy nincs szerencsénk ezzel a látványossággal. Ismét beborult. Mire a Magyarok hídjához értünk, ismét esni kezdett az eső. A becsület kedvéért azért előre mentem szétnézni, milyen állapotban van a Kis-Békás patak, át lehet-e kellni rajta száraz lábbal. A patakban sok volt a víz az esőzés folytán, nagy nehezen találtam egy-pár nagyobb vízkoptatta sziklát, melyen át lehetett jutni a túlpartra. Végül is úgy kellett döntenem szomorú szívvel, hogy a Kis-Békás szurdokát idén is ki kell hagynunk, mivel nagy valószínűséggel páran megfürödtek volna a hideg, gyors sodrású patakban. Visszamentem a többiekhez, ugyanolyan esős időben sétáltunk vissza a Gyilkos-tóhoz, mint az előző évben. Tényleg nincs szerencsénk a Békás-szorossal! A Gyilkos-tó mellett eltöltöttünk még vagy félórát, a szomorkás időben lehetett sört inni, az itt divatos kürtös kalácsot venni. Nem voltunk messze otthonunktól, hamar hazaértünk. A vacsora előtt befutott egy komoly zivatarfront. Nagy eső volt, a hírekből tudtuk meg, Székelyudvarhelyen mindent elvert a jég, légvonalban nincs túlságosan távol Gyergyóújfalutól. Éjjel is majdnem végig esett az eső. 2007. július 12. Görgényi havasok, Bucsin-tető-Szováta Az éjjeli hatalmas zivatar, eső miatt át kellett gondolni az eredeti tervünket. Reggel még úgy nézett ki, hogy az esős front búcsút mond nekünk, de az időjárás továbbra sem kecsegtetett bennünket sok jóval az előrejelzések szerint. Emiatt az utolsó túranapra betervezett Görgényi havasok túrát előrehoztuk egy nappal. A buszt Bucsin-tető felé irányítottuk, a túra kiindulási pontjához. A hosszú túrát nem választók részére Parajd és Szováta felkeresése maradt, egy rövid Szováta környéki túra lehetőségével. Útvonal 1. Bucsin tető (1273m) – Ferenci láza (1640m) – Mező-havas (1777m) – Répás-tető (1252m) – Szovátafürdő (550m) Túratáv: 24 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2. Cseresznyés kemping – Sós patak – Rigó tó – Ifjusági tó – Cseresznyés tető – Medve barlang – 14-ek kápolna – Buszállomás – Fekete tó – Cseresznyés kemping Túratáv: 12 km Emelkedő: 200 m 20km-t kellett csak megtennünk az autóbusszal, máris a Bucsin-tetőn voltunk. Eléggé kiábrándító idő fogadott bennünket, alig lehetett ellátni 50 méterre. Gyakorlatilag a felhőben járkáltunk, amint a képeken is látható. 15-en vágtunk neki a mai túrának, bízván az időjárás megjavulásában. A nyereg legmagasabb pontjáról indult kék jelzésünk. Hatalmas lucfenyők alatt vezetett utunk, néha még 30 méterre se láttunk az orrunk elé. Ez így ment több mint egy órán keresztül. Közben az esőköpenyeket is elő kellett vennünk, ismét eleredt az eső. Nem volt egy nagy élmény esőköpenyben haladni felfelé. Aztán a Ferenci-láza tető után a jelzésekkel is baj volt, köszönő viszonyban se voltak a térképen megadott jelekkel. Mind bizonytalanabbak voltunk, hogy helyes úton haladunk-e. A Mező-havas előtt vagy egy kilométerrel eltértünk az eredeti útitervünktől, annyira lefelé kezdett vezetni az út, hogy abszolút nem bíztunk benne. Másnap a Hagymás déli gerincéről láthattuk, hogy ténylegesen lefelé kellett volna mennünk egy ötszáz métert, miután feljuthattunk volna a Mező-havasra. Igazából nem is bántuk, hogy kihagytuk a Mező-havast, úgysem láttunk volna semmit a csúcsról ebben az időben. Továbbra is a misztikus erdőben bolyongott csapatunk. Természetesen a vizes, magas fűtől, a helyenként tömeges borókától köldökünkig csurom vizesek lettünk. Az eső ugyan nem esett intenzíven, inkább az alulról jövő víz volt kellemetlen. Nagy ritkán még jelzésekkel is találkoztunk. A Répás-tető előtt az esőzéstől teljesen sárossá, pocsolyássá változtak az erdészeti kitermelő utak. Kiérve a pojánára, a jelzésünk most már véglegesen eltűnt. Hogy kikerüljük a magas, vizes füvet, a pojána szélén, a bükkösben gyalogoltunk, érzésünk szerint megfelelő irányban. A társaság egy részét itt majdnem elveszítettük, leálltak egy-pár percre, ez elég volt arra, hogy eltűnjünk a szemük elől. Csak-csak ki kellett, mennünk a vizes füves területre, felkapaszkodtunk egy kis dombtetőre, tájoló segítségével meghatároztuk a követendő irányt. Az elveszettek is észrevettek minket a dombtetőn, ismét együtt volt a csapat. Az eldöntött irányban 10 perc gyaloglás után földutat értünk el, kellemes meglepetésünkre az egyik sziklán a keresett kék körjelzésünk is előkerült. A mai napon a jelzésekkel már nem volt több problémánk. Az az igazság, a rendelkezésre álló M 1:110 000 léptékű turistatérképet csak erős fenntartásokkal lehet használni a Görgényi havasokban. Hatalmas ez a pojána. A gerincen 40-50 fős mén legelészett. Több mint 2km-et haladtunk a köves, földúton, mígnem elértük a Répás-tetői menedékházat. A menedékház nagyon elhagyatott volt, a sípálya felső végénél építették meg, gondolom inkább a téli szezonban használják ki. A menedékháznál meg sem álltunk, egy erdőn keresztül elindultunk lefelé. Az idő is elkezdett javulni, a nap is erőlködött. Nemsokára egy kisebb pojánán vezetett az ösvény. Elértünk egy kis patakot, utunk innentől kezdve a patak völgyét követte. Az erdőben több foltos szalamandrával is találkoztunk, elég élénkek voltak a hűvös, párás időben. Aztán szép lassan elveszítettük a szintet, leértünk arra az aszfaltútra, mely a sípálya aljához vezet el, a kék jelzésen. Az út mellett már komolyabb vízhozamú patak mellett kellett még vagy 2km-et bandukolni, hogy leérjünk a Medve tóig. Egy-két fotó elkészülte után tovább sétáltunk lefelé a parkolóig, ahol már várt ránk az autóbuszunk. Az eső ismét eleredt, Szovátafürdőről normális képet nem is sikerült készíteni, pedig szép, régi épületeket is lehetett látni az utca mindkét oldalán. Mint utóbb a pihenőt választó társak elmondták, ők sem jártak a mai napon nagyobb szerencsével, az esőköpenyüket négyszer kellett elővenniük. Mi csak egyszer, igaz jóval hosszabb időre. A Parajdi sóbányát meglátogatták, a Szovátai sós tavakat is körbejárták, a kis túrát is teljesítették páran. Egybehangzó véleményük szerint a Tordai sóbánya látványosabb mint a Parajdi. Ismét a Bucsin-tetőn keresztül buszoztunk haza, hogy a megérdemelt vacsoránkat magunkhoz vegyük. Bizakodással és azzal a reménnyel tértünk nyugovóra, hogy a Hagymás déli gerince szépen fog búcsúzni tőlünk. 2007. július 13. Hagymás hegység, Pongrác-tető-Balánbánya Az ezévi jutalomtúránk utolsó túrája ismét a Hagymás hegységbe vezetett. Az idő megkegyelmezett nekünk, az Erdélyi hegyek ismét szépen kívántak elbúcsúzni tőlünk, amint azt az előző este kívántuk, talán a viszontlátás érdekében. A cél a Hagymás hegység déli főgerincének bejárása. Mivel úgy tűnt, mindenki kipihente az első napok fáradalmait, a kis túrát választók részére is komoly cél lett kitűzve, az Egyeskő menedékház elérése. A most már többször megjárt Pongrác-tetőről indult a hosszú túra. Útvonal 1. Pongrác-tető (1255 m) – Lóduj-nyereg (1325m) – Ló-havas pusztája (1500m) – Csofronka tisztása (1550m) – Tunzéria-nyereg (1435m) – Fehér-mező (1500m) – Bárány-nyak (1650m) – Kurmatura-nyereg (1465m) – Egyeskő mh. (1504m) – Öcsém-nyaka (1628m) –Öcsém-tető alatt (1690m) – Ter-kő csúcsa alatt (1418m) – Ter-kő-nyereg (1297m) – Balánbánya (850m) Túratáv: 26 km Emelkedő: 450 m Útvonal 2. Balánbánya (850m) – Szép patak völgye – Egyes-kő mh. (1504m) – Kovács patak – Balánbánya (850m) Túratáv: 6 km Emelkedő: 650 m Összekapta magát a hosszú túrát választók 18 fős csapata, elindult a piros jelzésű gerincen déli irányba. Kellemes reggel volt, a folyamatosan emelkedő köves úton jó iramban meneteltünk. Változatos volt a környék, nagyon sok füves területet kereszteztünk. A Pongrác-tető környékére sokáig visszapillanthattunk, nagyon szép fényképeket is készíthettünk visszafelé tekingetve. A bal kézre mellettünk emelkedő Pongrác csúcsot alig vettük észre, máris a Lóduj-nyeregbe érkeztünk 1335m magasra. A gerinc főútja kissé tekervényesen haladt, a pojánákon mindenhol tehéncsorda, vagy kisebb ménes legelt a már megszokott hegyi pásztorokkal, kutyafalkával. Felső-Meggyes-puszta környékéről már be lehetett látni a Békás-szoros környékére, illetve távolabb a Csalhóra. A Hagymás kiemelkedő csúcsairól mindenhonnan a horizontot uraló Csalhó a meghatározó látvány, persze csak jó időben. Nagyon szép panoráma fotókat lehetett készíteni a környékről! Később a Vit-havas gerince is feltűnt távolban. Ideális kirándulóidőt kaptunk a mai napra! A Ló-havas előtti nyeregben tartottuk meg a mai nap első pihenőjét egy düledező szállás mellett. A nap sütött, igaz nem volt túlságosan meleg, az égen fehér bárányfelhők tették felejthetetlenné a látványt. A tízórai elfogyasztása után tovább indultunk Cofránka felé. Az 1607m-es csúcsra nem vezet fel jelzés, de nagyon jó tájékozódási pont a jellegzetes hegyes csúcsával. Balról elhaladtunk a csúcs mellett, majd a Cofránka mezejét kereszteztük. Tunzéria 1474m-es kiemelkedését alig vettük észre, utána balra befordultunk Patkó-kő irányába. Jellegzetes, sziklás letörése van a hegynek déli oldalán. Nemsokára elértük a Fehér-mezei turisztikai csomópontot. Jól látható innen a Patkó-kő, a Kerek-hegy, a Fekete-Hagymás. A pojána közepén, faoszlopon még olvashatók voltak a turistajelzések feliratai. Rövid szusszanás után elindultunk az esztenák felé. Természetesen kutyák fogadtak minket a birkanyáj közelében. Aránylag nem voltak túlságosan vadak, hamar elhagytuk a körzetüket. Az út emelkedni kezdett a pojánán, egy természetes mélyedésben levő kis tavat hagytunk magunk mögött. Több mint tíz percet elvesztegettünk a jelzés megkeresésével, a mai napon ez először fordult elő. Ménes mellett vezetett el az utunk, a völgyben mind meredekebb kapaszkodó következett, hogy felérjünk a Bárány-nyakba. Fejünk felett a Nagy-Hagymás 1792m-es csúcsát lehetett látni, vagy inkább érezni, mivel innen még takarásban volt. Tettünk egy fél kört, ki lehetett érni a gerinc szélére, ahonnan Balánbánya felé nagyon szép látvány fogadott bennünket. A többiek előreszaladtak, én pedig a ritkás fenyőfák között felmentem a csúcsra. Ennél normálisabb ösvény is felvezet, melyet visszafelé megtaláltam a gerinc szélén. Felmenet közben egy szép sötétszínű keresztes viperával is sikerült megismerkednem, amint az ösvényen napozott. Fotó is készült róla. Ez volt a második viperánk, mellyel találkoztunk a Hagymásban. Nagy kár lett volna kihagyni a csúcsot, a tetőről teljes a körpanoráma, a füves tetőn igen sokféle virágot is lehet találni. Eltöltöttem vagy húsz percet nézelődéssel, fotózással, majd a kényelmes ösvényen leszaladtam a nyeregbe. Erdőben, köves úton a többiek után eredtem, 1,5km után találkoztunk ismét. Kissé hűvös volt a gerincen, emiatt rögtön tovább indultunk. Az ösvény kissé a gerinc alatt halad, de érdemesebb a gerincen haladni, ahonnan nagyon szép kilátás adódik folyamatosan a Balánbányai völgyre, meg a gerincből leszakadó mészkőszirtekre, sziklákra. Enyhén lefelé lejtett az út, Egyeskő sziklái is feltűntek. A füves nyeregbe leérve, jobbról kerültük meg Egyeskő sziklacsoportját, egy tízperces jelzéskeresés után, hogy a menedékháznál megtartsuk a félórás pihenőnket. Itt összefutottunk a rövid túrásaink csoportjával, akik szintén szieztáztak a 650m-es kapaszkodójuk után. Kellemes a környék, felejthetetlen a látvány. Maga a menedékház kissé elhanyagolt állapotban van, alvás lehetőségén kívül nem is szolgál más célt. Mivel a hosszú túrásoknak a mai napra tervezett távnak majd harmada még hátra volt, elindultunk, hogy a maradék utunkat is megtegyük. Elbúcsúztunk a többiektől, felkapaszkodtunk a Lósósdi-nyaknál Ördögmalom gerincére. Ismét 1700m-en tanyáztunk. Szép kilátás van erről a szakaszról is, tulajdonképpen ez már az Öcsém-tető gerince. Túl sokat nem időztünk itt, a szél is elkezdett fújni, a levegő sem volt túlságosan meleg a gerincen. Elindultunk lefelé a Terkő-nyeregbe. Majd egy órát ereszkedtünk, míg leértünk a köves útig, a Terkő-nyeregben levő esztenákig. Menetközben ismét találkoztunk tehén és birka csordákkal, az őket felvigyázó kutyafalkákkal. A társaság már kellőképpen elfáradt, pedig már 4km sem volt hátra a mai túrából. Ez már csak poroszkálás volt a most már nem szeretem köves úton, a Tibak-patak mentén. Amint észrevettük a meddőhányókat, újult erőre kaptunk, 10 perc alatt elértük buszunkat. Nem voltunk messze az otthonunktól, azonban az út mégis tovább tartott a kelleténél. Rövidíteni szerettünk volna, amiből jóval hosszabb út lett, időben is jóval tovább tartott a kátyús, gödrös út, mintha a megszokottat használtuk volna. Vacsorára azért összeszedte magát a társaság, sőt a vacsora után a helyi vendéglőben megszervezett búcsúestre is eljött a társaság nagyobbik része. Egy helyi páros játszotta a talpalávalót, egyesek már régen elfeledték a mai nap fáradalmait. A záróbulinak éjfél körül lett vége, mindenki sietett gyorsan lefeküdni, főleg akik még össze sem pakoltak a hazainduláshoz. 2007. július 14. Hazautazás A már megszokott időben keltünk reggel fel. A reggeli is a szokásosnak megfelelően bőséges volt. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Jól éreztük magunkat Gyergyóújfaluban. Pár perc késéssel indult az autóbuszunk a szokásoshoz képest a nehézkes bepakolásunk miatt. A Maros völgyében mentünk hazafelé, Szászrégen irányába. Marosvásárhely, majd Kolozsvár után a Királyhágón tartottunk hosszabb pihenőt. Aki akart még elkölthetett a pénzéből ajándékokra, de meg kell hogy mondjam, a kínálat mind gyatrább ezen a helyen. A határon gyorsan átkeltünk, az EU-s csatlakozásunknak azért ilyen haszna is volt. Hazafelé Berettyóújfaluban álltunk meg egy kis időre. Azon kívül, hogy autóbuszunk klímája felmondta a szolgálatot, más esemény nem történt már. Élményekben gazdag, eredményes hetet tudhattunk magunk mögött. Talán jövőre is Erdély lesz a jutalomtúránk célja. (Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtalálható: http://www.termeszetbaratok.hu) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt képek Kutasi Zsuzsanna (KZS), Pálmai Attila (PA), Pluhár Csaba (PCS), Reszler János (RJ), Sokorai Katalin (SK), Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) által készített fényképeiből lettek kiválogatva.) 1. nap 01. 2007.07.08. Palotailva, készülődés a túrára (RJ) 02. 2007.07.08. A Maros Palotailvánál (PCS) 03. 2007.07.08. Indul a túra (PA) 04. 2007.07.08. Pihenő az első pojánán (KZS) 05. 2007.07.08. Pihenő az egyik réten (PCS) 06. 2007.07.08. Kapaszkodás Zászpás-tetőre (SZZS) 07. 2007.07.08. Fenn a Zászpás-tetőn (KZS) 08. 2007.07.08. Háttérben a Kelemen-havasok (PA) 09. 2007.07.08. Panoráma Zászpás-tetőről (PCS) 10. 2007.07.08. Lemenetel Nyágrába (SK)1 2. nap 11. 2007.07.09. Nyerges-nyak kéi (PCS) 12. 2007.07.09. Irány a Vit-havas (PCS) 13. 2007.07.09. Pihenő a Temető mezején (PA) 14. 2007.07.09. Vit-havas gerince (PA) 15. 2007.07.09. Mászás a Vit-havasra (SK) 16. 2007.07.09. Pihenő a Vit-havason (KZS) 17. 2007.07.09. Panoráma a Vit-havasról (SK) 18. 2007.07.09. Háttérben Csalhó sziluettje (KZS) 19. 2007.07.09. Keresztes vipera Vit-havas oldalában (SZZS) 20. 2007.07.09. Gyergyószárhegy, Lázár kastély (SK) 21. 2007.07.09. Hágótő fa haranglábja (TZ) 3. nap 22. 2007.07.10. Csalhó, Miron sziklák (PCS) 23. 2007.07.10. Csalhó, Dochia menedékház (PA) 24. 2007.07.10. Csalhó sziklái (KZS) 25. 2007.07.10. Csalhó sziklái (PA) 26. 2007.07.10. Csalhó, Toaca csúcs (SK) 27. 2007.07.10. Csalhó, Panaghia szikla (KZS) 28. 2007.07.10. Csalhó, Darabont kucsmája (KZS) 29. 2007.07.10. Durau látképe (SZZS) 30. 2007.07.10. Csalhó látképe a Békási víztározóval (TZ) 31. 2007.07.10. Csalhó ortodox temploma (TZ) 4. nap 32. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (SZZS) 33. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (SK) 34. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (PCS) 35. 2007.07.11. Gyilkos tó a Kis-Cohárdról (PCS) 36. 2007.07.11. Gyilkos tó a Kis-Cohárdról (SK) 37. 2007.07.11. Békás-szoros, Oltárkő KZS) 38. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (SZZS) 39. 2007.07.11. Panoráma a Veres-kő nyereg irányába (PA) 40. 2007.07.11. Pihenő a Kupás-patak mellett (KZS) 41. 2007.07.11. Kupás-patak szurdoka (KZS) 5. nap 42. 2007.07.12. Répás-tető mezején (SZZS) 43. 2007.07.12. Répás-tető mezején (KZS) 44. 2007.07.12. Répás-tetői menedékház (KZS) 45. 2007.07.12. Lemenetel Szovátára (KZS) 46. 2007.07.12. Parajdi sóbánya (RJ) 47. 2007.07.12. Szováta, Petőfi Sándor mellszobra (RJ) 48. 2007.07.12. Szováta, Medve-tó (SZZS) 49. 2007.07.12. Szováta, Medve-tó (TZ) 50. 2007.07.12. Szováta, Vörös-tó (TZ) 51. 2007.07.12. Szováta, sókibúvás (TZ) 6. nap 52. 2007.07.13. Pongrác-tető környéke (KZS) 53. 2007.07.13. Pongrác-tető környéki esztena (KZS) 54. 2007.07.13. Útban Tunzéria felé (PCS) 55. 2007.07.13. Pihenő Tunzéria környékén (KZS) 56. 2007.07.13. Közelítünk Fehér-mező felé (KZS) 57. 2007.07.13. Panoráma Csalhó irányába (PA) 58. 2007.07.13. Fehér-mezői turisztikai csomópont (KZS) 59. 2007.07.13. Turbánliliom a borókák között (KZS) 60. 2007.07.13. Nagy-Hagymás sziklái (KZS) 61. 2007.07.13. Egyeskő a menedékházzal (SZZS) 62. 2007.07.13. Pihenő az Egyeskő alatti menedékháznál (PCS) 63. 2007.07.13. Öcsém-tető csúcsán (SK) 64. 2007.07.13. Lemenetel Terkő nyeregbe (SK) 65. 2007.07.13. Búcsúesti vonatozás (RJ) 66. 2007.07.13. Gyergyóújfalui szállásunk (RJ) Kategória: Hírek  

 

 

Petőfi Népe – Baja-környéki Duna-ágak (vizitúra) – A Dunabogdányi TKE beszámolója

Petőfi Népe – Baja-környéki Duna-ágak (vizitúra) – A Dunabogdányi TKE beszámolója

2007-08-26 Június 9-én, szombaton indultunk, sajnos, csak nyolcan: öt kajakos, és hárman egy kenuval. Szándékunk szerint a Budapesttől Bajáig való lapátolás után a Baja-környéki dunaágakat terveztük bejárni. Nem rajtunk múlt, hogy ez csak részben sikerült. A vízállás ugyanis mindenkor erősen befolyásolja az ilyen terveket. Mindazonáltal a túra remekül sikerült, ami köszönhető az ideális időjárásnak. Néha már kicsit sok is volt a napból, úgyhogy minden kínálkozó lehetőséget megragadtunk a lubickolásra – hiszen az alacsony vízszint sok csábító homokpartot hagyott szabadon. No, azért nem állítom, hogy egyszer sem áztunk meg, de ez volt az első alkalom életemben, hogy élveztem a jégesőt! Egyébként is minduntalan vizeztem a sapkámat, és csuromvizesen vettem magamra a pólómat is, hát amikor Dunaújvárosnál elkapott minket, eszembe sem jutott az anorák után kotorászni. Vagy öt percig kopogott a borsónyi jég a kajakomon, s közben erősen 100 méter alá csökkent a látótávolság, de hamarosan ritkult az eső, a jég elfogyott odafent a mélyhűtőből, így aztán az egész igazából csak egy frissítő zuhany volt. No, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az első állomásunk Ercsiben volt, ahol egy falunap kellős közepébe csöppentünk, s mire sátorverés után a vacsorával is végeztünk, közvetlenül a táborhelyünk mellett kitört a tűzijáték – ki hinné, hogy vízitúra közben még ilyesmit is élvezhet az ember. A következő napon tehát, amikor már majd’ eltikkadtunk a melegtől, jött az imént említett frissítő zuhany, alig két kilométerrel a táborhely előtt. De mire odáig értünk, már újból hétágra sütött a nap, így akinek volt szárogatni valója, jó hatásfokkal tehette, egészen estig. A hétfői napra is jutott meglepetés – no, ezúttal nem az időjárás, hanem a hartai vendéglősök jóvoltából. A csárda előtti kellemes partszakaszon táboroztunk, és a hangulatos kerthelyiségbe betérve, még sikerült elcsípnünk néhány adag zúzapörköltet. Igazán fejedelmi eledel volt, a jó hideg sör pedig csak fokozta az élvezetet. Ezekután már a kotróhajó sem zavart az alvásban – bár igaz, hogy a többi éjszakán se kellett minket ringatni… A következő táborhelyünk Fajszon volt, ahol nem müködött a komp, ami még nem zavart minket, hiszen a rámpán igen jól ki lehetett kötni – viszont a csárda sem üzemelt, ami pedig meglehetősen bosszantó. (Tessék csak megnézni a képet, hát nem kár érte?) Másnap aztán elértük Gemenc körzetét, és tapasztalhattuk, hogy „nem minden fenékig tejfel”, illetve, hogy Veránkán olyan közel van a fenék a felszínhez, hogy a fölső bejáratán nem is lehet gyaloglás nélkül bejutni a mellékágba. Így aztán erről le is tettünk, viszont – még jóval előtte – meg akartuk nézni az erdei vasút Dunapart állomását, ezért kikötöttünk egy jónak vélt kis öbölben, ami egy kis kőgát mögött megfelelően védett volt a nagyhajók hullámától. Onnan azonban még vagy kilométernyit kellett csörtetnünk árkon-bokron-bozóton, mire megtaláltuk a valóban szépen kialakított, hangulatos faépületet, környékén asztalokkal, padokkal ellátott pihenőparkkal – és egy hajóállomással, ahol a gemenci sétahajó szokott kikötni. Rá kellett jönnünk, hogy ennek közelében mi is kiköthettünk volna, mivel ennél a vízállásnál ott is kitűnő a part. Ezzel szemben most még vissza kellett caplatnunk a hajóinkhoz, ugyanazon az úton. Az ember mindig tanul. No, de ezután Érsekcsanád következett, és már régen fentük a fogunkat az ottani parti csárda fínom falataira. A tikkasztó melegben partravonszoltuk a hajóinkat, fölballagtunk – és akkor kiderült, hogy szabadnapos a szakácsnő… Na, de semmi horror: mire való a mobiltelefon?! A kedves pincérlány bizony elérte őt, mialatt mi – már megint – frissítő sörünket kortyolgattuk a kerthelyiségben. És a kedves hölgy hajlandó is volt a kiéhezett vízi vándorok kedvéért beugrani egy ebéd elkészítése céljából! Szégyellem, hogy már nem emlékszem a menüre, csak arra, hogy ez is nagyon finom volt, és különösen jól esett az irántunk megnyilvánuló figyelem. Nem tudom, az országban még hány vendéglátóhely szakácsa volna hajlandó, váratlan vendégek kedvéért, a szabadnapját megszakítani. Ezután igen felvidulva indultunk tovább, hogy újabb kilométerek megtétele után, végre áthaladjunk a bajai híd alatt, és bekanyarodjunk a Kamarás-Dunára, amit úgyis mindenki Sugovicának hív. Itt előre megbeszélt szálláshelyünk volt, és végre zuhany alatt mosakodhattunk, ami mégiscsak tisztább, mint a Duna – bár azzal se volt semmi bajunk. Másnap délelőtt „szabadfoglalkozás”: ki lubickolt, ki a várost járta, ki meg csak ejtőzőtt. Délután azonban körbelapátoltuk a Petőfi-szigetet, hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból. Addigra két újabb társ csatlakozott hozzánk, akik csak akkorra tudták szabaddá tenni magukat, és vonattal jöttek utánunk, pont a mellékágak kedvéért. Este megbeszéltük a kilátásainkat, és kellően elkeserítettük egymást, mivel a korábbi évek tapasztalatait a jelenlegi vízállással összevetve, nyilvánvaló volt, hogy a mellékágak nagy részét nem tudjuk bejárni. Egyetlen pozitívum jutott a tudomásunkra helybéli vízenjáróktól, hogy a gemenci ágak közül a Vén-Duna végig járható, mivel a benne lévő kőzárást már megbontották. Viszont rá kellett jönnünk, hogy a programunkat amúgy is le kell rövidítenünk egy előre nem ismert körülmény miatt: a hétvégi triatlon-verseny zavartalan lebonyolítása érdekében az egész környéket lezárják, tehát az előre megrendelt mikrobusz a hajószállító trélerrel vasárnap már nem tud értünk jönni – szombat délig el kell hagynunk a táborhelyet. Szerencsére sikerült a mobiltelefonos időpont-módosítás, így a másnapi rövid túrával valóban befejezhettük a programunkat. Nos, a Vén-Duna valóban legszebb arcát igyekezett mutatni, de – amire leginkább vártunk – vadakat, sajnos, nem láttunk a parton. Pedig igyekeztünk minél csendesebben „csurogni”, de hát ilyen meleg napon ők is inkább a sűrűben igyekeznek hűsölni. Még vízimadarat is alig láttunk. Viszont a kifolyásnál csodás homokpart kínálta magát pihenésre, fürdésre – így hát igen kellemesen végződött utolsó túranapunk. Másnap aztán időben megérkezett a mikrobusz, és bár a rakodást már szemerkélő esőben fejeztük be, még a környékbeli utak lezárása előtt el tudtunk indulni, és délutánra meg is érkeztünk a Római-partra. Mindent összevetve, ez az egy hét igen kellemes kikapcsolódás volt a hétköznapokból. 1. Első megállónk, Ercsi 2. Egy kis leves útközben 3. Hangulatos táborhely 4. Harta – a zúzapörkölt forrása 5. Fajsz – a csárda, ahol, a felirat ellenére, se házias ételek, se sör, se semmi… 6. Elemében a „vizes” 7. A gemenci kisvasút parti állomása 8. Érsekcsanád – sörre és szakácsra várva 9. Varsa a Vén-Dunán 10. Baja – szökőkút a Sugovicán 11. Szarvas helyett szarvasbogár – ez is kapitális Kategória: Hírek  

 

 

Kirándulás Bag és Galgahévíz között – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Kirándulás Bag és Galgahévíz között – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-08-26 08. 25-én szombaton személygépkocsikkal indultunk a Művelődési ház elől 1/4 8-kor. Bagra némi kóválygás után minden autó odaért. A vasútállomás mellől – azokkal együtt akik vonattal érkeztek – 18-an indultunk körülbelül 8 órakor (1. kép). Első nevezetesség, melyet megláthattunk, egy XVIII. századól való gyönyörű Nepomuki Szt. János szobor (2. kép). A házakat elhagyva először a Nagy-völgyön (3. kép) haladtunk. Igaz nem itt akartunk menni, de a völgyből balra betérő kék jelzést nem találtam. Egy árnyas helyen megreggeliztünk, majd végre elértük az árnyat adó erdőt. A Z sáv jelzésen egy szép mélyvögyön (4. kép) keresztül értük el a Ménescsapás-tetőt. Itt balra fordultunk és immár tényleg a kék jelzésen mentünk a Paja-völgy felé. A völgyön – térkép szerint – kék négyszög jel bevezet Galgahévízre, de egyetlen ilyen jelzést sem láttunk, pedig nagyon meresztgettük a szemünket. Erős 30 fokos meleg volt, ezért minden kis árnyékot nagyra értékeltünk. Sajnos erre csak utunk kisebbik részén volt lehetőségünk, inkább az 5. képen látható út volt a jellemző. A Bika-tó sarkánál egy hatalmas fa árnyékát élveztük (6. kép), egy ott lévő magaslesre sokan felkapaszkodtak. Mikor a Bika-tó mellett (7. kép) elhaladtunk, már néha kis szellő hűsítette csapatunkat. A bűfének nagy sikere volt. Mikor már mindenki kellőképp lehűtötte magát üditővel, fagylalttal, nekivágtunk a Földvár bevételének (8. kép). Itt található Szent András remete emlékműve (9. kép). Ez egy 6,7 m-es keresztből, és egy 3,5 m-es faszoborból áll. Egy csoportképet is csináltunk (10. kép). Visszanézve a tóban és környékében gyönyörködhettünk (11. kép). Galgahévízen a Kegyeleti parkot néztük meg, amelyet egy régi temetőben alakítottak ki. Látható itt egy 1892- ben készült Nepomuki Szt. János szobor, Szentháromság-szobor, és egy régi feszület is (12. kép). Vonattal Bagig utaztunk, ahol aztán saját járgányainkra pattanva hazajöttünk. Összesen 17,5 km-t gyalogoltunk, ami a nagy melegben nem rossz teljesítmény. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdélyi autóstúra – A Margita 344,2 TSE beszámolója

Erdélyi autóstúra – A Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-08-30 Az első napon utazás közben megálltunk Marosvásárhelyen, ahol megnéztük a szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát, amelynek tükörtermét Róth Miksa színes üvegablakai díszítik. A szállásunk Gyergyószentmiklóson volt, Angi Antal fafaragó vendégházában. Vendéglátónkkal indultunk másnap délelőtt a várost körülölelő dombokra egy rövid sétára. Sok-sok új ismerettel lettünk gazdagabbak az ott gyűjthető gyógyhatású növényekről, a tiszta forrásvizekről, az állatvilágról, valamint a város történelméről. Másnap reggel kocsival mentünk Tusnádfürdőig. Innen a piros kereszt jelzésen (vagy valahol a közelében) másztunk fel a Kis- és Nagy Csomád között valahová. Ez nekem nagyon meredek volt, csak nagyon lassan gyötrődtem fel. Innen már kellemesebb úton haladtunk először a Mohos tőzegláp felé. Közben átmentünk egy nagykiterjedésű málnáson, és jól belakmároztunk az ízletes, vadon termő gyümölcsből. A tőzeglápot vezetéssel néztük meg, sajnos ez a séta nagyon rövid volt. Átmentünk a Szent Anna tóhoz, és néhányan itt megfürödtek, a többiek pedig a parton tartottak addig pihenőt. Késő délután a kék kereszten másztunk ki a tó kráteréből, majd visszatértünk Tusnádfürdőre. Az ötödik, számunkra a kirándulás befejező napján, reggel szakadó esőben ébredtünk. Ez főként az EKE táborba igyekvőknek nem volt jó hír. Lassan összekészülődtünk, búcsút vettünk házigazdáinktól, és elindultunk Parajdra. Időben értünk a sóbányához, így már a következő busszal le tudtunk menni a bányába. A látogatható rész valójában néhány összefüggő hatalmas terem, ahol kis asztaloknál ülve, vagy játszótereken vagy más sporttevékenységet végezve tölthetnek a látogatók hosszabb időt. Tehát ez elsősorban nem is annyira turisztikai látványosság, mint a gyógyulást szolgáló hely. A rövid idő alatt, amit itt töltöttünk, csak néhány kép készült. Mindent összevéve ragyogó kikapcsolódást nyújtott ez a néhány nap, megérte elmenni. Kép és szöveg: Virág Györgyi Kategória: Beszámolók  

 

 

Biai hegyek, 2007. augusztus 25. – a MOL DUFI beszámolója

Biai hegyek, 2007. augusztus 25. – a MOL DUFI beszámolója

2007-09-10 2007. augusztus 25-én, a Biai dombokra vezetett túránk. Hosszabb szünet után újra megkezdtük az éves túratervünk szerinti túráinkat. Tekinthetjük ezt a túrát nyárbúcsúztató túrának is, mivel évek óta augusztus utolsó hetében kerül megszervezésre. 16 fő jött el a túrára, fele annyian sem voltunk, mint az előző évben. Ennek ellenére autóbusszal mentünk át Biatorbágyra, az ipari műemléknek nyilvánított viadukthoz. Itt vártak már ránk a Budepestről vonattal eljövő turistatársak. Az alábbi útvonalat jártuk be: Útvonal: Biatorbágy, Viadukt – Nyakas-kő – Biai erdő – Nagy-Mező – Érd-Parkváros – Tárnok, Öreghegy Túratáv: 15 km Emelkedő: 200m Nem túlságosan nagy területet ölel fel a Biai hegyek, de azért még több évi túra után is sikerül új útvonalat találni. A viaduktok alatt elhaladva pár száz métert jelzett úton haladtunk. A Füzes-patakon átkelve, a Kutya-hegy oldalában haladó poros úton folytattuk gyaloglásunkat a Madár-szirt irányába. A víkendházakat elhagyva pár db XIX. századi pince, és egy régi csonka kőkeresztet láthattunk Ezután balra felmentünk a Madár-szirt sziklái alá. A Lajta mészkő szél és csapadék által kiprepalálódott sziklafala alatt hamar elértük a nevezetes Nyakas-követ. Itt tartottunk egy 20 perces pihenőt. Messziről is feltűnő ez a szikla, de közelről monumentálisnak tűnik, főleg ha felmászunk a tetejére. Szép panoráma adódik innen a Benta-patak völgyére. A pihenő után folytattuk utunkat. A Nyakas-kő mögötti horhos felett találtunk egy jól járható utat, mely a szőlő ültetvények között vezetett a Nagy-mező irányába. Meglepett, hogy három telekből egy eladó volt, pedig a környezet szép, és újonnan épített víkendházakat is láthattunk a patinások mellett. Egy km után elhagytuk a zártkerti övezetet, rövid erdős szakasz után következett a nyílt terület. Az erdő szélén összevártuk a csapat tagjait, rövid pihenő után felkerekedtünk, hogy Érd-Parkvárosnál keresztezni tudjuk az M7-es autópályát a felüljárójánál. Nagyon meleg volt, sütött a nap, a hőmérséklet meghaladta a 300C-t. A régi katonaság kerítésével párhuzamosan vitt az ösvényünk. Egy darabig úgy tűnt, hogy csak lovasok használják az ösvényt, de nem sokára találkoztunk autó nyomokkal is, természetesen az Érd környékén megszokott illegális szemétlerakók környezetszennyezésével. Katasztrófális, mi mennyiségű szemetet hordanak ki a hegyre Érd-Parkváros környékén az emberek, ez ellen több évtizede semmit sem tesz Érd Város Polgármesteri Hivatala! Mostani túránk során, a tavalyihoz képest kevesebbet kellett a rohamosan terjeszkedő Érd-Parkváros házai között haladnunk. Kereszteztük az M7-es autópályát, a felüljáró túloldalán bevártuk egymást. Nemsokára a Tárnoki Öreghegyen bandukolhattunk a telepített fenyves fái között. Öt perc alatt elértük az Öreghegyi pincesort. A túra végét a már megszokott pincelátogatással zártuk, egybekötve természetesen borkóstolással. Egy jó óra után szétszéledt a társaság, ki gyalog, ki busszal hazaindult. Jó kis bemelegítés volt az őszi túrákra. Az idő nagyon jó volt, bánhatta aki kihagyta a mai túranapot. Legközelebb a Bükkben találkozunk a szeptember 8-ai túrán. (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni. http://www.termeszetbaratok.hu) (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Reszler János (RJ) készítette) Muskovics András szakosztályvezető Képek: 01 Öreg kőkereszt a Kutya-hegy oldalában (KZS) 02 Madár-szirt sziklái (KZS) 03 Magányos turista a Madár-szirten (RJ) 04 Panoráma Benta-patak völgyére (RJ) 05 Közeledünk a Nyakas-kőhöz (RJ) 06 Nyakas-kő (KZS) 07 Pihenő a Nyakas-kőnél (KZS) 08 Nyakas-kő tetején (RJ) 09 Keresztül a Nagy-mezőn (KZS) 10 Pihenő a borospince lépcsőjén (RJ) Kategória: Hírek  

 

 

Bükk, 2007. szeptember 08. – a Dunai Finomító Term.barát Szakosztály beszámolója

Bükk, 2007. szeptember 08. – a Dunai Finomító Term.barát Szakosztály beszámolója

2007-09-20 Ezzel a túránkkal megkezdtük az őszi kirándulásaink sorozatát. A tavalyi Kaptárkövek felkeresése után a Bükk hegység keleti tájaival ismerkedtünk meg. 35 fő vett részt ezen a túrán, a relatíve kis létszám valószínűleg betudható az idei korai szőlőszüretnek. A már megszokott 6 órakor indult buszunk Százhalombatta központjából. Az ezt megelőző hűvös, esős idő ellenére, az időjárás előrejelzésben bízva, reméltük hogy jó túrában lesz részünk a mai napon. Két lehetőség közül lehetett választani: Útvonal 1.: Szarvaskő (K) – Tardos-bérc (K) – Köves-bérc (K) – Fűzfás-lápa (K) – Bélapátfalva, Ciszterci apátság (K) – Bélkői tanösvény (K\) – Bél-kő (K\) – Őr-kő (S,K) – Katonasírok (P) – Horotna-völgy (S) – Szalajka-völgy (S) – Szilvásvárad (S) Túratáv: 22 km Emelkedő: 800 m Útvonal 2.: Bélapátfalva (K) – Bélapátfalva, Ciszterci apátság (K) – Bélkői tanösvény (K\) – Bél-kő (K\) – Őr-kő (S,K) – Katonasírok (P) – Horotna-völgy (S) – Szalajka-völgy (S) – Szilvásvárad (S) Túratáv: 11 km Emelkedő: 500 m Húszan kezdtük meg a hosszú túrát, Szarvaskő központjából, 9 óra után nem sokkal. Az eső szemerkélt, így rögtön elővettük esőköpenyeinket. Szarvaskő várhegyét ebben a kellemetlen nedves időben másztuk meg. Mire felértünk, az esőköpenyeinket visszarakhattuk a hátizsákjainkba. Az Országos kék túra útvonalán vezetett a mai nap első felének az útvonala, a Bélháromkúti cisztercita apátsági templomig ezt a jelzést használtuk. Maga a vár a falu feletti 446m magas vulkáni kőzetekből álló bércen található. Az Árpád-korban építették, sajnos csak csekély maradványait lehet jelenleg fellelni. Eger várának egyik előváraként funkcionált, igazából az Eger-patak völgyét lehetett szemmel tartani erről a kitűnő megfigyelési pontról. A törökkor után még túlélte a Rákóczi szabadságharcot is, ezután viszont a tulajdonos egri püspökség már nem fordított rá gondot, rohamosan elpusztult. A kilátás pazar a várból, alattunk Szarvaskő község házai, a szűk völgy túloldalán levő csúcson új kilátó is épült. Az Eger-patak völgyében főút és vasútvonal is áthalad, az ország egyik legszebb nyomvonalú vasútja, a Várhegy alatt két kis alagutat is kellett építeni annak idején, hogy a szűk szoroson áthaladhasson. Élveztük a panorámát, több mint félórát eltöltöttünk nézelődéssel a bércen, és a nem messze levő kopár hegycsúcsról. A szemlélődés után a Tardos-bércen vezetett jelzésünk északi irányban, előbb tölgyesben, majd később az uralkodóvá vált bükkösben. Az idő mind jobb lett, a korábbi esőzések ellenére az út nem volt komolyabban sáros. A Köves-bérc után lementünk A Gilitka-patak völgyébe, hamarosan elértük a Gilitka (Szent Anna) kápolnát. A XVIII. század közepén épült a barokk kápolna, a bélapátfalvaiak búcsújáró helyeként működött. A tavalyi évben újították fel a négyszögletű kápolnát és a környezetét. Csodák csodája, még senkinek sem jutott eszébe, hogy firkálásokkal elcsúfítsa a falát, a füvesített környezetét tönkretegye! A patak mellett ismeretlen katona sírja található, egy helyi ember közlése szerint 2 német katonát temettek ide 1945 karácsonya előtt. Rövid pihenőt tartottunk, hogy a lemaradók is utolérhessenek minket. Jó 2km-t kellett gyalogolnunk, hogy elérjünk a Telekessy erdészházhoz. Az erdészház előtt csatlakozott hozzánk a piros jelzésű turistaút. Az erdészház szemmel láthatóan üzemel, de a valamikori üdülő romos állapotban van, úgy tűnik nincsen gazdája. 20 perc múlva elértük a Bélháromkúti apátságot. A volt ciszterci apátság felett a felhagyott Bélkői bánya kopár mészkősziklái uralják a környéket. Magyarország egyetlen épen megmaradt középkori ciszterci apátsági templomát csodálhatjuk itt a csendes, erdős, ligetes környezetben. Az apátságot II. Kilit egri püspök alapította nem sokkal a tatárjárás előtt. A templomot a XVIII. Században a kor ízlésének megfelelően átalakították. A XX. Század folyamán több hullámban restaurálási és feltárási munkákat folytattak a kereszthajós templomon. Ekkor tárták fel a templommal egybeépült monostor alapfalait. Egy órát eltöltöttünk a templom megtekintésével, mielőtt folytattuk utunkat a Bélkői tanösvényen. A jelzések eleinte kopottak voltak, de amint a bezárt mészkőbánya régi aszfaltútjára tértünk, már nem okozott gondot a tanösvény útvonalának követése. A bányászatot 2001-ben szüntették meg, mikor is az 1980-ban üzemelni kezdett új cementgyárat bezárták. Ez tette lehetővé a tanösvény létrehozását. Nagyon korrekt tájékoztató táblák elhelyezésével ismerkedhetünk meg a Bükk hegység geológiai kialakulásával, köszönhetően a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának. Az üledékes kőzetek bemutatásán kívül a terület növény- és állatvilága is ismertetésre kerül. A turisták szempontjából annyi a gond, hogy elég sokat kell aszfalton gyalogolni. A Bélkő csúcsát a bányászat megkímélte, a 815m-es kilátópontról csodás panoráma tárul a természetjárók elé. Miután a csúcsról megtekintettük Bélkő elbányászott gerincét, kiélveztük a páratlan panorámát, elindultunk Szilvásvárad irányába a sárga csúcsjelzésen, majd a sárga jelzésen. Mivel úgy éreztük, hogy késében vagyunk, a kiírásunktól eltérően kikerültük Őr-kő 880m-es csúcsát. A katonasíroknál negyedórás pihenőt tartottunk uzsonna céljából, meg itt vártuk be a lassabban gyalogló társainkat. A Horotna-völgyben ereszkedtünk lefelé. A kis patak mentén jó fél óra alatt elértük a Szabadtéri Erdei Múzeumot. Rövid pillantást vetettünk a kiállított tárgyakra, eszközökre, majd megnéztük a méltán híres, nevezetes Fátyol-vízesést. A vízesés nagy csalódást okozott, csak a felső egy-két lépcsőjén csorgott némi víz, a patak medre száraz volt! A nagy nyári szárazság itt is megtette a magáét! Most már a nagyon sokszor megjárt köves,- majd aszfaltúton elmentünk a pisztrángos tavak és a Szikla-forrás mellett. Itt is látható volt a csapadékhiány okozta hatás! Mielőtt elindultunk volna hazafelé, félórás szabadprogram következett. Ki sült pisztrángot evett, ki sört fogyasztott a lovarda melletti kereskedelmi egységek egyikében. Eger felé ismét átbuszoztunk a Szarvaskői szoroson. Elég későn, 9 óra után értünk haza. A következő túránk Mátrába fog vezetni szeptember 22-én. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni.) http://www.termeszetbarat.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna készítette) 01 Indulás Szarvaskő központjából 02 Szarvaskői várhegy 03 Eger patak szurdoka a Szarvaskői várhegynél 04 Szarvaskői tanösvény tájékoztató táblájánál 05 Gilitka (Szent Anna) kápolna belseje 06 Gilitka kápolna (Szent Anna) 07 Ismeretlen katonák sírja Gilitka kápolnánál 08 Bélháromkúti apátság temploma 09 A templom egyik oszlopfője 10 A megcsonkított Bélkő 11 Bélkő, Palabánya környéke 12 Bélkő lebányászott gerince 13 Panoráma Bélkő csúcsáról 14 Panoráma a Messzelátó-hegy oldalából 15 Szilvásváradi faszobor Kategória: Beszámolók  

 

 

A Dunakanyar legszebb kilátóhegyei – az Isaszegi Természetbarát Klub és a Margita 344,2 TSE beszámolója

A Dunakanyar legszebb kilátóhegyei – az Isaszegi Természetbarát Klub és a Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-09-26 Szeptember 22-én ideális kirándulóidőben, jó társasággal és hangulatban indultunk Nagymaros-Visegrád vasútállomásról. Igaz, előző nap – egy kieső kocsi miatt – főhetett a fejem, hogyan férünk be 14-en két kocsiba. A szerencse – és egy, a túrára jelentkező vendégünk autója – végül mellénk szegődött. A K+ jelzésen felkapaszkodtunk a Köves-mezőre. Már innen is gyönyörű kilátásban lehetett részünk, de a Visegrádi-hegység még szemérmes reggeli párába burkolózott (1. kép). A Panoráma autóút parkolójától az Országos Kék Túra jelzésen haladtunk. A Hegyes-tetőre való feljutás nem csak első túrázóink vérnyomását emelte meg. A Julianus barát toronynál (2. kép) ritkán látható tömeggel találkoztunk, főleg gyerekekkel – talán mégsem kell temetnünk a természetjárást? Kiderült, hogy a NAHÁT túra résztvevőivel futottunk össze. Reggeli után folytattuk utunkat. Az Ürmös-réten kihagyhatatlan fotótéma, az őszi kikerics (3. kép) hada fogadott. Elhagytuk az OKT-t és innen utunk végéig a S+ jelzésen maradtunk. A következő nagyobb emelkedő a Szt. Mihály-hegy volt. Innen sajnos egyáltalán nincs kilátás, de még a magassági pontot is szétverték. A hegyoldalban oldalazva szebbnél-szebb kilátópontokat (4. kép) érintettünk, egyik ámulatból a másikba estünk. Többen szedtek a nagy mennyiségben termő őzlábgombát is. A Borostyán-kői pihenő meredek lejtőjéről (5. kép) ismét feledhetetlen a panoráma. Sajnos a biztonságot jelentő korlátok már hiányoznak, jó lenne pótolni. A Dunán igazi csúcsforgalom (6. kép) volt. Zebegény és Szob között kissé párásan, de jól kivehetően látszottak a Márianosztra-környéki hegyek (7. kép). Az út fokozatosan lejtett, így értünk be Zebegénybe. Hiába volt már majdnem nyárias meleg, a természet csalhatatlanul jelzi az ősz közeledtét (8. kép). Zebegényben a Hétlyukú-híd mellett vezetett utunk, majd egy szép parkon áthaladva értünk a Szőnyi István emlékmúzeumhoz (9. kép), amelyet vezetéssel megnéztünk. Innen a temetőn keresztül jutottunk a el a kápolnához vezető útra. A meredek úton 9 stáció található, a többit a kápolna (10. kép) külső oldalán helyezték el. A Kálvária-dombon a kápolna mellett van még egy (alig merem leírni, hogy bronz) Krisztus-szobor és az Országzászló és a Hősök emléke emlékműegyüttes is (11. kép). A Maróti-sétányon leereszkedve már látszott következő látnivalónk a katolikus templom (12. kép), de mielőtt leértünk volna elhaladtunk a Sziklaszentély (13. kép) mellett is. A katolikus templomot Jánszky Béla, Györgyi Dénes és Kós Károly tervezte, a freskókat a gödöllői Körösfői Krisch Aladár tervei alapján tanítványai festették (14.kép). A vonatindulásig (amivel visszamentünk Nagymarosra a kocsijainkhoz) még belefért az időnkbe egy rövid fagyizás és egy Duna-simogatás is. Nagymarosra vonatozva még egy be nem tervezett program várt ránk. Szerencsénkre épp Sváb falunap (15. kép)volt, így hallgathattunk egy kis sramli-zenét, nézhettük a táncosokat és megkóstolhattuk a helyi finomságokat. A műsor nem csak nekünk tetszett (16. kép). Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Mátra, 2007. szeptember 22. – a DUFI beszámolója

Mátra, 2007. szeptember 22. – a DUFI beszámolója

2007-10-01 Mátra, 2007. szeptember 22. A mai túra során a nyugati Mátrával ismerkedtünk meg. 44 fő jött el a túránkra. Az időjárás nagyon kedvező volt, szép napsütéses, nem túl meleg, igazi kiránduló időben volt részünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombatta központjából. Tárnok, Érd, Budapest érintésével Mátraszentimrére buszoztunk, ahol a megtervezett túránkat megkezdhettük. Két lehetőség közül lehetett választani: Útvonal 1.: Mátraszentimre (Z négyszög) – Rothadt-bérc (Z négyszög) – Ágasvári tisztás (Z négyszög) – Ágasvári th. (P+) – Kőkapu (S) – Várbérc (S) – Fenyvespuszta (S+) – Csevicevölgy (S) – Tar (S) Túratáv: 18 km Emelkedő: 300 m Útvonal 2.: Mátraszentimre (Z négyszög) – Rothadt-bérc (Z négyszög) – Ágasvári tisztás (Z négyszög) – Ágasvári th. (P+) – Ágasvári tistás (P+) – Csörgő patak völgye (P) – Mátrakeresztes (P) Túratáv: 9 km Emelkedő: 150 m Mind a 44-en Mátraszentimre templománál kezdtük meg a túrát fél kilenc környékén, kissé hűvös, de napos időben. A zöld négyzetjelzésen hagytuk el Mátraszentimre házait, egy darabig a Rothadt-bércen gyalogoltunk, majd egy jó 1km-es út után lementünk a Csörgő-patak völgyébe. A patakban alig csordogált a víz, szinte elképzelhetetlen, hogy ez a kis vízfolyás pár évvel ezelőtt mekkora kárt okozott Mátrakeresztesen. A patakvölgy felső szakaszában egy rekonstruált üveghutát láthattunk, szakszerű ismertető tábla segítségével megismerhettük az akkori üveggyártás módját. Hangulatos volt a völgy, a patak medre andezit sziklákkal megtűzdelve, ami arra utal, hogy néha nagyobb víz is lefolyik a patakban. A térképen ábrázolt volt Csörgőmalom romjait elvétettük, csak utólag vettük észre, kihagytuk ezt a kis kitérőt. Újabb 1km után elhagytuk a patakvölgyet, elkezdtünk felfelé menni Ágasvár irányába. A piros jelzéssel való találkozásnál páran úgy döntöttünk, kis kitérőt teszünk a Csörgőlyuk felkeresésére. Másodszori nekifutásra megtaláltuk a piros barlangjelzést, mivel első nekifutásra továbbmentünk, a Vándor-forrásig. A barlang csak kívülről tekinthető meg, mivel be van zárva. A kitérő után hamar utolértük társainkat, akik már az ebédjüket fogyasztották a turistaház előtt elhelyezett asztaloknál, padoknál. Persze ha már itt voltunk, akkor az Ágasvárat is meghódítottuk. Vagy 25-en felkapaszkodtunk a meredek csúcsra, ahonnan pazar kilátásban volt részünk. Ha nem is teljes a körpanoráma, a Cserhát irányában jól kivehető a hegyláb alatti települések, a Hasznosi víztározó. Ellenkező irányban a Mátra gerincei, valamint az Óvár csúcsa látható. Egy-pár virágot is láthattunk és fotózhattunk Ágasvár andezit szikláin. Negyed óra múlva visszamentünk az Ágasvári turistaházhoz, a csúcsot megmászók is elfogyaszthatták ebédjüket. Fél egy körül szedelőzködtünk neki, hogy folytassuk a túrát. Négyen a rövid túrát választották, Ők lementek a piros jelzésen a Csörgő-patakhoz, majd Mátrakeresztesen szálltak fel a reájuk várakozó autóbuszra. Mi a sárga jelzésen, Kőkapu érintésével a Várbércen ereszkedtünk le a Szalajka-patak völgyébe. A patakvölgyet Fenyvespusztánál értük el, itt található a Tuzson János arborétum. Maga a lemenetel kényelmes volt, pár helyről Ágasvár jellegzetes csúcsát is láthattuk visszatekintve. Maga az arborétum nem a nagyok közé tartozik hazánkban, ennek ellenére érdemes megtekinteni. Különösen egy jól megtermett atlasz cédrus, illetve a Colorádó jegenyefenyők csoportja mindenképp megtekintendő. Azt hiszem, nagyobb gondoskodást is megérdemelne az arborétum. A sárga keresztjelzésen, a patak jobb oldalán indultunk el Tar irányába mintegy félórai pihenés és az arborétum megtekintése után. 1,5km után ismét találkoztunk a sárga jelzéssel, majd egy újabb fél km után megérkeztünk a nevezetes Csevice-forráshoz. A forrás és környéke szépen ki van építve, kár hogy az ide kirándulók egy része nem vigyáz a terület tisztaságára. A turistatársaim nylon szatyrokba összeszedték alkalmilag a szétdobált papírokat, zacskókat, így mindjárt kellemesebbé vált a forrás környéke. Páran megkóstolták a forrás enyhén pezsgő, kissé zavaros vízét, semmi bajuk nem lett ettől. Még 2km-t kellett gyalogolnunk a Csevice-völgyben, hogy Tar vasútállomásán várakozó buszunkhoz érjünk. A völgy jobb oldalán a felhagyott Fehér-bánya szikláit láthattuk menetközben. A falu szélén elhagytuk a sárga jelzésünket, mivel elkerítették a jelzés útját. Emiatt a falu főutcáján, kis kerülőt téve értük el a vasútállomást. Bőven volt időnk, így a süteményevés, a sörívás is belefért a busz indulásáig. Hat óra körül már otthon is voltunk. A következő túránk Börzsönybe vezet október 6-án. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette) 01 Mátraszentimre, rk. templom (JL) 02 Csörgő-patak völgyében (JL) 03 Csörgő-patak (KZS) 04 Csörgőlyuk barlang (KZS) 05 Pihenő az Ágasvári turistaháznál (KZS) 06 Kapaszkodó Ágasvár csúcsára (KZS) 07 Ágasvár sziklái (KZS) 08 Panoráma Ágasvárról (JL) 09 Faszobor Fenyvespusztánál (KZS) 10 Atlasz cédrus a Tuzson arborétumban (KZS) 11 Colorado jegenyefenyők a Tuzson arborétumban (JL) 12 Pihenő a Tuzson arborétumnál 1. (JL) 13 Pihenő a Tuzson arborétumnál 2. (JL) 14 Pihenő a Tuzson arborétumnál 3. (JL) 15 Utazás hazafelé (JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Gyermek Kéktúra (GYKT) teljesítői

Gyermek Kéktúra (GYKT) teljesítői

2007-10-08 Örömmel számolunk be arról, hogy a Piliscsabai Természetjáró Kör három fiatal tagja a 9 tájegységre bontott 300 km-nyi csökkentett távolságú ún. Gyermek Kéktúra (GYKT) teljesítését kezdte meg. Bobák Péter 7 éves, teljesítette a Börzsöny-Cserhát 50 km tájegységet, melyért megkapta a tájegységi jelvényt. Várományosa a bronzjelvényes természetjáró elismerésnek. Bobák Bence 11 éves, teljesítette a Kőszeg-Kemeneshát, Pilis-Budai hegység, Börzsöny-Cserhát tájegységeket, melyekért szintén megkapta a tájegységi jelvényeket. Tulajdonosa a a bronzjelvényes természetjáró elismerésnek. Borzsák Sarolta 13 éves Bronzjelvényes természetjáró. Szívből gratulálunk, szeretnénk remélni, hogy családok, osztálytársak összefognak és bejárják hazánk szép tájait. Pest Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége Kategória: Hírek  

 

 

Befejeztük a Pest Megyei Piros (PMP) felújítását!

Befejeztük a Pest Megyei Piros (PMP) felújítását!

2007-10-10 Örömmel értesítjük a Pest megye turista főútvonalán túrázókat, a Pest Megye Turistája jelvényszerző túramozgalom teljesítését végzőket, érdeklődőket, hogy a PMP felújítását – létrehozásának 30. évfordulójára – sikerült a magunk által szabott határidőre befejezni. A GPS-el felmért útvonal teljes hossza 245 km. Az évfordulóra a egy új – útvonalleírással kiegészített – Igazolófüzetet és egy térképet is kiadtunk, melyet az átadás során mutattunk be. Az Igazolófüzet 32 oldalas, fedlapja az 1. képen látható. Mindenki, aki megvásárolja az Igazolófüzetet, a 2. képen látható Térképmellékletet díjmentesen megkapja. A túraútvonal kis része a Börzsöny térképen, nagy része a Gödöllői-dombság térképen is megtalálható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy csak az általunk kiadott Térképmelléklet tükrözi a jelenlegi valós állapotokat, a másik két említett térkép kiadása óta nagyon sok változás történt a PMP útvonalán. 2007.07.18-án e honlapon megjelent írás óta az alábbi szakaszok készültek el (és ezzel vált teljessé az útvonal): Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre (Járosi László): Sződ – Vácrátót. kivágott fasori fák miatt újrafestés, Vácegres – Margita K-i oldal 15,2 km, Notter Béla: Margita K-i oldal – Gödöllő, Perőc 18,2 km (az Agrárerdőben /Pálffy Tibor/, valamint Babatpuszta és Margita-alja között sok új és újszerű jelzés volt már, de azokat is újrafestettem), Rákosmenti Egyesült Vegyiművek Munkás Testedző Egylet (REMTE) és Richter Gedeon Természetjáró Egyesület (RE-GE) Trischler Ferenc vezetésével: 11,8 km. Kiemelkedő munkát végzett Kissné Tóth Katalin (REMTE) és Csonka Jenő (RE-GE). Újlengyeli DSE (Máthé Márk): Ócsa – Bugyi-Dunavarsány országút 12,6 km, Tápiószelei Természetbarát Klub (Lipák István): Ráckeve – Dömsöd – Apajpuszta: a megkezdett festés befejezése 28,4 km. Két új kiegészítő útvonalat is létrehoztunk: egy 1,2 km hosszúságút (P+, 3. kép) Apaj és a Réce tanösvény között (Lipák István), valamint egy 2.2 km-es hosszúságút (P négyzet, 4. kép) a 9. szakasz igazolóhelyére, Csévharasztra (Notter Béla). Az egész útvonal felújításának összesítője a Technikai munkák 2006-2007-ben c. rovatban található! Az Igazolófüzet beszerezhető 580.- Ft-ért (MTSZ-tagoknak 500.- Ft-ért) Szövetségünk irodájában (Budapest, Városház u. 7., fsz.7), valamint az MTSZ-ben (Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31. II.em. 3.), a BTSSZ-ben (Budapest, Curia u.3.). Ez az összeg tartalmazza – sikeres teljesítés esetén – a jelvény árát is. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Pest Megyei Piros (PMP) átadása

Pest Megyei Piros (PMP) átadása

2007-10-10 2007 10.06-án az isaszegi Falumúzeumban lezajlott a PMP felújítás utáni átadása. Sajnos az október 6-ai dátum ütközött egy-két egyesület programjával, így ők nem tudtak azon részt venni. Tizenhárman – Járosi László vezetésével – a gödöllői Királyi Kastély elől indultak gyalogosan a helyszínre . A 12,2 km-es táv “legyűrése” után terített asztal várta őket – és a közvetlen a múzeumba érkezőket. A felújítási, Igazolófüzet-, térképkészítési munkában, számunkra finomságokat hozó asszonyokon kívül vendégünk volt Pálmai Vencel az MTSz-ből, Szemenyei Pali bácsi, dr. Sebestyén István “güsziológus”, Zádori György “optika”, Lobmayer Imre. Az ünnepség 16 órakor kezdődött. Szmolicza József múzeumvezető és Notter Béla üdvözlő szavai után Lobmayer Imre köszönte meg a munkánkat, és tett egy felhívást minden túrázóhoz: túráinkkor vigyünk magunkkal egy metszőollót, és vágjuk le e balesetet okozható belógó szederinda, akác- és csipkebokor ágakat. Következőkben Georgiades Évike ismertette a Pest Megye Turistája mozgalom első harminc évét, bemutatva az eddigi kiadványokat is. Ezt követően Notter Béla képek vetítése mellett ismertette a 14 szakaszra osztott útvonalat aszerint, hogy kik végeztek rajta felújítást, elmondta az útvonalon történt változásokat. (Itt hadd tegyek egy személyes megjegyzést: kicsit belefeledkeztem a mondandóm részletezésébe, jóval túllépve a nekem szánt időt, ezért nagyon megkurtítottam Járosi Laci idejét. Ezúttal is bocsánatot kérek tőle.). Ezt követően Járosi László nagyon szép képeit láthattuk a PMP útvonala melletti látnivalókról. A PMP átadásáról a helyi televízió felvételt készített. A hivatalos program végén ki a múzeum tárgyaiban gyönyörködött, ki beszélgetésbe kezdett a PMP-ről és minden egyébről. Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

2007.09.29. Etyeki kerékpáros túra – a DUFI Természetbarát Szakosztály beszámolója

2007.09.29. Etyeki kerékpáros túra – a DUFI Természetbarát Szakosztály beszámolója

2007-10-11 Itt van az ősz, és eljött az utolsó kerékpáros túránk, melyet az ezévi túratervünkben meghirdettünk. Az irányt Etyeknek vettük. A kerekezést összekötöttük az Etyeki Kezes-lábos fesztivállal. Az időjárás kisé ijesztgetett minket, mivel a hét közepe, elég esősre sikeredett, és ez néhány érdeklődőt el is riasztott. Szombat reggelre azonban gyönyörű, hétágra sütő napra ébredtünk. Végül is heten indultunk el a túra teljesítésére. Az eredeti program szerint: Útvonal: Százhalombatta – Tárnok – Sóskút – Biatorbágy – Etyek – Alcsútdoboz – Tabajd – Vál – Kajászó – Baracska – Martonvásár – Tárnok – Százhalombatta Túratáv: 75 km Emelkedő: 200 m De az összetétel miatt, inkább rövidebb változatot választottunk.: Útvonal: Százhalombatta – Simon-puszta – Martonvásár – Tordas – Gyúró – Etyek – Sóskút – Érd – Százhalombatta Túratáv: 60 km Emelkedő: 200 m A találkozó reggel 8 órakor volt. Mielőtt elindultunk volna, szükséges volt a kerekeink nyomását ellenőrizni, mégsem lehet csak úgy nekivágni egy ilyen útnak problémás gumikkal. Az utunk elég szerencsés volt és főleg száraz, mivel komolyan tartottam a sártól. A Simon-puszta előtti 1 km földút szakasz miatt aggódtam. De komolyabb gondok nélkül átjutottunk ezen a szakaszon. Következett a legforgalmasabb szakasz Simon-puszta és Martonvásár között. Ezt csak a nagyon forgalmas 7-es főúton tudtuk megtenni. Martonvásár után, az M7-es autópálya alatt haladtunk el, majd bal kézre a még most is működő igazságszolgáltatási intézményt mellőztük. Előbb Tordasra, majd Gyúróra érkeztünk. Ekkor már közel az út 2/3-át megtettük Etyekig, így egy kis megérdemelt pihenőt tartottunk. A megálló után elég komoly emelkedőt kellett lekűzdenünk. De nem csak az emelkedő nehezítette az utunkat, hanem az út minősége is. Ugyan a sárral nem volt gondunk, de az út öklömnyi kövekkel volt felszórva, ami elégé megnehezítette a kerékpározást. Néhány kilométer után újra betonozott úton haladhattunk. Egy újabb emelkedő lekűzdése után már meg is érkeztünk az Etyeki szőlők közé. A szüreten már túl voltak az etyeki szőlősgazdák, de szerencsénkre némi kóstolót azért hagytak számunkra az idei termésből. Az út innentől kezdve hosszan vezetett a szőlőültetvények között. Mielőtt kiértünk volna az Alcsút-Etyek közötti műútra, még elhaladtunk a már részben elkészült Korda-stúdió mellett. Mielőtt bekerekeztünk volna az Etyeki Kezes-lábos fesztiválra, útba ejtettük a nem túl régen megépített kilátót. A kilátóból az egész település és a környéke jól áttekinthető, háttérben a Biai-hegyek, Budai-hegység és a Pilis vonulataival. Etyekre a borospincék mellett vezetett el az utunk, így jutottunk be a Kezes-lábos fesztiválra. Itt letettük a kerékpárjainkat, gyalog vetettük be magunkat a népes forgatagba. Egy kis kenyérlángos és a helyi borok megkóstolása után, 2 óra alatt körbejártuk a települést. Mielőtt elindultunk volna hazafelé, egy borospincénél ismét megálltunk szomjunkat enyhíteni. Hazafelé az Egyek és Sóskút közti földúton indultunk, majd betorkoltunk a Pusztazámori műútra. Sóskút után Tárnok, Érd érintésével érkeztünk vissza Százhalombattára. Jó kis kerekezés volt, teljesítettünk 61 km-t, megnéztük az Etyeki Kezes-lábos fesztivált, és élveztük az egésznapi napütést. Így kellemes fáradsággal zártuk a napot. Ezzel az idénre tervezett kerékpártúráknak is vége, legközelebb majd tavasszal a Csepel szigetre megyünk. (A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette) Szabó Zsolt túravezető 01 A túra térképvázlata 02 Pihenő Gyúró egyik kereskedelmi egységében 03 Útban Etyek felé 04 Etyeki szőlők kóstolása 05 Kőkereszt az Etyeki szőlők mellett 06 Etyeki kilátó 07 Az Etyeki kilátóban 08 Panoráma az Etyeki kilátóból 09 Az épülő Korda stúdió 10 Az Etyeki Kezes-lábos fesztiválon Kategória: Hírek  

 

 

Műemléki séta Isaszegen – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Műemléki séta Isaszegen – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-10-11 Az isaszegi Falumúzeum alapításának 40. évfordulója alkalmából meghírdetett Múzeumi hónap nyitónapján, 2007 10.07-én az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és az Isaszegi Természetbarát Klub közös rendezvényt szervezett. Célunk az volt, hogy egy jó kis séta (6 km) mellett szellemi táplálékot is vegyünk magunkhoz, ismerjük meg Isaszeg műemléki értékeit.A múzeum előtt volt a gyülekező 3/4 kettőkor (1. kép). Mi magunk is meglepődtünk, mennyien jöttek el ebben a kellemes kirándulóidőben. Sokszor hallani, hogy nehéz az isaszegieket “megmozgatni” – én is mondtam már. Ennek cáfolata volt a megjelent több mint 40 fő. Két óra után ár perccel indultunk (2. kép). A Madách és Templom utcán át, a lépcsőn felkapaszkodva (3. kép) értük el első nagyszerű látnivalónkat, az Öregtemplomot. Itt Szmolicza József úr tartott érdekes beszámolót a templom történetéről, a helyreállítás fázisairól . Illusztrációképpen képeket, tervrajzokat is hozott (4-6. kép). Ezután körüljártuk, majd belülről (7. kép) is megnézhettük Isaszeg büszkeségét. A temetőn keresztül (8. kép), a ravatalozó mellett felvezető lépcsőn jutottunk a Kálváriához (9. kép). A zöld túristajelzésen folytattuk utunkat és értünk a Honvéd-sírokhoz. Itt meghallgathattuk az isaszegi csata fordulatokban gazdag napjának történetét (10. kép). A sírok után (itt elbúcsúztunk a séta “rangidős” tagjától /11. kép/ és családjától) a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen haladva (igaz, egy helyen csaltunk és levágtunk egy kanyart) értünk el a Honvéd-szoborig. Itt más dimenzióban hallhattunk a csatáról és az emlékmű felállításáról (12. kép). Ezt követően átsétáltunk a Szobor-hegy lábánál lévő Zsidótemetőbe, ahol Tóth Ottó nagy odaadással beszélt a temető múltjáról és karbantartásáról (13. kép). Sétánkat a múzeumban fejeztük be, ahol finom, sok lila hagymával dekorált zsíroskenyér, üdítőitalok és mátrai borok vártak ránk (14. kép). Mindenkinek köszönjük a részvételt. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Börzsöny, 2007. október 06. – a Százhalombattaiak beszámolója

Börzsöny, 2007. október 06. – a Százhalombattaiak beszámolója

2007-10-15 Ez évben már másodszor vezetett túránk a Börzsöny hegyei közé. 38 fő jelentkezett a túrára, a reggeli indulást senki sem aludta el. Szép napsütéses, őszi időt jósolt a meteorológia, az előrejelzésük kivételesen pontos volt. A már megszokott hat órai százhalombattai indulás után, Tárnok, Érd, Budapest érintésével a Letkés után levő Ledényi tanyához buszoztunk, ahonnan fél nyolc körül kezdtük meg a nagy túrát. Szokásosan két lehetőség volt betervezve a túrázóink számára: Útvonal 1.: Letkés, Ledényi tanya (Z) – Kis-Galla (Z) – Nagy-Galla (Z háromszög, K háromszög) – Márianosztra (K,Z) – Kálvária (P) – Medres patak (P) – Kóspallag (P) – Törökmező th. (K) Túratáv: 18 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2.: Kóspallag (P) – Törökmező th. (K) Túratáv: 6 km Emelkedő: 100 m A tanya épületeit hamar elhagytuk, a zöld jelzés akácos, tölgyes erdőben haladt. 31 fő választotta a hosszabb túrát. A kora reggeli időnek köszönhetően, na meg a mindjobban sütő napnak, szép látványban volt részünk, amint a nap sugarai áthatoltak az erdő lombkoronáján. Mind több színesedő levél található a fákon jelezve az ősz megjöttét. A jelzés nagyon régi volt, nehezen követhető. Egy nagy irtás környékén végleg elveszítettük a jelzést, szerencsére az irtás közepén jól járható úton továbbra is jó irányba menetelhettünk. Sejtettük, hogy a jelzésünk velünk párhuzamosan halad, amint ez 20 perc múlva az irtás végén be is bizonyosodott. A jelzés egy teljesen benőtt régi úton vezet. Amint összefutottunk a jelzésünkkel, 90o-os bal kanyart vettünk Kis-Galla irányába. Magát a csúcsot balról megkerüli a jelzés. A Nagy-Gallát viszont nem kerültük el, mivel majdnem körpanorámát lehet a csúcsáról látni. A zöld háromszögjelzésen kell felmenni a Nagy-Galla és a Közép-Galla közötti nyeregbe, majd 90o-os jobb kanyarral meredek kapaszkodón fel a csúcsra. Az izzasztó emelkedő után leültünk a nem túl nagy területű tisztásra, kipihenni a kapaszkodó fáradalmait, na meg gyönyörködni a panorámában. A Dunakanyar, a csatlakozó völgyekkel együtt felhőben úszott, úgy éreztük magunkat, mintha egy több ezer méteres csúcs tetején ülnénk. Hiába tűzött a nap, a pára csak nem akart felszállni a völgyből, pedig több mint egy órát ücsörögtünk. Nehezen tudtunk elszakadni a látványtól, több mint egy óra után folytattuk a túrát, a piros háromszögjelzésen. A lejtmenet még talán meredekebb volt, mint a feljövetel. Ismét rátértünk a zöld jelzésünkre, Márianosztra felé vettük utunkat. Jobb kézre elhagytunk egy régi andezit kőbányát, valamikor ide is kisvasút vezetett fel. Ahogy tovább haladtunk, feltűnt a Kopasz-hegy és a Vastag-hegy csúcsa Márianosztra felett. Hamarosan beértünk Márianosztrára, első utunk a Fegyintézettel összeépült barokk templomhoz vezetett. Nevezetes búcsújáró hely még manapság is. A pálos rend működött itt, Nagy Lajos királyunk 1352-ben alapította a kolostort. Ez idő tájt több 100 szerzetes élt a kolostorban. A törökkor nagy pusztítást vitt végbe a falun, teljesen elnéptelenedett, újra kellett telepíteni németekkel, szlovákokkal, magyarokkal. A később újra épített templom és kolostor az 1848-as szabadságharc után funkciót váltott, innentől kezdve fegyintézetként működik. A templom szabadon látogatható, aki erre jár, feltétlenül nézze meg. Nagyon szép barokk belső berendezése van a templomnak, amint azt a csatolt fényképen is lehet látni. A templom látogatása után belefutottunk még az öreg, működőképes, autómobilok bemutatójára is. A túra továbbfolytatása előtt, a falu központjában megálltunk 20 percre, szomjunkat oltani. Még a Kálvária is megtekintésre érdemes, emiatt egy kis kitérőt tettünk a jelzett utunkról. A Kálváriához szokatlanul széles út vezet fel, kétoldalt a stációkkal, több mint 100 éves matuzsálemi kort megért hársfákkal szegélyezve. A kis kápolna is barokk kori, szépen helyre van állítva. A panoráma is kitűnő innen, visszatekintve Márianosztrára, a hátteret koronázó Nagy-Gallára, a Csák-hegyre, a működő andezit kőbányával az oldalában. A falu közpántjában már jelzést váltottunk, a Kálvária után visszatértünk a piros jelzésre. Márianosztrát gazdátlan, elhanyagolt gyümölcsös parcellák között hagytuk el. Az ösvény leszűkült, bokros, csalitoson keresztül kanyarogtunk Kóspallag irányába. Ezen a szakaszon vagy tíz mountain bike kerékpárossal találkoztunk, amint velünk szemben lefelé kerekeztek. Elég bátrak voltak ezen az ösvényen kerekezni! Az Alsó-hegy környékén ismét adódott egy panorámás hely, ahonnan még egyszer visszapillanthattunk Márianosztrára. De távolban a Naszály, valamint a Dunakanyar központjában levő Szent Mihály hegyek elmosódott körvonalait is felfedezhettük. Az erdő fáin, a talajon már nagyon látszottak az ősz nyomai. A Medres-patak környékén idős állományú bükk- és gyertyánfák alatt vezetett a jelzés. A Kóspallag előtt, a térképünkön jelölt volt vízimalom romjait nem találtuk meg, lehet hogy figyelmetlenek voltunk, de az is lehet, hogy már semmi sem látható belőle. Kóspallag falunak csak a szélét érintettük, a sportpályánál áttértünk az Országos kék túra jelzésére. Pár száz métert az aszfaltúton haladtunk, majd az országutat jobbra elhagyva, elkezdtünk felfelé menetelni a Korompai erdőben. Több mint 2 km-t gyalogoltunk az erdőben, miután kiértünk egy hatalmas tisztásra. Innen szép kilátásunk volt a tőlünk északra levő Magas-Börzsönyre. A rét után ösvényünk ismét erdőben haladt, még 2 km-t kellett gyalogolnunk, hogy a Törökmezői turistaházat elérjük. Törökmező előtt a jelzés nem teljesen egyértelmű, de azért eltévedés nélkül felértünk a turistaház melletti tisztásra. Rengeteg ember fogadott bennünket, a jó idő, na meg a turistaház gépkocsival való megközelíthetősége sokukat ide vonzotta. Mi is leültünk a padokra elemózsiát, italt fogyasztani. A félórásra tervezett pihenő másfél órásra sikeredett, mivel két társunk még Kóspallag előtt eltévelygett, annyira belemerültek a beszélgetésükbe. Az idő is hűlni kezdett, az emberek nagy része is elindult már hazafele. Négy óra körül, mikor mindenki előkerült, mi is elindultunk hazafelé autóbuszunkkal, mely 200m-re a turistaház melletti parkolóban várt már ránk a rövid túrát teljesítő társainkkal. Szép túranapunk volt, hat óra után nem sokkal már otthon is voltunk. A következő túránk a Cserhátba vezet október 13-án. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni.) http://www.termeszetbarat.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és Reszler János (RJ) készítette) 01 Indul a túra a kora reggeli erdőben (KZS) 02 Megérdemelt pihenő a Nagy-Galla tetején (KZS) 03 Napimádók a Nagy-Gallán (KZS) 04 Felhőben a Dunakanyar (KZS) 05 Virágzó őszi kikerics (KZS) 06 Visszatekintés Nagy-Galla felé (KZS) 07 Márianosztra, a barokk templom főoltára (RJ) 08 Baloldali mellékoltár a szószékkel (RJ) 09 Márianosztra, Kálvária (KZS) 10 Az egyik hárs matuzsálem (RJ) 11 Márianosztra látképe (KZS) 12 Márianosztra, Kálvária kápolnája (KZS) 13 Naszály ködös képe (KZS) 14 Pihenő a Törökmezői turistaháznál 1. (KZS) 15 Pihenő a Törökmezői turistaháznál 2. (KZS) Kategória: Hírek  

 

 

Cserhát, 2007. október 13.- a battaiak beszámolója

Cserhát, 2007. október 13.- a battaiak beszámolója

2007-10-25 Évekre visszamenőleg elkerültük Cserhát lágy lankáit, ezt a hiányt szerettük volna pótolni a mai napra betervezett túránkkal. A völgyekben meghúzódó falvakon kívül elég sok várrommal is találkozhatunk ezen a tájékon, melyek a több mint ezeréves Kárpát-medencei történelmünk tanúi. Elég kevesen jelentkeztek a túrára, 32 fő gondolta úgy, hogy nem hagyja ki ezt a mai napi őszi túránkat. Az előzetes meteorológiai előrejelzésekkel szemben nem áztunk el, a viharos szél is elmaradt. Csodás őszi időnk volt, az erdő is a legszebb őszi formáját mutatta meg nekünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombattáról, majd, tárnoki, érdi és a budapesti társaink csatlakoztak a csapathoz. Sámsonháza védett geológiai feltárásánál kezdtük meg a túrát, fél kilenckor. Két lehetőség volt, amely közül választhattak a túrázók: Útvonal 1.: Sámsonháza (K) – Nagybárkány (K) – Köves-bérc(K) – Macska-hegy (K) – Tepke (K) – Nagymező th. (K) Túratáv: 15 km Emelkedő: 400 m Útvonal 2.: Cserhátszentiván (K+) – Ecseg (K+) Túratáv: 5 km Emelkedő: 50 m A 4 fő rövid túrát választó is leszállt a buszról, hogy megtekintse a védett feltárást, valamint felkeresse Fejér-kő Sámson) várának romjait. A védett feltárás valamikor andezit bánya volt, a 70-es évek elején hagytak fel a bányászattal. A bányászat hagyatékaként a mátrai vulkánossággal egyidejű rétegek tanulmányozhatók itt. Tipikus rétegvulkán eredménye a kb. 50m vastag sorozat, mely lávafolyásokat, tufaszórásokat, tengeri üledékeket tartalmaz. A megtekintése után a csapat elindult a nem messzire levő Fejér-kő várromjának felkeresésére. Nem mentünk vissza a faluba, ahonnan a romjelzésen könnyebben is fel lehet jutni a várhegyre, egy ösvényen kapaszkodtunk fel a nyeregbe, néha négykézláb, majd pár száz méter után eljutottunk a romokhoz. A hagyomány szerint a várat egy pártütő főúr, Sámson építette a XII-ik században. A vár a XV-ik században már romos állapotban volt, a huszita seregek rombolták le, a későbbi török harcokban semmilyen szerepe nem volt. A vár területe gondozott, a felesleges fákat, bokrokat eltávolították. Valószínűleg az itteni Önkormányzat keze is benne van a rendcsinálásban, hiszen az egyik falmaradványra márványtáblát is elhelyeztek, rövid ismertetés céljából. A csekély számú falmaradvány emiatt jól áttekinthető, nagyon szép panoráma várja az ide érkezőket. A tervezett időt mi is túlléptük, majdnem teljes a körpanoráma, a reggeli ködben olyan kép fogadott minket, mintha mesefilm hátterét látjuk. A völgyben Márkháza kis faluját láthattuk, amint előbukkan a reggeli felszálló párából, mögötte a szelíd Cserhát vonulata, ellenkező irányban Mátra bérceinek sorozata a láthatáron. Nyugaton, egy másik völgyből Nagybárkány templomának tornya látszódott csak. A kora reggeli időpontnak és a szép ősz időnek köszönhetően nagyon sok szép érdekes fényképfelvétel készült a várhegyről. Visszatérve a geológiai feltáráshoz, összevárva a túratársakat, elindultunk az országúton Nagybárkány irányába az Országos kék jelzésen. A rövidebb túrát választók autóbusszal átmentek Ecsegre. A kiíráshoz képest fordított irányban tették meg a túrát, hogy Nagymezőnél, a Bableves csárdánál találkozzanak velünk. Idefelé jövet az autóbuszon döntöttük el, hogy Hollókőt nem hagyjuk ki a mai napon, mivel a túra befejezési helyétől csak pár km-re van a méltán Világörökséghez tartozó kis település. Pár száz méter után balra elhagytuk az országutat, legelőn mentünk fel a Nagybárkány feletti dombtetőre. Visszatekintgetve nagyszerűen kirajzolódott a Fejér-kői várhegy, Sámsonháza, Márkháza környezete, meg a mátrai bércek vonulata. Először csak Nagybárkány templomtornyát láttuk meg, majd a domboldalon elhelyezkedő temetőjét, majd magát a falut is. Bájosak ezek a völgyben meghúzódó cserháti kis faluk. A falut elhagyva ismét legelőn keresztül indultunk fel az erdő irányába. Betérve az erdőbe, jobb kéz felől mély horhos felett vezetett a jelzésünk. Jobbára tölgyes erdőben meneteltünk, a tölgyfák levelei már erősen sárgultak, egy részük már a talajra hullott, gyarapítani az erdő humuszát. Köves-bércnél a csúcsjelzésen tettünk egy kis kitérőt, hogy meglássuk az adódó panorámát. Csalatkoznunk kellett, mivel a csúcsot teljesen benőtték a fák, abszolúte nem lehetett semmit sem látni. Innentől déli irányt vett a jelzésünk. Az első említésre méltó kilátást a keresztező nagyfeszültségi vezeték miatt létrehozott nyiladék adta északnyugati irányba a Garábi-nyereg előtt. A Nagy-Kő-tetőnél sem volt kilátás számunkra, pedig egy átjátszó állomást is telepítettek a tetejére. A Macska-hegy környékén már több szerencsével jártunk, északra és nyugatra pompás panoráma terült a szemünk elé. Nagyon jó képeket lehetett készíteni innen, az idő ideális volt, a szelet sem éreztük az erdő fái között. Újabb 2 km-es gyaloglás után elértük a Tepke-hegyet, ahol hosszabb pihenőt tartottunk egyrészt a kilátó miatt, másrészt dél elmúlt, az ebédelésnek is itt volt az ideje. A kilátót pár éve újították fel, amint ezt az acélszerkezeten elhelyezett tábla is mutatta. Cserhát egyik legkitűnőbb, legteljesebb panorámája látható a kilátó tetejéből. Megörültem a kilátó felújításának, hiszen mikor utoljára errefelé jártam, a régi kilátó életveszélyesnek volt minősítve. Tényleg csodálatos a látkép, mivel tiszta volt a levegő, vagy 50km-re el lehetett látni. A panorámát a Szandai várhegy, a Karancs tömbje, a Mátra bércei keretezték. Sok fotó készült a kilátóból, ahogy utólag megnéztük egymás sorozatait. Majdnem 600m-es maga a hegy, de kilátó nélkül itt se lenne panoráma. Több mint félórai nézelődés és pihenés után megkezdtük a lemenetelünket a hegyről. Széles nyiladékon haladtunk, a vadrózsák, kökénybokrok tele voltak terméssel, várják az első fagyokat, hogy csemegézni lehessen belőlük. A gerinc elhagyása után az erdő szélén vezetett az utunk, majd vagy 1,5km-t aszfaltúton tettünk meg Nagymezőig. A valamikori turistaházat már rég privatizálták, a busz itt várt reánk. Egyesek előre gyalogoltak a Bableves csárdáig, őket itt vettük fel. Bablevest nem volt idejük rendelni, de egy pohár sör belefért az idejükbe. A busznak nem volt parkolóhely, ezért elindultunk Hollókő megtekintésére. Negyedórai buszozás után Hollókő parkolójába érkeztünk. A parkoló őrével hamar meg tudtunk egyezni a parkolás díjában, hadd járjon jól mindenki alapon, majd mindenki szabad program keretében ismerkedhetett az 1987 óta a Világörökséghez tartozó palóc település látnivalóival. 1,5 óra lett szánva erre a célra. A legtöbben először a várat keresték fel, melyet korábban hosszú évekre bezártak, hivatkozva a felújítási munkákra. Most már látogatható, igaz elég borsos a belépő, felnőtteknek 600Ft. A vár a tatárjárás után épült, a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék, a közéjük tartozó Illés ágiak kezdték meg az építkezést. Károly Róbert később az erdélyi Szécsényi Tamás vajdának adományozta. Az írásos említése is ebből a korból származik. A 150 éves török uralom alatt végvárként funkcionált, többször cserélt gazdát. Véglegesen Sobieski János lengyel király szabadította fel 1983-ban, a vár gyakorlatilag használhatatlanná vált. Emiatt kerülte el teljes végzetét, nem robbantatta fel I. Lipót császár, mint nagyon sok más várunkat. A felújítás után elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik legépebb XIII-ik századi várát láthatjuk itt Hollókőn. A faluban 58 házat nyilvánítottak védetté,ez az ófalusi rész a palóc építészet legépebben megmaradt egységes stílusát tükrözi. A 1,5 óra kevésnek bizonyult annak, aki először látogatott Hollókőre, de legalább képet kapott a sok látnivalóról, és valószínűleg vissza fog ide jönni alaposabban megismerni ezt a méltán híres Palócföldi gyöngyszemünket. Szép túranapunk volt, mellette egy pillantást is vethettünk Hollókőre, mindenki elégedetten térhetett haza. A hat órára haza is értünk. A következő túránk célpontja a Velencei hegység lesz november 10-én. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezt a leírás a honlapunkon is lehet találkozni http://www.termeszetbarat.hu) A fényképeket József László (JL), Kutasi Zsuzsanna (KZS), Reszler János (RJ), Szabó Zsolt (SZZS), Tóth Zoltán (TZ) készítette 01 Famatuzsélem az Ecseg-Cserhátszentiván közötti völgyben (TZ) 02 Sásonháza, Fejér-kő várának romjai (SZZS) 03 Sámsonháza, védett geológiai feltárás (JL) 04 Mátra bércei a reggeli párában (JL) 05 A völgyben megbújó Nagybárkány (SZZS) 06 Visszapillantás Nagybárkányra (JL) 07 Természet alkotta faszobor (JL) 08 Pihenő az egyik tisztáson (KZS) 09 Cserhát lankái a Macska-hegy környékéről (RJ) 10 Távolban a Szandai várhegy_(KZS) 11 Cserháti panoráma (KZS) 12 Pihenő a Tepke-hegyi kilátónál (KZS) 13 Távolban Hollókő vára (RJ) 14 Tepke-hegyi kilátó (RJ) 15 Pásztó látképe a Mátra bérceivel (RJ) 16 Hollókő vára (KZS) 17 Kilátás Hollókő várából (TZ) 18 Hollókő, a vár öregtornya (TZ) 19 Hollókő, az egyik védett ház udvara (JL) 20 Hollókő, a védett utcasor a templommal (JL) Kategória: Hírek  

 

 

A vadregényes Tarjánka-völgy – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

A vadregényes Tarjánka-völgy – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-10-29 A túrára nem a legjobbak voltak az előjelek. Az előző napokban sokat esett az eső, sőt mikor vasárnap reggel 7 órakor találkoztunk a Művelődési Ház előtt, már nem is esett, hanem szakadt. Volt aki reggel mondta le az utat, volt aki azt mondta, eljön velünk Markazig és ott dönti el, vállalja-e a gyalogtúrát, vagy sem. Az optimistáknak kedvezett a szerencse, útközben egy csepp eső sem esett, sőt egy egész percre a nap is kisütött. Gödöllőn is begyűjtöttük ott lakó túratársainkat, aztán 5 kocsival 16-an vágtunk neki az útnak. Nem nagy forgalomban 3/4 9-kor már a Tarjánka-völgy bejáratánál lévő alkalmi parkolóhelyen voltunk, majd hamarosan indultunk a túrára. Az út eleje egészen könnyen járható volt, de lassan egyre magasabb sziklafalak közé szorult a patak (1. kép). Elhaladtunk a teljesen lepusztult Alsó-tarjánkai vadászház mellett. Nemsokára a kőfejtőhöz értünk. Ezt követően a patakmeder egyre jobban beszűkűlt (2. kép), szinte minden lépés előtt dönteni kellett. Nehezítette az utat a sok eső miatt átázott talaj, a viszonylag magas vízállás, a megbillenő kövek, de leginkább a vastag avarszőnyeg. Eleinte nagy élmény volt – másoknak! – ha valaki alatt megsüllyedt az avar, vagy vízbe csúszott, később ez már megszokott jelensége volt az útnak. Egy csúszós, meredek partoldalra azért kellett kikapaszkodni (3. kép), mert a patakmederben már csak vízben gázolva lehetett volna továbbhaladni. Innen ki a patak mellett, ki a hegyoldalban próbált továbbhaladni. Azok jártak jobban, akik a vízpartot választották (4. ép). Nemsokára elértük a szurdok legszűkebb részét (5. kép). Továbbra is a mederben haladtunk (6. kép), mikor elértük az egyébként is gyönyörűséges szurdok legszebb részét (7. kép). Két egymásutáni vízesés következett. Az alsó vízesés alatt kb. fél méteres víz állt. A két egymás mellett lévő fatörzsön lehetett rajta átkelni, de csak a jobb oldali nem merült el rálépéskor. Akit a többiek nem tudtak figyelmeztetni, az csak a szerencséjében bízhatott, mikor az átkelésre szolgáló fát kiválasztotta. A felső vízesés (8. kép) mellett lévö sziklákon való feljutást kötél is segítette (9. kép9. Itt kell megemlíteni az út két fiatal hősét. Forgács Péter legyőzve kezdeti félelmét a kötélen való felkapaszkodástól, sikerrel vette ezt az akadályt is. Balogh Henrik, klubunk legfiatalabbja, pedig végig élvezte az utat, egyszer sem kellett felvenni őt. A vízesés után kicsit kiszélesedett a völgy, de továbbra is látványos sziklák (10. kép) között kanyargott a patak. Elhaladtunk az 1999-es árvíz által elmosott híd, a Csonka-patak csatlakozása mellett, majd mindenkit bevárva kis pihenőt tartottunk (11. kép). Továbbra is állandóan a felfelé haladva, szebbnél-szebb helyeket érintettünk (12. kép). Mikor már az út legszebb, legnehezebb részén túl voltunk és közelébe értünk a visszavezető kocsiútnak, szavazást tartottunk arról, ki akar végigjönni a tervezett úton, és ki az aki visszafordul. Aki továbbjött, az élvezhette a szakadékvölgy további szépségeit. Így értünk a Felső-Tarjánkán lévő Hármashatár-erdészházhoz (13. kép), ahol elfogyaszttuk uzsonnánkat. Visszafelé már nem a patakmederben, hanem az avval nagyjából párhuzamosan futó kocsiúton mentünk, így sokszor más perspektívából láthattuk a völgyet (14. kép). Így föntről minden egyszerűbbnek látszott, mint mikor a vízben lévő köveken, fákon bukdácsoltunk. MIkor GPS segítségével úttalan-útakon visszaértünk a kocsikhoz, Markazra mentünk. Itt Tünde, a nagyon kedves gondnok vezetésével megnéztük a Tájházat. Nagyon tetszett a szépen berendezett szobabelső (15. kép, Dalmi Éva felvétele), a festett kemence (16. kép). Már erősen sötétedett, mikor az idén felavatott Szent Korona emlékműhöz értünk (17. kép). Összességében elmondhatjuk, hogy nehéz, de nagyon szép útvonalat jártunk be, melynek nehézségét nem is a távolság (11 km), nem is a színtkülönbség (418 m), hanem a csúszós, avarral betakart patakmeder jelentette. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Velencei hegység, 2007. november 10. – a MOL-DUFI beszámolója

Velencei hegység, 2007. november 10. – a MOL-DUFI beszámolója

2007-11-16 Évvége felé tartunk, a hozzánk közeli Velencei hegységbe terveztük a mai napi túránkat. Általában személygépkocsival szoktuk ezt a túrát megszervezni, a szakosztályi költségkeretünk kímélése végett, de most kivételesen autóbusszal mentünk. Az is igaz, hogy szép számmal jelentkeztek a túrára, 39 jelentkező volt, 36-an el is jöttek túrázni. Az időjárási előrejelzések nem éppen a legkedvezőbbek voltak, pénteken egész nap esett az eső, fújt a szél. De hát bátraké a szerencse! A szombati napon jobbára napos időben túrázhattunk, igaz a szél néha viharos volt, a levegő hőmérséklete is 10 fok alatt volt. Másnapra ismét elromlott az idő, komoly havazás köszöntött be, jelezve a tél közeledtét. Tehát szerencsénk volt! Nyolc óra előtt pár perccel indult buszunk Százhalombattáról a tervezett 7 óra helyett, mivel a kiküldött buszunk közlekedési balesetbe keveredett, másikat kellett a fuvart vállalónak kiküldenie. A nem nagy távolság miatt mai napon csak egy túra került kiírásra: Útvonal: Pázmánd (P) – Zsidó-hegy (P) – Nadap (P+) – Kövecses-hegy (P) – Angelika-forrás (P+) – Hurka-völgy (P+) – Pákozdi-ingókövek (Z) – Pákozd (Z) Túratáv: 16 km Emelkedő: 300m Érd, Tárnok érintésével hamar elértük a túra kiindulási helyét, Pázmánd település szélét. 9 óra előtt elkezdtük a Zsidó-hegy megmászását, ahol a nevezetes kvarcit sziklák találhatók, ezen geológiai látványosság miatt már régóta védett a terület. A sziklák az eocén kori vulkánosságot követő utóvulkáni tevékenység során alakultak ki. Az ember tudatában az a képzet, hogy a kvarcit átlátszó, vagy fehér színű kőzet, de csalatkoznia kell. A sziklák vöröses barna színűek, valószínűleg a nagy vastartalom miatt. Igen látványos a kőkapunak nevezett hasadék, de lehet ’kőfülkét’, ’asztallapot’ és ’itatót’ is felfedezni a változatos formák között. A hegy tetején hármas fakereszt fogadott bennünket. Nemrég állították újra fel a pázmándi lakosok, 1956-ban rombolták le a régi kereszteket. A panoráma kitűnő volt innen, látható volt Százhalombatta két nagy ipari létesítménye, a tiszta időnek köszönhetően a Budai-hegység, a Széchenyi-hegyi TV adóval. Negyedóra nézelődés után elindultunk a sárga?, piros? jelzésen Nadap irányába. Mind a két színű jelzéssel találkoztunk, pedig a festések nagyon régiek voltak és eléggé hiányosak. Meglepően nagy szőlőültetvények között, mellett vezetett az utunk. Ezen a szakaszon kerékpárutat is kijelöltek nemrég, a kereszteződésekben irányjelző fatáblákat helyeztek el. Kereszteztünk két völgyet, miután jobbra feltűnt a Csúcsos-hegy. Jó kilátópont lehet dél felé a Velencei tóra, mivel a déli oldala kopasz. Valószínűleg ezért festhettek fel egy háromszögjelzést irányába, a térképünkön ez a jelzés még nem szerepel. Még egy völgy következett, majd hamarosan beértünk Nadapra. A falun áthaladva pár új házat csodálhattunk meg, a régi hagyományos, a környékre jellemző építészeti stílusban építtették. A kiírástól eltérően kisebb kitérőt tettünk meg a geodéziai alappont emlékművének megtekintésére, mivel kiderült, nem mindenki látta még a csapatból. Tíz perc pihenő után a piros jelzésen Meleg-hegy felé vezetett az utunk. Az erdő már télre felkészülten fogadott bennünket, levelek már alig voltak a fákon. A Meleg-hegyen épített átjátszó állomás drótköteleinek suhogása messziről elárulta a csúcs helyét. A szél viharossá vált, ámbár a fák között ezt nem éreztük. Ismét eltértünk az eredeti programunktól, a nem messze levő Likas-kőhöz felgyalogoltunk a piros háromszögjelzésen. Már többször jártunk itt, de az időjárásnak köszönhetően a legjobb fotókat most lehetett készíteni a sötét színű Likas-kőről. Nem messze a kőtől egy erdész egyszerű emlékműve került kialakításra. Visszamentünk a piros jelzésre, Angelika forrás felé vettük az útirányt. Itt tartottuk meg a hosszabb pihenőnket ebédünk elfogyasztása érdekében. A forrás már régen elapadt, a mederben lejjebb néhány helyen lehet a víz nyomát felfedezni. A hűvös idő miatt a félóra elmúlását se vártuk meg, felszedelőzködtünk, indultunk tovább. A Bodza-völgy szinte monumentálisnak hat a mohos gránit szikláival, a mélységével ebben a kis hegységben. Itt is látható majdnem szabályos kocka alakú kő. Mintegy 3 km után a következő szakasz kopár területen vezetett, az erős szél igencsak éreztette a hatását. Szaporábbra fogtuk lépteinket, hogy minél előbb elérjük a Pákozdi Ingókövek természetvédelmi területet. Többször jártunk már errefelé, az ember mindig megcsodálja és nehezen tudja elképzelni ezen kemény gránit sziklák ilyen bizarr formára való lekopását. Persze a kövek kialakulása nem az ember léptékével mérhető. A környéket szabad program keretében barangoltuk be, a legtöbben a Pandúr-kövek megtekintését sem hagyták ki. Talán ez a legnagyobb sziklaépítménye a természetvédelmi területnek, olyan, mintha óriások rakták volna egymásra a sok tonnát nyomó sziklákat. Egyesek a sziklamászó tudományukat is kibontakoztathatták a köveken. Az ég lassan beborult, emiatt a tervhez képest rövidebb piros kereszten indultunk le a túra befejezésére. Pákozd főutcájára a régi 1848-as emlékmű közelében értünk le. Megnéztük az emlékművet, meg a tőle nem messze levő szép kőkeresztet. A katolikus templom közelében várt ránk a buszunk. Jó félóra eltelt, míg mindenki előkeveredett. Végül is egy kellemes levezető túrát teljesíthettünk a mai napon. Öt óra előtt már mindenki hazaérkezett. Az ez évi utolsó túránk Budai-hegyekbe vezet, megkeresni a Mikulást, december 9-én. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a szakosztályunk honlapján is lehet találkozni: http://www.termeszetbaratok.hu) A fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette. 01 Pázmánd, indulás a Zsidó-hegyre (SZZS) 02 Zsidó-hegy sziklakapuja (SZZS) 03 Zsidó-hegy kvarcit sziklái között (SZZS) 04 Zsidó-hegy keresztjei (SZZS) 05 Pázmánd látképe (KZS) 06 Előttünk a Csúcsos-hegy és a Meleg-hegy (KZS) 07 Nadap a következő falu (SZZS) 08 Új 56-os emlékmű Nadapon (KZS) 09 Nadap, Szintezési ősjegy (SZZS) 10 Nadap temploma (KZS) 11 Velencei tó a Meleg-hegy oldaláról (KZS) 12 Pihenő Likas-kőnél (KZS) 13 Likas-kő (KZS) 14 Angelika-forrásnál (SZZS) 15 Bodza-völgy (SZZS) 16 Kocka-kő, a legszebb szikla alakzat (KZS) 17 Pandúr-kő megmászói (SZZS) 18 Pandur-sziklák (KZS) 19 Panoráma Sukoró irányába (KZS) 20 Pákozd, a régi 48-as emlékmű (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Gödöllő – Isaszeg – a PMP útvonalán (az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója)

Gödöllő – Isaszeg – a PMP útvonalán (az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója)

2007-11-18 Nem volt banánérlelő meleg, mégis 13-an döntöttünk úgy, hogy szervezetünknek szüksége van egy kis mozgásra. Egyébként is mint minden, az időjárás megítélése is relatív: a pesszimisták hidegnek találták a 2 fokot, az optimisták hangoztatták, hogy nem esik az eső.Isaszeg vasútállomáson találkoztunk 8 óra után, majd Gödöllőre vonatoztunk. Az Alsó-park mentén, majd a Honvéd úton haladva értünk a Török Ignác szoborhoz. Itt röviden megemlékeztünk Gödöllő nagy szülöttjéről, a szabadságharc mártírjáról (1. kép: Dalmi Éva). Eleinte még a Honvéd úton, majd ezt követően a Repülőtéri úton haladtunk kifelé a városból. Jó másfél kilométer megtétele után a kis Henrik talán szerencsétlen számnak gondolta a 13-as számot (ennyien voltunk a csapatban), ezért úgy döntött, hogy inkább hazamegy. Anyukája jött el érte. A repülőtér előtt egy hatalmas akácfa (2. kép: Maszlagi Sándor) terpeszkedett a táj fölött. A hangárnál voltak kinn repülőgépek (3. kép), de repülést nem láttunk. A hidegben leadott hőnket kis forralt borral pótoltuk. A reptér feletti gerincen – ahová rövid kapaszkodóval (4. kép) értünk fel – délnyugati irányt vettünk fel. Ez a fő irány egészen Isaszegig megmarad. Elhaladtunk a környék legmagasabb pontját (269 m) jelző magassági pont mellett. Később megálltunk ki-ki reggelizni, vagy ebédelni, de – talán nem meglepő ilyen időben – csak úgy “állva, mint a lovak” (5. kép). Utunk során szép völgyeket kereszteztünk, ilyen látható a 6. képen is. Már Isaszeg külterületére érve, meglátogattuk azt a gazdag szárnyasállománnyal rendelkező kertet, amit mi csak “strucctelepnek” hívunk. A kedves házigazda be is hívott a kertbe, így közelről is tudtunk fényképeket készíteni pl. az emukról (7. kép). Nemcsak mi kiváncsiskodtunk, hanem a struccok is (8. kép). Miután eleget tátottuk a szánkat, továbbindultunk. Elhaladtunk az ilyenkor is szép Rákos-patak (8. kép) mellett, majd a Rákóczi utcán haladva a Községházáig együtt mentünk. Innen aztán saját háza felé vette az irányt. A hűvös idő ellenére a hangulat barátságosan meleg volt. Mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz, egymást licitáltuk túl a hozott bolti, és hazai csemegék kínálásában. Hát – többek között – ezért is érdemes túrázni. A fényképeket készítette: Dalmi Éva, Maszlagi Sándor és Notter Béla. A beszámolót írta: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Margitások hosszú hétvégéje a Bükkben – a Margita 344,2 TSE képes beszámolója

Margitások hosszú hétvégéje a Bükkben – a Margita 344,2 TSE képes beszámolója

2007-11-25 Egyesületünk évek óta minden év végén egy hosszú hétvégét tölt el együtt az ország valamelyik túristaházában. Az idén a csapat a Bükk hegységet választotta. A szállás Répáshután volt az Észak Erdő Rt vendégházában. Tiszta, csendes és meleg. Nagyon merem ajánlani mindenkinek, ráadásul az ára is nagyon baráti. Pénteken munka után indultunk autóval a szokásos „telekocsi” rendszerben. Az elsők már este 7 ora felé elfoglalták a vendégházat. Ez alkalommal Greif Évi vállalta a háziasszony szerepét és nagyon finom milánói spagettit fözött vacsorára. Nem is maradt belőle. Vacsora után éjfél utánig tartott a vidám beszélgetés. Szombaton reggel 9 órakór indultunk a „Bükk kövei túra útvonalán (25 km). Répáshután felhős borús volt az idő és -4 fok. Ahogy mentünk felfelé egyre ritkább volt a felhőzet és egyre távolabb láttünk el. A bányahegynél már hófoltok voltak, de ahogy emelkedtünk egyre mélyebb havat tapostunk. A Három-kőnél és a Tar- kőnél már szikrázó napsütés fogadott de a bokáig érő hó semmit sem olvadt. Ez a legcsodálatosabb téli túristaidő. Az utunkat az Őserdő- Cserepes-kő Olaszkapu irányába folytattuk. Bánkúton már nagy volt a készülődés a síszezon kezdetére. A Felvonók már starta készen álltak. A hóágyúk is már a helyükön voltak és várták, hogy a hőmérséklet tarósan -4 fok alá csökkenjen. A turistaházban rövid forraltboros pihenőt tartottunk és a Nagy-mező irányába indultunk vissza a szálláshelyünkre. Az esti közös vacsora paprikás krumpli volt amit Sztarenszky Robi és felesége főzött. Vasárnap délelőtt a Rejteki nagykör tanösvényen túráztunk. Annak ellenére, hogy sokkal enyhébb volt az idő mégis hidegebbnek éreztük a szemetelő eső és szél miatt. Dél felé már a hó esett. Kora délutáni órákban értünk vissza a szálláshelyünkre. Gyorsan összepakoltuk a cuccainkat, kitakarítottuk szobáinkat. Ekkor már kb. 5- 10 cm-es hó volt az utakon. Ennek ellenére mind az 5 autóval sikerült balesetmentesen hazaérnünk. A jövő évi novemberi hosszú hétvégénket a változatosság kedvéért a Börzsöny valamelyik turistaházába tervezzük. Pálffy Tibor Kategória: Beszámolók  

 

 

Beszámoló Szövetségünk évzáró ünnepélyéről

Beszámoló Szövetségünk évzáró ünnepélyéről

2007-11-30 November 24-én, szombat délután 5 órakor kezdődött a Pest Megyei Természetbarát Szövetség évzáró túrista bálja Gödöllőn. A megye 7 szakosztálya – Abony, Dunabogdány, Erdőkertes, Isaszeg, Gödöllő, MOL-Dufi, Tápiószele – tisztelte meg Szövetségünket és egymást jelenlétével. Kicsit lassan verődtünk össze, ezért vacsoráig “csak” baráti beszélgetések folytak. A vacsora 6 órakor kezdődött, majd ezt követően békés emésztés közepette tartottam meg a PTSZ beszámolóját. A beszámolóban elsősorban azoknak mondtam köszönetet, akik szabadidejüket feláldozva lehetővé tették, hogy határidőre elkészüljön a Pest Megyei Piros felújítása. Ebben az évben a PMP-n dolgozott egyesületek a következők voltak: Abony, Erdőkertes, Margita, Isaszeg, Újlengyel és Tápiószele. A technikai munkáknál tartva szóltam az MTSz felkérésére elkészült- Pest megye határátlépési pontjaihoz (HÁP) vezető – festési, oszlopkészítési- és állítási munkákról. Ezeket a munkákat az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre és én végeztem. A következő években a PMP folyamatos karbantartására és a csatlkozó jelzések felújítására kértem a megye szakosztályait. A teljesítménytúrákon – a tavalyi rekordot is megdöntve – összesen 3775 fő vett részt. Itt a Margita 344,2 TSE magasan verte a mezőnyt. A létszám alakulásáról elmondtam, hogy az kismértékben (15 fővel) ugyan csökkent a tavalyi évhez képest, de a csökkenés mértéke jóval kisebb az országos átlagnál. A legtöbb szervezett taggal ebben az évben is a Tápiószelei Természerbarát Klub rendelkezett, a 2. legnagyobb egyesületünk a Diák Atlétikai Klub Természetjáró Szakosztálya, Ócsa, míg a 3. a MOL-DUFI Természetjáró Szakosztálya volt. A Szövetség pénzügyi helyzete jónak mondható, a PMP-vel kapcsolatosan felmerült nagy kiadások sem rengették meg annak stabilitását. Történhetett ez azért, mert két éve “speizoltunk” erre a kiadásra. Javított a helyzeten az is, hogy a HÁP- munkákból nyereségesen jöttünk ki. Az egyesületek javaslatára 2007-ben végzett kiemelkedő munkájukért az alábbiak kaptak jutalomkönyvet: Lendvai István (Abony), Zelina István (Dunabogdány), Járosiné Suba Karolina (Erdőkertes), Balogh Zoltán (Isaszeg), Sztanó Szilvia, Nagy Edit (Margita), Muskovics Endre (MOL), Gál MIhály (Tápiószele). A PTSZ külön jutalmát Cserháti Balázs (Erdőkertes) kapta, aki épp az évzáóra teljesítette harmadszorra az aranyjelvényes minősítést. Minden jutalmazottnak ezúton is gratulálunk, további sok sikert és meg nem nyugvó lelkesedést kívánva nekik. Az est folyamán a sok tánc mellett kétszer játszottunk a méltán népszerű lottójátékunkat, valamint a jelenlévők között kisorsoltunk egy értékes üveg italt és két szakácskönyvet. A jó hangulatban telt évzárót pontban éjfélkor befejeztük, már csak azért is, mert szeleieknek vonatcsatlakozás miatt fél tizenkettőkor el kellett menniük. Notter Béla A fényképeket készítette: Lendvai István, Maszlagi Sándor, Muskovics András, Notter Béla. Kategória: Beszámolók  

 

 

Nyár a télben- vetítések a túrákról

Nyár a télben- vetítések a túrákról

2007-12-03 Az isaszegi Falumúzeum és az Isaszegi Terrmészetbarát Klub szeretettel meghívja Önt és kedves családját a téli hónapokban tartandó vetítettképes útibeszámolóira. A beszámólókat Notter Béla tartja. Helyszín: 2117 Isaszeg, Madách I. u.15. A vetítések időpontja és témája a következő: 1. 2007.12.15. 16 óra Túrák a Pireneusokban és a Kantábriai-hegységben 2. 2008.01.19. 16.óra Nosztalgia – a 2007-es túrák képeiből 3. 2008.02.16. 16.óra Írország 4. 2008.03.08. 16.óra Szeptemberi túrák. Ausztria (Rába-szurdok), Szlovénia (Isonzó-völgy) Szmolicza József, Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Zemplén-Tokaj 2007. 06. hó – a “NoMad” Turista Csoport beszámolója

Zemplén-Tokaj 2007. 06. hó – a “NoMad” Turista Csoport beszámolója

2007-12-06 Zemplénben és környékén nagyon régen jártam, illetve a hegységben egyáltalán nem. De most, hogy szűkítsük a fehér foltokat egy hétvégét rászánunk. A terv: szombat hajnali indulás Mogyoróskáról rajtolva, Háromhután keresztül, István-kút, Rákóczi-kő, regéci vár és vissza a kiindulási helyre. Nagy körnek tűnik, különösen ha esővel kezdünk és 1-2 órát várakoznunk kell az e.házban. Egy kis törköly dopping után,még mindig zápor közben nekivágunk. Pár km megtétele után egy klasszikus jelzés nélküli elágazóhoz értünk, 3 lehetőség, 1 rossz választás és így megint lemegyünk a térképről. A Doki vezet minket egy kiképzőtiszt ügyességével (csak Ő tudja az irányt,de titkolja). A felderítők sem mennek nehezebb terepen, valahogy mégis kikeveredünk Óhutára. A nap is kisüt, kedélyünk is jobb, bár időben elég sokat csúsztunk. Megcsodáljuk a hutai idillt, ebédelünk, majd kora délután továbbindulunk. Sólyombércre viszonylag hamar felérünk, kukkerolás, csoki, fotózás. Megint borul, távolról morajlás, aztán az istvánkúti vh-nál leszakad az ég. Jégeső! Megint leülünk egy kis időre. Eláll, indulunk, a föld izzad páráját ránk ereszti. A gőz, fény keveredik a turistákkal. Plusz 5 kiló a bakancson, de már lassan beérünk Regécre. A várra már nem marad időnk. Le kell érnünk Tarcalra este hétig. Vár minket a Tokaj gyomra. A szállást elfoglaljuk, majd irány a K.pincészet. Mint a kerekasztal lovagjai üljük körbe a helyiséget. A falak nemespenésszel borítottak. A vacsora csülöktál, előtte aszútörköly. Közben borkóstoló oremustól a hatputtonyos aszúig. Doki a mai nap 42 éves, a lopóval torkon lövik. Este 11, nem kell vicceket mesélni, anélkül is röhögünk. Lassan hazatérünk, még egy kis dumálás (már nem tudom miről), fekvés. Másnap Imre barátom állítása szerint szellem járt a szobájukban, aki letette a névjegyét. Kávé, reggeli és felmegyünk a TV-toronyhoz, majd le Tokajba. Gyors városnézés és indulunk haza. Még megállunk Szerencsen a Rákóczi-várnál. Ennyi fért másfél napba. Százhalombatta.2007.10.03. VZ. A képek címei: 01 Rajt, Mogyoróska 02 Terep 03 Óhután 04 Faragott tornác 05 Paraszttornác 06 Retro 07 Nyírjes 08 Vadászház 09 Jégső 10 Ekkora 11 Kinyilt 12 Kipárolgás 13 Útjelző 14 Regéci templom 15 Szalamandra 16 Vár 17 Köszöntő 18 Aranylövés 19 Kilátó 20 Rákóczi-vár Tokaj-térkép 21 Zemplén-térkép Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdei Mikuláskereső túra – segítőkben és számokban

Erdei Mikuláskereső túra – segítőkben és számokban

2007-12-10 A Pest Megyei Diáksport Szövetség támogatásával hagyományos Erdei Mikuláskereső túráját vasárnap rendezte meg Szövetségünk, melyen 217 fő vett részt. A túraútvonalat Georgiades Gáborné (Évike) ügyvezető elnök tervezte, egy utolsó bejárást, az útbaigazító Mikulás-képek kitűzését szombaton végezték Orbán Zsuzsával (DUFI) együtt. A rajtban Bognár Márta és Szirtesi János elnökségi tagok igazították el az érkezőket, látták el őket útvonal-leírással és jó szóval. A Mikulás segítője Georgiades Gáborné és Sipos Istvánné, a Csömöri KSK tagja volt, aki a Mikulás túrák lebonyolításában már eddig is nagy jártasságra tett szert. A Mikulás kilétét személyíségvédelmi okokból nem tárhatjuk fel, róla – a Mikulásügyi-ombudsman haragját ki nem váltva – csak annyit árulhatunk el, hogy a Dunai Finomító tagja. A legkisebb résztvevő 1 éves, a legidősebb 80 éves volt. Résztvevő PTSZ-szakosztályok: Abony 57 fő Dunai Finomító 52 fő Isaszeg 20 fő Cegléd /Jezerniczky Attila/ 13 fő ( 3 fő Orosházáról) Piliscsaba 3 fő Közszolgálati TE 4 fő inaktív, de volt PTSZ tagok (DUFI) 31 fő. Ők Csillebérc felöl érkeztek és oda is mentek vissza 20 kisgyerekkel. Akikkel nincs év közben kapcsolatunk, de ismerik Mikuláskereső túránkat, vagy interneten ránk találtak 37 fő. Ezenkívül kb. 20 fő budafoki túrázót, – akik éppen arra túráztak- a Mikulás megkínált szaloncukorral, további jó utat kívánva nekik. (Ők nincsenek a 217-ben). A Mikulással való találkozás után szabadon választották meg a társaságok a nap további túraprogramját – erejükhöz és idejükhöz mérten. Évike megjegyzése: találkozásunkkor és utólag is informálódva – a köd ellenére – a résztvevő bakancsos turisták jól érezték magukat. Személy szerint örülök hogy kimozdultak az emberek, volt aki nehezen mozogva (mert csípőprotézisre vár), volt aki szívbetegen, volt aki többszöri értágítás után is eljött, mert a szíve húzza a természetbe és ahhoz a közösséghez akikkel együtt rengetek élményt gyűjtött. Jó érzés volt, hogy ennyi embernek sikerült egy szép napot szerezni. Köszönjük minden résztvevőnek, hogy megtisztelte jelenlétével rendezvényünket, a Pest Megyei Diáksport Szövetség támogatását, a rendezők odaadó munkáját. Notter Béla Képek: Dalmi Éva és Notter Béla Ui: találtak egy napszemüveget, átvehető a PTSZ-ben ügyeleti időben Kategória: Hírek  

 

 

Megtaláltuk a Mikulást! – az Isaszegi Természebarát Klub beszámólója

Megtaláltuk a Mikulást! – az Isaszegi Természebarát Klub beszámólója

2007-12-11 2007.12.09-én a Pest Megyei Természetbarát Szövetség által meghirdetett Erdei Mikuláskereső túrára 20-an jelentkeztünk. 8 órakor beszéltünk meg találkozót a Művelődési Ház előtt és – kis jóindulattal – ott is volt mindenki időre. Öt kocsival indultunk. Pesten viszonylag jól át tudtunk kelni, így 1/4 10-re a budaőrsi Polgármesteri Hivatalhoz értünk, ahol a regisztráció és az útbaigazítás történt. Mivel ez a túra elsősorban gyerekeknek tartott meglepetést, a túravezetést átadtam nekik. Ők élvezetttel el is kezdték keresni a a piros kereszt jelzéseket és a kihelyezett Mikulás-képeket (1-2. kép). Az már más kérdés, hogy egy sarokkal messzebb annyira összekeveredtünk az abonyiak népes seregével (3. kép), hogy már nemigen tudtak önállóan jelzést keresni. Jobbról elhagytuk az Odvas-hegy nyúlványát (4. kép) és állandóan emelkedő úton haladtunk felfelé. Egyszeriben megszűnt a panasz a hűvös időre. Az erdőben nem is volt feltűnő, de a kopár hegytetőre felérve tapasztalhattuk, hogy mekkora köd van. A vitorlázó emlékmű mindenkit megállított legalább egy fénykép erejéig (5. kép). A gyerekek legnagyobb örömére a kifüggesztett Mikulás-képek egyre nagyobbak (6. kép) lettek, ami a Mikulás közelségét jelentette. Nem is kellett sokáig menni, elértük a sátorlakó Mikulást. Félreálltunk kicsit, hogy az abonyiak Nagyné Erzsike vezérlésével rendezhessék soraikat (7. kép) és a Mikulás elé járulhassanak. Ezután mi következtünk. A mi csapatunkban mindenki jó volt, ezért ajándékot is kapott (8-12. kép). Továbbindulva a P jelzésen hamarosan elértük a Piktortégla-üregeket (1. kép). A ködös idő miatt nem mentünk fel Csillebércre, hanem a P jelzésen visszafordultunk Budaörsre. A volt kőbányától (a 14. képen Házimikulásaink láthatóak) a köd ellenére is jól látszott a szemben lévő Kő-hegyen lévő feszület és kápolna (15. kép). El is határoztuk, ha legközelebb erre járunk arra megyünk fel. Egy kertben hatalmas nyulakat láttunk . A Kálvárián jó volt látni a 2002-ben eredeti rajzok és képek alapján újjáépített kápolnát (16. kép). Mielőtt visszaértünk a kocsijainkhoz, láttuk a Hunyadi János szobrát is (17. kép). A túra befejezéseként még megnéztük a Dr. Riedl Ferenc Helytörténeti Gyűjteményt (18-19. kép), amely gazdagon mutatja be a budaörsi németek népviseletét, eszközeit, kulturáját a betelepítéstől (1720) a kitelepítésig (1946). Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Óévbúcsúztató batyús-beiglis-pezsgős túra Tápiószelén – a Tápiószelei Természetbarát Klub beszámolója

Óévbúcsúztató batyús-beiglis-pezsgős túra Tápiószelén – a Tápiószelei Természetbarát Klub beszámolója

2008-01-02 Harmadik alkalommal rendezte meg, már hagyományosnak mondható évbúcsúztató batyús – bejglis – pezsgős túráját a Tápiószelei Természetbarát Klub. Az idén is az óév utolsó előtti napján volt a 15 km-es nyílt túra Táiószele – Hajta part – Muszály – Farmos – Nyárvesztő – Tápiószele útvonalon. Az első frissítő “bemelegítőpont” a Kincsem – Aranyszarvas túrákból ismert 1-es ellenőrzőpont volt, ahol forralt bor és forró tea várta a túrázókat, akik a kis kitérő után a Hajta jegén átkelve választották a legrövidebb utat Farmosra, a Művelődési házba. Az igazi meglepetés itt volt, hiszen a hetvenfős csapatot terített asztal és nagyon finom paprikáskrumpli várta a Farmosi Életmód Egyesület közreműködésével, (akik zöme a Klub farmosi tagjai). Köszönjük Nekik a terített asztalt és sok finomságot, de így kevesebb fogyott a batyunkban hozott száraz bejgliből és pezsgőből. A jó hangulatú vacsora után elköszöntünk a farmosiaktól és Nyárvesztő érintésével jött haza a csapat Tápiószelére. A sikeresnek mondható túrát az idén 2008 december 30-án megismételjük, addig is sok élményekben gazdag túrát kíván valamennyi olvasónak a túravezető Lipák István, aki ezúton is köszöni Máté István fotóit. Kategória: Beszámolók  

 

 

Újév-köszöntő túra Pécel környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Újév-köszöntő túra Pécel környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-01-08 Fenyegettek az időjósok mindenféle elviselhetetlen idővel szombatra, némelyik pedig halvány reményt plántált belénk. Szerencsére a többség mindig az optimistább változatot érzi magáénak, így 17-en gyűltünk össze a szombati kirándulásra. Vonattal indultunk Isaszeg vasútállomásról Pécelre. Voltak aki Gödöllőről jöttek, két túratársunk Pest felől szeretett volna csatlakozni hozzánk. A feltételes módot a MÁV-Start(Stop?)-nak köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy az ajtó nem nyílt ki szegényeknek. Mire átszaladtak a másik ajtóhoz, a vonat elindult. Kénytelenek voltak Isaszeg vendégszeretetével megismerkedni és a következő vonattal (jó fél óra múlva) utánunk jönni. Köszönjük neked MÁV! Mi közben elindultunk és telefonon próbáltam Évát, Jutkát navigálni. Térerő sokszor nem volt, így eleve kudarcra volt ítélve vállalkozásunk. Szóval a vasúti felüljárón átkelve a Bajcsy Zsilinszky úton indultunk zöld sáv jelzésen a Várhegy felé. Az utolsó háznál le kellett ereszkedni egy vízvájta kis völgybe. Ebből kimászva az első kocsiútig mentünk, ahol balra fordultunk. A szép kilátás miatt egy kis kitérőt is tettünk. Továbbiakban jó darabig az erdő és a szántóföld határán gyalogoltunk. A zöld háromszög jelzést balra hagytuk el. Utána a jelzések meglehetősen hiányosak, ezért is jártam be a szombati túra előtt az utat szerdán. Sajnos a két nap között látványban hatalmas különbség volt: míg szerdán az érintetlen havas tájban gyönyörködhettem, szombatra az erdőnyűvő quadosoknak sikerült az út nagy részét szétgyilkolni. Szombaton is ott kőröztek. Megálltunk egy kis pihenőre és előkerültek a hátizsákok mélyéről mindazok a finomságok, melynek elfogyasztására (is) szerveztük ezt a túrát. Nagyon jókat ettünk, ittunk. A bendőnket megtöltve vidáma(bba)n folytattuk utunkat. Nemsokára útvonalunk leglátványosabb részéhez értünk, oda, ahonnan a Z háromszőg völgyi szakasza indul. Egy forrás is dacolt a mínuszokkal és vígan csobogtatta vizét. Párszáz méteres kitérőt tettünk egy oldalvölgyben lévő barlanghoz. Ritka élmény ez a Gödöllői-dombságban. Közben egy röviditő útvonalon visszamentem Várhegyig, hogy megleljem a MÁV áldozatait. Nem sikerült, mert időközben ők már továbbmentek onnan. Sok olyan fát is láttunk itt, amelyek alól leomlott a talaj, a levegőben állva megerősödött gyökerekkel alkalmazkodtak az új helyzethez és túlélik ezt a változást. Visszatérve a forrás által táplált kis befagyott tóhoz ismét a zöld jelzésen haladtunk. Mikor ez elkanyarodott Nagytarcsa irányába, mi a Z L jelzésen megyünk egyenesen tovább. Vajon milyen megfontolásból festettek ide L – várhoz vezető jelzést? A Csúnya-tóhoz érve végre megtaláltuk “elveszett” társainkat. Ennek örömére még egy kis pikniket rendezve felettük/ittuk a maradékot. A befagyott tavon nagy élet zajlott, sokan korcsolyáztak, csúszkáltak. A Petőfi Sándor utcán át értük ki az állomáshoz. Szöveg: Notter Béla A fényképeket Zsigri Lászlóné (12,17), Erdős Szabolcs (06, 11) és Notter Béla készítette. Kategória: Beszámolók  

 

 

Mikulás túra, 2007. december 09. – a MOL-DUFI beszámolója

Mikulás túra, 2007. december 09. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-01-09 A Pest megyei Természetbarát Szövetség 2007. december 9-én rendezte meg a szokásos Mikulás túráját a Budai hegységben, Budaörs környékén. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát 52-en képviseltük, ugyanannyian mint 2006-ban. Autóbusszal lett megszervezve a túra, de sokan személygépkocsival jöttek el. 25-en választották a buszt, 27-en a személygépkocsit. Az idő borongós volt, de legalább az eső nem esett. Végül is lehetett volna rosszabb is az idő, de ebben az évben elmondhatjuk, igazán egyszer sem áztunk el alaposan a túráink során. Útvonal: Budaörs, Városháza (P+) – Mária völgy (P+) – Farkas-hegy, Vitorlázó emlékmű (P+) – Piktortégla üregek (P) – Budaörsi-hegy (P) – Sorrento (S) – Ló-hegy (S) – Huszonnégyökrös-hegy (S) – Csíki csárda (S) – Budaörs, Városháza Túratáv: 12 km Emelkedő: 300 m Nyolc órakor indult buszunk Százhalombattáról, a hely közelsége miatt nem kellett korán indulnunk. Tárnok, Érd érintése után kilenc óra körül Budaörsön voltunk a Városháza környékén. Bevártuk itt a személygépkocsival érkezőket, elrendeztük a PTSZ rendezőivel az adminisztrációt. A piros kereszt jelzésen Budaörs házai között elindultunk a Szállás-hegy irányába. Az út folyamatosan emelkedett, a felhőben, ködben való kapaszkodás hamar bemelegítette a csapatot. Ez a felfőben, ködben való gyaloglás az egész túra során végig kisért minket. A víkendházak elhagyása után fekete fenyők között kapaszkodtunk ki a Csíki hegyeket jellemző kopár részre. A Vitorlázó emlékműnél alig lehetett 30m-re ellátni, ilyen viszonyok között az elkészült fényképekkel aligha lehet dicsekedni. A Farkas-hegyet elhagyva negyed órán belül megtaláltuk a Mikulást. Nem volt nehéz feladat, hiszen a piros kereszt jelzésen kívül, ideiglenesen, Mikulást ábrázoló képek is segítették a tájékozódást, köszönhetően a PTSZ szervezőinek. Ahogy közelítettük a Mikulást, a képek mind nagyobbak lettek a gyerekek örömére. Mikor elérkeztünk a Mikulás tartózkodási helyére, majd 80 ember tolongott a sátor környékén. Örömteli volt látni, hogy sok kis gyereket is elhoztak a Mikulás keresésére. Ha megilletődötten is, de a gyerekek verset mondtak, énekeltek Jani Mikulásnak. Mindenki kapott csomagot, még a felnőttek is. Virgácsot senki sem kapott, úgy tűnik, a turisták egész évben rendesen viselkedtek, rendes emberek. Negyedórás itt tartozkodás után tovább folytattuk a turánkat, mivel ismét egy nagyobb csapat közeledett a helyszínhez, átadtuk a megtalált Mikulásunkat nekik. A piros jelzésen elindultunk Makkosmária irányába. 1,5km után balra fordultunk a sárga jelzésen, Nagyszénászúg szélső házai felett vezetett az útunk. Egy jobb 90 fokos kanyart elvétettünk, elvesztettük a jelzésünket a nagy beszélgetések közepette. Amikor ezt észrevettük, ismét a Mikulás helyének közelében voltunk. Ha már így történt, elgyalogoltunk a Mikulásig, aki már túl volt a turista had rohamán, az ajándékai is kifogytak már, az összecsomagolásnál tartott. Jelzetlen úton megcéloztuk a Szekrényes csúcs tetejét. A felhő, köd miatt csak sejtettük az elérendő csúcs helyét. Mindenesetre az utolsó száz méter komoly kapaszkodás volt, mire felértünk a csúcsra. Tulajdonképpen nem bántuk meg az eltévelygésünket, mivel a Budaörs környéki hegyek egyik leglátványosabb csúcsán állhattunk, ide nem vezet fel semmilyen jelzés. Nagyon szép dolomit és dolomitból álló konglomerátumok láthatók itt, és valószínűleg jó kilátópont is lehet, de ezt mi az időjárási viszonyok miatt nem érzékelhettük. Bevártuk a lassabban jövő társainkat, megszemléltük a furcsa alakú sziklákat. Egyikük ingó köre emlékeztetett, a másik egy fejre emlékeztette az embert. Szép időben is érdemes lenne felkeresni a Szekrényest, a látvány kárpólná az embert a kis fáradtságért. Egy meredek ösvényen ereszkedtünk le nyugati irányba, a sárga jelzést pár száz méter után megtaláltuk. Ettől kezdve a sárga jelzésen haladtunk tovább. Sokszor megtettük már ezt az útvonalat, most azért izgalmasabb volt, hiszen alig láttunk el orrunk hegyéig. Ezen a szakaszon már nem volt komolyabb szint, föl-le meneteltünk a Szállás-hegy, a Ló-hegy, a Csík-hegy oldalában. A víkend házak, melyek közül nagyon sok elhanyagolt állapotban van, a jelzésünkig is felkapaszkodtak. Végül is elértük a Huszonnégyökrös hegyet. A sárga jelzés nem érinti közvetlenül a csúcsot, viszont a térképünkkel ellentétben sárga háromszög jelzés felvezet ide. Érdemes ide feljönni, ez a Csíki-hegyek szélső csúcsa, nagyon szép panoráma van a Budaörsi medencére innen. A rossz idő ellenére láthattuk az utóbbi évtizedben megépült áruházakat, logisztikai központiokat, a Törökbálinti horgásztavat, a Törökugratót, Budaörs egy részét. Innen negyed óra alatt leértünk a hajdani Csíki csárdához a víkend házak, majd a mostanában épült lakóházak között. A túra befejező szakasza aszfalton történt, Budaörs fő utcáján gyalogoltunk vissza a Vároháza mellett parkoló autóbuszunkhoz. Ez volt 2007 év utolsó túrája, melyet az évi programunkban meghirdettünk. Nem áztunk el, akármennyire is kedvezőtlen előjelek mutatkoztak, a résztvevők nem bánták meg, hogy eljöttek. Rövid szünet következik a szakosztály működésében, 2008 első programja a szakosztályi évzáró január 14-én. Nem sokkal késöbb, január utolsó szombatján megrendezésre kerül tizedik alkalommal a Megyeszélen teljesítménytúra. Végül, a honlap szerkesztőjével, Endivel minden kedves túratársunknak Boldog Új Esztendőt kívánunk a PTSZ honlapján keresztül is. Más képekkel, ugyanezzel a leírással a www.termeszetbaratok.hu honlapunkon is találkozhattok. Muskovics András szakosztályvezető Kategória: Beszámolók  

 

 

Beigli-túra – a Margita 344,2 TSE beszámolója

Beigli-túra – a Margita 344,2 TSE beszámolója

2008-01-09 A Szabadság-térről december 30-án harmincnégyen – kicsik és nagyok, meg még két kutya is – indultunk el a Margita 2007-es Bejgli túrájára. Az ég borult volt, a levegő hideg és párás, de amint a piros jelzésen elhagytuk a Méhész közt, rögtön megcsodálhattuk a helyenként 3-4 centis zúzmarával fedett ágakat. A zúzmarának köszönhetően már messziről fehérlettek a Bolnoka oldalát borító erdők is. A gerincre érve rövid pihenőt tartottunk és előkerültek a sütemények, természetesen bejgli, na meg mézeskalács és más finomságok. Leöblíteni is volt volt mivel és a hidegben egyformán fogyott a meleg tea, a forralt bor meg a rum. Lefele indultunk tovább és nemsokára elértünk a kerepesi Patkó csárdát, majd némi fel-le-fel után megérkeztünk a Kálvária hegyre (250 m magasságon). Elolvastuk a hajdan itt állt templom történetét ismertető tábla szövegét és megcsodáltuk a panorámát. Utóbbiról azonban fénykép nem készült, mert a nagy köd miatt amúgy sem sokat láthatnánk rajta. Sárga jelzést követve ereszkedtünk le a hegyről, kereszteztük Kerepest és értük el a Szilasliget HÉV megállót. Innen a sárga háromszögön mentünk Mogyoródra, majd a zöld sávon indultunk tovább Gödöllő fele. A HÉV feletti kis hidat a legutóbbi pályafelújítás során (2007 őszén) elbontották, ezért a zöld sávot el kellet hagynunk. A hármas út felé tartó piros keresztre tértünk, ahonnan kb. 500 méter megtétele után balra fordulva, és jelöletlen szekérúton haladva tovább szintben mentünk át a HÉV síneken. Nemsokára a Nyaktörő néven ismert és szánkópályaként is használatos meredek aljában voltunk. Innen felmásztunk egészen az Őrhegyre, majd az Erzsébet parkon átvágva értünk vissza a túra kiindulási pontjára. Nagyszerűen éreztük magunkat a túrán, ami összességében 22 km volt, a legmagasabb szint 329 méteren a Bolnokánál, és úgy 7 órán át tartott. Virág Györgyi Kategória: Beszámolók  

 

 

Keletmagyar természetbarát elnökök találkozója Isaszegen

Keletmagyar természetbarát elnökök találkozója Isaszegen

2008-01-14 A keletmagyar megyék és régiók természetbarát szövetségeinek elnöki találkozóját idén január 12-13-a között Isaszegen tartottuk. A találkozó keretén belül ebéd után meglátogattuk a Falumúzeumot, az Öregtemplomot, Zsidótemetőt és a 48-as emlékművet. E műemléki sétán Szmolicza József szakszerű és lelkes kalauzunk volt. A Zsidótemetőben Tóth Ottó várt bennünket és mutatta be nagy odaadással a temetőt. Délután 6 órakor Hatvani Miklós polgármester úr, Everling Róbert alpolgármester úr, Klincsek Attila és Barabás István képviselő urak is megtisztelték találkozónkat. Polgármester úr ismertette Isaszeg múltját, jelenlegi helyzetét, de még inkább jövőbeni elképzelésekről beszélt nagy elánnal. Sok egyéb elfoglaltsága mellett is egy órát töltött köztünk, amely idő nem protokolláris tiszteletkörök leírásával, hanem tényleges témák felvetésével és feleletekkel zajlott. A turisztikai koncepció kialakításához kérdéseket tett fel találkozónk résztvevőinek, akik segítőkészségükről biztosították a polgármester urat (és nem csak udvariasságból, hanem a természetjárás, turisztika fellendítésben való elkötelezettségünkből fakadóan). Különböző témákhoz gyors névjegykártya-cserékkel találta meg ki-ki a saját emberét. A részünkre feltálalt hidegtálak mellett is sokáig folytatódott az eszmecsere az alpolgármester és a képviselő urakkal. Tanácskozásunkat vendégeink távozása után is folytattuk késő éjjelig Nagy Gábor előadásával az MTSZ jövőjéről, napi ügyeiről. Vasárnap reggeli után Haraszti Béla ismertette a „Találkozzunk a Tiszánál!” program szervezésének állását, majd Kovács Balázs újonnan megválasztott Csongrád-megyei elnök bemutatkozását hallgattuk, ezt követően pedig Gubola István beszámolót tartott a XV. Gyalogtúra találkozó előkészületeiről. Ezután Berki Zoltán előadását hallhattuk az MTSZ és a térképkiadás kapcsolatáról, erőfeszítéseit a technikai munkák valós rangra emeléséről, vasútvonalak és kisvasútak megmentéséről. Olyan élénk diskurzus alakult ki, hogy azt – az eredeti tervvel szemben – ebéd után is folytattuk. Minden résztvevőnk hasznosnak találta a tanácskozást, és elégedett volt a szállással, ellátással. A jövő évi elnöki találkozó Szabolcs-Szatmár megyében lesz. Notter Béla PTSZ elnök Kategória: Hírek  

 

 

“Margitás” Évnyitó Tea Túra – a Margita 344,2 Tse beszámolója

“Margitás” Évnyitó Tea Túra – a Margita 344,2 Tse beszámolója

2008-01-20 Már 8 éve hagyomány a “Margita 344,2″ Turisztikai és Sport Egyesület életében, hogy az év első közös rendezvénye a Tea Túra.Gödöllő egyik kedvelt kirándulóhelyén a Pap Miska kútnál találkoznak szalonnát sütni. A zsíros falatokat a helyszínen készített teával és forralt borral mossák le. Kora délelőttől egészen késő délutánig tartott a jókedvű összejövetel. A szöveg helyett meséljenek inkább a képek. A fotókat Virág Györgyi készítette. Pálffy Tibor Kategória: Beszámolók  

 

 

Bemutatkozik a Porszem Közösségi Műhely, a PTSZ új tagja

Bemutatkozik a Porszem Közösségi Műhely, a PTSZ új tagja

2008-02-04 Természetbarát egyesületünket 2007 év végén alapítottuk. 10 alapító tagjával elsősorban a Galga-mentén, a Gödöllői dombság területén és Gödöllő városában ténykedünk. Székhelyünk: Hévízgyörk. Az egyesület megalapításához az alapötletet az a mindennapokba egyre jobban begyűrűződő érzés váltotta ki, hogy az emberek egymástól elkülönülten, házaikba / váraikba visszavonulva, az anyagiakat hajtva, egymásra kellő mennyiségű időt nem szánva éldegélnek. A természettől egyre távolabb kerülő, elmagányosodó világ hozta létre szervezetünket. Szeretnénk új minőséget teremteni a közösségi lét előtérbe helyezésével, ha másként nem megy, legalább hobbi szabadidős tevékenységi szinten. A gyermekeket játékosan, akadályversenyek és nomád nyári táborok megrendezésével kívánjuk elérni, bevonni. Belőlük növekszik a jövő generációja, aminek legalább egy része had „fertőződjön meg” az igazi gyermeki lét érzésével, akire van idő a közösségen belül, aki játékosan nevelve ráérez és magáévá teszi a természet közeli életmód értékeit, s akinek nem ciki a hagyományok ismerete, ápolása, s így magyarnak lenni. A felnőtt társadalomról sem mondunk le! Számos programmal segítünk, hogy visszataláljanak a nagyanyai múltban rejlő szépségekhez, fontosnak tartsák a környezetkultúrát, a természet védelmét. Tetteink, hozzáállásunk nyújt mintát gyermekeinknek. Ez óriási felelősség, amire sokan talán csak vállat vonnak. Mi tudjuk, hogy van lehetőség a változásra, ha azt nem kintről várjuk, hanem mi magunk hozzuk létre, elsőként önmagunkban. Az önfejlesztés egyik módszere, eszköze lehet a jóga, aminek szellemisége nagyban hozzájárulhat belső és külső világunk minőségi változásához. Programjainkon ezzel is megismerkedhetnek az érdeklődők. Gödöllőn, és reményeink szerint hamarosan Hévízgyörkön is közösségi estek keretén belül nyújtunk ismereteket a magyar népi hagyományokról, gyógymódokról, irodalomról, s mindenféle természetbarát, az egyszerű, ám egészséges életmóddal kapcsolatos témákról. A természetjárást kedvelők különböző típusú és nehézségű túráink közül válogathatnak. Hazai kirándulások, külföldi magashegyi túrák és klettersteig mászások egyaránt szerepelnek a felhozatalunkban. Szakképzett túravezetőink igény szerint ismeretátadással is állnak a túratársak rendelkezésére az adott tájegység sajátosságait és látványosságait illetően. Szervezetünk más egyesületekkel karöltve környezettisztító akciókkal óhajtja szebbé tenni életfeltételeinket. Hálás köszönet a Kékes Turista Egyesületnek, a Pest Megyei Természetbarát Szövetségnek és a Téry Ödön Túra Klub lelkes támogatóinak, „öreg” bakancsosainak! Legyen Ön is felelős gondolkodója és alkotója világunknak! Mindenkor szeretettel látjuk közösségünkben. Honlap: www.porszem.hu Kategória: Hírek  

 

 

Vácegres környéke – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Vácegres környéke – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-02-10 Szívet-lelket gyönyörködtető ragyogó napsütésben túráztunk Vácegres környékén. Isaszegen, Gödöllőn és Vácegresen találkozva 22-en vágtunk neki a télinek tervezett, de tavaszira sikeredett túrának (1. kép). A Pest Megyei Piros (PMP) útvonalán indultunk a katolikus templom és a temető mellől. Ennek a szakasznak legbújkálósabb része (2. kép) után egy horhos mellé érve (3. kép) már kényelmesebben haladtunk. A Z jelzéssel közös széles úton pedig már mindnyájan elfértünk (4. kép). Az erdőből kiérve tavaszt idézően kinyílt barkájú fűzfát láttunk (5. kép), de a Kéripuszta déli oldalánál lévő kis tavat azért még vastag jég borította (6. kép). Kéripuszta mindig szolgáltat meglepetést, akárhányszor arra megyünk, mindig csinosabbak az épületek és a környék, kedvesek, segítőkészek az emberek. Sokféle állatot simogathattak meg a gyerekek – ebben az esetben persze mindenki gyerek volt (7. kép). Nagy sikere volt a csacsiknak (8. kép – Dalmi Éva felvétetele). A PMP-n folytattuk utunkat egy mély horhosban, majd onnan kikapaszkodva tágas kilátásunk volt Erdőkertesre, Margitára (9. – Zsigri Jutka képe). A turistaút egy szakaszát megint meg kellett osztanunk az “erdőnyűvő” crossmotorosokkal (10. kép), bár meg kell mondani, mikor mellettünk elhaladtak, tisztelettudóan levették a kezüket a gázról. Mikor a piros jelzés elkanyarodott ÉNy-felé, mi hűtlenek lettünk hozzá, és a P+-en, majd jelzés nélküli úton mentünk tovább. A zöld jelzés beérkezése után azon folytattuk utunkat. Közeledve Vácegres felé több helyről szép kilátás tárult elénk a falura (11. kép) és ÉK-i irányban Ecskendre, sőt a szandai Várhegy is nagyon jól kivehető volt a távolban. Visszaérve Vácegresre megnéztük a takarítás miatt éppen nyitva lévő katolikus templomot. Ezután kocsiba ültünk és Galgamácsára mentünk, hogy megnézzük a Falumúzeumot.s a benne lévő Vankóné Dudás Juli kiállítást. Ez azért nem ment olyan simán, mert gondnokváltás miatt nem az interneten közzétett időben volt nyitva, jobban mondva egyáltalán nem volt nyitva. Nem adtuk fel a bejutás gondolatát és – igaz egy órába tellett, de – végül sikerült. A Polgármester Asszony fia eljött velem a gondnokért, aztán őt is beültettük a kocsiba és már nyílott is a Faluház kapuja. Minden nehézség ellenére érdemes volt megnézni a múzeumot, mert nagyon szép a Faluház (12. kép) és Vankóné Dudás Juli naiv festményei (13-14. kép). Visszafelé még megálltunk egy-két fénykép erejéig a festő lányának háza előtt, ahol az erkélyen láthatóak még képei (15. kép). Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Margita Téli Teljesítménytúra és Margita Maraton

Margita Téli Teljesítménytúra és Margita Maraton

2008-02-12 Február 9-én reggel hétkor derült időben indultak útnak az első túrázók Gödöllőről. A kora reggeli napsütésben csak a mínusz 5 fok körüli hőmérséklet és a babati tavak jégpáncélja emlékeztetett már a télre. Az egyre melegedő napfényes időjárás biztosan hozzájárult, hogy rekordszámú, 632 nevező indult neki a 20 és 40 km-es gyalogos teljesítménytúráknak. A nevezés folyamatos volt, még jóval a 137 terepfutó 9 órai tömegrajtja után is. A babati romtemplomig mindhárom csoport együtt haladt, de itt a 40-esek a Margita csúcsa felé, a 20-asok viszont Domonyvölgy irányába folytatták az útjukat. A gyalogos túrázók szintidejének teljesítése kellemes sétát tett lehetővé számukra, de közöttük is akadtak szép számmal olyanok akik végig futották a távot. Sokan azonban hosszabb pihenőt tartottak a domonyvölgyi ellenőrző pontnál, ahol a földre heveredve fogyasztották el a nápolyit meg a teát, és élvezték az akkor már kimondottan langyos napsütést. Nem úgy a terepfutók élcsoportjához tartozó mintegy tíz sportoló akik között éles verseny volt, melyet végül a női kategóriában Balogh Andrea 3:37:28-as, a férfi kategóriában pedig Németh Csaba 2:47:20-as idővel nyert meg. Mi Margitások reméljük, hogy jól éreztétek magatokat és köszönjük, hogy eljöttetek. Nekünk is nagy élmény volt, és ezután is szeretettel várunk mindenkit. Jövőre, Veletek, Ugyanitt! Kategória: Beszámolók  

 

 

Galambos Márton emléktúra Isaszegen

Galambos Márton emléktúra Isaszegen

2008-02-24 Február 23-án 10 óra után több mint 90 turistát köszönthetett Trischler Ferenc , – a rendező egyesület – a REMTE (Rákoskeresztúri Egyesült Vegyiművek MTE) egyik túravezetője (aki egyben a RE-GE Természetjáró Egyesület elnöke is) az isaszegi vasútállomáson, mivel ebben az évben Isaszeg volt helyszíne a 33. Galambos Márton emléktúrának. A túraútvonal és látnivalók ismertetése során volt alkalmunk a Művelődési Otthon ajándékaként kapott szép kivitelű Kulturális programajánlót a résztvevők között kiosztani. A vegyipari dolgozók e hagyományos télvégi túrájának helyszíne évről-évre a Gödöllői-dombság. A vasúti aluljárón való átkelés után a tőzegtavak felé vettük az irányt. A vikendházakat elhagyva felkapaszkodtunk a gerincre. Egy kis pihenő közben nagy szeretettel köszöntötték a jelenlévők Szabó Béla bácsit (a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének sportfelelősét, azaz az emléktúrának nevét adó Galambos Márton utódát), aki a közelmúltban töltötte be 80. életévét. (3. kép). Miközben a meredek lejtőn “legurultunk”, sajnos tapasztalnunk kellett az emberi felelőtlenség egy fajtáját, a nemrégiben felgyújtott hegyoldalt. Az Öregtemplom felé menet megnéztük Isaszeg új nevezességét a strucctelepet. Az Öregtemplom egyszerűsége, történelmet sugalló falai mindenkit elbűvöltek. A Z sáv turistajelzésen, szép és változatos tájon folytattuk utunkat a Honvéd-sírokig. Itt a rendező- és az erre az útra legtöbb turistát beszervező – REMTE terülj-terülj asztalkámmal várt minden túrázót. A résztvevők összefoglalót kaptak az emléktúra egyik alapító tagjától az eddigi 33 évről. A túrát a Pest Megyei Piros jelzésen folytattuk a Honvéd-emlékműig, majd a Zsidó-temetőt néztük meg Tóth Ottó úr kalauzolása mellett. A túra során a résztvevők megtekintették a Falumúzeumot is, ahol Szmolicza József mutatta be Isaszeg eme büszkeségét. A túra 12 km megtétele utána vasútállomáson fejeződött be. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Budai hegység, 2008. február 23. – a MOL-DUFI beszámolója

Budai hegység, 2008. február 23. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-03-05 Mivel idén és valószínűleg véglegesen a januári Megyeszélen teljesítménytúra elmaradt, illetve megszűnik, a téli tespedés után első túránkat február végére szerveztük meg. A cél Nagy-szénás környéke, nagyon régen jártunk már errefelé. Enyhe idő köszöntött ránk, a levegő már teljesen tavaszias volt. Úgy látszik, régen túráztunk már együtt, mert nagyon sokan jelentkeztek a mai alkalomra. Szerencsére Szabó Zsolti feláldozta magát, személygépkocsival jött el, három társunkat is elhozva. Sajnos még így is pár embert otthon kellett hagynunk, a busz üléseinek korlátozott száma miatt. A túrán 49 fő vett részt, ami február végét tekintve csúcsnak tekinthető. Százhalombattáról pontban 7 órakor indultunk el, mindenki pontosan jött, senkire sem kellett várni. Érd, Tárnok érintésével Pilisszentivánra buszoztunk a túra kezdési pontjára. Útközben Perbálon, mely a túra befejezési helyszíne, felvettük a négy személygépkocsival jövő társunkat. A túrát fél kilenc után pár perccel kezdtük meg Pilisszentiván Solymár felé eső részén. Útvonal: Pilisszentiván (S) – Hosszú-árok (P) – Nagy-szénás (K) – Kutya-hegy (K, K+) – Fehér-út (S) – Perbál (S) Túratáv: 16 km Emelkedő: 300 m A sárga jelzésen hagytuk el Pilisszentiván házait. Hosszan kígyózott a menetoszlopunk, mintegy 1km után becsatlakozott a piros. Itt elvaciláltunk tíz percet, mígnem a térkép tanulmányozása után a helyes irányba fordultunk. Nemsokára a piros jelzésen, a Hosszú-árok völgyében haladtunk folyamatosan felfelé. Nagy örömünkre rengeteg hóvirágot lehetett látni, úgy látszik a virágok már tudják, hogy jön a tavasz! Fegyelmezett volt a csapat, senkit sem kellett figyelmeztetni a hóvirágok védettségére. A március végi túránkat neveztük el hóvirágkereső túrának, a mai napi állapot szerint az erdőt ekkor már másfajta virágok fogják színesíteni. A sombokrok virágai is kipattanás előtt vannak. A Hosszú-árok tetején bevártuk egymást, a kék + jelzés becsatlakozásánál. Innentől az ösvény meredekebbé vált kb. 600m-en keresztül a Nagy-szénás alatti hajdani turistaházig. Itt tartottuk meg az első komolyabb pihenőnket. Móré Karcsi társunk jóvoltából a hozott tízóraink kiegészült hazai gyártású paprikás szalámijával. Az erős szelet még itt is eléggé érezni lehetett, sejtettük mi fog ránk várni a kopasz csúcson. Természetesen jutott idő elolvasni a turistaház emlékére szentelt feliratokat. A pihenő után a maradék 50m-es szint leküzdése maradt hátra. Ahogy elhagytuk az erdőt, a néha orkánerejűvé megerősödött vihar majd ledöntött lábainkról! A Nagy-szénás tetejéről csodás körpanorámában van része annak, aki nem ijed meg pár száz méter szint megtételétől! Sok település kivehető innen, többek között Piliscsaba, Pilisszentiván, Solymár, Nagykovácsi, a távolabbiak közül Pilisszántó, Pilisszentkereszt. A hegyek koszorúja sem semmi, a Pilis, Dobogókő, Oszoly, Kevélyek, a Budapest feletti hegyek, Nagy-Kopasz koszorúzzák a környéket. Elég tiszta volt az idő, a Gellért hegy és a főváros kisebb része is látható volt. A sapkákat el kellett tenni, öt percnél nem tudtunk bámészkodni a viharos szél miatt. Az 550m-es csúcs után az alacsonyabb 520m-esre is felmentünk. Elkészítettünk pár fotót, melyek között selejtek is akadtak, annyira ráncigálta a szél az ember kezét a fotó apparátjával együtt. Az országos kéken hagytuk el a kopasz csúcsokat, 1km után, már bent az erdőben a becsatlakozó kék+ jelzésen haladtunk tovább. Hangulatos tisztásokon keresztül vezetett az utunk. Egyik részen idős állományú bükkösön keresztül haladt az erdészeti út. Úgy tűnt nekem, mintha a tájidegen feketefenyőket elkezdték volna kitermelni a környéken. A 2,5km-es erdei szakasz után, miután átmásztunk a kerítés felett elhelyezett létrán, megérkeztünk a Fehér-úthoz. 10 perc pihenőt tartottunk hogy mindenki beérje a gyorsabbakat, innen 7km távolság megtétele szükséges a sárga jelzésen Perbálig. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette) 01 Pilisszentiván, indul a túra (SZZS) 02 Pihenő Nagy-szénás felé (SZZS) 03 Panoráma Piliscsaba felé (SZZS) 04 Kilátás a Nagy-szénás oldaláról (KZS) 05 Tízóraizás a Turistaház-emléknél, a Nagy-szénás alatt (SZZS) 06 Nagy-szénás alatti Túristaház-emléknél (KZS) 07 Nagy-szénás kopár csúcsa (JL) 08 Nagy-szénás tetején (SZZS) 09 Panoráma a Nagy-szénásról (KZS) 10 Gyalogolnak a fiatalok (JL) 11 Szélvédett helyen halad a csapat (KZS) 12 DINPI tájékoztató táblájánál (KZS) 13 Az utolsó pihenőhelyünk (KZS) 14 Utolsó létra átkelés Perbál felé (SZZS) 15 A hosszú szántóföldi szakaszon (KZS) 16 Perbál látképe (KZS) 17 Zsámbék világháborús emlékműve (JL) 18 Zsámbék románkori templomának romja (JL) 19 Zsámbék románkori templomának romja (JL) 20 Zsámbék románkori templomának romja (JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Elfelejtett kincsünk! A Porszem Közösségi Műhely beszámolója

Elfelejtett kincsünk! A Porszem Közösségi Műhely beszámolója

2008-03-07 Mit is felejtettünk el? Egy olyan tájegységet, amelyet nem a meredek gerincek és folyamatos kaptatók jellemeznek, hanem inkább a lankás dombok és az állatvilág gazdagsága. Ez a Gödöllői dombság! Miért érdemes felkeresni? Könnyen járható a kezdő kirándulók számára, hatalmas élmény lehet gyermekeknek, akik eddig csak állatkertben gyönyörködhettek vadon élő állatokban, és a nyugdíjas korúaknak is kellemes sétát és szép látványt kínál eme gyöngyszem. Közel van Budapesthez, így a fővárosi turisták számára is egyszerűen megközelíthető. Egyesületünk nemrégiben kirándult e ritkán járt tájon és csak ámult a csend, az érintetlenség és az érezhető energiák harmóniáján. Szinte érezni lehetett, ahogy életre kelt az erdő. Ha a dombságba indultunk kirándulni, szinte kötelező volt fényképezőgépet vinni magunkkal, hisz nem volt olyan eset, hogy ne találkoztunk volna vadakkal. Ez most is így volt. Kis csapatunk, a Porszem Közösségi Műhely szombat reggel indult a domonyvölgyi buszmegállóból, igaz hideg volt és fújt a szél, de mindenkit motivált a tudat: ma végre találkozhatok egy igazi, rácsok nélküli élőlénnyel! Megérkezett mindenki, a hangulat príma volt, végre elindultunk felfedező utunkra. A táv tizenhat kilométer, a szintkülönbség minimális. Túránk első szakasza a 3-as út mellett indult, szerencsére ez csupán egy kilométert jelentett, innen rákanyarodtunk az erdei ösvényre, és itt a sárga illetve a zöld jelzést követtük. Az erdő bejáratánál található a zöld ház néven ismert erdészet, ahol a vadállományt közvetlen közelből megcsodálhattuk, köszönhető az ide telepített etetőnek. Ez a terület tájvédelmi körzet, és számos alkalommal lezárt, még a turisták elől is. Engedély kellet ahhoz, hogy beléphessünk a túraútvonalra. Ezt előzetesen kértük az erdészet vezetőjétől, aki készségesen kiállította és elküldte postán a papírokat. Tehát nem adódott több akadály, végre beléphettünk a rezervátumba. Tovább kajtattunk a (zöld és a sárga) jelzések mentén, amelyek rövid szakaszon még együtt haladtak. Hamarosan elértünk egy elágazáshoz, ahol kettévált a már említett két jelzés, mi a sárga vonalán folytattuk bandukolásunkat. Kis kaptató után felértünk a Látó-hegyre, ahonnan – ahogy a neve is utal rá –, csodálatos látkép fogadott minket. Az idő kristálytiszta volt, így láthatóvá vált előttünk Máriabesnyő, amely Gödöllő külső területén található. Röpke nézelődés után barangoltunk tovább az Erzsébet pihenőig. Erre a helyre járt feltöltődni Sziszi királynő is, erről emléktábla tanúskodik. Tízórainkat gyorsan elfogyasztottuk, lévén a szél egyre viharosabbá vált, és igyekeztünk gyorsan továbbállni, hisz nem akartunk idő előtt odafagyni. Bakancsunk a kék jelzésen csoszogott tovább, lassan elértünk túránk feléhez. Itt úgy döntöttünk, letérünk a hivatalos jelzésről egy kis kaland reményében. Bekanyarodtunk hát egy csapáson a Sírkúti- forrás felé, pár száz méter megtétele után – láss csodát – belebotlottunk öt-hat hatalmas vaddisznóba, lefényképezni esélytelen próbálkozás, hisz nem voltak kikötve, de aki láthatta őket, maradandó élményben részesült. Felocsúdni sem volt időnk, rögtön megjelent egy kisebb gímszarvas csapat. Sajnos gyorsan odébbálltak. A távolból lövéseket hallottunk, túravezetőnk jobbnak látta visszatérni a járt útra, ki tudja, hátha vadnak néznek minket. Túl az első igazi élményen gyalogoltunk tovább egészen a Szkíta halomsírokig, amely ősi temetkezési hely volt, odaérve kis dombocskákat láthattunk, még tábla sem jelezte a temetkezési hely emlékét. Folytattuk utunkat az ebédlő-úton, míg el nem értünk a zöld jelzésig. Itt elkezdődött kálváriánk, eltévedtünk, ezt viszonylag gyorsan észrevettük, ám közben újabb élménnyel gazdagodtunk – igaz, negatív- élménnyel, a kedves vadásztársadalom egy része, miután kilövöldözte magát, sajnos ottfelejtette a lövedékből hátramaradt hüvelyhegyeket, pár száz méteren mintegy száz hüvely díszítette az amúgy gyönyörű területet. Végre visszataláltunk a zöld jelzésre, mindenki bízott benne, hogy újra nem tévedhetünk el. A következő szakaszon ismét szép terepen vezetett túránk, csodálatos szurdokban haladtunk tovább, fotós társaink megállás nélkül csattogtatták gépeiket, a fény játékát megörökítve. Néhányan közülünk felmásztak a szurdok szélére, és onnan csodálták a szép idomokat. Elhagyva a Kis –Halál völgyet egy tisztásra értünk, a szél egyre csak fújt, s figyelmünk is egyre csak lankadt. Egyik társunk újabb vadakat pillantott meg, egy négyfős muflon-csapat állt előttünk. Megálltunk, próbáltuk lencsevégre kapni ezt a ritkán látható fajt. Szerencsére nem szaladtak el, sikerült pár távoli képet készíteni. Adrenalin-szintünk ismét megugrott, fotósaink hol jobbra, hol balra bevágtattak az erdőbe, hátha sikerül találkozniuk még ezekkel, a csodálatos lényekkel. Sajnos elnyelte őket a sűrű erdő, nem jöttek vissza, de látványuk melegséggel töltött el bennünket. Lassan folytattuk felfedező utunkat, melyről azt hittük a végéhez közeledik. Újra eltévedtünk, – térképünk régi, túravezetőnk kicsit bohókás – a hangulat kezdett feszülté válni. Már senki nem tudta, hol vagyunk, merre járunk. Szerencsénkre az erdész kollégák kint dolgoztak, így volt kitől megkérdezni, hogyan tovább. Nagyon segítőkésznek bizonyultak és útbaigazítottak minket. Visszamentünk hát jó néhány kilométert, már elfáradtak tagjaink és csonttá fagyott arcunkon a mosoly, míg végül visszataláltunk oda, ahol elvesztettük a fonalat, rátaláltunk a helyes útra. Mindenki megnyugodott tudván, már nincs sok hátra. Körtúránk végén újra becsatlakozott brigádunk a sárga, illetve a zöld jelzés már ismert szakaszába. Elértük a zöld házat, sietősre vettük lépteinket, lévén kezdett sötétedni. Rövid idő elteltével megérkeztünk kiindulópontunkra, a domonyvölgyi buszmegállóhoz. Körtúránk tizenhat kilométer helyett huszonkettőre duzzadt, köszönhetően a két kis kitérőnek. Túravezetőnk több késsel a hátában és a kellemetlen érzettel szívében, oldván a hangulatot, rábeszélt mindenkit egy cukrászdalátogatásra. Szerencsére csapatunk elég összetartó, ezért mindenki jó ötletnek tartotta, végül is már mindegy volt. A nap hátralévő részének úgyis lőttek. Kikötöttünk hát a hévízgyörki cukiban, kiolvadtunk és kellemes hangulatban felváltva minősítettük, persze humorosan, drága vezetőnket. Összegezve kirándulásunkat, számos élménnyel gazdagodtunk és nyilvánvalóvá vált, érdemes a Gödöllői dombság kincseit óvni és látogatni, hogy másoknak is megmutathassuk eme csodálatos tájegységet. Dobos Csaba Kategória: Beszámolók  

 

 

Vörösmarty félig! A Porszem Közösségi Műhely beszámolója

Vörösmarty félig! A Porszem Közösségi Műhely beszámolója

2008-03-07 2008.03.01-ét írunk. Szombat van. Este, miután a vihar kitombolta magát, nem csekély aggodalommal tértem nyugovóra. Hallgatva a szél zúgását, azon elmélkedtem, vajon reggelre lesz-e még tető a fejem fölött. Vasárnap korán ébredtem. Az első aggódó, túrázni vágyó telefonáló érdeklődött, hogy megyünk-e? Megyünk – válaszoltam – majd meglátjuk mi lesz! Mire felértünk Gyöngyösre, már sütött a nap. Az útszéli lesodródott ágakon és pocsolyákon kívül más nem emlékeztetett a természeti erők tombolására. Heten vártuk a buszt Gyöngyösön, hogy elvigyen Parádsasvárra. Hét bátor, önkéntes akarta végigjárni a Vörösmarty Mihály Jelvényszerző emléktúrát, ami 22 km hosszú 610 m szintemelkedéssel párosítva. Öt helyen kell pecsétet szerezni az útvonal igazolásához, és egy kitűzőt, valamint felejthetetlen emlékeket kap a teljesítő ajándékba. Az út különlegessége, hogy 1829-ben Vörösmarty Gyöngyösről gyalog indult el harmadmagával Parádra fürdeni. Majd visszafelé jöttében jól megázott. Parádsasvárról indultunk. Megnéztük a Károlyi kastélyt mely neoreneszánsz stílusban épült Ybl Miklós tervei alapján 1885-ben. Az emeletes építmény látványossága a díszes tetőzet, és a kémények. A három különálló épület egy udvart zár közre. Szintén Ybl Miklós tervei alapján készült az Ivócsarnok. Híres a Parádi víz, mely kénhidrogént tartalmazó, szénsavas gyógyvíz. A vulkáni utóhatások terméke. Miután pecsételtünk, és mindenki elfogyasztotta a reggeli kávéját elindultunk a piros sáv jelzésen. Útközben kellemesen elbeszélgettünk, nevetgéltünk. Csodáltuk a napsütést, de sajnos nem sokáig. 5 km múlva elértük a Vörösmarty túristaházat, ahol már szükség volt az eső elleni óvintézkedésre. Pecsételés után rögtön indultunk is tovább Mátraházára. Útközben utólért az eső. 2 km után -kicsit ázva – megérkeztünk. Igyekeztünk fedett helyre húzódni, mert már felváltva szakadt az eső és a hó. Mindenki elfogyasztotta az ebédjét, majd rövid tanakodás után a sárga sáv jelzésen indultunk Mátrafüredre. Megnéztük a Hanák Kolos kilátót, a Rákóczi forrást. Mire Máriácskához értünk már a csapat összes tagja bőrig ázott. Mátrafüreden még pecsételtünk egyet. Az utolsót! Majd átnyújtottam a résztvevőknek a jól megérdemelt kitűzőt. Úgy döntöttünk, hogy nem ázunk-fázunk tovább. Pedig még a Sár-hegyet érdemes lett volna megmászni. Kitűnő körpanoráma párosul a fantasztikus növényvilággal. Na de talán majd legközelebb! Füreden buszra szállva utaztunk kényelmesen Gyöngyösre. A buszmegállóban elköszöntünk egymástól, és mindenki ment haza. Úgy gondolom, hogy egy túravezető mindig a legjobbat, a legszebbet szeretné megmutatni a túratársainak. Az út tervezése, gondolatbeli megvalósítása valahogy „feldobja” az embert. A bejárásnál azon gondolkozik, hogy hol áll meg a csapat pihenni, milyen látnivalók vannak, és azokról mit érdemes tudni az először arra túrázóknak. Igyekszik minden tényezőt figyelembe venni: mi van, ha késik a busz, lassan haladunk… Egy tényezőre nem lehet előre felkészülni. Az időjárásra. Hát igen! Pontosan úgy jártunk, mint Vörösmarty, aki barátjának írt levelében említi meg, hogy az út során mennyire eláztak. Igen, mi is eláztunk, de örömmel töltött el, hogy hazafelé a buszon a résztvevők arcán nem a szomorúságot, fáradságot láttam, hanem, hogy mennyire jól esett ez a kis séta, és szellemileg felfrissülve, fizikailag kicsit elfáradva töltik el a vasárnapból megmaradt pár órát. És ezt jó látni! Köszönöm a résztvevőknek, hogy megjelenésükkel emelték a túra hangulatát! GKati Kategória: Beszámolók  

 

 

Képes hírek a PTSZ-ről

Képes hírek a PTSZ-ről

2008-03-17 A GKRTE jóvoltából – akik helyet szorítottak nekünk standjukon – az Utazási kiállítás mind a négy napján kinn voltunk. Kínáltuk szórólapjainkat (PTSZ szakosztályok elérhetőségét, jelvényszerző túramozgalmainkat, valamint a Pest Megye Turistája 12-14. szakaszán április 13-án rendezendő teljesítménytúránk kiírását), melyet erre az alkalomra nyomtattunk ki. Nagy sikere volt a Kirándul a család Pest megyében c. kiadványnak is. Nagyon szép prospektusokkal mutatkozott be a Porszem Közösségi Műhely. Szerencsére nem unatkozott az a négy fő (Georgiades Évike, Nagyné Erzsike, Lipák Pista és jómagam) aki a pult másik oldalán állt, sok érdeklődő kérdésre kellett válaszolniuk. (1-3. kép) Április 13-án tartottuk éves közgyűlésünket a Városház utca 7-ben lévő Konferenciateremben. Legfontosabb napirendi pontok a következők voltak: beszámoló a 2007. év szakmai és gazdasági munkájáról, a 2008. évi költségvetési és egyéb tervek ismertetése, Alapszabály módosítása, technikai munkák tervezése, ellenőrző testület jelentése, a természetvédelmi-, minősítési-, vízitúra-, technikai bizottság beszámolója, Közép-magyarországi Regionális Természetbarát Szövetség megszervezése. (4-6. kép) Egy régi szép hagyományt állítottunk vissza azzal, hogy március 15-én – pár év kihagyása után – ismét koszorúztunk Isaszegen, a ‘48-as Honvéd-emlékműnél. A PTSZ koszorújának elhelyezésével emlékeztünk az 1848-49-es szabadságharc hőseire. (7-9. kép) Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

A gyönyörűséges Rám-szakadék – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

A gyönyörűséges Rám-szakadék – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-03-18 Március 16-án délutánra esőt ígért a meteorológia , ezért a tervezett útvonalunkat megváltoztattuk. Eredetileg Dobókőről indultunk volna, és a Téry-út, Ilona pihenő, Lukács-árkon keresztül értünk volna a Rám-szakadék bejáratáig. Azért, hogy legalább még a Rám-szakadékban eső nélkül tudjunk haladni, Dobogókő helyett Dömösre mentünk. Úgy gondoltuk, ha minden kötél szakad a Lukács-árkon keresztül már esőben is visszabotorkálunk a kocsikhoz. A túráinkat kísérő jó szerencse ezúttal is nekünk dolgozott; nem hogy az eső nem esett, de a nap nagy részében még a nap is ragyogóan sütött. Tehát Dömösön, a Szt. István templom mellet leparkoltunk, és 21-en vágtunk neki a nagy kalandnak (1. kép). Voltak akik kicsit tatotakaz úttól, mert az internetet böngészve a valósnál is veszélyesebbnek gondolták a túrát. Pedig mi már a Tarjánka-völgyön is edződtünk. A Kaincz-forrásnál lévő Szentfa-kápolna egy mesekönyvbe való idill. Innen indul a P háromszög jelzés Vadálló-kövek, Prédikálószék felé. El is határoztuk, hogy jövőre egyik túránk oda fog vezetni. A patak túloldalán munkagép puttonyából köveket raktak ki, dolgos kezek pihenőhely építésébe kezdtek. Már összeszűkölő völgybe értünk, mikor egy kutya nekünk is bemutatta, mennyire élvezi az életet, hempergőzött, bohóckodott az avarral teli meredélyen (3. kép). . Megjelentek az első korlátok, majd közvetlenül utána elértük az első vízesést (4. kép) is. A völgyön keresztül fekvő fatörzsökön bemelegítettünk a következő, Burok-völgyi túránkra (5. kép). A patakot ölelő sziklák egyre csak nőttek, beértünk a Három-forrás-völgy legvadabb, legszebb részébe. Két nagyobb vízesés mellett is létra tette lehetővé a biztonságos feljutást (6-9. kép). Mindenki nagyon élvezte a szurdokvölgyet, melynek anyaga az úgynevezett breccsa (szögletes, éles törmelékdarabokból összecementálódott kőzet). A legszebb szakaszt magunk mögött hagyva hirtelen mindenki megéhezett, jól esett a kis hazai elemózsia (10. kép). Továbbra is felfelé haladtunk (11. kép). Két emelkedő közti laposban kis időszakos tavak terpeszkednek, melyben úgy mozgott a víz, hogy többen ámuldoztak; milyen nagy erővel tör fel a forrás. Közelebb menve viszont látszott a valóság: békák ülték(?) nászukat, attól forrt a víz (12. kép). Rátértünk a S jelzésre és a Lukács-árkon haladtunk immár lefelé. a közelmúlt viharai sok fát döntöttek ki (13. kép), hasítottak ketté. Így keletkezett a 14. képen látható tű foka is. A Lukács-árok (15. kép) is szerfelett szép völgy, nagyon sok helyen messzi földről járnának oda a turisták, hogy láthassák. Pechjére itt a Rám-szakadék szomszédságában, annak bűvöletétől éppen hogy csak felocsúdó emberek csak átfutnak rajta, “szervízúttá” degradálták. Mikor ismét leértünk a patakvölgybe pihenőt tartottunk. Zsuzsi jóvoltából egy farakás alá megtojt a húsvéti nyuszi. Az ötéves Henrik nagy örömmel kapkodta össze – szavai szerint nekünk – a csokitojásokat (16. kép). Az már más kérdés, hogy végül egy sem jutott belőle a társaságnak, mert szerinte a nyuszi által produkált 20-30 tojás ahhoz túl kevés, hogy abból nekünk is jusson. Jót nevettünk rajta. Ismét a Kaincz-forrás közelébe értünk, és – láss csodát – a délelőtt látott munka eredményeként már állt is a pihenőpad s a sziklakert (17. kép). Akinek nem volt sietős a dolga, azzal még hazafelé menet felmentünk Visegrád után a Mogyoró-hegyre. Megcsodáltuk a Duna túlpartján a Börzsönyt (18. kép), lementünk a függőhídhoz (19. kép), ittunk a jóízű Boglárka-forrás vízéből, voltunk az erdei játszótéren, megnéztük az Erdészek barátság parkját (20. kép). Elfogott a nosztalgia: régen sokat jártam ide, mikor még létezett a TESZ (Társadalmi Erdei Szolgálat). Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

A természet él-hal érted – a Porszem Közösségi Műhely beszámolója

A természet él-hal érted – a Porszem Közösségi Műhely beszámolója

2008-04-01 Természetbarát egyesületünk, a Porszem Közösségi Műhely nem csak a természetjárást tartja szem előtt, hanem a természetvédelem területén is szeretne maradandót alkotni, és példát mutatni kicsinek és nagynak. A 3-as út mellett, Domony-völgy szomszédságában, a Csintovány-dűlőnél található a Petőfi-forrás, ahol szinte minden napszakban sorakoznak az emberek, hogy ihassanak a selymes ízű forrásvízből. A helyiek elmondása szerint itt állt meg szomját oltani a diák Petőfi is, Aszódról Gödöllőre tartva. Korunk „természetes” velejárója, hogy szeretjük csak (ki)használni a dolgokat, közben a holnapra nem gondolunk. Majd veszünk másikat, máshonnan, ha netán elhasználódik, vagy éppenséggel elapad. A forrás környezete, így aztán „természetszerűen” elhanyagolt és szemetes. Mert amit nem kerítünk le, nem strázsál mellette egy non-stop biztonsági őr, az szabad préda? Hogy is van ez: mindenkié, tehát senkié??? Pont így festett ez a bőségesen fakadó állandó vízforrás és „kiépített” környezete. Árván állt ott és csak végezte a dolgát: táplálta mindenkiben az éltető erőt, aki belőle merített. Megsajnáltuk, s célul tűztük ki tartós megóvását, rendbetételét. Ennek első megnyilvánulásaként március 29-én, 10h-ra összehívtuk tagjainkat, barátainkat, valamint felhívást helyeztünk ki a forrás mellé, ahonnan minden arra járó ember értesülhetett már jó előre a társadalmi munkáról. Az előkészületeket egyesületünk teljes mértékben magára vállalta úgy, hogy (induló szervezetként) anyagi háttérrel és nagy csapattal még nem rendelkezik. Persze adódtak nehézségek, de rájöttünk, milyen igaz a mondás: a cél szentesíti az eszközt. Így minden szépen megadatott a várva várt napra. „Bevallom, nagyon izgultunk, hányan leszünk, és hogy mit tudunk megvalósítani terveinkből. Szívünkben elégedettséggel nyugtáztuk: sokan vagyunk. A közösség ereje hatalmas, nem gondoltam volna.” (Dobos Csaba, a Műhely elnöke). 42 lelkes ember jött össze, gyerekek, felnőttek, idős emberek. Gödöllőről, a Galga-mente településeiről, a fővárosból. Rövid köszöntő után szétosztottuk a feladatokat egymás között. Voltak, akik a forrásvíz medrét takarították, vízelvezető árkot ástak, a környék szemetét szedték, virágot, fát, bokrot ültettek, készítették az ebédet, fát vágtak, fotóztak. Sokan most találkoztunk először, és mégis úgy dolgoztunk, beszélgettünk, nevettünk együtt, mintha legalább száz éve ismernénk egymást. A munka gördülékenyen és gyorsan haladt. Az idősebb korosztály jó tanácsokkal látott el minket és óriási elszántsággal pucolták a forrás közvetlen környezetét, a gyerekek, szüleikkel karöltve szorgosan gyűjtötték a szemetet, az asszonyok, lányok – megosztva egymás között – készítették az ebédet és ültették a virághagymákat. Elültettünk r számos növényt, megpucoltuk az elburjánzott és elhalt fáktól, liánszerű növényektől, bokroktól a terepet. Dél magasságában csendesen elfogyasztottuk a megérdemelt ebédet. A csapat szinte egy emberként állt fel az asztaltól, hogy folytassa a forrás körüli tevékenységet. Újult erővel dolgoztunk tovább. Három óra tájékán a tervezett munka végéhez értünk. Elkészült a harminc méter hosszú vízelvezető árok, összeszedtünk tizenöt köbméter szemetet. Megdöbbentő ez a mennyiség, amit embertársaink simán kiraktak a kocsijukból, s elegánsan továbbhajtottak. Színes volt a felhozatal: WC ülőke, mosdókagyló, injekciós fecskendő és tűkészlet, komplett rendszámtábla-garnitúra, tejes zacskó, cukros zacskó, zacskó-zacskó, stb. A prímet azonban két sokkal kisebb, s éppen ezért még inkább érthetetlen szemétféleség vitte el, nevezetesen a féldecis üvegek és a csikkek. Dolgunk végeztével felállítottuk a figyelemfelkeltő, oktató jelleggel készített táblát, amely Arday Endre művészbarátunk kézimunkáját dicséri. A színes tábla magáért beszél. Illusztrációja azt üzeni, hogy az általad megteremtett szemétért Te magad vagy felelős, kedves embertársunk. A megoldás tehát a Te kezedben van, s nem a szemetesládák méterenként történő kihelyezésében. A környezetkultúra megértésének első lépcsőfoka pontosan ez, hogy magaddal viszed a szemeted, s kijelölt helyeken, a megfelelő szemetesládákba helyezed el. A természet él-hal érted… ugye érted?! Hálás köszönet minden szorgos aktivistának, akik megtáltosodva a rend-teremtés szándékának közösségi szintű erejével megtisztították, és rendbe szedték a Petőfi-forrást és környezetét. Köszönet illeti Hévízgyörk polgármesterét, aki lelkes szavakkal bíztatott az előkészületek idején bennünket, továbbá a konténerek kihelyezését és elszállíttatását biztosította, a hévízgyörki virág nagykereskedést, akik virághagymákat, bokrokat adományoztak, a Csintó csárdának és minden kedves dolgozójának, akik felajánlották kerthelységüket és segítették munkánkat. Porszem Közösségi Műhely Hévízgyörk, 2008 márciusa Kategória: Beszámolók  

 

 

Margita K-30 beszámoló

Margita K-30 beszámoló

2008-04-08 Április 6-án 255 fő kerekezett végig a Margita 344,2 egyesület 30 kilométeres túráján. Az indulók két útvonal között választhattak: haladhattak az utóbbi években már megszokott útvonalon Szada érintésével, illetve a régi-új útvonalon a 30-as főúton közvetlenül Mogyoródra. A fóti templomnál a szokásos frissítő várta az érkezőket. A leggyorsabbaknak alig egy óra kellett a táv teljesítéséhez, a 3 órás szintidőbe pedig mindenki belefért. A túra egyben a Margita Kupa 2. futama volt. A következő ilyen esemény a K-100-80-50 lesz, ami május 4-én kerül megrendezésre. Minden kerékpározni szeretőt és Margita Kupa résztvevőt szertettel várunk oda is. Kategória: Beszámolók  

 

 

Gerecse, 2008. március 29.

Gerecse, 2008. március 29.

2008-04-08 Ez évi második tervbe vett túránk a Gerecsébe vezetett, az Országos Kék Túra egy szakaszát jártuk be. Az eredeti tervhez képest nem Húsvét szombatján, hanem egy héttel később. Egyik szemünk nevetett, a másik sírt, hiszen az eredetileg betervezett napon gyalázatos volt az időjárás, viszont a túra napjához képest másnap, vasárnap pedig csodálatos napsütés volt. De hát ne panaszkodjunk, a gyaloglás jól esett, nem volt hideg, csak éppen a nap nem akart kisütni, na meg a délutáni szemerkélés sem hiányzott. Ismét sokan jelentkeztek a túrára, sajnos pár túratársunknak nem jutott hely, így otthon maradtak! Pedig még három személygépkocsi is a segítségünkre volt! Móré Karcsi, Kovács Zoli, Szabó Zsolti feláldozta magát, így 11 személlyel többen vehettek részt a túrán. Őket Péliföldszentkeresztre navigáltuk a túra végpontjára, onnan autóbusszal velünk átjöttek Dorogra, az indulási helyre. 54-en kezdtük meg a túrát a dorogi római katolikus templomtól. Százhalombattáról hat órakor indult el az autóbuszunk, mindenki pontosan jött, senki sem aludt el, senki sem gondolta meg magát az utolsó pillanatban. Érd, Tárnok, Zsámbék érintésével Péliföldszentkeresztre mentünk, majd felvéve a személygépkocsival jövőket Dorogra, az indulási pontra. Két lehetőség lett betervezve a mai napra, az út kétharmadánál abba lehetett hagyni a túrát: Útvonal 1.:Dorog (150m)–Nagy-Gete (457m)–Tokod (180m)– Hegyes-kő (311m)–Tokodi pincék (150m)–Mogyorósbánya (180m)–Bajóti-Öreg-kő (300m)–Péliföldszentkereszt (180m) Túratáv: 18 km Emelkedő: 700 m Útvonal 2.:Dorog (150m)–Nagy-Gete (457m)–Tokod (180m)– Hegyeskő (311m)–Tokodi pincék (150m) Túratáv: 12 km Emelkedő: 400 m A római katolikus templom környékén szálltunk le a buszról. A mostani térképen nem szerepel ez a rész, emlékeimre hagyatkozva tippeltem meg, hogy a templom feletti úton hagyja el Dorogot az OKT. Jól emlékeztem, kis téblábolás után megkezdtük aszfalton a mai túránkat. Igen népes volt a csapatunk, az utcában lakó egyik idősebb hölgyet fel is kellett világosítanom, nem evakuálásról van szó, csak az Országos Kék Túra útvonalának egyik szakaszát járjuk be. Elhaladva a temető fölött, hamarosan elhagytuk Dorogot. A közeli erdei rész a magyar szokásoknak megfelelően elég szemetes volt. Kíváncsi vagyok, a fejekben mikorra fog rendeződni az a kényszerképzet, hogy a saját portát rendben kell tartani a környezetünk rovására! Hihetetlen, mi szemetet, megunt, tönkrement tárgyat képesek kihordani, kidobálni a természetbe! Sokan nem vették észre, a fák között szerény fekete márványlap emlékeztetett az 55 évig üzemelő Miklós aknára, mely 1974-ig működött. Az út folyamatosan emelkedett a Gete gerince felé. Hóvirágtúrának kereszteltük el a túrát éves tervünk készítésének idején, de a korai melegedés megcáfolta névadásunkat. Inkább ibolya, vagy odvas keltike elnevezés lett volna célszerűbb. Több mint tíz virággal találkoztunk a túra során! A Gete tetején azért még hóvirág is volt az odvas keltikék fehér és rózsaszínű virágjainak szőnyegében! Több helyen füves tisztásokon vezetett az út, ezekről a helyekről a Pilis, a Budai hegyek csúcsai, gerincei voltak láthatóak. A Hármashatár-hegy, a Kevélyek kettős csúcsa is kivehető volt. A Gete 403m-es csúcsán álltunk meg először. Egy fakeresztet állítottak fel a csúcson az utóbbi időben. Nagyon szép panoráma várja itt a turistát, a füves csúcson. A távolabbi vonulatokon kívül a csúcs alatt Csolnok falu házai láthatók. Kissé huzatos volt az idő, a nap sem akart kisütni, ezért tovább indultunk. Továbbra is kényelmes ösvényen gyalogoltunk, 1km után felértünk a Nagy-Gete 455m magas csúcsára. Itt az előzőnél is nagyobb kereszt várt ránk, a kilátás is hasonló volt, mint az előző csúcson. A társaságunk több részre szakadt, a hasonló tempóban gyaloglók megtalálták egymást. 10-15 embernél nagyobb csoport nem alakult ki. A füves tisztásokon a tavaszi hérics sárga, a fürtös gyöngyike kék virágjai is megjelentek már. A Nagy-Getéről lemenő ösvény igen meredek, csúszós volt, de senki sem fogott talajt. Később homokköves szakasz következett, majd egy keskeny patakvölgybe értünk le. Tokod előtt jobbra felhagyott kőbányát láthattunk, majd a falu szélén levő játszótéren ebédeléssel egybekötött hosszabb pihenő következett. Itt fiatal iskolásokból álló csapattal találkoztunk, akik ellenkező irányban gyalogoltak az OKT jelzésen. A pihenő után lesétáltunk a falu templomáig, majd a következő csúcs irányába vettük az utunkat. Hamar elhagytuk Tokod házait, füves ösvényen kapaszkodtunk fel Hegyes-kő kies csúcsára. A 311m magas csúcsról jól belátható volt az eddig megtett út, és belátható volt a hátralevő szakasz is. Ritka az olyan túra, amikor a magasabb helyekről belátható az egész napos gyaloglás útvonala! Negyedórát eltöltöttünk a mészkősziklákon, egyesek leheveredtek a sziklák alatt, nem gyűrték le az 50m-ese szintet. Pedig a panoráma igen szép a csúcsról, Esztergom várhegye is látható a bazilikával, meg a túra végpontja, Péliföldszentkereszt is! Visszanézve pedig a Gete vonulata, mélyben pedig Tokod házai! Ahogy elindultunk lefelé, az eső elkezdett szemerkélni. Nem nagyon, csak annyira, hogy az esőköpenyeinket elő kellett venni. A Tokod után hozzánk csapódó kutya hűségesen követett bennünket, úgy mozgott, rohangált, mint aki ismeri a terepet. Egy felhagyott kőbánya felett haladt a füves ösvényünk, majd leérve az országúthoz, pár száz méter után leértünk a Tokodi pincékhez, ahol az autóbuszunk már várt reánk. 23-an, ha nem is a fáradtság, hanem inkább a szemerkélő eső miatt abbahagyták a túrát, az autóbusszal Péliföldszentkeresztre mentek át. A többiek tovább folytatták a túrát, két csapatra szétválva. Alig hagytuk el a Tokodi pincéket, a szemerkélő esö elállt, az esőkabátokat visszarakhattuk hátizsákjainkba. Következett a harmadik csúcs: Kőszikla 297m. Nem túl meredek úton, felértünk a Kőszikla 20-25m magas mészkőszirtjeinek tetejére. Igazán nagyon szép a kilátás innen! Sziklamászók is kedvelik ezeket a szirteket, több helyen látható a bebetonozott acélkarikájuk a tetőn. Napsütéses időben biztosan többet lehetett volna elidőzni a sziklatornyok egyenkénti felkeresésével, de így is itt ragadtunk majd félórára. A nézelődés után Mogyorósbánya irányába indultunk. A tetőn TIT emlékkövet láthattunk, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet állította, feltehetően valamelyik észlelési táboruk emlékeképpen. Mogyorósbánya előtt mély lösz-szurdokban vezet a jelzés. A templom közelében értünk be a faluba, meg sem álltunk, balra fordulva ismét emelkedő úton hagytuk el a házakat. A Péliföldszentkereszt felé vezető út igen régi lehet, a mészkövekből épített út még manapság is jó állapotban van. Jobbra a jelzésünk elhagyta az utat, a Bajóti-Öreg-kő felé fordultunk. Ez volt a negyedik csúcs, melyet a mai napi túránk során érintettünk. A nevezetes barlangokhoz jelzés vezet fel, betonlépcsőkön lehet megközelíteni a Jankovich barlangot és társait. Közvetlenül a beton lépcsőknél leültünk egy asztalnál, bevártuk a lassabban jövőket. A kiemelten védett barlangban az ásatások során számos ősemberi lelet, csont- és szerszámmaradvány került elő. Húsz méter magas bejárata mögött hatalmas csarnok húzódik, amit egy felszínre nyúló kürtő követ. Mellette található a Baits barlang, majd lejjebb az 1. sz. zsomboly, mely ráccsal lezárt a felesleges balesetek elkerülése végett. Csodálatos panoráma adódik a Dorogi medencére, a mai napon megtett útvonalunkra, a Dunára, háttérben az Esztergomi Bazilikára, még távolabb a Börzsönyre. A Bajóti-Öreg-kő 374m-es keleti fala szintén nagyon jó gyakorló terepe a sziklamászóknak, most is több embert láttunk a falakon. Miután szétnéztünk a barlangokban, elkészítettük a tetőről a fényképeinket, a végcélunk felé indultunk. Péliföldszentkereszt híres búcsújáró hely, történelme az Árpád-korban kezdődött. A templomos lovagok 1273-ban már kis kápolnát építettek ide csodatévő vizet adó Szent-kúthoz. 1735-ben Esterházy Imre prímás építtette a jelenlegi barokk kegytemplomot a középkori templom helyén, s ő nyilváníttatta hivatalos zarándokhellyé. Nazarénusok, pálosok is lakták, majd 1913-tól a szalézi rendhez került. A templomon kívül megtekintésre érdemes az 1932-ben épült Don Bosco ház, a Rendház, a Kálvária, melynek stációi 1931-1942 között épültek, a lourdes-i barlang és természetesen a Szent-kút. Az 1950-ben államosított búcsújáró hely épületeit a szalézi rend 1992-ben kapta vissza. Azóta évente három alkalommal tartanak itt búcsút. Az élcsapat több mint egy órát ránk vert, nem tudom hova rohantak ennyire. Természetesen a Bajóti-Öreg-kő barlangjait és a csodálatos panorámát kihagyták a nagy menetükben, kivéve két társunkat, akik észbe kaptak egy idő után, és felmentek a barlangokhoz. Miután szétnéztünk a műemlékek között, buszra szálltunk. Hazafelé menet megálltunk negyedórára Bajnán, a Sándor Móric kastélynál. Örömmel vettük észre, hogy végre komolyabban elkezdték a romos kastély rendbehozatalát. Így remélhetőleg az országunk gazdagabb lesz egy impozáns klasszicista kastéllyal. Szép túrát tudhattunk magunk mögött, a következő túránk a Bakonyba vezet április 19-én. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette) 01. Indulás Dorog központjából (SZZS) 02. Panoráma Csolnokra (KZS) 03. Gete csúcsán levő fakereszt (KZS) 04. Odvas keltikés erdei úton Nagy-Gete felé (SZZS) 05. Nagy_Gete, a csapat kisebbik része (KZS) 06. Tokod utáni kapaszkodó (SZZS) 07. Kaptató a Hegyes-kőre (SZZS) 08. Tavaszi hérics a hegyes-kőn (SZZS) 09. Tokod látképe (KZS) 10. Pisti hölgykoszorúban (KZS) 11. Hegyes-kő csúcsán (SZZS) 12. Lemenetel a Hegyes.kőről (KZS) 13. Kis-kő felhagyott kőbányája (KZS) 14. A Tokodi pincéknél (KZS) 15. Pihenő a Kősziklán (SZZS) 16. Panoráma a Kőszikláról (KZS) 17. Bajóti-Öreg-kő, Baits-barlang (KZS) 18. Bajóti-Öreg-kő, Jankovich-barlang (KZS) 19. Bajóti-Öreg-kő (KZS) 20. Pihenő Péliföldszentkereszt felé (SZZS) 21. Péliföldszentkereszt (SZZS) 22. Péliföldszentkereszt kegytemploma (KZS) 23. Bajna, Sándor palota (SZZS) 24. Bajna, Sándor palota (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Isaszegi Csata Emléktúra 45, 30, 15 – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Isaszegi Csata Emléktúra 45, 30, 15 – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-04-08 Még teljesen sötét volt, mikor 6 óra előtt befutottak az első jelentkezők. Még szerencse (vagy talán nem is az?), hogy szorgos asszonykezek addigra elkészítették a teát, a rendezők beüzemelték a regisztrációhoz szükséges számítógépet, minden a helyén állt. A regisztrációs lapok kitöltése után semmi akadálya nem volt, hogy a túrázók nekivágjanak a 45, 30 és 15 km-es távnak. Sajnos a Valkói út és a Szentgyörgypusztára vezető földút kereszteződésében a túrázókat hatalmas füst és nagy lángok kényszerítették arra, hogy elhagyják a kijelölt utat. Az történt ugyanis, hogy két ember kábelt égetett az út kellős közepén, egy rendszám nélküli autó pedig türelmesen várta gazdájukat. Azonnal bejelentést tettünk a rendőrségen, először egy Dány felé haladó rendőrautót leállítva. Ők közölték, hogy az nem az ő körzetük. Betelefonáltak az isaszegi örsre, ahol – elmondásuk szerint – nem vették fel a telefont. Ezért személyesen az őrsre mentünk, ahol 7 óra 05 perckor bejelentettük az esetet. Ígéretet, kaptunk, hogy azonnal a helyszínre mennek. Miután ez 40 perc múlva sem történt meg, felhívtuk a Pest Megyei Rendőrkapitányságot is. Újabb ígéret, újabb semmi. Végül a rendőrautó 8 óra 42-kor indult el a rendőrőrs elől – az ellenkező irányban! Úgy látszik a tettenéréssel járó macerát senki sem akarta bevállalni ezen a békés vasárnapon – pedig négyen is tartózkodtak az őrsön. De térjünk vissza kellemesebb témára, a teljesítménytúrára. A reggeli borongós, sőt egy kis ideig tartó esőszitálás ellenére a túrázók csak jöttek és jöttek az ország minden részéből. Győrből például egy tejes busznyi ember jött. Sok isaszegi is indult. Minden távra 6 órától lehetett indulni, de a hosszabb távok rajtideje értelemszerűen rövidült. 45 km-en fél nyolcig, 30 km-en fél tízig, míg 15 km-en fél tizenkettőig lehetett indulni. Az idő is egyre javult, úgyhogy rövid távra még az is benevezett, aki esetleg reggel kinézve az ablakon úgy döntött, hogy inkább otthon marad. Különböző ellenőrzőpontokon a túrázók csokit, kristályvizet, cukorkát, nápolyit kaptak, a célban pedig zsíros-, vajas-, mézes-, lekváros kenyér, savanyúság, innivalóként pedig tea, gyümölcsitalok, kristályvíz várta őket. Nagy örömmel és dagadó kebellel hallgattuk a visszaérkezők szavait az útvonalak festéséről, szalagozásáról, a kiszolgálás minőségéről a jól szervezettségről. Jól esett. Ilyenkor mondja az ember, hogy érdemes volt az előkészülettel, lebonyolítással annyit dolgozni. A résztvevők közül a Budapesti Kamaraszínház támogatásaként 20 db színházjegyet is kisorsoltunk. Ezúttal is köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak, így Isaszeg Nagyközség Önkormányzatának, az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének, Csányi Szőrme Kft-nek, Falumúzeumnak, a Teljesítménytúrázók Társaságának és minden segítőnknek, akik önzetlen munkájukkal elősegítették azt, hogy a győzedelmes isaszegi csata emlékét az Emléktúra megtartásával is megünnepeljük. A rendező Útvonalkövetők Klubja és az Isaszegi Természetbarát Klub nevében: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Csepel-sziget, kerékpáros túra, 2008.04.05. – a battaiak beszámolója

Csepel-sziget, kerékpáros túra, 2008.04.05. – a battaiak beszámolója

2008-04-09 Itt van az április, megjött a tavasz, melegszik az idő, előkerültek a kerékpárok! Így semmi akadálya nem lehetett, hogy felkerekedjünk a szokásos tavaszi kerekezésünkre, irányt vegyünk Ráckevére. Az időjárás önmagát nem meghazudtolva igazi áprilisi arcát mutatta. Sokáig úgy nézett ki, eső és élénk szél nélkül nem ússzuk meg. De az időjárás kegyes volt hozzánk, egészen kellemes idő alakult ki a mai napra, még a nap is kisütött. Igazán sajnálhatja az a túratársunk, akit az időjósok elriasztottak a mai napi mozgástól. A reggeli találkozón az időjárás ellenére is 13-an összegyűltünk. Útvonal: Százhalombatta – Tököl – Szigetújfalu – Ráckeve – Szigetszentmárton – Szigetcsép – Szigetmajor – Tököl – Százhalombatta Túratáv: 70 km Emelkedő: 50 m 9 órakor találkoztunk a százhalombattai kompnál. Néhány perc alatt át is jutottunk a tököli oldalra, kezdetét vette a kerekezés. A komptól a város felé vettük az irányt, elhaladtunk a katolikus templom mellett, itt tértünk rá a Szigetújfalu felé vívő útra. A várost elhagyva, elhaladtunk a fiatalkorúak börtöne mellett. Nem sokkal később letértünk a vízmű szolgálati útjára, itt a vízkivételi kutak mellet haladtunk tovább. Később a Dunai Finomítót ellátó csővezetékek mellett visszatértünk az országútra, mely részben a gáton halad Szigetújfaluig. Az első pihenő Szigetújfaluban volt, az I.. világháborús hősi emlékmű melletti parkban. Aki nem készült megfelelő élelemmel, a szomszédban lévő pékségben friss péksüteményt szerezhetett be. Pihenő után Szigetújfalú szép, virágzó gyümölcsfák által szegélyezett úttal búcsúzott tőlünk. Utunk során gyümölcsösök és lovas tanyák mellett haladtunk el. Nemsokára feltűntek Ráckeve tornyai, majd bekerekeztünk Ráckeve városába. Az első megállónk a Savoyai-kastélynál volt. Körbenéztük a környék legimpozánsabb barokk kastélyának udvarán. Most szállodaként és vendéglőként üzemel. Ezután irányt vettünk Ráckeve másik nagy nevezetessége, a szerb ortodox Boldogasszony templom felé. Ez a város legrégibb építménye, XV-ik.századból való gótikus templom. A templom érdekessége a külön álló harangtorony, mely középkori alapokra épült, barokk felépítménnyel. A nevezetességek megtekintése után csapatunk az Árpád hídhoz érkezett. A híd lábánál megtekinthettük a szombatonként esedékes piacot. Az az érdekessége, hogy a Ráckevei-Duna melletti sétányt az árusok, vásározók még ma is csónakkal közelítik meg. Egy kis nézelődés után elbúcsúztunk Ráckeve hangulatos utcáitól. A várost elhagyva, letértünk az országútról, az üdülősoron, a Dunapart mellett haladtunk Szigetszentmárton felé. Látszott hogy itt a tavasz, elég sok ember szorgoskodott a kertekben. Egy kisebb megálló után, Szigetcsépen áthaladva értünk vissza Tökölre. Mivel még volt jó fél óránk a 15 órai kompig, még a reptér felé is elkerekeztünk. Visszafelé már a gáton értünk a komphoz. Ekkor egy kissé szemerkélni kezdett az eső, de ez nem vette el senkinek sem a kedvét. Idén nem volt vállalkozó a hosszabb túrára, de így is szép eredmény volt az a közel 70km, amit a csapat letekert. A társaság többsége csak most vette elő a kerékpárját a téli pihenő után. Páran azért megéreztük a nap végére kerékpárunk ülését! De senki sem panaszkodott különösképpen, a kerékpárjaink is jól viselkedtek, az időjárással sem volt gond. A következő kerékpáros túránkat nyáron, június 7-ére szervezzük. Ekkor Pusztaszabolcstól a Velencei-tó érintésével szándékozunk visszakerekezni Százhalombattára. A túra résztvevői: Némethné Egervári Katalin, Németh Gábor, Borkó Gabriella, Völgy Tamás, Gazsi István, Gazsi Istvánné, Kovács Ida, Elek Szilárd, Sokorai Eszter, Kapuvári Mihály, Baki Sándor, Sefcsik Zsuzsa, Szabó Zsolt. (A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette) Szabó Zsolt túravezető 01. Gyülekező a százhalombattai kompnál 02. Felszállás a kompra 03. Irány Tököl, a Csepel-sziget 04. Tököl, a komp elhagyása 05. Irány Szigetújfalu 06. Szigetújfalu előtti pihenő 07. A Dunai Finomitó kikötője a túlparton 08. Duna part Szigetújfalunál 09. Pihenő Szigetújfaluban 10. Ráckeve, Savoyai kastély 11. Ráckeve szerb temploma 12. Ráckeve, Árpád-híd 13. Szombati vásár Ráckevén, a Duna-parti sétányon 14. Vadkacsák a Ráckevei-Dunában 15. Ráckevei vásárra érkező árus 16. Szigetszentmárton felé kerekezve 17. A tököli gáton 18. Ismét a tököli komp kikötőjében Kategória: Beszámolók  

 

 

A Pest Megyei Piros első teljesítménytúrája

A Pest Megyei Piros első teljesítménytúrája

2008-04-15 Április 13-án első ízben tartottunk teljesítménytúrát a Pest Megye Turistája jelvényszerző mozgalom keretén belül – vagy ahogy már szerencsére egyre többen ismerik, a Pest Megyei Piroson (PMP-n).Az előzményekről néhány szót. Még a 2007-es közgyűlésünkön vetette fel Járosi László, hogy a PMP létrehozásának 30 éves évfordulóját 5, vagy 7 napos vándorlással is ünnepeljük meg. Az Erdőkertesi Természetbarátok Körének több tagja tavaly meg is valósította az ötletet, és 50 km-es távonként teljesítették a teljes útvonalat. Ezt az alapötletet – a PTSZ teljes támogatásával – Lipák István fejlesztette tovább, és dolgozta ki a megvalósításig. Úgy szeretnénk, hogy egy öt részből álló teljesítménytúra-sorozattal így is lehetőség legyen a PMP végigjárására. A debütálás megtörtént, jövőre két új, majd 2010-ben a hátralévő két szakasz megrendezése a tervünk. A túra indítása Apajpusztáról történt. Két irányból négy vonat érkezéséhez igazodva a rajt 7-és 9 óra között volt. Dömsöd vasútállomásról a túrázókat díjmentesen busszal szállítottuk a rajthelyre. Regisztráció után az első három km-t a Kiskunsági Nemzeti Park területén tették meg az túrázók. Az első be nem jelentett ellenőrzőpont az árapasztó csatorna hídja után volt – a találkozó csokisnápolyi-osztással végződött. A csokipapír főszeplővé vált, mert azt mindenkinek meg kellett őriznie. A kicsit síkra gyalult tájon aki kicsit messzebb is nézett az útról még pompázó törpe nőszirom telepeket is láthatott. A temető mellett lévő Némedi útnál újabb “titkos” ellenőrzőpont volt. Itt lehetett a csokipapírt beváltani narancsra. Jó csere volt! Dömsödön a Petőfi-múzeum jóvoltából az ellenőrzőállomást a múzeum kertjében állíthattuk fel. Lehetőség nyílt arra is, hogy – aki akarta – a túrát itt befejezze be, itt kapja meg oklevelét és kitűzőjét. Kedves vendéglátóink még a bélyegzésbe is besegítettek, nagy lelkesedéssel mutatták be a múzeumot a túrázóknak. A belépőjegy árát a nevezési díj tartalmazta. Az ellátmány ezen a ponton croissant és dobozos üdítő volt. A múzeum mellett mindenkinek ajánlottuk a Petőfi-fa meglátogatását is. Az alig 100 méteres kitérőt szinte mindenki megtette. Az út a Ráckevei-Duna mellett folytatódott szép környezetben. Mentek-mentek a turisták, és mit tesz Isten, megint egy Trocaderó-osztó helybe botlottak a Gesztenyefa utcánál. A 29,1 km-es táv vége a Ráckevei HÉV-végállomás mellett volt. Aki erre a távra nevezett be itt kapta meg az oklevelet, kitűzőt. Mindenkinek járt viszont dobozos üdítő és csokoládés nápolyi. Azok a szeleiek, akik Dömsödön befejezték a gyalogtúrát, busszal átjöttek ide és a város nevezetességeit keresték fel. A túrázók döntő többsége fogyasztotta tovább a kilométereket, és megcélozta a következő állomást, Szigetújfalut. Az út szőlőtáblák, fasorok és majd’ 6 km-en a Duna védőgátján haladt. Szigetújfalu elején, egy vendéglátóipari fellegvárnál volt az ellenőrzőpont, amely egyúttal ismét útmegszakítási lehetőségként is szolgált. Az egyedi bélyegzőn felül csokoládét is kaptak a résztvevők. Itt csak két székesfehérvári túrázó fejezte be a túrát, mint később kiderült, ők is csak véletlenül jelölték be ezt a távot a regisztrációs lapon. Későbbi elmondásokból tudjuk, hogy cipőjük nagyon feltörte a lábukat, és csak hatalmas akaraterejük hajtotta őket be a célba. Ha ezt előbb megtudom, visszamentem volna értük Ráckevére. A többiek Szigetújfalut elhagyva előbb a HÉV-pálya közelébe értek, majd a Vízműkutak között vezető útra tértek. Itt is volt egy regisztrációs pont, melyet csupán hárman nem látogattak meg. Volt aki csak pár méterre volt ettől a ponttól. Szigetcsép HÉV-állomáson volt a cél. Oklevél, kitűző, croissant, narancs, üdítő várta a beérkezőket és az a mennyei öröm, hogy végre kibújhattak cipőjükből és elrendezhették a vízhólyagokat lábukon. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy – a helyszínen elhangzottak, valamint az internetes fórumokon leírtak alapján – jól érezték magukat túrázóink, meg voltak elégedve a rendezéssel, az utak jelölésével, a kiszolgálással. Tetszettek a kitűzők, az öt egyedi bélyegző is. Az ország nagyon sok pontjáról (Budapest, Pécs, Székesfehérvár, Győr, Eger, stb.) érkeztek turisták. Sokan elmondták, hogy várják a folytatást. Már arra is sok pro és kontra vélemény elhangzott, hogy sorrendben menjünk tovább, vagy egy alföldies, egy dombvidéki szakasszal felváltva folytassuk az 50 km-es távokat. Akár így, akár úgy lesz jövőre, rövidebb távok is lesznek az ötven kilométeren belül. Nagyon köszönöm a Tápiószelei Természetbarát Klub lelkes tagjainak önzetlen segítségét, Lipák Pista fáradhatatlan munkáját a szervezésben, lebonyolításban. Az csak a mi, rendezők nagy bánata, hogy 111 indulónál jóval többre számítottunk, még akkor is, ha tudjuk , új rendezvénnyel nagyon nehéz “betörni a piacra”. Azt csak halkan és magunk között jegyzem meg, hogy a fejedelmi ellátás annak is volt köszönhető, hogy sokkal nagyobb létszámra készültünk fel, és minden ehetőt – amit a nagyobb létszámra való tekintettel megvásároltunk – kiosztottuk. Ha a teljesítők jó étvággyal fogyasztották el az ételt, italt, akkor ezt egy percig se bánjuk. A kitűzőket pedig megesszük mi. Köszönjük minden indulónak, hogy minket választott! Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Csapatépítő tréning – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Csapatépítő tréning – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-04-22 Szombaton divatos szóhasználattal élve csapatépítő tréninggyakorlatot végeztünk, másképpen szólva bográcsoltunk. Még egyszerűbben szólva, jól éreztük magunkat.A 10 órai találkozásra épp elállt az eső. Később még tett egy kísérletet arra, hogy elrontsa a jó hangulatot, de miután látta, hogy esélye sincs, feladta. Isaszegen, a Honvéd-sírokhoz vezető út melletti erdei pihenőhelyen tartottuk a találkozót. Annak ellenére, hogy többen nem tudtak eljönni, 17-en mégis serénykedtünk a tűz körül, szorgosan kínáltuk egymást mindenféle jóval. A sok szakács között sem veszett el a marhalábszár-pörkölt, belefőzve a krumplicska. Kis gázrezsón még külön köretet (tarhonya) is főztünk. Ebéd után azért olyat is tettünk, amiért megalakult természetbarát klubunk. Egy jó kis kirándulás megtételével próbáltuk megelőzni, hogy a bevitt kalóriáknak sikerüljön véglegesen elhelyezkedni bennünk túlsúly formájában. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Bakony, 2008. április 19. – a MOL-DUFI beszámolója

Bakony, 2008. április 19. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-04-25 Az éves tervünk szerinti harmadik túránk Bakonyba vezetett. Az Ajka, Úrkút, Nagyvázsony környékét már igen régen nem kerestük fel, a régiek sem emlékeztek rá, melyik évben túrázhattunk errefelé a Csinger-völgyben. Az időjárás előrejelzések jó kirándulóidőt jósoltak, ámbár reggel az odautazás során kissé meglepődtünk a szemerkélő eső láttán. A túrázási kedv továbbra sem csökkent, a jelentkezők nem fértek el az autóbuszon. Ismét besegítés kellett személygépkocsikkal, hogy a mai túrát 54-en teljesíthessük. A szokásos 6 órakor Százhalombatta központjából indult el az autóbuszunk. Érd, Tárnok, érintésével Nagyvázsonyba buszoztunk először, hogy a személygépkocsival érkezőket összegyűjtsük. Ezután buszoztunk át Ajkára, a Csinger-völgybe, ahonnan indult a mai túránk. A mai napon is két lehetőség közül választhattak a résztvevők, a rövidebbet választók Úrkútra érkeztek meg az Országos Kék Túra útvonalán. Az Őskarszt megtekintése után Nagyvázsonyba buszoztak, ahol egyesült a két csapat. Útvonal 1.: Ajka, Csinger-völgy (K+)–Bányamúzeum (K+)–Köves-árok (K+)– 6. sz. nyiladék (-)–Kab-hegy (OKT)–H nyiladék (OKT)–Sonkolyos-árok (OKT)–Nagyvázsony (OKT) Túratáv: 22 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2.: Ajka, Csinger-völgy (K+)–Bányamúzeum (K+)–Köves-árok (K+)–Úrkút (K+, OKT) Túratáv: 12 km Emelkedő: 350 m A megnövekedett létszámú társaságunk a Csinger-völgy bejáratánál levő Völgy büféig buszozott. Elég nehezen kászálódott le a csapat, mivel még mindig szemerkélt az eső. A büfé szabadtéri része esővédett volt szerencsénkre, itt elővehettük az esőköpenyeinket. 9 óra előtt valamivel indultunk el a Bányamúzeum felé, az aszfaltozott úton. Öt perc múlva elpakolhattuk az esőköpenyeket, elállt a szemerkélés. A nap hátralevő részében már többet elő se kellett vennünk őket. A kék kereszt jelzésen negyed óra alatt elértük a múzeumot. Itt három társunk csatlakozott hozzánk. Sajnos a Bányamúzeum és az Őslény- és Kőzettár csak 11 órakor nyitott ki, amit nem tudtunk megvárni. Érthetetlen ez a késői nyitás, így kevés gyalogos turista fogja megtekinteni a látnivalókat! Az udvaron kiállított berendezéseket, széntömböket megnéztük, majd tovább mentünk a Köves-árokban. Jobb kézre egy bányász emlékmű állott, 1909-ben 55 bányász vesztette életét itt bányatűz következtében. A bal oldali részre takaros hétvégi házakat építettek a hegyoldalba. Szép lassan emelkedett az út a kicsiny Köves-árok mellett. Egy darabig a sárga kereszt jelzéssel együtt haladtunk, majd elhagyva a patakot, meredeken felkapaszkodtunk egy bükkösben. A bükkös nagyon szép, tavaszi üde képét mutatta. A természet az átlagos évekhez képest majd két héttel korábbra tart! Felérve a tetőre, a bükk farakásokon lepihent a társaság. Szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi jó minőségű fát mire használnak fel! Negyedórás pihenő után tovább folytattuk az utunkat, előbb irtáson keresztül, majd később az ”A” jelű nyiladék mellett. Ebben a nyiladékban nagyfeszültségű villanyvezeték található. A nyiladékot elhagyva, ismét tekintélyes bükkfák árnyékában értük el a Macskalik barlangot. A barlang tulajdonképpen egy elég nagy víznyelő, a bejáratát fatörzsek torlaszolják el. Egy hosszabb vízmosás táplálja eső és hóolvadás idején. A fotók elkészítése után az 5-ös, majd a ”B” jelű nyiladékok következtek. Ismét aszfaltozott út következett kb. 1 km hosszban. A 6-os számú nyiladék elérésekor bevártuk egymást, itt vált kétfelé a csapat. A rövidebb túrát választók 16-an lementek Úrkútra, megtekinteni az Őskarsztot. A hosszabb túrát megtevők a Kab-hegyi adótornyok irányába vették az útjukat. A széles nyiladékon majd 2 km-t gyalogoltunk végig az adótornyok irányába. Menetközben a nyiladék közepén egy lábatlan gyíkkal találkoztunk, melyet le is fényképeztünk. Az erdészházat elérve megálltunk pár percre, amíg páran pecsételtek az Országos Kék túra ellenőrző helyén. Aszfaltozott út következett ismét, amint félkörívben kikerültük a magasabbik adótornyot. Elhaladva a kisebbik mellett, a kék háromszögjelzésen kimentünk a Kinizsi kilátóhoz. A Kab-hegy déli oldala jóval meredekebb, mint ahol feljöttünk, emiatt nem kellett magas kilátót építeni ide. A panoráma csodálatos, a Balatoni-felvidék hegyei, a falvak nagyon szépen látszódnak innen. Az idő is tökéletes lett, délnyugatra a Badacsony, a Gulács, a Csobánc tanúhegyek is láthatóak voltak. Több mint félórát eltöltöttünk itt a nézelődéssel, napozással, meg a szendvicseink elfogyasztásával. A hosszabb pihenő után az Országos Kék túra útvonalán jöttünk le a Kab-hegyről. Az elején kissé meredekebben, majd enyhén, negyed kört megtéve ismét a 6-os számú nyiladékon találtuk magunkat. Először tölgyfák árnyékában vezetett az út, majd egy kerítés kapuján áthaladva hatalmas irtást kereszteztünk. Ismét erdei szakasz következett, majd a ”H” jelű nyiladékon jobbra fordultunk. Az utunk mentén nagyon sok virágzó tavaszi kankalint és pettyegetett tüdőfüvet láthattunk. 1km megtétele után balra fordult a jelzett út, egy virágzó kökényekkel teli tisztáson bevártuk egymást. Az út nemsokára fekete fenyvesen vezetett át, a fenyők itt is elég rossz állapotban vannak, mint az ország egyéb helyein általában. Kiérve az erdőből felbukkant Nagyvázsony látképe a szemünk előtt. Igaz, még 4 km-re volt hátra a Kinizsi várig, ahol a buszunk és a rövid túrások várakoztak ránk. A nagy kiterjedésű legelőn elég sok tavaszi hérics, pár tő fekete kökörcsin, és számomra egy érdekes veronika virágzott. A Sonkolyos árok mellett értünk ki a műútra. A hátralévő 1 km-t aszfalton tettük meg a várig. Kétségtelenül a Nagyvázsonyt meglátogatók többsége a Kinizsi vár felkeresése miatt jön ide. Kinizsi Pál 1472-ben kapta meg Vázsony-kő várát a hozzátartozó birtokokkal együtt Mátyás királytól. A hadvezéri képessége, a rendkívüli ereje, a törökök elleni sorozatos győzelmei miatt nemzeti hősként tiszteljük. A várat a Vezsenyi család kezdte el kiépíteni a XV. században. A mai formáját Kinizsi Pál alakította ki. Nem nagy vár, de látványos a mai formájában. A váron kívül érdemes felkeresni a Szent István templomot is. Most szerencsénk volt, egy látogató csoport miatt nyitva volt, így a belsejét is megtekinthettük. Románkori templom helyére épült a későgótikus jellegű épület. Épen megmaradtak a hálóboltozati bordák, a mérműves ablakok, a sekrestye ajtaja. A belső berendezése barokk korból való. Érdemes felkeresni a jelenleg hotelként működő Zichy kastélyt a főút mellett. Nagyvázsony egyetlen barokk kori épülete, igaz a homlokzatát a XIX. század elején klasszicista stílusban átépítették. További látnivalók Nagyvázsonyban: a falutól nem messze levő Szent Mihály pálos templom- és kolostorrom, az evangélikus kápolna, Postamúzeum, Néprajzi Múzeum. Mindez természetesen nem fért bele az itt eltöltött 1 óránkba, majd legközelebb több időt szánunk a látnivalók felkeresésére. Nagyvázsonyból, háromnegyed 5-kor indultunk hazafelé. Az idő megint rosszabbra fordult, a buszból kitekintve érdekes látványban volt részünk. A sötét felhők közül egy szűk lyukon keresztül a nap sugarai megvilágították a földet, ez a kör alakú terület szinte vakítóan sugárzott a fénytől! Mire hazaértünk, ismét jobb lett az idő. Igazán szerencsénk volt a mai nappal! A következő túránk a Holdvilág-árokba vezet május 10-én. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály honlapján is megtalálható: http://www.termeszetbaratok.hu 01. Indul a túra Alsó-Csinger völgyben (KZS) 02. A Köves-árok mentén (KZS) 03. Útvonal egyeztetés (KZS) 04. Macskalik barlang víznyelője (RJ) 05. A Macskalik barlang víznyelőjét tápláló völgy (RJ 06. Menetoszlopunk a bükkösben (RJ) 07. A csapatunk még együtt menetel útján (TZ) 08. A B jelű nyiladék aszfaltozott útján (KZS) 09. Rövid túrások pihenője az OKT mentén (TZ) 10. Az Úrkúti Őskarszt geológiai bemutatóhelye (RJ) 11. A Geológiai bemutatóhely felülnézetben (TZ) 12. Az Őskarszt oldódásos sziklái (TZ) 13. A Kab-hegyi adótorony (KZS) 14. Távolban a Balaton víztükre (KZS) 15. Pihenő a Kinizsi Pál kilátónál (KZS) 16. Virágzó kökénybokrokkal teli tisztás (KZS) 17. Távolodóban a Kab-hegytől (KZS) 18. Virágzó fekete kökörcsin KZS) 19. Nagyvázsony, evangélikus kápolna (RJ) 20. Nagyvázsony, Kinizsi vár (TZ) 21. A vár barbakánja (TZ) 22. A barbakán belülről (RJ) 23. A vár belső udvara (RJ) 24. Kinizsi Pál szarkofágja (RJ) 25. A vár panoptikumának egyik tagja (TZ) Kategória: Beszámolók  

 

 

Burok-völgy – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Burok-völgy – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-04-28 Már tavaly is szerettem volna túrát szervezni a Burok-völgybe, de akkor ez még a Margitásoknál – úgymond érdektelenség miatt – elmaradt. Ezévi programunkba kiemelt helyen ismét bekerült a völgy végigjárása, hiszen annyi szépet olvashatunk róla különböző leírásokban. A kirándulást a Kőbányai Természetbarát Szakbizottsággal közösen hirdettük meg azért, hogy biztosan megtöltsünk egy buszt. Legnagyobb örömünkre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az először lefoglalt 45 személyes buszt 55 személyesre cseréltük, mikor ez is betelt, e mellé még egy 32 személyes buszt is rendeltünk. Csodálatosan szép időben összesen 85-en vágtunk neki a túrának a Királyszállás felé vezető erdőgazdasági út torkolatánál. Két különböző távolságú utat hirdettünk meg, a rövidebb táv 11 km-es volt, útvonala pedig: Burok-völgy – Bükkös-árok – Hárs-hegy- Tési-elágazás. A buszok itt várták meg őket, majd bodajki kitérő után Bakonykútiban találkoztak a hosszabb távot megtévőkkel. Az első 4 km a P+ jelzésen mindkét táv részére ugyanaz volt, itt dönthetett mindenki, tovább melyik úton megy. A korai tavasz következtében rengetek virágot láthattunk, de a domináns növény egyértelműen a medvehagyma volt. Viccelődtünk is vele, hogy pár hétig nem kell ahhoz hagymát ennünk, hogy hagymaszagunk legyen. A völgytalpon való haladás állandó tornát jelentett a kidőlt fák alatt, felett, esetleg azokat megkerülve. De ez teszi olyan változatossá, egy pillanatig sem unalmassá ezt az utat. A szurdokvölgyet egyébként nem vizek alakították ki. Úgy keletkezett, hogy a pleisztocén kor eleji hegységképző mozgások hatására megfeszült, majd eltört a rideg dolomit. A repedéseket a lehullott csapadék kifagyással tovább növelte. Így keletkeztek a barlangok is, amelyek számáról más-más leírások eltérően nyilatkoznak, de minimum 42-t mindegyik megemlít. Mi hiába meresztgettük a szemünket, nemigen láttunk egyet sem. Mikor egyet végre felfedeztünk, muszáj volt felmászni érte a meredek, omladékos hegyoldalon. A barlang egyáltalán nem volt nagy, még egy árva medve sem volt benne, de a kilátás a völgyi útra annál inkább szemet-gyönyörködtető onnan. Egy hatalmas keresztbedőlt fán majd’ mindenkinek jutott hely egy kis pihenőre ((16. – Dalmi Éva – képe). A völgyet a 10. km után hagytuk el, meredek kapaszkodóval a P és a K+ jelzésen. A völgy feletti gerincen észak felé folytattuk utunkat immár az Országos Kéktúra (OKT) útvonalával együtt. A gerincről jól kivehető volt, merre kanyarogtunk nemrégiben a völgy alján. Mikor kiértünk a fenyőerdőből, az OKT balra fordult, a P jelzést pedig határozottan egy nyíllal is megerősítve jobbra jelezték. Mi is határozottan elindultunk jobbra a földúton. Nemsokára ugyan kiderült, hogy ez az út nem Isztimérre vezet, de ekkor már a szomjazók úgy előresiettek, hogy már jobbnak láttuk, ha mindenki marad ezen az úton és Bakonykútiba megyünk. Utólag senki sem bánta meg, mert ez a 122 lakosú falu – Fejér megye legkisebb önálló települése – olyan nagyon szép. A kivágásra ítélt fákat ügyes kezek faszobrokká varázsolták. Így gyönyörködhettünk a Remetefában (19. kép), a Hazatérőben és Lizi néni szobrában (20. kép). Az utcanevek (21. kép) is szépen faragottak. Az út végállomása a kocsma volt. Sajnos az ilyen tömegre nem felkészült kocsmáros nem bírta az iramot, sokat kellet sorba állni, indulásig nem is került mindenkire sor. De hát ez legyen e szép nap legnagyobb gondja! A 24-25. képen a rövidebb túra két képe látható, beküldte Forgács Anikó. Összességében a visszajelzések alapján elmondhatom, hogy egy jól sikerült túra résztvevői, szervezői voltunk. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Káli-medence – az Isaszegi Termézetbarát Klub beszámolója

Káli-medence – az Isaszegi Termézetbarát Klub beszámolója

2008-05-07 A május elsejét övező négyes ünnepen az az Isaszegi Természetbarát Klub egy szűk csapata a Káli-medencében töltött el kirándulásokkal, látnivalók habzsolásával szép napokat. A megszámlálhatatlan szépségből kedvcsinálónak egy-két helyszín és kép, hogy másoknak is kedvet csináljunk e gyönyörű vidék felkeresésére.Szerda délután indultunk 4 óra után, a bedugult Budapestnek köszönhetően az első 60 km-t három óra alatt tettük meg. Érd után már jobban mentek a dolgok, mégis fél 10-re értünk le szálláshelyünkre, Szentbékkállára. Csütörtök reggel megvártuk azokat, akik vonattal jöttek és együtt vágtuk neki első túránknak. Az út során az először a Töttöskáli templomromot (1. kép) , majd az Eötvös-kilátót (2. kép) – ahonnan csodálatos a kilátás a Káli-medencére, és részben a Balatonra is – kerestük fel. A Keleményes-kővön keresztül, majd virágos mezőkön (3. kép) értünk vissza a faluba. A délutáni zápor elmúltával a Kőtengert (4. kép) jártuk be. Pénteken először Mindszentkálla szép népi házait (5. kép) néztük meg, majd Kékkútra mentünk, ahol többek között a Tájház (6. kép) várt ránk. Természetesen a Theodóra-forrás vizét is megkóstoltuk. Következő túránkat Salföldről indítottuk. A K, majd a P jelzésen Badacsonytomaj szélső házáig (7. kép) gyalogoltunk, majd a Pálos-kolostor (8. kép) romjait jártuk végig. Vacsora után felkerestük Szentbékkállán a Velétei palotaromot (9. kép). Szombati kirándulásunkat a kékkúti kilátó megmászásával kezdtük. Nagyszerű kilátás nyílik a tanúhegyekre, Salföldre, Balatonra (10. kép). Kővágóörs nevezetességeit kerestük fel ezután, így például a Kerkápoly-házat (11. kép), ami ma tájházként üzemel. Ezt követően “leugrottunk” Révfülöpre (12. kép), majd Zánkára, ahol a XII. századi eredetű református templomot (13. kép), Zsellérházat, újratelepítés emlékére állított kopjafát látogattuk meg. Ezután a nap csúcspontját jelentő Hegyestű bazaltorgonáit (14. kép) és a geológiai bemutatóhelyet kerestük fel. A kilátás is pazar innen. Monoszló volt a következő állomásunk, ahová a XII.sz-i eredetű román, majd barokká átépített református templom (15. kép) kedvéért utaztunk. Hazafelé Köveskálon a Mosóházat (16. kép), szép népi lakóházakat, valamint a Mindszentkálla felé vezető út közelében lévő Kerekikáli templomromot (17. kép) tekintettük meg. Vacsora után még megkíséreltük megtalálni a Birkás-borházat Szentbékkállán, de – talán azért, mert a faluban elhelyezett térkép teljesen máshol mutatta helyét, mint az utvonalterv.hu-n lévő térkép – nem találtuk meg, helyette a Kőfejtőt és a hozzá tartozó információs táblákat néztük meg. Vasárnap Szentantalfára mentünk, ahonnan szép kirándulást tettünk a XII.sz-ban épült Szent Balázs-templomromhoz (18. kép). A szépen konzervált templomrom mellett a kilátás is nagyszerű. Hazafelé vezető utat megszakítva még Nagyvázsony főbb nevezetességeivel (19-20. kép) ismerkedtünk meg. Összességében nagyon szép négy napot töltöttünk el a Káli-medencében, rengeteg látnivalóban volt részünk. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Tájékoztató a Kéttorony teljesítménytúrákról – a Természetjárok Köre Abony beszámolója

Tájékoztató a Kéttorony teljesítménytúrákról – a Természetjárok Köre Abony beszámolója

2008-05-21 Immár 17. alkalommal 2008, máj.1-én megrendezett túrák 211 turista, kikapcsolódását, erejének lemérését tette lehetővé. Mosolygós napsütés és a szervezők kedvessége fogadta őket. Az alföldi túra sokak által nehéznek tartott, de a táj szépsége, a friss zöld fák üde levele, a sok nyíló virág mégis elbűvölte a turistákat. A túrát mind a 211 fő teljesítette. 20 km gyalogos 70 30 km gyalogos 22 50 km gyalogos 30 50 km kerékpáros 89 A túrázók térkép és útleírás segítségével ellenőrző pontok érintésével jutottak vissza a célba. Közben bőséges szolgáltatásban volt részük: négercsók, lángos, zsíros kenyér, tepertő és sok más. A legkedveltebb ellenőrzőpont a Batta út, illetve a „Gyula Rancs”, ahol friss lángos és a házigazda Járdány Gyula vendégszeretete fogadta a túrázókat. A finom lángos készítői: Juhász Lászlóné és Gönczöl Tiborné, a „ két Icu” voltak. A túra útvonala zöld övezetben haladt és sok-sok virág illata kísérte. Sok vidéki, főleg budapesti túrázó szerezhetett szép emlékeket az alföldi táj szépségeiről. A ragyogó napsütésben mindenki jól érezte magát és kellőképpen elfáradva, vidáman ért a célba. Tápiószeléről 20 km-es gyalogos, illetve 50 km-es kerékpáros túrán való indulásra volt lehetőség, amivel éltek is a turisták. Külön dicséret illeti a Somogyi általános iskola 3. osztályos tanulóit, akik Nyíriné Pintér Rózsa és egy szülő kíséretében 14 fővel fegyelmezetten és vidáman kerékpározták le az 50 km-es túrát. A célban öröm volt látni arcukon a büszkeséget, hogy sikerült, amit vállaltak. A Gyulai iskola diákjai már visszajárói a kerékpáros és gyalogos túráknak, ők már az utat ismerve csoportokban indultak Köszönjük az iskola igazgatójának, Dr. Soós Ferencnek, hogy biztosította a helyet a túra rendezéséhez. Köszönet a támogatóknak, akik segítsége nélkül nem sikerülhetett volna a túra: Mucsányi Tibor, Pintér József, Egedi Gábor, Lipák és Lipák Bt., Újvilág Mgész, Abonyi Györgyné, Járdány Gyula, Car- O- Line Kft., Abony Város Önkormányzata. Túránkra 27 településről érkeztek turisták. Nagy öröm volt számunkra, hogy a 211 fő résztevőből 82-en abonyiak voltak. A túrázók jelvényt, illetve kitűzőt és emléklapot kaptak a teljesítésért. A túrát senki sem adta fel, mindenki beért a célba. Nagyon sokan „JÖVŐRE UGYAN ITT” köszönéssel búcsúztak tőlünk. Remélem így is lesz. Nagy Sándorné, az Abonyi Természetjárók Körének vezetője Kategória: Beszámolók  

 

 

Visegrádi hegység, 2008. május 10. – a DUFI beszámolója

Visegrádi hegység, 2008. május 10. – a DUFI beszámolója

2008-05-21 A legutóbbi túránk a Visegrádi hegységbe vezetett, többek között a Holdvilág-árok bejárása volt a cél. Az utóbbi időkben minden évben felkeressük a hozzánk közelebb fekvő Pilist, Visegrádi hegységet. Ez látszik a bérelt busz számlájának összegén is,de megéri mert ezek a hegyek is tartogatnak mindig új látnivalót. A meteorológusok szép napsütéses időt jósoltak a mai napra, szerencsénkre ez be is jött. A mai túrán 48-an vettünk részt, egy személygépkocsi besegítésével. A szokásos 6 órakor Százhalombatta központjából indultunk el Pomáz-Pilisszentkereszt között fekvő Csikóváraljai turistaházig. Felvéve a tárnokiakat, érdieket, budapestieket fél 8-kor már a kindulási pontunkon voltunk. Szokás szerint kétféle erősségű túra közül lehetett választani. Az első szakaszt közösen tettük meg, az alábbiak szerint: Útvonal 1.: Kiskovácsi pta (P+)–Remete barlang (P+)–Lajos-forrás (K+)– Ifjusági tábor (OKT)–Pilisszentlászló (OKT, P)–Pap-rét (OKT, P)–Kis-Bükk-tető (P, Z)–Vörös-kő (P, S)–Leányfalu HÁ. (P) Túratáv: 18 km Emelkedő: 800 m Útvonal 2.: Kiskovácsi pta (P+)–Remete barlang (P+)–Lajos-forrás (K+)– Ifjusági tábor (OKT)–Pilisszentlászló (OKT, P) Túratáv: 10 km Emelkedő: 600 m Jelzetlen úton indultunk el a Csikóváralja turistaház közelében levő parkolótól. Az erdei út kissé sáros volt az előző napi esőtől. Az épületek felett vezető útból annyi hasznunk volt, hogy nem kellett gyalogolnunk a főút mellett. A Holdvilág-árok kezdetét végül is a piros jelzésen értük el. Innentől kezdve a P+ jelzésen haladtunk az árok mélyén. Egy kevés víz is csordogált a szurdokban szintén az előző napi esőnek köszönhetően. A kezdeti szolid árok mind vadabbá vált, mind több legurult, mohával fedett andezit sziklát kellett kerülgetnünk. Több helyen látható volt az 1999 évi özönvíz pusztításának eredménye, az oldalakon jól kivehetőek voltak a földcsuszamlások okozta sebek. Egy-pár bedőlt fa is nehezítette az előrehaladást. Egy kiszélesedő szakasznál elértük a Holdvilág-árok legszebb részét. Innen több mint 10m-es függőleges létra segítségével lehet tovább haladni a szurdokban. Aki nem akar létrázni, az kikerülheti ezt a részt. A völgy alján hatalmas fehéres, szürkés andezit tömbök fekszenek szanaszét, a jobboldali részen 2 db mesterséges barlang is található. Mai napig is rejtély, milyen céllal faragták ki ezeket a barlangokat, a nem messze levő kultikus hely ember kéz alkotta falait is beleértve. Elég sok időt töltöttünk el ezen a helyen, mivel a létrán való felmenetel lassú volt. Mindenki a létrás megoldást választotta a tovább haladáshoz, a hátizsákos embereknek kissé szűk volt a háttámlával ellátott létra. Persze ez így biztonságos, főleg a tériszonyban szenvedők részére. A létrázás után a kultikus helynél találtuk magunkat. Az ásatások helye el van kerítve, érthetelen mi célból vésték meg ennyire őseink, vagy elődeink a sziklafalakat. A bámészkodás után jelzésünkön felkapaszkodtunk a Nagy-Csikóvár és a Kolevka hegy közötti nyeregbe. A földutak találkozásánál elhagytuk a P+ jelzést, Lajos-forrás felé vettük az irányt. Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt a forrás mellett kialakított medencénél, ebédelés, valamint a lassabban jövők bevárása miatt. Meglepően kevés turistával találkoztunk itt, valaha hétvégén, többek között a könnyű megközelíthetőség miatt is csak úgy hemzsegtek itt az emberek! A turistaház is eléggé kopott állapotban van, úgy tűnt, nem is üzemel. A félórás pihenő után a K+ jelzésen Kármán-forrás felé kezdtünk gyalogolni. A csapat eleje nem vette észre a völgybe lekanyarodó jelzést, a csábítónak tűnő sárga jelzésen haladt tovább. Kb. 1km után sikerült befogni a csapat elejét, így a kiírt távhoz plusz 2km-t hozzáírhattunk az elszámolásnál! Hangulatos ösvényen, a Dömör-kaputól feljövő aszfalt úttal párhuzamosan értük el az Országos Kék Túra jelzését. Egyik társunk, aki gyüjti az OKT pecsétjeit, elszaladt a Sikárosi erdészházig, gyarapítani a megszerzett bélyegzők darabszámát. Az Öreg-nyílás völgyében haladó OKT jelzésen folytattuk az utunkat. Az egyik aszfalt út a jelzéssel párhuzamosan halad Pilisszentlászló felé, de érdemesebb az ösvényt választani. Az aszfalt útat egyszer kereszteztük, majd kapaszkodó árán elértük Pilisszentlászló szélén található Kisrigó vendéglőt. A hangulatos udvaron letelepedtünk az asztalokhoz, bevárni a lassabban gyaloglókat. Egy korsó sör elfogyasztása is belefért az időnkbe, a rövidebb túrát választók itt fejezték be a mai túrájukat. Félóra elteltével sem ért utol minket a lemaradt társaság, így a hosszabb túrát választók tovább indultak az OKT jelzésén, Pap-rét irányába. A kis falu központját hamar a hátunk mögött tudhattuk, először meredekebben, majd enyhébben vezetett az út Rózsa-hegy és a Szekrény-kő oldalában. Szarvas-szérűnél összetalálkoztunk egy aszfaltozott erdészeti úttal, mely szintén a Pap-rétre vezett. Egy darabig aszfalton haladtunk, majd inkább az OKT ösvényét választottuk, mely rövidebben visz Pap-rét tisztására. Elérve a pap-réti csomópontot, leheverdtünk negyed óra erejéig a rét füvére. Az újra indulás után negyed órával, a Pálócki rét után letértünk az OKT jelzésről, a piros jelzésen Vörös-kő felé vettük az irányt. Enyhén emelkedtünk, a zöld jelzés becsatlakozása után a fás Vértes-mezőnél meredek irányváltás következett. Kis-bükk-tető 548m magas csúcsát nem is érzékeltük, a Lőrinc-laposa nevezetű gerincen szinte nyílegyenesen dél-keleti irányba vitt a jelzés. A Vörös-kő előtt vesztettünk vagy 50m szintet, majd meredeken felmentünk az 521m magas Vörös-kő csúcsra. A túránk során nem sok emberrel találkoztunk, de itt az emlékmű talapzatán páran napozgattak nézelődtek. Az emlékműről eltávolították a ’felszabadítóinkra’ emlékeztető feliratot, talán ideje volna valamilyen turista emléket állítani, ha már a talapzat és az oszlop megvan. Szép kilátópont, északi irányban a Börzsöny, keleti irányban a Naszály, a Cserhát, távolabb a Mátra, dél-keleti irányban a Pesti síkság látható. Nagyon szép időnk volt, több mint félórát töltöttünk itt el. Lehetett virágokat fotózni, a talapzaton sütkérező, szaladgáló fali gyíkokat nézegetni a panorámán kívül. Lefelé először enyhe, majd hirtelen meredek, gatyafékes szakasz következett. A szerpentineken gyorsan veszítettük a szintet. Leányfalú felől izzasztó a felmenetel a Vörös-kő csúcsára! A meredek lemenetel után pár percre megálltunk a Meteor-forrásnál, majd Leányfalú házai között tettük meg a túra hátralevő részét. Az autóbuszunk a MOL kútnál várakozott ránk. Félórát szántunk a jóleső csapolt sör és a jégkrém elfogyasztására. A MOL kút mellett megnéztük még Leányfalú világháborús emlékművét, meg a római erőd maradványát. Hat óra után nem sokkal hazaértünk, Csobánka felé mentünk, mivel pár turistatársunk a személygépkocsiját a Csikóváraljai turistaház parkolójában hagyta. Nagyon szép volt a vadregényes Holdvilág-árok, az erdők is tavaszi pompában zöldültek. A természet még mindig pár héttel előbbre tart az átlagos évek időjárási viszonyaihoz képest. Következő túránk a Balaton-felvidékre vezet május 31-én. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztályunk honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu 01 A túra elején Kiskovácsi felett (KZS) 02 Mohás andezit sziklák az árokban (KZS) 03 Pihenő a Holdvilág-árokban (TZ) 04 Bükkfa gyökérzet a Holdvilág-árok szikláján (KZS) 05 Holdvilág-árok sziklafala (TZ) 06 Holdvilág-árok létrájánál (KZS) 07 Csoportosulás a létránál (TZ) 08 Mászás a létrán (KZS) 09 Holdvilág-árok kultikus helye (KZS) 00 Holdvilág-árok utáni pihenő (KZS) 01 Lajos-forrásnál (JL) 02 Lajos-forrásnál ücsörgők egy csoportja (KZS) 01 _Pilisszentlászló felé (KZS) 04 A kicsiny Bükkös-patak (KZS) 05 Az aszfaltos szakaszon (KZS) 06 Pilisszentlászló, Kisrigó vendéglő udvarán (KZS) 07 A másik asztaltársaságunk (KZS) 08 Pap-réti pihenő (KZS) 09 Zergevirág poszméhhel (JL) 20 Lila ökörfarkkóró (JL) 21 Vörös-kő (JL) 22 Pihenő az emlékmű talpazatán (KZS) 23 Kétfarkú gyík az emlékmű talpazatán (JL) 24 Panoráma keleti irányban a Vörös-kőről (KZS) 25 Alattunk a Szentendrei-Duna, háttérben a Naszály (JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Barangolás Csővár környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Barangolás Csővár környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-05-26 A részben jelzetlen útvonalon haladó túrát múlt héten Sanyi barátommal bejártuk, így eltévedésre a csoporttal semmi esélyünk sem maradt. Akkor ragyogó napsütés időben kezdtük az utat, délután mégis bőrig áztunk. Most is gyönyörű időben indultunk Isaszegről és Gödöllőről telekocsi akcióban összesen húszan (+ egy nagyon nyugodt kutyus).Féltünk, hogy megismétlődik a múltheti idő, de az egy időre megjelenő sötét felhők ellenére nagyon jó időnk volt (talán a meleg miatt már túl jó is). Kb. 1/2 10-re értünk Csővárra. Leparkoltunk az autókkal, és a faluból kivezető Jókai utcán indultunk el. Az első látnivaló egy – a betelepült szlovákság népi épitészetének jegyeit viselő – szép ház (1. kép) volt. Nézsa felé kevés erdő adott árnyat nekünk, jobbára repceföldek, kaszálók mellett vezetett utunk. Egy kisebb dombtetőn átkelve megláttuk lenn a völgyben a szép fekvésű Nézsát (2. kép). A Kossuth L. utcán értünk el a temetőig, amely példásan rendezett. A régi – 1800-as évekből való – sírköveket az út és a ravatalozó mellett sorba állították. A 3. képen egyik ilyen régi síremlék látható a ravatalozó falán. További értékes műemlékeket is találunk a temetőben, ezek egyike a XIX. sz-ból való harangtorony (pálos rendház alapfal-maradványaival) és a Kálvária, a lépcsőfeljárat alatt lévő Szent Anna-kápolnával (4-5. kép). A 6. képen látható virágmező alatt – Kucsera András polgármester úr elmondása szerint is – egy, a kolostorhoz tartozó pince húzódik. A Reviczky-kastély (7. kép) felé gyalogolva elhaladtunk a szintén műemlék magtár mellett. A Nézsai-patak mellett található tavat (8. kép) elhagyva elkezdett az út emelkedni, hogy a Vas-hegyre már erős kapaszkodóval érjen fel (9-11. kép). a tetőn megpihentünk (12. kép), csodáltuk a sziklanövények sokaságát (13. kép). A szomszédos Vár-hegyre való feljutás, már kevesebb fáradtsággal járt. A XIV. században épült külső-belső várból – mely hosszú ideig rablóvárként is “működött” – mára már csak a két saroktorony és a ciszterna azonosítható egyértelműen (14-16. kép). Családostól sokat jártunk már a várban, ezért is jól esett látni a törődést, az igyekezetet a vár maradványainak megmentésére, ismertető táblák kihelyezését, bozótirtást, stb. A kilátás innen – csakúgy mint a Vas-hegyről – csodálatosan szép. Felfedeztünk a sziklaoldal tövében egy több kisebb üregből álló falat is (17. kép). A várban mindenkinek döntenie kellett, hogy a több látnivalót ígérő, de meredekebb utat, vagy a kevésbé nyaktörő, de visszafogottabban szép utat válassza. A döntő többség az izgalmat választotta (18-20. kép). Az út felső szakaszán árvalányhaj, sziklanövények (21. kép), lejjebb nagy ezerjófű (22. kép) tömege várt minket. Az idő egyre melegedett, ezért nem csoda, hogy a faluba leérve megszálltuk az első kutat, majd a fagyizót is. Miután kicsit lehűtöttük magunkat a fagyival, felsétáltunk még a falu fölött lévő evangélikus templomhoz, ahonnan (is), ragyogóan lehetett látni a várat (23. kép). Csőváron található sok szép virágból a temetőbe is jutott (24. kép). Hazafelé jövet megálltunk még Püspökhatvanban. Két hete – mikor Csesztvén jártunk a Madárijesztő fesztiválon – már megcsodáltuk a szoborparkot, de akik akkor nem voltak velünk – meg azok is, akik voltak – szívesen látták a míves faszobrokat (25. kép). Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Balaton-felvidék, 2008. május 31. – a MOL-DUFI túrabeszámolója

Balaton-felvidék, 2008. május 31. – a MOL-DUFI túrabeszámolója

2008-06-06 A legutóbbi túránk a Balatoni-felvidék bazalt hegyeinek felkeresésére irányult, a megelőző évek Tanúhegyek elnevezésű túráink folytatásaként. Az időjárás jósok meleg időt prognosztizáltak, be is jött nekik, túlságosan is, hiszen egész nap nyári kánikulában gyalogoltunk. Továbbra is magas a túrára jelentkezők száma, meghaladja az igénybe vett autóbusz férőhelyeinek számát. Ebben az évben mind nehezebben sikerül emiatt összeállítani a túrán résztvevők névsorát. Ez persze nekem okoz problémát, de igazán ez örömteli tény, hogy ilyen lelkes a csapatunk. A mai túrán 52-en vettünk részt. Az autóbuszunk Százhalombatta központjából indult a már megszokott 6 órakor. Tárnok, Érd érintésével az M7-esen Székesfehérvárig, majd a 8 sz. főúton Veszprém érintésével Nagyvázsonyba buszoztunk. Itt megálltunk pár percre, hogy az ajkai 2 fő társunk is csatlakozhasson hozzánk. A hosszabb túrát választók Kapolcson hagyták el a buszt. Szokás szerint kétféle erősségű túra közül lehetett választani: Útvonal 1.: Kapolcs (S)–Király-kő (S)–Balatonhenye (S)–Köveskál (OKT, K+)–Hegyes-tű (K+)–Szentantalfa (S, K) Túratáv: 18 km Emelkedő: 400 m Útvonal 2.: Köveskál (OKT, K+)–Hegyes-tű (K+)–Szentantalfa (S, K) Túratáv: 8 km Emelkedő: 200 m Kapolcs katolikus temploma mellett a hosszabb túrát választók leszálltak a buszról. Nyolc óra körül 33-an a sárga jelzést követve elindultunk Kapolcs főutcáján. Pár száz méter után jobbra tértünk, átkeltünk az Eger-patak hídján. Valamikor a kis patak vize malmokat hajtott, ezek maradványai még ma is láthatóak. A kis falu szélső házainak elhagyása után idős bükkök árnyékában haladtunk. A Király-kő bazalt sziklái a nevezetesebb Tanúhegyeinket idézték fel. Látványos alakzatokban lehet itt is gyönyörködni, de a versenyt nem veszik fel Badacsony, Szentgyörgyhegy, vagy a mai túránk egyik céljával, a Hegyes-tűvel. A rövid bámészkodás után felértünk a tetőre. Itt alaposan megváltozott az erdő, tölgy került túlsúlyba, igen sűrű bozóttal egyetemben. Lassan haladt a menetoszlopunk, a vadrózsákat, kökénybokrokat nehéz volt kerülgetni. Az erdei szakasz után egy hosszúkás nagy legelőt kereszteztünk, aztán ismét erdő következett. A ritkás erdőben, a tisztásokon rengeteg virágot figyelhettünk és fényképezhettünk. Egy termetes ízletes vargánya is a szemünk elé került. Kiérve az erdőből ismét hatalmas legelőre érkeztünk. Magányosan állt a legelő közepén egy hatalmas fa, odaérve megtudhattuk, hogy majd 400 éves bükk matuzsálemet tisztelhetünk benne, a valamikor ténylegesen legelőnek használt rét hagyás fája. Henyei ősbükknek nevezték el, a turista térképen is így jelölik. Több mint 2 km-t haladtunk a legelőn, mire leértünk Balatonhenye szélső házához. Megpihentünk a Csurgó-kút közelében elhelyezett fapadokon, az árnyat adó szomorúfűzfák alatt. A kútból nem csordogált víz, valószínűleg a közeli ivóvíz létesítmény megcsapolta. Lassan poroszkáltunk a falu főutcáján, nagyon sok portát szépen rendbe raktak, felújítottak. A katolikus templom mellett meginvitáltak bennünket egy pohár borra, nem tudtunk nemet mondani erre a nemes gesztusra. Meghallgattuk vendéglátónk rögtönzött falu ismertetését, melyből kiderült, a ma itt élő lakosok száma töredéke a pár évszázaddal ezelőttihez képest. Ő az egyik utolsó képviselője azoknak, akik a hatvanas évek elején még a helyi általános iskolába járhattak, mivel ekkortájt körzetesítés miatt Zánka és Révfülöp iskolái közül választhattak az itteni gyerekek. A lakását, a lakás alatti pincét is bemutatta vendéglátónk. Félnap is kevés lett volna történeteinek, elbeszélésének a meghallgatására, de mivel mi voltunk a társaság utolsó 7 tagja, elbúcsúztunk vendéglátónktól, sietősre fogtuk lépteinket. Rövid erdei szakasz után Köveskál szőlőültetvényei között vezetett a jelzés. Most már az OKT kék jelzésén haladtunk. Ezen a szakaszon is láthattunk egy pár ízléses présházat. A terep könnyű volt, de a jelzések elég hiányosak voltak. Ennek következtében letértünk a jelzésről. Köveskál templomának tornya már messziről látszódott, tudtuk hova kell beérnünk. Az úttévesztés miatt 1 km-t gyalogoltunk az aszfalton. Nem esett jól, igen meleg, párás volt az idő. A református templom körül végre utolértük társaink egy részét. Kifelé menet a faluból megpihentünk egy presszó teraszán. Fagylalttal hűsítette magát a társaság. A kék kereszt jelzésen hagytuk el Köveskált. Nagyon pocsék volt a jelzés, ismét elkavarogtunk. Nem volt más lehetőség, az országúton gyalogoltunk Hegyes-tű felé a tűző napon. Hegyes-tű lebányászott csúcsa messziről látható volt. Az Monoszlót Zánkával összekötő útnál ismét megtaláltuk a jelzésünket. Egy kis szusszanás után, felmentünk Hegyes-tű geológiai bemutatóhelyére. A 337 méter magas bazalthegy a Káli-medence kiemelkedő geológiai értéke. A vulkánkitörés során a bazaltláva a kürtőben megrekedt mielőtt még a felszínre érkezett volna. A megszilárdult lávát körülölelő kőzetek lepusztultak, a bazalt megmaradt, s a kemény anyag meredek kúppá alakult. A bazalt bányát a II. világháború előtt nyitották meg, a hatvanas évek végén zárták be, köszönhetően a megerősödő környezetvédelmi gondolkodásnak. A védett geológiai bemutatóhelyet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága kezeli. A visszamaradt kb. 50m magas bányafal felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány európai viszonylatban is ritkaság számba megy! A Káli-medence egyik legszebb kilátóhelye Hegyes-tű csúcsa. Panorámakép segítségével beazonosíthatjuk a Káli-medencét övező Tanúhegyeket, a Fonyódi-hegyet, a Keszthelyi-hegységet, a Tihanyi félszigetet. Több mint félórát szántunk a geológiai bemutatóhely megismerésére. A bányaudvaron a tágabb környék kőzeteivel is megismerkedhettünk, az épületben pedig tájékoztatást kaptunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkról. Végül elbúcsúztunk Badacsony, Tóti-hegyek, Gulács, Szentgyörgyhegy, Csobánc sziluettjétől, tovább folytattuk túránkat a végcél, Szentantalfa felé. A társaságunk nagyobb részét itt beértük, így nagyobb létszámú csoportként haladtunk tovább a kék jelzésen. Egy darabig közösen haladtunk a sárgával, a kék jelzés eléggé hiányos volt. A jelzések szétválásánál kissé elbizonytalankodtunk, de ráhibáztunk a jó útra. Nagyméretű borókák között kanyargott az ösvényünk. A kisebb tisztásokon rengeteg vitézvirágot láthattunk, mostanában nyíltak ki a feltűnő kosbor virágai. A Fekete-völgyben leértünk Tagyon szőlőültetvényei közé. Itt ismét kellemetlen meglepetésben volt részünk, valaki eltüntette a jelzéseket. Mint később kiderült, két éve az egyik tulajdonos barnával lekente a környék összes jelzését! Miért volt ez jó neki, nehéz kitalálni. Ha idegesítette a jelzésen haladó, nem hiszem hogy tömeges emberáradat, most még több kódorgó ember keresgéli a helyes utat. Egy kis segítséggel végül is rátaláltunk az utunkra. Szép, rendezett ez a szőlőhegy is. Útközben még megcsodálhattunk pár hatalmasra nőtt füge bokrot, ezek a fügék biztosan beérnek őszre! Tagyon felett elhaladva egy rövid erdei szakasz volt még hátra, majd a szentantalfai sportpálya mellett elhaladva célba értünk. Félórai sörözgetés után hazaindultunk, 8 órára mindenki otthon volt. Az előzetes kiíráshoz képest kissé hosszabbra sikeredett a mai túránk, jó 22 km-et gyalogolhattunk. A meleg időhöz még hozzá kell szoknia a társaságnak, mindenki alaposan elfáradt. Következő túránk 2008.06.15-én, vasárnap kerül megrendezésre a Börzsönyben. Ez már évek óta Georgiades Gábor volt szakosztályi vezetőnk tiszteletére szervezzük, a Királyházán felállított kopjafáját koszorúzzuk meg a Pest megyei túraszakosztályokkal közösen. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján is megtalálható: http://www.termeszetbaratok.hu 01. Kapolcs, indul a túra (KZS) 02. Idős bükkös Király-kő közelében (KZS) 03. Király-kő bazalt sziklái (KZS) 04. Ízletes vargánya (KZS) 05. Balatonhenyei ősbükk (KZS) 06. Balatonhenyéhez közeledve (KZS) 07. Balatonhenye egyik szépen gondozott portája (KZS) 08. Balatonhenye, borozgatás vendéglátónkkal (KZS) 09. 09 Köveskáli szőlőhegy egyik présháza (KZS) 10. Rövid túrásaink indulása Köveskátról (TZ) 11. Hegyes-tű, pipacsos búzafölddel (KZS) 12. Pihenő Hegyes-tű közelében (TZ) 13. Hegyes-tű bazalt oszlopai (TZ) 14. Hegyes-tű majd 50m-es bányafala (KZS) 15. Panoráma a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre (KZS) 16. Káli mence, háttérben a Badacsony, Gulács (KZS) 17. Vitézvirág cserszömörcével (KZS) 18. A jó fénykép érdekében…(KZS) 19. Présház Tagyon szőlőhegyén (KZS) 20. Kistúrásaink Tagyon szőlői között (TZ) Kategória: Beszámolók  

 

 

Előrehozott Georgiades Gábor emléktúra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Előrehozott Georgiades Gábor emléktúra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-06-09 A Pest-megyei turistaszakosztályok e hét vasárnapján tartják harmadik éve Georgiades Gábor emléktúráikat a Börzsönyben, Királyháza érintésével. Mi azért lógunk ki a sorból, mert többek nem érnek rá akkor, és ezért előre kellett hoznunk a túrát.Nem kecsegtetett semmi jóval a meteorológia, talán ennek is tudható be, hogy csak 14-en voltunk. A szokásos módon “telekocsi akcióban” utaztunk le Diósjenőig három autóval. Itt megvártuk, és kocsijainkba invitáltuk azt a három túratársunkat, akik vonattal érkeztek oda. Míg vártunk rájuk, igencsak rákezdett esni az eső. Királyházára mentünk, leparkoltunk, kényszeredetten előszedtük az esőkabátjainkat, kamáslijainkat. A MOL Bányász Üdülő (1. kép) kertjében áll Gábor emlékére állított kopjafa. Már alig csöpörésző esőben először a kopjafakörnyélét tisztítottuk meg, leszereltük a tavalyról ott maradt száraz csokrokat, koszorúkat. Mindenki serénykedett, hogy a kopjafa helyet biztosítson nem csak a mi csokrunknak, hanem a hétvégén érkező többi turista által hozott csokornak,koszorúnak. Mivel egyesületünk alig több, mint egy éve alakult, sokan nem ismerhették Gábort, ezért röviden elmondtam turisztikai életútját, de még inkább arról a népszerű, kedves emberről beszéltem, aki emlékére rendeztük ezt a túrát. Egy csoportképet (3. kép) is csináltunk. Kemence irányába indultunk el a piros sáv jelzésen, majd 200 m után jobbra fordulva átkeltünk a Kemence-patakon. Az folyamatosan emelkedett. 1300 méter után a P sáv balra kanyarodik Drégelypalánk felé, mi a Kemencéből érkező S jelzésen folytattuk utunkat, megkerülve a Bugyihó csúcsát. Szép kövek pihentettek hátukon mohákat, turbánliliomok (5.kép) illegették magukat. Mindenkit lenyűgözött a táj akkor, mikor a derengés megpróbált áttörni a fák között megült párán (7-8. kép). Az út mellett lévő füvek jóval a kamásli fölé értek, így eső nélkül is eláztunk. A Csurgó-fejezet nevű erdőrész után kereszteződéshez értünk, amit egy hatalmas hagyásfa (9. kép) mutatott messziről – már amennyire a párában (ködben?) lehetett látni. Ebben a kereszteződésben jobbra, a K négyszög jelzésű Wenckheim útra tértünk (10. kép). Ez egy szélesebb út, a füvek nem áztattak tovább, sőt a melegedő időben meg is száradtunk. Ha a kilátásban nem is gyönyörködhettünk, élményt jelentettek az melletti hatalmas fák, melyek még kiszáradva is tekintélyt parancsolóan vigyázták utunkat (11. kép). Rengeteg szamóca (12. kép) piroslott az út mellett, ezért sűrűn léptünk ki az út mellé csemegézni (13. kép). A Wenckheim utat elhagyva egy mély horhost megkerülve (14. kép) mentünk tovább. Az út ezen szakaszán a sárga gyűszűvirág (15. kép) vette át a dominenciát. Nagy örömünkre egy szalamander (16. kép) poroszkált előttünk az úton, láthatóan egyáltalán nem zavarta őt a vakuk fénye, sőt mintha pózolt is volna nekünk. Mikor elértük a Kemence-patakot, nem tértünk azon át, hanem a jelzésen maradva a patak feletti meredélyen oldalaztunk tovább. Őzlábgomba és lila pereszke is akadt bőven a hegyoldalban (17. kép). A parkírozóba visszaérve a kocsikból mindenféle finom csemege került elő (18. kép), különösen Hajnalka kápráztatta el a csoportot az általa készített finomságokkal. Kocsiba ültünk és Diósjenőre utaztunk. Itt felkerestük a pincesort (19. kép), katolikus templomot és a temetőt. Összességében elmondhatjuk, hogy szép túra volt, bár nagyon közel voltunk ahhoz, hogy a hagyomány (mióta megalakultunk túráinkon még nem esett az eső) megszakadjon, szerencsére ez mégsem következett be. A képeket Dalmi Éva (4. és 10. kép) és Notter Béla készítette, a beszámolót írta: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

VASAS-KÚT – a Dunabogdányi KTE beszámolója

VASAS-KÚT – a Dunabogdányi KTE beszámolója

2008-06-22 Forrástisztítás és az újra közlekedő nagybörzsönyi kisvasút megtapasztalása (2008. 04. 13.) Ragyogó időben, de csekély létszámmal indultunk a Nyugatiból Szobra. A vonatunk először Vácon állt meg, és itt csatlakozott is hozzánk két vendég, akik az interneten fedezték föl meghirdetett túránkat. Így már hatan voltunk, de meg kell említenem, hogy azért igazából nyolcan teljesítettük ezt a programot, mert volt egy „előőrsünk” is. Két hölgytagunk ugyanis eltévedt, de nem térben, hanem időben: szombaton félkilenc felé, tavaszi nagytakarítás közben szólt a telefon: „Pistikém, hol vagytok?!” Pillanatok alatt tisztázódott a helyzet, s mivel a két barátnő akkor már Márianosztrán volt, értelemszerűen úgy döntöttek, hogy akkor ők önállóan teszik meg az utat – lélekben úgyis együtt vagyunk… Nos, mi aztán másnap, a kellemes bandukolás közben, egyszer csak ismerős jeleket fedeztünk fel az ösvény nyirkos földjén (mert a turista azért a lába elé is igyekszik figyelni, amellett, hogy az erdőben gyönyörködik). Így hát a bizonyíték is megvolt arra, hogy a két „úttörő” valóban arra járt. De ez még nem volt elég: úgy látszik, nem bíztak abban, hogy a földbe karcolt jeleket biztosan észrevesszük, vagy, hogy egyáltalán megmaradnak másnapig – a forrásnál, néhány összefogott gally és a réztáblát őrző szikla alá dugva, lakonikus szövegű cédula várt minket: „Itt a söprű, lehet folytatni!” Neki is láttunk: jó sok tavalyi avart söpörtünk félre a forrás közvetlen közeléből, de magából a medencéből is halásztunk néhány levelet. Eközben két-három gőtét fedeztünk fel a vízben, barátom igyekezett is megörökíteni őket, belevillantva az üregbe (nagy nehezen észre is vehetők a fotón, kis fekete árnyakként, a fenéken lapulva, és ha jól figyelünk, lehet, hogy öten vannak). Néhány nagyobb követ kiemeltünk a kis patak útjából, a belehullott nagyobb ágakat is eltávolítottuk, és egy zacskónyi vegyes szemetet is összeszedtünk, amitől a Nagyírtáspusztán található szemétgyűjtők valamelyikében kívántunk megszabadulni. Némi fotózás után nekiindultunk a kaptatónak, és nemsokára föl is értünk. Arra készültünk, hogy a pihenőhelyen szalonnasütéssel töltjük az időt, de az időnként igen élénken meglendülő szél miatt erről lemondtunk – annál is inkább, mivel a legközelebbi kisvonattal Nagybörzsönybe kívántunk utazni. Ezért aztán inkább a magunkkal hozott szendvicsekből falatoztunk, és élveztük a napsütést. Végül bedöcögött a szerelvény, a kalauz irodát nyitott az egyik rönkasztalon: a menetjegyeken kívül turistatérképeket, képeslapokat, különféle kiadványokat is lehetett kapni – nagy sikere volt, pillanatok alatt köré gyűlt a környéken lézengő túrázók nagy része. Aztán lassan elérkezett a vonatindulás ideje, bizony rendesen megtelt a szerelvény. Kellemesen zötyögve gurultunk lefelé az éles napfényt megszűrő lombok alatt. Ennek a kisvasútnak külön nevezetessége az a megoldás, amellyel Kisírtás környékén leküzdi a lejtőt (illetve az emelkedőt), és amit „csúcsfordítás”-nak neveznek. Ahol túlzottan éles kanyart kéne vennie, ott inkább irányt vált: „Z” alakban, hol tolatva, hol megint vontatva győzi le az akadályt. A kisvasut.hu honlap szerint az országban ez az egyetlen ilyen megoldású vasútvonal. No, azután egyszercsak megérkeztünk a nagybörzsönyi végállomásra, ahonnan még jó kis séta volt a település központja. A buszra még jócskán várnunk kellett, így volt időnk fölkeresni a vízimalmot. Érdekes volt bejárni minden zeg-zugát, bár nekem sikerült összetűzésbe kerülnöm vele, egy meglehetősen rugalmatlan szemöldökfa okán, ami nem volt hajlandó figyelembe venni a testmagasságomat. Pedig a bejárat előtt ki van írva, hogy milyen baleseti forrásokra kell ügyelni odabent, de hát én éppen egy másikra figyeltem – a küszöbre. Agyrázkódást ugyan nem kaptam, de néhány napig azért még sajgott az emlék… A busz jócskán késett, de legalább tele volt – úgy kell annak, aki nem elégszik meg egy oda-vissza gyalogtúrával, hanem körbeutazza a fél Börzsönyt! És – mivel egész úton alig akadt leszálló, felszálló annál több – lelkesen nyomultunk egyre jobban egymás belsejébe, ámuldozva a busz rugalmasságán. Viszont, amikor végre beértünk Szobra, éppen bent állt az állomáson a vonatunk, és itt már bőven akadt ülőhely, kényelmes utunk volt hazáig. Ami a kisvasutazást illeti, abban reménykedem, hogy következő esedékes forrás-karbantartásunk alkalmával már Szobról Márianosztrára is ilyen hangulatosan zötyögünk majd. Mire pedig életkorban elérjük azt a fizikai állapotot, amikor már ezt a négy kilométer kaptatót is sokallani fogjuk (ezt én körülbelül akkorra teszem, amikor újra visszatérünk a csecsemőkori beszédhibákhoz), addigra talán teljes egészében elkészül az ország legnagyobb szintkülönbségű vasútvonala, és Nagyírtáson leszállva, csak leballagunk a völgybe, kedvenc gőtéinkhez… Nos, végül talán illik megindokolnom, hogy miért késett ennyit ez a beszámoló: csak most sikerült hozzájutnom a mellékelt fotókhoz – egy sajnálatos PC probléma miatt. Zelina István Fotók: Bagossy Pál 1. A forrásnál 2. Gőték a forrás medencéjében 3. Pihenő Nagyirtáson 4. Befutott a kisvasút 5. Zötyögés közben 6. Az egyik „csúcsfordító” hely 7. Nagybörzsöny, a vízimalom fogaskerék-áttétele 8. Hengerszék a malomban Kategória: Beszámolók  

 

 

Velencei-tó környéke, 2008.06.07. – a DUFI Természetbarát Szakosztály beszámolója

Velencei-tó környéke, 2008.06.07. – a DUFI Természetbarát Szakosztály beszámolója

2008-06-22 Közeledik a nyár, eljött az idei második kerékpártúránk ideje. Az elmúlt napokban már igazi nyári arcát mutatta az időjárás. Ez meghozta a kedvét az érdeklődő kerekeseknek, előzetesen 9 fő jelentkezett, annak ellenére, hogy 75 km kerekezés lett betervezve. Ahogy közeledett a túra napja, úgy vált egyre változékonyabbá az időjárás, egyre többen vonták vissza jelentkezésüket. Így nem is csodálkoztam, mikor a reggeli találkozón, az előző esti eső után csak ketten jelentünk meg Százhalombattán. Ennek ellenére természetesen megtartottuk a túrát. Útvonal: Iváncsa – Pusztaszabolcs – Szabadegyháza – Seregélyes – Dinnyés –Agárd-Gárdony- Velence– Kápolnásnyék – Pettend – Baracska – Martonvásár – Simon puszta – Százhalombatta Túratáv: 75 km Emelkedő: 200 m Reggel 7:40-kor volt a találkozó Százhalombatta vasútállomásán. A 7:52-es pusztaszabolcsi vonattal mentünk a túra kindulási pontjára. Szép új vonattal utaztunk, kifejezetten kellemes volt hogy nem kellett magasra feltenni a kerékpárokat. És még kerékpárszállításra kijelölt hely is volt! Bár mindig, ilyen körülmények között utazhatnánk! A vonatról Iváncsa vasútállomásán szálltunk le, és innen vettük az irányt Pusztaszabolcs felé. Itt csatlakozott még hozzánk egy bátor kerékpározó, aki az időjárás ellenére felvállalta a mai kerekezést. Pusztaszabolcs után, kellemes, változatos utunk volt. Alig volt forgalom, így élvezhetünk a környező tájat. Szántóföldek és állattelepek mellet haladtunk el, amit néha egy-egy erdőfolt tett változatossá. Szabadegyháza mellet tértünk rá a 62-es útra. Itt már jóval nagyobb volt a forgalom, itt már vigyázni kellet a teherautókkal. De csak 9km-et. kellett ezen az úton megtennünk, Seregélyesnél letértünk a főútról. Ha már itt vagyunk, nem hagytuk ki a település nevezetességét a Zichy-Hadik kastélyt. Az 1820 körül épült klasszicista kastély, az utóbbi időkig szállodaként üzemelt. Egy ideje már csak időnkét tartanak benne rendezvényeket. Most éppen egy esküvői fotózás zajlott a kastélyparkban. A kastély látogathatósága nem megoldott. Én is csak a parkon keresztül jutottam el a kastélyhoz, de hamar el lettem küldve. Így elhagyatottan is szép a kastély és környéke. Nagy kár, hogy az utóbbi időben kissé elhanyagolták a parkját. Remélhetőleg találnak valakit, aki majd jó gazdaként fogja üzemeltetni, a kastély és környezete pedig látogatható lesz. A szép környezetet kihasználva, itt tartottuk meg első pihenőnket. Seregélyesről tovább indulva, már igazi szép arcát mutatta az időjárás. Kellemes napsütésben folytattuk utunkat Dinnyésig. Itt az út mellet találtunk egy cseresznyefát, ami megállásra késztetett minket. A cseresznyézés után tovább kerekeztünk. Az eredeti terv szerint a Velencei-tó északi oldalán kellett volna, Pákozd – Sukoró – Velence érintésével megkerülni a tavat. Meggondoltuk magunkat, mivel a MOL a nyári partiját tartotta Agárdon. Így kihasználva a lehetőséget, inkább Agárd felé vettük az irányt. A rendezvény színhelye Agárdon, a Sport strandon volt. Ezen a családi napon a megjelentek sok program, sportolási lehetőség, koncert közül választhatnak. Itt ebédelt meg a kis csapatunk Az ebéddel egybekötött pihenő után szétvált a csapat. Mi ketten Százhalombatta felé vettük az irányt, Gárdony, Velence érintésével. Kápolnásnyék után már szép, új kerékpárúton haladhattunk Pettendig. Ilyen körülmények között kellene kerekezni! Baracska után, az emelkedő tetejéről már látszottak azok a sötét fellegek, melyek menydörgések közepette közeledtek felénk. Bíztunk hogy elkerül minket, és elvonul más felé. De Martonvásáron elkapott minket. De szerencsén volt, pont mikor leszakadt az ég, pont volt egy fagyozó, ahová nem csak mi, hanem a kerékpárokat is védet helyre tudtuk vinni. Arra számítottunk, hogy ahogy jött olyan hirtelen el is vonul. De csak nem akart csitulni, és mindig újabb, és újabb hullám jött. Közben meg cikáztak körülöttünk a villámok, néhány a közvetlen közelben csaphatott be, mert egészen bele remegtünk a menydörgésbe. Egy órai várakozás után, már jónak láttam megérdeklődni az ismerősömnél szabad-e a furgonja, amivel ki tudna menteni a szorult helyzetünkből. És szerencsénk volt, és fél óra múlva, már meg is jött a segítség, így az utolsó szakaszt már nem kellett esőben megtenni. Még annak ellenére, hogy nem lett teljes a túra, így is 66km-tert megettünk. Minden elismerés Szefcsik Zsuzsának, és Némethné Egervári Katalinnak, hogy az időjárás ellenére felvállalták a túrát, és végig tekerték. A következő kerékpáros kirándulás a nyári szünet után szeptember 20-én lesz Etyeki dombságba, beiktatva az etyeki Kezes-lábos kézműves gasztronómiai fesztivált. A résztvevők: Szabó Zsolt Szefcsik Zsuzsa Némethné Egervári Katalin A leírást és a fényképeket Szabó Zsolt túravezető készítette. 1. Utazás vonattal Iváncsára 2. A vonaton 3. Pusztaszabolcs 4. Szabadegyháza felé 5. Seregélyes, kastély 6. Seregélyes, kertészlak 7. Seregélyes, kastélykapu 8. Dinnyés felé 9. Gárdony, MOL családi nap I. 10. Gárdony, MOL családi nap II. 11. Gárdony, MOL családi nap III. 12. Gárdony, MOL családi nap IV. 13. Gárdony, MOL családi nap V. 14. Martonvásár előtt, közeledik a vihar 15. Martonvásár előtt 16. Martonvásár, itt a vihar 17. A kerékpártúra útvonala Kategória: Beszámolók  

 

 

Abonyi Természetjárók a Börzsönyben – beszámoló

Abonyi Természetjárók a Börzsönyben – beszámoló

2008-06-23 2008.06.15 Délelőtt Királyházán, Georgiades Gábor kopjafájánál róttuk le tiszteletünket. Sajnos a rossz időtől sokan megijedtek így otthon is maradtak. Így a kevés létszám miatt eltértünk a kiírástól, más útvonalat választottunk. / Nem bántuk meg/. A Pest Megyei Piros szakaszát választottuk Katalinpusztától Kosdig. A Gyadai tanösvénnyel együtt haladt útvonalunk, közben Rockenbauer Pál kopjafájánál is tisztelegtünk. Nagyon romantikus, kényelmes és gyönyörű tájon haladtunk a Naszály hegységben, ragyogó napsütésben. (Nem tudják mit veszítettek az otthon maradók.) Az erdei virágok, a mezők virágainak színpompái, csodás látványt nyújtottak. Nem is haladtunk a túrával, hiszen az alig 12 km-t 5 óra alatt tettük meg. A sok-sok csodás látvány, a tündér hegy megbabonázta a társaságot, és feledtette a sárral való küzdelmet. Ajánljuk ezt a túrát mindenkinek, aki nyitott a szépségek befogadására, és akik szeretnek sétálni és túrázni. Térképünk nem volt, de a felújított Pest megyei PIROS útvonal e részén eltévedni nem lehet. Természetjárók Köre Abony Kategória: Beszámolók  

 

 

Georgiades Gábor emléktúra, Börzsöny 2008. június 15. – a MOL-DUFI beszámolója

Georgiades Gábor emléktúra, Börzsöny 2008. június 15. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-06-23 Az előző évekhez hasonlóan ismét vasárnapi napon tartottuk meg a Georgiades Gábor emléktúránkat Királyházára, a Börzsöny szívébe. Többen reklamáltak már a vasárnapra szervezett túra miatt, talán igazuk van, hiszen a többség hétfőn dolgozni megy, így kevés az esti regenerálódási idő. 50 tagunk vett részt a kopjafa koszorúzásánál, majd az ezt követő túrán. A túrák iránti érdeklődés még mindig magas, hiszen több férőhely esetén még többen lehettünk volna. Hatkor indult buszunk szokás szerint Százhalombatta központjából, Tárnok, Érd, Budapest érintésével közelítettük meg Királyházát. A meteorológusok még az előző este is napsütéses időt jósoltak, de nagyon mellé fogtak. Végig esőben buszoztunk, megérkezésünkkor is esett még, elő kellett vennünk az esőköpenyeinket. A mai napon is két túra lehetőség közül lehetett választani: Útvonal 1.: Királyháza (Z+)–Nagy-Oros-bérc (Z+)–Magosfa (Z)– Csóványos (Z, P)–Foltán-kereszt (OKT)–Vörös-kő (PX)–Csehvár (PL)–Diósjenő (PX, Z) Túratáv: 18 km Emelkedő: 800 m Útvonal 2.: Királyháza (K )–Dobogó-bérc (K )–Hárombarát nyereg (Z)– Csehvár (PL)–Diósjenő (PX, Z) Túratáv: 12 km Emelkedő: 500 m 1/2 9 körül kiszálltunk autóbuszunkból a szemerkélő esőben. Mivel mind a rövid, mind a hosszú túra innen indult, a buszt visszaküldtük Diósjenőre, ahol befejezzük a túráinkat. Nem akartunk affért az erdészet vezetőjével, amint két éve. Nem nagyon érthető a behajtás megtiltása, hiszen Királyházáról jó pár jelzés indul el, gépkocsival, busszal csak az erdészeti magán úton lehet maradni, hétvégén még az erdészet sem igen használja az utat. A régi OKGT-s kulcsos házat nagyon szépen felújította, rendbe tette a MOL Bányász Szakszervezet, az udvaron levő Mátyás-forrást is újjá építették. Jó gazdája lett az ingatlannak, most is voltak benne családok. A nemrégen épített szaletli alatt készülődhettünk a koszorúzásra. Nem sokkal később befutott a tápiószelei természetbarátok mikrobusza, Lipák István vezetőjükkel az élen. Tavaly is közösen emlékeztünk Georgiades Gáborra, aki hosszú éveken keresztül vezette szakosztályunkat, a PTSZ-ben, MTSZ-ben is vezető funkciókat töltött be. Az isaszegi természetbarát ismerőseink egy héttel korábban jártak itt, amint az a kopjafára elhelyezett koszorújuk is mutatta. Külön műsorral nem készültünk, de tagjaink a buszozás alatt összeállítottak egy rövid megemlékezést. A két szakosztály vezetője elhelyezte a koszorúkat a kopjafára, a többi túratárs csendes részvétele mellett. A koszorúk elhelyezése után az alkalmi előadó művészeink (Kutasi Zsuzsa, Ilku Józsi, Sokorai Erzsike) rövid verseket szavaltak el, majd a Dunai Finomító alkalmi kórusa, besegítve a jelenlevőkkel, elénekelte a már hagyományos befejezésnek tekinthető, Demjén Rózsi, Honfoglalás c. énekét. Kilenc óra körül indult a nagy túra, melyre 22 fő jött el. Szerencsénkre az eső elállt időközben, de sejtettük, hogy a következménye dagonyázás lesz. A zöld keresztjelzésen hamar elértük a Bacsina-völgyet, a jól átázott földúton csúszkáltunk felfelé. Valamikor erdei kisvasút haladt itt, a kitermelt fa elszállítására építették. 2km után kereszteztük a Bacsina-patakot, meredeken kapaszkodtunk felfelé az Nagy-Oros-bércre. Itt már nem volt sár, a bakancsaink sem áztak tovább. Több foltos szalamandrát láttunk, nekik kedvezett a hűvös, csapadékos időjárás. Egy-két helyről kilátásunk adódott az alattunk levő Dosnya-völgyre. Egy rövid szakaszon széles erdészeti úton haladtunk, majd következett a fekete leves. Térdig érő füves gerinc ösvény következett, mindenki teljesen elázott bakancsostul, nadrágostul. A kamásnik nem segítettek rajtunk. Szép kilátás volt Miklós-tető, Godóvár irányába. A völgyekből mind intenzívebben szállt felfelé a pára. A főgerinc elérése előtt egy nagy irtásnál bevártuk egymást, a jelzésünk itt eltűnt. Toronyiránt a nagy fűben, Esztergályos környékén értük el a zöld jelzést. Innentől kezdve száraz gerinc úton gyalogolhattunk Magosfa irányába. Magosfa 915 m-es ovális csúcsa a második legmagasabb csúcs a Börzsönyben. A bronzkorban földvár állott a csúcson, melynek sáncai még ma is kivehetők, mohás andezit sziklák veszik körül a kb. 100m hosszan elnyúló hegycsúcsot. Nevezik Tátralátó csúcsnak is, mivel a téli hidegfrontos időszakokban még a Magas-Tátra csúcsait is lehet látni állítólag innen. Persze ehhez igen nagy szerencse kell. Jelenleg annyira megnőttek a fák, hogy semmilyen panorámában sem lehet gyönyörködni! Pár perc pihenő után folytattuk gerincvándorlásunkat. Az idő is melegedett kissé, kezdtünk optimisták lenni a folytatást illetően. Balról becsatlakozott a piros jelzés, mely a Sasfészek-bércről vezet fel a főgerincre. Nem sokkal később hárman közülünk a háromszögjelzésen lementek megnézni az Oltár-kövét meg a Szabó-köveket. 12 óra körül értünk fel Börzsöny legmagasabb csúcsára, a Csóványosra. A 938 m magas csúcson geodéziai vasbeton torony van, ahonnan nagyon szép a körpanoráma. Rejtély, miért írták ki, hogy életveszélyes felmenni rá, a műszaki állapota ezt nem indokolja. Ha pedig tényleg életveszélyes az állapota, akkor zárják le a bejáratát! Páran felmentünk, a panorámában nem is csalatkoztunk. Mivel az eső miatt a levegő lehűlt, jó messzire el lehetett látni. A völgyek gőzölögtek, mindenhonnan pára emelkedett felfelé. A távolabbi Cserhát, Naszály, Visegrádi hegység vonulatai keretezték a látóhatárt. Az elkészült fényképek nem adták vissza a látottakat, akármilyen csoda fényképezőgépeket gyártanak, az emberi szem, agy által látottakat még nem tudják produkálni. Itt tartottuk meg az ebédszünetünket. Mivel elég hűvös volt, félóra elteltével az OKT útvonalán folytattuk a túrát. Nagyon kényelmes úton gyalogolhattunk lefelé a csúcsról a hatalmas bükkfák alatt. Egy-két helyről még kilátás is adódott a Szén-patak-völgyre, a távolabbi környékre. Nagyon sok sárga gyűszűvirágot, harangvirágokat, turbánliliomot, kosborokat láthattunk ezen a szakaszon. A Foltán-kereszt körül levő tisztáson megálltunk. Itt padok, asztalok is vannak, kényelmesen megpihenhettünk. A kőkeresztet Foltán János erdőőr emlékére emelték 1890-ben. Pár évvel korábban a fatolvajok gyilkolták meg ezen a helyen. Ezután jelzést váltottunk, a piros sí jelzésen ereszkedtünk tovább. Az idő mind szebb lett, bakancsaink, nadrágunk is megszáradt időközben. Továbbra is jó úton gyalogolhattunk, alig vettük észre, hogy a zöld jelzést keresztezzük. Egy kellemes új erdészettörténeti tanösvényt alakított ki az Ipoly Erdő Zrt. A táblák erdészettel, földvárakkal és a régi birtokosokkal kapcsolatosak. Ezen folytattuk a túrát. A Csehvár egy kis kitérő volt, de a társaság nagyobbik része kíváncsi volt a maradványokra. A vár a Diósjenő feletti Bárány-bérc oldalából kiugró 523m magas csúcson épült. Valószínűleg a tatárjárás után felépített Árpád-kori kisvárak egyike lehetett. Kb. 20×30m-es ovális tetőn állt a kőből épült lakótorony, a tető alatt körbefutó sáncok magassága ma már alig egy méter. A husziták idején még használták a várat, Giskra egyik alvezére birtokolta. A török harcok előtt már lerombolták, ma alig látszódik valami a romokból. Ha feltárnák a romokat, kitakarítanák a tetőt, nagyon szép kis túra célpont válna belőle. Szép lenne a panoráma innen, a lombok között Nógrád várát és az alatta fekvő falut azért felismertük. A túra nagy részét idáig megtettük, egy jó félóra alatt leértünk Diósjenőre. A rövid túrásaink már vártak ránk a falu büféjének teraszán. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, leöblítettük a nem túl kellemes időben induló, de szép idővel záródó túránkat. Hat óra után nem sokkal haza érkeztünk. A következő túránk a szokásos jutalomtúra lesz, július. 2-8. között a Torockói hegységgel, valamint a Gyalui havasokkal fogunk megismerkedni. Muskovics András szakosztályvezető (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is találkozhattok) http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL), Reszler János (RJ) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) 01 Királyháza, gyülekezés a koszorúzáshoz (RJ) 02 Dunai Finomító turistáinak egy része (KZS) 03 Megemlékezők egy része (KZS) 04 Koszorú elhelyezése a kopjafára (RJ) 05 A rövid műsor előadói (RJ) 06 Előadóművészeink (RJ) 07 A megemlékezés résztvevői (TZ) 08 Kapaszkodás a Nagy-Oros-bércre (KZS) 09 Börzsöny bükköse (KZS) 10 Rövid túrásaink felfelé kapaszkodnak (TZ) 11 Fenn a Dobogó-bércen (TZ) 12 Rövid pihenő a Dobogó-bércen (TZ) 13 Panoráma nyugatra a Csóványosról (KZS) 14 Panoráma a Naszály felé (JL) 15 Csarna-patak völgye (JL) 16 Távolban a Duna szalagja (JL) 17 Gőzölgő hegyek, völgyek (JL) 18 Szabó kövek egyike (JL) 19 Tipikus börzsönyi táj (JL) 20 Foltán-kereszt (JL) 21 Pihenő a Foltán-keresztnél (KZS) 22 Harangvirág (KZS) 23 Nógrád látképe a Csehvárból (KZS) 24 Közeledve Diósjenőhöz (KZS) 25 Túra utáni lazítás Diósjenőn (JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Magas Hegy 2008 – a Margita 344,2 beszámolója

Magas Hegy 2008 – a Margita 344,2 beszámolója

2008-06-27 A Margitások egy csoportja június 21-én illetve 22-én meghódította a Bécs közelében található Raxalpen és Schneeberg hegyeket. Azért választottuk ezt a két helyet túránk célpontjául, mert ezek az Alpok legkeletebbre, így hozzánk legközelebb eső 2000 méter feletti hegyei.A Raxalpen Heukuppe (2007 m) csúcsát Preiner Gscheidből (1070) indulva, a piros jelzést követve hódítottuk meg. Az út első része fenyőerdőben vezetett és még fogalmunk sem volt arról, mekkora hegyet is akarunk megmászni. Negyven perces mászás után így érkeztünk meg a Waxriegel turistaházhoz, ahhonan már feltárult a hegy panorámája. Rövid erőgyűjtés és csatlakoztunk a többi természetjáróhoz, majd további három óra kapaszkodás után értünk fel a csúcsra. A gyönyörű kilátás az Alpok környező hegyeire és a Raxalpen fennsíkjára kárpótolt minket minden erőfeszítésért. Az ereszkedéskor megálltunk egy nagy hófoltnál és jól meghógolyóztuk egymást. A nap megpróbáltatásait egy gyönyörű helyen, a Swarcz folyó völgyében található Weichtalhaus turistaházban pihentük ki. Másnap Puchbergbe mentünk, színt váltottunk és ezúttal a sárga jelzést követve közel 3 óra alatt másztunk fel 1228 méterről a Schneeberg észak-keleti szikláin a 2061 méteren található Kaiserstein csúcsra. A meredek sziklafalon izgalmas volt a felfelé kapaszkodás, de miután kiértünk a plató magashegyi tundrájára megrázott a felfedezés, hogy ott még további „unalmas” emelkedők várnak ránk. A csúcson azután megtapasztalhattuk milyen változékonyak is ezek a magas hegyek. Míg addig egész úton szikrázó napsütésben és meglehetős melegben küzdöttünk az emelkedőkkel, hírtelen köd borította be a tájat teljesen eltakarva a kilátást a völgybe, ahonnan jöttünk. A felhőkből pedig hatalmas záporeső zúdult ránk. Még esőben kezdtük meg az ereszkedést a zöld jelzésen, de rövidesen elállt az eső. Majd ismét kisütött a nap. Lent pedig ugyanaz a napsütéses meleg idő fogadott minket, mint amikor elindultunk. Fáradtan, de nagyszerű élménnyel gazdagodva ültünk be a gépkocsikba és indultunk hazafelé. Virág Györgyi Kategória: Beszámolók  

 

 

Hétvégi túrák a Medves-fennsíkon – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Hétvégi túrák a Medves-fennsíkon – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-07-01 Túránk kiindulási helyének kiszemelt Ceredre két autóval tizen, busszal hárman érkeztünk. Munka után indultunk. Szerencsére az utakon elviselhető mértékű volt a forgalom, ezért már hat órakor szálláshelyünkre értünk.Elfoglaltuk szobáinkat, a teraszon nekiláttunk a vacsora előkészítésének. Hajniék kocsijából elképesztő mennyiségű finomság került elő, többek között grillezésre váró mics is. Mindenki serénykedett, a lányok salátát készítettek, tálaltak, a férfiak fát vágtak, a tűzet gyújtottak. Közben befutottak a busszal utazók is, ők és csatlakoztak hozzánk. A finom vacsora után sétáltunk egyet a faluban, visszatérve a házba borozgattunk, beszélgettünk, lélekben készültünk a másnapi túrára. Reggel 7 órakor keltünk. Reggeli után busszal Rónabányáig utaztunk. A S sáv jelzésen Matyó-lápa, Medves-csúcs felé, északi irányba indultunk. Az útról helyenként kelet, északkelet felé nagyszerű kilátás nyílt, így láttuk a Tajti-tavat is (1. kép). 3 km gyaloglás után elértük a Gortva-völgyet, de egyenlőre továbbmentünk, hogy megláthassuk azt a kis tavat (2. kép), melynek lefolyása képezi a Gortva-patak egyik ágát. A csapadékos tavasz ellenére most legalább 80 cm víz hiányzott belőle. Visszamentünk tehát a Gortva-forráshoz (3. kép). Meredek lejtőn lehetett megközelíteni a bővízű forrást, melynek jéghideg vize kicsit kénes, enyhén szénsavas ízű. Felfrissülés után megkezdtük utunkat a patak völgyében. Jelzés nincs, a meredek, helyenként szakadékos partoldalban hol a mederben lévő köveken, hol a mederből magasra kikapaszkodva tudtunk haladni. Lenyűgöző volt ebben a hamisítatlan őstermészetben gyalogolni (4-10. kép). Ezen a területen – talán a határ közelsége miatt is – fakitermelés nem folyik, a fák lábon halnak meg. Kb. 2 km-el később, a 23-as határkő közelében jobbról becsatlakozott a Szarufa-völgy, benne egy kis patak. Ettől a ponttól kezdve a Gortva-patak alkotja a határt, jobb oldala Szlovákia, bal oldala Magyarország. Egy szép vízesés (10. kép) tette még változatosabbá a tájat. Utunkat folytatva az völgy vadregényessége cseppet sem lett szerényebb, jobb oldalon meredek fal miatt többször kényszerültünk a mederbe (11-12. kép). A 22-as határkő után a patak végképp búcsút vett Magyarországtól, és Tajti (Tachty) felé vette az irányt. A falu szélén egy gáttal megfogták a vizet, nagy tó keletkezett (14. kép). Tajti kocsmájában megkostoltuk a barna sört, sokan pedig a fagylaltot. Ezután Ceredre gyalogoltunk. Ez volt a nap legrosszabb szakasza, nagy melegben egy árva fa árnyéka sem enyhítette a hőséget. Cereden megnéztük a XVIII. században épült fazsindelyes haranglábat (15. kép), majd megebédeltünk. Este még sétáltunk a faluban, de látszott a társaságon a kalandtúra fáradtsága, így korábban tértünk nyugovóra. Vasárnap reggel ismét Rónabányára mentünk, de most onnan déli irányban, Szilváskő volt a cél. Első látnivalónkat, a hegy északi oldalán lévő bazaltömlést gyönyörű bükkerdőn keresztül értük el (16. kép). Sárga háromszög jelzésen értük el a kilátópontot (17. kép), ahonnan nagyon szépen látszottak a környező hegyek, a Mátra, sőt még a Börzsöny is. Szilváskő tetejét mély hasadékok szabdalják (18. kép). A S+ jelzésen a hegyet szinte körüljárva érünk el a 20 méter magasságot is elérő bazaltömléshez (19. kép). Szilváskő keresztül-kasul járása után Somoskőre (20. kép) mentünk, ahol – mi sem természetesebb ennél – a várat, a Petőfi-kunyhót és a híres bazaltorgonát néztük meg. A várba jutásért felnőtteknek 35 koronát (vagy ennek megfelelő értékű forintot) kell fizetni. A részben helyreállított várból szép kilátásban lehet részünk, a testvér/Salgó/vár (21. kép) átellenben elérhető közelségben látszik. Pár tucat lépcsőfokon lefelé haladva elérjük a bazaltzuhatagot (22. kép), majd további lépcsőzés után a Kőtengert (23. kép). Karancs-medvesi barangolásunk után Kishartyánba utaztunk, hogy megismerjük a Kőlyuk-oldalt (24. kép). A 300 méter hosszú, 30-50 m magas homokkőfalban egy több helyiségből álló – monda szerint – remetebarlang is található. A barlang “ablakából” idilli cserháti táj tárul elénk (25. kép). Hazafelé a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzeten keresztül utaztunk. Összegzésképpen kijelenthetjük, hogy szép, élményekben gazdag hétvégét töltöttünk el. Szöveg és kép: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Műemléki séta Százhalombattán, Érden – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Műemléki séta Százhalombattán, Érden – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-07-09 A várható nagy nyári melegek miatt július-augusztus hónapban rövidebb utakat terveztünk be. Július 5-én egy tavalyi évben elmaradt túránkat tartottuk meg.Személygépkocsikkal Százhalombattára utaztunk. Ott várt ránk Georgiades Évike, aki örömmel vállalta, hogy elkalauzolja csapatunkat a számára ismerős és kedves helyeken. Legelőször a Makovecz Imre által tervezett, Szent István tiszteletére 1996-ban felszentelt katolikus templomot (1. kép) néztük meg. Bár a plébánián hiába csengettünk, hogy belülről is láthassuk a templomot, azért a nagyméretű üvegportálon keresztül be tudtunk kukucskálni (2. kép). A Főtéren sétálva a következő látnivaló a Csodaszarvas-kút (3. kép) volt. Továbbhaladva a Szent István szobor, és a szépnek nem mondható Városháza mellett a Finta József tervezte református templomhoz (4. kép) értünk. A “csőcsorda” hídján átkelve értünk Batta egyik legszebb épületéhez, a XIX. sz. végén épült kastélyhoz (5. kép), mely ma a Matrica múzeumnak ad helyet. A múzeum – melynek neve a ma Dunafüred területén lévő római településről kapta nevét – gazdag anyagában az őskortól a bronzkorig mutatja be a régészeti leleteket, a vaskori rész berendezése most folyik. A múzeum kertjében nagyon jó állapotban lévő, értékes római-kori szobrok, síremlékek találhatók. A múzeum meglátogatása után az Óvárosba mentünk, ahol talán utoljára láttuk a lebontásra ítélt téglagyárat. Itt található a bronzkori-vaskori földvár is. A szerb ortodox templomot (6. kép) sajnos csak kívülről sikerült megnézni. Ezután felfrissülni lementünk a Duna-partra (7. kép). Szintén az Óvárosban van a Régészeti Park (8. kép), melyben bronz- és vaskori házak, melléképületek és kemencék hiteles másolatai találhatók. Itt van a méltán híres 115. számú halomsír is, melyben szinte teljes épségben megmaradt a 80 cm magas tölgyfából készült sírkamra. Utunkat a Duna magaspartja felé vettük. Itt egy útkereszteződésben láttuk a betontámaszú villanyoszlop, kőkereszt, Szűz Mária-szobor fura elegyét (9. kép). Összekötve a kellemest a hasznossal többen vásároltak itt egy háznál sárga- és őszibarackot. Gyümölcsösök és napraforgó-mezők mellett gyalogolva egy igazán szép kilátóhelyre (10. kép) értünk, ahonnan Érd és Százhalombatta Duna-kanyarját csodálhattuk meg. Ezután köves úton (állítólag kerékpárútnak épült, aminek aztán végképp alkalmatlan) Érd-Óvárosba mentünk. Az első műemlék, amit meglátogattunk a II. Lajos emlékmű volt (11. kép). II. Lajos kíséretével a mohácsi csata felé menet megállt Érden. Az emlékművön látható lenne még – ha nem lopták volna el – az Ákosházi Sárkány család címere, előtte egy római korból származó oroszlán fekszik. Ezt követően felmentünk a volt Sina-kastély mellvédjén kialakított kilátóhelyhez (12. kép), közben elhaladtunk a Kalot népfőiskolai emlékmű előtt. Az emlékművön egy bronzkönyv volt Kalot felirattal, de színesfém tolvajok egyszerűen nem hagyhatták ott. Az ország harmadik minaretjének (13. kép) meglátogatása következett. Az egykori dzsámiból (amely méretét térkő kirakással érzékeltetik, a mihráb fülkét vasbetonból építették fel) csak a minaret maradt fenn. Míg elmentünk a minaret gondnokáért, láttuk az 1734-ben épült Szent Sebestyén kápolnát (14. kép) is. Visszatérve a minarethez, természetesen felmentünk a sötét csigalépcsőn. A müezzinerkélyről szép kilátás nyílik a környékre. Műemléki sétánk befejezéseképpen a Magyar Földrajzi Múzeumot (15. kép) látogattuk meg. Jelenleg a Magyar utazók és felfedezők kiállítás látható. Nagy élmény volt látni híres magyar utazók életútját bemutató tablókat, és azokat a tárgyakat melyeket utazásaikról hoztak. A múzeum a XIX. sz-ban épült Wimpfen-kúriában kapott helyet. A nagy kertben sok magyar felfedező szobrát láthatjuk, köztük dr. Sáska László (16. kép) isaszegi orvosét is. Sok szépet láttunk a nap folyamán. Köszönjük Évikének a szakszerű vezetést. Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Zempléni várak – Rákóczi nyomában. A Margita 344,2 TSE beszámolója

Zempléni várak – Rákóczi nyomában. A Margita 344,2 TSE beszámolója

2008-07-21 Július 10. és 13. között került sor a Margita 344,2 Turisztikai és Sportegyesület kerékpáros túrájára. A cél várak és más történelmi emlékhelyek megtekintése volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és a határos felvidéki területeken; főleg olyanoké, amelyek II. Rákóczi Ferenc fejedelem életútjához köthetők. A tíz résztvevő és a kerékpárok vonattal utaztak Sárospatakig; a sátrak, hálózsákok és matracok kísérőautón követték a kicsiny, de elszánt csapatot. A sárospataki vár megtekintését követően Sátoraljaújhely érintésével Borsi felé vettük az irányt, hogy II. Rákóczi Ferenc születési helyénél tisztelegjünk a várkastélyban. Innen Nagykövesdre mentünk tovább; a festői várrom megtekintését követően Pácin érintésével – mivel itt már zárva találtuk a várkastélyban berendezett múzeumot – Karcsán, az Árpád-kori templomnál tartottuk a következő pihenőt. Sárospataki indulásunktól mérve 65 kilométer megtétele után Felsőbereckiben, a kempingben ütöttük fel sátrainkat. A következő napon a kézi üzemeltetésű réven átkeltünk a Bodrogon és a füzéri vár aljáig tekertünk. A vár megtekintését követően Hollóháza felé egy 3 kilométeres erdei úton rövidítettünk, majd a községen túljutva Kéked felé haladtunk, ahol a várkastély körüljárása után a Hernád-parton ütöttünk tábort. Aznapi kerékpáros teljesítményünk 52 kilométer volt; Füzér előtt és Hollóházát követően emelkedőkkel tarkítva. A túra harmadik napján földutakon tekerve haladtunk át az immár légiessé vált, csupán tábla jelezte államhatáron, így érkezvén meg Abaújnádasdra. Innen ismét műúton kerékpároztunk Kassáig, ahol a dómban II. Rákóczi Ferenc síremléke előtt tiszteleghettünk. Délutánra értünk Vizsolyba, megtekintvén az Árpád-kori templomot és Károli Gáspár Bibliáját. Hernádcéce községnél ismét a Hernád partján ütöttünk tábort – az egész napi, 73 kilométeres kerékpározást követően jólesett az úszás a folyóban. A negyedik napra a boldogkői vár maradt, majd a Zempléni-hegységen átkelve Korlát megkapóan szép, kőfallal erődített gótikus templomára vethettünk egy pillantást. Sikerrel végigtekerve a Regécig tartó emelkedőt, a távolból tisztelegtünk a vár előtt, ahol a gyermek II. Rákóczi Ferenc négy éves koráig nevelkedett. Innen már lejtett az utunk Tolcsváig, végül 43 kilométer megtétele után Vámosújfaluban vonatra szállva elégedetten inthettünk búcsút a zempléni tájaknak. A nagy hőségben, de végül is szép időben teljesített túra során sok nagyszerű élménnyel gazdagodtunk. Radó Gábor Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. I. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. I. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

2008-08-12 A MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2008 július másodika és nyolcadika között ismét Erdélybe szervezte meg nyári egyhetes jutalomtúráját. Visszatértünk Torockó környékére, ahol 3 éve eltöltöttünk már 3 napot. A mostani túra célja a Torockói hegység, a Gyalui havasok részletesebb megismerése, az itt látható nevezetességek felkeresése. Szálláshelyünket már előző év novemberében lefoglaltuk, de még így is egy nappal rövidebbre kellett terveznünk túránkat, mert nem tudtak annyi időre és főre szállást biztosítani számunkra. Még korábban kellett volna helyet keresnünk, mivel mind többen igyekeznek Erdély szépségeit, nevezetességeit felkeresni, az itt élő magyarok kultúráját, történelmét megismerni. Ez végül is dicséretes dolog, csak nehezebbé teszi a szervezést. Szerdán reggel 6 órakor indult autóbuszunk Százhalombatta Fő teréről, a SOHO elől. Ezúttal szakosztályunk 46 tagja jött velünk. A busz megtelt, sajnos volt aki férőhely hiányában nem jöhetett el. A már megszokott rend szerint szálltak fel a tárnoki, érdi és budapesti résztvevők. Nem kellett korán indulnunk, mivel Torockó jóval közelebb van hozzánk, mint az előző évi célpontunk, Gyergyóújfalu. Az útvonal Nagyváradon, Kolozsvár felé vezetett szálláshelyünkre, a Torockó előtt 2km-el található Torockó Vendégházig. Vesztünkre Kolozsvár előtt Jára, Borrév felé a rövidebb utat választottuk, és ezzel jó másfél órát veszítettünk. Ez a rövidebbnek tűnő út gyalázatos állapotban van! Autóbuszunk csak araszolt ezen a szakaszon a rengeteg kátyú, gödör miatt. A megkezdett észak-erdélyi autópálya építése miatt a nagy teherbírású szállító járművek tovább rontották a korábban sem jó állapotban levő műutat. Nem álltunk meg sehol sem városnézésre, hiszen ezt az útvonalat az elmúlt években már jól megismerhettük. A szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, délután a vacsora előtt még egyesek begyalogoltak megismerni Torockó nevezetességeit, illetve feleleveníteni a három évvel ezelőtti élményeiket. A szobák elosztása gyorsan ment, mivel ezt már otthon megterveztük. A vacsora magyar idő szerint 7 órakor volt, a további napokra is ezt terveztük. Óránkat nem állítottuk át az ottani megfelelőre, nem akartunk keveredést okozni a fejekben az egy órás idő eltolódással. A vacsoránál ismertetésre került a reggeli és az autóbusz indulásának időpontja, meg a következő napi túralehetőség. A bemelegítő túrát a Torockói hegység Remete szorosába terveztük. A reggeli 7 órára, az indulás 8 órára lett meghirdetve. 2008. július 3. Torockói hegység, Remete szoros Reggel senki sem volt elcsigázva, mindenki átált a túrasorozatra, valamint kipihente az utazás fáradalmait. Bőséges reggelit kaptunk, a gyalogláshoz szükséges szendvicseket is elkészítették a túrára jelentkezők. Mindenki eljött a bemelegítő túrára. Szakosztályunknál már megszokott, hogy két túra lehetőség kerül megtervezésre. A mai napra is volt választási lehetősége a tagoknak a saját teljesítési képességük szerint: Útvonal 1. Torockói hgysg. Remetei kolostor (450m, K+) – Remetei sziklaszoros (500m, K+) – Cheia (K háromszög) – Deaul Geoagiului (900m, K háromszög) – Havasgáld, Modolesti (570m, K háromszög) – Intregáldi szoros (1100m, P háromszög) – Nárcisz-mező (1050m, P háromszög) – Csáklyakő (1233m, P háromszög) – Gáldmező (450m, P háromszög) Túratáv: 23 km Emelkedő: 1250 m Útvonal 2. Remetei kolostor (450 m, K+) – Remetei sziklaszoros (500m, K+) – Remetei kolostor (450 m, K+) Túratáv: 10 km Emelkedő: 50 m A túra közepén kiderült, hiába volt választási lehetőség, végül is a kisebb túrát tudta teljesíteni mindenki, egy kis bővítéssel. De ne menjünk a dolgok elébe. A reggeli után, a megbeszélt időponthoz képest egy kis késéssel indult el autóbuszunk a Remete szorosban fekvő kolostor felé. Sejtettük, hogy a műút minőségi állapotával problémáink lesznek, de azt nem gondoltuk, hogy több mint két órát fogunk a buszon ülni. Torockóról, Torockószentgyörgyöt érintve Nagyenyednél értük el az E81-es számú főútat. A kátyús, göröngyös út nem éppen ideális az autóbusz számára, viszont szép látványban volt részünk, a Kőköz szorosának látványa. A főútról Tövisnél fordultunk el a kolostor irányába, meglepően jó állapotban levő aszfaltozott úton. Persze ez talán 2km lehetett, aztán már csak 15-20km-es sebességgel haladhattunk a kátyúk között. Viszont úgy tűnik, rendbe teszik ezt a bekötő utat, mivel több helyen munkagépekkel találkoztunk, melyekkel egyengették az utat, vésték a sziklafalat, hogy szélesebb legyen az út. Hátha még le is aszfaltoznák! Reméljük, aki jövőre keveredik erre a tájékra, már normálisabban közelítheti meg a kolostort, meg a szépséges, vadregényes szurdokot. Tíz óra után pár perccel kászálódtunk le a buszról. A kolostor megtekintését a rövidebb túrát választók részére tartogattuk, a hosszabbat választók elindultak 29-en a Diód patak mentén. Az utóbbi időben elég sok nyaralót építettek a patak mindkét oldalán. Tulajdonképpen személygépkocsival ez a rész elég jól megközelíthető, már annak, aki nem sajnálja a gépkocsiját a köves, gödrös, poros út okozta megpróbáltatásoktól. Alig hagytuk el a kolostor térségét, jobbról, balról hatalmas sziklafalak tornyosultak fejünk fölé. Az idő kimondottan szép volt, remek fotókat lehetett készíteni. Szokás szerint a csapat szétszóródott, mindenki felfedezett valami látnivalót a maga számára. Érdekesek voltak a megmaradt zsúpfedeles, fából készült gazdasági épületek, melyeket ma is használnak. A sziklák után egy darabig szolidabb úton haladtunk. a patakkal párhuzamosan. A Remetei Önkormányzat 100m-enként szeméttartókat is kihelyezett az út mellé, csak azok ürítéséről feledkezett meg. Félelmetes mennyiségű szemét volt a tartók körül, főleg műanyag üvegek. Ezt csak az ottani üdülő tulajdonosok dobálhatták ki, ennyi turista nem fordul meg ebben a körzetben! 4km után elértük a Remete szoros látványos szakaszát. A patak vize nagyon tiszta volt. Az örvénylő víz néhol hatalmas mészkősziklákat kerülgetett, melyeket csak áradások alkalmával tud tovább görgetni. Nagy meglepetésünkre, a sziklafalak oldalába U alakú acélfogódzókat betonoztak be. Így könnyen lehetett áthaladni a szűkebb helyeken, nem kellett a patakban gázolni. Már arra gondoltam, hogy a leírásokkal ellentétben, a szorost száraz lábbal fogjuk megjárni. Tévedtem. Elértük a szoros sziklakapuját, _melynek Pokol kapuja a nevet adták_ ezt még száraz lábbal meg tudtuk kerülni. Alig 50m után már bajban voltunk. Itt már nem volt kapaszkodó, a régi acélsodrony a patak vízében hevert, ki volt szálkásodva, kapaszkodásra alkalmatlan volt. Kovács Zolival neki veselkedtünk, levettük a bakancsunkat, mezítláb próbáltunk átjutni a kritikus szakaszon. A két oldal nagyon meredek volt, esélyünk sem volt ott előrejutni. A patak medre viszont nagyon csúszott az algától, a békanyáltól. A combig érő hideg vízben Zoli elcsúszott, elmerült az egyik üstben. Pár tempó után visszajött, ez alatt én a fényképezőgépem napfényvédőjét halásztam ki a vízből. Lemondtunk a tovább gyaloglásról, a visszafordulás mellett döntöttünk. Még volt egy halovány reményünk, hogy a kék háromszögjelzésen kikerüljük a kritikus szakaszt. Hamar megtaláltuk a jelzést, mely a patak bal oldalán meredeken indul felfelé. Nem egy könnyen járható ösvény volt az igen meredek, kötél biztosította út. Az aljában elhelyezett kereszt is mutatta, nem tréfadolog ezt az utat választani a derékig érő víz helyett. Hátizsák nélkül vagy 30m-t felkapaszkodtam a sziklákon, ezek után el is döntöttem, hogy a csapatot nem szabad erre az útra felvezetni. Nem maradt más hátra, visszafordultunk végérvényesen. Visszafelé is végig fényképeztük a szorost, az impozáns méretű sziklákat. Félúton találkoztunk a rövid túrásokkal, ők a kolostor megtekintése után gyalogoltak be idáig. Mi leültünk ebédelni, őket pedig tovább küldtük, hadd lássák a szoros szépségeit. Az ebéd elfogyasztása után visszasétáltunk a kolostorhoz. Így mi is megtekinthettük a jelenleg is működő kolostort, mely Erdély egyik igen régi ortodox fellegvára. A XIV-ik században már állt a templom, az 1377-es évszám megjelenik az egyik falfestményen. A kicsiny templomnak viharos a múltja, tűz, és víz okozott többször kárt ódon falaiban. Az épület megmentése érdekében 1988-ban 2 méterrel megemelték a régi templomot. Felújítása során 9 rétegben kerültek feltárásra a falfestmények, a legrégebbieket a XIV. század elején festették. A viszontagságos múlt után a kolostori élet 1940-ben kezdett újraéledni. A kommunizmus ideje alatt ismét szünetelt működése, majd 1972-ben indult ismét meg a kolostori élet. Az épületekben szőnyegkészítés, hímző részleg, kötöde, pékség, iskola, könyvtár, orvosi rendelő, valamint egy múzeum is működik. 1982-1988 között épült fel a kolostor új temploma. Mire megtekintettük a kolostort, a többiek is visszatértek. Hazafelé menet, Tövis, Nagyenyed érintésével megérkeztünk a Kőköz szorosához, ahol kiszálltunk a buszból, hogy nyugodtan gyönyörködhessünk Kőköz szikláiban. Ez a szoros is egyike a Torockói hegység festői szurdokainak. Hatalmas mészkősziklák között csörgedezik a patak, itt vezet át a műút is. A közepe táján hatalmas várkastély van épülőben, az elődeink is megirigyelhetnék impozáns méretét. A helyiek elmondása szerint már több tulajdonosa is volt az épületnek, nehezen akar végleges formát ölteni. Itt is jól megy egyeseknek, mióta kapitalizmusban élnek. Az itt eltöltött félóra kevés volt a szoros alaposabb megismerésére, pedig valószínűleg szép számmal találhattunk volna védett virágokat is a sziklákon, a gyep közepette. Hazafelé még megálltunk egy órára Torockón. Aki nem volt velünk korábban, gyors ismeretséget köthetett a magyarok lakta Torockóval. Torockó talán Erdély legszebb faluja, mind természeti fekvését, mind építészetét illetően. Nem túl régen a falu központja, Torockó Fő tere Europa Nostra díjban részesült. A legtöbb látnivaló a Fő téren található, az unitárius templom, a tér körül szépen helyreállított, fehérre festett házak, a Néprajzi Múzeum. Torockót uralja a falu fölé magasodó Székelykő. Torockó másik nevezetessége még a különlegesen gazdag, díszes népviselet, melynek értékes darabjait a Néprajzi Múzeumban lehet megtekinteni. Akik már ismerősként jöttek ide vissza, ajándékvásárlással töltötték el az időt. A Kis pihenő után öt perc alatt visszabuszoztunk szálláshelyünkre. Kicsit rendbe tette magát a társaság, majd következett a bőséges vacsora. Aki keveselte a vacsora adagját, repetát is kérhetett. Némelyek ezek után visszavonultak, mások még beszélgettek egy kicsit. A fiatalok a nem túl kimerítő nap után még fél 11-ig kártyáztak. (Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtekinthető: http://www.termeszetbaratok.hu) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), dr. Muskovits József (MJ) Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) 2007.07.02. 01_Torockó Vendégház (SZZS) 02_Székelykő északi csúcsa (KZS) 2007.07.03. 03_Remete kolostor régi temploma (MJ) 04_Remetei sziklaszoros (KZS) 05_Remetei sziklaszoros, a Pokol kapuja (MJ) 06_Remetei sziklaszoros, zsúpfedeles épület (KZS) 07_Sziklák a kolostor közelében (MJ) 08_Séta a Kőközi szorosban (KZS) 09_Kőköz az épülő kastélyával (TZ) 10_Székelykő Torockó Fő teréről (MJ) 11_Virágzó kosbor a Székelykő alatti réten (MJ) 12_A születésnapi ünnepeltünk (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. II. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. II. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

2008-08-12 2008. július 4. Gyalui havasok, Kisbányahavas-Alsópodsága Az előző napi megbeszéltektől eltérően háromnegyed 7-kor volt a reggeli, 1/2 8-kor indult a busz, okulva a tegnapi buszozásra fordított hosszú időből. Mai napon a Gyalui havasok felé vettük az irányt. Borrév, Jára, Kisbányahavas érintésével jutottunk el túránk kiindulási pontjára, Kisbányahavas üdülőtelepére. Az aszfaltút, a tegnapihoz képest jobb minőségű volt. A cél: megismerkedni a Gyalui havasokkal. Kétféle túra lett kiírva, ezek közül lehetett választani: Útvonal 1. Gyalui havasok, Kisbányahavas, Üdülőtelep (1385 m, K+) – Muntele Plaiului (1371 m, K+) – Bélavár (1381 m, PO) – Bélavár patak völgye (P+) – Felsőpodsága (600m, P+) – Podságai-szoros (P+) – Alsópodsága (420 m, P+) Túratáv: 24 km Emelkedő: 400 m Útvonal 2. Alsópodsága (420m, P+) – Podságai-szoros (600m, P+) – Alsópodsága (420m, P+) Túratáv: 12 km Emelkedő: 180 m 43-an választották a hosszabb túrát, hárman a busszal visszamentek Alsópodságába, felkeresni a Podságai-szorost. Buszunkkal a kék kereszt jelzés becsatlakozását pár száz méterrel túlhaladtuk, mivel csak itt tudott a busz visszafordulni. Tíz perc készülődés kellett, hogy 9 óra körül megkezdhessük mai napi túránkat. Az aszfaltúton visszagyalogoltunk a kék kereszt jelzéshez. Hamarosan fenyvesben, eléggé lefelé haladtunk az ösvényünkön. Az első szakasz leküzdése nehezebb lett a vártnál, mivel sok kidőlt fenyőt kellett kerülgetnünk. A lejtmenet végén elértük a Vadpatak völgyet. Kisebb nehézség árán átjutottunk a jobb oldalára. Az előttünk levő hegyoldal tarrá volt vágva, iszonyatos mennyiségű fát termeltek ki a területről! Természetesen a jelzések eltűntek, egyébként is nagyon régi festésű a kék kereszttel jelzett turistaút. Érzésünkre támaszkodva haladtunk mind feljebb a hegyoldalban. Mivel több erdészeti kitermelő út szerpentinezett felfelé, sűrűn megálltunk, ne kallódjon el senki. Néhol piros-fehér színű műanyag szalagot láttunk a bokrokra felkötve, talán ez pótolta az eltüntetett jelzéseket. Egy idő után ez is megszűnt, vagy csak mi tévesztettük el az utat. Gyanúsan nyugat irányba vezetett a földút, iránytű segítségével megpróbáltuk beazonosítani helyzetünket. Ha tartjuk a korábbi irányt, akkor könnyen a Nagy-havason lyukadhattunk volna ki! Meghatároztuk a követendő irányt, 10 perc után kiértünk egy hatalmas mezőre. Itt ismét betájoltuk magunkat, majd a szétszórtan elhelyezkedő esztenák között elindultunk a már látható Bélavár gerincének irányába. Először lefelé vezetett utunk, átvágtunk a kaszálón, mivel szemközt láttuk a gerincre felvezető utat. A mélyedésben mocsaras területen kellett áthaladnunk, volt, aki pórul járt ezen a helyen, bokáig süllyedt a fekete vízben. Ettől eltekintve csodálatos virág pompát láthattunk a mezőn, éppen jó időszakban jártunk errefelé. Nagy tömegben és sok fajta virágot lehetett látni és fényképezni. Felfedeztünk 4 fajta kosbort, a csomós harangvirág halvány változatát, zergeboglárt, több szegfű fajt, margitvirágot, gyapjúsást és egyebeket. Szemet gyönyörködtető volt a hatalmas kaszáló! Valamikor jóval nagyobb mértékű lehetett az állattartás ezen a részen, erre utalnak a megmaradt zsúptetős gazdasági épületek. A mélyebb részen való áthaladás után, az egyik épületen nagy meglepetésünkre megtaláltuk a kék keresztjelzésünket. Jól navigáltuk magunkat! Innentől enyhén felfelé vezetett a jelzés, a gerinc elérésekor lepihentünk a pázsiton, megtartottuk az ebédidőt. Csapatunk tagjai folyamatosan érkeztek fel a gerincre. Mindenkit megvártunk, hogy az elhozott szendvicsét elfogyaszthassa, meg hogy kipihenhesse az eddigi út fáradalmait. Szép napsütéses volt az idő, az alattunk levő sziklák már előre jelezték a nem túl messze levő Bélavár szépséges mészkőszikla rengetegét. Jó félórai pihenő után, továbbra is enyhén emelkedő földúton indultunk el Bélavár felé. A szél kellemetlenül felerősödött, az ég is kezdett beborulni. Fantasztikusan néztek ki Bélavár sziklái, amint letekintettünk a Podságai völgy irányába! Itt még több virág fajt láttunk, mint a keresztezett hatalmas hegyi kaszálón. Nem véletlenül lett rezerváció ebből a területből. Egy érdekes lilás őszirózsafaj, meg a turbánliliom gazdagította a ma látott virágok sorát. Közben az ég dörögni is kezdett, emiatt nem volt időnk alaposabban szétnézni a tetőn. Pedig biztosan felfedezhettünk volna még pár érdekes virágot! Jelzésünk végig vitt a tetőn, lépteinket sietősebbre fogtuk. A hegy pereméről csodás volt a panoráma, de a közelgő zivatar miatt nem láthattunk el messzire. Hogy ne a hegy tetején érjen el minket a zivatar, el kezdtünk gyorsabban gyalogolni. Az erdő szélén megvártam pár társunkat, akik elkódorogtak, elvétették a jelzést, amint később kiderült. A villámlás mind közelebb került hozzánk, megszaporáztuk lépéseinket, hogy utolérjük a többieket. A meredek ösvényen nem rohanhattunk, pedig még száraz volt az ösvény. A bükkök alatt rengeteg piros madársisak virágzott. Mire a meredek lejtő aljába értünk, az eső is eleredt, elővehettük az esőköpenyeinket. Beöltözésünk után eltévesztettük az utat, ahelyett hogy jobbra letértünk volna Bélavár sziklái alá, fenn maradtunk a gerincen.1km után vettük észre tévedésünket, ha rajta maradunk a kék háromszögjelzésen, Aranyosronk faluba értünk volna le! Igaz, a falu mellett még két híres szoros található, de fizikailag biztosan kikészült volna a társaság. Az eső így is elkedvetlenítette kissé a társaságot, na meg már majd 20km-t tudhattunk magunk mögött a mai napon. Nem volt mit tenni, visszasétáltunk arra a helyre, ahol bevártuk egymást a sziklák alatt. A jelzést gyorsan megtaláltuk, a fák takarták el az ösvény kezdetét. Az először meredeken haladó út a patak elérésekor megszelídült. A zivatar szélét kaptuk csak el, mire a patakhoz értünk, már el is állt az eső. Visszanézve fejünk felett magasodtak Bélavár monumentális sziklái. Egy nagy barlang bejárata is ott tátongott magasan a mészkőfalban. Pár fénykép is készült búcsúképpen Bélavárról, de a minőségük nem lett tökéletes a párás, borús idő miatt. Most már csak kényelmesen kellett lépdelnünk lefelé a Podságai völgyben. Nem volt túl szívderítő, hogy még 10km van hátra az Aranyos folyóig. Alig tűnt fel, hogy Felsőpodsága faluban gyalogolunk, a szűk völgyben a házak tekintélyes távolságra vannak egymástól. A falu elején, bal kézre a Bélavári patak felett két hatalmas szikla volt látható. Elérve a Podságai patakot, a hídon bevárták a gyorsabban haladók a csapat többi tagját. Együtt indultunk tovább a patak mentén, a Podságai-szoros felé. Félóra alatt elértük a Podságai-szorost, nagy meglepetésünkre buszunk itt várt minket, fel tudott jönni idáig a köves úton. Az autóbuszvezetőnk, Attila megspórolt nekünk 6km gyaloglást! A szoros közepén kis bánya volt, a repedésekből kalcitot lehetett szedni. Negyed óra pihenés után felszálltunk a buszra, visszaindultunk a szálláshelyünkre. Míg ki nem értünk az Aranyosig, az út igen pocsék állapotú, köves út volt. Eléggé csodálkoztam, hogy volt bátorsága Attilának a szorosig busszal bejönni. Az Aranyosnál még egy vasúti híd alatt is át kellett mennünk, pár cm-en múlt, hogy autóbuszunk elfért alatta. A főúton már félóra alatt visszatértünk A Vendégházba. Negyedóránk maradt a vacsoráig, aki tehette gyorsan rendbeszedte magát. A vacsora jól esett, repeta megint volt. A vacsora után ma többen igyekeztek az ágyukba, mint az előző napon. A holnapi napon közelebbi helyre vezet a túra, talán kevésbé lesz megterhelő, mint a mai napi. 2008. július 5. Torockói hegység, Túri-hasadék, Tordai-hasadék A tegnapi időpontok szerint történt meg a reggeli elfogyasztása, valamint a busz indulása. Ezen időpontokon már nem változtattunk a jutalomtúra során. A mai napra vonatkozó túraterv kicsit enyhébbnek tűnt a tegnapihoz képest. Reméltük, a jelzésekkel sem lesz annyi problémánk. A túra első szakasza közös, a hosszabbat választók a Túri-hasadék bejárása után tovább folytatták a gyaloglást. A nagy túrát 26-an tették meg. Útvonal 1. Torockói hgysg. Tordatúr (520m, KO) – Túri hasadék (KO) – Köves-bérc (670m, P) – Szind-tető (759m, P) – Tordai hasadék, déli tető (770m, PO) – Piculet (733m, P háromszög) – Berkesi-tető (P háromszög) – Berkesi patak völgye (P háromszög) –Borrévi menedékház (P háromszög) Túratáv: 22 km Emelkedő: 550 m Útvonal 2. Tordatúr (520m, KO) – Túri hasadék (KO)– Koppánd (400m, P) Túratáv: 5 km Emelkedő: 50 m Nem kellett sokat buszoznunk, Torda érintésével hamar megérkeztünk Tordatúr falu szélső házaihoz. A buszt visszaküldtük Koppándba, ahol felveszi majd a kis túrásokat. A Torockói hegység egyik gyönyörű természeti nevezetessége ez a hasadék, bár mostohaként van kezelve a felkapottabb, kiépítettebb Tordai-hasadéknál. A Rákos-patak alakította ki a Peterdi-Szind gerinc jurakori mészkövében, évezredek alatt. A 15km hosszú Peterdi-Szind gerincet három szoros töri át: Tordai-hasadék a Hesdát-patakkal, a Berkesi-szoros a Berkes-patakkal, valamint a Túri-hasadék a Rákos-patakkal. Maga a hasadék majd 2km hosszú, a szépsége összemérhető a Tordai-hasadékkal. 30db kisebb barlang is található a szorosban. Gazdag a növényvilága, egy kis eltéréssel ugyanaz, mint a Tordai-hasadéké. A víz eróziójának következtében változatos felszíni formák jöttek létre, üstöket, boltíveket, hidakat, kürtőket láthatunk a hasadékban. A hasadék elején 1952-ben létesült kőbánya sajnos sokat rontott az egyébként igen természet közeli állapotban levő szoroson. Több éves vita, pereskedés után leállították a kő kibányászását, 1994-ben nyilvánították védett területté a Túri-hasadékot. Reménytelennek tűnt a vegyes összetételű társaságunknak a szakadék alján bejárni a szorost, a fák már eléggé megnőttek, a Rákos-patak mellett pedig nem lehetséges száraz lábbal átkelni. Így maradt a tetőn való gyaloglás, innen is pompás látványt nyújt a hasadék. A patak eróziója folytán a hasadék úgy néz ki, mintha S betűk kapcsolódnának egymáshoz. Egy jellegzetes 900-os kanyarja van a szurdoknak, ahol egy kisebb völgy csatlakozik hozzá. Komótosan gyalogoltunk a fennsíkon, a legtöbb helyről be lehetett látni a hasadék aljába. Visszatekintve is szép látványt nyújtott Tordatúr falu, meg a távolabbi dombvidék. A Túri-hasadékról szóló mesék tündérekről regélnek, de a mesén túl is megkapó a különféle kiprepalálódott sziklák látványa. Kb. félórába tellett, míg a tetőn végigkísértük a hasadékot. Itt elváltak útjaink a rövid túrásoktól. Ők meredeken leereszkedtek a patakhoz, hogy a túloldalon Koppándba gyalogoljanak a várakozó buszhoz. Nekik is volt lehetőségük hazafelé menet megtekinteni a Tordai-hasadékot. Mi folytattuk a túrát a füves legelőn. A nap ismét erősen tűzött, a sapkák, kalapok viselete indokolt volt. A szindi kőbánya előtt elvesztegettünk negyed órát, itt épül az észak-erdélyi autópálya. Ez a jelzések eltüntetésével járt együtt, emiatt orrunk után menve kereszteztük az épülő úttestet, hogy a szindi kőbánya felett folytathassuk utunkat. Érzésünk nem csalt meg bennünket, a tetőn ismét megtaláltuk a piros jelzésünket. Időközben egy kutya is csatlakozott hozzánk, nem tudtuk elzavarni, a mai napon Borrévig társunkká vált. Továbbra is Köves-bérc mezején gyalogolhattunk, míg elértük a Tordai-hasadék feletti Szind-tetőt. Itt leheveredtünk a pázsitra, pihenni, ebédelni. Innen már beláttunk a Tordai-hasadékba, kiváló panoráma adódott Alsópeterdre, Középpeterdre. A Tordai-hasadékot, a szind-tetői oldalt korábban bejártuk, most a jobb oldali tető bejárására került sor. A Tordai-hasadék Erdély legtöbbet látogatott kirándulóhelye. A kb. 200m magas sziklafalak, a karsztképződmények, barlangok, a vegetáció minden látogatóban mély nyomot hagy. A majd 3km hosszú szurdokvölgyben több mint 30 barlangot tártak fel, de többségük megközelítése kifejezetten nehéz és veszélyes. A sziklafalak alpinisták kedvelt célpontjai. A Tordai-hasadékot igen gazdag és különleges növény- és állatvilága miatt már 1939-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Ezen a százhektáros területen Románia növényzetének majd egyharmada, majdnem 1000 faj megtalálható! A természetvédelmi terület állatvilága is gazdag, sok csigafajjal, ritka pillangókkal és védett madárfajokkal is találkozhatunk. A szieztázás után leereszkedtünk a Hesdát-patakhoz. Már ezen az oldalon is szednek belépőjegyet a hasadék látogatóitól! Az összeg nem nagy, a látvány bőven kárpótolja a turistát, ha végig sétál a patak mentén. Maga a szurdok kiépítése mintaszerű, városi cipőben, szandálban is végig járható. Egy kicsit elbeszélgettünk a jegyszedővel, aki azt ajánlotta, menjünk Peterd irányába pár száz métert, ahol a hídon átkelhetünk a Hesdát-patak felett. Egy kis kocsma is található itt, szomjunkat legalább csillapíthatjuk. Megfogadtuk a tanácsát. Asztalok, padok is voltak az udvaron, negyedórára leültünk, míg elfogyaszthattuk a hideg sört. Hétvége volt, rengeteg ember piknikelt a patak mentén. Átkeltünk a hídon, majd nemsokára elkezdtük leküzdeni a 200m szintet. Igen meleg volt, kissé megizzadtunk, míg egy jó kilátópontnál megálltunk. Innen szép kilátás volt a Tordai-hasadék másik végére. Alpinistákat is felfedeztünk a sziklákon. Szemben egy beszakadt barlang szája tátongott. A Szind-tetőn levő kereszt is látható volt erről a helyről. Pihenőhelyünkön három nöszőfű is virágzott. A nöszőfű ritkának tekinthető kosbor fajta. A csodálatos panorámával betelve indultunk tovább a Berkesi-tető irányába. Útközben egyetlen egy jelző póznával találkoztunk, még az elején, majd a jelzések innentől kezdve eltűntek. A térképtől eltérően nem az erdőben, hanem a füves gerincen haladtunk célunk felé. Az út igen fárasztó volt, hiába rétnek, legelőnek nézett ki a terület, karros tetőn kellett gyalogolnunk. Ez a terep még a bakancsot viselők lábát is kikészíti! Menetközben pár legelő bivallyal is találkoztunk, békés állatok voltak. Dumbravá környékén már kissé idegesek voltunk, hogy sehol sincs jelzés. Ezen a helyen igen szép, nyílt karros mészkő tető volt, rengeteg virággal. Addig mászkáltunk az alattunk levő erdőben, míg meg nem találtuk jelzésünket. Azt gondoltuk, sínen vagyunk. Az erdei úton elértük a Muncelu csúcs alatti nyerget. Meglepetésünkre új ortodox kolostor van épülőben ezen a helyen. Egy fiatal pópával, vagy pópa jelölttel angolul elég jól szót tudtunk értetni. A hozzánk szegődött kutyát megpróbáltuk rásózni, de nem sikerült. Útmutatása szerint leértünk egy újabb nyeregbe, majd pechünkre egy kaolin bányánál elfogyott a jó állapotú köves út.. Páran megmerültek a kaolin iszapba, majd érzésünkre hagyatkozva a Berkesi-tető alatt, a Berkes-patak felé meneteltünk. Viszontagságos menetelés után elértük a Berkes-patak völgyét, természetesen jelzés sehol nem volt. Összevártuk a csapatot, így indultunk lefelé a hátralevő egy órás útra. Egyesek már eléggé el voltak zsibbadva a mai napi megpróbáltatásoktól, nem hitték, hogy a mai napon is fognak kapni vacsorát a megszokott időben. Innentől már csak gyalogolnunk kellett az erdő hűvösében. Néha ráláthattunk a patak völgyre, ott biztosan izgalmasabb lett volna a lemenetel. Talán láthattunk volna pár vízesést, de már késésben voltunk az eredeti elképzeléseinkhez képest. Hat óra körül fejünk felett megpillantottunk egy nagy sziklát, rögtön utána feltűnt az Aranyos szalagja. Alighogy kiértünk az erdőből, autóbuszunk látványa fogadott a kis túrásokkal! Mindenki megkönnyebbült. Gyorsan felszálltunk a buszra, csak az egész nap velünk tartó kutyával lett egy kis problémánk, mivel ő is buszozni akart. Vigasztalásképpen a maradék szendvicseinket odaadtuk neki, csökkenteni a csalódását. Összegezve a mai napot, nagyon jó időnk volt, sok szépet is láthattunk. A jelzésekkel viszont komoly probléma van, sajnos a térképek sem jelölik megfelelően a régóta festett jelzéseket. Persze ez is egy kihívás, ilyen helyeken nagyon kell figyelni a tereptárgyakat, illik folyamatosan tisztában lenni az aktuális tartózkodási hellyel. (Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtekinthető: http://www.termeszetbaratok.hu) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), dr. Muskovits József (MJ) Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) 2007.07.04. 13_Levegővétel a kapaszkodó tetején (KZS) 14_Szénatárolók, szénaboglyák (KZS) 15_Virágzó kosbor a mocsaras területről (MJ) 16_Kapaszkodás Bélavár felé (MJ) 17_Panoráma a Bélavárról (KZS) 18_Bélavári virágoskert (KZS) 19_Bélavár sziklái (KZS) 20_Bélavár egyik sziklatornyán (MJ) 21_Alsópodságai ortodox templom (TZ) 22_Sziklák Felsőpodsága felett (TZ) 2007.07.05. 23_Túri-hasadék (SZZS) 24_Rövid túrásaink a hasadék aljában (TZ) 25_Túri-hasadék kezdete (TZ) 26_Távolban a Torockói hegyek sziluettje (KZS) 27_A Tordai-hasadék feletti pihenő (SZZS) 28_Tordai-hasadék bejárata (MJ) 29_Hesdát patak feletti híd (SZZS) 31_Tordai-hasadék (KZS) 32_Kistúrásaink a Tordai-hasadék végén (TZ) 33_Utolsó jelzőoszlopunk a gerincen (MJ) Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. III. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. III. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

2008-08-12 2008. július 6. Gyulafehérvár, Nagyenyed városnézés, Székelykő megmászása Az előző három nap láthatóan megviselte a társaságot. Pihentetőbb napot kellett beilleszteni az eredeti tervhez képest. Az önfényezésen túl, a túravezetőnek mernie kell változtatni az eredeti elképzelésein. Tulajdonképpen, szakosztályunk által szervezett havi egy túra kevés ahhoz, hogy a túrázók megfelelő állapotba kerüljenek a folyamatos, mindennapi túrák elviseléséhez. Ezen túlmenően figyelembe kell venni a társaság összetételét is. Persze a több napos túrák esetén nagyon sokat számít a bakancs, a zokni, sokan megfeledkeznek erről a szempontról. A kiírt túrákat a fiatalok simán teljesítik, az idősebbeknek viszont sokkal több erőfeszítésébe kerül ezen túrák megtétele. Mindezeket figyelembe véve, délelőttre városnézés került megszervezésre. Szálláshelyünktől nem túl messze levő Gyulafehérvár és Nagyenyed felkeresését céloztuk meg, utána pedig, hogy gyalogoljunk is egy kicsit, a Székelykő megmászása a délutáni program, mivel a társaság egy része még nem volt fenn a Székelykő tetején. Útvonal 1.. Torockó Vendégház (500m)-Torockó (530m, P) – Székelykő (1128 m, P)-Torockó (530m, P) – Torockó Vendégház (500m) Túratáv: 12 km Emelkedő: 600 m Mai napra tényleg beállt a reggeli rend, így 1/28-kor elindulhatott buszunk Torda felé. Páran otthon maradtak, mivel tudomásunkra jutott, hogy Torockón, az unitárius templomban konfirmálás lesz. Ilyen alkalommal a híres torockói népviselet is előkerül, melyet egyébként csak a Néprajzi Múzeumban lehet megtekinteni. Gyulafehérvárnak a történelme a vaskorban épült földvárral kezdődik. Később a rómaiak építettek itt castrumot. Ez volt Apulum városa, az ókori Dácia tartomány egyik legjelentősebb települése. A magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták Erdélyt, a város volt az erdélyi vajda székhelye. Püspökségét Szent István alapította 1009-ben. A tatárjárás során elpusztult a város, virágkora a Hunyadiak és Bethlen Gábor idejére esik. A Szent Mihály székesegyházát a XIII-ik században építették, egy régebbi templom helyén. Az ország három részre szakadása után 1541-ben ide költözött Izabella királyné, itt is halt meg 1559-ben. Nagyon sok történelmi személyünk sorsa fonódott össze Gyulafehérvárral, többek között János Zsigmond, Báthory András, Székely Mózes, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, I. Rákóczi Ferenc, Apafi Mihály, II. Rákóczi Ferenc, Apáczai Csere János, Márton Áron püspök. 1715-ben újraszervezték a reformáció alatt megszűnt püspökséget. A most is látható erődítményt 1738-ban fejezi be a Habsburg VI. Károly német-római császár. 1785. február 28-án itt végezték ki a Horea-felkelés vezetőit. Az 1848-49-es magyar szabadságharc során ebből a várból irányították a magyarok ellen harcoló császári és román csapatokat. A románság történetében is jelentős szerepet kapott a város. 1918. december 1-én a román nemzetgyűlés itt mondta ki Erdély egyesítését a Román Királysággal, melyet az 1920-ban Trianonban aláírt békeszerződés erősített meg. Egy órát szántunk a város rövid megismerésére. Ez persze rövidnek bizonyult, még akkor is, ha a látnivalók a vár belsejére korlátozódnak. A vár mellett szerencsére nagy parkoló található, így hamar bejutottunk a várba. A legtöbb időt a Szent Mihály székesegyház meglátogatására fordítottuk. A székesegyház építésében fontos szerepet játszott Hunyadi János. A kezdetben román stílusban épült székesegyházat a tatár és török támadásokat követően átépítették. A templom a Hunyadiak, majd az erdélyi fejedelmek, az itt tevékenykedő püspökök temetkezési helyéül szolgált. Itt található meg többek között Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, Martinuzzi Fráter György, János Zsigmond, Báthori András, Márton Áron sírhelye. A székesegyház felújítása megkezdődött, ideje volt már, aggasztóan néztek ki Erdély egyik legrégebbi templomának falai. Az ortodox székesegyházra csak egy pillantást vetettünk, istentisztelet volt éppen benne. A Trianoni döntést követően építették, targovistei templom másolata. A Szent Mihály székesegyház mellett található a fejedelmek háza, jelenleg a katolikus püspökség a tulajdonosa. A túloldalon Vitéz Mihály szobra látható. Átsétáltunk a váron, a túloldali Szent György kaput is renoválják jelenleg. Az 1937-ben épített Horia, Closca, Crisan obeliszkjénél még készítettünk egy-két fotót, majd visszaindultunk a parkolóba. Még rá- pillantottunk egyet Gyulafehérvár szökőkutas fő terére. Rövid volt az egy óra, a Batthyaneumra nem jutott idő. gr. Batthyány Ignác erdélyi püspök alapította 1794-ben. Az 55 000 kötetes püspöki könyvtárnak kódexei világhírűek. Az egyik latin nyelvű kódexből került elő a harmadik legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk 1310-ből, Gyulafehérvári sorok néven ismert. A könyvtárban ásvány- és éremgyűjtemény is található. Következő állomásunk Nagyenyed volt. Itt alaposabban a várat, a váron belül épített református templomot tekintettük meg. A tatárjáráskor elpusztult várost a szászok építették újjá. A város első írásos említése 1299-ből történik. Helyén egykor római castrum volt, de az ásatások eredményeképpen megállapították, hogy a kelták is lakták a környéket. 1437-ben Budai Nagy Antal seregei foglalták el, 1551-ben Martinuzzi ostromolta, 1601-ben Basta generális pusztította, 1658-ban a török-tatár seregek égették fel. 1704-ben Rabutin generális parancsára Tiege támadta meg a várost. A harcban kétszázan estek el, közülük 18 diák. Ezt örökíti meg Jókai Mór, A nagyenyedi két fűzfa című műve. 1849. január 8-án a várost az oláh felkelők porig égették, több mint 600 embert gyilkoltak meg, főleg aggastyánokat, nőket és gyermekeket. Nagyenyednek azonban voltak szép napjai is: 1658. február 10-én II. Rákóczi György minden lakost nemessé tett, így lett a három erdélyi nemesi város egyike. Gyulafehérvár pusztulása után (1658) I. Apafi Mihály ide helyezte át a Bethlen Kollégiumot, melytől a város élete fellendült. Az iskola tudományos pezsgést hozott a városba, sok nemesi család is ideköltözött. A nevezetes kollégium falai között tanult többek között Kőrösi Csoma Sándor, Áprily Lajos. A város fő látnivalója a vár, a tíz méter magas falaival, a falakon belül pedig a XIV. századi református és XIX. század második felében épült német evangélikus templom. A város főterén található a római katolikus templom, mely a XVIII. században épült barokk stílusban, mellette van a minorita rendház. Egy busznak való parkolót találtunk a vár mellett, szerencsénkre üres volt. Először körbejártuk a várat. Az egyre erősödő török portyák elleni védekezésül, mint szerte Erdélyben, a nagyenyedi szász polgárok is erődfallal vették körbe az egyházukat. A szabálytalan ötszög alakú területet övező magas lőrésekkel tűzdelt fal, valamint a sarkokat tagoló tornyok és bástyák a XV. században épültek. Az egyes bástyákat a céhekbe tömörült kézműiparosok voltak kötelesek védelmezni. A vár belülről is megtekinthető. Szerencsénk volt hogy délidőre járt az idő, a harangozó beengedett a református templomba, sőt ketten elmentünk vele harangozni is a toronyba. A templomot a XIII-ik században építették, következő 200 évben nyerte el mai alakját. Nincs túl jó állapotban sem a templom, sem a vár. Ráférne egy alapos felújítás! Elég keserűen beszélt új ismerősünk az egyházak támogatásáról, persze az ortodox egyház kivétel. A váron belül két emléktábla is található, Pápai Páriz Ferencé és Áprily Lajosé. A vár külső falán is van egy emléktábla, római számokkal felírva az 1849.01.08-i dátum. Sok száz meggyilkolt emberre emlékeztet, kiknek egy részét ide temették el a hajdani vizesárokba. A vár után szétnéztünk Nagyenyed főterén, páran benéztek a Kollégiumba is. A városnézésre szánt egy óra itt is gyorsan eltelt, visszaindultunk a szálláshelyünkre. Az ég kezdett beborulni, ez meglátszik az itt készített fényképeken is. Aggódni kezdtünk a délutánra szervezett Székelykő túránkért. Nem kellett egy óra sem hazaékezésünkhöz. Itt semmi jele se volt a borulásnak, 25 percet kaptak a túrára jelentkezők az átöltözésre. 25-en indultunk el Székelykő megmászására. Páran, akik otthon maradtak megnézni a konfirmálást, Torockó központjából, a Nagyárokban jutottak fel a csúcsra. Velük a nyeregben találkoztunk. Térképet se vittünk magunkkal, elég jól ismertük már a környéket. Jó 2km-t sétálunk a kátyús országúton Torockó szélső házaihoz. Itt a piros jelzésen, kaszálók közepette elgyalogoltunk a Székelykő aljáig. Következett a kapaszkodó, a jelenleg száraz patak völgyben. Az árok érdekessége, hogy jobboldalt mészkő, bal oldalt viszont tenger alatt kialakult vulkáni kőzet, ofiolit van a felszínen. Igen meleg volt az idő, még jó hogy hamar beértünk az erdőbe. Itt egyesek kezüket, lábukat használták az előre haladás érdekében, annyira meredek a felvezető ösvény. Félóra múltán túl voltunk a nehezén, kiértünk a füves területre. Páran elmentünk az északi csúcsra, csodálatos panoráma adódott innen a környékre. A szálláshelyünket is be tudtuk azonosítani a patak partján. Jó időjárási viszonyok esetén állítólag a Kárpátok koszorúját is lehet látni, nekem személy szerint még egyszer sem sikerült, holott nem először jártam a csúcson. Gyönyörű látvány Torockó, Torockószentgyörgy, a vár látványa fentről, mintha csak kis játékszerek, modellek lennének a házak, az épületek, az utak. Pedig csak 1128m magas a Székelykő, igaz, Torockó több mint 600m-el van lejjebb. Mire visszatértünk a csúcsról, a lassabban jövők is felértek a nyeregbe. Innen közösen felmásztunk a fő csúcsra, ez már igazán nem volt megerőltető. Itt hosszabban elidőztünk, leheveredtünk a piros-fehér-zöld színű csúcsot jelző kőoszlop környékén. Legalább háromnegyed órát töltöttünk el uzsonnázással, a körpanoráma szemlélésével. Hazafelé ugyanazon az úton mentünk le. A füves részen nagyon sok virágot lehetett fotózni, igen szép volt a vegetáció július elején. A négykézlábas szakasznál lelassult a társaság, de mindenki gond nélkül átjutott a kritikus részen. Időben tértünk vissza szálláshelyünkre, a vacsora ismét jól esett, változatos, de élményekkel gazdag napot tudhattunk magunk mögött. Egy kicsit már mindenki az utolsó jutalomtúra napra gondolt. 2008. július 7. Torockói hegység, Szolcsva-Torockó A tegnapi nem túl megerőltető nap után frissebben keltek a túratársak. A reggeli jóga után, mely az itt létünk alatt egyeseknek hozzátartozott a napi programjához, megreggeliztünk, majd mindenki beszállt a buszba. A Torockói hegység volt a cél, a rövidebb túrát választóknak egy jó kis séta került megrendezésre. A hosszabb túrára 19-en jelentkeztek. Az időjárás továbbra is igen kecsegtető volt. Egy óra alatt megérkeztünk Szolcsvára az Aranyos folyó völgyében. A két túra lehetőség az alábbi volt: Útvonal 1. Torockói hgysg. Szolcsva (400m, K+) – Szolcsvai búvópatak bg. (500m, K+) – Bedellő (1150m, K, P) – Havas-patak-völgye (750m) – Ordaskő-Vidalykő-nyereg (950m, K+) – Vidalykő (1285m, PO ) – Ordaskő-Vidalykő-nyereg (950m, PO) – Torockó (550m, KO) – Vendégház Túratáv: 20 km Emelkedő: 1200 m Útvonal 2. Torockói hgysg. Szolcsva (400m, K+) – Szolcsvai búvópatak bg. (500m, K+) – Torockói hgysg. Szolcsva (400m, K+) Túratáv: 8 km Emelkedő: 150 m Kiindulási pontunkat hamar megtaláltuk. A kék keresztjelzésünk az Aranyos felett kifeszített függőhíddal indult. A jobb partra való átkelés több mint egy negyedórát vett igénybe, a 46 fő közül sokan még nem keltek át függőhídon. Persze 2-3 embernél nem is célszerű többnek egyszerre használni az ingó, hullámzó hidat. Áthaladva a kaszálón, majd Szolcsva házait elhagyva a Malom patak menti földúton értük el a búvópatak kiömlési helyét. Itt ismét egy nem túl bizalomgerjesztő függőhídon kerültünk át a túloldalra. Félórát szántunk az impozáns barlang kapu megtekintésére, melynek magassága kb. 30m, a szélessége kb. 4m. Sajnos beljebb közönséges halandó nem tud eljutni, csak barlangászok tudják bejárni a több mint 2km hosszúságú barlang rendszert. A barlang felső szintje az aktív, itt folyik keresztül a patak, miközben a hegy gyomrában tavakat alkot. Valamikor az első teremig híd vezetett, sajnos egy nagyobb áradás ezt tönkretette, a maradványai még most is láthatóak. A barlangban érdekes módon meleg van, kb. 200C a hőmérséklet. Ferde cseppkövek is találhatóak az egyik teremben. A barlang és környéke természetvédelmi terület. Itt elváltak útjaink a rövid túrásoktól, ők visszasétáltak a várakozó buszunkhoz az Aranyoshoz, mi pedig tovább gyalogoltunk a kék kereszt jelzésen. Több mint 200m-es kapaszkodó következett a bükkök árnyékában, míg felértünk a gerincre. Szép a panoráma innen az Aranyos völgyére, a Bedellői havasokra. Az útjelző oszloptól a balra levő zsúpfedeles házhoz sétáltunk át, ahol árnyék volt, és kipinhettük a kapaszkodás fáradalmait. Nagy hibát követtünk el, utólag világosodott meg, hogy a búvópatak víznyelőjét nem kerestük fel. Ott volt 300m-re a gerinctől! A gerincről készített fényképeken látszódik az a sziklafal, amelynél három patak vize tűnik el, hogy egy km földalatt megtett út végén a már látott barlangnyílásban ismét a szabadban folytassa útját. Pedig még a víznyelőre vonatkozó táblát is láttam a kaszáló közepén! Utólag sem értem, miért gondoltam, hogy bal oldalt fogunk elhaladni a ponor mellett. Ehelyett interneten nézhettem meg a ponor képeit, amint a kis patakok a vízesésük után eltűnnek a barlang szájában. Na se baj, lesz indok ide is visszajönni! Az utóbbi gondolatok csak a beszámoló írásakor jutottak eszembe, ott akkor a tovább haladás foglalta el az ember agyát. A kék jelzésre váltottunk, elindultunk a Bedellő platója felé. Az egyik tisztáson elvesztegettünk majd fél órát a jelzés megtalálásával. Tényleg komolyan figyelembe kell venni a domborzati viszonyokat, mert a jelzések nagyon régiek és rapszódikusan vannak felfestve! A téblábolásunk után ösvényünk fokozatosan felfelé vezetett, találkoztunk a piros jelzéssel, mely a Remetei sziklaszorosból csatlakozott be utunkhoz. A tisztások tele voltak virágokkal, a ritkábbakhoz tartoztak a kosbor félék, a zerge virág, a réti kardvirág. Ember nem járta területen haladtunk, pedig talán nem is oly régen ezeken a havasokon is állatokat legeltettek. Hegyek, völgyek között vezetett az út, az emberben mindvégig volt egy bizonytalansági érzés, jó felé megyünk-e. A nap sütött, igen meleg időt fogtunk ki a legelőkön való gyaloglásra. La Rogoaze környékén összeakadtunk egy pásztorral, aki Torda melletti faluban lakik, az egész nyarat itt tölti el a kezdetleges házikójában, őrizve a rábízott szarvasmarhákat. Egyszerűen nem lehetett elutasítani a vendéglátását, meg kellett kóstólni a szilvapálinkáját. A mi felfogásunkhoz képest egészen más életszemlélete van ezeknek az embereknek, egészen másképp állnak az élet dolgaihoz. Még az összegyűjtött kömény magokat is nekünk adta volna! Ha komolyan belegondol az ember az ilyen megnyilvánulásokba, bizony lenne mit tanulni ezektől az egyszerű emberektől. Talán neki is jól esett, hogy elbeszélgettünk vele magyarul. Elhagyva a pásztor szállást, kereszteztük a piros keresztjelzést, mely szintén Szolcsváról indul és Bedellő faluba tart. Továbbra is a ritkán jelzett kék, piros jelzésen haladtunk a kietlen füves területen. Balra a Bedellői havasok gerincét láthattuk, jobbra a Ragadozó-tetőt, majd a Várkertet hagytuk magunk mögött. Itt a kék jelzés levisz Torockószentgyörgyre. Egy termetes bükkfa árnyékában megpihentünk egy kicsit, majd a piros jelzésen elindultunk Ordaskő felé. Alig hogy negyed órát gyalogoltunk, ismét az érzékeinkre kellett hagyatkozni, hogy megtaláljuk a jelzett utat. Nemsokára beértünk egy erdőbe, melyben egy kis patak mentén, Ordaskő irányába vezetett az út. Nagyon sok szintet veszítettünk, míg leértünk a Havas-patak völgyébe, mely Torockószentgyörgy felé vezet. A völgy elérésekor pihentünk pár percet, a fáradt társaság elindult az Ordaskő, Vidalykő között levő nyeregbe. Elég pocsék út vezetett fel a nyeregbe, több helyen a víztől csúszós, sáros volt. A nyeregben, ránézve az óránkra, lemondtunk a Vidalykő megmászásáról. Még hátra volt a lemenetel, a vacsora ideje is kötött minket. Az Ordaskő oldalában bükk erdőben haladt a jelzés, hol felfelé, hol lefelé. Igen fáradt volt a csapat, Torockó, Székelykő látványa villanyozott csak fel bennünket. Megszaporáztuk lépteinket, a Torockó felett levő kaszálókon most már gyorsan elértük Torockó szélső házait. Egy sör erejéig megálltunk a talán Búfelejtőnek nevezett kocsmánál, majd az aszfaltúton haza poroszkáltunk szálláshelyünkre. A vacsorát lekéstük negyed órával, de annál jobban esett a búcsú vacsora. A vacsora után még tábortűzet gyújtott Ilku Józsi barátunk, ahol az alkalmi énekkórus elszórakoztatta a többieket. Persze az éneklésbe mindenki besegített, vendéglátónkat is beleértve. Így búcsúztunk Torockótól, Katalintól, a vendéglátónktól. Összegezve az elmúlt egy hetet, nagyon jó időt fogtunk ki. Annak ellenére, hogy a betervezett túrákat 100%-ban nem tudtuk teljesíteni, nagyon sok szépet láttunk a Torockói hegységben, a Gyalui havasokban. Mindenesetre az efféle túrák arra jók, hogy az emberben tudatosodjon, a környéken még mit kellene megnézni, felkeresni 2008. július 8. Hazautazás A tegnapi tábortűznél történt beszélgetés, éneklés után mindenki időben ébredt fel. A bőséges reggeli után bepakoltuk táskáinkat, csomagjainkat az autóbuszba. Elbúcsúztunk Katalintól, az alkalmazottjaitól, akik biztosították számunkra az eltelt egy hétben a nyugodalmas szálláshelyet, a reggelit, a vacsorát. Jól éreztük magunkat itt Torockó mellett, az időjárás is kedvezett nekünk. Eszünk ágában sem volt rövidíteni Jára felé a hazafelé vezető utat, inkább a Torda, Kolozsvár főutat választottuk. Kolozsváron, Attila autóbuszvezetőnk jóvoltából városnézésben volt részünk. Aki még nem járt itt, legalább láthatta a Szent Mihály templomot és környékét. Királyhágón tartottunk jó félórás pihenőt. Akinek maradt még valamennyi román pénze, elkölthette ajándékokra, ihatott egy kávét, vagy sört. A határon nem volt semmi gondunk, gyorsan átkeltünk. Csak, csak jelent valamit az EU-s csatlakozás! Berettyóújfaluban álltunk meg hosszabb időre. Itt megvettük a túra résztvevőinek jutalmazására a tábla csokikat. Menetközben megtörtént a jutalomtúra rövid összefoglalása, az elért teljesítmények értékelése. Természetesen a csokik kiosztása is megtörtént. A jutalmazásból nem maradt ki Attila sofőrünk sem, sőt Marci, a fia sem, aki velünk töltötte az elmúlt hetet. Még egyszer, a Hatvan melletti MOL töltőállomáson álltunk meg hosszabb időre. Ettől kezdve a már megszokott módon, lakhelyük szerint szálltak le a résztvevők. Mindenki világosban ért haza, pozitív élményekkel gazdagodva. Most egy kis pihenő lesz a túrázásban, majd augusztusban a három napos zempléni túránk következik. (Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtekinthető: http://www.termeszetbaratok.hu) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), dr. Muskovits József (MJ) Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) 2007.07.06. 34_Gyulafehérvár egyik bástyája (TZ) 35_Gyulafehérvár, Bocskai István síremléke a székesegyházban (KZS) 36_Nagyenyed, a Bethlen Kollégium udvara (KZS) 37_Az 1849-ben meggyilkolt enyediek emléktáblája (KZS) 38_A konfirmált leányok, fiúk (MJ) 39_Kapaszkodás a Nagyárokban (SZZS) 40_Torockószentgyörgyi vár (SZZS) 41_Torockószentgyörgy a Székelykőről (SZZS) 42_A Nagyárok vége (TZ) 43_Torockó Fő tere (TZ) 2007.07.07. 44_Átkelés az Aranyoson (SZZS) 45_Szolcsvai búvópatak sziklafala (SZZS) 46_A búvótak barlangjának bejárata (TZ) 47_Visszapillantás a völgyre (KZS) 48_A búvópatak víznyelője (KZS) 49_Menetoszlopunk a havasokban (MJ) 50_Vendéglátónknál a kaszáló közepén (KZS) 51_Előttünk az Ordaskő (SZZS) 52_Ablak a Székelykő egyik oldalgerincén (SZZS) 53_A búcsúest egy pillanata (SZZS) 2007.07.07. 54_Kolozsvár, Szent Mihály templom (SZZS) 55_Távolban a Bihar hegyei (MJ) Kategória: Beszámolók  

 

 

Közeli túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Közeli túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-08-14 Augusztus 9-én Isaszeg és Gödöllő határában rendkívül lévő szép, mégis ritkán látogatott helyeket kerestünk fel. Mikor 8 órakor találkoztunk a Művelődési Otthon előtt (1. kép), csepergett az eső, de erősen bíztunk abban, hogy most is bejön az, miszerint túráinkon hagyományosan nem esik az eső, legfeljebb csak ijesztget. A Dózsa György úton hagytuk el Isaszeget. Mikor a Szárítói-nyiladékon haladtunk, a csepergés szó már túl enyhének bizonyult. Mi azért – jó turistához mérten – mentünk rendületlenül. Ha pozitív akarok lenni, abban is sok szépség van, hogy az úton kis tavak keletkeztek (2. kép). Izgalmas játékba kezdtünk, ki az aki belecsúszik a vízbe, ki az, aki megússza. Pár km. megtétele után végül elállt az eső. A nyiladékot balra elhagyva a kék jelzésen mentünk tovább, egészen a Méhészeti Múzeumig. A múzeum (3. kép) előtt – telefonon jó előre történt egyeztetés után – várt minket a múzeum vezetője. Maga a múzeum – mely 1983-ban a Méhészeti Világkongresszus alkalmából épült – három méhsejt alakú része szimbolizálja a méhkas összefogó erejét. Korábban nádfedeles volt. Szabó György úr (4. kép) nagy szakértelemmel és lelkesen ismertette nekünk a méhek életét, szokásait, mutatta be a kaptár- és mézkészítés eszközeit – mi pedig figyelmesen hallgattuk (5. kép). a Kiállításon láthatók voltak viaszból készült állatfigurák és tréfás feliratok is (6. kép). Mikor már úgy éreztük, hogy mindent tudunk a méhekről, továbbmentünk. A KÁTKI Méhészeti kutató-oktató épületét megkerülve (7. kép) a 34 hektáros méhészeti parkba (8. kép) jutottunk, mely a II világháború során – az épületekkel együtt – egy, a közelben felrobbantott lőszerszállító szerelvény “jótékony” hatásaként majdnem teljesen elpusztult. Így is szép, milyen lehetett annak idején! A parkban egy pavilon – természetesen méhsejt alakú! – maradt épségben (9. kép). A park után a szemközt lévő József főherceg arborétumba (10. kép) mentünk át. Az 1902-ben létesített arborétumban nagyon sok értékes fa található. Csak egytizede park jellegű, a többi része erdészeti kutatást szolgál, többek között akácnemesítéssel is foglalkoznak itt. Kár, hogy a Sétaút táblákat mindenfelé elforgatták egyéb szórakozást nem találó emberek, így nehéz követni azt. Elhatároztuk, hogy a keresgélésre több időt szánva még visszajövünk az arborétumba. Hazafelé jelzetlen utakon haladtunk, a ragyogó napsütésben már csak a tócsák (11. kép) emlékeztettek a reggeli esőre. Kép és szöveg: Notter béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Telefonszám-változás

Telefonszám-változás

2008-08-15 A Pest Megyei Természetbarát Szövetség telefonszáma megváltozott. Az új számunk: 06-1 301-0798 és 99. Kérünk mindenkit, hogy ezentúl ügyeleti időben ezen a számon keressen bennünket. Kategória: Hírek  

 

 

Zemplén, 2008. augusztus 15-17. – a MOL-DUFI beszámolója

Zemplén, 2008. augusztus 15-17. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-08-25 2008. augusztus 15. A több napos túrákban a szállás lefoglalása okozza a legtöbb gondot. Már áprilisban elkezdtem biztosítani jelenlegi szálláshelyünket, de a létszám csak később alakult ki szokás szerint. Előzetesen 40 főt jeleztem, de figyelmeztettek, hogy nem sok változtatási lehetőségünk lesz, mivel a túrák tervezett időpontjára esnek a Zempléni Napok, ilyenkor nagyon sokan keresik fel Sárospatakot. Az előző évektől eltérően most augusztusra terveztük be Zemplént. A megelőző két évben ez a három napos túra felkészülés volt az egyhetes jutalom túránkra. Jóval a túra előtt már 50-en is jelezték részvételi szándékukat, de most azt kell mondani, szerencsére páran -közbejött egyéb elfoglaltságaik miatt- lemondták jelentkezésüket. Végül is 41-en jöttünk el Sárospatakra, ahol a Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában rendeltük meg szállásunkat és vacsoránkat. Jól ismertük ezt a helyet, hiszen az előző két évben is ez volt a zempléni túrák központja. Öt órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról, a SOHO elől. A tárnokiak, érdiek, budapestiek felszállása után az M3-on Miskolcig, majd az M37-esen Sátoraljaújhely érintésével Pusztafaluba buszoztunk. Innen kezdtük meg a mai napi hosszabb túránkat. Rövidebb túra is volt, az alábbiak szerint: Útvonal 1. Pusztafalu (K háromszög) – Bába hegy (K háromszög) – Erzsébet tanya (K+) – Borai bánya (K+) – Malomkőbánya (K+) – Füzérradvány, Károlyi kastély (K+) Túratáv: 12 km Emelkedő: 600 m Útvonal 2. Füzérkajata (K+) – Erzsébet tanya (K+) – Borai bánya (K+) – Malomkőbánya (K+) – Füzérradvány, Károlyi kastély (K+) Túratáv: 8 km Emelkedő: 300 m 29-en indultunk neki a hosszabb túrának, az Öreg Bence Vendégház mellől, 11 óra körül, a kék háromszögjelzésen. A cél, a Bába-Kormos tanösvény bejárása volt. A falu házait hamar elhagytuk, kiértünk egy nagy legelő szélére. Itt egy kis bizonytalankodás után, jobbára érzéseinkre hagyatkozva földúton elindultunk a Bába-hegy irányába. Először déli irányba, majd keresztezve egy szántóföldet, keleti irányban elértük az erdőben folytatódó ösvényünket. Itt találtuk meg hosszú idő óta először jelzésünket. Általánosságban is elmondható, hogy a jelzések igen hiányosak és régiek ezen a szakaszon. Szép bükkösben kanyargott az út felfelé, közvetlenül a gerinc alatt, tekintélyes kőmezőket is kereszteztünk. Elérve a gerincet, ismét déli irányba gyalogoltunk az enyhén emelkedő ösvényen. A fák között néha feltűnt Regéc vára, Pusztafalu sziluettje. Az 581m magas Bába-hegyről viszont igen szép panoráma adódik a környékre, köszönhetően a csúcs alatti nagy szikla letörésnek. Tisztán látható északnyugatra a Milic hegycsoport, Pusztafalu, nyugatra Füzér vára, délnyugatra a Hegyköz felső medencéje. Iszonyatosan rengeteg szúnyog volt az erdőben, ilyen invázióban eddig sosem volt részünk! Mindenkit alattomosan véresre csíptek, agyonütésük után még a nadrágokon is vérfolt keletkezett! A támadásuk miatt nem is tudtunk sokat nézelődni a csúcsról, tovább indultunk lefelé. A jelzéseket ismét keresgélnünk kellett, meredeken, gallyakkal teli, csalános ösvényen értünk le a hegyről. Majd félkört leírva értünk le a Hatos váró erdészházig. Nem régen építhették, nagyon újszerűnek tűnt az épület. A tisztáson új padok, asztalok, a fű le volt kaszálva, tiszta WC, papírral ellátva! Igazán kellemes hely volt, annyira megnyerte tetszésünket, hogy leültünk ebédelni. Lehetett napos és árnyékos helyek közül választani. A napos részen a szúnyogok kevésbé repdestek, aki nem bírta a támadásukat, ide telepedett. Majd félóra elteltével tovább mentünk a rekkenő hőségben. Talán ez volt az idei nyár legmelegebb napja, a fák árnyékában is meghaladta a 30 fokot a hőmérséklet, plussz még párás is volt! Ernyős virágokkal teli rétet keresztezve, hamarosan Füzérkajata szélső házainál találtuk magunkat, a kék keresztjelzésen! A Kollár-ortásnál elnéztük a jelzést, így keveredtünk le a faluba. Plusz km-t nem jelentett tévesztésünk, viszont a falu végén működőképes ívó vízcsapot találtunk, nagy örömünkre. Most már a rövid túrásainkat követve a kék keresztjelzésen, Erzsébet tanya elhagyatottnak tűnő épülete mellett felgyalogoltunk a gerincre. Itt egy 200 éves tölgyfát láthattunk, melyet megkíméltek a kivágástól. A Korom-tetőről nincs kilátás, ezen a szakaszon szép bükkösökben, tölgyerdőkben lehet gyönyörködni. Több helyen sziklatenger alakult ki, melyeket mohák fednek be. Pár régi elhagyott kaolin bányatárót is lehet látni a hegyen. A régi tárókat elhagyva, 2 km után értük el Füzérradvány szélső házait. Az aszfaltúton mindenki úgy kóválygott e rekkenő hőségtől, mint ősszel a legyek. Rosszul tettük, hogy nem vágtunk át a kastély parkján, mivel így csak kerülővel jutottunk el a kastély bejáratához az Ifjúsági Tábor mellett. Igaz, így láthattuk Füzérradvány belterületén található pincesorát, mely szépen fel volt újítva. Kár, hogy egy sem volt nyitva! Tavaly is felkerestük a Károlyi kastélyt, így egy óra szabad foglalkozás keretében aki akart bement a kastélyba, aki sétálni akart az a parkot nézte meg, és aki igen elfáradt, az a fák árnyékában piheghetett a büfé közelében. Szép komótosan haladnak a kastély felújításával, a park is mind látványosabb. Platán, kislevelű hárs, páfrányfenyő, nyár, fenyő matuzsálemek láthatók itt. Kár, hogy a parkban levő tönkrement kis tó rehabilitációjával még nem foglalkoznak. A kulturális program befejezése után buszra szálltunk, Sárospatakra mentünk elfoglalni szálláshelyünket. Egy órán belül odaértünk, a szállás elfoglalása gyorsan ment, mivel otthon előre megtörtént a szoba kiosztás. A vacsora 7 órára lett megrendelve, így maradt másfél óra városnézésre. Háromnegyed 7 körül már majdnem mindenki az étteremnél várakozott. A nagy meleg kivette az emberek erejét, szerették volna mielőbb pótolni az elveszett kalóriákat. Gyanús volt, hogy nem volt megterítve az ebédlőben. A portán eligazítottak minket, hogy jó ideje ez az ebédlő nem működik, az udvar túloldalán levő épületbe helyezték át. Az épületben levő tornaterem nyitva volt, de az ebédlő zárva, egy teremtett lelket se láttunk benne! Kezdett kiderülni az igazság, a konyha elnézte az időpontot, péntek, szombat helyett szombat, vasárnapra készültek! Gyorsan intézkedett Erika, akivel már több éve kapcsolatban vagyunk. Menteni a kollégium becsületét, negyed óra alatt szerzett vacsorát csapatunknak a városban, az V. András étteremben. Nyolc órakor már fogyaszthattuk vacsoránkat, senki sem panaszkodott az ízre, az adag nagyságára. Az is igaz, a megrendelt három fogás helyett egy fogásosra sikeredett a menü. De senkiben sem maradt tüske a történtek miatt. Vacsora után szabadfoglalkozás következett, van aki sétált a városban, esetleg beült sörözni, vagy visszavonult a szobájába, hogy pihenten ébredjen a következő napi túrára. 2008. augusztus 16. A csapat 6 óra környékén ébredezni kezdett. Hogy maradjon elég idő a felkészülésre, a szükséges bevásárlásokra, a szendvicsek elkészítésére, csak fél 8-kor indult el autóbuszunk. Szerencsénk volt, éjjelre nagy záport, zivatart, lehűlést jelzett előre a meteorológia, amiből semmi sem lett. A levegő pár fokot azért lehűlt, így a tegnapinál kedvezőbb körülmények között valósíthattuk meg betervezett túránkat. Két lehetőség közül választhattak a túrázók, amely a nap folyamán további egy lehetőséggel bővült: Útvonal 1. Telkibánya (S) – Alsó Törő (S) – Osva völgy (S) – Cserenkő patak (K+) – Pengőkői út (OKT) – Nagy-Péter-mennykő (K háromszög) – Mlaka-rét (OKT) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?) Túratáv: 20 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2. Kőkapu (S?) – Rostalló kh. (S) – Cserenkő patak (K+) – Pengőkői út (OKT) – Nagy-Péter-mennykő (K háromszög) – Mlaka-rét (OKT) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?) Túratáv: 18 km Emelkedő: 500 m Sátoraljaújhely, Pálházán keresztül átbuszoztunk Telkibányára, a túra kiindulási pontjára. 29-en szálltunk ki a buszból, ebből a csoportból 10-en később kiváltak, hogy a harmadik túra lehetőséget teljesítsék. A buszon maradó kilenc emberünk visszament Kőkapuhoz, ők innen kezdték meg gyaloglásukat. A templom alatti kereszteződéstől, a sárga jelzésen, az Osva-patak jobb oldalán a falu szétszórt házai között kezdtünk gyalogolni. 2km megtétele után elértük a vízművet, újabb 1km után már a völgy riolit szikláit csodálhattuk meg. A leglátványosabb perlit kőtornyokat a Kutyaszorító nevű részen lehetett látni. Igen kényelmesen haladtunk, az út észrevétlenül emelkedett. 2km-el a sziklák után áttértünk a patakon, ettől kezdve Cserenkő-pataknak hívják a vízfolyást. Az út innen meredekebbé vált, nagy kanyarok után elértük a kék keresztjelzés becsatlakozását. Itt lepihentünk 20 percre. Alig hogy tovább indultunk volna a rövidebb túrát vállaló 9 emberünk is elérte a kereszteződést. További 10 percre leültünk, hogy ők is kifújhassák magukat. Tízen innen a sárga jelzésen lementek Kőkapuhoz, így alakult ki a harmadik túra változat. Most már 28-an folytattuk tovább a hosszú túrát a kék keresztjelzésen. A Cserenkő-patak völgyének oldalában kb. 3 km-t gyalogoltunk, mire felértünk a Pengőkői útra. Szép bükkösökben, majd a vége felé lucfenyvesben vezetett fel a jelzés. A Pengőkői utat nem rég kiegyengették, kényelmesen lehetett haladni. Bal kézre hatalmas irtások voltak, eléggé száradóban vannak a lucosok, ezeket termelték ki, így észak felé szép kilátásunk adódott. A Pengő-kő előtt, jelzetlen úton jobbra kimentünk a Tokár-tető oldalában levő sziklákig. Ezek a sziklák testvérei a Pengő-kőnek. Az érdekes sziklaalakzatokat a fagy hozta létre. Hosszú évszázadok alatt alakultak ki ezek a kőbástyák. Visszamentünk a sziklák megtekintése után az Országos Kék Túra nyomvonalára. Pár száz méter után következett a Pengő-kő, mely legszebb példája a fagy munkájának. A 10-14m magas majd, függőleges falak alján a fagy által leválasztott sziklák veszik körbe a kipreparálódott Pengő-kővet. Negyed órát szántunk sziklák körbejárására. Tovább menve, következő állomásunk a Nagy-Péter-mennykő 709 m magas csúcsa volt. Az OKT jelzésről a kék háromszögjelzésen lehet elérni a csúcsot. Nem nagy kerülő, érdemes ezt a 400 m-es kitérőt megtenni. Társaságunk nagy része ezt választotta, nem is bánta meg a kis kitérőt. Az OKT jelzést elhagyva füves tisztáson, majd bükkösben lehet elérni a csúcs sziklaperemét. Nagyon szép kilátópont északi irányba, a Nagy-Milic és a Kemence-patak völgye látszódik innen. Nevét valószínűleg a nyári zivatarokban gyakori villámcsapások miatt kapta. Egy kicsit pechünk volt, mivel kezdett beborulni, a levegő is nagyon párás volt, így a távoli gerincek eléggé homályosak voltak. Ha az ember szeme így látja, a fényképezőgépek pláne rosszabbul adták vissza a panorámát! Ennek ellenére eltöltöttünk negyed órát a csúcson, majd visszatértünk a kék jelzésünkre. 1,5km után elértük az István-kúti nyírest. Itt megpihentünk, vizet vételeztünk. Tavaly is erre jártunk, ismerős volt a hely. A tájvédelmi körzet emberei nagyon dolgoztak a területen, füvet nyírtak, egy-egy részt elkerítettek, valamilyen ökológiai kísérletre készülődnek. Az eső közben szemerkélni kezdett. Előszedtük az esőkabátokat, majd Mlaka-rét irányába elindultunk. Negyed óra alatt elértük a nyírfákkal tűzdelt rétet, majd mivel a szemerkélés tovább folytatódott, a sárga jelzésen Rostalló felé megkezdtük az ereszkedést. Az Ördög-patak bal oldalában elég meredeken vezet lefelé az út. Szaporán lépdeltünk a bükkösben, 40 perc múlva Rostallónál találtuk magunkat. A régi kulcsosház nem a legjobb állapotban van, valószínűleg már nem is használják. A kisvasút végállomásán éppen indulóban volt a nap utolsó járata Pálházára. Ha lett volna egy kis sütnivalónk, levonatozhattunk volna Kőkapura, megspórolva 1km gyaloglást, de egy új élménnyel gazdagabbak lehettünk volna. Alig mentünk 100 m-et, a kisvonat elhagyott minket. A szemerkélés elállt, Kőkapun utolértük a vonatot. 20 perc pihenő az utolsó befutónak is járt egy korsó sör, egy üdítő, azután elindultunk Sárospatakra. Éppen ideje volt, mivel most komolyabban rákezdett az eső. Mire hazaértünk, ismét elállt az eső. A vacsoráig maradt még több mint egy óra, akinek kedve volt, sétált egyet a városban. A konyha kitett magáért, úgy tűnt, kárpótolni akartak a tegnapi kellemetlenségért. A háromfogásos vacsora mindenkinek elnyerte tetszését. Vacsora után a szokásos városnézés, majd alvás következett. Az estét ugyan megzavarta a hölgyek szerenádja, amit férfi társunknak adtak, aki az emeleten levő konyha foteljein próbálja önkéntes száműzetésben kipihenni a nap fáradalmait. De hát ennyi belefér. Még a Zempléni Napok befejezését szimbolizáló tűzijáték hangjait lehetett hallani, utána mély csend, tényleg a pihenés következett. 2008. augusztus 17. Ugyanúgy fél 8-kor indultunk, annyi különbséggel, hogy a kollégiumot elhagytuk, leadtuk a kulcsokat, a pakkjainkat beraktuk az autóbuszba. A szállás, vacsora számláit előző nap rendeztük. Rövid túra került megtervezésre, figyelembe véve a vasárnapot, mivel másnap a társaság egy részének dolgozni kell mennie. A rövid túra ellenére még egy rövidebbre is volt lehetőség: Útvonal 1. Erdőhorváti (P) – Nagy-Egres-patak (P háromszög) – Pusztavár-tető (PL) – Komlóska (PT) – Darnói apátság romja (Z, ZL) – 37-es főút, Tolcsvai Gazdaság (Z) Túratáv: 12 km Emelkedő: 300 m Útvonal 2. Komlóska (PT) – Darnói apátság romja (Z, ZL) – 37-es főút, Tolcsvai Gazdaság (Z) Túratáv: 8 km Emelkedő: 100 m Jó félóra alatt a kiindulási helyünkre, Erdőhorvátiba értünk. Illetve tovább is mentünk a Litka-patak beömléséig 1,5 km-et, kihagyva az aszfalton való gyaloglást. 27-en jöttek el a hosszabb útvonalra, pedig rögtön kb. 250 m szintet kellett leküzdenünk. A többiek Komlóskán kezdték meg a túrát. Azonnal kapaszkodni kezdtünk a bokros, nyílt terepen. 10 perc múlva elértük az erdőszélét, innentől árnyékban haladhattunk, még meredekebben a tető irányába. Mivel friss volt még a csapat, félóra sem kellett, hogy a rom alatti nyeregbe felérjünk. Itt csak egy szusszanásra álltunk meg, majd kikapaszkodtunk a tetőre. Pazar körpanoráma fogadott bennünket a csúcson! Vetekszik a regéci, füzéri panorámával! Alattunk egyik oldalon Komlóska, a másik oldalon Erdőhorváti házai, ki lehet látni a Bodrog völgyére, nyugaton a Zempléni hegység déli végét jelentő Nagy-Kopasz, északnyugatra Magoska, a Zabarla-tető, északon mintha a Nagy-Milic bukkanna fel, keleten a Darnó-hegy, dél felé a Vár-hegy, Fekete-hegy keretezi a látóhatárt. Magából a várból nem túl sok minden látszódik, pedig a romok nagyságából ítélve nem is volt annyira kicsi, kb. 100×30m-es alapterületű lehetett. Középkori váraink egyike, talán 250 évig használták. Ásatással, állagmegóvással bemutathatóvá válna a rom. Valamit mintha elkezdtek volna feltárni, de ez abba is maradt. A fák, bokrok hamar eltüntetik a ma még látható falmaradványokat. A majd félórás nézelődés után visszamentünk a vár alatti nyeregbe. Innen a piros Telér tanösvényen gyalogoltunk Komlóska felé, előbb szép bükkösön, majd vegyes lomberdőben. A központba nem mentünk be, csak a szélső házakat láttuk. A piros, zöld jelzésen az Alsó-Püdinka nevű kis gerincen hagytuk magunk mögött Komlóskát. Jobbra tekintve a Pusztavár-tető, a Fekete-hegy zárta a kilátást. Váltakozva fiatal erdő részeken, legelőkön haladt a jelzés. Egy kis tisztáson elvált tőlünk a piros jelzés, mely a zempléni Rákóczi turistaút, mi a zöldön tovább haladtunk a Barát-rét felé. Néha, az irtásoknak köszönhetően szép kilátásban volt részünk. A Barát-rét egyik pontján rengeteg virágzó kornis tárnicsban gyönyörködhettünk, illetve fotózhattuk az egyik legszebb encián fajunkat. Ilyen tömegben még nem láttam ezt a védett növényünket! A Darnói apátság romjai nagyon csekélyek, a zöld romjelzésen kell pár száz méter kitérőt tenni, hogy felkeressük. A premontrei kolostort a tatárjárás után építhették, a XVI-ik században a reformáció idején pusztulhatott el. 1977-ben ásatásokat végeztek itt, a nyomai most is látszódnak, de állagmegóvást nem végeztek el. Pedig a falmaradványokból ítélve, látványos romként bemutatható lenne. Visszatérve a zöld jelzésre, a Barát-rét szélén leheveredtünk ebédelni. A szendvicsek elfogyasztása után elindultunk lefelé. 1km után tettünk egy kis kitérőt, megnéztük a Szarka-kutat. Kellemes kis hely, házikóval, asztalokkal, padokkal, kis duzzasztott tóval. Még negyed órát gyalogoltunk a lombos erdő árnyékában, majd kiértünk a szőlő ültetvények közé. Szépen gondozott, egészséges, jó termést ígérőknek néztek ki. Némely fajták már érni kezdtek, jó évjáratnak tűnik az idei termés. A nap igen csak tűzött, visszajött a kánikula. Szerencsére csak 2 km-et kellett megtennünk a tűző napon. Azt hittük rövidítünk egy kicsit, Sárospatak irányába 1km-el értünk ki a 37-es főútra attól a helytől, hol a busz várakozott ránk. A modern időknek köszönhetően telefonon idehívtuk a buszt, gyorsan felszálltunk, indultunk hazafelé. A rövid túrásaink természetesen már a buszon tartózkodtak. Két rövid pihenőt tartottunk az autósztrádán, mielőtt a résztvevők a lakóhelyükhöz legközelebbi megállóhelyeken búcsút inthettek a tovább utazóknak. Este hatra mindenki hazaérhetett. Kellemes három túranapot tudhattunk magunk mögött. Az elmúlt három évben 9 túra alkalmával megismerkedhettünk Zemplén szépségeivel, és ez nem csak a természetre igaz, hanem bizonyos fokig a történelmére is. Nehéz lenne újabb több napos túrát szervezni ide, majd talán pár év múlva, ha kicserélődik esetleg a tagság. Következő, nyárvégi túránk Kaposvár környékére vezet, Zselicséggel való ismerkedés a cél, itt majd 20 éve nem túráztunk. (Megjegyzés: Ezzel a túraleírással, de más fényképekkel a honlapunkon is lehet találkozni: http://www.termeszetbaratok.hu) Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) 01_Pusztafalu látképe a Bába-hegyről (KZS) 02_Füzér vára telével a Bába-hegyről (SZZS) 03_Pihenő a Hatos erdészháznál (SZZS) 04_Több százéves hagyás tölgy (KZS) 05_Korom-tető felé (SZZS) 06_Füzérradványi Károlyi kastély (SZZS) 07_Indulás Telkibányáról (SZZS) 08_Osva-völgy, perlit szikla (KZS) 09_Osva-völgy, perlit sziklatornyok (KZS) 10_Pengő-kő (SZZS) 11_Együtt a csapat Pengő-kőnél (KZS) 12_Nagy-Péter mennykőn (SZZS) 13_István-kút (SZZS) 14. Kőkapu, Vadászkastély (SZZS) 15_Panoráma Pusztavárról nyugati irányba (KZS) 16_Komlóska a Pusztavárról (KZS) 17_Pusztavár tetején (KZS) 18_Barát-rét felé (KZS) 19_Rövid túrásaink (TZ) 20_Rövid túrásaink a Szarka-kútnál (TZ) 21_Tolcsvai Gazdaság szőlőültetvényei (SZZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Városavató éjszakai túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Városavató éjszakai túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-08-25 Augusztus 19-20-án Isaszeg várossá avatásának alkalmából rendezett programsorozat része volt egy éjszakai túra is, Faluból a városba elnevezéssel, melyet Klubunk szervezett. Az elnevezés igazán akkor lett volna frappáns, ha – mint amikor eredetileg kigondoltam az egészet – valóban augusztus 20-ával nyilvánították volna várossá Isaszeget. Így a községházától indultunk volna, és éjfél után a városházához értünk volna. Mivel a városi rangot július elsejével megkapta lakóhelyünk, a túra elnevezése kissé sántít. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon szép időben, majdnem teliholdnál kezdtünk gyülekezni este 8 órakor. Igaz ekkor még csak 3 lelkes fiú volt a regisztrációnak kinevezett kempingasztalnál. Féltem is a kis létszám miatt, de mikor pár perc múlva ismét a helyszínre értem (mivelhogy a nagy kapkodásban otthon felejtettem a regisztrációs íveket és hazaugrottam értük), már nagyon sokan voltak. Ahogy teltek meg a sorok a jelentkezőkkel, úgy lett egyre nagyobb az örömöm. Ez az állapot egészen ötven főig tartott, onnantól az örömbe üröm is vegyült, hiszen csak 50 db kitűző és csoki, – és mint később kiderült – még ennél is kevesebb oklevél volt nálam. A nyüzsgő embertömeg (voltak akik a Charlie koncertről jöttek át az utolsó pillanatban) végül minden aggályomat eloszlatott, hiszen az előkészületek sok munkáját (3 napos bozót-, csalánírtás, egyik nap Balogh Zolival) evvel láttam megtérülő “befektetésnek”. A regisztráció befejezésekor sikerült tea helyett a fáklyákhoz hozott lámpaolajat meghúzni. Ittam már jobbat is! Az éjszakai túrázás jellegzetességeire, veszélyeire pár szóban felhívtam a végülis 75 főre gyarapodott túratárs figyelmét, és 9 óra előtt pár perccel indultunk is. A katolikus templom után a Madách, Nap, Mátyás király utcán át hagytuk el a várost, és kezdődött el az igazi éjszakai túrázás. Jó tempóban (egyesek szerint túl jóban is) tettük meg az első 4 km-t az Szentgyörgypusztai emlékkeresztig. Egy-egy kanyarban, nyílt terepen nagyszerű volt látni 75 lámpás imbolygó fényét. Kis pihenő után előbb a dányi országútig, majd kis kényszerű kitérővel a sápi úthoz vezető fasorig jutottunk. Ezen több mint egy km-t mentünk, majd a sápi útnál jobbra, a város felé fordultunk. A Honvéd-emlékműnél egy kicsit hosszabb ideig időztünk, csodáltuk Isaszeg éjszakai fényeit. A Pest Megyei Piros jelzésen folytattuk utunkat, újabb 1,7 km után a Honvéd-sírokhoz értünk. Megint egy kis pihenőt engedélyeztünk magunknak, majd a zöld jelzésen az Öregtemplom felé vettük az irányt. Azért csak felé, mert az út utolsó szakaszát nem sikerült járhatóvá tennem, ezért az Erdő utcán jöttünk ki az erdőből. Visszaérve a célba, szétosztottuk a túrázók között az oklevelet (aláírók: Hatvani Miklós polgármester, Verseczkyné Sziki Éva, jómagam), egy-egy csokoládét és egy erre a célra készült kitűzőt. Mivel több volt az eszkimó, mint a fóka, a kiosztást úgy oldottuk meg, hogy a Természetbarát Klub tagjai, ismerőseim, hozzám közelben lakók akkor nem kapták meg juttatásukat. Nekik én fogom ezen a héten kikézbesíteni jussukat. Isaszegieken kívül 8 fő Gödöllőről, 2 fő Zsámbokról, 4 fő Budapestről érkezett a túrára + 2 jólnevelt kutya. Köszönöm mindenki részvételét, aki megtisztelte jelenlétével a városavató túrát. Jövőre is csinálunk hasonlót! Kép és szöveg: Notter béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Zselic, 2008. augusztus 30. – a DUFI beszámolója

Zselic, 2008. augusztus 30. – a DUFI beszámolója

2008-09-04 A nyár utolsó túrája a Zselicbe vezetett. Már vagy 20 éve nem túráztunk hazánk e kis táján. Somogy megye egyik legjobban erdővel fedett tája Zselic. Híres vadászterület, főleg a gím- és dámszarvasai tették nevezetessé. Észak-Zselic természeti értékeinek védelmére hozták létre 1976-ban a Zselici Tájvédelmi Körzetet. 6 órakor indult el autóbuszunk, kivételesen Érdről, mivel Dunaföldvár érintésével terveztük elérni Kaposvár környékét. A megszokott időpontoktól való eltérés 2 túratársunk otthon maradását okozta. Pedig már hetekkel a túra lebonyolítása előtt felkerül honlapunkra a részletes kiírás. Persze ezzel együtt a tagok többsége e-mail-en megkapja kiírást. Összeszedve a százhalombattaiakat, az Ercsiben lakókat 42-en vettünk részt a túrán. Elég későn, 1/210 körül értük el Zselickisfaludot, a református templom mellett szálltunk ki mindnyájan a buszból. Előtte megálltunk Szennán, de mivel a skanzen nyitására még fél órát kellett volna várni, tovább mentünk. Szombati napon azért illő lenne legalább 9-kor kinyitni a múzeumot! Szokásunkhoz híven kétféle erősségű túra közül lehetett választani. Az első szakaszt közösen tettük meg, az alábbiak szerint: Útvonal 1.: Zselickisfalud (K, Z négyszög)–Kardosfapuszta (K)–Ropolypuszta (K)–Simonfa (K, S)–Zselicszentpál (S, Z)–Kaposszentjakab (S, SL) Túratáv: 22 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2.: Zselickisfalud (K, Z négyszög)–Kardosfapuszta (K)–Ropolypuszta (K)–Simonfa (K, S) Túratáv: 12 km Emelkedő: 300 m A kb. 300 lelket számláló kicsiny falu házait hamar elhagytuk. A falu szélén pillantást vetettünk a Vándor Turistaházra, majd a kék jelzésen, egy lösz mélyúton kezdtük meg a felmenetelt a Tergócsi-erdő nevű dombhátra. Kiérve a tetőre, pompás látványban volt részünk, kis házacskák mellett szelídgesztenyék, a parcellákon gyümölcsösök, szőlők, távolabb a szomszédos dombvonulatokat láthattuk. Újabb 10 perc múltán a Milleniumi Emlékhársasnál voltunk. Az Eszterházy birtokon 1896-ban 18 M 96 alakban 400 db 10 éves hársfát ültettek el. Ma sajnos csak 71 db maradt meg belőlük, így az alakzat elég nehezen vehető csak ki. Nagyon szép lombos állományú erdők vannak ebben a körzetben, maga az erdő is gondozottnak tűnik. Termetes méretű bükkök, tölgyek, juharok, gyertyánok, hársak láthatók. Különösen szembeötlő a hársak jelentős aránya. Távolabbról nézve az erdőket, feltűnő az ezüst hársak jellegzetes színe. Kardosfapusztát majd 1km-n keresztül aszfaltúton közelítettük meg. A valamikori vadászház jelenleg konferencia központként üzemel. Szép környezetben van, egy termetes gímszarvas faszobor emlékeztet a terület gazdag állatvilágára. Továbbra is az aszfaltozott úton gyalogoltunk az időd lombos fák árnyékában. Leérve a Ropolyi-árok völgyébe, jobbra egy szépen kiépített horgász tó látható. Nem telepedtünk le az asztalokhoz, bár egyeseknek már ebédelhetnéke volt, inkább tovább mentünk. 2km után elértük Ropolypusztát. Ma csak 3 épület található a völgyben, pedig már 1230-ban faluként említik, temploma, papja volt a településnek! A Monoszló nemzetségbeli Rupuliak ősi fészke volt a Villa Rupul. A törökök kivonulása után az Eszterházy család birtoka lett. Ropolypusztát elhagyva méretes faszobor emlékezteti az erre tévedőt, a fakitermelők itt tartott országos versenyére. A piros és kék jelzésen egy darabig még az aszfalton mentünk, majd a kéken maradva balra betértünk az erdei ösvényre. 300m után fiatal erdőrész következett, majd széles nyiladék, földúttal. Nagyon rég nem esett tisztességes eső errefelé sem, lépteink nyomán porfelhőbe burkolózott a csapatunk. Elérve az erdőbe vezető ösvényt, letelepedtünk a kivágott fákra elfogyasztani az elemózsiánkat, mert már nagyon lázadoztak egyesek. Ezen a környéken már több szúrós csodabogyót láthattunk a fák árnyékában. Ismét egy szép erdei szakasz következett, ezt elhagyva leértünk a Zselickislaki-patak völgyébe. Vadföldek szélén, kerítés mellett haladtunk 1km-et, majd egy nyiladékon, meredek kaptatón Simonfa irányába vettük utunkat. Elérve a tetőt, rövidítésre szántuk magunkat, mivel a társaság egy része nem állt meg ebédelni, így utolérhetjük őket. Hamar elértük Simonfát, de ahhoz, hogy a faluba érjünk, két patakot kellett kereszteznünk, melyekben szerencsére nem volt víz, meg 200m fejünk tetejéig érő gazoson kellett áthaladnunk. Olcsón megúsztuk a rövidítést! Kereszteztük a Kaposvárt Szigetvárral összekötő főutat, majd pár száz méter után letelepedtünk Simonfa közepén található horgásztó mellett a padokra. Itt láttunk virágzó orgonát! Erről jut eszembe, Ropolypuszta előtt meg vadgesztenye virágzott! Tényleg meg fog bolondulni az időjárás? 20 perc pihenő után a hosszabb túrát választók, 16-an a sárga jelzésen elhagytuk Simonfa házait. A többiek maradtak, a nagy meleg következtében nem volt valami magas a gyaloglási kedv. Nekik fel lett ajánlva Kaposvár központjának megtekintése, de mint utólag kiderült, olyan nehezen jött össze a csapatuk, hogy a városnézést ki kellett hagyniuk. 6-8m magas löszfalak között gyalogoltunk fel a dombtetőre. Itt először vadkerítés mellett haladtunk pár száz métert, majd Zselicszentpál felett vadföldeken keresztül haladt a földút. Vályogot lehetett köpni, annyira porzott az út, bárhogyan is vigyáztunk lépteinkre! Örültünk, mikor elértük a sárga romjelzést, mivel ettől kezdve ismét kellemes erdei úton mehettünk. Lefelé menet kis kitérőt tettünk a Latinca-forrás megtekintésére. Sajnos a vize elapadt, a foglalata is tönkrement. Leérve a Nádasdi-patakhoz, pár métert haladtunk a völgyben, majd a jobboldali Nádasdi-erdő dombhátjára gyalogoltunk fel. A kapaszkodó utolsó fele igen pocsék volt, mivel az ösvény eltűnt az igen erőszakosan növő akácok miatt. Kb. 4km-et meneteltünk a dombháton, a jobbára idős állományú erdőben, míg elértük Kaposszentjakab szőlőit, gyümölcsöseit. Itt jelzést is tévesztettünk, plusz 1km gyaloglás volt a figyelmetlenségünk ára. Hat óra után pár perccel értük el Kaposszentjakab, a volt Zselicszentjakab bencés apátságának romjait. Szerencsénk volt a kiállítás bezárásáért felelős emberrel, mert a késésünk ellenére, jegy nélkül megtekinthettük a feltárt és kiállított romokat, maradványokat. A zselicszentjakabi bencés apátság védett műemlék, mely az egykori Győr nemzetség monostorának romjaiból áll. A monostort egy 1432-ben íródott, másolatban megmaradt oklevél szerint 1061-ben alapították. Az alapító oklevél szerint Győr fia, Ottó somogyi ispán 1061-ben bencés monostort alapított a Szent Jakab-hegyen. Itt már korábban is állt egy templom, mely erre az időre már romos volt. Ennek helyén építették fel az új templomot, melynek felszentelésén 1067-ben Salamon király és Géza herceg is részt vett. A hazai emlékanyagban különleges alaprajzi elrendezése, bizáncias jellegű relieftöredékei emelik ki egyházi románkori épületeink sorából. Az apátság 1543-ban szűnt meg, a török hódoltság idején katonai célokra használták, külső fallal erősítették meg. A kolostor együttes feltárása 1960-1966 között történt, a közelmúltban újra restaurálták a feltárt emlékeket A romkert megtekintése után lesétáltunk a főútra, majd 1km után megtaláltuk autóbuszunkat. A kistúrások már vártak ránk, emiatt siettünk felszállni az autóbuszunkra. Gyors létszámellenőrzés után elindultunk hazafelé. A reggeli útvonalhoz képest most Szántód felé vettük az irányt, hogy az M7-esen hamarabb hazaérjünk. Így volt szerencsénk látni az elhíresült Kőröshegyi Völgyhidat. Az osztrák sógorokat, meg a horvátokat a sárga irigység emészti el, mikor meglátják, micsoda remekbe szabott műszaki létesítményt építettünk a dombjaink között! 9 óra előtt senki sem ért haza a mai napon. Jó időnk volt egész nap, megismerhettük legalább futólag hazánk egyik bájos kistáját. Következő túránk Mátra főgerincére vezet szeptember 13-án, a Kékes – Sirok közötti Országos Kék Túra útvonalának egy részét fogjuk bejárni. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu 01 Zselickisfalud faszobra (KZS) 02 Kardosfapuszta szarvasa (KZS) 03 Zselic ezüsthársas társulása (KZS) 04 Ropolypuszta előtti horgásztó mellett (TZ) 05 Ropolypusztára emlékeztető ismertető tábla (TZ) 06 Zselickislaki -patak völgye (TZ) 07 Elszáradt idős bükkfa (KZS) 08 Pihenő a fatörzseken (KZS) 09 Virágzik már az őszi kikerics (KZS) 10 Horgásztó Simonfa központjában (KZS) 11 Ebédidő a horgásztó mellett (KZS) 12 Zselicszentpál feletti úton (KZS) 13 Zselicszentjakab, bencés apátság romkertje (KZS) 14 Kilátó a romkert mellett (KZS) 15 Kaposszentjakab emlékezete (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

CSELEKEDJÜNK együtt egy JÓT! – a Porszem Közösségi Műhely felhívása

CSELEKEDJÜNK együtt egy JÓT! – a Porszem Közösségi Műhely felhívása

2008-09-12 Immáron második alkalommal rendezzük meg tisztító-óvó akciónkat a Petőfi-forrásnál, ahol minden tenniakaró természetbarátot várunk szeretettel. Időpont: 2008. szeptember 27. Program: 9:00: találkozó a helyszínen (Petőfi forrás – Csintovány-dűlő, Gödöllő-Aszód között) 9:15-9:30: eligazítás, tájékoztatás 9:30-12:00: szemétszedés és tereprendezés 12:00-13:00: ebéd 13:00-18:00: munka folytatása, végső simítások A szemétszedés, tereptisztítás mellett szeretnénk a forráshoz vezető utat murvával felszórni. Ehhez várjuk markos legények, férfiak jelentkezését! Kérjük, hogy ha van rá lehetősége, hozzon magával lapátot / gereblyét / ásót / kapát / metszőollót / védőkesztyűt / fűrészt. Amennyiben teheti, hozzon magával egy lombhullató facsemetét! Néhány érv a faültetés mellett: - vízért jövet, sorbaálláskor – nézegetheti a kis fa fejlődését, megöntözheti, nevelgetheti, - így nem csak kap, hanem ad is, - nagy fává cseperedve sokaknak vet majd kímélő árnyékot az Ön fája, - egy jócselekedet természeti környezetünk megszépítéséért, - Ön is tesz a tiszta levegőért! Találkozzunk a forrásnál! Dobos Csaba, elnök Kategória: Hírek  

 

 

Vissza a gyökereinkhez! – a Porszem Közösségi Műhely tábori beszámolója

Vissza a gyökereinkhez! – a Porszem Közösségi Műhely tábori beszámolója

2008-09-12 „Felnéztünk az égre, sütött a nap, bár az ég alja nem volt tiszta, kicsit szürkésen kékes, érezhető volt a változás szele, figyeltük az állatokat, viselkedésükből megtudhattuk, milyen idő várható holnap”. Őseink, együtt lélegeztek a természettel, odafigyeltek minden rezdülésére, így élték mindennapjaikat. Sajnos a mai világban egyre távolabb kerülünk környezetünktől, egymástól, s már nem is tudjuk, hogy lehet élni áram, hűtő, víz, televízió, rádió, telefon nélkül. Bevallom, kicsit aggódtunk, mit fog reagálni harminchat kisember a nomád körülmények láttán. Az ország minden tájáról vándoroltak hozzánk és július 20-án elkezdődött a hétnapos, bentlakásos nomád táborunk. A helyszín a gödöllői dombság területén, Gomba falu mellett Magfalván került megrendezésre. Célul tűztük ki, megmutatni mindent a fiataloknak,és átadni tudásunkat, amit egy hét alatt lehetséges, hogyan kell együtt élni a természettel, óvva és tisztelve azt. A kis csapat szervesen részt vett a tábor életéhez szükséges munkákban, szedték a tűzifát, húzták a kútból a vizet, segédkeztek az ételek elkészítésében, vágták a fát. Mit is mondjak- döbbenetes, hogy játékosan, harminchat fiatal pulya röpke húsz perc alatt annyi fát gyűjtött, hogy szinte egész hétre elegendő volt – lenyűgözött minket. Két nap alatt mindenki hozzászokott a körülményekhez és megtanulta a szokásokat, kezdték érezni a természet jeleit. Lassan megértették, hogy itt nem az én számít, hanem a közösség, mindenki, mindent a közösségért tesz és cselekszik. A vadócok négy törzsbe tömörültek, mindenki nevet választott magának, amely természettel kapcsolatos volt.(zsálya, patak, zúgó, szarvas, kő, csikó……) Érdekes, hogy a nevek mennyire találóak lettek, szinte minden táborlakó tudat alatt olyan nevet választott, amely személyiségének megfelelt. A tábori mindennapjait az időjárás alakította, természetesen volt napi programtervezet, de mint tudjuk egy ilyen típusú táborban, nem lehet szigorúan ragaszkodni a papírformához. Délelőtt folytak a törzsi foglalkozások, versenyek. Délután kezdődtek a kézműves foglalkozások, minden napon több tevékenység közül választhattak a nomád csemeték, volt agyagozás, nemezelés, lovaglás, kötélhúzás, bőrkészítés, fafaragás, méhészkedés, kenyérsütés, ijjászkodás, dárdavetés, rönkhajítás. További foglalkozásainkban népi játékokkal, tánccal és verssel gyarapítottuk a táborlakók tudását. A vacsora után a tábortűz mellett közös énekléssel, zenéléssel és jókedvű beszélgetéssel zártuk a napot. Két alkalommal, éjszakai túrát rendeztünk, elemlámpa nélkül, kizárólag érzékszerveinkre és a csillagokra hagyatkozva, izgalmas és érdekes volt. A természet hangjai felerősödtek és átélhettük a fák, növények, élőlények mozgása által keltett neszeket. Jellemzően borús, esős idő alakította a hetet, azt hittük, a semmi közepén megoldhatatlan problémával nézünk szemben. Nem gondoltuk volna, hogy a táborozó gyerekeket egyáltalán nem zavarja az idő, sőt, amikor meghallották, hogy zuhogó esőben sárcsúszás és iszapbirkózás következik, kiabáltak és ugráltak örömükben. A szülők egymás után hívtak minket, mit csinálunk ilyen időben? Nem fázunk? Hogy bírjuk? Szinte nem hitték el-„ semmi gond kedves hölgyem, uram”-, mindenki jól érzi magát. A tábor a végéhez közeledett, utolsó nap-szombaton- végre jó idő lett, így egész napos akadályversenyt és sorversenyt szerveztünk, gyakorlati, elméleti feladatokkal. Este ünnepélyesen lezártuk a tábort és megköszöntük a lehetőséget Magfalva tulajdonosának, hogy ott lehettünk, kézműveseinknek, hogy elhívatottan tanítottak minket, tanárainknak, hogy szeretettel, lelkiismeretesen végezték feladatukat, a konyhán segédkező barátainknak, akik biztosították az ellátást, majd a fiataloknak a részvételt. Mindenki szeme könnyes lett, az érzelmek cikáztak szívünkben, lelkünkben. Mit is mondhatnék még, csak hallgattuk a vadócok köszönő szavait -„Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt”. Dobos Csaba Kategória: Beszámolók  

 

 

Mátra, 2008. szeptember 13. – a DUFI beszámolója

Mátra, 2008. szeptember 13. – a DUFI beszámolója

2008-09-18 Megkezdtük az őszi túra sorozatunkat, a cél Mátra keleti főgerincének a bejárása volt. Nem sok jóval kecsegtettek a meteorológusok a hét elején, de szerencsénk volt. Az időjárás hűvösre fordult, de jobbára napos időben tettük meg a mai napi adagunkat. Mindig szívesen jövünk túrázni a Mátrába, végül is Hazánk legmagasabb hegységéről van szó, a klímája a Kárpátokat idézi. Annak ellenére, hogy megkezdődött a szőlőszüret, szép számmal jöttünk össze, 46-an túráztunk. Hat órakor, a megszokott időben indult el autóbuszunk Százhalombatta Fő teréről. Tárnok, Érd, Budapest érintésével az M3-on hamar elértük a kiindulási helyünket, Kékestetőt. fél 9-kor, kellemetlenül szeles, hűvös időben már el is hagytuk a buszunkat. Együtt indult el a társaság, a már megszokott, kétféle erősségű túra csak a Markazi-kapunál vált el egymástól az alábbiak szerint: Útvonal 1.: Kékestető (1014 m, OKT)–Sas-kő (898 m, OKT)–Markazi kapu (672 m, OKT)–Felső-Tarjánka (660 m, OKT)–Oroszlánvár (604 m, OKT)–Szederjes-tető (675 m, OKT)–Cseresnyés-tető (551 m, OKT)–Gazos-kő (507 m, OKT)–Kalapos-tető (485 m, OKT)–Sirok v.m. (160 m, OKT) Túratáv: 20 km Emelkedő: 550 m Útvonal 2.: Kékestető (1014 m, OKT)–Sas-kő (898 m, OKT)–Markazi kapu (672 m, OKT)–Ilona-völgy (ZO)–Parádfürdő (ZO) Túratáv: 14 km Emelkedő: 50 m Kékesen mintegy negyed órát tartózkodtunk, megnéztük Csonka László emlékét megörökítő márványtáblát, aki a két világháború között sokat tett a környék fellendítésére, majd a nemrég felállított elhunyt motorosok emléktábláját, meg természetesen az ország legmagasabb pontját szimbolizáló kőpiramist. Előkerültek a pulóverek, miközben az északi sípálya tetejéről adódó panorámát szemléltük. Az Országos Kék Túra jelzésén indultunk el a keleti főgerincen. Hatalmas bükkfák között haladt enyhén lefelé az ösvény, jobbra-balra mohos andezit sziklák mellett. Az első kis pihenőt, a látkép kedvéért az Erzsébet-sziklánál tartottuk. Nagyon tiszta volt a levegő a hidegfront miatt, így messzire el lehetett látni észak felé. A közeli völgyekben megbújó falvakon túl a Heves-Borsodi dombság lankái, mögötte a vulkanikus Karancs-Medves, a horizonton a Szlovák Érchegység zárta a látóhatárt. Visszatekintve a Kékes, távolabb a Galya-csoport volt látható. A kis tisztás végén egy fakereszt is látható. Egy kis sétával hamar átértünk a Sas-kőre. Előtte szép kocka alakú andezit sziklák láthatók a gerincen, majd összecementálódott görgetegen vezetett a jelzés. Maga a Sas-kő is ilyen kőzetből épül fel. Innen még nagyobb a panoráma, keletre a Bükkig, dél irányba az Alföld látható, jól kivehető volt a Mátravidéki Hőerőmű, a Markazi és a Domoszlói víztározó, a környező településekkel együtt. Itt látható a világháborúban elesett magyar turisták emlékműve. Negyed órás nézelődés után erősen lefelé haladtunk. A Disznó-kőnél ismét kiváló panorámánk volt észak felé, majd kissé távolabb a Kis-Sas-kő alatt levő sziklákról az Alföld irányába. Ezután leereszkedtünk a Markazi-kapuhoz, elhagyva a főgerincet, megkerülve a Kis-Sas-kő csúcsot. A nap zavartalanul sütött, a szélvédett helyen leheveredtünk. Itt váltak el útjaink a rövidebb túrát választóktól, ők 19-en a zöld jelzése az Ilona-völgy felé vették az irányt, hogy megtekintsék az Ilona-völgyi vízesést, meg a Szent István cseviceforrást. Rájuk Parádfürdőben várakozott az autóbuszunk. A Markazi-kapu után kapaszkodni kezdtünk a Mrazica-tető oldalában. Alattunk nem sokkal a nyeregben elért erdészeti földút kanyargott. Minél feljebb jutottunk, annál érdemesebb volt visszatekinteni Kékes és az Alföld felé. A csúcs után ismét lefelé haladtunk, ismét találkoztunk a földúttal. Ismét emelkedő szakasz következett, majd nemsokára elértük a Felső-Tarjánkánál levő OKT-s bélyegzőhelyet. Páran bélyegeztek, majd a Nagy-Szár-hegy 743 m magas csúcsa következett. Mátra keleti gerincére jellemző, hogy a fel és lemenetelek sűrűn váltogatják egymást. Egy kis szusszanás után a Cserepesi-nyeregbe mentünk le. A nyeregben, a valamikori vadászkunyhónak már csak a maradványai látszanak. Ismét felfelé gyalogolhattunk, a csapat fellélegzett, mikor kiderült, hogy a Cserepes-tetőt nem kell megmászni, az OKT jelzés a déli oldalban kerüli meg a csúcsot. A következő lemenetelünkkel elértük a Selyem-tisztást. Itt sikerült egy harcos fűrészeslábú szöcskéről pár képet készítenem. Védett rovar, eszmei értéke 50.000 Ft! A rét után ismét kapaszkodó, majd felértünk Oroszlánvár 604 m magas csúcsára. Itt tartottunk ebédidőt a nyugati oldal tisztásán, ahonnan ismét kiváló panorámában volt részünk. Oroszlánvárat valószínűleg a Tatárjárás után építette az Aba nemzetségbeli Kompolthy Péter. Később az Országh család birtokába került, 1570-ben még megemlítik, mint az enyingi Török Ferenc uradalmát. Valószínűleg a törökök rombolták le a XVI-ik század végén. A kis várnak ma már csak csekély romjai látszódnak a felszínen. A várárok mutatja, mily csekély erősség volt a vár. Félórás pihenő után igen meredek ösvényen kellett lemennünk a Domoszlói-kapuba. Ez a nyereg Oroszlánvárat választja el Jagustól. Az itt áthaladó földúttal párhuzamosan nagyfeszültségű villamos távvezeték is keresztezi a gerincet. Ismét felfelé kapaszkodhattunk vadvédelmi kerítés mellett, majd elhaladtunk egy frissen épített vadászház mellett. Pár méterrel később át kellett mászni a vadvédelmi kerítésen. Közben, jókat lehetett szedrezni, főleg az irtásokon szaporodik el ez a finom termést érlelő szúrós növény. A gerinc kezdett kissé kisimulni, a Jagus után a gerinc oldalában vezetett a jelzésünk, egy igen szép bükkösben. Következett a Szederjes-tető 675 m magas csúcsa. Itt bevártuk egymást, sajnos a tetőt teljesen benőtték a fák, így csak az árnyékban pihenhettünk. A magassági ponton kívül egy régi építmény beton alapjai is láthatóak, nem hallottam róla, hogy itt valaha is lett volna kilátó. Tíz perc után tovább mentünk. Szederjes-tető egyik nyúlványán földvár található. Zsoltival ketten érdemesnek láttuk megtenni a kis kitérőt. A várat a Szederjes-tető irányából két árok védi. A vár történetéről semmit sem tudunk, a Mátra Várai jelvényszerző mozgalomban szerepel, mint felkeresendő pont. Északi irányba jó panoráma nyílik a földvár széléről. A többieket hamarosan utolértük, ismét lefelé mehettünk. Elég hosszan egy új vadvédelmi kerítés mellett haladó földúton gyalogolhattunk. A térképen is bejelölt Jóidő-kút elapadt, a mai napon ez idáig nem volt vízvételi lehetőségünk. A térképre szintén berajzolt Képesfa (Mária kép) nagyon rossz állapotban van. A Remete-tetőt elkerüli az OKT, délről kerüli meg az ösvény. A Cseresnyés-tető előtti kis nyeregben a 29 évet megélt Ozsvárt Péternek barátai által emelt kopjafánál ismét ösvényre váltottunk. Kissé kapaszkodnunk kellett a tetőre, a társaság is kezdett kifáradni. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, annál inkább a Gazos-kő 507 m-es letöréséről! A Cseresnyés-tetőről pár száz métert kellett csak megtennünk lefelé, hogy élvezhessünk ismét egy szép panorámát. Északra, keletre van szép kilátás, innen már látható Sirok, meg a felette levő dombon a vár is. Pompás hely ez a kis tisztás, pár négyzetméteren 4 db védett növényt is felfedeztem. A szikla peremére csak félve mer kimenni az ember, félelmetes a több mint száz méteres letörés! Nézelődtünk, fotózgattunk, míg az utolsó emberünk is befutott. Mondjuk a futás kicsit nagyképűnek hangzik, a társaság már kellőképpen el volt fáradva. Következett a túra utolsó szakasza, még egy órát kellett gyalogolnunk a célig, Sirok vasúti megállójáig. Átrád-tető, Aszó-tető, Kalapos-tető, Őr-hegy érintésével kanyargott a jelzésünk, mind szelídebbé válva az emelkedők, ereszkedők. Erdőrészeket, irtásokat kereszteztünk, meg kerítéseken keresztül létráztunk. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, egyébként is már mindenki inkább a lába elé nézett. A Sólyom-folyásnál, az esőbeállónál kicsit keresni kellett a jelzést a nagy gazosban, de hamar ráleltünk. Elérve a műutat, balra fordultunk, majd 300 m után a vasúti megállóban várakozó autóbuszunkhoz értünk. A rövid túrások 1 órája itt várakoztak már ránk. Az utolsó emberünk negyed óra múltán ért el a célba. Eredetileg azt gondoltuk, hogy Sirok várának megtekintése is be fog férni a programba, de ez nem jött össze. Mivel nem akartunk későn hazaérni, ez elmaradt. Az előrejelzések ellenére kiváló túra időt fogtunk ki, élményekkel gazdagodva térhettünk haza. A meglepő dolog az volt, hogy összesen 3 túrázó emberrel találkoztunk mindösszesen a mai napon! Pedig azt gondolom, ez az egyik legszebb szakasza az Országos Kék Túra mátrai szakaszának! Sötétedés előtt mindenki hazaért, sajnos mindjobban rövidülnek már a nappalok. A következő túránk szeptemberben a Börzsönybe vezet, ha szerencsénk lesz, szarvasbőgésben is lehet részünk! Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu 01. Kékes, az ország legmagasabb pontja 02. Kékes északi sípályája 03. Panoráma a Sas-kőről 04. Kis-Sas-kő alatti sziklákon 05. Útban a Markazi-kapu felé 06. Panoráma északra 07. Pihenő a Markazi-kapuban 08. Mraznica-tető felé 09. Kilátás északra a Nagy-Szárhegyről 10. Pihenő a Nagy-Szárhegyen 11. Oroszlánvárnál 12. Irtás keresztezése Szederjes-tető előtt 13. Szederjes-tetőn 14. Sáncok a Szederjes tetőn 15. Gazos-kő letörése 16. Pihenő a Gazos-kőn 17. Távolban a Siroki-vár 18. Túránk a vége felé közeledik, Kis-Paska keresztezése Kategória: Beszámolók  

 

 

Gyermek Kéktúra (GYKT) – a Turai Tekergők Társasága sikeres teljesítése

Gyermek Kéktúra (GYKT) – a Turai Tekergők Társasága sikeres teljesítése

2008-09-21 Nagy örömünkre szolgál, hogy az Országos Kéktúra (OKT) keretein belül gyermekek számára meghirdetett a Gyermek Kéktúra (GYKT) Mátra tájegységi 50 km-es szakaszát a Turai Tekergők Társasága alább felsorolt tagjai sikeresen teljesítették. Sára Péter Kuti Tamás Farkas Ákos Szendrei Ferenc Gyenes Tamás Lajkó Máté Kis Gábor kisérő tanár. Teljesítményükhöz szívből gratulálunk és további szakaszok leküzdésére bíztatjuk őket. PTSZ vezetősége Kategória: Hírek  

 

 

Nyugat-Börzsöny – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Nyugat-Börzsöny – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-09-24 Szeptember 20-án esőre hajló időben gyülekeztünk Isaszegen 7 órakor. A baljós előjelek ellenére mégis bizakodóak voltunk, annál is inkább mert első programunk a márianosztrai kegytemplom meglátogatása volt. Itt egy kis imádsággal rá lehetett segíteni a már hagyományosnak mondható eső-elkerülő szerencsénkre. De térjünk vissza az út elejére. Személygépkocsikkal mentünk kirándulásunk kiindulópontjára. Az isaszegi találkozó után átmentünk Gödöllőre és találkoztunk az ott gyülekező társainkkal. Útközben még Verőcén is megálltunk, ahol a Pestről vonattal érkezőket vettük fel. Így aztán kialakult a végleges csapatszám, 18 fő. Telefonon előre egyeztettünk időpontot a Plébániahivatallal. Kedves meglepetés volt számunkra, hogy a megbeszélt időpontban a kapuban várt ránk az 1352-ben épült templom szerzetes-papja, Csanád atya. Leültünk a padokba és meghallgattuk a templom történetét, a pálos szerzetesrend viszontagságait alakulásuktól napjainkig. A szentély gótikus csúcsívei ma is híven őrzik az alapításkori állapotot, a többi rész az 1719-38 közötti újjáépítéskor kapta mai formáját. A templom megtekintése után körbejártuk a zárt belső udvart, melyet a rendház (és részben a börtön) fog közre. Ezután visszatértünk kocsijainkhoz, és mielőtt útra keltünk végigkínálgattuk egymást mindenféle csemegékkel (sütemény, őszibarack, szőlő, must). Bár ez utóbbiból az erdő távolsága miatt többen csak módjával mertek inni. A falut a P kereszt és a Z jelzésen, a Miklós utcán hagytuk el. A jelek szétválásánál kis keresgélés után megtaláltuk a Z jelzés folytatását. Az út folyamatosan emelkedett. Az előző napi esőzések ellenére az út egyáltalán nem volt csúszós. Közel három kilométer megtétele után a Kopasz-hegyre felvezető kereszteződéshez értünk. A kitérő alternatívaként szerepelt a programban, de szinte kivétel nélkül mindenki feljött a csúcsra. Meg is érte a fáradtságot. Teljes körpanorámában volt részünk. A Dunakanyar három részletét is láthattuk, aztán a a túlparton a Visegrádi-hegységet, a Magas-Börzsönyt, nyugat felé szép vulkáni kúpokat (Nagy-Galla, Zuvári-hegy). Igaz ígértem Ipoly-látást is, de ez nem jött be, csak az Ipoly-medence látványához volt szerencsénk. Visszatérve a zöld jelzéshez, hol kicsit lefelé, de inkább mindig emelkedve meneteltünk tovább. A Só-hegyen – kihasználva a napsütést – Tünde ösztökélésére még egy csoportképet is készítettünk. Elhaladtunk a Nagy-rét mellett, majd ismét kapaszkodó következett, és még egy kis kitérő egy jó kis kilátás miatt. A Nagy-Sas hegyet elhagyása mellett a Z jelzést is faképnél hagytuk és a Z kereszt jelzést követve értünk Nagyírtáspusztára. A Szent Orbán fogadó mellett elhaladva értünk a Nagybörzsönyből induló kisvasút végállomásánál kialakított pihenőhelyre. Itt megebédeltünk. A P kereszt jelzésen indultunk tovább. Nemsokára a Vasas-kúthoz értünk. Büszkén mondtam a többieknek, hogy ehhez a kúthoz minden évben egy Pest-megyei szakosztály – a Dunabogdányi KTE – vezet munkatúrát, tisztítja a kutat, teszi rendbe környezetét. A kútban több szalamandra-bébit is láttunk. Utunk innen folyamatosan „lejtmenetben” haladt. A Bükkös-ároknál átmenetileg eltűnt a jelzést, keresgéltük mindenfelé. A kiágazó Z kereszttel is találkoztunk, csak a mi jelünkkel nem. Aztán a régi vasút töltésén végül is megleltük a jelzést. Mielőtt a faluba értünk, szemben láttuk a Kálváriát. El is határoztuk, hogy ezt látnunk kell. Márianosztrára beérve kocsiba pattantunk és elhajtottunk a Kálvária-hegy tövébe. Meredek hegyoldalon szerpentinúton (már aki nem rövidített) értünk fel a a szobrok alatt lévő sírkápolnához és kálváriakápolnához. A stációk közül sajnos csak 9 van meg, azok is üresek. Innen is nagyszerű volt a kilátás. Miután kigyönyörködtük magunkat Szobra mentünk. Sajnos a Börzsöny múzeumot már nem találtuk nyitva, megnéztük viszont a katolikus templomot, a XVIII. századból való Nepomuki Szent János szobrot, valamint a Duna-parton a Luczenbacher-kastélyt. 6 órakor indultunk haza. Az időjárással megint szerencsénk volt, csak odafelé vezető úton esett az eső, amikor még kocsiban ültünk. A korábbi esők megtisztították a levegőt, lehetővé téve a távolbalátást. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Piliscsabai Negyvenesek – a Piliscsabai Természetjáró Kör beszámolója

Piliscsabai Negyvenesek – a Piliscsabai Természetjáró Kör beszámolója

2008-10-03 Idén először rendezte meg a Piliscsabai Természetjáró Kör (PI-TE) a Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúrát. A túra a hosszabb távok mérete mellett, arról kapta nevét, hogy a szervezők közül négyen idén ünneplik negyvenedik születésnapjukat.Többféle táv közül lehetett választani a túrázó kedve és felkészültsége szerint. A legrövidebb táv az Iluska 6 (táv: 6km) nevet kapta, mely a közelben lévő – jelenleg sajnos elapadt – Iluska forráshoz kalauzolta el az elsősorban kisgyermekes családos résztvevőket. A középtáv a Piliscsabai 20 (táv: 20,8 km) elnevezést kapta, mely Piliscséven keresztül vezette a túrázókat Klastrompusztáig az Országos Kék Túra útvonalán, majd onnan a Csévi-nyergen keresztül az Iluska forráson át tért vissza Piliscsabára. A legmerészebbek pedig a hosszútávnak, a Piliscsabai Negyvenesek L-nek (39,1 km), vagy a leghosszabbnak, az XL (táv: 44,1 km) fantázianévvel ellátott változatnak vághattak neki. Ezeknek útvonala a 20 km.-es távon felül az Iluska forrás után átkalauzolta a résztvevőket a Budai-hegység Fokozottan Védett Természetvédelmi Területére. A leghosszabb táv különlegességét az adta, hogy olyan környékbeli látványosságokat mutatott be, amelyek nagy részéhez nem vezetnek jelzett turistautak, azonban feledhetetlen élményt nyújtanak az arra járóknak. Ezen kitérők alkalmával megtekinthetőek voltak a Legény-barlang, a Klotild-barlang, a Sas-szikla, a Piliscsabai Gomba, valamint az Ördögoltár. Sajnos az időjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket. A túra előtt több napig esett az eső, így bizony volt, ahol nagy sár alakult ki. Ennek ellenére 258 induló vett részt a rendezvényen az egész kicsiktől az idősebb korosztályig, és valamennyien lelkesen gyűrték maguk mögé a kilométereket. Minden induló egy itinert kapott a rajtban, mely tartalmazta az útvonal részletes leírását, térképet, és a fontosabb tudnivalókat. Az előírt ellenőrzőpontokon a megjelenést pecsételéssel kellett igazolni, ahol a túrázók egyben frissítőket is kaptak (folyadék, müzli szelet, gyümölcs, tea, stb.) A célban a jól megérdemelt oklevél és kitűző mellett zsíros kenyér, meleg tea, és további ellátmányok várták a megfáradt turistákat. Sok pozitív visszajelzés érkezett a túra szervezői részére. Sokan jelezték, szeretnék, ha jövőre is létrejönne ez a rendezvény. A Piliscsabai Természetjáró Kör igyekszik jövőre is megszervezni ezt a teljesítménytúrát, ahová – remélhetőleg kellemesebb időjárási körülmények között – szeretettel várnak majd mindenkit kora ősszel. További információk a túrával kapcsolatban a pi-te.maze.hu weboldalon érhetőek el. Herhof Attila PI-TE Kategória: Beszámolók  

 

 

Börzsöny, 2008. szeptember 27. – a MOL-DUFI beszámolója

Börzsöny, 2008. szeptember 27. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-10-07 Mai túránk a Börzsönybe vezetett, ez évben már másodszor kerestük fel az Északi-középhegységünk nyugati tagját. A meteorológia felhős, napos száraz időt jósolt szombatra, de nekünk csak a felhős, száraz idő jutott. Túrázni egyébként azt lehet mondani, kellemes volt az idő, fotókat készíteni már nem annyira. 38-an jöttek el túrázni, a megszokotthoz képest kevesebben. Ez valószínűleg a szüretnek köszönhető. Majdnem sötét volt még, mikor elindult az autóbuszunk hatkor Százhalombattáról. Új sofőrt kaptunk, elég nehezen találta meg Százhalombatta központját. Az előzetesen kiírt kis túra útvonalát megváltoztattuk, könnyebb útvonal lett megálmodva nekik. Útvonal 1.: Nagybörzsöny (210m, K, P)–Magyar-völgy (K)–Bányapuszta (K)–Pintér-hegyese (656m, P+)–Kis-Hideg-hegy (663m, P+)–Nagy-Hideg-hegy (865m, P+)–Magas-taxi th. (P)–Taxi-nyiladék (P)–Királyrét (P) Túratáv: 18 km Emelkedő: 800 m Útvonal 2.: Királyrét (K+)–Vasfazék-völgy (K+)– Magas-taxi th. (P)–Taxi-nyiladék (P)–Királyrét (P) Túratáv: 12 km Emelkedő: 300 m Fél 9-kor már Nagybörzsönyben voltunk, a románkori Szent István templomnál. Kevés falu büszkélkedhet két románkori templommal. Az egyhajós, félköríves Szent István templomot a XII-ik században építették. A tatárjárás után újra kellett építeni, ezt az állapotot tükrözi a ma is látható épület. A XV-ik században fallal vették körül a templomdombot. A másik románkori templom a német bányászok által a XIII-ik században épített Bányász-templom. A XV-ik és a XVI-ik században átépítésre került. Az ország legidősebb orgonája található itt, az orgonát a XVII-ik században készítették. A főhomlokzat csúcsíves bejárata felett 1417-ből származó bányászcímer látható. Mindkét templomot csak kívülről tekintettük meg, a korai időpontra való tekintettel még zárva voltak. További látnivalók is vannak Nagybörzsönyben: a Szent Miklós barokk katolikus templom, az evangélikus templom, Tájház, Vízimalom, Kókai Géza fafaragás kiállítása. A rövid ismerkedés után, 9 órakor már elhagytuk a falu szélső házait, a kék jelzésen a Magyar-völgyben gyalogoltunk a patak mentén. 24-en választották a hosszabb túrát, 14-en visszabuszoztak Királyrétre, a rövidebb túra megtételére. Hamar beértünk az erdőbe, itt vált el tőlünk a piros jelzés, mely a Salgóvár 715m magas csúcsára vezet fel. A mi utunk kényelmesen emelkedett, jól járt erdészeti út volt. A jelzést néha ugyan közvetlenül a patak mellett vezették, de értelmetlen volt a nehezen járható ösvényt választani, mi inkább a földutat használtuk. Altáró vadászháznál elhaladtunk a Katalin forrás mellett, a foglalt forrás vize elapadt. Az út minősége rosszabb lett, de továbbra is tempósan haladt csapatunk. Banyapusztai vadászháznál tartottuk meg első rövid pihenőnket. Amint ismét elindultunk, egy kerítésen kellett volna átmásznunk, mi helyette a kis völgy másik oldalát választottuk. Nem volt szerencsés választás, mivel ösvényünk egy idő után eltűnt. Küzdelmesen kapaszkodtunk ki a Pintér-bércre, a jelzett úttól 200m-re. Gyors tanácskozást követően megváltoztattuk az eredeti útvonal tervünket, a piros keresztjelzés helyett a kicsit hosszabb, de általunk még be nem járt kék háromszögjelzést és a kék keresztjelzést választottuk Nagy-Hideg-hegy elérésére. Hatalmas kanyarokat írt le az ösvényünk, amint a hegy oldalában kerülgette a kis patak völgyeket. Néhány helyen igen meredek volt a hegyoldal és görgeteges, eléggé oda kellett figyelni a lépéseinkre, nehogy valaki a völgy aljába találja magát egy rossz lépés miatt! Nagyon szép bükkösök találhatók errefelé, némelyik fa már őszi kinézetét mutatta, elkezdett sárgulni a levélzetük. Két helyen is kidőlt bükkök akadályozták az előrejutást, a meredek hegyoldal próbára tette a csapatot az akadály leküzdésében. A Fekete-patak keresztezésénél páran megtagadták a továbbmenetelt, leültek ebédelni. Tovább oszlott itt a csapat, páran továbbra is a kék háromszögjelzést választották, Oltár-kő érintésével gyalogoltak fel a főgerincre, a nagy-hideg-hegyi turistaháznál beszéltük meg velük a találkozást. Továbbra is a Fekete-patak mentén haladtunk, a völgy vége felé igen meredekké vált az ösvény. Majd négykézlábas menetben értük el a főgerincet, turistautak keresztezésénél. Egy nemrégen Szent Istvánnak felállított fakereszt volt 50m-re a csomóponttól. 1km múltán, egy kis emelkedő árán felértünk a Nagy-Hideg-hegyre. Kellemetlenül huzatos volt a csúcs környéke, a turistaház szélvédett oldalában telepedtünk le. Mint általában, sokan voltak a turistaház környékén. Az is igaz, hogy nem mindenki bakancsos turista közülük, hiszen bérelt busszal is fel lehet jönni a turistaházhoz. Bent a házban már fűtöttek, igen meleg volt a levegő. Inkább kint maradtunk, forralt bort lehetett kapni, jól esett a meleg ital. 20 perc múlva befutott az Oltár-kő különítményünk, ismét együtt kezdtük meg a maradék táv megtételét. A kék keresztjelzésen negyed óra alatt elértük a Magas-taxi turistaházat. Úgy tűnt, bezárták, bár erről nem győződtünk meg, kereszteztük a rétet, majd a piroson megkerültük a Magas-tax 740m magas csúcsát. A hegy megkerülése után rátértünk a Taxi-nyiladékra, ettől kezdve szinte nyílegyenesen délkeleti irányba gyalogoltunk Királyrét felé. A Királyrét felett magasodó Vár-hegy már messziről mutatta a túra végpontját. A rövid túrásaink már vártak ránk, annyi időnk még maradt, hogy egy sört megigyunk. Jó két óra alatt hazaértünk, a hazafelé tartó út általában rövidebb, mint a reggeli buszozás. Mindenki világosban ért haza. A következő túránk Cserhát hegyeibe vezet, időpontja 2008. október 11. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtekinthető. http://www.termeszetbaratok.hu 01 Nagybörzsöny, Szent István románkori templom (KZS) 02 Nagybörzsöny, Bányász-templom (KZS) 03 Bükkirtást keresztezve (KZS) 04 A hegy oldalában vezető ösvényen (KZS) 05 Tornaóra a kidőlt bükkfán (JL) 06 Szép bükkösben halad a csapat (JL) 07 Ez a bükkfa már a taplógombáké (JL) 08 A kék háromszögjelzésen (SZZS) 09 Átszűrődő fényben a Nagy_Hideg-hegy sípályája (KZS) 10 Oltár-kő környékén (SZZS) 11 Nagy-Hideg-hegy, turistaház (SZZS) 12 Magas-taxi turistaház (SZZS) 13 Naszály ködös körvonala (JL) 14 Közel Királyréthez (JL) 15 Királyrét, végállomás (SZZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Andezitömlés – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Andezitömlés – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-10-21 Nagy érdeklődés előzte meg ezt a túránkat. Éppen ezért – ismerve a Cserhát „jó” turistajelzéseit – másfél hete bejártuk az útvonalat. Azt hiszem jó döntés volt, mert a mostani 15 km-el szemben akkor az útkeresés kitérői miatt 22,4 km-t tettünk meg. Szinte minden kereszteződésben be-bementünk pár száz métert, aztán kizárásos alapon elindultunk – végül is mindig – a helyes irányba. Fél nyolcas isaszegi és háromnegyed nyolcas gödöllői találkozó után 5 kocsival indultunk. Szirákra elég korán megérkeztünk, legalábbis ahhoz képest, hogy buszunk 9 óra 16-kor indult Bérre. Ugyanevvel a busszal három túratársunk közvetlenül Pestről jött, velük együtt összesen 26-an lettünk. A buszvezető annak rendje és módja szerint bezsebelte a viteldíjat, de jegyet – ez már szinte természetes – nem adott. Ilyen esetben általában az utassal összekacsintva kevesebb viteldíjat számol fel, de a mi esetünkben nem így történt. Igazságérzetemet bántotta a dolog – no nem azért, mert nem adott kedvezményt, hanem hogy egyáltalán nem adott jegyet – , ezért megpróbáltam leszállás után a sofőrrel beszélni, de azonnal elvonult a busztól és hangos mobilozásba kezdett. Ezt már nem volt türelmem kivárni, a többiek után eredtem. Zöld kereszt jelzésen indultunk. A katolikus templom mellett elhaladva a Bér-patakkal párhuzamos irányt felvéve hagytuk el a falut. Kényelmes úton másfél kilométer után elértük a Z jelzést, azon folytattuk utunkat. Az első komolyabb emelkedő ezután következett, meg kellett mászni a Nagy-hegyet. Mikor viszont felértünk Európa egyedülálló természeti látnivalója várt ránk. Fenn voltunk a híres andezitömlésnél. Azért egyedülálló ez a képződmény, mert az andezitorgonák nem függőlegesek, hanem homorúan ívesek. Nagyon nehéz elképzelni, hogyan alakulhatott ez így ki, de kételkedésünk cáfolata volt a látott csoda. Hosszan időztünk itt, minden oldalról körüljárva az ömlést. Mikor továbbindultunk, hamarosan a hegytetőre értünk, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt egyrészt a Berceli- és a Szanda-hegyre, másrészt a Sas-bérc felé. A bejárás során kitapasztalt úton – az eltévedési lehetőségeket ezennel kihagyva – jól haladtunk. A csodás őszi fények szebbé és könnyebbé tették az utat, helyenként szép kilátásban volt részünk a Cserhát lágy dombjaira, mögötte pedig a Mátra vonulatára. Az andezitömléstől számítva 5,2 km után a Mész-hegy aljába értünk. Innen ágazik ki a Z kereszt jelzés és megy Vanyarcon keresztül Galgagutára. Az erdőszélen egy nagy pihenőt tartottunk és az elfogyasztott ételen felerősödve folytattuk utunkat. Úgy kellett az idővel gazdálkodni, hogy legkésőbb fél négyre a sziráki kastélyhoz érjünk, tudniillik leleveleztem – és a bejárás során személyesen is megbeszéltem – hogy idegenvezetővel a kastélyt végigjárhatjuk. Még több mint két km-t erdőben haladtunk, majd kihagyhatatlanul országúton kellett mennünk fél km-t. Ezután csak térképen szereplő jelzéseken a kastélyba mentünk. Bejelentkezés és a belépők megfizetése után kedves idegenvezetőnk kalauzolásával felmentünk a díszterembe. Itt mindent elmondott a kastélyról, amit arról érdemes tudni. Végigjártuk az emelet több helyiségét, majd a kastély kertjében élveztük a délutáni napsütés fák között beszűrődő fénypásztáit. Evvel véget ért kirándulásunk. Ragyogó őszi időben, sok szép látnivalóban volt részünk. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Cserhát, 2008. október 11. a DUFI Természetbarát Szakosztály beszámolója

Cserhát, 2008. október 11. a DUFI Természetbarát Szakosztály beszámolója

2008-10-22 Mai túránk során igazán szerencsénk volt az őszi időjárással, meleg, napsütéses időben kerestük fel a Bér feletti Nagy-hegyet, valamint a kettős kúpú Szanda-hegyet, a Cserhát vulkanikus részén. Igazi vénasszonyok nyara köszöntött be, a fák, a cserjék már legszebb őszi formájukat mutatták. Kissé elhanyagoltuk az utóbbi években a Cserhátot, pedig nincs is túlságosan messze környékünktől. Reggel a buszon 44 főt számoltunk össze, a részvétel átlagosnak tekinthető. Sötétben indultunk el Százhalombattáról 6 órakor, Budapestet érintve Szirákra buszoztunk. Az előzetesen kiírt túraútvonalat 3km-el megrövidítettük, így kihagyva az aszfaltúton történő gyaloglást, a Szirák-Vanyarc közötti műútról történő leágazástól, a zöld jelzésen kezdhettük meg a mai napi túránkat. Mivel a rövid túra hossza is lerövidült, a könnyebb túrát választóknak fel lett ajánlva a sziráki Teleki-Dégenfeld kastély felkeresése, valamint Szandavár megmászása. A 19 rövid túrát választó élt is ezzel a lehetőséggel. Útvonal 1: Szirák (160 m, Z)–Mész-hegy (Z)–Nagy-hegy (403m, Z)–Filagóra-hegy (Z)–Peres-hegy (402 m, Z)–Szandavár (529 m, OKT)–Becske (220m, OKT) Túratáv: 24 km Emelkedő: 500 m Útvonal 2: Szirák (160 m, Z)–Mész-hegy (Z)–Nagy-hegy (403 m, Z)–Bér (180 m, Z+) Túratáv: 12 km Emelkedő: 300 m Negyed 9-kor az Egresi-erdő csertölgyei között gyalogolt a komplett csapat a Mész-hegy csúcsa felé. A túra elején méretes őzlábgombákat találtak a szerencsések. Átkelve az erdőn, a Dutka-hegy legelőjén haladt a jelzésünk, az erdőszéli vadrózsa, galagonya és kökény vörös és kék terméseitől, a sárguló levelektől kisérve. Nagy terület látható be erről a szakaszról. Felsőegrespuszta után ismét cseres erdő következett, majd Nagy-hegy előtt a hazai flórába meghonosodott akác. Hihetetlenül elszegényedik akác alatt a flóra, jóformán csak egy-két fűféle bírja ki az akácok uralmát! A zöld háromszögjelzést elég nehezen találtuk meg, ösvény abszolút nem volt, fától-fáig haladtunk egy ideig. Kiérve Nagy-hegy csúcsára, gyönyörű panorámában volt részünk. Több mint 180 fokban lehet körbe tekinteni, távolban a jellegzetes kettős kúpú Szanda-hegy is látható, az odavezető utunkkal. Az andezit oszlopok itt a felszínen vannak, majdnem vízszintes helyzetben. Több mint félórát töltöttünk itt el, az utolsóknak is lehetőséget biztosítottunk a nézelődésre. Igen meredeken kellett leereszkednünk a zöld jelzéshez. Közben még megnéztük a csúcs alatti andezit oszlopokat, sajnos a fák, a bokrok már eléggé benőtték a falat. Bal kéz felé hatalmas kőtenger alakult ki a gerinc alatt. A sziklákon rengeteg pikkely páfrány találta meg a kedvező életfeltételeit. A zöld keresztjelzést elérve szétvált a csapat, a rövid túrásaink a keresztjelzésen lesétáltak Bérre, ahonnan autóbusszal visszamentek Szirákra. Mi a Bér-patak mellett tovább gyalogoltunk a zöldön, jobbról megkerülve a Nagy-Mulató-hegyet. Elhagyva az erdőt, ismét nyílt terepen kellett gyalogolni a kicsiny Bér-patak felett. A már régen lakatlan Csobánkapusztánál elnéztük a jelzést, nem keltünk át a patak túloldalára. Tanulmányozva a térképünket, úgy döntöttünk, maradunk a jobb oldalon, a jelzés 1km után úgyis visszajön erre az oldalra. Jól kalkuláltunk, a megkerült zöld jelzésen majd 90 fokos kanyart leírva, felkapaszkodtunk a 402m magas Peres-hegyre. Itt ledőltünk 20 perc pihenőre a nagyon kellemes, napos időben. 1,5 km gyaloglás után veszítettünk egy kis szintet, de kiérve az erdőből, előttünk feltűnt Szandavár romja. A középkori eredetű várat a keleti 528 m magas csúcsra építették. A középső és a nyugati csúcsot már hosszú évtizedek óta bányásszák, andezitet fejtenek itt. A vár első írásos említése alapján a XIV. században építették. A középkorban különböző főúri családok birtokolták a hozzá tartozó falvakkal együtt. A törökkorban fontos szerepet töltött be a védelmi rendszerben, a Fülek-Buda között sorakozó várak füstjelzéses tájékoztatásban. Sokszor cserélt gazdát ez a meredek sziklán épült vár. A törökök 1548-ban foglalták el a gyengén védett várat, amelyet három év múlva szereztek vissza a magyarok. Hol a török kézen, hol a magyar kézen volt a vár, míg végül is felgyújtották. A várból napjainkra nagyon kevés falrész maradt meg, a torony egyik fala, ezen kívül két vízgyűjtő medence, néhány alapfalmaradvány. A nyugati 545 m magas csúcsot egykor földvár uralta. A vár alatti nyeregből kemény kapaszkodóval értünk fel a romhoz most már az OKT nyomvonalán. A csúcsról remek kilátás nyílik, a várromból ellátni az Alföldre, a Budai-hegyekig, a Börzsönyig, a Mátráig, a Karancsig. Szinte a teljes történelmi Nógrád megye területe látható! Igen szép volt továbbra is az idő, több mint félórát töltöttünk el a csúcson bámészkodással, napozással. Közben a rövid túrásaink is felértek a csúcsra, éltek a felkínált lehetőséggel. A vár környéke, mintegy 20 hektár védetté lett nyilvánítva, a geológiai értékei és a flórája végett. A vár alatt közvetlenül andezit orgonák találhatók, az oszlopok délről észak felé dőlnek. Sajnos nem építették még ki a tanösvényt, pedig nagyon látványos a Várhegy környéke! Elhagyva a csúcsot, az OKT útvonalán elindult a komplett csapat Becske irányába. Erdőben vezetett az utunk, a másik csúcs alatt levő kőfejtő közelébe. Kissé meglepődtem, hogy művelik ezt a bányát, legalábbis a belépni tilos táblák szerint. Azért egy pillantás erejéig benéztünk páran a bányaudvarba, innen látható volt Szandavár romja. A Bányatelep házain az enyészet munkálkodásának nyomai láthatóak. A házak elhagyatottak, betört ajtók, ablakok jelzik a pusztulást. A megbontott sziklafalon jól láthatóak a különböző andezit formák, szép fotókat lehetett készíteni. A kis kitérő után folyamatosan lefelé haladtunk, elérve egy kis nyeregbe, visszatekintve a Szanda-hegyi kőfejtő mellett a Berceli-hegy andezit bányája is feltűnt. Becskére leérve félórás büfélátogatás következett, majd elindultunk hazafelé. Erdőkertesbe már szürkületkor értünk be, itt lesz megszervezve a novemberi Megyebál. Nagyon szép napunk volt, a túra is jól sikerült. Legközelebb november 8-án fogunk túrázni a környékünkön, a Biai hegyekben. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és József László (JL) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu 01 Őszi színpompában az erdő (JL) 02 Nagy-hegy cseres tölgyese (KZS) 03 Nagy-hegy andezit sziklái (KZS) 04 Nagy-hegy megszállása (JL) 05 Panoráma a Nagy-hegyről (KZS) 06 Nagy-hegy andezit orgonái (KZS) 07 Nagy-hegy alatti andezit kőtenger (JL) 08 Távolban a Szanda-hegy (JL) 09 Közeledünk a Szanda-hegyhez (KZS) 10 Kapaszkodás a várromhoz (KZS) 11 Fenn a csúcson (KZS) 12 Panoráma a Szandai várromtól (JL) 13 Szanda várának falmaradványai (JL) 14 A vár alatti andezit oszlopok (JL) 15 Szandai kőfejtő sziklafala (KZS) (JL) Kategória: Beszámolók  

 

 

Biai hegyek, 2008. november 08. – a DUFI Természetbarátok beszámolója

Biai hegyek, 2008. november 08. – a DUFI Természetbarátok beszámolója

2008-11-14 Késő ősszel rendeztük meg a szokásosnak nevezhető, a szűkebb környékünk megismerését célzó Biai hegyek túránkat. Korábban augusztus végén szoktunk gyalogolni ezen a tájon, mintegy előkészítve az őszi program sorozatunkat, most meg majdnem évzáró jelleggel került lebonyolításra ez a túra. 22 fő jött el a túrára, idén ez a létszám volt a legalacsonyabb. Autóbusszal mentünk át Biatorbágyra, az Iharosi sport centrumhoz, a kiindulási pontunkra. Itt még ketten csatlakoztak a társaságunkhoz, őket gépkocsival hozták el a kiindulási pontra. Az alábbi útvonalat jártuk be: Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya – Kő-hegy – Biai erdő – Érd-Parkváros – Tárnok, Újhegy Túratáv: 15 km Emelkedő: 200 m A kis területű Biai hegyeket minden évben felkerestük, de még így is tudunk új útvonalat találni. Mai napon a már ismert Kő-hegy felkeresése után a Hosszúréti-patak mentén sétáltunk fel Érd-Parkvárosba, majd onnan tovább a tárnoki Öreghegybe. Az Iharosban felújított sportpálya mellől indult mai túránk, fél 9-kor. A pálya megkerülése után, jelzetlen csapáson, a Nap-hegy alatti völgyben gyalogoltunk pár száz métert, szemben velünk a Kő-hegy gerincét láthattuk, majd balra felkapaszkodtunk a piros jelzésre. Az út lassan emelkedett a jobbára már kopasz tölgyfák alatt. Kellemes őszi időnk volt, csak azt sajnálhattuk, hogy a nap nem akart kisütni. 90 fokos jobbra történt irányváltás után meredeken felkapaszkodtunk a Kő-hegy gerincére. Pusztuló fekete fenyőket kerülgetve hamar elértük a Kőorr környékét. Itt tartottunk majd félórás pihenőt, tízórai elfogyasztása, meg a sziklák bejárása miatt. Fantasztikus alakú sziklák találhatóak ezen a területen, a szél és a víz bizarr alakzatokat formált ki a felszínre kibukkant Lajta mészkőből. A sziklák tetejéről látványos a panoráma Bia, valamint Érd-Parkváros irányába. Alulról, az erdőből nagyon látványosak ezek a kipreparálódott mészkősziklák. A pihenő után folytattuk utunkat. Lementünk a Szélkapu-völgybe, elhagytuk a piros jelzést, balra fordulva az Iharos erdejében Hosszúrét felé vettük az irányt. 1 km-t gyalogoltunk még az erdőben illetve az erdőszélen, elértük a Hosszúrét nevezetű tanya házait. Hatalmas gyümölcsösök vannak ebben a körzetben. A sokhektárnyi meggyest éppen most irtják ki, a kitépett fákat biomasszának aprítják fel. Talán csak remélhetjük, hogy ismét gyümölcsös lesz ide telepítve, és nem lakópark. A Hosszúréti-patakkal párhuzamosan haladtunk kb. 100 m-el a patak felett. 2 km után 90 fokos jobb kanyar után kapaszkodni kezdtünk Ida major felé, mely már közel található Érd-Parkvároshoz. Ida majortól aszfaltúton gyalogolhattunk tovább. Érd-Parkváros utcáin 3 km-es szakasz következett, nézegettük a jobbára mostanában épült, változatos kinézetű családi házakat. Az M7-es felüljárójánál összevártuk a csapatot. A következő cél a Fundoklia-völgy megtekintése volt. Kétszeri kísérletünk is csődöt mondott, a beépítések, a szemét miatt nagy kerülőt kellett megtennünk, hogy legalább a völgy felét láthassuk. Így viszont útba ejthettük a tárnoki kőfejtő 2. számú lejáratát, melyet nem rég tettek szabaddá egy filmforgatás kapcsán. Őrült mennyiségű beton hulladékot kellett elszállítani a lejáratból, melyet a tanácsi rendszerben hordtak ide valamelyik budapesti épületelem gyárból! Hihetetlen, de a Fundoklia-völgyre is ez a sors várt, szerencsére ezt a helyiek meg tudták akadályozni! Mikor elértük a völgy peremét, visszatekintve az M7-es felé, láthattuk, ahogy az érdi civil környezetvédők a völgy aljában levő gumiabroncsokat autóval húzták fel. Remélhetőleg, áldozatos munkájuknak meg lesz a gyümölcse, ismét tiszta lesz a környék, méltóan fog kinézni az egyébként helyi természetvédelmi védettséget kapott, látványos Fundoklia-völgy. Sajnos, az utóbbi években is elkövettek Érd város vezetői szarvashibákat, mivel nem messze a völgytől parcellázást engedtek meg, már építik is az új házakat. Ezen területen hatalmas árvalányhaj mező volt korábban, ilyen mennyiségben én csak az alföldi régióban láttam ringani a szőke árvalányhajat a virágzáskor. Ez már a múlté! A völgy végén, a tárnoki oldalon társaimnak megmutattam egy hajdani kőfejtő helyét, melyet szintén beton tömbökkel töltöttek fel. Így lehetett rombolni korábban a környezetünket! A völgytől öt perc alatt elértük az Újhegyi pincesort. A túra végét a már megszokott pincelátogatással zártuk, egybekötve természetesen borkóstolással. Egy jó óra után szétszéledt a társaság, ki gyalog, ki Volán busszal hazaindult. Ha nem is sütött ki a nap, kellemes, szép őszi időben volt részünk a mai túrán. Ebben az évben még egy túra kerül megszervezésre, ez a szokásos decemberi Mikuláskereső túra. A Budai hegyekben 7-én vasárnap fogjuk keresni a Mikulást. (Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is olvasható. http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette) Muskovics András szakosztályvezető 01. A túra kezdete (KZS) 02. Az első kapaszkodó (KZS) 03. Panoráma Biatorbágyra (KZS) 04. Pihenő a Kőorrnál (KZS) 05. Kőorr egyik mészkősziklája (KZS) 06. Pillantás a mélybe (KZS) 07. Hosszúrét környéke (KZS) 08. Fundoklia-völgy peremén (KZS) 09. A Fundoklia-völgy alsó végénél (KZS) 10. Pihenő a tárnoki Újhegyen (KZS) 11. Felújítás alatt levő pince (KZS) 12. A pihenők egy csoportja (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Kevélyek minden mennyiségben – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Kevélyek minden mennyiségben – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-11-17 November 15-én ismét mellénk szegődött a szerencse, hiszen ilyen csodálatos kirándulóidőre még álmunkban sem gondoltunk. Ez jó hatással volt a létszámra is; 34 kétlábú és egy négylábú alkotta csapatot. Isaszegről és Gödöllőről összesen 7 autóval utaztunk a túra kiindulópontára, Pilisborosjenőre, néhányan pedig Pestről busszal érkeztek. Az 1726-ban épült katolikus templom (1. kép) mellől indultunk. A P négyszög jelzés egy korábbi változatával találkoztunk az Iskola út elején, ezen indultunk el. A temető mellett elhaladva a Kőfuvaros utcán át (2. kép) értük el az erdő szélét. Itt már találkoznunk kellett volna a Pilisborosjenői Kevélyhegyi tanösvény jelzésével, de sem itt, sem utunk során más helyen – holott javarészt ezen haladtunk egész nap – nem láttunk ilyet. Fiatal erdőben, enyhe emelkedő ösvényen értünk fel az Ezüsthegyi bányához, közben találkoztunk a kétkörös Ürömi tanösvény északi útvonalának 3. és 4. állomásával – példásan jelölve. A bányában (3. kép) változatos színű kőzeteket találhatunk, régebben itt az ún. hárshegyi homokkövet bányásztak. A kőfal magassága eléri a 25 métert is. Piros jelzésen megkerültük a bányát, így felülről is (4. kép) megcsodálhattuk azt, a térképen jelölt Papp Ferenc barlangot viszont nem leltük – igaz az útról nem tértünk le keresgélni. Szép kilátóhelyekkel tarkított kaptatón a Nagy-Kevély 534 méteres csúcsára jutottunk. A kissé párás levegő ellenére jól kivehető volt utunk későbbi állomása, az Egri vár, távolabb pedig a Ház-réti víztározó, Solymár (5. kép). A felerősödő északnyugati szél „telibe kapott”, így nem sokáig időztünk a csúcson (6. kép). Lefelé indultunk figyelmet kívánó köves úton (7. kép), szemben a Kis-Kevélyt láthattuk (8. kép). A hegyi út aljában egy kis rétre érve (9. kép) nem is gondolhatná a turista, hogy ezen a helyen egy gyönyörű menedékház állt (Kevély-nyergi menedékház, 1928-ban készült el. 1992-ben leégett a tetőzete, onnan már nem volt képes „talpra állni”, háború utáni hányatott sorsa ledózerolással ért végett). Bennem még elevenen él az emlék, mikor egy túra során itt aludtunk. Két túratársunk innen a Z jelzésen Budakalászra ment. Kis pihenő után a Kis-Kevély északi oldalában lévő Mackó-barlanghoz gyalogoltunk. Kidőlt fák tették változatossá az utat (10. kép). A barlang meglátogatása – különösen a gyerekeknek – nagy élményt jelentett. Utunk során előbb visszamentünk a menedékház hűlt helyéhez, majd az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk tovább. Itt is várt ránk egy nagyszerű látnivaló, a Nagy-Kevélyi kőfülke (Szódás-barlang) (11. kép). Ezután széles úton, kényelmes lejtmenetben (12. kép) értünk le az utunkat keresztező kerékpár-útnak kinevezett úthoz. Kerékpárt nem láttunk, annál inkább erdeinkben sajnos már „kihagyhatatlan” quadosokat (13. kép). Rövid idő után elértük az „Egri vár” romjait (14-15. kép). A várat 1968-ban építették az Egri csillagok c. film forgatásához. Az azóta eltelt 40 év alatt megkezdődött a természetes úton történő beerdősülés, jelenleg tövises-tüskés cserjék alkotják a növénytársulást. Még egy látnivaló – Teve-szikla (16. kép) – várt ránk túránk során, melyet hamarosan elértünk. Az érdekes alakú sziklaalakzatot triász-kori dolomit alkotja, mely kovás forró vizes oldatok hatására kikeményedett. A sziklák mellett lévő bányában dolomitot, és a rátelepült homokkövet termelték ki, számunkra pedig nagyszerű kilátóhelyként (17. kép) szolgált. A OKT jelzésen a Vendel-hegy érintésével jutottunk vissza a faluba, túránkat a Polgármesteri Hivatalnál fejeztük be (18. kép). Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Évzáró bál Erdőkertesen

Évzáró bál Erdőkertesen

2008-11-26 Sok-sok évig mindig Gödöllőn volt a PTSZ évzáró bálja. A tavalyra már igen lepukkant „inasiskola” után új hely után kellett néznünk Nagy örömünkre a felajánlott erdőkertesi Faluház nagyon jó helyszínnek bizonyult, minden résztvevő elégedetten nyilatkozott a házról, vendégszerető vezetőjéről Pallag Katalinról, a házigazda szerepét betöltő Erdőkertesi Természetbarátok Sportköréről, annak vezetőjéről Járosi Lászlóról. Öt órakor volt a gyülekező. A hirtelen beköszöntő tél, leesett hó, jegessé vált utak miatt többen késtek, ezért – és mert a Faluház emeleti galériájában egy kiállítás megnyitója is volt – kicsit megkésve kezdtük el beharangozott programunkat. Ez persze nem azt jelentette, hogy némán, hátratett kézzel ültek székükön vendégeink, hanem azt, hogy mindenki hevesen kínálta túratársait az otthonról hozott finom süteményekkel, italokkal. Úgy háromnegyed 6 után érkezett hozzánk dr. Pásztor László, Erdőkertes polgármestere. A PTSZ nevében Notter Béla köszöntötte őt és a megjelenteket. A polgármester úr köszöntője végén egy nagyon szép kivitelű, kerámiából készült Erdőkertes címerrel és egy üveg borral lepte meg a jelenlévő szakosztályokat. Ezután következett a PTSZ életéről, 2008-as év történéseiről szóló beszámoló. Notter Béla szólt a Keletmagyar elnöki találkozó rendezéséről, az Utazási kiállításon való részvételünkről, megjelenésünkről a médiákban, számlanyitásról, útfestésekről, a taglétszám alakulásáról, megszűnő és új egyesületekről. Külön hangsúlyozta 3 új egyesületünk (Turai Tekergők Társasága, Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport, Porszem Közösségi Műhely) aktivitását. A beszámoló keretén belül Muskovics András, a DUFI Természetbarát Szakosztály vezetője bemutatta szakosztályukat, tevékenységüket, rövid ismertetőt adott rendszeres túráikról. A beszámoló végén Notter Béla kérte a szakosztályokat (lévén hogy jövő évben tisztújító közgyűlést tartunk), hogy jelöltjeiket küldjék el Bognár Mártának. A beszámoló végén finom vacsorát szolgáltak fel, ezt követően elkezdődött a tánc. Körülbelül 40 perc után kerítettünk sort az ajándékozásra. Idei ajándékozottaink a szakosztályvezetők ajánlása alapján a következők voltak: Farkas Józsefné, Isaszegi Természetbarát Klub Földi Imre, Természetjárók Köre Abony Joszt Antal, PTSZ Központi Szakosztály Kalik Csaba, Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre Kovács István, Muskovicsné Fenyvesi Éva DUFI Természetbarát Szakosztály Németh Jánosné, Dunabogdányi Kajaktúra Természetbarát Egyesűlet Szatmári Lászlóné, Szélig Tibor és Tiborné Tápiószelei Természetbarát Klub Ezúttal is szívből gratulálunk nekik! Későbbiekben úgy szerveztük a programokat, hogy a táncszünetekben mindig tartottunk valami játékot, így kétszer volt lottójáték, egyszer a tápiószelei Bakancsos-bálon népszerű szőrös tárgyak felismerése nevezetű játék. Egyik szünetben pedig Nagy Sanyi két nagyon szép dalt adott elő, majd elénekeltük Georgiades Gábor emlékére kedvenc dalát. Szinte mindenki megtekintette az emeleti galérián Magyar Judit Mária aznap nyílt kiállítását. A jó hangulatú bál éjfél után ért végett, mert mindig volt valaki, aki még egy ráadásszámot kért Megyes László zenésztől. A beszámolót írta Notter Béla, a mellékelt fényképeket készítette, Lendvai István, Muskovics András és Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Erdei Mikulás-kereső túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Erdei Mikulás-kereső túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-12-08 Kis csapatunk gyerekeiben és éppen volt gyerekeiben erős szimpátia van a Mikulás iránt. Ennek is tudható be, hogy 28-an indultunk keresésére a Budai-hegységben. Isaszegen a Művelődési Otthon előtt 8 órakor találkoztunk. Jó volt látni a Művház előtt felállított Betlehemet (1. kép). A következő találkozóhelyünk Gödöllő volt. Itt már kezdtünk úgy kinézni, mint egy Mikulás-csapat (2. kép). Az Isaszegről jövő 4 kocsi itt további kettővel egészült ki. Így indultunk el, hogy a PTSZ szervezte Erdei Mikulás-kereső túra rajthelyét a Szépjuhászné közelében megleljük. Ez egyáltalán nem volt nehéz, hiszen a környéken rengeteg Mikulás-sapkás gyereket és felnőttet láttunk. A parkírozó mellett lévő tisztáson az indulókat Georgiades Évike és fia fogadta, látta el jó tanácsokkal, térképpel. Külön felhívták mindenki figyelmét a 100 méterre sem lévő 1300-as években épült – ma már csak romjaiban látható - Budaszentlőrinci pálos kolostor megtekintésére, sőt leírást is kaptunk róla. Szavukat mindenki megfogadta, ezért a kolostor teljes befogadóképességére szükség volt, hogy mindnyájan elférjünk benne (3. kép). A Hárshegyi körút zöld irányított kör jelzésén indultunk (4. kép). Hármas útkereszteződéshez érve szinte kötelességszerűen indultunk a Kis-Hárs-hegyi kilátó felé. Annyian voltunk, hogy a kilátó felé-, és felől kialakult egyirányú út betartását mindenki magára nézve kötelezőnek érezte. Magába a kilátóba való feljutás is eltartott egy kis ideig (5-6. kép), mégis megérte felmenni, mert – ugyan sejtelmes párába burkolózva – a Budai-hegység jó részét beláthattuk (7. kép). Abból a megfontolásból, hogy a mezőny kicsit széthúzódjon és az abonyiak igen népes gyerekseregével ne együtt érjünk a Mikuláshoz, nem a S sáv, hanem a Z körút jelzést követtük. Persze evvel a kis többlet-úttal nem kerültünk nagy időhátrányba, hiszen összesen 400 m-el volt hosszabb ez az út a másiknál. Ismét elérve sárga jelzést, azon átmentünk a gyermekvasút pályáján. A gyerekek nagy örömére épp jött egy Mikulás-fejjel feldíszített szerelvény. A fákon lévő kis Mikulás-képek jelölték az irányt, mikor letértünk a S j-ről és a Schüller útra tértünk. Párszáz méter után balra fordultunk és elértük a Tótasszony oltárt (8. kép). Egyre nagyobb Mikulás-képek (9. kép) a Mikulás közeledtét jelentették számunkra. Végül megtaláltuk őt a S és a S körút kereszteződésében. A mi csapatunkban csak jó gyerekek és felnőttek vannak, ezért még a krampusztól is csomagot kapott mindenki, és nem virgácsot (10-11. kép). Folytattuk utunkat. A gyermekvasút végállomása előtt elhaladva a gyerekek unszolására négyen úgy döntöttek, hogy vonatra szállnak. A többiek OKT-n haladva Nagy-rétre, majd a Szépjuhászné útra értek (12. kép). Sajnos majd 900 m-t gyalogjárda nélküli aszfaltúton kellett mennünk, csak egy rövid szakaszon tudtunk erdőben egy kanyart levágni. Végre a P jelzést követve elhagytuk az aszfaltozott utat, és nekivágtunk utunk legmeredekebb szakaszának (13. kép) leküzdéséhez. A Z körút jelzést elérve elemózsiáztunk, majd pár fő kivételével (akik a P-on közvetlenül mentek vissza a kiindulópontra) a nagy többség továbbra is együtt haladt, és a Hárshegyi körúton, majd S jelzésen a Kaán Károly kilátóhoz ment. Közvetlenül a kilátó előtt egy kis horhosban (14. kép) van a Bátori-barlang (nevét Bátori László pálos szerzetesről kapta, aki a XV. században élt itt) lefalazott mesterséges bejárata. A kilátó (15. kép) 454 m magasan van. Szomorúan olvastuk a feljárat mellett, hogy Kaán Károly erdőmérnök emléktábláját rongálás miatt az erdészeten őrzik (16. kép). Már az emléktábla másolatát is megpróbálták tönkretenni embernek nem nevezhető lények. Fenn a kilátó teraszán jó erős szél fújt, legalábbis ahhoz, hogy a térképet kiteríthessük a számunkra be nem azonosítható épületek, települések pontosítására. Szép kilátásban volt részünk (17. kép). A S sáv jelzésen (18. kép) értünk vissza kocsijainkhoz. Illendően elbúcsúztunk egymástól. Legközelebbi újévköszöntő túránk január 3-án lesz Isaszeg környékén. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Mikulás túra, 2008. december 07. – a DUFI beszámolója

Mikulás túra, 2008. december 07. – a DUFI beszámolója

2008-12-12 A Pest megyei Természetbarát Szövetség, mint általában, vasárnap, 2008. december 7-én rendezte meg Mikuláskereső túráját a Budai hegyekben. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát kb. 70-en képviseltük a Mikulás keresésében. A pontos létszámot nem tudtam megállapítani, mivel többen maguk szervezték meg a túrát, de tagunkkal is összeakadtunk az útvonalon, illetve telefonon keresztül. Természetesen autóbuszos volt a túra, de sokan személygépkocsival is jöttek. Az autóbuszt 40-en választották, a többiek személygépkocsival jöttek el a megbeszélt helyre. Az idő kellemetlenül hűvösre fordult a túra napjára, de legalább megúsztuk az esőt, mely az elmúlt napokban elég rendesen öntözte a földet. Végül is a hideg frontnak köszönhetően kellemes panorámákban volt részünk, három kilátót is útba ejtettünk a túra során. Igazából csak egy változat lett kiírva a mai napra, de a kis gyerekekkel levőknek azért biztosítottuk a rövidebb távot a megszokottak szerint. Útvonal: Hűvösvölgy (S) – Kis-Hárshegy (ZO) – Nagy-Hárshegy (S) – Szépjuhászné vá. (S) – János-hegy (P) – Normafa síház (KO) – Makkosmária (Z+) – Budakeszi, rk. templom (-) Túratáv: 14 km Emelkedő: 450 m Nem kellett korán indulnunk, Budai hegyek közel vannak hozzánk, így csak nyolc órakor indultunk el Százhalombattáról. Tárnok, Érd érintése után egy óra alatt elértük a hűvösvölgyi Nagy-réttel szemben levő parkolót. Innen kezdtük meg jelzetlen úton a Mikulás megkeresését. Közben telefonon egyeztettünk a személygépkocsival jövőkkel, ők a Nagykovácsi út és a Hűvösvölgyi út elágazásában található MOL kút közelében várakoztak ránk. 1 km után rátértünk a sárga körjelzésre, Kereszteztük a Gyermekvasútat, majd a MOL kúttól feljövő sárga jelzés elérésénél megtaláltuk a Mikulás sátrát. Voltunk vagy ötvenen, a mi társaságunk találta meg elsőnek a Mikulást. A kisebb gyermekek énekszóval köszöntötték a Mikulást, meg a mellette serénykedő Krampuszt. Az éneklésnek Mikulás csomag lett a jutalma. Persze a felnőttek sem maradtak ki az ajándékozásból, mindenki kapott ajándékcsomagot. A rövid túrásainkat negyedórai itt tartózkodás után a Mikulásnál hagytuk, mi a sárga jelzésen felkapaszkodtunk a Hárs-hegy vasútállomáshoz. Pár száz métert a vasúttal párhuzamosan gyalogoltunk, majd átkeltünk a pályán, a Kis-Hárs-hegyi kilátó felé vettük az irányt. A 362 m magas csúcson levő kilátót nemrégiben építették újjá. Pompás kilátás adódik innen a Hűvösvölgyre, Remeteszőlősre, Máriaremetére, Budára, a környező hegyekre. Közben utolért egy nagyobb gyerek csapat, valószínűleg ők is Mikuláskereső túrán vettek részt. A hegycsúcs szűknek bizonyult ennyi ember számára, a kilátóban is kevés ember fér el, így lejöttünk a csúcsról. Pár perc múlva a két Hárs-hegy közötti nyeregben voltunk, majd továbbra is a sárgán elindultunk a Kaán Károly kilátó felé. Útközben, pár helyen homokkő kibúvásokat láthattunk. A tölgyfákon eléggé elszaporodott az élősködő sárga fagyöngy ebben a szektorban. Dekoratív látvány a termése, karácsonyi hangulatot áraszt, pedig a fák megsínylik a jelenlétét. A kilátó alatt a Báthory barlang található, vasajtóval lezárt állapotban. Ismert hossza 339 m, függőleges kiterjedése 41 m. Valószínűleg a pliocén korszakban alakították ki a hévízek. A gömbfülkék mellett számos kristály, borsókő, cseppkő található a barlangban. A kilátó tetejéből teljes körpanoráma adódik azok számára, akik nem ijednek meg a pár lépcsőfok leküzdésétől. Az erős szél miatt nem lehetett sokat gyönyörködni a környékben, 10 perc után tovább gyalogoltunk, most már lefelé a Gyermekvasút Szépjuhászné vasútállomása felé. 1 km után leértünk az állomásra, ahol Mikulás szerelvényeket láthattunk. Nagy keletje volt a mai napon, a Gyermekvasúton való vonatozásnak. 20 percet eltöltöttünk a budaszentlőrinci pálos romok megtekintésével. Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította a pálos szerzetesrendet 1308-ban. A pálos templomot és kolostort a XIII. végén olasz építőmesterek kezdték építeni. A kolostor híres volt a maga korában hatalmasnak számító méreteiről és gazdagon díszített belső helyiségeiről. A kolostort a török hódítók pusztították el. A barátok elmenekültek, kincseiket a Felvidékre menekítették. A rend központját áthelyezték a lengyelországi Czestochowába. A nézelődés után átkeltünk a forgalmas Budakeszi úton, majd a Pozsonyi-hegy gerincén, a piros jelzésen felkapaszkodtunk a János-hegyre. A szépen felújított Erzsébet kilátóban eltöltöttünk vagy negyed órát a panoráma megtekintésére. Még belépőjegyet sem szednek, ami a mai magyarországi viszonyok közepette szinte példa nélküli! Köszönhetően a hideg frontnak, még a Gellért-hegyet, meg pár hidat is láthattunk a távolban. A kék körjelzésen innen átsétáltunk a Normafához. Szép erdők vannak ezen a szakaszon, sok eligazító, tájékoztató táblát helyeztek el. Különösen sok tábla foglalkozik a szálaló erdőműveléssel, amely erdőművelési mód számunkra, a turisták számára is üdvözlendő, ellentétben a tarvágásos módszerrel. Mivel egyesek már fáztak a csípős széltől, a síházban forralt borral melegítették fel magukat. A Normafa síháztól a zöld keresztjelzésen haladtunk tovább Makkosmária felé. Kereszteztük, mai napon már harmadszor a Gyermekvasútat, majd Sötét-vágás, Diófás-tető érintésével elértük a Kegytemplom előtti rétet. Nem sokat időztünk itt el, benéztünk a barokk templomba, majd a Makkosi úton legyalogoltunk Budakeszi centrumába. A buszunk a római katolikus templomtól nem messze parkolt. Negyed óra várakozás után mindenki befutott, indulhattunk hazafelé. Három óra körül majd mindenki hazatérhetett. Ezzel a túrával befejeződött a 2008 évi túrák sorozata, lehet tervezgetni a következő évi programunkat. Végül, a honlap szerkesztőjével, Endivel minden kedves túratársunknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és eredményekben gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánunk. Muskovics András szakosztályvezető Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály honlapján is megtalálható: http://www.termeszetbaratok.hu (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette) 01 Csoportosulás a Mikulás sátra körül (SZZS) 02 Mikulásunk ajándékokat oszt (SZZS) 03 Kis-Hárs-hegyi kilátó (SZZS) 04 Sorban állás a kilátónál (KZS) 05 Nagy-Hárs-hegy (KZS) 06 Panoráma a Hármashatárhegy felé (KZS) 07 Irány a Nagy-Hárs-hegy (SZZS) 08 Nagy-Hárs-hegy, Kaán Károly kilátó (SZZS) 09 Panoráma a kilátóból (SZZS) 10 Szépjuhászné vasútállomás, Mikulás vonatok találkozója (SZZS) 11 Budaszentlőrinci pálos kolostor romjai (SZZS) 12 Budapest látképe a János-hegyi Erzsébet kilátóból (SZZS) 13 Távolodóban az Erzsébet kilátó (SZZS) 14 Pihenő Normafánál (SZZS) 15 Makkosmária, fák mögött a Kegytemplom (SZZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Gyermek Kéktúra (GYKT) – a Turai Tekergők Társasága újabb sikere

Gyermek Kéktúra (GYKT) – a Turai Tekergők Társasága újabb sikere

2008-12-30 A Turai Tekergők Társasága 2008.október 28-29-én teljesítette a Gyermek Kéktúra (GYKT) Cserhátsurány-Mátraverebély szakaszát (53,1 km). Teljesítők: Bozó Martin Csorba Norbert Farkas Ákos Gólya Ádám Gyenes Tamás Kálna Dávid Keserű András Király Marcell Kuti Tamás Lajkó Teodóra Magyar Zoltán Sára Péter Solymosi Máté és kísérő tanáruk: Kis Gábor Szívből gratulálunk nekik! Kategória: Hírek  

 

 

Újév-köszöntő túra Isaszeg környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Újév-köszöntő túra Isaszeg környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-01-05 Újév-köszöntő túránk célját, mely a kiírás szerint „jó levegőn, könnyű túra keretében elpusztítani a szilveszteri maradék süteményeket, italokat” maradéktalanul teljesítettük. Ragyogó téli időben 21-en találkoztunk a vasútállomásnál, néhányan pedig a Szobor-hegy felé menet csatlakoztak hozzánk, így vendégeinkkel együtt 25-en voltunk. A hegy alatt megnéztük a zsidó-temetőt, majd – hogy érdekesebb legyen az út – nem a kiépített úton, hanem a szánkók által kijegesített meredélyen közelítettük meg a Honvéd-emlékművet. A szikrázó napsütésben nagyon messzire kalandozhatott tekintetünk. A Pest Megyei Piros jelzésen indultunk tovább a Honvéd-sírok felé. Bár csak pár centiméteres hó borította a vidéket, mégis a sokszor járt út télies arcát mutatva újdonság erejével hatott. A Honvéd-síroknál megnéztük a sokak által még nem látott, október 6-án felállított ” Emlékező Angyal” elnevezésű, Makovecz Imre tervezte életfát. Ezután jó tündérek pillanatok alatt rengeteg finom süteménnyel (de volt itt különleges, kifejezetten újévi malacforma pogácsa, panettone, pármai sajt, birsalmasajt és még ki tudja hányféle finomság), forralt borral, borral ízesített hársfateával, pezsgővel terítették be a pihenőpark egy – ünnepi főasztalnak kinevezett – behavazott asztalát. Köszöntöttük egymást és az új évet hóba hűtött pezsgővel. A jókívánságokat – úgy érzem – megérdemli ez a csapat, már eddig is nagyon jó csapatszellem alakult ki, segítjük, bátorítjuk egymást. Az eszem-iszom-dínom-dánom után kis ideig még a PMP-n gyalogoltunk, majd jelzetlen úton az átjátszó-adó felé mentünk. Több helyről szép kilátásunk volt Pécel, Nagytarcsa irányába. A Nagy-hegyen keresztül szép erdőben, majd víkendházak között haladva értünk le a Buda utcába. Ezen, majd a Csillag utcán keresztül az Öregtemplomhoz értünk. Innen felmentünk a Kálváriára, ahonnan szintén csodás kilátásban volt részünk. A Z sáv jelzésen, majd egy hirtelen – nem mindenki által minősített jó – ötlettől vezérelve egy jó meredek lejtőn felkapaszkodva értük el megint a PMP-t. Ezen jutottunk vissza a Szobor-hegyhez, majd a P+ jelzésen a vasútállomáshoz, utunk végcéljához. Kellemes időben, jó társaságban 12,5 km-t gyalogoltunk. Fényképek: Zsigri Jutka (6,9,14), Notter Béla Beszámoló: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Tarvágás a Pest-megyei piroson – Az Isaszegi Természetbarát Klub közleménye

Tarvágás a Pest-megyei piroson – Az Isaszegi Természetbarát Klub közleménye

2009-02-03 Tájékoztatjuk kedves túratársainkat, hogy a PMP péceli-műút – Bajtemetés közti szakaszának közepén, a Koporsó-völgyben, a piros jelzés tarvágás miatt mintegy 800-1000 méter hosszban gyakorlatilag megsemmisült. Szerencsére ezen a részen sehol nem tér le a PMP a kijárt erdei útról, végig azon kell maradni a megmaradt erdőszélen. A tarvágás végeztével a jelzés folytatódik. A túraszezon kezdetére az Isaszegi Természetbarát Klub a jelzést a megmaradt erdőszélen helyreállítja. Balogh Zoltán Kategória: Hírek  

 

 

Túra a biai hegyekben – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Túra a biai hegyekben – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-02-08 Bár a meteorológia jelentés által beharangozott 15 fokos meleg erősen túlzónak bizonyult – ezt talán legjobban Ági bánta, aki hitt szép szavuknak – , a februárhoz képest mégis kellemes időben túrázhatott az a 28 fő, aki velünk tartott. Isaszegi, majd és gödöllői találkozóhelyről összesen öt kocsival (valamint hárman Pestről busszal) mentünk Biatorbágyra, ahol a viadukt környékén parkoltunk le. Némi vakaródzás, kávézás után elindultunk (1. kép). Természetesen első utunk a viadukthoz vezetett (2. kép). Ma már ipari műemlék ez a csodás hídeggyüttes. Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. Kétes hírnevet egy őrült bécsi kereskedő hozta meg számára azzal, hogy 1931-ben felrobbantotta a Budapest-Bécs között közlekedő gyorsvonatot. 22-en meghaltak, 17-en súlyosan megsérültek. A két híd között lévő lépcsőn felmentünk a (volt) pályatestre, majd a híd túloldalán a meredek völgyoldalon (3. kép) szlalomoztunk le. A P sáv jelzésen indultunk most már tényleges gyalogtúránkra. Eleinte enyhén emelkedő aszfaltúton mentünk, majd ezt magunk mögött hagyva lassan beértünk az erdőbe. Egy utat keresztező bekerített birtokot kellett a turistaútnak megkerülni (4. kép), majd egy derékszögű jobb-kanyar után igencsak meredek emelkedő (5. kép) miatt kerültek szóba először felmenőim. A kapaszkodást nehezített az előző napokban leesett rengeteg eső, bár azt is meg kellett őszintén állapítanunk, hogy ahhoz képest még járható volt az út – köszönhetően a hegységet alkotó dolomitnak, mészkőnek. Szóval, miután felértünk a tetőre és leszálltunk kilógó nyelveinkről, továbbindultunk. Párszáz méter után előbb egy szép kilátóhelyhez (6. kép), majd a túra leglátványosabb szakaszához, a Kő-orr nevezetű sziklaformációhoz (7-9. kép) értünk. Itt nem csak a különös alakú sziklákat csodáltuk meg, hanem elemózsiáztunk és a következő túrákat is megbeszéltük. Továbbindulva még egy szép sziklatornyot (10. kép) kerültünk meg, majd erős lejtő után egy még erősebb emelkedő (11. kép) és a felmenőim következtek. A P+ jelzésen folytattuk utunkat és értünk el a példásan helyreállított Szt. Vendel (Szily) sírkápolnához (12. kép). A kápolnát a XIX. század elején építette Szily József. A II. világháborúban erősen megrongálódott, helyreállítása után viszont megint nem kedvező évtizedek jöttek egy kápolna fennmaradásához. Mostanra viszont helyi alapítvány és önkormányzat, valamint a Pilisi Parkerdőgazdaság segítségével újból (majdnem) eredeti pompájában áll. Könnyű terepen 2,5 km megtétele után visszaértünk kocsijainkhoz. Kocsival a temetőhöz hajtottunk, ahonnan elsétáltunk a Szentháromság térre. Az itt található Szentháromság-oszlop (13. kép) 1760-ban épült. Ezt követően a Sándor-Metternich kastélyt (14. kép) néztük meg kerítésen keresztül. Sajnos erre nem vonatkozik az eddigi biatorbágyi műemlékekre vonatkozó megállapításunk, miszerint szépen felújították azokat. Visszatérve sétánk kiindulópontjára, továbbhajtottunk a következő településre, Etyekre, ahol először a Magyar-kúthoz (15. kép) mentünk. A bővizű kutat – mely a XIX. század elején épült - hányatott sorsa alatt még be is temették a 70-es években. 1996-ban ugyan visszaállították a kutat és a medencéket, de az eltelt 13 év soknak bizonyult a bizonyosan nagyon alapos és szakszerű vakolásnak, mára jobbára csak a felújítást hirdető Demján Alapítvány márványtábla az egyetlen ép pont az épületen. Ezt követően felsétáltunk a Kálváriára (16. kép), mely előtt Szent Vendel szobra áll. Még a műemlék pincesort szerettük volna megnézni Etyeken, de a vendegvaro.hu-n jelzett öreghegyi úton nem találtuk azokat. Találtunk viszont egy szép kis teret nagy szőlőpréssel, (legalábbis nyáron) virággal teli hordókkal (17. kép). Még kimentünk Botpusztára, ahol a Nazarénus rendházat és a Katolikus templomot kerestük. Tulajdonképpen amit megtaláltunk az épp az volt, csak ekkor ezt még nem tudtuk, mert a vendegvaro.hu ezt is máshol tüntette fel (18. kép). Ilyen apró bosszúságokat leszámítva jól töltöttük a napot. Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

MARGITA 40- 20 GYALOGOS TELJESÍTMÉNYTÚRA ÉS TEREPFUTÓ VERSENY

MARGITA 40- 20 GYALOGOS TELJESÍTMÉNYTÚRA ÉS TEREPFUTÓ VERSENY

2009-02-16 A” Margita 344,2” Turisztikai és Sport Egyesület már a 15. alkalommal rendezte a téli teljesítménytúráját. A fagypont körüli kissé borongós időben 605 megszállott gyalogos indult a 40 és 20 km-es távon. A legkorosabb teljesítő a Utasi János (1937) Budapestről érkezett. A legfiatalabb célba érő a 40-es távon Molnár Zsolt (1994) és a 20-as távon Bohner Eszter (2002) volt. A gyalogosok után a futók indultak a III. Téli Margita Terep Maratonon. Idén is a Terep Ultra Kupa országos sorozat nyitó versenye. A 172 induló között szlovák, román és osztrák maratonista is volt. A helyenként kissé sáros pálya megnehezítette a futók dolgát de így is a győztes csak 4 perccel maradt el a pályacsúcstól. A jó hangulat, meleg tea, zsíros kenyér, szépen csillogó érmek és kategóriánként a helyezetteknek a kupák kárpótolták a célba érkezőket. Eredmények: Nők: 1. László Szilvia Tatabánya 3:50:31 2. Sweigert Árpádné Ibolya Budapest 3:54:31 3. Molnárné Varga Szilvia Mogyoród 3:55:34 Férfiak: 1. Dr. Sebestyén Zoltán Budapest 2:51:18 2. Hajduska Balázs Nagykovácsi 2:51:26 3. Kovács László Eger 2:56:50 Kategória: Beszámolók  

 

 

A DKTE gyalogtúrája 2009. márc. 21-én

A DKTE gyalogtúrája 2009. márc. 21-én

2009-02-27 Az idei programban szereplő III. 21.(szombat)-i, Vácegres-Gödöllő túra kiírása: Busz indulás Újpest-Városkaputól 8 óra 15 p., kb. 1 óra út Vácegresre. Indulás a Községházától 9óra 15 p.-kor, egyben itt találkozás a másként érkezőkkel. Útvonal: Pest-megyei piros csíkon Gödöllőig, táv: 22 km, szint 430 m (elosztva!). Idősebbeknek kiszállási lehetőség 3-4 km-rel korábban, Máriabesnyőnél. Visszaút: Gödöllőről vonat a Keletibe: Minden óra 26 és 40 perckor és még 15 óra 14 p.-kor is, HÉV az Örs-re: Minden óra 18 és 48 p.-kor. Máriabesnyőről vonat a K. pu.-ra: Minden óra 36 p.-kor. Házi feladat: A jó időről való gondoskodás. A rossz idő miatt szidható a túravezető: LICHTMANN Tibor Kategória: Hírek  

 

 

Pilis, 2009. február 28. – a MOL-DUFI beszámolója

Pilis, 2009. február 28. – a MOL-DUFI beszámolója

2009-03-04 Az időjárás előrejelzések melegedést prognosztizáltak február végére, kivételesen el is találták. Az év első túrájára rekord számmal jelentkeztek a tagok, de minél jobban közeledett február 28-a, annál többen léptek vissza a túrától. Egyesek nem képesek elviselni, hogy kicsit sárosak legyenek, elázzon a bakancsuk. Pedig szép túrát hagytak ki a maródiak, hiszen az Egri vár környékén kívül nem találkoztunk igazán sáros szakasszal! 41-en buszoztunk Százhalombattáról Tárnokon, Érden, Budapesten keresztül Pomázra, a túra kiindulási helyére. Pomázon még hárman csatlakoztak a társaságunkhoz, Ők HÉV-vel jöttek ki idáig. A túrát háromnegyed 9-kor kezdtük meg Pomáz felvégén, a nemrég épült lakóházak között. Kivételesen csak egy túra került kiírásra, de ez is rövidíthető volt, ezzel éltek is egypáran. Útvonal: Pomáz (170m, S) – Csúcs-hegy (352m, S) – Majdán-nyereg (290m, S) – Arany-lyuk (P,P négyszög) – Nagy-Kevély (534m, P) – Kevély-nyereg (534m, P) – Házi-réti-víztározó (180m, Z) – Pilisborosjenő, téglagyár (175m) Túratáv: 14 km Emelkedő: 450 m Nem tudtunk megállni a sárga jelzés kezdeténél a nagy forgalom miatt. 200m-el tovább, egy gyümölcsös kapujánál tudtunk félreállni az autóbusszal. Leszálltunk, az átellenben levő aszfaltúton pár perc alatt leértünk a Dera-patakhoz. Itt szerencsénkre találtunk egy régi kőhidat, melyen át tudtunk menni a jobb oldalra. Zsákutcába kerültünk, de egy elhanyagolt telken felkapaszkodhattunk a sárga jelzésre. Köves úton kezdtünk felfelé gyalogolni a jelzésünkön. Jobb kézre a Csikóvár tömbje uralta a tájat. Papmalom feletti sziklánál találtunk egy döglött nyestet, valamilyen „jóember” kispuskával lelőtte. Nem sokkal később, az erdőben az egyik tölgyfánál szakszerűen elhelyezett acélhurkot csodálhattunk meg, kiszórt kukoricával együtt. Nagyon úgy tűnik, a környék rabsicokkal van teli, később is több vadcsapáson lehetett emberi nyomokat látni! Egyesek ezt nevezik megélhetési bűnözésnek? A Papmalom után elvétettük a jelzést, de nem foglalkoztunk különösebben ezzel a ténnyel. Oszolyt nehéz elvéteni, talán még jobban is jártunk, hogy ezen az úton értünk el az Oszoly alatti nyeregbe. A 352 m magas csúcsra majdnem mindenki feljött, pedig az utolsó 30m leküzdése elég nehezen ment a hó miatt. Itt majd 20 cm vastagságú volt még a hó. Nagyon jó kilátóhely az Oszoly-csúcs, nekünk most nem volt szerencsénk a párás idővel, alig láttuk az alattunk fekvő Csobánkát! A szomszédos Csúcs-hegy, mely csak 1km-re van az Oszolytól, szintén csak elmosódottan volt látható! A Kevélyeket csak sejteni lehetett, merre vannak. 10 percet töltöttünk el a kopár sziklákon, majd visszamentünk a sárga jelzésre. A lemenetel egyeseknek még lassabban ment a csúszós, havas ösvényen. Leértünk az Oszoly-nyeregbe, majd ismét kapaszkodni kezdtünk. A Csúcs-hegyen valamikor követ bányásztak, a jelzés balról kerülte meg a bányagödröt. A Majdán-nyeregben összevártuk a társaságot, majd áttértünk a piros jelzésű útra. Valamivel több mint 1km-et gyalogoltunk a Kevélyek oldalában, míg el nem értük a Kevély-nyereg alatti csomópontot. A hó mind nagyobb volt, majd 30cm-es! Itt oszlott kétfelé a csapat, a rövidített túrát 14-en választották, Ők innen felmentek a Kevély-nyeregbe a zöld jelzésen. A társaság nagyobbik része a P négyszögön az Ezüst-hegy irányába vette az útját. Népes turista csapattal találkoztunk ezen a szakaszon, a mai napon ez már a második társaság volt! Elérve a piros jelzést, majd 360 fokot fordulva a Nagy-Kevély felé vettük az irányt. A letaposott hóban kényelmesen gyalogoltunk fel az 534 m magas kopasz csúcsra. Pilisborosjenő, Solymár irányában van innen nagyon szép panoráma. De nekünk ez most nem adatott meg, jobbára az északi, észak-keleti irányból jövő felhőben álldogáltunk a csúcson! Néha egy pillanatra ugyan láthatóvá vált Pilisborosjenő, a Házi-réti-víztározó, de a távolabbi környékből semmit sem tudtunk kivenni. Mivel igen hűvös és kellemetlenül hideg volt a felhőben való tartózkodás, hamar lementünk a Kevély-nyeregbe. Itt vártak már jó ideje a rövidebb túrát választó társaink. Mivel az átázott lábbelik miatt már fáztak, előre lettek küldve az Egri-vár makettjének romjaihoz. Mi megálltunk egy negyed óra erejéig, elfogyasztani a szendvicseinket. A valamikori Stromfeld Aurél turistaháznak nyoma sincs már. 1992-ben égett le, nem derült ki mi vagy ki miatt. Az országos Kék Túra bélyegzője megvolt a tölgyfára erősített ládikóban. A kék jelzésen jöttünk le az erdőszélre. Útközben szép sziklákat, meg tájékoztató táblákat láthattunk, olvashattunk. Csodák-csodájára, egyik sem volt összefirkálva, megrongálva! Az út alsó szakasza az olvadás miatt csúszós volt, több helyen már s sárral is meg kellett küzdenünk. Az erdőszélről pár perc alatt elértük az Egri-várat. Szinte hihetetlen, de 41 évvel ezelőtt forgatták itt a Várkonyi Zoltán által rendezett Egri csillagokat! Negyed óra nézelődés után megkerestük a zöld jelzést, majd a Solymári-völgyben folytattuk a túrát, a vízmosás bal oldalán. Útközben két szép sziklát is láthattunk, sajnos a Jenői-tornyot már nagyon körbevette a megnőtt fenyő ültetvény. A szurdok is látványos, csak normális képet nem lehet készíteni róla, mivel a sok bokor és fa eltakarja. Két km-t haladtunk a völgyben, majd a Házi-réti-víztározó közelében értünk a Csíz-völgy üdülőházaihoz. Mindenkit bevártunk itt, a várakozás közben egyesek elfoglalták magukat két legelő póniló istápolásával. A túra utolsó szakasza a Határréti-árokkal párhuzamos gödrös, vizes, sáros úton vezetett a volt téglagyárig. A HÉV-vel jövőket is visszavittük Budapestre. 4 óra körül már hazaértünk. Jó kis bemelegítő túrának sikeredett a mai nap, km ugyan nem volt sok, de a hó miatt megfelelt 18-20 km-es túrának! Következő hónap 21-én a Vértesben fogunk túrázni, remélhetőleg szép, tavaszi időben! Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján is megtekinthető. http://www.termeszetbaratok.hu 01. Pomáz szélső házai között kezdtük el a túrát (KZS) 02. Kőhíd a Dera-patakon (SZZS) 03. Járt utat a járatlanért …(RJ) 04. Visszatekintés Pomázra (RJ) 05. Panoráma Papmalom sziklájáról (KZS) 06. Kapaszkodás az Oszoly-csúcsra (RJ) 07. Csobánka látképe az Oszoly-csúcsról (RJ) 08. Oszoly-csúcson (SZZS) 09. Nagy-Kevély csúcsán (SZZS) 10. Háttérben a Kis-Kevély (KZS) 11. Pihenő a Kevély-nyeregben (RJ) 12. Nagy-Kevélyi kőfülkénél (SZZS) 13. Lejövetel a Kevélyekről (SZZS) 14. Az Egri vár romjai (SZZS) 15. Az Egri várnál (KZS) 16. Szikla a Solymári-völgyben (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Isaszegi Csata Emléktúra 2009. április 5-én – az Isaszegi Természetbarát Klub túrafelhívása

Isaszegi Csata Emléktúra 2009. április 5-én – az Isaszegi Természetbarát Klub túrafelhívása

2009-03-08 A győzelmes isaszegi csata 160. évfordulója emlékére az Útvonalkövetők Klubja és az Isaszegi Természetbarát Klub 2009-ben már hatodik alkalommal rendezi meg hagyományos teljesítménytúráját, amelyre valamennyi érdeklődőt szeretettel várunk, köztük Önt/Téged, ismerősei/de/t, barátai/da/t is! A túra megrendezésével az 1849. április 6-án vívott isaszegi csatának kívánunk emléket állítani, valamint megismertetni a természetjárókkal, turistákkal a Gödöllői-dombság kevésbé ismert, teljesítménytúrák által eddig még szinte alig, vagy egyáltalán nem érintett szép tájait, turistaútjait. Rajt és cél: Csányi Szőrme Kft (2117 Isaszeg, Aulich u.21.) a volt Nyugdíjas Klub és a Városi piac között, a vasútállomástól 70 m-re. A túra útvonala: 45 km: Isaszeg, Csányi Szőrme Kft. telephelye – Április 6. utca – Szentgyörgypuszta – Sápi út – Honvédsírok – Öregtemplom – Rákos-patak hídjai – Bolnokai-dombhát – Tőzeg-tavak – Isaszeg, Nyugdíjas Klub – Szent Márton kútja – Falumúzeum – Szobor-hegy – Honvédsírok – Öreg-hegy – Hársas – Bajtemetés – Koporsó-völgy – Levendulás-völgy – Pécel – Vár-hegy – Látó-hegy – Gazda-erdő, vízmű – Péceli műút, kereszt – Bolnokai-dombhát – Tőzeg-tavak – Isaszeg, volt Nyugdíjas Klub. 30 km: Isaszeg, Csányi Szőrme Kft. telephelye – Szent Márton kútja – Falumúzeum – Szobor-hegy – Honvédsírok – Öreg-hegy – Hársas – Bajtemetés – Koporsó-völgy – Levendulás-völgy – Pécel – Vár-hegy – Látó-hegy – Gazda-erdő, vízmű – Péceli műút, kereszt – Bolnokai-dombhát – Tőzeg-tavak – Isaszeg, volt Nyugdíjas Klub. 15 km: Isaszeg, Csányi Szőrme Kft. telephelye – Szent Márton kútja – Falumúzeum –Szentgyörgypuszta – Sápi út – Szobor-hegy – Honvédsírok – Öregtemplom – Rákos-patak hídjai – Bolnokai-dombhát – Tőzeg-tavak – Isaszeg, volt Nyugdíjas Klub A túra neve: Isaszegi Csata Emléktúra 45 Isaszegi Csata Emléktúra 30 Isaszegi Csata Emléktúra 15 Táv: 44,0 km 29,2 km 16,5 km Szintemelkedés: 1030 m 800 m 245 m Rajt és cél helye: Isaszeg, volt Nyugdíjas Klub (a vasútállomástól 100 m-re) A rajt ideje: 6:00-7:30 6:00-9:30 (10:30) 6:00-11:30 Pontnyitási seb*.: 7,0 km/h 6,0 km/h 7,0 km/h Szintidő: 11,5…10 óra 8 óra 5,5 óra Nevezési díj: 600 Ft/fő 600 Ft/fő 500 Ft/fő Kedvezményesen: 500 Ft/fő 500 Ft/fő 400 Ft/fő A kedvezményes nevezési díj TTT tagjaira, valamint a Topikos Túrázó Bolondokra vonatkozik. Isaszegi lakósoknak a nevezés ingyenes! *Az ellenőrzőpontok a legkorábbi (6 órai) rajthoz viszonyítva a megadott sebességre nyitnak, és távonként a szintidőnek megfelelően, egyenletes sebességre (45 km-en 4,4 km/h) sebességre zárnak. A megadottól gyorsabban haladni szándékozókat kérjük, az indítási időszak végén, míg a lassabban haladók lehetőség szerint az indítási időszak elején induljanak! Az isaszegi falumúzeumban eltöltött időt jóváírjuk annak, aki ezt igényli, és nem vesszük figyelembe a szintidőnél. Szolgáltatás: üdítő, zsíros- és vajas kenyér, édesség, valamint csomagmegőrzés. Díjazás: oklevél, kitűző (a teljesítés számához kötődik) A rajt megközelítésére a 4:38-tól minden óra 38. percében Budapest-Keleti pályaudvarról Hatvanba induló személyvonatokat ajánljuk (a menetidő 32 perc). Ajánlott felszerelés: Gödöllői-dombság turistatérkép (MTSZ, 2. kiadás), bejáratott túracipő, esőköpeny, íróeszköz, fényképezőgép. Támogatók: Pest Megyei Természetbarát Szövetség, Isaszeg Város Önkormányzata, Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre, valamint a Csányi Szörme Kft. A túrával kapcsolatosan érdeklődni lehet: Gethe László rendező 2117 Isaszeg, Április 6. utca 70. Tel: (70) 380-3291, e-mail: gethe.laszlo@gmail.com Notter Béla rendező 2117 Isaszeg, Wesselényi út 4. Tel: (20) 254-1746, e-mail: notter@fotnet.hu Valamint a http://www.utvonalkovetok.hu és a http://itk.isaszeg.info weboldalon. Kategória: Hírek  

 

 

03.19. Ügyfélszolgálati szünnap

03.19. Ügyfélszolgálati szünnap

2009-03-13 2009. 03.19-én a PTSZ közgyűlése miatt az ügyfélszolgálat elmarad. Szíves megértésüket köszönjük. Kategória: Hírek  

 

 

Koszorúzás Isaszegen

Koszorúzás Isaszegen

2009-03-15 A Pest Megyei Természetbarát Szövetség nevében Isaszegen koszorúztunk és emlékeztünk meg az 1848. március 15-én történt világraszóló eseményekről. Szövetségünkön kívül nagyon sok turistaszervezet is részt vett a Honvéd-emlékműnél szervezett ünnepségen. A koszorút Georgiades Gáborné ügyvezető elnök és Notter Béla elnök helyezte el. Kategória: Hírek  

 

 

Vác-környéki túrák – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Vác-környéki túrák – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-03-15 Megint kegyeikbe fogadtak az Istenek! A hét legaranyosabb napját kifogva igazi örömturistává válva szép napot töltöttünk Vácon és környékén. Isaszegen volt az első gyülekező negyed nyolckor, majd Gödöllőn folytattuk a túratársak begyűjtését. Legnagyobb örömünkre Hajni “hadtáposunk” még meleg, igen finom pogácsával vendégelte meg a társulatot. Az már teljesen megszokottá vált, hogy “telekocsi” akcióban személygépkocsikkal utazunk túránk kiindulási pontjára. Most is így történt, Isaszegről-Gödöllőről öt kocsival, Pestről további két kocsival érkeztünk Katalinpusztára, hatan pedig Pestről busszal jöttek. Összesen 31-en vágtunk neki ragyogó napsütésben a távnak (1. kép). A Pest Megyei Piroson (PMP) mentünk, először rövidke kis emelkedő után a Czettler-kúriánál (2. kép) álltunk meg az épület és az emléktábla megtekintésére. Czettler Jenő agrárközgazdász, egyetemi tanár volt. Az út tovább kapaszkodott és a falu egyszem házsorával párhuzamosan szép erdőben haladt (3. kép). Kis ideig az OKT-vel együtt fut a PMP, aztán a Rockenbauer-kopjafához (4. kép) kanyarodik. Innen alig több mint 500 méter után elértük a Gyadai-tanösvény kezdőpontját (5. kép). Ettől a ponttól a tanösvény és a PMP együtt halad az Óriások pihenőjéig. A kristálytiszta Lósi-patakon (6. kép) híd vezet át a túloldalra, ahol a tanösvény egyik állomásaként geológiai bemutatóhely (7. kép) látható. Egy másik hídon ismét visszatértünk a patak bal oldalára. Szép erdőben, tisztásokon keresztül haladtunk, míg el nem értük az általam kicsit fellengzősen elnevezett Turista-diadalívet (8. kép). Ezen áthaladva a patak árterén kialakított pallósoron vezet az út az Óriások pihenőjéig (9-10. kép). Jól esett a rendezett, padokkal, asztalokkal ellátott pihenőhelyen reggelizni, élvezni a napsütést. A pihenő után várt bennünket a tanösvény egyik nagy attrakciója, a billenő-híd (11. kép). Mindenki nagy örömmel huppant egyet, mikor a híd átbillent. Az árterület után kiértünk a tanösvénynek nevet adó rétre. A PMP itt balra, Kosd irányába megy tovább, mi a réten átvágva elértük az erdőt. Kis hullámvasutazás után értünk a tanösvény másik nagy nevezetességéhez, a függőhídhoz (12. kép). A hidat tavaly ősszel adták el a turistáknak. Talán csak a tériszonyatosokat leszámítva mindenki élvezte a híd lengését. Az út további részében elhaladtunk egy szénégető boksa mellett, majd változatos terepen (13. kép) értünk a tanösvény végére. Itt még iskolások két korosztályának szóló bemutatófüzetet is találtunk egy szépen kivitelezett tartóban. A példásan megépített tanösvényért köszönetünket fejezzük ki a Váci Erdészetnek! A PMP-n visszagyalogoltunk a kocsijainkhoz, majd a meghirdetett program szerint Vácra mentünk. Ott városnézésünk során először körbesétáltuk a Március 15. teret. A tér barokk házai egyre szebb képüket mutatják, megújult a tér és a házak jó része is. Az első igazi tavaszi nap sok embert csalogatott ki e középkori hangulatú térre (14-15. kép). Benéztünk a Fehérek templomába, az Irgalmas Rendiek kápolnájába, elcsábultunk egy-egy fagyira, süteményre. Sajnos viszont a Memento mori múzeumot nem sikerült megnéznünk – úgy látszik a nyitvatartás szempontjából még tél volt. Városnéző körutunkat a Duna-korzón (16. kép) folytattuk. Elsétáltunk a Zenepavilon és a Vár/Ferencesek-temploma előtt (17. kép), majd a Gombás-patak hídján átkelve jutottunk az ártéri tanösvényhez (18. kép), a szombati nap harmadik programjához. Az ártéren kialakított pallósoron nagy élvezettel láttunk neki az 510 méter hosszú útnak. Nekünk sajnos ennyi nem adatott meg, mert úgy 20 méter után először csak pár centivel volt magasabb a víz, mint a járda, később viszont csak halaknak ajánlható a tanösvényen való séta (19. kép). Így is megérte odamenni! Visszaútban még benéztünk a Ferencesek templomába, a Püspöki székesegyházba, elhaladtunk a Szentháromság-szobor és a Piarista-templom előtt (20. kép). Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ezen a napon nagyszerű turisztikai és kulturális, valamint kisebb mértékben gasztronómiai élményben volt részünk, miközben észre sem vettük, hogy 14 km-t gyalogoltunk is. Kép és szöveg: Notter Béla Ezt a cikket és hasonló leírásokat, túrakiírásokat találhatnak az Isaszegi Természetbarát Klub http://itk.isaszeg.info című honlapján is. Kategória: Beszámolók  

 

 

Városismereti verseny Budapesten 2009.03.29-én

Városismereti verseny Budapesten 2009.03.29-én

2009-03-23 Útvonal: Az indítóban feladatlapot és általános utasítást, térképvázlatot kapnak a csapatok, és ennek alapján a versenyzők szabadon választják meg az útvonalat, amely mentén felkeresik a történelmi emlékeket, szobrokat. Csak a helyszínen lévő adatokat fogadja el helyesnek a rendezőség. Túratáv: kb. 10 km; maximális versenyidő 5 óra Indítás : 8:30- 10:30 között, Budapest V. Városház u. 7 fsz.7. Cél: u.a. Költség: 400 Ft/fő helyszíni nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 350 Ft/fő. Fizetés az indítóban. ) 250 Ft/fő előzetes nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 200 Ft/fő. Fizetés az indítóban. ) Előzetes jelentkezés személyesen: csütörtökökön 15- 18 óra között a Szövetség helyiségében vagy telefonon ügyeleti időben (06 1 301 0799) vagy folyó év március 27-én 1200 óráig telefonon : 06 – 309 820 176 (Georgiades Gáborné) E-mail: : tbaratpest@freemail.hu ggeorgiades@freemail.hu Ajánlott felszerelés : Budapest térképe, íróeszköz, keménylap az íráshoz, esővédő eszköz. Résztvevők: felnőttek 2-3 fő / csapat középiskolások 2-4 fő / csapat ált iskolások 2-5 fő / csapat Értékelés: helyszínen legkésőbb 15 órától Díjazás: 90 % vagy annál jobb teljesítmény estén könyvjutalom, a legjobb 3 csapat oklevelet kap. Külön – külön értékeljük a budapestieket és a „vidékieket”, ha legalább 6 csapat van valamelyik kategóriában. Élelemről mindenki maga gondoskodik ! Öltözz rétegesen, az időjárásnak megfelelően! Tartalék, száraz, váltóruhát biztosan elbírod. Gondolj az esőre is! Ne feledd, a megszerzett ismereteinket, nem veheti el tőlünk senki ! Csak olvasható írást értékelünk, segítsétek a rendezők munkáját szép, és olvasható írással ! Szeretettel várja a város felfedezésére érkező túratársakat : Georgiades Gáborné Kategória: Hírek  

 

 

Tisztújító közgyűlés

Tisztújító közgyűlés

2009-03-26 2009.03.19-én a PTSZ megtartotta éves közgyűlését, mely egyúttal hivatott volt új vezetőség megválasztására is.A napirendi pontok az alábbiak voltak: • Elnökség éves beszámolója 2008. év szakmai és gazdasági munkáiról. • A 2009. évi költségvetési és egyéb tervek ismertetése. • Ellenőrző testület jelentése. • Természetvédelmi, minősítési, technikai, vízitúra bizottság beszámolója. • Elnök, elnökség megválasztása a következő 4 évre. 14 mandátummal rendelkező küldött megválasztotta a következő négy évre a PTSZ vezető tisztségviselőit, így Dobos Csaba elnököt (1. képen bekeretezve), Kovács Hedvig ügyvezető elnököt (2. képen bekeretezve), az elnökségi tagokat (Georgiades Gáborné, NagySándorné, Bognár Márta), az ellenőrző testület vezetőjét – Zelenák Erzsébet - és tagjait. A közgyűlés végén az elmúlt négy évben – és jelenleg is tag – egyesületek szabadon választható ajándékkönyvet, térképet kaptak. A kitett ajándékoknak olyan sikere volt, hogy szorgos gyűjtők még az én példányomat is elvitték. Gratulálok az új vezetésnek megválasztásukhoz és sok sikert kívánok munkájukhoz! Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Vértes, 2009. március 21. – a MOL-DUFI beszámolója

Vértes, 2009. március 21. – a MOL-DUFI beszámolója

2009-03-27 Ritka szerencsénk volt az időjárással, talán a legjobb napot fogtuk ki ebben az időszakban. Persze az évszakhoz képest még így is hűvös volt, de jobbára sütött a nap, a szél sem fújt olyan nagyon és eső sem esett. Idén nehezen akar beköszönteni a tavasz! A túrára jelentkezők közül senki sem hátrált meg, 50-en jöttek el hóvirágnézőbe a Vértes hegységbe, a busz teljesen tele volt. Reggel hatkor indultunk Százhalombattáról, az EBADTA (a régi SOHO) nevezetű étterem elől, majd felvéve az érdieket, tárnokiakat Vértessomlóra buszoztunk a túra kiindulási helyére. Kivételesen nem lett kétféle túra kiírva a mai napra, de volt mód rövidítésre. A rövidítési lehetőséggel csak páran éltek. Útvonal: Vértessomló (P) – Bödön-bükk (348m, P) – Szarvas-kút (P, OKT) – Vitányvár (OKT) – Kapberek-puszta (Z) – Körtvélyes (480m, P) – Farkastorok (P+) – Szár (P+, P) Túratáv: 20 km Emelkedő: 450 m A falu végéig elvitt minket a busz, a temetőnél szálltunk ki a buszból. Nagyon takaros falu, ez látszott az utcáin, portáin, temetőjén, majdnem bíztos, sváb falu volt valamikor. A temető előtt szép bányász emlékművet és milleneumi emlékművet tekinthettünk meg. A temető egyik sarkában a régi köveket katonás rendben állították fel. A piros jelzésen indultunk el, hamar beértünk az erdőbe. Az előző napi hózápor nyomai az északi oldalban láthatóak voltak, de most már a nap kisütött legalább. Homokos, majd löszös erdei úton haladtunk, elég sok írtásos rész mellett haladtunk el. A Bödön-bükkös hatalmas bükkfáiból alig maradt pár, az elmúlt 20 évben termelték ki innen a faállományt. Az első pihenőt az erdészeti aszfaltút mellett tartottuk a farakásokon. Nem szóródott még szét a társaság, így 10 perc után az aszfaltút alatti nyiladékban átsétáltunk a Szarvas-kúthoz. Kivételesen víz is csorgott a forrásból. Itt erdészek dolgoztak, pedig a környéken már alapos munkát végeztek a korábbi években! Az OKT jelzésen indultunk tovább Vitányvár irányába. Először kissé felfelé gyalogoltunk, majd egy mély völgybe tértünk le. Szarvas-kúttól kb. 1,5km után értünk Vitányvár alá. A romokat, köszönhetően a kopasz erdőnek, a völgyből is megláttuk. Nyáron ez nem lehetséges, gyakorlatilag 20-30 méterről veszi észre csak az ember. A várat valószínüleg a XIII-ik században emelhették, a Csák nemzetség birtokainak részét képezte. Albert király 1439-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, később II. Ulászló 1493-ban adományként Egervári László horvát bánnak juttatta a várat. A törökök négyszer is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket innen 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A 18. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét elhordták a környék építkezéseihez. Kár, hogy a romok állagmegóvásával semmit sem foglalkoztak az utóbbi évtizedekben, ennek ellenére a falak több emeletmagasságban állnak. A romokból szép a panoráma Környe felé. Hosszabbat időztünk a romok között, majd a meredek lejtőn visszamentünk a vár alatti völgybe. Visszafelé menet megkerestük a térképen jelölt Rockenbauer Pál emlékfát. Nem bíztos, hogy az élő bükkfába alkotott szobornak örülne a megemlékezett! Visszatérve egy írtás szélére, zöld jelzésre váltottunk Kapberek-puszta felé. Szép erdő volt ezen a szakaszon, amilyennek az ember elképzeli a termetes fákat. Bal kézre, a térkép ugyan nem jelöli, de szép mészkőszikla letöréshez lehet felmenni, a Három Gráciához. Innen is szép kilátás van Oroszlány irányába. Érdemes felküzdenie magát az embernek, kárpótolja a látvány! Közvetlenül a Szép Ilonka forrás előtt II. viláháborús emléket lehet látni, egy ismeretlen magyar honvéd sírja látható egy hatalmas bükk mellett. A Szép Ilonka-forrásnál sem időztünk sokat, a piroson felmentünk a Macska-bükk nevű terület gerincére. Bal kézre bekerített írtás mellett vezetett az út, eléggé csúszott az út, most már kiolvadt a felső réteg. Később telepített fenyves következett, majd egy hosszúkás tísztás, a vadászok örömére. A Körtvélyes előtt, farakáson tartottuk meg a pihenőt, egybekötve az ebéddel. Nem sokat melegedett az idő, a pocsolyákon még mindig megmaradt a jég. Sokat nem lehetett üldögélni a fákon, úgyhogy negyed óra múltán tovább mentünk. A piros háromszögön tettünk egy kis kitérőt, hogy felmenjünk a Körtvélyesre. A 480m magas csúcs, ha emlékeim nem csalnak, a Vértes legmagasabb pontja. Az itt lévő geodéziai vasbeton toronyból pompás panoráma van a környékről, a Velencei-hegység, a Bakony, a Gerecse is látható. Igaz, a betonoszlopra ki van írva, életveszélyes a felmászás, nem tudom mi ennek az oka, hacsak nem a felelősség áthárítása. Páran ennek ellenére felmentünk, sajnos az égbolt időközben mindjobban beborult, de így is szép volt a kilátás. A csúcs körül már el kezdett virágozni a kis virágú hunyor. Hóvirágot több helyen is láttunk a túra során, virágzó farkas boroszlán is volt, pár tő. Összességében ezt a három virágot láttuk, ilyenkor már több szokott lenni! Lejövet a csúcsról, továbbra is dél-keleti irányba haladtunk. A terv szerinti úttól eltértünk, nem a piros háromszögön, hanem egy széles nyiladékon mentünk fel a Nagy-Széna-hegyre. Utána egy szűk völgyben értük el az erdészeti utat, majd nem sokkal később a piros jelzést, Szálláskút erdészházánál. Ettől kezdve az erdészeti aszfaltutat koptattuk. Kb. 4km-et kellett gyalogolnunk rajta, míg beértünk Szár központjába. Nem esett túlságosan jól az aszfalt, de megvigasztalódtunk Szár egyik sörözőjében, ahol még francia krémest is vehettek jutalmul maguknak a túratársak! Félórát töltöttünk itt el, három órakor buszunk elindult hazafelé. Ilyen korán ritkán szoktunk hazaérni, ez köszönhető Vértes közelségének, na meg a hűvös időjárásnak. Reméljük, a következő április 14-i Mecsek túránk során már igazi tavasz idő fog minket fogadni! Muskovics András szakosztályvezető A csatolt fényképeket József László (JL), Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette. Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztályunk honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu 01. Mintha téli túrán lennénk (JL) 02. Szarvas-kút előtti pihenő (SZZS) 03. Csoport összevárása a farakásoknál (RJ) 04. A régi Szarvas-kút (KZS) 05. Vitányvár romjai (SZZS) 06. Pihenő a várban (JL) 07. Lomtalanítás a romoknál (RJ) 08. Hóvirágot azért találtunk! (JL) 09. A zöld jelzésen (KZS) 10. Ismeretlen honvéd sírja a Szép Ilonka-forrás előtt (JL) 11. A Szép Ilonka-forrásnál (KZS) 12. Vértes kibúvó mészkőpadjai (RJ) 13. Ebédidő a farakáson (KZS) 14. Nagy-Szállás-hegy gerincén (SZZS) 15. Közeledve Szárhoz (KZS) Kategória: Hírek  

 

 

“Természet Oszlopcsarnoka” túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

“Természet Oszlopcsarnoka” túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-03-30 Szombat reggel igencsak nagy gyereksereg zsivaja tette élénkké az isaszegi vasútállomást. A Damjanich iskolából 45 diák és 3 kisérőtanár érkezett a túrára, melyet a Természet Oszlopcsarnoka pályázat keretében szerveztünk. Eredetileg is 25-30-an indultunk volna, de a hirdetményre - miszerint aki a túrára jön, nem kell iskolába mennie – még fel is bővült a létszám. Gyalogtúránk Galgagyörkről indult, ehhez Aszódon vonatot kellet váltani. A mi kis piros vonatunk már benn állt az állomáson, ezért a fél órás kényszerű várakozást úgy tettük hasznossá, hogy a gyerekeknek ismertettem a Galgamente és a Cserhátalja domborzatát, földtanát, vízrajzát, éghajlatát, állatvilágát. (Az internetről levadászott írás Balogh János művének rövidített változata volt.) A gyerekek meglepő figyelmességgel hallgatták az ismertetőt. A vonatról leszállva Z sáv jelzést követve előbb a Galga hídján keltünk át, majd a Béke utcán át hagytuk el a falut. Eleinte a Meleg-völgyben zöldellő vetések között haladtunk, majd mikor mellénk szegődött a Galgamácsa felől érkező Z+ jelzés, már egy szép fasoron, 800 m után pedig szinte a teljes hátralévő úton szép erdőben vezetett utunk. 4 km megtétele után a Kőbányák mellett egy szép erdei pihenőhelyhez értünk. Általános reggelizés után a Kőbánya karéjában tartotta meg Kelemen Csiky István tanár úr a játékot, melynek nagy sikere volt. Játék végén mindenki – a játékban való aktivitása sorrendjében – válogathatott különböző fajtájú csokik közül. A következő kőbányában kialakított pályán épp agyaggalamb-lövészet volt, mely felkeltette a gyerekek érdeklődését, be is gyűjtöttek pár szétlőtt korongot. Továbbhaladva 1,7 km után jelzést váltottuk, és a Z körön mentünk tovább, egészen a jóízű vizet adó Rózsa-kútig, közben mindenki nagy örömére két őzikét is láttunk. Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, majd innentől egészen utunk végéig a P sáv jelzésen haladtunk. Egy út menti pocsolyában nagy érdeklődést (némelyekben iszonyt) váltott ki az ott látott béka-petesejtek tömege. Enyhén lejtős úton értünk be Acsára, elhaladtunk a Prónay-kastély mellett, majd kiértünk utunk végcéljához a vasútállomáshoz. 14,6 km-t gyalogoltunk idáig. Mindent összevetve egy jó hangulatú túrát tettünk, sok gyerek kérdezte, mikor tartjuk a következő túrát, mert szívesen venne rajta részt. Hát ezért is csináljuk! Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Városismereti verseny a PTSZ szervezésében

Városismereti verseny a PTSZ szervezésében

2009-03-31 2009.03.29-e a PTSZ által rendezett 44. városismereti verseny napja. Helyszín: V. kerület, Lipótváros egy része. A rajt és cél: PTSZ ügyeleti helyisége, melyet főjegyzői engedéllyel lehetett igénybe venni előre leadott névsorral. Még egyszer ellenőrzőm a verseny kellékeit és indulunk segítőmmel, Orbán Zsuzsával (DUFI). Tájékoztató táblák elhelyezése. Megbeszélés portással, aki szigorúan betartva a belépés szabályait minden egyes versenyző be-, és kilépésénél kulcsra zárta a kaput. 10 óra15 -kor lépett ki az utolsó versenyző és 12 óra 06-kor érkezett meg az első csapat. Az előre bejelentkezettek létszáma megduplázódott a helyszíni nevezőkkel. Végül 46 versenyző 18 csapatban indult. A rendezői terepet 16 óra 15 perckor hagytuk el. Szemerkélő esőben, de lelkesen járták be a versenyzők a kijelölt helyszint. Feladatokra a választ 10 kép, valamint a berajzolt térkép segítségével kellett a megadni. Feltétel volt, hogy 5 óra alatt érjenek vissza, aki időn túl teljesített az nem érhetett el jobb eredményt, mint az, aki időn belül hajtotta végre a feladatot. Értékelés %-ban történt, a táblázatba bekerült az elért pontok összege, a holtverseny eldöntésére adott válaszok pontjai és a megoldásra fordított idő. A versenyzőkkel együtt értékeltük a feladatot, megbeszélve, hogy miért annyi pontot ért a megoldása. Az eredményt rajtszám szerinti sorrendbe adtam meg. Otthon saját igényeik szerint rendezhették sorba a táblázatot, így megtudhatták hányadik helyezés birtokosai. Minden csapat oklevelet és egy tábla csokit kapott. Örömmel vettük, hogy két család is eljött óvodáskorú gyermekeivel, de nem hiányzott az általános- és középiskolás gyermek sem a családi csapatból, sőt olyan középkorú házaspár is eljött, akiket lányaik küldtek el maguk helyett elfoglaltságuk miatt. Az indulók között volt városismereti verseny rendező, aki nálunk fertőződött meg ezzel a feladattal, volt olyan aki elvitte szakosztályába illetve közösségébe a feladatokat, hogy felkeltsék az érdeklődést az ilyen típusú verseny iránt is. Köszönjük hogy velünk játszottak/játszottatok, ha csak két újdonságra tudtuk felhívni a figyelmet, akkor már ezért is érdemes volt eljönni. A résztvevők szerint jól sikerült nap volt, várják a következő városismereti versenyt, melyre Mindenkit szeretettel várunk 2010. március 28-án, később megjelölt helyszínnel. A rendezők nevében Georgiades Gáborné Éva Kategória: Beszámolók  

 

 

Isaszegi Csata Emléktúra – az ITK beszámolója

Isaszegi Csata Emléktúra – az ITK beszámolója

2009-04-07 Örömmel számolhatunk be arról, hogy csodálatos, szinte nyarat idéző tavaszi időben nagyszámú lelkes turista - tele optimizmussal – kezdte meg az isaszegi Csata Emléktúra 45, 30 vagy 15 km-es táv kilométereinek „fogyasztását”, majd a túra végén elfáradva, de élményekkel gazdagabban fejezte azt be. A túra hete lázas készülődéssel, útfestéssel, italok, élelmiszerek, „nassok” beszerzésével telt el. Szombaton délután a Nyugdíjasok Baráti Köre segítségével sátrat állítottunk fel (1. kép). Erre nem is az emléktúra, hanem egy nagy teljesítménytúra-esemény miatt volt szükség. Ez a nagy esemény – a Tavaszi Hadjárat elnevezésű teljesítménytúra-sorozat hétvégi rendezvénye – volt. A hétvégi túra elkezdődött szombaton a Tápióbicskei Csata Emléktúrával (50, 25, 22 és 8 km-es távok, szervező: Tápiószelei Természetbarát Klub), folytatódott az Éjszakai Hadjárat nevű túrával (távok: 65 és 45 km), befejezése pedig az Isaszegi Csata Emléktúra (45, 30, 15 km) volt. Az első túrázók hajnali fél négy felé értek Isaszegre. Azért is állítottunk sátrat, hogy 6 órai indulásig egy kicsit le tudjanak pihenni. A túrázókat a szervező Hevér Gábor fogadta (2. kép). Ilyen előzmények után tegnap végre elérkezett az Isaszegi Csata Emléktúra nagy napja. Fél hatkor kezdtük nejemmel, és a társrendezőinkkel az Útvonalkövetők Klubjával (UKK) regisztrációs helyiség berendezését a turisták fogadására. Megérkeztek első pontőreink is, akiknek 6-és 7 óra között kellett elfoglalni ellenőrzőpontjaikat. Még 6 óra sem volt (3. kép), mikor már legalább 15-20-an már elkezdték a regisztrációs lapokat kitölteni. Részükről a regisztráción Balogh Zoli és Heni (4. kép) volt kezdéskor. Elkezdtem a pontőröket a posztjukra fuvarozni a Szobor-hegyre, Sápi-útra és a Mély-árokba. Szentgyörgypusztai pontőreink is kis izgalmak és tiszteletkörök után, de szerencsésen megérkeztek posztjukra. Szerencsére közben a turisták csak gyűltek és gyűltek (5-7. kép). Egy-egy vonat beérkezése után kicsit jobban összefutottak, de úgy gondoljuk, öt percnél tovább senkinek sem kellett várakoznia (8. kép). 7 órára jöttek a Nyugdíjasklub lányai, egy nekirugaszkodásra felszeleteltek 16 kg hagymát. Egészen fél hatig rendületlenül főzték a teát, keverték a szörpöket, kenték a kenyereket zsírral, kenőmájassal, margarinnal, lekvárral, mézzel (9-10. kép) . Vendégeink is érezték, hogy mindezt jó szívvel, önként végzik, kedves szó is jutott az étkek mellé. Többen elhozták lányukat, unokájukat is besegíteni, lelkesedésüket rájuk is ráragasztották. Köszönetünket fejezzük ki minden segítőnek, nélkülük nem sikerülhetett volna ilyen jól rendezvényünk. Váltás történt a regisztrációban is (11. kép), mert az ott szolgálatot teljesítő klubtagunk másodmagával a 30 km-es seprű szerepét is felvállalták. Fél 11-től nyitott a Gazda-erdő Vízmű ellenőrzőpont. A helyi televízió délelőtt folyamán többször készített felvételt a túrázókról, 11 óra körül pedig riportot készített Gethe Lacival és velem. Az emléktúrán 480-an indultak, ami nagyon szép szám. A statisztika (túratávok közti megoszlás, az isaszegi indulók pontos száma, stb.) csak a regisztrációs lapok feldolgozása után válik véglegessé. Eddig már több E-mail-t is kaptam, melyben a résztvevők megköszönik a jó sikerült túrát. Mi is köszönjük nekik, hogy megtisztelték rendezvényünket, reméljük jól érezték magukat, – és ha így van, jó hírét viszik Isaszegnek, segítőknek, rendezőknek. Köszönetet mondok társrendezőnknek, klubtag segítőtársaimnak, szponzorainknak. Jövőre – remélhetően – ismét találkozunk! Kép és szöveg: Notter Béla Kategória: Beszámolók  

 

 

Vértesi csemegék – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Vértesi csemegék – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-04-22 Éves programunkban minden évben egy busztúra szerepel. A tavalyi Burok-völgyi utunk mindenki számára emlékezetes maradt, de az első visszajelzések alapján a szombati vértesi túra sem szégyenkezhet látnivalók terén. A Vértes legszebb arcát mutatta meg nekünk. Hosszas szervezés után 41-en jelentkeztek a túrára. A meteorológia szép időt ígért, legfeljebb kicsinyke záporral, mégis volt aki megijedt az utóbbitól, és otthon maradt. Meg is bánhatta, mert a szombatinál kellemesebb túraidőt el se lehetne képzelni. A busz 6 órakor Gödöllőn kezdte begyűjteni az embereket, majd Isaszeg, és Pest következett. Nem volt az utakon túl nagy forgalom, jól át tudtunk Pesten is menni, fél kilenc körül Vérteskozmán voltunk. Három táv közül lehetett választani, ezek: 11,5, 14,5 és 17,7 km. Azokat, akik a legrövidebb távon indultak, elkísértem a S négyszög jelzés indulópontjára, irányba állítottam őket, még egy GPS-t is kaptak beprogramozva, hogy tudják, hol találkozzunk. Az út egyszerű volt, mert a falu után szinte nyílegyenesen vezet az úgynevezett Malom-út Várgesztesre. A másik két távra nevezettekkel együtt kezdtük meg a gyaloglást a Z sáv, majd az Ördög-szószék után a S sáv jelzésen. Az első kilométereket ugyan a „nem szeretem” kategóriába sorolt aszfaltozott erdőgazdasági úton hagytuk magunk mögött, de utána szebbnél-szebb mélyutakon, gyönyörű gyertyánosban haladtunk. Várgesztes határába érve csatlakozott hozzánk a K+ jelzés is, így értünk egy kereszteződéshez, ahol találkoztunk azokkal a túratársainkkal, akik a Malom-úton jöttek. Jobbról az Országos Kéktúra jelzése jött be, melyet innen majd öt kilométeren keresztül követtünk. A Gesztesi-kőfülkére szinte mindenki kíváncsi volt, pedig meredek, lépcsőzött úton lehetett azt megközelíteni. Ezután felkapaszkodtunk a várba, felmentünk a kilátóba, csodáltuk a panorámát. A vár alatti asztalokkal, padokkal, szemétgyűjtővel kulturáltan kiépített réten tartottunk egy kicsit hosszabb pihenőt az elmaradhatatlan körbekínálásokkal – igaz, ez a kialakult jó szokás már a buszon is kezdettét vette. Még három km-t az egész csapat együtt tett meg, aztán a két rövidebb távot választók az OKT-n maradva Kőhányás-pusztára mentek. Mi a K+ jelzésen értük el a S négyszöggel jelölt már többször említett Malom-utat, és azon értünk be az egyik magyarországi mesefaluba, Vérteskozmára. Az út bal oldalán találjuk a Kitelepítettek-emlékművét, később jobb oldalon a Millenniumi emlékművet. És közben a tájba harmonikusan belesimuló hófehér házakat, pincéket. Láthatón már üdülőfaluként funkcionál, de a falu egységes képe valószínű épp ezért maradt meg. Buszunk türelmesen várt ránk, majd miután elindultunk Kőhányás-pusztán felvettük a másik két táv résztvevőit. Mire kicsit kinyújtóztunk a buszon, már következő úticélunknál, a majkpusztai remeteségnél voltunk. A gyönyörű tó mellett elhaladva előbb a kis kápolnát, majd kamalduli szerzetesrend épületeit, végül az Eszterháziak kastélyát néztük meg idegenvezető segítségével. Műemléki nap volt, így a műemlékegyüttes meglátogatásáért még fizetni sem kellett – ennek is tudható be, hogy felajánlottam még a belépés előtt, hogy mindenki az én vendégem a múzeumban. A múzeumlátogatás után még egy program volt hátra. Ez pedig a tatabányai Turul-madár és a Szelim-barlang felkeresése. Míg buszoztunk fel a parkírozóhoz, rengeteg turistát láttunk – mint utóbb kiderült ők a Gerecse 50-en vettek részt. Volt is elég nagy tolongás Európa legnagyobb madár-szobránál, melynek fesztávolsága 15 méter. A ragyogó, tiszta időben messzire el lehetett látni az emlékműnek helyet adó Kő-hegy pereméről. Átsétáltunk még a tekintélyes méretű (40X12m) Szelim-barlanghoz. Ennek szépsége méltó volt az egész napi csodás látnivalókhoz. Kép és szöveg: Notter Béla 1. Indulás 2. Lábas-bükknél 3. Ördög szószéke 4. Libasorban a Gesztesi-kőfülkéhez 5. Gesztesi vár 6. Szieszta 7. Az OKT-n 8. Malom-úti fa 9. Kitelepítettek emlékműve 10. Vérteskozma 11. Vérteskozma 1 12. Kőhányáspuszta 13. Majki-tó 14. Remeteház 15. Refektórium 16. Turul-emlékmű 17. Szelim-barlangban 18. Gekkó ugrásra készen Kategória: Beszámolók  

 

 

Mecsek, 2009. április 18.

Mecsek, 2009. április 18.

2009-04-29 Ez évi túrasorozatunk harmadik túrája a Mecsekbe vezetett, mondhatnánk közkívánatra, mivel pár éve nem jártunk ebben a dél-dunántúli hegységünkben. Az időjárási előrejelzések szép időt jósoltak a hétvégére, szerencsénkre eltalálták. A korán beköszöntött meleg időnek köszönhetően a természet nagyon összekapta magát, majdnem kora nyári képét mutatta. Nagy volt az érdeklődés a túra iránt, nem is tudtunk mindenkit fogadni. Ráadásul adminisztrációs hiba miatt 54 fő lett a létszám, holott a buszon 50 személy számára volt ülőhely. Szerencsére rugalmas autóbuszvezetőnk volt, így megoldottuk a problémát. A szokásos reggel hatkor kezdtük összeszedni a csapatot, kivételesen az érdiek szálltak fel a buszra először, majd a tárnokiak, százhalombattaiak következtek, végül az Ercsiből jövő turistatársakat vettük fel. A kevesebbet gyaloglók részére rövidebb túrát is hirdettünk, tehettük, hisz busszal tervezett túra rugalmas ebből a szempontból. A túra megtervezője ilyenkor könnyű helyzetben van. Az alábbi két túrából lehetett választani a mai napon: Útvonal1: Magyaregregy, Máré-vár (P) – Vár-völgy (P) – Cigány-hegy (524 m, S, K+) – Kisújbánya (K) – Óbánya (K) – Nagymányok (KO, P, P+) Túratáv: 20 km Emelkedő: 600 m Útvonal2: Magyaregregy, Máré-vár (P) – Vár-völgy (P) – Cigány-hegy (524 m, S, K+) – Kisújbánya (K) – Óbánya (K) Túratáv: 12 km Emelkedő: 500 m A létszám miatti kellemetlenség után még egy kellemetlen epizód zavarta meg a mai napunkat. Autóbuszunkkal nem fértünk át a Máza településnél lévő vasút alatti átjárón! Gyors döntés született, a megtervezett túrát fordítva fogjuk megtenni! Visszamentünk Nagymányokra, a hosszú túrát választók innen kezdhették meg a gyaloglást. A rövid túrát választók 13-an a buszon maradtak, átmentek Óbányára, onnan kezdték útjukat. Jó helyen álltunk meg Nagymányokon, pont egy étteremnél, így a szerelvényigazítással együtt a reggeli kávét is sikerült meginnunk, már aki kávézik egyáltalán. Mire elindultunk volna, a ritkán járó vonatra vártunk pár percet, hogy átkelhessünk a vasúti átjárón. 9 órakor kezdtünk gyalogolni, hamar elhagytuk Nagymányok házait. A brikettgyáron keresztül elértük az akácos erdőt. Meglepően nagy területű az akácos, tájidegen a Mecsektől, nem is illik igazán ide. Mind feljebb kapaszkodtunk, elhagytunk egy kulcsosházat, kijutottunk nyílt területre. Innen szép kilátás adódott észak felé, Váraljára, Mázára, meg a távolabbi településekre. Továbbra is a piros keresztjelzésen haladtunk, hatalmas lucernaföldek közepette. A vadászoknak, vadállatoknak kiváló ez a terület, ezt bizonyította jó pár magasles, meg mi is észleltünk szarvasokat, a lucernást szegélyező erdőben. Mielőtt beértünk az erdőbe, jobbra elhagyott minket a sárga keresztjelzés, mely a Váraljai-völgybe visz le. Nem volt különleges látnivaló ezen a szakaszon, először jobbára tölgyesben vezetett a jelzés, majd mind több bükkös szakasz következett. Kellemes volt a gyaloglás, a fák levelei már jócskán kihajtottak, üde zöld volt minden! Kb. 2 km megtétele után becsatlakoztunk a Dél-dunántúli piros útvonalba. Újabb 1 km után a kék négyzetjelzés csatlakozott hozzánk, ezen értünk be Óbányába, ahonnan a kistúrások indultaki. A település kicsiny római katolikus templomához érkeztünk le, a templommal szemben az italbolt padjain elhelyezkedtünk. Itt tartottuk meg az első nagyobb pihenőnket, ki uzsonnázott, ki a szomját oltotta egy jó hideg sörrel. Takaros kis település, a házak nagy része felújítva, mindenhol virágoskert, és pázsit. Persze azért elhagyott házat is láttunk, melynek napjai meg vannak számolva. Mintegy félórai ücsörgés után felszedelőzködtünk, a kék jelzésen elhagytuk Óbánya házait. Következett túránk legszebb szakasza. Az Óbányai-völgy Mecsek egyik legszebb látványossága. A völgyben folyó kis patak sok kis sziklalépcsőn keresztül siet lefelé, a sziklafalak mohával, páfránnyal vannak tele. Először a pisztrángos tavak mellett gyalogoltunk el. Sajnos abbahagyták a halak tenyésztését, a tavak medre száraz volt. Ezen a környéken egy jól megtermett, kb. 1,2 m hosszúságú erdei siklóval kötöttünk barátságot. Több házikó is van a völgyben, igen romantikus a környezetük. Érdemes pár percre megállni a Csepegő sziklánál, ami a mohaszőnyegből leeső vízcseppekről kapta a nevét. A leglátványosabb látnivaló a Ferde vízesés. Megdőlt sziklapadokon csobog itt lefelé a kis patak. A völgy vége felé dr. Péceli Endre emléke és egy takaros tűzrakóhely található. Így értünk be Kisújbánya köves útjára. Az eléggé elhanyagolt templom közelében telepedtünk le. Itt is járt már társaságunk nagyobbik része, de nem mindenki. Érzésem szerint helyi lakos itt már nincs, üdülőknek vásárolták fel a régi házakat. A házak többségét már rendbehozták, idilli csend van a kis településen. Faszobrokkal is csinosították az új tulajdonosok a közterületeket. 20 perc után a zöld háromszögjelzésen Cigány-hegy felé indultunk tovább. A falu szélén még egy Szent Márton faszoborban gyönyörködhettünk, majd meredek úton értük el a Cigány-hegyi kilátót. Két éve újították fel, csodák csodája, még senki sem firkálta össze, senki nem vandálkodott itt! A kilátóból szép a panoráma, 360 fokban körbejárathatjuk szemünket a Mecsek vonulatain. A kilátó után már jobbára csak lefelé kellett gyalogolnunk, előbb a zöld háromszögön, majd a pirossal jelölt ösvényen. Egy kilométer után elértük Vár-völgy aszfaltos útját. A völgyben számos forrás van, geológiai tanösvényt is kialakítottak benne, bemutatni a völgy változatos kőzetvilágát. 2km után jelzésünk elhagyta az utat, a baloldali hegyoldalban, kacskaringós úton haladtunk, mivel az ösvény az oldalvölgyeket kerülgette. Így értük el Máré-várát. A kisméretű várat valószínűleg a tatárjárás után építették. Első írásos említése 1316-ban, Károly Róbert király idejében történt. A máréi uradalom örökösödési szerződés alapján 1505-ben a Várady család tulajdonába került. A birtokos Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de felesége, Várady Istvánné ostrommal visszavetette. Miután a török Pécs városát elfoglalta, Máré-vára is török kézre került, 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták. 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el a várat, visszaadta a Várady családnak. A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek elhagyott romként említik a pécsi püspök birtokában. 2 éve az egyik fal nagy része leomlott a korábban helyreállított várban. Nyoma sincs, hogy igyekeznének a kijavításával, pedig eléggé látványos kis vár, kiállítás is megtekinthető benne. A társaság nagyobbik része bement a várba, ahol a gondnok elmesélte a vár történetét. A gondnokot régi ismerősként köszönthettük, hiszen már többször találkoztunk itt vele. A várlátogatás után pár perc alatt leértünk a parkolóba, ahol várt ránk autóbuszunk. Összegyűjtöttük a társaságot, majd elindultunk hazafelé. Mecseknádasdon felvettük még két társunkat, akik Óbányán úgy döntöttek, hogy Nekik hosszú lesz az út Máré-várig, így legyalogoltak Mecseknádasdra. Nagyon szép volt az idő, napsütésben, felhőben is volt részünk, április közepéhez képest meleg volt. Az erdő meg csodálatosan üde! Nyolc óra előtt értünk haza. A május 9-i túra Naszály környékére vezet, megkezdjük a Pest Megyei Piros 245 km-es útvonalának bejárását, melyre szeretettel várjuk turatársainkat. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztály honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbarat.hu 01_Nagymányoki túrakezdés (KZS) 02_Kilátás északi irányba (KZS) 03_Rogyadozó vadászles (JL) 04_Tisztás az erdő közepében (JL) 05_Uzsonnázás az erdőszélen (KZS) 06_Óbánya egyik takaros portája (KZS) 07_Óbányai-völgy kezdete (JL) 08_Termetes erdei sikló (KZS) 09_Óbányai-völgy patakja (KZS) 10_Vízlépcső a patakon (JL) 11_A nevezetes lépcsős vízesés (JL) 12_Cigányhegy felújított kilátója (KZS) 13_Gyülekeznek a felhők (JL) 14_Távolban a Misina-tető (JL) 15_Máré-vár bejáratánál (KZS) 16_Máré-vár bejárata kívülről (KZS) 17_Mai lovag a várudvarban (KZS) Kategória: Hírek  

 

 

Új turistaút Pest megyében

Új turistaút Pest megyében

2009-05-05 Hosszas előkészítő munka, több útvonalbejárás után április 19-én új útvonalat festettünk fel, valamint a Z sáv módosítását végeztük el. Az ötlet Kaltenecker Andreáé, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán végzett. Diplomatervét a monori Strázsahegyről készítette. A tájrendezési tanulmányterv fókuszában a pincefalu védelme, illetve annak turisztikai fejlesztése, a terület turistaút-hálózatba történő bekötése állt. Szerencsére a diplomaterv megvédése után sem hagyott alább lelkesedése, és szorgalmazta a terület turistautak kijelölését, felfestését. Így kerültünk – Trischler Ferenc RE-GE Természetjáró Egyesület, Notter Béla PTSZ – kapcsolatba az Andrea vezette lelkes monori csapattal. A Strázsa-hegy turisztikai fejlesztésének középpontjában egy tanösvény kiépítése szerepel (ennek felfestése 05.17-én fog megtörténni), melyet összekötöttünk a Pest Megyei Piros jelzéssel Péteri kiindulóponttal, valamint a Z sáv Tápióság-Mende közötti szakaszával. A Z sáv változtatására azért került sor, hogy az olyan helyen legyen felfestve, amely valóban járható is, nem csak a térképen szerepel. A P+ jelzés felfestését a monoriakon kívül a RE-GE és az Isaszegi Természetbarát Klub tagjaiból verbuválódott csapat végezte. Reggel kilenc órai kezdéssel öt óra tájban fejeztük be a festést, mikoris a résztvevőket finom vacsora és bor fogadta a Szabó-pincében. Notter Béla Kategória: Hírek  

 

 

Négy nap Zemplénben – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Négy nap Zemplénben – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-05-07 A május elsejei ünnepnapot megtoldva egy nappal csütörtökön 18-an vágtunk neki a Zempléni-hegység (vagy legalábbis egy részének) felfedezésére. Csütörtök: 6 óra utáni indulással Isaszegen és Gödöllőn telt meg négy kocsi, mellyel Füzérradványba, túránk kiindulópontjára utaztunk. Közben Sátoraljaújhelyen megálltunk, hogy a közös főzicskéhez a hozzávalókat beszerezzük. 11 órára értünk a Korona-panzióhoz, ahol kedves házigazdáink fogadtak minket. Rövid cihelődés és némi elemózsia magunkhoz-vétele után máris indultunk első túránkra. Elhaladtunk a hófehér színű kutatófeltárások mellett, majd a Károlyi-kastély tömör kerítése mellett. A K+ jelzésen haladtunk, mely egyúttal a Kormos-Baba tanösvény jelzése is. Az út mellett több helyen is láttunk volt illites nemesagyagbánya felhagyott területeket, felszíni berogyásokat, mely szintén bányászat következtében keletkezett. Nagyon szép erdőben vezetett utunk, éppen a megfelelő mennyiségű emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Mikor elhagytuk a K+ jelzést, előbb jelzetlen úton, majd a Z kerékpár jelzésen értünk vissza a K+-hez. Volt még időnk ahhoz, hogy a Károlyi–kastélyt is meglátogassuk, ezért vezetéssel megnéztük azt. Jelenleg 7 helyiség látogatható, de a felújítás folyamatos, ezért reméljük legközelebb többet látunk belőle. A kastélykertben megnéztük a hatalmas platánfákat, meghallgattuk Irénke helyszín hatására előtörő gyermekkori élményeit, hiszen Füzérradványban született, itt töltötte gyermekéveit. 12 km-t tettünk meg. Visszaérve szálláshelyünkre, nekiláttunk aznapi vacsoránk megfőzéséhez. Hatalmas adagra sikeredett, ezért a repetákon felül még el is tudtunk tenni belőle ínségesebb időkre. Vacsora után szelíd borozgatásba, beszélgetésbe kezdtünk – és folytattunk pár óra hosszáig. Péntek: reggeli után kocsival Hollókházára mentünk. Kilenc órára kértünk – és kaptunk – bebocsájtást a modern katolikus templomba, valamint a sekrestye épületében lévő kis kápolnába, ahol egy porcelán oltár is található. Nagy élvezettel hallgattuk a zenés ébresztőt is, mely két kocsiban ülő ifjak, és kevésbé ifjak által előadott magyar és szlovák dalok békés versenyzéséből állt. „Hivatalból” megnéztük a környéken az Országos Kéktúra Keleti végpontját, majd a falu másik végén lévő Porcelánmúzeum következett. Itt előbb a porcelángyártás múltját és folyamatát láthattuk egy filmen, majd megcsodálhattuk a híres-neves porcelán tárgyakat. Levezetésképpen a Fazekasházat is meglátogattuk. Ezt követően Kékedre mentünk, melynek nevezetessége a Melczer-kastély. Körüljártuk az eredetileg XV-XVI. században épült, majd a XVII-XIX. sz-ban átépített szép épületet. Szerencsére – annak ellenére, hogy szállodaként üzemel – a földszinti két nagy termet megnézhettük. Következő megállónk Telkibánya volt, ott is az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, a kopjafás temető, valamint a Szent Katalin ispotály és kápolna. A sok látnivaló után egy kis kirándulás se maradhatott ki. Kocsijainkat a bózsvai út mellett lévő Jégbarlang, Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja turisztikai együttesnél hagytuk, és a SL jelzésen egy körutat tettünk. Útközben érintettük Koncfalva ipartörténeti emlékhelyet, a Jó-hegy „megmászása” előtt találtunk egy enyhén vasas-kénes ízű kis forrást is. Este szálláshelyünkön a csülökpörkölt mellé még „zacskós” leves is főztünk. Vacsora után besétáltunk az ófaluba, ahol régi pincék, két csúcsos tetejű színpad is található. Szombat: ezen a napon egy jó gyalogtúra várt ránk, melyre többen lélekben már előre felkészültek. Füzérre autóztunk. Kocsijainkat a templom közelében hagytuk, majd folyamatosan emelkedő úton elindultunk a K+ jelzésen. Elhaladtunk a mesébe illő Tájház mellett, melyet visszafelé meg is néztünk. A vár alatti parkírozótól az emelkedő szöge pulzusszámot növelve lényegesen nagyobb lett. Maga a vár egyre jobban épül, aki pár éve járt ott érdemes újból megnéznie, mert sok új dolgot láthat. A kilátás pedig egyszerűen pazar! A várban megmutatták nekünk, hogyan jutunk könnyűszerrel el ismét a K+ jelzéshez anélkül, hogy visszamennénk a faluba. Bodó-rét felé szép erdőben erdészeti művelés témájú igényes ismeretterjesztő táblák találhatók, a Hideg-forrás vize nem csak hideg, de finom is. A Lászlótanyára vezető aszfaltozott utat elhagyva az út nem túlságosan megerőltetően, de egyenletesen emelkedett. Ezt azonban a csapat 19. tagjának, Gizi kutyának már sok volt, gazdája kénytelen volt őt a vállára venni. Az határköveket elérve még egy jó kis lejtő, majd egy ugyanolyan meredekségű emelkedő következett, és máris a Nagy-Milic 893 m-es csúcsán voltunk. Itt kis pihenő következett, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket. Lefelé vezető úton rövidesen egy nagyon szép kilátást nyújtó kiugrón álltunk meg fényképezni. Ezután következett az út legkegyetlenebb szakasza, ahol a térképen lévő szintvonalak is egymás hegyén-hátán vannak. Csak az vigasztalt, hogy ugyanez a szakasz ellenkező irányból még nehezebb lenne. A Csataréti vadászháznál fujtattunk egy kicsit, majd innen jó, egyenletes tempóban értünk le a vár alá, közben helyenként élveztük a kilátást Pusztafalu irányában. Leérve a faluba most néztük meg a Tájházat, majd a kocsikhoz mentünk. A gyalogút hossza 16 km volt. Kocsival még elmentünk Pusztafaluba, de megmondom őszintén, fentről szebb volt, mint lentről. Mielőtt visszamentünk panziónkba, elmentünk fényképezni az előző este látott ófalui helyekre, majd hárman még egy pár kilométert gyalogolva megkerestük a Károlyi-kastély kertjében azokat a sétányokat, erdőligeteket, halastavat, melyre Irénke gyerekkorából emlékezett. Szerencsére két előző napról is maradt főtt ételünk, így avval nem kellett foglalatoskodni. A csapat fáradtságát az is jelezte, hogy ezen az esten nem maradtunk fenn olyan soká, mint előző napokban. Vasárnap volt zempléni túránk utolsó napja. Elköszöntünk kedves házigazdáinktól, akiktől igazán minden segítséget megkaptunk. Egy kocsi Kőkapuhoz ment, három kocsi „legénysége” pedig először Széphalomra, a Kazinczy Ferenc Mauzóleumhoz, valamint a Magyar Nyelv Múzeumhoz navigált. Kulturális feltöltődés után Sátoraljaújhelyen hagyva a kocsikat a K+ (úgy látszik ez a jelzés kísért egész zempléni utunkon) jelzésen indulva hagytuk el a várost. Eredetileg 6 kilométeres táv megtételével kellett volna visszaérnünk a kocsikhoz, de a térképek – amelyből háromféle, köztük új kiadású is volt – mást mutattak, mint a valóság. Így a táv 9,5 km-esre sikeredett. Nem mintha ez olyan sok volna, de arra a napra a Megyer-hegyi tengerszem felkeresését is beterveztük, sőt még a nagy forgalom beindulása előtt akartunk hazafelé indulni. Sajnos így kimaradt a tengerszem. Sebaj, legközelebb nem hagyjuk ki! De visszatérve erre az útra, a Szár-hegyen lévő Szent István kápolna és az Országzászló megközelítése nyugati irányból nem kis emelkedő leküzdése után lehetséges csak, de az itt elénk táruló kilátást legalább úgy éreztük, hogy megszolgáltuk. Lefelé a Magyar Kálvária bástyaszerű stációin az elcsatolt vármegyék címereit láthattuk, valamint helyenként szép panorámát a városra, és az elcsatolt terület egy részére. Az Esze Tamás úton egy fagyizással jutalmaztuk magunkat. Fél három felé indultunk haza. A jó tempójú haladást a Hatvan után történt baleset matti 8 km-es torlódás akasztotta meg. Nagyot kerültünk, hogy ne kelljen araszolni a pályán. Azt hiszem minden résztvevő nevében nyilatkozhatok, hogy egy programokban és jó túrákban gazdag napokat tudhatunk magunk mögött. Kép és szöveg: Notter Béla A képek: 01. Kormos-tető felé 02. Kilátás Biste felé 03. Füzérradvány, Károlyi-kastély 04. A kastélyban 05. Óriás platánfa 06. Sok az éhes száj… 07. Hollóháza, Porcelánoltár 08. Országos kéktúra végpontja 09. Porcelán-kavalkád 10. Kéked, Merczel-kastély 11. Telkibánya, kopjafás temető 12. S rom jelzésen 13. Füzér vára 14. Tájház 15. Ez már neki is sok volt 16. Nagy-Milic 17. Szinte az egész Zemplén 18. Széphalom 19. Sátoraljaújhely, Szár-hegyi kapaszkodó 20. Szent István-kápolna Kategória: Hírek  

 

 

2009. május 30 – június 7. közötti vízitúra – a DKTE kiírása

2009. május 30 – június 7. közötti vízitúra – a DKTE kiírása

2009-05-12 1. Május 30. Reggel pakolás irány a Rajkai zsilip. Még aznap evezés Halászi-g, híd után táborozás baloldalon kempingben. 25km. 2. Május 31. Halászi – Máriakálnok – Mosonmagyaróvár /átemelés/- Kimle elején táborozás baloldalon vendéglő. 30km. 3. Június 1. Kimle – Magyarkimle – Novákpuszta – Lickópuszta – Hédervár – /Kimle után a második híd / Mecsér táborozás baloldal. 20km. 4. Június 2. Mecsér – Dunaszentpál – Dunaszeg táborozás baloldalon. 20km. 5. Június 3. Dunaszeg – Györladamér – Győrzámoly – Győr. Táborozás Győr elején a Rábca befolyásánál baloldalon. 20km. 6. Június 4. Győr – Likocs – Bácsa – Vének – Duna /1794fkm. 15km./ Gönyü – Táborozás 1776fkm baloldal. 33km. 7. Június 5. Komárom – Szőny – Almásfüzítő – Dunaalmás – Neszmély – Sűttő 1744fkm. 32km. 8. Junius 6. Süttő – Lábatlan – Tát – Esztergom 1719fkm. 25km 9. Június 7. Esztergom – – Dömös –Visegrád – Dunabogdány 1692fkm. 27km. Érdeklődni a túravezetőnél: Agárdi Éva 06-30/37-37-860 kajaktur@upcmail.hu Kategória: Hírek  

 

 

Verőce – Rád között a PMP útvonalán, 2009. május 09.- a MOL-DUFI beszámolója

Verőce – Rád között a PMP útvonalán, 2009. május 09.- a MOL-DUFI beszámolója

2009-05-15 A mai napi túrával elkezdtük bejárni a Pest Megyei Piros túraútvonalát. Több helyen túráztunk már a Pest megyei Piroson, de szisztematikusan nem jártuk be megyénk keleti részén kialakított, piros jelzéssel ellátott útvonalát. Jelvény is szerezhető a 245 km megtétele után, gyalogosan és kerékpárral is teljesíthető. Ezt a jelvényszerző mozgalmat a Pest Megyei Természetbarát Szövetség szervezi. 1977-ben került kiírásra, az útvonal kijelölésére, jelzésére a korábbi elnökök, Mayer Géza, majd később Georgiades Gábor nagyon sok erőfeszítést tettek. A jelenlegi útvonal újjá varázsolása Notter Béla és önzetlen segítőinek az érdeme. A PMP útvonalából a Verőce-Rád szakaszt választottuk kezdésnek. A Börzsöny déli nyúlványainak elhagyása után a Lósi-patak völgyében gyalogolhattunk, majd a Naszály keleti oldalán jutottunk el Kosdra. Innen egy kisebb dombon átkelve Rádon fejeztük be a túrát. A mai túrára 39-en jöttek el, egy kicsit kevesebben a megszokott létszámhoz képest. Jó időre számíthattunk, ebben nem is csalatkoztunk. Volt hosszabb és rövidebb túrára lehetőség az alábbiak szerint: Útvonal 1: Verőce (P) – Katalinpuszta (P) – Naszály (P) – Kosd (P) – Rád (P) Túratáv: 24 km Emelkedő: 400 m Útvonal 2: Katalinpuszta (P) – Naszály (P) – Kosd (P) Túratáv: 12 km Emelkedő: 200 m Hatkor indultunk el szokás szerint Százhalombattáról. A jelentkezők közül senki sem aludt el, senki sem késett el. Összeszedve a többi településről jövő társakat, Budapesten keresztül értünk be Verőcére, a kiindulási helyünkre. Kissé nehezen találtuk meg a vasútállomást, elsőre eltévesztettük, a szűk utcákban buszunkkal nehezen keveregtünk vissza a főútra. A PMP füzettel rendelkezők a vasútállomáson megszerezhették első pecsétjüket. A hosszabb túrát választók fél kilenckor már gyalogoltak. A többi 14 társunk Katalinpusztánál kezdte meg a túrát. Egy darabig a vasúttal párhuzamosan gyalogoltunk, majd fél km után aluljárón keresztül értünk el a temetőhöz. Lassan emelkedett az út, több helyről szép panorámánk volt a Duna-kanyar végére, a Visegrádi Fellegvárra, a Börzsöny déli hegyeire. A 291 m magas kis csúcsról volt a legszebb panorámánk, innen még a Naszályra, a Visegrádi hegységre, a Vác melletti Dunára is kiláthattunk. Ezen a szakaszon sok virágot láttunk, a legfeltűnőbbek a bíboros kosbor és a pázsitos nőszirom volt. Ezután jó darabig erdőben vezetett a jelzésünk. Az utóbbi hetek csapadékhiánya már erdő altalaján is szembetűnő volt, pár helyen teljesen szétrepedezett a föld. Egy T-elágazásnál problémánk volt a jelzéssel. A csapatunk nagyon szétszóródott, egyesek jobb felé egy elkerített réten – ahol lovakat tartottak – próbáltak tovább haladni. Ez nem mindenkinek sikerült, volt akit visszaküldtek a tulajdonosok. Mi a baloldali utat választottuk, így értünk le a Verőcét Katalinpusztával összekötő aszfalt útra. Majd egy km megtétele után kereszteztük a 2-es műutat, beértünk Katalinpusztára. A büfé, csárda zárva volt, a bélyegzés miatt bementünk a központba, ahol sikerült pecsétet szerezni. 20 percet pihentünk itt, van aki kávét, van aki sört, üdítőt fogyasztott a pihenő ideje alatt. Nem mentünk vissza a csárdához, hanem a főúttal mentünk párhuzamosan, majd jobbra a Lósi-patak völgyében haladó aszfaltos úton értünk el a Gyadai tanösvény kezdőpontjára. A Gyadai tanösvény a Lósi-patak mentén fekvő erdők és rétek természeti értékeit mutatja be. A minden évszakban bejárható tanösvénynek 13 állomása van, ahol megismerkedhetünk a környék erdeivel, rétjeivel, azok természeti adottságaival, védendő értékeivel és az ezeket szem előtt tartó erdő- és gyepgazdálkodással. Madártani aktivistákkal találkoztunk a kezdési ponton, akik a Madarak Fák napja alkalmából ingyenes szórólapokat osztogattak. Sok tanulót is elhoztak erre az alkalomra, 5 db buszt számoltunk össze a parkolóban. Élvezetes sétánk volt a fák lomkoronája alatt, majd a patakot kísérő réteken. Nagyon sok információhoz jutottunk a tájékoztató táblák által. Az egyik réten, fakapu alatt letértünk a Lósi-patak árterében kialakított palló ösvényhez. A felnőtteknek is élvezetet nyújt a pallókon való mászkálás! Közép tájt fából faragott krokodil felügyeli a tanösvényt. Ezen szakasz után értük el az Óriások pihenőjét. Itt tartottuk meg az ebédidőnket. Ebéd után még volt egy rövidebb pallós szakasz az ártéren, ahol a felnőttek kiszórakozták magukat a billenő fahídon. A Gyadai rétre kiérve, elhagytuk a tanösvényt, továbbra is réteken keresztül vezetett jelzésünk. Jobb kézre a Naszály bérce volt látható több helyről. Amint az ösvényünk déli irányba fordult, beértünk Naszály erdejébe. Jól esett az árnyék, mivel a nyílt terepen erősen sütött a nap. Kb. 3 km-t gyalogolhattunk az erdőben, közben az Országos Kék Túra útvonalát is kereszteztük, mire elértük Kosd első házait. Több mint egy km-t bandukoltunk, míg találtunk egy italboltot a Kosdi pecsét megszerzése miatt. Nem is olyan rossz mulatság gyűjtögetni a pecséteket, mivel ezek beszerzése legkönnyebben az italboltokban oldható meg! A pecsételés mellett jó hideg sört fogyaszthattunk el, majd visszamentünk Attila faszobrához, a piros jelzéshez. Páran Kosdon abbahagyták a gyaloglást, nem jöttek tovább az utolsó szakaszra. Átkelve a Gombás-patak hídján, sóderos úton hagytuk el a települést. Visszatekintve Naszály tömbje uralta a látóhatárunkat. A sóderos utat jobbra elhagyva, egy elhanyagolt gyümölcsösben találtuk magunkat. A jelzést elvétettük, de belőttük Rád irányát, a gyümölcsösben gyalogoltunk pár száz métert. Középtájon, átlépve a kerítésen bementünk az erdőbe, mivel itt velünk párhuzamosan haladó erdei út haladt. Ez volt a PMP útvonala, az igazoló füzetben említett magaslesnél lyukadtunk ki. Az erdei szakasz után virágzó repceföld következett, majd 90 fokos kanyar egy újabb magaslesnél. Ismét egy erdei szakasz következett, majd mezőgazdasági földek között, keresztezve olajvezeték és magasfeszültségi vezetékek nyomvonalát, Rád temploma felé sétáltunk. Festői volt távolról a völgyben felépült falu. Elhaladtunk a Toperczer kúria mellett, mely igen elhanyagolt állapotban van. A templom és a világháborús emlékmű után ismét italboltban találtuk magunkat. A megszokott pecsételés és szomjoltás után hazaindultunk. Hét órára mindenki hazaérkezett, szép túranapunk volt. Egy hét múlva Salgótarján környékén fogunk túrázni, a bazaltból álló Medvest és az andezit által felépített Karancsot keressük fel. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbarat.hu 01 Távolban a Dunakanyar (KZS) 02 Duna, mögötte a Visegrádi hegység (KZS) 03 Nagy-Villám, Fellegvár, Börzsöny (SZZS) 04 Kilátóponton Verőce-Kosd között (KZS) 05 Gyadai tanösvény erdős szakasza (KZS) 06 Fa krokodil a tanösvény mentén (KZS) 07 Óriások pihenője (KZS) 08 Gyadai tanösvény billegő hídján (JL) 09 Naszály alatti szakaszon (SZZS) 10 A Lósi-patak völgye (KZS) 11 Mögöttünk a Naszály (KZS) 12 Gyöngyköles (JL) 13 Répcemező Rád felé (SZZS) 14 Rád látképe (JL) 15 Rádi végállomás (KZS) Kategória: Beszámolók  

 

 

Karancs-Medves, 2009. május 16. – a MOL-DUFI beszámolója

Karancs-Medves, 2009. május 16. – a MOL-DUFI beszámolója

2009-05-26 Egy hét elteltével ismét úton voltunk. Most Karancs-Medves andezit és bazalt hegyeit kerestük fel. A Karancsban még eddig nem túráztunk, éppen ideje volt megismerkedni a palócok Olümposzával. Az előző túrához képest ismét megnőtt a létszám, 48-an jöttek el. Időjárás szempontjából kedvező viszonyokat jósoltak az előrejelzések, ez be is jött nekik, nyári meleg köszöntött ránk. A már megszokott reggel hat órakor indult autóbuszunk, Tárnok, Érd, Budapest érintése után 9 óra után kezdtünk el gyalogolni Salgótarján, Pintértelep nevezetű részén, a piros jelzésen. A rövid túrásoknak lehetőségük volt megtekinteni Somoskő várát, a Petőfi kunyhót, majd ezután Somoskőújfaluból indulhattak neki a Karancsnak. Útvonal1: Salgótarján, Pintértelep (290 m, P) – Kis-Salgó (571 m, PL) – Salgóvár (625 m, PL) – Somoskőújfalu (350 m, S) – Kis-Karancs (660m, S) – Karancs (727 m, P háromszög) – Karancslapujtő (200 m, Z) Túratáv: 14 km Emelkedő: 700 m Útvonal2: Somoskőújfalu (350 m, S) – Kis-Karancs (660 m, S) – Karancs (727 m, P háromszög) – Karancslapujtő (200 m, Z) Túratáv: 9 km Emelkedő: 400 m A piros jelzést amilyen hamar megtaláltuk, olyan hamar el is veszítettük. Az utca vége, amerre mentünk, zsákba torkollott, vissza kellett fordulni. Lusták voltunk legyalogolni a főútig, a helyiek útmutatása szerinti ösvényen hagytuk magunk mögött a házakat. Ez persze elég jelentős kerülőt, felesleges szintet jelentett számunkra, míg rá nem tértünk a megtervezett útvonalunkra. Felkapaszkodva egy füves réten, előbb akácosban, majd tölgyesben haladt az ösvény. Kiérve egy nagy rétre, megpihentünk, legelésző lovakat fényképeztünk. Látható volt innen a Kis-Salgó (Boszorkány-kő), Salgóvár meg Pintértelep házai. Innen már azonosítható volt a piros jelzés útvonala, kb. 100 m-el alattunk haladt egy völgyben. Jó nagy kerülővel tudtuk elérni, 20 perc gyaloglás után! Az eddig megtett szintet gyakorlatilag elvesztettük, utunk ismét emelkedni kezdett. Elég sok akácos, telepített erdei fenyves volt ezen a részen. Salgóvár sziluettje több pontról is látható volt. A tervezett piros romjelzés helyett továbbmentünk, turista útvonalak találkozásánál vártuk be egymást, Salgóvár alatt. Innen mentünk fel Salgóvár, Boszorkány-kő közötti nyeregbe. Majdnem mindenki feljött a Boszorkány-kőre, a 400m-es kis kitérőt senki se bánta meg. Csodálatos panoráma van innen, a hegyet felépítő bazalt különleges formái igazi látványosság! Több mint 20 percet töltöttünk el az 571 m magasságú csúcson, majd visszamentünk a nyeregbe. Innen 300 m-re volt Salgóvár. A Medves-fennsíkon egy 625 m magas vulkáni kúpra építették meg Salgó várát a XIV-ik században, a Kacsics nemzetség Illés ága. A vár első okleveles említése 1341-ből való. A husziták 1457-ben elfoglalták. Mátyás király seregeivel 1460-ban visszafoglalta a várat. Mátyás nem juttatta vissza az ősi birtokosainak, elzálogosította Szapolyai Imrének. Ez volt Salgó fénykora, erre az időre esik teljes kiépítése is. Fülek elfoglalása után 1554-ben Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bég csapatai csellel vették be Salgó várát. 1554-1593 között török kézen volt a vár. Balassa János, (Balassi Bálint édesapja) 1573-ban kapta meg adománylevéllel a salgói birtokot. 1593-ban, Somoskő várának visszavétele után, Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai Salgó várát is visszafoglalták. Salgóvár katonai szerepe ezzel végleg befejeződött, újjáépítésére nem került sor. Petőfi Sándor 1845. június 11-én látogatta meg a romokat, ez az élmény ihlette a Salgó című romantikus költeményének megírására. A látogatás emlékét 1923-ban emléktáblával örökítették meg. Több mint félórát töltöttünk el a vár romjai között. Megcsodáltuk a körpanorámát, a vár bazaltoszlopait, megnéztük Petőfi Sándor látogatásának emlékére elhelyezett márványtáblát. Az ebédünket is itt fogyasztottuk el. A várlátogatás után visszamentünk a turista útvonalak találkozásához, majd a sárga jelzésen elindultunk Somoskőújfalu irányába. Ismét nem a megtervezett úton jöttünk le a várból, így nem láthattuk a Dornyai fogadót. Igen meleg volt az idő, szerencsére árnyas erdőben tettük meg ennek a szakasznak nagyobbik részét. Két helyről is láthattuk visszatekintve a meredek csúcson Salgó várának sziluettjét. Somoskőújfalu vasútállomásával szemben tartottunk ismét egy pihenőt. Kicsit hosszabban időztünk itt, mivel a vendéglátóipari létesítmény nem szokott hozzá az ekkora rohamhoz. A kistúrásaink is innen indultak el, kb. 2,5 órával megérkezésünk előtt. A buszunk is itt várakozott még a parkolóban, szerencséjükre azon két társunknak, kiknek a lábai már nehezen bírták volna a hátralévő szakaszt. A vágányok feletti átjárón kereszteztük a vasutat, 40-en folytattuk tovább a túrát, immár a Karancsban. Továbbra is a sárga jelzést követtük, mind meredekebb, csúszós ösvényen. Alaposan megizzasztotta a társaságot a kapaszkodás! Az akácos részt hamar magunk mögött hagytuk, árnyas tölgyerdőben haladt tovább a jelzés. Mikor befutott a magyar-szlovák határon vezetett zöld jelzés, bevártuk egymást. 15-en a zöld jelzést választottuk, a többiek a sárgánál maradtak. A zöld jelzés követi a határ nyomvonalát, ez a legrövidebb út a Karancs csúcsára ebből az irányból. Valóban a legrövidebb, de volt pár négykézláb járható szakasza, annyira meredek és morzsalékos volt az ösvény! Amikor úgy gondoltuk, fenn vagyunk a csúcson, jött a fekete leves! Vagy 100m-et kellett lemennünk a Karancs nyeregbe (617 m tszf.), majd ugyanilyen meredeken fel a 727 m magas Karancsra! Végül elértük a csúcsot, szlovák jelzés is jön ide fel. A kilátó pár méterrel a csúcs alatt épült. Masszív, magas acélszerkezetű építmény, a tetejéről 360 fokos körpanoráma adódik. Pechünkre eléggé beborult és igen párás lett a levegő. Így sajnos nem láttunk el túlságosan messzire, az innen készült fényképek sem közelítik meg a délelőtti panorámaképeket. Igen huzatos volt a legfelső szint, fel kellett öltöznünk, egyébként is csurom vizesek lettünk, mire felértünk a csúcsra. Öt percnél nem is időztünk többet a kilátóban. Leheveredtünk a kilátó körül. Több mint egy félórát heverésztünk, mialatt a sárga jelzést választó társaink is kezdtek ideérni. Közben egy kellemetlen telefonhívást is kaptam. A rövidtúrásaink közül ketten Salgótarjánban kötöttek ki Karancslapujtő helyett! Pár telefonálásba beletelt, amíg megállapodtunk, hol várjanak miránk. Ha gyorsabban teljesítettük volna a túrát, akkor Ipolytarnóc meglátogatása is beleférhetett volna a mai programba. De valahogyan lassabban haladtunk, így nem okozott gondot Salgótarján felé hazamenni. Persze a lassúság oka nem csak a nagy meleg volt, hanem a kiírthoz képesti többlet távolság, illetve szint. A levezető szakasz már nem okozott problémát a társaságnak. A szép bükkösben két kereszt mellett is elhaladtunk. Kis izgalmat egy veszett róka okozott a társaságnak, aki 10 m távolságból, vagy 3 percen át nézett farkasszemet velünk. Kiérve az erdőből nyílt területen közelítettük meg Karancslapujtőt. Visszatekingetve a Karancs tömbje zárta le a horizontot. A faluban esküvő volt a Polgármesteri Hivatalban, a kellő időpontban érkezők még kalácsot is kaptak. 20 percnyi pihenés, sörözés után elindultunk Salgótarján felé. Felvettük eltévedt társainkat, majd hazabuszoztunk. Kb. fél 8 körül érhettünk haza. Szép napot tudhattunk magunk mögött, nem bánta meg senki sem, hogy eljött ismerkedni Palócföld hegyeivel. A következő túra június 14-én, elég soká lesz. Georgiades Gábor kopjafájánál tesszük tiszteletünket Királyházán, majd túrázni megyünk Márianosztra, Kóspallag környékére. Muskovics András szakosztályvezető (A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ), Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette) Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtekinthető. http://www.termeszetbaratok.hu 01. Rövidtúrásaink a Somoskői várnál (TZ) 02. Emlékkiállítás a Petőfi kunyhóban (RJ) 03. A Somoskői vár helyreállított bástyája (TZ) 04. Salgóvár látképe a Somoskői várból (RJ) 05. Boszorkány-kő gerince (SZZS) 06. Salgóvár a Boszorkány-kőről (SZZS) 07. Boszorkány-kő pados bazaltja (KZS) 08. Salgóvár bazalt oszlopai (KZS) 09. Pihenő Salgóvár udvarán (SZZS) 10. Somoskő vára Salgóvárból (SZZS) 11. Karancs látképe, a délutáni szakasz célpontja (KZS) 12. Szerelvényigazítás Salgóvárban (KZS) 13. A magyar-szlovák határ nyomvonalán (KZS) 14. Karancs kilátójánál (SZZS) 15. Távolodóban a Karancstól (TZ) Kategória: Beszámolók  

 

 

Mátrafüredi körút – az ITK beszámolója

Mátrafüredi körút – az ITK beszámolója

2009-05-29 Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő. Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre. Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat. Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum. 14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem. Kategória: Hírek  

 

 

A börzsönyi Salgóvár (Georgiades Gábor emléktúra) – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

A börzsönyi Salgóvár (Georgiades Gábor emléktúra) – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2009-06-18 Június 13-án 21 fő jelentkezett túránkra, mely a Börzsöny kevésbé ismert tájára a Salgóvárba vezetett. Ezt a túránkat azért is erre a napra szerveztem, mert ezen a hétvégén tartják a Pest-megyei egyesületek a PTSZ népszerű volt elnökének – Georgiades Gábornak – szentelt emléktúráikat. Negyed 7-kor találkoztunk Isaszegen, majd fél hétkor Gödölőn. A szokott módon – telekocsi akcióban – 5 kocsival indultunk. Vácrátóti vasútállomáson megvártuk Pest felöl vonattal jövő három túratársainkat, közben előkerültek a kocsik mélyéből frissen szedett cseresznyék, meggyek, még meleg palacsinták, sütemények. Vácrátótról Diósjenőn át Királyházára autóztunk. Itt a parkírozótól pár méterre lévő Georgiades Gábor kopjafához sétáltunk. Elhelyeztük az Isaszegi Természetbarát Klub koszorúját, megkértem Georgiades Évikét, hogy férjéről meséljen nekünk elfogultan – hiszen klubtagjaink legnagyobb része nem ismerte őt. Az őszinte szavak után visszamentünk a kocsikhoz, és folytattuk utunkat Perőcsényig. A buszfordulóban hagytuk autóinkat és elindultunk. A P sáv jelzés vezetett ki minket a faluból. Állandóan emelkedve, de csodálatosan szép úton először az Ökörvágó nevű területen mentünk. A P négyszög jelzés elhagyása után még meredekebb lett az út. Ezt a jó szokását fel sem adta egészen a Jancsi-hegyig (586 m). Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, élvezve a Godóvárra, Miklós-tetőre nyíló szép kilátást. Hollókőig még változatosabb lett a terep, az állandó emelkedő mellett egy-egy lejtő is becsúszott. Az út mellett hatalmas sziklák voltak, pompázott az írisz. Holló-kőről ((685 m) még pompásabb kilátás várt ránk, itt van az egész Börzsöny szinte legszebb kilátóhelye. A levegő az előző napi esőzések és erős szele miatt nagyon tiszta volt, a Csóványos tornya is egész közelinek látszott. A kilátóhely környéki sziklákon sokféle kövirózsa található. A Holló-kő magasságát kicsit megfejelve sziklás úton értünk a Kövirózsás 696 méteres csúcsára. A csúcs neve mindent elmond a táj flórájáról. Innen kicsit leadva megszerzett magasságunkból a P+ jelzéshez értünk. Nem a legrövidebb úton mentünk fel innen a Salgóvárhoz, hanem egy kis kerülővel a P+ jelzésen indulva. A szép vezetésű út mellett az első látnivalónk a Bagolyvár-vadászház volt, mely mint egy mesebeli mézeskalács-ház áll az erdő közepén. Az ajtaja nyitva volt, még nincs egészen lerobbanva belül sem, kár volna átadni azt az enyészetnek. Míg mi a házat néztük meg, egy galamb tőlünk egy méterre mit sem törődve velünk, az esőcsatornából oltotta szomját. A P háromszög jelzésen mentünk a Salgóvárhoz. A várat már 1424-ben leromboltatta Zsigmond király, mert gazdája – Salgói Miklós – hamis pénzt veretett. A 715 méter magasan lévő várromból néhány falmaradvány jól kivehető, a kilátás innen is pompás. Visszatérve a P és a P+ jelzés találkozásáig innen folyamatosan lejtős szép erdei úton, keresztező horhosok, időszakos patakmedrek mellett értünk vissza Perőcsénybe, gyalogtúránk célállomására. Egy kis izgalmat csak a Büzmöd-réti magasles környékén ravaszul erdőbe kanyarodó jelzésünk megtalálása volt. Egyébként el kell mondanunk, hogy a jelzések ezt leszámítva végig példaértékűen jól követhetők voltak. Gratulálunk a festőknek! Kép és szöveg: Notter Béla Képek megnevezése: 1. Királyháza 2. Emlékezés 3. Koszorúnk 4. Vérengző vadállat 5. Jancsi-hegyen 6. Nőszirom 7. Kapaszkodó 8. Kilátás Holló-kőről 9. Fészekrakók 10. A tájoló mást mutat? 11. Változatos terepen 12. Bagolyvár-vh. 13. Salgóvári kilátás I. 14. Salgóvári kilátás II. 15. A vár bevétele 16. Ipoly-völgye 17. Vízre várva Kategória: Beszámolók  

 

 

Felhívás

Felhívás

2009-07-20 Július. 23. és 30-i fogadóóránk elmarad, mert a megyeháza nyári szünetet tart. Kategória: Hírek  

 

 

Gratuláció!

Gratuláció!

2009-07-20 Rendes László PTSz Központi Szakosztály Bronz minősítést, Baranyi Gabriella SZITU (Szigetszentmiklós) ezüst minősítést nyert. Gratulálunk hozzá. További aktív barangolást kívánunk. Dobos Csaba Kategória: Hírek  

 

 

A DKTE vízitúrája a Csallóközi Kis-Dunán, 2009.

A DKTE vízitúrája a Csallóközi Kis-Dunán, 2009.

2009-07-20 A Csallóközi Kis-Duna a leghosszabb és legnagyobb Duna-mellékág, 135 km hosszan kanyarog, a Csallóköznek, Európa legnagyobb folyami szigetének északi szélén. Itt található Szlovákia legnagyobb ivóvízkészlete. Pozsony alatt (Vereknyénél) ágazik ki a főágból.More... Síksági folyó, egyenletesen mérsékelt folyása van. E terület magyar nevének eredete összefügg a Csalló nevű Duna-ággal, amelyen a Kis-Duna értendő. A Kis-Dunába torkollnak: a Feketevíz, a Tőkés-patak és a Dudvág. A Kis-Duna Gútánál folyik bele a Vágba, mely Komáromnál a Dunába torkollik. 2009 május elején nem túl korán indultunk a Római-partról. A busz tetejére felerősítettük hajóinkat és indultunk Pozsonypüspökibe. Késői érkezés után, úgy 14 óra felé, lepakoltunk, és nagy meglepetésünkre az egyik kajakban négy kiscicát találtunk. Szegények, bizonyára mélyen behúzódtak a hajó valamelyik végébe, ezért indulás előtt nem vettük őket észre. Megnyugtatásul: a kiscicák visszakerültek a Rómaira, bizonyára Cicamama nagy örömére. Ezek után 15 órakor sikerült vízre szállni. Elíndultunk Dedinka felé, előtte kb. másfél kilométerrel, 600-as cső keresztbe zárta el a medret. A cső jobb oldalán szűk átjárót fedeztünk fel, a közepes magasságú vízállás mellett síkerült átcsusszannunk. Alacsony vízállás esetén az átjutás reménytelen lett volna. A medret vastag iszapréteg takarta, ebbe kiszállni nem lett volna igazán jó dolog. Végül elértük a duzzasztót Dedinkánál, átemeltünk és itt táboroztunk. Másnap gyönyörű időben folytattuk utunkat. Következő állomásunk Jóka volt. A Kis- Duna számos vízi élőlénynek szolgál otthonául. A madarak közül szürkegém, búbosvöcsök, vadkacsa, halászsas, szárcsa volt látható. Az emlősök (a vidra, a pézsmapocok, a hód és a nyest) kevésbé mutatkoznak. A halak közül a harcsa, a ponty és a csuka élnek itt, de ezt is inkább csak az irodalomból tudjuk, hiszen nem jellemző, hogy ezek delfinek módjára körülrajonganák a csónakokat. A folyón jónéhány cölöpös malom van, ebből négy még ma is látható felújítva. Ezek múzeumként működnek (Jókán, Tallóson és Pozsonyeperjesen). Sajnos, már csak hazaérkezésünk után értesültünk róla, hogy Gúta környékén egy hajómalom is van, ezt azonban nem láttuk: alighanem egy kisebb szigetnek az ellenkező oldalán lehet, mint ahol mi elhaladtunk. Jókára érkezéskor megpillantottuk a cölöpökre épült vízimalmot, itt táboroztunk. A kiszállás nagyon kellemes kavicsos parton történt. Két vendéglő és egy vadász-vendégház van a közelben. Következő állomásunk Tallós volt, ahol átemeltünk. ( Kb. 50m ) Gyönyörű időben közeledtünk Pozsonyeperjes felé. Kiépített üdülők között eveztünk, érezhető volt a zsilip által szabályozott vízszint. Látható volt, hogy a vízszint ingadozása jellemzően 30-40cm. Megérkeztünk Eperjesre, ahol abban reménykedtünk, hogy a sportpályán táborozhatunk, de nem tudtunk bejutni, végül is a parton vadkempingeztünk. Másnap mentünk tovább, továbbra is jó időben, a Tőkés-patakig. Sajnos egész utunk alatt megállapíthattuk, hogy a kikötési, táborozási lehetőségek igen szűkösek. A vízpart mindkét oldalon hírtelen mélyül, iszapos. Nagy harcot vívtunk a szúnyogokkal, amit viszont a madarak, bizonyára, nagyonis értékeltek. Elérvén a Tőkés-patakot, gyönyörű, tiszta, átlátszó víz fogadott bennünket. Láthatóvá vált a dús vizínövényzet, itt-ott kisebb rákok, halak. Természetvédelmi terület, sajnos nem szabad evezni rajta. A fürdőt kb 2km. evezéssel meg lehet közelíteni. Az éjszakát itt töltöttük, reggel visszaeveztünk a Kis-Dunához és elbúcsúztunk a Tőkés-pataktól. Elértük a Vágot, ez már komoly folyónak számít. A hajózóutat bóják jelölik, a parton kilométer-táblák láthatók, bár hajóval nem találkoztunk, amíg el nem értük a Dunát. A kikötéssel a Vágon is gondunk volt, a part kiépített, köves, hirtelen mélyül. Végül sikerült egy zsilipnél jó táborhelyet találni. A műtárgyak környékét általában rendben tartják, gondozzák, így gyönyörűen kaszált fű várt bennünket. Éjszaka esett az eső, másnap reggel napsütés, szárítkozás után indultunk a jó öreg Duna és Komárom felé, végre hazai tájak vártak bennünket. Túravezető: Agárdi Éva Kategória: Beszámolók  

 

 

WEB lap információk

WEB lap információk

2009-12-01 Jó ideje nem volt tartalmi változás a PTSz oldalán. Sikerült az elmúlt néhány napban időt fordítani a lap karbantartását végző program megismerésére, így számos újdonságot tudunk bevezetni. pic_comment.jpgNéhány terv Szeretném, ha újra lehetőség lenne a hozzászólásokra. A régebbi beszámolóknál és híreknél láttam, hogy lehetőség volt a WEB lap tartalmához hozzászólni. Ez a lehetőség fontos, mert így kaphat mindenki visszajelzést a közzétett hírrel kapcsolatban. A hozzászóláshoz be kell jelentkezni (egy név és egy jelszó szükséges). A lap menüje kicsit változik. Nem lesz több, vagy kevesebb, hanem az összetartozó menüpontok csoportosítva jelennek meg. Szerkesszük együtt! Hírek és beszámolók az egyesületeknél is keletkeznek. A híreket és beszámolókat mindenki fel tudja rakni a PTSz honlapjára. Aki nem csak hozzászólni szeretne, hanem tartalmat szeretne feltölteni, annak annyi a dolga, hogy a felhasználói adatok megküldésekor ezt jelzi. A funkciót bekapcsoljuk neki és már írhatja is a képekkel illusztrált egyesületi beszámolókat. Azért, hogy a reményeim szerinti sok-sok hír és beszámoló ne keveredjen, a kategóriákat alá fogjuk bontani. Ha sok egyesület jelzi a feltöltési szándékát, akkor egyesületenként lesznek hírek, beszámolók. Mit kell tennem?! Kérem az egyesületeket, hogy azoknak a felhasználóknak az adatait, akik szeretnének hozzászólni a WEB lap egyes híreihez küldjék meg a a web szerkesztőnek . Szükséges adatok: Teljes név Bejelentkezéshez használandó név (felhasználónév) Jelszó (az első belépés után át lehet állítani.) Létező e-mail cím Egyesület neve Hír és beszámoló feltöltés engedélyezése (I/N N: csak hozzászólás; I: hozzászólás és publikálás) Kategória: Hírek  

 

 

Évzáró bál

Évzáró bál

2009-12-03 2009. november 21-én Erdőkertesen tartotta a Pest megyei Természetbarát Szövetség évzáró bálját. A finom étel, a színes műsor mellett az est egyik fénypontja volt a 2009-es évi munkáért odaítélt jutalmak átadása. PTSz-ben végzett kiemelkedő munkáért: Georgiades Gáborné Zelina István Egyesületi-, illetve szakosztályvezetői munkáért Agárdi Éva Baranyi Zsolt Bobák László Bognár Márta Borgulya Gizella Dobos Csaba Járosi László Kis Gábor Lipák István Máthé Márk Nagy Sándorné Muskovics András Notter Béla Pálffy Tibor Scherr Zoltánné dr Sipos István Szabó József Egyesületen, szakosztályon belül végzett kiváló munkáért Balogh József Dezső Hajnal Járosi Réka Kenyó Gyula Kovács József Kovács Józsefné Klárika Lankus József Muskovics Andrásné Pálinkásné Fehér Katalin Samu Józsefné Vajda Vilmos Kategória: Hírek  

 

 

Új MÁV menetrend

Új MÁV menetrend

2009-12-03 Megjelent a 2009-2010-es MÁV menetrend. Elektronikusan (PDF) letölthető a MÁV menetrend: http://www.mav-start.hu/res/2009_2010_e_book.pdf Forrás: MTSz WEB-oldal Kategória: Hírek  

 

 

Mátrai útlezárások februárig

Mátrai útlezárások februárig

2009-12-03 “Ne tervezzen senki kirándulást péntekre a Mátrában! A jelzett turistaútról még csak véletlenül se térjenek le!” (Hevesi Hírlap) Pénteken (2009. 12. 04.) 9:00 és 16:00 között lezárják a Mátraháza és a Galyatető közötti területeket (lényegében az összes turistautat amely áthalad), mert társas hajtóvadászatot rendeznek. A lezárások esetenként 1,5 órás időtartamot is igénybe vehetnek. Más forrásból úgy tudom, hogy a következő utak lezárását tervezik: Solymosi óvár környéke, Nyesettvár környéke, Nyírjes-bérc, Nagy-Halmaj környéke. Kérjük a kirándulókat, hogy e napon kerüljék el az alábbi turistaút-szakaszokat: Galyatető - Karos-híd közötti sárga sáv jelzés, Galyatető - Nyírjesi erdészház közötti kék sáv jelzés (Országos Kéktúra), Szalajkaház - Üvöltő-bérc közötti sárga kereszt jelzés. A Mátrafüdredi Erdészet területén a vadászatok február végéig tartanak, így odaindulás előtt mindenképpen érdemes tájékozódni az aktuális helyzetről. További információk a Hevesi Hírlap és az MTSz honlapján találhatók! Kategória: Hírek  

 

 

Forgalom korlátozás a Börzsönyben

Forgalom korlátozás a Börzsönyben

2009-12-04 2009. december 5-én a Börzsönyben is vadászat lesz, így egyes helyeken a túrista forgalmat az erdészet korlátozza. Az Ipolyerdő zRt. Nagymarosi erdészete tette közzé a felhívást, miszerint 2009. december 5-én társas hajtóvadászatot tartanak a Börzsönyben. Ez a turistaforgalom átmeneti korlátozásával járhat. A érintett területek: Letkés – Pincés-patak völgy - Sas-hegy Letkés – Fekete-hegy (K jelzés) Márianosztra-Nagybörzsöny - Képesfa, Koppány nyereg, Nagy koppány (P, K, K+ turistajelzések) Forrás: MTSz Kategória: Hírek  

 

 

Új túramozgalom Pest megyében

Új túramozgalom Pest megyében

2009-12-15 2010. január 1-től újabb jelvényszerző túramozgalommal gazdagodott Pest megye. A Pest megyei Természetbarát Szövetség Szigeti Túrázók Természetjáró Csoportja kidolgozta és elkészítette a Pest megye Teljesítménytúrázója túramozgalom kiírását, igazolófüzetét. A mozgalom célja Pest megye tájainak (Alföldi régió, Börzsöny, Budai-hegység, Gödöllői-dombság, Pilis és a Visegrádi-hegység), természeti és néprajzi értékeinek megismertetése, az egészséges életmódra és a rendszeres természeti sporttevékenységre való ösztönzés, illetve az elért sportteljesítmények méltó elismerése. A mozgalomban bármely teljesítménytúrázó részt vehet. További információkat a PTSz honlapján, valamint a Szi-Tu honlapján lehet találni. Kategória: Hírek  

 

 

A PTSz központ ünnepi nyitvatartása

A PTSz központ ünnepi nyitvatartása

2009-12-17 2009-ben már nem lesz ügyelet a Városház utcában. 2010 január 1-ig a PTSz Városház utcai központja zárva tart. Utána a szokásos ügyeleti időben lesz a nyitvatartás. Mindenkinek boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk! Kategória: Hírek  

 

 

Mától lehet jelentkezni a GYOT-ra

Mától lehet jelentkezni a GYOT-ra

2010-01-15 Pünkösdkor Aggteleken kerül megrendezésre a gyalogtúrázók XVII. országos találkozója.A találkozóra jelentkezni, érdeklődni 2010. január 15-től lehet. Az MTSz felkérésére, az idei rendező Kazinbarcikai Természetbarát Egyesület. Honlapjukon található további részletes információ: http://www.barcikaturista.shp.hu/, felvilágosítást lehet kérni a gyot2010@gmail.com e-mail címen. Kategória: Hírek  

 

 

2010-es MTSz érvényesítések

2010-es MTSz érvényesítések

2010-01-18 2010 januárjától igényelhető az új Természetbarát igazolvány, és a régi igazolványok is érvényesíthetőek! A régi igazolványok érvényesítése az eddig megszokott módon történik. Az új kártyák igényléséhez az MTSz honlapján lehet megtalálni a szükséges információkat. Az MTSz-től megkaptuk a kártya igényléshez szükséges tájékozató anyagot és a szakosztályok által a PTSz-nek beküldendő adatlapot. Ezeket az állományokat le lehet tölteni innen is: tajekoztato.doc tájékoztató a kártyáról adatlap.doc adatlap az új kártya igényléshez. Kategória: Hírek  

 

 

Túravezetői- és magashegyi túrázó tanfolyam

Túravezetői- és magashegyi túrázó tanfolyam

2010-01-21 2010. február 3-án középfokú bronzjelvényes túravezetői tanfolyam és magashegyi túrázó tanfolyamot indít a BTSSz. BTSSZ Oktatási Bizottsága 2010. február 3-tól középfokú bronzjelvényes túravezető tanfolyamot szervez gyalogos szakágban. A tanfolyamok elméleti előadásokból, közös táborozásokból és gyakorlati túrákból áll. Sikeres záróvizsgák letétele esetén a hallgatók a tanfolyam elvégzéséről oklevelet, túravezetői igazolványt és jelvényt kapnak. A tanfolyamok részletes kiírása itt olvasható. További részleteket az oktatási bizottság BTSSz tanfolyamok honlapján lehet találni. A magashegyi túrázó tanfolyam részleteiről még nem kaptunk részletes információkat, annyi már kiszivárgott, hogy azon a bronzjelvényes túravezetői tanfolyamot sikeresen elvégzők vehetnek részt. Kategória: Hírek  

 

 

Alapfokú barlangjáró tanfolyam

Alapfokú barlangjáró tanfolyam

2010-01-21 Piliscsabán indul a Guru barlangkutató és oktató egyesület tanfolyama. Tagunk tájékoztatott arról, hogy alapfokú barlangjáró tanfolyam indul Piliscsabán. Igen részletes program található a TBOJ egyesület honlapján. A tanfolyam ütemterve alapján hamarosan kezdődik: 2010. január 28-án már beiratkozás van, utána pedig igen intenzíven zajlik az elméleti és a gyakorlati oktatás. Kategória: Hírek  

 

 

Gratuláció

Gratuláció

2010-02-23 Zeke Angéla (SzITU) bronzjelvényes természetjáró, Cserháti Balázs (Erdőkertes) érdemes természtjárók lettek. Plecl Erzsébet és Sándor teljesítették a PMP-t. Gratulálunk és további sikeres túrákat kívánunk! Kategória: Hírek  

 

 

Kedvezmény

Kedvezmény

2010-03-03 A START Klub kártya 50% kedvezményt nyújt a teljes árú másodosztályú, és közel 50% kedvezményt az elsõ osztályú belföldi jegyek árából. A kártya nemzetközi forgalomban a RailPluskedvezmény (25%) igénybevételére is jogosítja tulajdonosát. A kedvezményes ár minden, 2010. március 4. és 2010. május 31. között vásárolt kártyára vonatkozik. Az internetes felületen a kedvezményes ár 2010. május 31. 24:00-ig beérkezett új kártya igénylések és hosszabbítások esetén él, az érvényesség kezdetétõl függetlenül. További részletek a MÁV Start oldalán. Kategória: Hírek  

 

 

Rajzpályázat gyerekeknek

Rajzpályázat gyerekeknek

2010-03-04 A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága keresett meg minket, gyerekrajz pályázat kiírásával. “Tisztelt Szerkesztőség! A Pécsi Ifjúsági Központ Szivárvány Gyermekháza és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a kialakult hagyományoknak megfelelően ebben az évben is gyermekrajz kiállítást szervez a “Föld Napja” (április 22.) alkalmából. Ezért felhívással fordulunk az óvodákhoz és általános iskolákhoz gyermekrajz pályázat kiírásával, melynek jelmondata: Rejtett vizek városa-Pécs „Élet a vizekben”.” Tehchnikai okokból itt nem tudtuk elhelyezni a kiírást, így azt ezen a címen tudjuk elérhetővé tenni. Kategória: Hírek  

 

 

Téli Gyermekvasút túra (2010.01.16.)

Téli Gyermekvasút túra (2010.01.16.)

2010-03-05 A Zöldgömb Sport Klub rendezésében került sor a kisvasutak megmentésére irányuló teljesítménytúra sorozat részeként erre a túrára. A túrán DUFI színeiben Mócsai Barbara és Kutasi Zsuzsanna vett részt, Folti kutya kíséretében.A teljesítmény túra a Széchenyi hegyi Gyermekvasút végállomásról indult, kilenc ellenőrző ponton áthaladva, a célba is ide kellett érkezni. Az útvonal hol keresztezte, hol kísérte a Gyermekvasút vonalát. A túra távja: 19, 2 km, szintemelkedése: 580 m, szintideje: 7 óra volt. 9 óra 50-kor indult kis csapatunk az első pontig, a Normafához. Kellemes napsütéses idő volt, száraz út. A második ponthoz vezető út már jeges, síkos szakaszt is tartogatott, de épségben értük el a Makkosmária-i templomot. A következő cél a Szépjuhászné állomás volt, ahol tea és keksz várta a résztvevőket. Innen indult a Nagy-Hárs-hegyi körút, melynek végén visszajöttünk erre az állomásra, közben két ellenőrző pontot is érintettünk. A körúton már havas úton is mentünk, ami változatosságot hozott. Ezután a János –hegy felé indult utunk, elérve azt, megcsodáltuk az Erzsébet-kilátót, s mellesleg újabb ellenőrző pontot is elértünk. Innen a Pozsonyi hegyhez vitt a lábunk, (ennek különösen örültünk, mivel erre felé nem gyakran járunk), ahonnan az ellenőrző pecsét megszerzése után a Tündér-szikla felett haladtunk el. A Disznófő-forrásnál volt a következő pont, ahol szomorúan tapasztaltuk, hogy a forrás egy körül kerített magán területre került-bár most, a túra idején nyitva volt a kapu-nem jártunk örömtáncot. Innen a Normafán keresztül értünk vissza a célba, ahol oklevelet, kitűzőt kaptunk és a zsíros kenyér, meleg tea is várt minket. A túrát szintidőn belül (5 óra 30 perc alatt) teljesítettük. Kutasi Zsuzsanna Túravezető A mellékelt fotókat Kutasi Zsuzsanna és Mócsai Barbara készítette. t20100116_001.jpg t20100116_002.jpg t20100116_003.jpg t20100116_004.jpg t20100116_005.jpg t20100116_006.jpg t20100116_007.jpg t20100116_008.jpg t20100116_009.jpg t20100116_010.jpg t20100116_012.jpg Kategória: Beszámolók  

 

 

Téli Margita 20 teljesítménytúra (2010.02.06.)

Téli Margita 20 teljesítménytúra (2010.02.06.)

2010-03-08 A „Margita 344,2” TSE rendezésében került sor erre a téli teljesítménytúrára. A túrán Mócsai Barbara és Kutasi Zsuzsanna vett részt DUFI színeiben, az elhagyatlan Folti kutya kíséretében. Nem ijedtünk meg az időjárás előjelzéstől, vidámmal érkeztünk meg Gödöllőre, ahol a Szabadság téren lévő Erkel Ferenc Általános Iskola tornaterméből indult a rajt. Nevezés, túraútvonal leírása, egy kis forró tea és indulás. A rajt nagyon gördülékeny volt, jól szervezett, pedig több kategóriában is indítottak. A 8 óra 30-kor rajtoltunk, kicsit egyhangúan menve, a 3-as főközlekedési úttal párhuzamos értük el a szép Máriabesnyői templomot. Bizony időnként csúszkáltunk is tisztítatlan, jégbordás járdán. A templomkerten áthaladva, piros turistajelzésen bekanyarodtunk a gödöllői dombok felé, a havas erdőbe. A kanyar után hamar átmelegedtünk, mert meredek emelkedőn emelkedtünk felfelé. Félre-félre állva (egy nyomvonal volt kitaposva) engedtük el a terepfutó mezőnyt, akinek meg sem kottyant az emelkedő. A dombtetőn várt az első ellenőrző pont és az első „csúcs” csoki. Megkaptuk az igazoló pecsétünket, és most lejtőn lefelé, továbbra is a piros jelzésen mentünk tovább, érintve a Pap Miska kutat, az M3 autópálya hídja alatt a Babati tavak mellett Istállós-kastély felé. Babatpuszta házai között tovább bandukolva, elértük a 2. ellenőrzőpontot, a Babati templomromot. A hótakaróval borított terepen sajnos a romot csak egy nagyobb hóbucka jelezte –Ott van, az alatt a hódombocska alatt – mutatta a pontőr, miközben megkaptuk a pecsétünket. Itt a 40 km-esektől búcsút vettünk és a piros M jelzésen elértük a sárga+ jelzést, majd a sárgát. Hófödte szántóföld szélén, havas erdő mellett vezetett az utunk. Egyszer csak csengő hangja verte fel a csendet, velünk párhuzamos úton lovas szán suhant, két lóerővel. A Domonyvölgyi 3. ellenőrzőpont elérése előtt, jobbra villanypásztorral védett, bekerített karámot pillantottunk meg, magyar szürke marhákkal. Természetesen tettünk egy kis kitérőt az útról, hogy közelebbről is megszemléljük a híres magyar, rideg tartású szarvasmarhát. Egy kis fotózás és máris az ellenőrzőpont pecsétjét kértük. Ezen a ponton tartottunk egy kis tea szünetet. A forró tea mellé finom nápolyival is megkínáltak bennünket. Indultunk tovább a Lázár tanya mellett (amelynek kapuján éppen akkor siklott ki az előbb említett lovas szán), ismét dombra felkapaszkodva a lovas karám kerítése mellett, értük el a csodálatosan havas erdőt. Innen gyönyörködhettünk a kitárulkozó havas, dombos tájban. Tovább haladva jelzőszalagok segítették a tájékozódást, persze az előttünk járók lábnyoma is jó támpont volt. Itt jegyezném meg, hogy az útjelzések végig jól karbantartottak voltak, a jelzetlen útszakaszok végig ki voltak szalagozva. Egy idő után balra fordulva ismét Babatpuszta épületeihez érkeztünk, piros jelzésen Istállós-kastély irányába mentünk. (Kár, hogy ezt a szép épületet ennyire lepusztulni hagyták. Érdemes lenne felújítani). Jobbra kanyarodva a zöld jelzésen, a nyitott kapun átmentünk, viszonylag rövid, de erős vízmosásos emelkedő után elértük az M3-as autópályát. Most felülről mentünk át rajta. Innen megint havas erdő következett, csúszós utacskával. Az előttünk menő gyerekcsapat ki is használta ezt, ki nadrágféken, ki zacskóra ülve csúszott lefelé. Az erdőből kiérve a Babati útra, már a kiírásban megadott Gödöllő-i utcákon vettük irányba a célt. Utunkba esett a Petőfi tér, természetesen itt is késztettünk képet a tér névadójának szobráról. A célba érve emlék oklevelet, szép kitűzőt és gratuláló kézfogást kaptunk. Finom zsíros, lekváros kenyér és tea is ránk várt. A túrát kényelmesen, sok nézelődéssel szintidőn belül (5 óra 21 perc alatt) teljesítettük. A rendezést, szervezést csak dicsérni tudjuk. Köszönjük Hargitások! Kutasi Zsuzsanna Túravezető A mellékelt fotókat Kutasi Zsuzsanna és Mócsai Barbara készítette. t20102306_015.jpg t20102306_014.jpg t20102306_013.jpg t20102306_012.jpg t20102306_011.jpg t20102306_010.jpg t20102306_009.jpg t20102306_008.jpg t20102306_007.jpg t20102306_006.jpg t20102306_004.jpg t20102306_003.jpg t20102306_002.jpg t20102306_001.jpg Kategória: Hírek  

 

 

Városismereti verseny (2010.03.28.)

Városismereti verseny (2010.03.28.)

2010-03-12 Útvonal: Az indítóban feladatlapot, általános utasítást, vaktérképet kapnak a csapatok, és ennek alapján a versenyzők szabadon választják meg az útvonalat. Csak a helyszínen lévő adatokat fogadja el helyesnek a rendezőség! Túratáv: kb. 10 km; Maximális versenyidő 5 óra Indítás : 8:45- 10:00 között, Budapest, Corvin mozi Cél: u.a. Költség: 500 Ft/fő helyszíni nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 450 Ft/fő. Fizetés az indítóban. ) 300 Ft/fő előzetes nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 200 Ft/fő. Fizetés az indítóban. ) Előzetes jelentkezés folyó év március 26-án 1200 óráig telefon : 06 – 309 820 176 (Georgiades Gáborné) E-mail : tbaratpest@freemail.hu ggeorgiades@freemail.hu Ajánlott felszerelés : Budapest térképe, íróeszköz, keménylap az íráshoz, esővédő eszköz. Résztvevők: felnőttek 2-3 fő / csapat középiskolások 2-4 fő / csapat ált. iskolások 2-5 fő / csapat Értékelés: helyszínen legkésőbb 15 órától A csapat indítási és érkezési ideje között legfeljebb 5 óra lehet a különbség . Azonos pontszám esetén a holtverseny kérdéseire adott helyes válasz dönt. Díjazás: emléklap és csokoládé Külön – külön értékeljük a budapestieket és a „vidékieket”, ha valamelyik kategóriában legalább 6 csapat van. Élelemről mindenki maga gondoskodik ! Öltözz rétegesen, az időjárásnak megfelelően! Tartalék, száraz, váltóruhát biztosan elbírod. Gondolj az esőre is! Ne feledd, a megszerzett ismereteinket nem veheti el tőlünk senki ! Csak olvasható írást értékelünk, segítsétek a rendezők munkáját szép, és olvasható írással ! Szeretettel várja a város felfedezésére érkező túratársakat : Georgiades Gáborné Kategória: Hírek  

 

 

Petőfi-forrás

Petőfi-forrás

2010-04-02 Idén márciusban folytattuk a már három éve elkezdett forrástisztítást. A szemétszedő és karbantartó akciót két hónappal a tervezett időpont előtt meghirdettük a forrásnál elhelyezett táblán. A szemétszedés napján kilenc óra magasságában értünk ki a helyszínre. Nem mondhatnám, hogy sokan voltunk. Az egyesület tagjain kívül összesen még öt önkéntes ember jelentkezett munkára. Ők olvasták a felhívásunkat, és fontosnak tartották, hogy segítsenek nekünk a munkálatokban. Sajnálatos tény, hogy ennyire kevés ember mozdul meg egy ilyen felhívásra, annak ellenére, hogy napi ötven ember, flakon hegyekkel hordja el a forrás nedűjét. Nem is értem, hogy miért nem érzik fontosnak az idejáró emberek, hogy ne csak elvigyék a vizet, de tegyenek is azért, hogy ez a víz még akár öt év múlva is kiszolgálja Őket. Félretéve a bennem forrongó érzelmeket visszatérek a tényszerű leíráshoz. Mivel nem volt túl sok pénze az egyesületnek nem tudtunk mindent megvalósítani a terveink közül. Sikerült vásárolnunk két vezeték nélküli kamerát, amelyeket felszereltünk a forrás melletti fára, erre azért volt szükség, mert már nem volt jobb ötletünk, hogy rávegyük az embereket arra, ne ide szemeteljenek. A nap további részében kimélyítettük a meglévő vízelvezető árkot, összeszedtük az eldobált ezt-azt, ( műanyag flakonok, kupakok, leázott címkék, csikkek, stb…………..) megmetszettük a fákat, bokrokat, amelyeket még nem loptak el. A hévizgyörki virág nagykereskedőnek köszönhetően nagy mennyiségű nárciszt, tulipánt és nefelejcset ültettünk ki, hogy javítsunk a látképen. Szinte hihetetlen, hogy tizenöt ember egy napi munkájával mire képes. A nap végén elmerengtem azon, mennyi mindent meglehetne még tenni, ha többen eljönnének, és önzetlenül segítenének. Bízom benne, hogy egyszer ez az idő is eljön, addig is teszzük a dolgunkat, kitartóan. Természetesen a végeredmény, mint mindig csodálatos lett. Ismét tiszta, szép környezetből vihető a Petőfi-forrás vize, csak az a kérdés, hogy meddig tart a rend. Köszönet az önkénteseknek, egyesületi tagoknak és támogatóinknak. Írta: Dobos Csaba Porszem Közösségi Műhely Hévizgyörk, 2010-03-31 Kategória: Beszámolók, Hírek  

 

 

Ráckevei Gyalogjárók Teljesítménytúra-MOL DUFI beszámolója

Ráckevei Gyalogjárók Teljesítménytúra-MOL DUFI beszámolója

2010-05-05 Március 20-án került megrendezésre a Ráckevei Gyalogjáró 25 és 40 km hosszúságú teljesítménytúra, melynek 26,8 km–s távját teljesítettük szakosztályunk képviseletében. A rajtnál (Ady Endre Gimnázium ebédlője) elintézve a jelentkezési formaságokat, kezünkbe az útleírással elindultunk hármasban (Mócsai Barbara, Folti kutya és jómagam), hogy bebarangoljuk a Csepel sziget kijelölt szakaszát. A túra szintideje 7 óra volt. Szép, napsütötte tavaszi napban indultunk. A túra útvonala nem csak kijelölt turistaúton haladt, ám részletes leírást is kaptunk róla. Ráckeve utcáin haladva jutottunk ki a városka szélére, ahol elértük a szántóföldeket. A földeken már elkezdődtek a tavaszi munkák, a természet is feléledt, jó néhány mezei nyulat is látunk futkározni. Sajnos nem jöttek elég közel, így a fotókon csak a mi szemünk fedezi fel. Hamarosan elértük az első ellenőrző pontot, ahol csokit és innivalót kaptunk. Folytattuk tovább utunkat, amíg el nem értük a Nagy-Duna gátat. Ezen az ellenőrző ponton a pecsét mellé piros almát kaptunk. Innen a gáton mentünk tovább Lórévig. Utunkat nyíló hóvirágok, barkák kisérték és ragyogóan sütött a nap. Egyre több ruhadarab került le rólunk. Út közben egy lovas is elvágatott mellettünk, amit a kutyánk igen csak rossz néven vett és mérgesen megugatta a lovat. Fél úton, a gáton ismét ellenörző pontot értünk el. Itt saját ujjlenyomatunkkal igazoltuk ott létünket. Lórévet elérve a Zichy kápolnánál vártak újra a pontőrök és az ásványvíz, ami ebben a melegben nagyon jól esett. A kápolna szépen helyre van állítva kívülről, belső részén történelmi fotó kiállítás volt, nem eredeti rendeltetése szerint használják. Lóréven átmenve megcsodáltuk a főként szerb nemzetiségűek lakta falucska templomát (sajnos bemenni nem lehetett) és áthaladva rajta számba vettük a víztoronyokat. Ezen a szakaszon közel-távolban 9 db víztornyot fedezhetünk fel. Közben beértünk egy kedves kis településre, Szigetbecsére. A falu közepén kis tavacska, körben sétánnyal, padokkal. Az egész falu tiszta, virágos és nagyon vendégszerető. Szép a művelődési háza, az ellenőrző pont az André Kertész Múzeumnál volt, ahol lehetőségünk volt a fotóművész kiállítását is megtekinteni. A Múzeum kedves kis tárlatvezetője átadott nekünk egy kis ismertetőt, a faluval kapcsolatban. A faluhoz tartozik még egy holtág szigete is, melyen tanösvény vezet. A magaslesen az igazolást is megejtettük. Innen már a ráckevei Duna-ág gátjára vitt az út, irány vissza Ráckeve. A gátról néhány km után letérünk a Duna partjára, ahonnan a sok szép házacska mellett horgászokat is látunk és feltűnt az Árpád-híd kecses íve is. Jó volt sétálni a parton (a szintidőnkbe még belefértünk) és nézelődni. Nagyon tetszett ez az Árpád ivadéki város. Jó atmoszférát áraszt és történelmi múltját, őrzi, vigyázza. Még egy ellenőrző pont és beértünk a célba, szintidőn belül, az Ady Endre Gimnázium ebédlőjébe. Oklevelet és szép kitűzőt kaptunk, Természetesen a szokott zsíros kenyér és a finom tea sem hiányzott és egy nagy láda alma is a beérkezőket várta. Ez a nap is hasznosan telt el új ismeretet szereztünk és megismertük hazánk egy kis kedves darabját közelebbről. Hazafelé elolvastuk a rendezők által adott ismertetőt a felkeresett településekről. Jól szervezett teljesítménytúra volt, köszönet a rendező Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola tanárainak, diákjainak és a Terepnyüvő Menőmanók Természetjáró szakosztályának. A beszámolót és a mellékleteket: Kutasi Zsuzsanna túravezető készítette Árpád szobra Zichy kápolna Vámház Őseink szobra Lelkes túratársunk, Folti Felárat az Őseink szobron Kezdődnek a tavaszi munkák Előttünk az út Dunabecsi látkép Hóvirágok Tanösvény kezdete Táltos lovassal Kategória: Beszámolók  

 

 

Városismereti verseny-DUFI beszámoló

Városismereti verseny-DUFI beszámoló

2010-05-05 2010. március. 28. Az éves túratervünknek megfelelően, immár hagyományosan, március utolsó vasárnapján a Pest Megyei Természetbarát Szövetség megrendezte városismereti versenyét. Idén a verseny Budapest VIII. kerület Józsefváros egy részének megismerésére irányult. A start és a cél a Corvin Mozi épületében volt, mely épület és környéke szinte kínálta a feladatokat. A verseny területe 3 részre lett osztva, melyet egy vaktérképen ábrázoltak, piros színnel megjelőlve. A kérdések is e szerint lettek csoportosítva: belső Józsefváros, Baross utca és környéke, Üllői út és környéke. Ez a csoportosítás egy kis könnyebbséget jelentett a keresésben. A holtverseny eldöntésére kapott plusz kérdések már bárhol lehettek az utunk során. A szakaszokat tetszőleges sorrendben járhattuk végig. A beérkezés szintideje 5 óra volt. Szakosztályunkat két csapat képviselte, DUFI 1 (Reszler János és jómagam) és DUFI 2 ( Kovács István). Indításnál térképet és feladatlapot megkaptuk. Maximális pont, holt verseny elbírálásához max, 5 pontot lehetett összegyűjteni. A szintidőn belül beérkezetteket kiértékelték. A verseny kicsit szeles, hűvös időben indult, de lelkesedésünket nem hűtötte le, és kitartásunkért a napocska is kibújt, ragyogó tavaszi idő lett. Élveztük a játékot, a sok szépet, néhány új dolgot is, amit felfedeztünk, amire rácsodálkoztunk. Valamennyi kérdésre megadtuk a választ, bizakodva mentük be a célba. Mindkét csapatunk szintidőn belül teljesített. Beérve a célba, ahol rögtön kiértékelték adott válaszainkat. Sajnos kiderült, hogy nem voltunk elég figyelmesek, két kérdésre adott válasznál a felírat első sora lemaradt (mivel benne volt a kérdésben, úgy gondoltuk, hogy nem kell megismételni), így 2 pontot levontak teljesítményünkből. Csapataink így is szép teljesítményt nyújtottak DUFI csapat 69+5 (VI. helyezés) az DUFI 2 csapat 66 + 3 (XVII. helyezés) pontot szerzett. Jutalmunk oklevél volt, és minden csapat tagnak egy nagy tábla csoki járt. A versenyen összesen 20 csapat indult, a maximális pont 71+5 volt. Ezt egyik csapat sem érte el. Georgiades Gábornénak, Évikének őszinte köszönet jár a nagyszerű rendezésért, és köszönet jár segítőjének, Orbán Zsuzsának (aki szintén szakosztályunkat képviselte.) Reméljük, hogy ezt a hagyományosan jó szokását megtartja Évike, és további versenyeket rendez Budapest más kerületeiben és Pestmegye kis városaiban, településein. Ezeken a versenyeken, amit inkább játékos vetélkedőn neveznék, csak tanulni lehet, rácsodálkozni, hogy mennyi szépség, érdekesség, emlék van, szép hazánkban, megyénkben, fővárosunkban. Lehet, hogy nap-nap elmegyünk mellette anélkül, hogy észrevennénk, meglátnánk. Hiányt pótol az ilyen verseny. A beszámolóhoz néhány képet mellékelek a megtalált emlékekről, a teljesség igénye nélkül. Kutasi Zsuzsanna túravezető Egy másik emléktábla Évike Ács Zsuzsa értékelnek Ötvös Lóránt emléktáblája Emlékezés Puskás Tivadarra Ács Ferencre Petőfi Sándor emléktáblája Pál utcai fiúk-1 Pál utcai fiúk-2 Egy szép épület Kategória: Beszámolók  

 

 

Linkek

Linkek

TAGSZERVEZETEINK HONLAPJA Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület MOL Rt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály http://termeszetbaratok.hu/ Piliscsabai Természetjáró Kör https://piliscsabaite.hu/index.php/hu/ SZITU Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport http://szi-tu.hu/pmtt/index.php TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉGEK Magyar Természetbarát Szövetség MEGYEI SZÖVETSÉGEK Baranya Megyei Természetbarát Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség Budapesti Természetbarát Sportszövetség Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség Fejér Megyei Természetbarát Szövetség Győr-Moson-Sopron Megyei Természetbarát Bizottság Hajdú-Bihar Megyei-Debrecen Városi Természetjáró Szövetség Nógrád Megyei Természetbarát Szövetség Heves Megyei Természetbarát Szövetség Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Természetbarát Szövetség Tolna Megyei Természetbarát Szövetség Zala Megyei Természetbarát Szövetség EGYÉB TURISZTIKAI SZEMPONTBÓL FONTOS HONLAPOK Gödöllő Környéki Regionális Turisztikai Egyesület http://www.gkrte.hu/public/programajanlo.php?did=14&language=1 Tourinform Pest Megye www.turabazis.hu https://www.turabazis.hu/cimlap www.turistautak.hu http://www.turistautak.hu/  

 

 

Jelvényszerző túramozgalmak

Jelvényszerző túramozgalmak

1. Elnevezés: Pest Megye Turistája Tájegység: Pest megye Dunától keletre eső része Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség A térképmelléklettel ellátott Igazolófüzet kapható Budapesten a PTSZ, MTSZ, BTSSZ székhelyén, valamint Gödöllőn a Fáma Könyvesboltban. 2. Elnevezés: Abony város és környéke Tájegység: Alföld Szervező:Természetjárók Köre Abony 3. Elnevezés: Peremtúra a Gerecsében és a Budai-hegységben Tájegység: Gerecse, Budai-hegység Szervező: Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre 4. Elnevezés: Ezrednyitó 2000 Tájegység: Pest megye Szervező: Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre 5. Elnevezés: Tápió-mente turistája Tájegység: Tápió-vidék Szervező: Tápiószelei Természetbarát Klub 6. Elnevezés: 9 megye 99 nevezetessége Tájegység: Nyugat-Magyarország Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség 7. Elnevezés: 10 megye 100 nevezetessége Tájegység: Kelet-Magyarország Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség 8. Elnevezés: Pest megye teljesítménytúrázója Tájegység: Alföld, Börzsöny, Budai-hegység, Gödöllői-dombság, Pils és Visegrádi-hegység Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport Az Igazolófüzet kapható Budapesten a PTSZ székhelyén, további információk a Szigeti Túrázók Honlapján.

 

 

Események 2010-ben

Események 2010-ben

Időpont Rendező Esemény Részletek 2010.02.13 Szigethalmi T.E. Görgey Artúr emléktúra konthagabi@gmail.com 2010.02.21. Csömöri KSK. Mogyoród – Fóti-somlyó – Csomád Sipos István: +36 28 446-357 2010.03.21. Csömöri KSK. Várgesztes – Malom-út – Vérteskozma – Csákvár Sipos István: +36 28 446-357 2010.03.28. Városismereti verseny Georgiades Gáborné 06 30 982-0176 2010.04.06-11. Dunabogdányi Kajaktúra T.E Magas-Tátra gyalogtúra Agárdi Éva 06-30/37-37-860 2010.04.18. Csömöri KSK. Karancs-Medves / Somoskőújfalu – Salgótarján Sipos István: +36 28 446-357 2010.05.01 Természetjarók Köre Abony Kéttorony túrák 2010.06.12 MOL Dunai Finómító Természetbarátai Georgiades Gábor emléktúra amuskovics@mol.hu 2010.06.12 Porszem Közösségi Műhely Évadnyitó túra (Magas-Tátra) info@porszem.hu 2010.06.26 Porszem Közösségi Műhely Dachstein Ausztria info@porszem.hu 2010.07.09 Dunabogdányi Kajaktúra Természetbarát Egyesület Evezés a Dunán (Budapest-Baja) kajaktur@upcmail.hu 2010.07.10 Porszem Közösségi Műhely Dachstein Ausztria info@porszem.hu 2010.07.25 Porszem Közösségi Műhely Nomád Gyermektábor info@porszem.hu 2010.08.02 Porszem Közösségi Műhely Körtúra (Magas-Tátra) info@porszem.hu 2010.08.20 Porszem Közösségi Műhely Klettersteig Ausztriában info@porszem.hu 2010.09.11 Porszem Közösségi Műhely Hágótúra Szlovákiában info@porszem.hu 2010.09.18 Piliscsabai Természetjáró Kör Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúra borzsak@iif.hu 2010.09.25 Porszem Közösségi Műhely Klettersteig Ausztriában info@porszem.hu 2010.11.06 Pest Megyei Természetbarát Szövetség Keletmagyarország vezetők találkozója gizellan@hdsnet.hu 2010.11.06 Szigethalmi TE, PTSz Pest Megyei Piros IV. nadbela@invitel.hu 2010.12.05 Pest Megyei Természetbarát Szövetség Erdei Mikulás-kereső túra ggeorgiades@freemail.hu 2010.12.18 Szigethalmi TE Horváth Nepumuki János konthagabi@gmail.com  

 

 

Útvonal-változások a Pest Megyei Piroson

Útvonal-változások a Pest Megyei Piroson

2007.03.24. Kihasználva az enyhe telet, sikerült a Pest Megyei Piros (továbbiakban PMP) további szakaszait is bejárni, GPS-el bemérni. A Gödöllő-dombság térképéhez (továbbiakban G-d) és Pest Megye Turistája igazolófüzethez mellékelt térképhez (továbbiakban Pmt) képest az alábbi változások vannak, ill. lesznek. A leírás sorrendje Verőce-Apajpuszta haladási irányt feltételez. * A Verőce felől érkező jelzés a 2-es út előtti 800 m-en az országúton halad. Jelenleg innen a 2-es út mellett – a közben j-ról becsatlakozó OKT-val együtt – a falu végéig halad, majd itt j-ra kiágazva az Erdészházig, ezt követően a Lósi-patak völgyében az Óriások pihenőjéig vezet. A változás a 2-es út elérésétől kezdődik: itt egyenesen átmegyünk az országúton, majd a lépcsőlejárón a töltés aljára érve b-ra fordulunk. A Lázár-csárdánál j-ra, majd 180 m után b-ra fordulunk. A Czettler-ház mellett elhaladva erdőbe érve hamarosan egy lépcsőn felkapaszkodunk és b-ra fordulunk. Innen kis szintkülönbséggel a falu házai fölött megyünk. Keresztezzük az OKT-t, majd 440 m után j-ra kiágazik utunkból a Rockenbauer Pál kopjafához vezető út. További 530 m megtételével és kétszer b-ra kanyarodva érjük el a Gyadai-tanösvény kezdetét. Innen az Óriások pihenőjéig (2,42 km) jól kiépített, ismertető táblákkal is kiegészített tanösvényen haladunk. (Térképmelléklet neve: 01) * Rád és Vácduka között a jelzés a Pmt-hez képest nem megy fel a Cseke-hegy oldalába, hanem a Burgundia-völgyben marad. (Térképmelléklet: 02 bal felső sarka) * Vácduka és Csörög között az út nem vezet a vasútállomáshoz (ellentétben a Pmt-vel), hanem a Csörögi úton indul el Sződ felé. Csörög vá-on nincs pénztár, ezért helyette az igazolás Sződön történik. (Térképmelléklet: 03) * Vácrátót és Őrbottyán között a turistaútra rátelepült egy lovarda, ezért a jelzett utat egy mostanival párhuzamos útra visszük. A kitérő útvonalat bejárta és máris lefestette az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre. (Térképmelléklet: 02) * Vácegres után a jelzett út nem Pmt szerint az Egres-patak bal oldalán, hanem a jobb oldalán megy, ezenkívűl a Háromháznál nem a házak között, hanem az országút jobb kanyarjánál b-ra fordulva éri el az erdőt. (Térképmelléklet: 02) * A Margitára felvezető úton a változás a G-d-hez képest az, hogy a Csemetéskert utáni kis kitérő nincs, azonkívül a S sáv jelzést elérve, avval együtt j-ra, majd 800 m megtétele után b-ra kanyarodik a Margita-csúcs felé. A G-d-n egyenesen is P j. megy, valóságban ez P+ jelzés. A jelzések a változásnak megfelelően vannak felfestve. (Térképmelléklet: 04) * Gödöllőn a Bolnoka felé vezető PMP-t az épülő M31-es autópálya kétszer is keresztezni fogja, ezért a jelzéseket a következő útvonalon festjük fel a Honvéd út végétől (eddig az útvonal változatlan a korábbival): Repülőtéri út, Sportrepülőtér, az erdőt elérve az aszfaltút mellett lévő erdei úton (a Barátság I. olajvezeték felett) a gerincig, itt érjük el a meglévő PMP-t. Megjegyzés: az autópálya építkezése jelenleg még nem kezdődött meg, ezért valószínű, hogy az eredeti útvonal ebben az évben még járható lesz, a jelzést és a PMP-ről készülő térképet viszont nem egy évre tervezzük. (Térképmelléklet: 05) * Az isaszegi szakaszt a G-d-n tévesen jelölték: a Rákóczi utcát keresztező (vasútállomás felöl érkező és Szoborhegyre vezető) jelzés P+, a PMP nem ezen, hanem a következő úton halad: Rákóczi u., Ady E. u.(az innen nyíló Madách utcában van a Falumúzeum, célszerű bélyegzőhely), Sápi u., Csata u., Szoborhegy. A jelzések elkészültek. (Térképmelléklet: 06) * Az isaszegi erdőből kiérve a PMP j-ra fordul és kiér az Isaszeg-Pécel igen forgalmas országútra. Ezt elkerülendő többször bejártam a területet más útvonalat keresve, de igazán jó megoldást még nem találtam, Ha sikerül megtalálni, jelezni fogom. * Győmrőről kivezető út továbbra is a Kossuth L. u-ról balra nyíló Farkasdi út, de ez utóbbi beépítettsége erősen megváltozott. Az út jobb oldalán bevásárlóközpont és a Harmónia Idősek Falva, b-ra uszoda. E két utóbbi épület között parkosított úton a sorompó mellett megyünk tovább és 100 m-re egy szépen megépített, vízeséssel, tóval is ellátott kis állatkertet találunk. A kerítés mellett (sorompót kikerülve) megkerüljük az állatkertet és a temetővel párhuzamos úton annak túlsó sarkához érünk. Innen a jelzés már a régi nyomvonalon halad. A sorompók nem minket hivatottak kizárni, mindkét intézmény hozzájárult a jelzés felfestéséhez és az út használatához. A jelzéseket a leírt úton festettem fel. * M5 autópálya – 5-ös út közötti szakasz változásai. Az autópálya felüljárója után az Újerdő táblánál a G-d-vel ellentétben nem kanyarodunk b-ra, hanem egyenesen megyünk tovább. A Budapest-Lajosmizse vasútvonalat elérve nem a térkép szerint egyenesen megyünk át a síneken, hanem b-ra kanyarodva 300 m megtétele után. Az ócsai házakat elérve a j-ról becsatlakozó Vadász u- nál egyenesen továbbmegyünk még 200 m-t, ott derékszögű kanyart bevéve (a G-d-n az út továbbvezet egyenesen) érjük el a Kertész utat, melyen a Bugyi felé vezető útra érünk ki. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területein korábban átvezető PMP-útvonal helyett jelenleg az út a Bajcsy-Zsilinszky u. –Némedi úton hagyja el Ócsát. Alsónémedi előtt az erdőbe érve az országút jobb kanyarulatából b-ra kitérve érünk ki az 5-ös útra. Itt előbb j-ra, majd a panziónál b-ra fordulunk. Ez az út már nyílegyenesen vezet a Duna-Tisza csatorna hídjáig. (Térképmelléklet: 08) * Délegyháza – Taksonyi-híd. A Délegyházi tavaktól korábban a majosházi komp felé vezető út helyett jelenleg a volt P+ nyomvonalán (kis eltérésekkel) halad a taksonyi hídig, majd onnan Szigetcsépre, ahol csatlakozik az eredeti – komp felől érkező – piros úthoz. Dunavarsányon a vasúti sínen való átkelés után j-ra kanyarodunk (G-d-n egyenesen), elmegyünk a következő – Széchenyi – utcáig és azon megyünk végig. Az út végénél b-ra kanyarodunk. A Vörösmarty útat elérve azon megyünk 500 m-t. A benzinkútnál mi nem követjük az út kanyarulatát, hanem egyenesen megyünk tovább egészen az 51-es útig. Itt j-ra kanyarodunk és kb. 500 m megtétele után b-ra, a Duna-partra (G-d szerint korábban lement az út a partra). A Taksonyi hídtól a Bugyi-Taksony közötti országútig az Újlengyeli DSE a március 15-ei hosszú hétvégén felújította a jelzéseket. (Térképmelléklet: 09) * A Pmt-hez képest a Ráckevén átvezető út megváltozott. A mostani útvonalvezetés a következő: Felső u. – Gárdonyi G. u. – Vasút sor – HÉV aluljáró – Kossuth L. u. – Árpád híd. A Ráckevei-Duna másik oldalán a PMP a Dömsödi -, Virág úton, Fanyilas sétányon keresztül halad Dömsöd felé. (Térképmelléklet: 10) * Dömsöd és Apajpuszta között több változás is van a Pmt-hez képest. Korábban az út a halastavak gátján haladt, de magánosítás – és ennek mindenáron való érvényesítése – miatt voltunk kénytelenek az útvonalat megváltoztatni. Dömsödöt így a Némedi úton (balról temető) hagyjuk el és folyamatosan Ék-irányt tartjuk. Áthaladunk az utunkat 45 fokos szögben keresztező magasfeszültségű távvezeték alatt. A Dömsödi-árapasztó csatornát elérve j-ra kanyarodunk és a mellett – vasúti síneket is keresztelve – érünk ki a Kiskunlacháza-Kunszentmiklós országútra. Apaj és Apajpuszta között az útvonalat Kiskunsági Nemzeti Park írásos engedélye alapján úgy változtatjuk meg, hogy a Telepi úton haladva átmegyünk a Bugyi felé vezető országúton a falu széléig. Innen egy kis bal-jobbos úttörés után (jobbra focipálya) a kocsiúton megyünk tovább. 1,4 km-nél balra egy kocsiút ágazik ki, mi egyenes folytatjuk utunkat a mindvégig jól látható Apajpuszta felé. Mivel a pusztán átvezető úton egyetlen fa sincs, hamarosan útjelző oszlopokat fog kihelyezni a Tápiószelei Természetbarát Klub. (Térképmelléklet: 10) Remélem e leírással sikerül az eltévedések számát minimalizálni. Őszre – a Pest Megye Turistája mozgalom 30 éves évfordulójára – reális esélyünk van a teljes felújítás befejezésére, új leírást is tartalmazó Igazolófüzet és egy PMP-t jelölő térkép kiadására. Mindezekkel együtt az útvonal bejárása vélhetően több örömet fog okozni az azt teljesítőknek. 2007.03.24. Notter Béla 2007.04.04-én két kiegészítést teszek a fent leírtakhoz: Az Isaszeg-Pécel kérdéses szakasza megoldódott: az isaszegi erdőből kiérve 40 m-t egyenesen előre megyünk, majd ott a kocsiutat elérve azon balra fordulunk. Ezen 930 m-t megtéve kiérünk egy murvával leszórt útra (ezen jön be balról a S j.), mi j-ra fordulunk. 200 m után egyenesen megyünk a tanyák között az Isaszeg-Pécel országút felé, míg a P+ balra felkanyarodik a Bajtemetés felé. 40 m-el az országút előtt érjük el az eddig országúton haladó PMT-t és b-ra betérünk az erdőbe. A P+ jelzésig az Útvonalkövetők Klubja felfestette a PMT-t. Köszönet nekik érte! (Térképmelléklet: 11) Kosd és Rád között a G-d-hez képest az a változás, hogy a kosdi erdészháztól 900 m-re egy jobb-kanyar után hamarosan b-ra fordulunk és az erdőben folytatjuk utunkat (a G-d-n a turistaút továbbment és csak a szőlők között fordult balra). (Térképmelléklet: 12) Kérek mindenkit, akinek a PMP-vel kapcsolatban észrevétele, javaslata van, a Hozzászólásokban, vagy E-mail-ben (notter@fotnet.hu) írja meg nekem. Köszönettel: Notter Béla  

 

 

Tagszervezeteink

Tagszervezeteink

Csömöri KSK. 2141 Csömör, Vasút sor 3. Sipos István (tel.: 06-28-446-357) E-mail: istvansipos@freemail.hu Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály 2461 Tárnok, Templom u. 22. Muskovics András (tel.: 06-20-933-9045) E-mail: amuskovics@mol.hu Honlap:http://www.termeszetbaratok.hu/ Dunabogdányi Kajaktúra Természetbarát Egyesület Telephely: 2023 Dunabogdány, Kossuth L. u. 101. Levelezési cím: Zelina István, 1027 Budapest, Szász Károly u. 6., tel: 06-1-201-5148 E-mail: mailto:kajaktur@enternet.hu Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre 2113 Erdőkertes, Bocskai u. 11. Járosi László (tel.: 06-20-469-7950) E-mail: jarosi.laszlo@freemail.hu Közszolgálati Sportegyesület Természetjáró Szakosztály “Menő Manó” TKM Klubja 1052 Budapest, Városház u. 7. Scherr Zoltánné dr. (tel.: 06-01-375-0873, 06-20-392-7001) E-mail: menomanotkm@citromail.hu “Margita 344,2″ Turisztikai és Sportegyesület 2100 Gödöllő, Kazincy krt. 14. III. em. 8. Kristóf Zsolt (tel.: 06-20-341-7063) E-mail: kristof.zsolt@freemail.hu Honlap: http://www.margita344-2.hu/ Pest Megyei Természetbarát Szövetség Központi Szakosztály 2040 Budaörs, Budafoki u. 23. Bognár Márta (tel.: 06-23-415-985) E-mail: mailto:martibognar@t-onkine.hu Piliscsabai Természetjáró Kör 2081 Piliscsaba, Pázmány Péter köz 5. Borzsák István (06 30 584 1248) E-mail: pcs_turakor@freemail.hu Honlap: http://pi-te.maze.hu/ Porszem Közösségi Muhely 2192 Hévízgyörk, József A. utca 38. Dobos Csaba (tel.: 06-20-341-1226) E-mail: csaba@porszem.hu Honlap: http://www.porszem.hu/ Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete 2315 Szigethalom Szabadkai út 64 Szabó József (tel.: 06-20-210-9337 E-mail: matrakekesteto@freemail.hu Honlap: http://www.szigethalmite.hu/ SZITU (Szigeti Túrázók) Természetjáró Csoport 2310 Szigetszentmiklós, Csokonai út 6-14. Baranyi Zsolt (tel.: 06-70-505-9595) E-mail:baranyi@bkgsz.hu Honlap: http://www.szi-tu.hu/ Tápiószelei Természetbarát Klub 2766 Tápiószele, Arany J. u. 1/a. Lipák István (tel.: 06-20-340-4852) E-mail: szeletura@freemail.hu TermészetBarát OrszágJáró Közhasznú Egyesületet 2220 Vecsés Kellner dr. u. 36. 1/22. Borgulya Gizella (telefon: +36 70 457 6004) E-mail: gizizi@tboj.hu Web-lap: http://www.tboj.hu/ Természetjárók Köre Abony 2740 Abony, Könyök u. 19. Nagy Sándorné (tel.: 06-20-341-2706) E-mail: turista.abony@freemail.hu Honlap: http://www.abonyitura.extra.hu/ Turai Tekergők Társasága 2194 Tura, Toldi Miklós u. 8. Kis Gábor (tel.: 06-70-321-2033) E-mail: turaitekergok@freemail.hu Újlengyeli Diák Sport Egyesület 2724 Újlengyel, Határ u.31. Máthé Márk (tel.: 06-70-622-7853) E-mail: mark@bakancsosok.hu [ térképen ] https://www.google.com/maps/d/viewer?f=q&source=s_q&hl=hu&geocode&ie=UTF8&hq&hnear=Dunabogd%C3%A1ny%2C%20Magyarorsz%C3%A1g&msa=0&ll=47.40950300000002%2C19.437561000000013&spn=0.946094%2C2.458191&z=9&mid=17wAqHvEPqXwRvLe_mVJ332oO4-4  

 

 

Elérhetőségünk

Elérhetőségünk

Pest Megyei Természetbarát Szövetség 1052 Budapest, Városház u. 7. fsz. 7. E-mail: tbaratpest@freemail.hu Honlap: www.tbaratpest.hu Telefon ügyeleti időben: 06–1-301-0798, 06-1-301-0799 Ügyeleti idő: minden csütörtök 15.00 – 18.00 között Kapcsolattartók: Ziaja Zsolt elnök E-mail: ptsz.web@gmail.com Kovács Hedvig ügyvezető elnök: 06-70-608-5966 E-mail: gizellan@hdsnet.hu  

 

 

Alapszabályunk

Alapszabályunk

PEST MEGYEI TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG ALAPSZABÁLYA I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Szövetség neve: Pest Megyei Természetbarát Szövetség rövidítése: PTSZ székhelye: 1052 Budapest, Városház u.7. jelvénye: fehér körmező alsó egyharmadán zölddel rajzolt, egymással kezet fogó két kéz, felettük stilizált hegyvidék, a körmező közepéből egy tőről fakadó 3 szál alpesi rózsa, melynek fehér a közepe, ( a Magyar Természetbarát Szövetség jelvényéhez hasonlóan) a rajzolat körül zöld nagy betűkkel a szövetség neve. alakulás éve: 1991. pecsétje: szabályos körben a szövetség neve, középen a PTSZ jelvényének közepe A szövetség a természetjáró (turista) tevékenységet folytató társadalmi szervezet, amely saját értékei alapján önkéntesen szerveződik és ezek szellemében működik, magát a demokratikus civil társadalom szerves alkotórészének tekinti; politikai pártoktól és szervezetektől, valamint áramlatoktól független, politikailag és ideológiailag semleges; nem nyereség érdekeltségű; minden bevételét a természetbarát mozgalom céljainak megvalósítására fordítja; mindenben a tagszervezeteinek és a szervezett természetbarátoknak érdekeit képviseli és szolgálja. 2. Működését az egyesületi jogról szóló (1989. évi II.) törvény és az alapszabálya alapján fejti ki. 3. A szövetség törvényességi felügyeletét a területileg illetékes Ügyészség látja el. 4. A Pest Megyei Természetbarát Szövetség a Pest Megyei Természetbarát Szakbizottság (PTSZ, mely 1951-ben alakult) hagyományainak folytatója és ápolója. II. A SZÖVETSÉG CÉLJA ÉS FELADATAI 5. A szövetség célja a természetjárás útján elősegíteni az egészséges életmód kialakítását és elterjesztését, a természet védelmét és a mindezekhez szükséges feltételek biztosítását. 6. A szövetség feladatai a. felkelteni a természetjárás iránti igényt, növelni a természetjárásba bekapcsolódók számát, ösztönözni a természetjárás rendszeres gyakorlására, b. kezdeményezni és ösztönözni a természetjáró (turista) szervezetek létrejöttét és elősegíteni ezek tevékenységét, c. elősegíteni a szabadidő kellemes, hasznos eltöltését a sportjellegű testedzésre és a művelődésre egyaránt alkalmat adó programokkal, d. túrák és táborozások szervezésével gazdagítani a természet, a haza és más országok, népek megismerésének lehetőségeit, és ezáltal hozzájárulni a hazaszeretet és a népek közötti barátság elmélyítéséhez, e. ellátni a természetjárók érdekképviseletét, f. biztosítani a természetjárás szakmai fejlesztését, g. gondoskodni a túravezetők képzéséről és a természetjárók szakképzéséről; h. gondozni a jelzett úthálózatot és közreműködni annak fejlesztésében, i. elősegíteni a természetjárás céljait szolgáló intézmények és létesítmények létrehozását és fenntartását, valamint a természetjáró (turista) felszerelések és eszközök beszerzési lehetőségeit, j. közreműködni a természetjáró (turista) szakirodalom és szaksajtó létrehozásában és terjesztésében, k. propagálni, népszerűsíteni a természetjárás (turistaság) céljait, eszméit, intézményeit, lehetőségeit, l. támogatni a környezet- és a természetvédelem érdekeit szolgáló törekvéseket, m. közreműködni – speciális mentőszolgálat szervezésével is – a természetjárás során bajba jutottak mentésében, n. fenntartani és fejleszteni a megyei természetbarát (turista) mozgalom belföldi és nemzetközi kapcsolatait, o. lehetőséget teremteni a családok közös túrázására. 7. A szövetség a természetjáró tevékenységet általában gyalogos, kerékpáros, vízi túrázó, hegymászó, sítúrázó, barlangász szakágban fejti ki. 8. A szövetség feladatai ellátására részt vehet más társadalmi szervezetek, illetve gazdasági társaságok létrehozásában, működésében. III. A SZÖVETSÉG TAGSÁGA 9. A szövetség tagja (továbbiakban: tagszervezet) lehet: a. valamennyi törvényesen bejegyzett társadalmi szervezet, amely a PTSZ Alapszabályát elfogadja és a szövetségi célok megvalósításában tevékenyen részt vesz, b. minden sportegyesület, diák sportegyesület természetjáró (természetbarát, turista) szakosztálya (sportcsoportja), ha legalább 10 szervezett természetbarátot tömörít, amennyiben az egyesület okiratban átruházza képviseleti jogát a szakosztályra (sportcsoportra), c. a természetjáró tevékenységet (is) folytató bármely gyermek és ifjúsági szervezet olyan csoportja, amelyre a szervezet okiratban átruházta képviseleti jogát, d. a jogi személyiségű területi vagy szakági stb. jellegű szövetség, tömörülés (14. pont) e. egyéb intézményekben működő, természetben űzhető szabadidősporttal foglalkozó csoportok. A szövetség tagszervezet egyidejűleg más társadalmi szervezetnek is tagja lehet. 10. A szövetség pártolója lehet minden természetes, nagykorú személy, aki vállalja a szövetség erkölcsi és anyagi támogatását. 11. A szövetség pártoló jogi tagja lehet minden olyan jogi személy, amely belépéskor együttműködési megállapodásban kötelezettséget vállal a szövetség anyagi és erkölcsi támogatására. 12. A szövetség tiszteletbeli tagja: A szövetség tiszteletbeli tagjává választható az a szövetségi tag, aki a szövetség elveinek és céljainak megvalósításáért több évtizeden át kimagasló eredménnyel dolgozott. A tiszteletbeli tagot a közgyűlés választja meg, illetve törli. 13. A szövetségbe belépés illetve a szövetségből való kilépés a. A szövetségbe való be- és a szövetségből való kilépés önkéntes. A be- és kilépés módját a szövetség szervezeti és működési szabályzata határozza meg. Belépés a belépési nyilatkozat kitöltésével, valamint az első, legalább 10 személy utáni szövetségi tagdíj befizetésével válik hatályossá. b. A tagok tagsága a szervezet megszűnésével, kilépésével vagy a tagdíj fizetés 1 éves elmulasztása miatti törléssel szűnik meg. c. A pártoló tagság kilépéssel, a tagdíjfizetés 1 évi elmulasztása vagy elhalálozás miatti törléssel vagy fegyelmi kizárással szűnik meg. d. A pártoló jogi személyek tagsága a jogi személy megszűnésével, kilépésével, vagy a tagdíjfizetés 1 éves elmulasztásával szűnik meg. TAGSZERVEZETEK 14. a. A tagszervezetek szabad elhatározásukból – jogi személyiségű – önkéntes csoportokat hozhatnak létre az egyesülési törvény rendelkezései szerint. Az így létrejött jogi személyiségű tagszervezetek és más elnevezésű csoportok saját alapszabályuk szerint kérhetik felvételüket a PTSZ-be. Ezáltal szövetkező tagszervezetek közvetlen MTSZ tagsága megszűnik. A PTSZ, stb., mint az MTSZ önálló tagja saját alapszabálya szerint tevékenykedik és ellátja saját tagszervezeteinek érdekképviseletét. b. A tagszervezetek szabad elhatározásukból – nem jogi személyiségű – bizottságokat vagy más elnevezésű csoportokat is létrehozhatnak. Ezekben a csoportokban valamennyi létrehozó tagszervezet vezetője részt vesz, közösen alakítják ki a kívánt tevékenységi kört, amely a tagszervezetek tevékenysége összehangolásában, közös érdekképviseletében, későbbi szorosabb csoportok előkészítésében nyilvánulhat meg. A csoportok maguk szabják meg munkarendjüket, választhatnak – meghatározott időre – elnököt, elnökséget, intéző bizottságot saját elhatározásuk szerint. c. Az azonos szaktevékenységet (gyalogos, barlangász, hegymászó, kerékpártúrázó, sítúrázó, vízi túrázó stb.) folytató tagszervezetek, illetőleg tagszervezeteken belüli szakági csoportok, szakosztályok a szakági tevékenység összehangolására és a sajátos társadalmi érdekképviselt ellátására jogi személyiség nélküli területi szakbizottságot hozhatnak létre. d. A fenti a. és c. pontokban foglaltak szerint létrejövő jogi személyiségű csoportok, szövetségek és a bennük csoportosuló tagszervezetek PTSZ tagsága tekintetében a fenti a. pontban meghatározott szabályok irányadóak. e. A b. és c. pontok alapján jogi személyiség nélkül létrejövő csoportokra a b. pontban foglaltak irányadóak. f. A fenti a. – c. pontok szerint létrejövő bármilyen csoportban való részvétel önkéntes. A csoportban részt nem vevő tagszervezetek PTSZ tagsága és működése, kapcsolatrendszere változatlan marad. A csoportból a résztvevők bármikor kiléphetnek. g. A csoportok szabadon létesíthetnek nemzetközi kapcsolatokat és elősegíthetik saját tagszervezeteik nemzetközi kapcsolatait is. 15. A tagszervezetek jogai és kötelezettségei a. A tagszervezet joga: - a szövetség küldöttgyűlésén küldöttei útján képviseltetheti magát, részt vehet a határozatok meghozatalában, az ajánlások kialakításában, a szövetség tisztségviselőinek megválasztásában, - véleményt nyilváníthat, javaslatot és indítványt tehet a szövetséget, illetőleg a természetjárást érintő bármely kérdésben, - az adott naptári évre érvényesített (személyre szóló) természetjáró igazolvánnyal rendelkező egyéni tagjai igénybe vehetik a szervezett természetjárók részére biztosított valamennyi kedvezményt és támogatást, valamint az MTSZ és PTSZ kedvezményrendszere alapján a szövetség tagszervezeteinek egyéni tagjait megillető kedvezményeket és támogatásokat. b. A tagszervezet kötelessége: - a szövetségi alapszabály és a szövetségi szabályzatok betartása, tagjaikkal történő betartatása; - a szövetségi célok elérésének, a szövetség tevékenységének elősegítése, erkölcsi és egyéb támogatása; - az MTSZ küldöttközgyűlése által megállapított összegű szövetségi hozzájárulásnak (szövetségi tagdíjnak) – egyéni természetjáró tagjai létszámának megfelelően – évenkénti befizetése. (Kettős vagy többes tagság esetén minden egyéni tag csak annál a tagszervezetnél vehető figyelembe, ahol személyi természetjáró igazolványát érvényesíti.) 16. A párttolók jogai és kötelességei: a. A pártolók jogai: - véleményt nyilváníthat, javaslatot és indítványt tehet a szövetséget, illetve a természetjárást érintő bármely kérdésben, - részt vehet a szövetség túráin és más nyílt rendezvényein. b. A pártolók kötelességei: - a szövetség erkölcsi támogatása; - a szövetség tevékenységének elősegítése; - a pártoló tagdíj befizetése. 17. A jogi személyiségű pártolók jogai és kötelességei: a. A jogi személyiségű pártoló jogai: - a belépés alkalmával megkötött megállapodás szerint – képviselőjük útján – közreműködhetnek a szövetség szerveinek őket érintő munkájában, - véleményt nyilváníthatnak, javaslatot és indítványt tehetnek a szövetséget, illetve a természetjárást érintő bármely kérdésben b. A jogi személyiségű pártoló kötelességei: - a szövetség céljainak hatékony erkölcsi támogatása, - a szövetség tevékenységének a megkötött megállapodás szerinti segítése, - a megállapodásban meghatározott összegű évi tagsági díj és egyéb anyagi támogatás befizetése. 18. A tiszteletbeli tagok jogai és kötelességei: a. A tiszteletbeli tag jogai: - véleményt nyilváníthat, javaslatot és indítványt tehet a szövetséget, illetve a természetjárást érintő bármely kérdésben, - részt vehet a szövetség küldöttközgyűlésén és a szövetség túráin, rendezvényein, - saját szövetségi tagsági igazolványa alapján igénybe veheti a szervezett természetjárókat megillető kedvezményeket. b. A tiszteletbeli tag kötelessége: - erkölcsileg támogatni a szövetséget és elősegíteni annak tevékenységét. IV. A SZÖVETSÉG SZERVEZETE 19. Tisztségviselők, küldöttek a. A szövetség demokratikusan épül fel és működik. Testületeit és tisztségviselőit a tagszervezetek küldöttei alkotják, illetve választják. Testületi tag, tisztségviselő és küldött csak a szövetség valamely tagszervezetének, a PTSZ-nél érvényesített személyi MTSZ igazolvánnyal rendelkező – és a tisztségre szabályszerűen, igazoltan tagszervezet közgyűlése (taggyűlése) által megválasztott – egyéni tagja lehet. b. A küldöttközgyűlés bármely küldötte az őt megválasztó tagszervezet közgyűlési (taggyűlési) határozatával visszahívható. A tisztségviselők és a többi elnökségi tagok visszahívására a küldöttközgyűlés jogosult. c. a testületek saját működésükre határozatot hoznak és szabályzatot alkotnak, tagjaik tevékenységére ajánlásokat adnak. d. központi tagszervezet tömöríti azokat az MTSZ tagsággal rendelkezőket, akik valamilyen ok miatt (pld. Egyesületi törvény) nem lehetnek önálló csoport tagjai. A KÜLDÖTTKÖZGYŰLÉS 20. Általános rendelkezések a. A küldöttközgyűlés a szövetség legfelső szerve, amely évenként ülésezik; és minden 4. évben egyben tisztújító közgyűlés is. b. A küldöttközgyűlést a tagszervezetek közgyűlése (taggyűlése) által megválasztott küldöttek és a szövetség elnökségének tagjai alkotják. Tagszervezetenként minden megkezdett 100 fő után 1-1 küldött választható a tagszervezet saját alapszabályának előírásai szerint. A tagszervezet létszámának meghatározásánál csak azok az egyéni természetbarátok vehetők figyelembe, akik az MTSZ tagsági igazolványukat a PTSZ-nél érvényesítették a tárgy évben. c. A küldöttközgyűlésre – tanácskozási joggal – meg kell hívni a tiszteletbeli tagokat. 21. Küldöttközgyűlés összehívása a. A küldöttközgyűlést legalább évenként egyszer -április hó 30-ig – össze kell hívni. A küldöttközgyűlés színhelye eltérhet a szövetség székhelyétől. b. A küldöttközgyűlést össze kell hívni, ha azt a tagszervezetek legalább egyharmada, vagy az elnökség az ok és cél megjelölésével kezdeményez. c. A küldöttközgyűlést össze kell hívni, ha az összehívást a bíróság elrendeli. d. A küldöttközgyűlést összehívásáról az elnökség gondoskodik. Az összehívás rendjét és a küldöttközgyűlésre tanácskozási joggal meghívandó személyek jegyzékét az elnökség állapítja meg. e. A rendes éves közgyűlés időpontját legalább 45 nappal az esedékessége előtt közzé kell tenni. A közgyűlés előtt minimum 12 nappal a tagszervezetek részére postázni kell a meghívót, mely tartalmazza a közgyűlés helyét, idejét, valamint a közgyűlés írásos anyagait. 22. A küldöttközgyűlés határozatképes, ha a küldöttek több mint 50%-a jelen van. Határozatképtelenség esetén a küldöttközgyűlés – az eredeti napirendi pontokkal – 30 perces várakozás után a megjelent küldöttek számától függetlenül határozatképes, ha a meghívóban ez szerepel. 23. Szavazás a küldöttközgyűlésen a. A küldöttközgyűlés általában nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza meg határozatait. Szavazategyenlőség esetén az ügyvezető szavazata dönt. b. A küldöttközgyűlés titkos szavazással hoz határozatot, ha a szavazásra jogosultak többsége – bármely küldött kezdeményezése alapján, nyílt szavazással – ezt kéri. c. A szövetség feloszlásának vagy más szervezettel történő egyesülésének elhatározásához kétharmados szótöbbség szükséges. 24. A küldöttközgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: - az alapszabály módosítása és jóváhagyása, - a szövetség elnökének, ügyvezető elnökének, elnökségi tagjainak, az ellenőrző testület elnökének, tagjainak és a tiszteletbeli tag megválasztása, - az elnökség éves munkájáról készített beszámoló elfogadása, - az ellenőrző testület beszámolójának elfogadása, - bizottságok beszámolójának elfogadása, - az ellenőrző testület munkájával kapcsolatban felmerült észrevételek megtárgyalása és ezzel kapcsolatos döntések meghozatala, - az elnökség határozatai ellen a küldöttközgyűléshez beterjesztett fellebbezések elbírálása, - döntés az éves gazdálkodási beszámoló elfogadásáról, - az elnökség által beterjesztett költségvetési terv elfogadása, - döntés a szövetségi vagyon elidegenítéséről, - a korábbi küldöttközgyűlési határozatok és ajánlások végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyása, - a szövetség fő céljainak és tevékenységének fő irányainak meghatározása, - tájékoztatás az MTSZ küldöttközgyűlése által jóváhagyott évenkénti tagdíj összegének megállapításáról, - kitüntetések, elismerések felterjesztése az MTSZ felé, - a szövetség feloszlásának kimondása, - a szövetség más szervezettel történő egyesülésének kimondása, - feloszlás, megszűnés vagy egyesülés esetére rendelkezés a szövetség vagyonának hovafordításáról. 25. A küldöttközgyűlés a kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseken kívül dönt minden olyan kérdésben, amelyet az elnökség, illetve valamely küldött a küldöttközgyűlés elé terjeszt, vagy a jogszabály a hatáskörébe utal. 26. A küldöttközgyűlésről részletes jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvet a levezető elnök, jegyzőkönyvvezető és az e célra megválasztott két küldött hitelesíti. A jegyzőkönyvbe bármely küldött utólag is jogosult betekinteni. A tisztújító küldöttközgyűlés levezető elnökét a küldöttközgyűlés választja. 27. Rendkívüli közgyűlést kell összehívni, ha azt a tagszervezetek egyharmada, az elnökség, vagy az ellenőrző testület ok és cél megjelölésével írásban kezdeményezi, vagy a bíróság elrendeli. A rendkívüli közgyűlés tagjai az utolsó rendes éves közgyűlés küldöttei. A rendkívüli közgyűlésre a rendes éves közgyűlés előírásai vonatkoznak. AZ ELNÖKSÉG 28. Elnökség működése, felépítése, jogai, kötelességei a. A küldöttközgyűlés által 4 évre megválasztott 5 tagú elnökség irányítja a szövetség működését. Az elnökség a PTSZ működését érintő valamennyi kérdésben döntésre jogosult szerv, kivéve az alapszabály szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyekben. b. Az elnökség tagjai: elnök, ügyvezető elnök és 3 elnökségi tag. Az elnökség valamennyi tagját a küldöttközgyűlés választja meg az előző elnökség által felkért jelölőbizottság javaslatának ismeretében. c. Az elnökség szükség szerint, de legalább negyedévenként egyszer tart ülést. Az ülésen az elnökség tagjai kívül tanácskozási joggal részt vehetnek az elnökség által állandó vagy esti jelleggel meghívottak is. Az ülések időpontját és napirendjét az elnök – akadályoztatás esetén az ügyvezető elnök – határozza meg. Az ülésezés rendjét az elnökség állapítja meg. d. Az elnökség határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van. Az elnökség nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel határoz. Szavazati egyenlőség esetén az ülés elnökének szavazata dönt. e. Az elnökség tagjai kötelesek a 29. pont meghatározott elnökségi feladatokat teljes egyéni felelősség vállalásával a természetjárás és a szövetségi feladatok távlati és pillanatnyi követelményeinek megfontolt és körültekintő mérlegelésével lelkiismeretesen teljesíteni. Kötelesek felmérni a tagszervezetek és egyéni tagság véleményét, megismerni a tárgyi feltételeket és körülményeket. Kötelesek az ismereteik szerint időszerű – az elnökség feladatkörébe tartozó – problémák, feladatok napirendre tűzését kezdeményezni. Döntési – szavazati- jogukat mindenkor tárgyszerűen, felelősen – minden személyes elfogultság, részérdek mellőzésével- kötelesek gyakorolni. f. Az elnökség tagjai jogosultak a munkájuk ellátása, kötelezettségeik teljesítése körében szükségessé váló adatok, információk megismerésére, a szövetségi testületek jegyzőkönyveinek és más iratainak tanulmányozására, a megyei szövetség irataiba történő betekintésre, a tisztségviselőktől, a megyei szövetségtől és a tagszervezetektől adatok bekérésére. g. Jogosultak az elnökségi üléseken álláspontjukat korlátozás nélkül kifejteni mind a napirenden lévő kérdésekben, mind pedig bármely egyéb szövetségi ügyben. Két elnökségi ülés között jogosultak írásban vagy szóban kifejteni véleményüket, javaslatokat, észrevételeket közölni a szövetség tisztségviselőivel, a szövetség testületeinek tagjaival. Az elnökség üléseiről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvbe az elnökség és a küldöttközgyűlés bármely tagja betekinthet. 29. Az elnökség - a közgyűlés felhatalmazása alapján a közgyűlések közötti időszakban irányítja a szövetség tevékenységét a. végrehajtja a küldöttközgyűlés határozatait; szervezi és ellenőrzi a szövetség tevékenységét, céljainak megvalósítását; megállapítja a szövetség éves munkatervét és esemény naptárát, b. kidolgozza és folyamatosan karbantartja a szövetség szervezeti és működési szabályzatát. Figyelembe veszi az MTSZ a túravezető képzés és továbbképzés, a szakoktatás, a minősítés, az országos túramozgalmak, a természetvédelmi szolgálat, a technikai munka, a táborozás, a térképkészítés, a hosszú távú vándortúrázás és a tájékozódási versenyzés vonatkozó szabályzatait, c. gondoskodik a küldöttközgyűlések összehívásáról, előkészíti üléseit. Gondoskodik azok szervezéséről és az előterjesztések egyeztetett kidolgozásáról, beterjesztéséről, d. szükség esetén munkabizottságokat hoz létre és beszámoltatja azokat tevékenységükről, e.Szabályozza a szövetségbe való be- és az abból való kilépés módját, f. dönt a tagszervezetek felvételéről, az ez irányú megállapodások megkötéséről, a tagság megszüntetéséről, a tagok törléséről illetőleg kizárásáról, g. megállapodásokat köt az állami, társadalmi és más szervezetekkel, gondoskodik ezek végrehajtásáról, h. dönt a költségvetés végrehajtása során szükségessé váló – szervezeti és működési szabályzatban elnökségi hatáskörbe utalt jelentősebb szerződések megkötéséről, i. gondoskodik a szövetség megyei – országos – nemzetközi szintű képviseletéről, j. fegyelmi jogkört gyakorol saját tagjai és a társadalmi munkabizottságok vezetői vonatkozásában, k. gyakorolja a PTSZ számára a jogszabályban meghatározott egyetértési és véleményezési jogot, l. valamennyi határozatáról, ajánlásáról, intézkedéséről írásban beszámol a küldöttközgyűlésnek; TISZTSÉGVISELŐK 30. A szövetség elnöke - elnököl – a tisztújító közgyűlés kivételével- a küldöttközgyűlésen és az elnökség ülésein, képviseli a szövetséget az állami és társadalmi szervek előtt, valamint a bíróság előtt, ellátja a küldöttközgyűlés és az elnökség által reábízott, valamint a szervezeti és működési szabályzat előírásai szerint ráháruló feladatokat. Az elnök feladatait társadalmi munkában látja el. 31. A szövetség ügyvezető elnöke - A szövetség ügyvezető elnöke szükség esetén helyettesítheti az elnököt a 30. pontban meghatározott feladatainak teljesítésében. Ezen felül ellátja a szervezeti és működési szabályzat előírásai szerint rá háruló feladatokat. - a küldöttközgyűlés és az elnökség határozatainak megfelelően folyamatosan intézi a szövetség ügyeit, - szervezi és összehangolja a küldöttközgyűlés és az elnökség határozatainak és ajánlásainak végrehajtását, - előkészíti az elnökség üléseit, döntéseit, - képviseli a szövetséget az állami és társadalmi szervek előtt, - felelős a szövetség gazdasági rendjének megtartásáért, - ellátja a szervezeti és működési szabályzat előírásai szerint reá háruló egyéb feladatokat, - kibővített elnökségi ülést előkészíti. Valamennyi feladatát társadalmi munkában látja el. 32.Tisztségviselők választása A közgyűlés hatáskörébe tartozik a szövetség tisztségviselőinek megválasztása, így az a. elnök, b. ügyvezető elnök, c. elnökségi tagok, d. ellenőrző testület elnöke és tagjai. A tisztségviselőket a közgyűlés 4 évre választja, mandátumuk lejárata után tisztségükben újraválaszthatóak. A választást napirendre tűző közgyűlést megelőző 30 nappal a Szövetség elnöksége 3 tagú jelölő bizottságot választ. A jelölő bizottság köteles a tagok számára megadni a lehetőséget arra, hogy a tisztségviselőkre javaslatot tegyenek. A választás tisztségenként külön-külön történik, először a szövetség elnökét, ügyvezető elnökét, majd az elnökség tagjai, ezt követően az ellenőrző testület elnökét, majd tagjait kell megválasztani. Megválasztottnak az a tisztségviselő tekinthető, aki a jelenlévő szavazásra jogosultak több mint felének, + 1 fő „igen” szavazatát megszerezte. AZ ELLENŐRZŐ TESTÜLET 33. A szövetség gazdálkodását a küldöttközgyűlés által megválasztott – elnök és 2 tagból álló – ellenőrző testület látja el. Az ellenőrző testület tagjává nem válaszható az, aki - a szövetség elnökségének tagja, - a szövetség felügyeleti szervének tagja, - a szövetség alkalmazottja, - a szövetségben gazdasági feladatokat lát el, - büntetett előéletű. 34. Az ellenőrző testület feladata a szövetség működési gazdálkodás törvényességének ellenőrzése, a pénzügyi és gazdasági tevékenység rendszeres vizsgálata és szakmai segítése, melyet a Pest Megyei Sportigazgatóság pénzügyi csoportja végez megbízás alapján. 35. Az ellenőrző testület tevékenységéért a küldöttközgyűlésnek felelős, annak köteles beszámolni. Észrevételeiről, tapasztalatairól, javaslatairól rendszeresen tájékoztatja az elnökséget. Bűncselekmény alapos gyanúja esetén közvetlenül tájékoztatja a szövetség törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséget. Jogszabályban feljelentési kötelezettség esetén büntető feljelentést tesz. Az ellenőrző testület munkáját társadalmi munkában látja el. V. A SZÖVETSÉG GAZDÁLKODÁSA 36. A szövetség a rendelkezésre álló vagyoni eszközökkel a jóváhagyott költségvetés szerint gazdálkodik. 37.A szövetség bevételei, jövedelme: a. a tagszervezetek – egyéni tagjai létszáma alapján – MTSZ-nek fizetendő tagsági díj része, b. a jogi személyiségű pártolók anyagi támogatása, c. adományok, alapítványok, d. hagyományozás (örökség), e. rendezvények bevételei, f. szolgáltatási tevékenységek ellenértéke, g. az alaptevékenységet szolgáló gazdálkodó tevékenység, h. reklámtevékenység, védjegyhasználat és szponzorálás, i. konkrét sürgető célok érdekében, érvényes engedély alapján végzett gyűjtés, j. állami, önkormányzati támogatás, k. egyéb bevétel. 38. A szövetség vagyona lehet: a. készpénz (bankbetét, folyószámlán lévő összeg), b. követelés 39. A szövetség tartozásáért saját vagyonával felel. A tagszervezetek csak a szövetségi hozzájárulási díjat kötelesek megfizetni, a szövetség tartozásáért a tagszervezetek saját vagyonukkal nem felelnek. 40. A szövetség feloszlása vagy más szervezettel történő egyesülése esetén a határozatot kimondó küldöttközgyűlés rendelkezik a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyon hovafordításáról. Ilyen döntés hiányában a vagyont a továbbra is működő tagszervezetek között kell – ezek egyéni tagjai létszámának arányában – felosztani. Feloszlatás vagy bíróság által megállapított megszűnés esetén a vagyon tekintetében az egyesülési törvény rendelkezései irányadóak. 41. A szövetség gazdálkodását a küldöttközgyűlés és az elnökség határozatai alapján a szövetség ügyvezető elnöke végzi. Indokolt esetben az elnök, ügyvezető elnök és a tisztségviselők költségtérítésben részesülhetnek. VI.EGYÉB RENDELKEZÉSEK 42. A szövetség önálló jogi személy. 43. A PTSZ az MTSZ-nek önálló tagjaként működik. A PTSZ tagjainak külön tagsági díjat nem kell fizetni. 44. A szövetségnek az állami, társadalmi szervek, valamint a gazdálkodó szervezetek előtti képviseletére az elnök, az ügyvezető elnök, valamint az elnökség által megbízott személyek – a megbízásban meghatározott körben – jogosultak. Záró rendelkezés Jelen Alapszabályt a Pest Megyei Természetbarát Szövetség 2007. március 29-ei közgyűlése fogadta el. A korábbi alapszabály hatályát veszti.  

 

 

Magunkról

Magunkról

Tisztelt Látogató! Szeretettel köszönti Önt az 57 éves múltra visszatekintő Pest Megyei Természetbarát Szövetség. Reméljük talál honlapunkon olyan túraleírást, túraajánlatot, melyet elolvasva bizseregni kezd a talpa és máris mehetnékje támad, vagy talál olyan információt, mely hasznos lehet az Ön részére. Magunkról röviden A Pest Megyei Természetbarát Szövetség (továbbiakban: PTSZ) Pest megye természetjáró (gyalogos, kerékpártúrázó, vízitúrázó, hegymászó) tevékenységet folytató szakosztályainak, egyesületeinek, diák sportegyesületeinek önkéntes tagság alapján szerveződött, bejegyzett társadalmi szervezete. Szövetségünk a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) önálló megyei szervezete. Pest megyében 15 településen, ezenkívül Budapesten vannak szakosztályaink. Taglétszámunk 2007-ban 735 fő volt. Szervezünk az egész megyére és országosan meghirdetett eseményeket, ezenkívül aktívan részt veszünk az MTSZ munkájában, programjaiban is. A Pest Megyei Sportszövetségeknek alapító tagjai vagyunk, velük szoros együttműködésünk van, használjuk helyiségeit, intézik pénzügyeinket.. A PTSZ célja A természetjárás útján elősegíteni az egészséges életmód kialakítását és elterjesztését, a természet védelmét, ehhez a feltételek biztosítását. Egy kis történelem A PTSZ 1951-ben alakult Both Imre elnökletével. 1952 és 56 között a PTSZ elnöke Kovács Ottó, főtitkára Mayer Géza volt. Kovács Ottó 1957-ben bekövetkezett halála után az elnöki tisztet Thoma Ferenc látta el. A szövetség elnöke 1961-ben Mayer Géza lett, aki nagy lelkesedéssel ezt a feladatát 30 évig végezte. Nevéhez fűződik a Pest megye turistája és a „10 megye 100 nevezetessége” túramozgalom beindítása. További rekordidőt töltött el a vezetőségben Szőke István (1961 és 1985 között volt a PTSZ főtitkára, jelenleg tiszteletbeli elnökségi tag) és Jenei István, aki a Túrabizottság vezetője, majd a PTSZ alelnöke volt 2004-ben bekövetkezett haláláig. 1991-ben a tisztújító közgyűlés Georgiades Gábort választotta meg elnöknek. Rendkívül színes egyéniségével, állandó tenniakarásával, munkabírásával mindenki szeretetét kivívta magának, ő volt mindenki „Maci”-ja. Beindította a „9 megye 99 nevezetessége” túramozgalmat, hosszú évekig az Magyar Természetbarát Szövetség alelnöke is volt. 2004-ben a halál elragadta tőlünk. A feladatokat megbízott elnökként Georgiades Gáborné – aki jelenleg a PTSZ ügyvezető elnöke – vette át. A 2005. március 25-én lezajlott tisztújító közgyűlés engem – Notter Bélát – választott meg elnöknek.  

 

 

Díjak, minősítések

Díjak, minősítések

A szövetség büszke azokra a turistákra, akik tagegyesületeikben olyan teljesítményt érnek el, amelyet a megyei szövetség, az országos szövetség, vagy más, független szervezet kitüntetendőnek értékel. Jelenleg a következő díjak, minősítések érhető itt el: Magyar Természetbarát Szövetség minősítési rendszerében felmutatott eredmények; A Pest megyei Természetbarát Szövetség túramozgalmainak teljesítői. A teljes névsort a bal oldali menükre kattintva lehet elérni. A listát és a díjazások körét folyamatosan igyekszünk bővíteni.  

 

 

Pest megye minősített turistái 2000-től napjainkig.

Pest megye minősített turistái 2000-től napjainkig.

Ezen összeállítással gyalogtúrázás szakágban az ezredforduló óta minősítést szerzett túratársaink teljesítményét szeretnénk világgá kürtölni. Megérdemlik! Az összeállítás első oszlopában a teljesítő -, a másodikban szakosztályának neve, a harmadikban pedig a teljesítés éve látható. Újabb teljesítők remélhetően mindig lesznek, velük folyamatosan bővítjük a listát. Bronzjelvényes természetjárók Árva Zsolt Tápiószelei TBK. 2000 Borosnyai Péter Margita 344,2 TSE. 2000 Kristóf Zsolt Margita 344,2 TSE. 2000 Pálffy Tibor ifj. Margita 344,2 TSE. 2000 Tamics Alexa Erdőkertesi TBK. 2000 Sulikovska Fehér Éva Börzsönyi Tk. 1998, 1999, 2000 Horváth László Margita 344,2 TSE. 2001 Nagy Attila Váci Reménység 2001 Nagy Sándorné TK. Abony 2001 Németh Edua TK. Abony 2001 Donkó Károly TK. Abony 2001 Gazdag István Tápiószelei TBK. 2001 Gönczöl Ilona TK. Abony 2001 Kovács Lászlóné Tápiószelei TBK. 2001 Lankus Ibolya TK. Abony 2001 Lipák István Tápiószelei TBK. 2001 Lipák Istvánné Tápiószelei TBK. 2001 Majercsik Csaba TK. Abony 2001 Rimóczi Krisztina TK. Abony 2001 Szelit Tamás Margita 344,2 TSE. 2001 Masznyik Károly Erdőmester Aszód 2002 Balogh László Erdőmester Aszód 2002 Budavári Erika Erdőmester Aszód 2002 Erdős Károly Szigethalmi TE 2002 Joszt Antal PTSZ Közp. Szako. 2002 Keszthelyi Gáspár Margita 344,2 TSE. 2002 Pataki Sándorné TK. Abony 2002 Rimóczi Gyöngyi TK. Abony 2002 Siroki László Erdőmester Aszód 2002 Lendvai Imre TK. Abony 1996, 2003, 2009 Szabó Zsolt Gerje-Cegléd 2003 Motyovszki Tibor Gerje-Cegléd 2003 Nyitrai Pálné Tápiószelei TBK. 2003 Adamecz Szilvia Tápiószelei TBK. 2003 Bíró Dóra Tápiószelei TBK. 2003 Bíró Mária TK. Abony 2003 Érchegyi Ádám PTSZ Közp. Szako. 2003 Éva Csaba Gerje-Cegléd 2003 Éva Róbert Gerje-Cegléd 2003 Éva Zsolt Gerje-Cegléd 2003 Földesi István PTSZ Közp. Szako. 2003 Földesiné Töpper Ilona PTSZ Közp. Szako. 2003 Hancsovszki János PTSZ Közp. Szako. 2003 Joszt Antalné PTSZ Közp. Szako. 2003 Joszt Gábor PTSZ Közp. Szako. 2003 Keresztes Dr. Nagy Gyöngyi PTSZ Közp. Szako. 2003 Kovács Tünde Tápiószelei TBK. 2003 Szigetvári István PTSZ Közp. Szako. 2003 Szilágyi Krisztián Gerje-Cegléd 2003 Tarján Zsolt Tápiószelei TBK. 2003 Varga Zoltánné Tápiószelei TBK. 2003 Brózs József TK.Abony 2003 Halmavánszki Gábor Erdőkertesi TBK. 2003, 2004 Ujj Bence Margita 344,2 TSE. 2004 Ujj Mátyás Margita 344,2 TSE. 2004 Ujj Ágnes Margita 344,2 TSE. 2004 Gaál Krisztián Margita 344,2 TSE. 2004 Katona Csaba PTSZ Közp. Szako. 2004 Cserháti László Erdőkertesi TBK. 2004 Urbán László DUFI 2004 Benéné Árvai Erika PTSZ Közp. Szako. 2004 Cserháti Balázs Erdőkertesi TBK. 2005 Mácsai Beáta TK.Abony 2005 Lakatos Péter DUFI 2005 Spolmin Norbert Gerje-cegléd 2005 Smudla István PiliscsabaiTermj. Kör 2006 Borzsák István PiliscsabaiTermj. Kör 2006 Gáspár Csaba PiliscsabaiTermj. Kör 2006 Bobák László PiliscsabaiTermj. Kör 2006 Gaál Ágnes PTSZ Közp. Szako. 2006 Mándli Ferenc PTSZ Közp. Szako. 2007 Bobák Péter PiliscsabaiTermj. Kör 2007 Bobák Bence PiliscsabaiTermj. Kör 2007 Sziva Zoltán PTSZ Közp. Szako. 2007 Sipos Tamás PTSZ Közp. Szako. 2007 Lendvai István Termj. Kör Abony 2007 Csontos Gábor PiliscsabaiTermj. Kör 2007 Borzsák Sarolta PiliscsabaiTermj. Kör 2007 Juhász Zsuzsa Tápiószelei TBK. 2008 Urbán István DUFI 2008 Urbán Zsuzsanna DUFI 2008 Urbán Lászlóné DUFI 2008 Ziaja Zsolt PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Bohner Zoltán PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Baranyi Gabriella SZI-TU 2008 Baranyi Zsolt SZI-TU 2008 Gulyás Borbála SZI-TU 2008 Mészáros András SZI-TU 2008 Székely László SZI-TU 2008 Kasza Tiborné Termj. Kör Abony 2008 Csizek Adrienn Zsuzsanna SZI-TU 2008 Fábián Mária Termj. Kör Abony 2008 Pálfi Krisztián PTSZ Közp. Szako. 2008 Krolop Györgyi PTSZ Közp. Szako. 2008 Dörner Györgyné Aszód 2008 Balog László Aszód 2008 Zeke Angéla SZI-TU 2010 Rendes László PTSz Közp. Szako. 2009 Szőke Tímea Éva PTSz Közp. Szako. 2009 Csonka Zoltán PTSz Közp. Szako. 2009 Arany Zoltán PTSz Közp. Szako. 2009 Plechl Sándor PTSz. Közp. Szako. 2010 Plechl Erzsébet PTSz. Közp. Szako. 2010 Vándor Dávid SZI-TU 2010 Ezüstjelvényes természetjárók Bertalan Ferencné Börzsönyi Tk. 1998, 2000 Borosnyai Péter Margita 344,2 TSE. 2000 Ecser Gábor TK. Abony 2000 Joó Zoltán Börzsönyi Tk. 2000 Kristóf Zsolt Margita 344,2 TSE. 2000 Pálffy Tibor ifj. Margita 344,2 TSE. 2000 Árva Zsolt Tápiószelei TBK. 2001 Jandácsik Rozália TK. Abony 2001 Nagy Sándorné TK. Abony 2001 Király István TK. Abony 2001 Szelit Tamás Margita 344,2 TSE. 2001 Juhász Lászlóné TK. Abony 2002 Erdős Károly Szigethalmi TE. 2002 Gönczöl Ilona TK. Abony 2002 Keszthelyi Gáspár Margita 344,2 TSE. 2002 Siroki László Erdőmester Aszód 2002 Lendvai Imre TK. Abony 1997, 2003 Mező István Kossuth Gimn.Cegléd 2003 Masznyik Károly Erdőmester Aszód 2003 Nagy Sándor TK. Abony 2003 Érchegyi Ádám PTSZ Közp. Szako. 2003 Földesi István PTSZ Közp. Szako. 2003 Joszt Antal PTSZ Közp. Szako. 2003 Joszt Gábor PTSZ Közp. Szako. 2003 Keresztes Dr. Nagy Gyöngyi PTSZ Közp. Szako. 2003 Majercsik Csaba TK. Abony 2003 Szigetvári István PTSZ Közp. Szako. 2003 Földesiné Töpper Ilona PTSZ Közp. Szako. 2004 Ujj Bence Margita 344,2 TSE. 2004 Ujj Mátyás Margita 344,2 TSE. 2004 Ujj Ágnes Margita 344,2 TSE. 2004 Gaál Krisztián Margita 344,2 TSE. 2004 Bíró Mária TK. Abony 2005 Donkó Károly TK. Abony 2005 Halmavánszki Gábor Erdőkertesi TBK. 2005 Katona Csaba PTSZ Közp. Szako. 2005 Cserháti László Erdőkertesi TBK. 2005 Urbán László DUFI 2005 Cserháti Balázs Erdőkertesi TBK. 2005 Brózs József TK.Abony 2005 Smudla István PiliscsabaiTermj. Kör 2006 Lakatos Péter MOL DUFI 2006 Borzsák István Piliscsabai Termj. Kör 2007 Mándli Ferenc PTSZ Közp. Szako. 2007 Sziva Zoltán PTSZ Közp. Szako. 2007 Sipos Tamás PTSZ Közp. Szako. 2007 Bobák László Piliscsabai Termj. Kör 2007 Gaál Ágnes PTSZ Közp. Szako. 2007 Gáspár Csaba PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Gazdag István Tápiószelei TBK. 2008 Juhász Zsuzsa Tápiószelei TBK. 2008 Bohner Zoltán PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Lendvai István Termj. Kör Abony 2008 Baranyi Zsolt SZI-TU 2008 Urbán Lászlóné DUFI 2008 Urbán István DUFI 2008 Urbán Zsuzsanna DUFI 2008 Mészáros András SZI-TU 2008 Gulyás Borbála SZI-TU 2008 Ziaja Zsolt PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Aranyjelvényes természetjárók Bernáth András Margita 344,2 TSE. 2000 Fehér Ágnes Dr. Margita 344,2 TSE. 2000 Gáspár Mária Margita 344,2 TSE. 2000 Pálffy Tibor Margita 344,2 TSE. 2000 Szücs Zoltán TK. Abony 2000 Borosnyai Péter Margita 344,2 TSE. 2001 Kárteszi László TK. Abony 2001 Hardy László Margita 344,2 TSE. 2002 Kristóf Zsolt Margita 344,2 TSE. 2002 Pálffy Tibor ifj. Margita 344,2 TSE. 2002 Keszthelyi Gáspár Margita 344,2 TSE. 2002 Lendvai Imre TK. Abony 1998, 2003, 2009 Földesi István PTSZ Közp. Szako. 2004 Cserháti Balázs Erdőkertesi TBK. 2005, 2006 Cserháti László Erdőkertesi TBK. 2005/3, 2005/4, 2006/2 Joszt Antal PTSZ Közp. Szako. 2005 Brózs József TK. Abony 2005 Halmavánszki Gábor Erdőkertesi TBK 2007 Urbán László MOL DUFI 2007 Cserháti Balázs Erdőkertesi TBK 2007 Gaál Ágnes PTSZ Közp. Szako. 2008 Smudla István PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Herhof Attila PiliscsabaiTermj. Kör 2008 Lakatos Péter MOL DUFI 2008 Sziva Zoltán PTSZ Közp. Szako. 2008 Sipos Tamás PTSZ Közp. Szako. 2008 Bohner Zoltán PiliscsabaiTermj. Kör 2009 Baranyi Gabriella SZI-TU 2009 Fábián Mária Abony 2009 Gulyás Borbála SZI-TU 2009 Baranyi Zsolt SZI-TU 2009 Mészáros András SZI-TU 2009 Lendvai Imre TK. Abony 2009 Érdemes természetjárók Szili Mátyás Margita 344,2 TSE. 2000 Borosnyai Péter Margita 344,2 TSE. 2002 Fehér Ágnes Dr. Margita 344,2 TSE. 2002 Kristóf Zsolt Margita 344,2 TSE. 2002 Pálffy Tibor Margita 344,2 TSE. 2002 Tamics Gábor Dr. Erdőkertesi TBK. 2002 Bernáth András Margita 344,2 TSE. 2003 Földesi István PTSZ Közp. Szako. 2007 Joszt Antal PTSZ Közp. Szako. 2008 Cserháti Balázs Erdőkertesi TBK 2009 Kiváló természetjárók Matécz Péter Erdőkertesi TBK. 2004 Járosi Réka Erdőkertesi TBK. 2006  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pest megye turistája - Pest megyei piros túramozgalom

Pest megye turistája - Pest megyei piros túramozgalom

2010. április 18. vasárnap, 07:47 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Elnevezés: Pest Megye Turistája Tájegység: Pest megye Dunától keletre eső része Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség A túra végig a "Pest Megyei Piros" turistajezlésen halad, Verőcétől Apajpusztáig, azaz a Börzsöny délkeleti részétől az Alföldig. Táv: 245 km. A bejárás módja: nincs meghatározva. Történhet gyalogosan, kerékpárral, esetleg lóháton. A teljesítés ideje nincs korlátozva. Minden igazolópontot érinteni kell. A túraútvonal szakaszokra bontott. Az útvonal bejárása tetszőleges a szakaszok sorrendjének betartása nem kötelező. A megszakításoknál mindkét túraidőpontnak és bélyegzőnek szerepelnie kell. A túra szakaszok kezdő és végpontján vasútállomás vagy autóbusz megálló van. Ahol választási lehetőséget biztosítottunk, ott a választásnak megfelelő bélyegzéseket fogadjuk el. Igazolásként vasútállomás bélyegző, lepecsételt postabélyeg, vendéglátóipari - múzeumi vagy egyéb település nevet tartalmazó bélyegzőt elfogadunk. Az esetleges bélyegzési nehézségek esetén fényképet is elfogadunk, amelyen a település neve és a túrázó felsimerhető. Esetleg a túra napján saját címre feladott postai levelezőlap is lehet igazolás. Az igazoló ablakban a felkeresés dátuma szerepeljen. A túrát teljesítők jelvényt kapnak, amit a PTSZ elnöksége ad ki. A díjazásra az jogosult, aki a túra igazoló füzetét a PTSZ-től beszerzi és az igazolásokat begyűjti. Azok is megkaphatják a jelvényt, akik nem vásárolták meg az igazolófüzetet, de fénymásolatokon igazolják a teljesítést és befizetik a jelvény mindenkori aktuális árát és szükség esetén a postaköltséget. A teljesítés igazolására a füzeteket a PTSZ-hez kell eljuttatni. Személyes bemutatás esetén az elbírálás azonnal. Postán érkező füzeteket 2 héten belül a jelvénnyel együtt visszaküldjük, a postaköltséget a teljesítő viseli. A térképmelléklettel ellátott Igazolófüzet kapható Budapesten a PTSZ, MTSZ, BTSSZ székhelyén. További információk: zstrezsu (kukac) gmail (pont) com, illetve zsejozs1492 (kukac) gmail (pont) com.  

 

 

Abony város és környéke

Abony város és környéke

2010. április 18. vasárnap, 07:48 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Elnevezés: Abony város és környéke Tájegység: Alföld Szervező: Abonyi Természetjárók Köre Az "Abony város és környéke turistája" túramozgalmat az Abonyi Természetjárók Köre szervezi. A túramozgalom célja: Pest megye abonyi régiójának bemutatása, valamint az itt található természeti és népművészeti értékek megismertetése. Ezen kívül programot adni a szabadidő tartalmas eltöltésére. A túramozgalom útvonalát szakosztályi és egyesületi túraként is lehet teljesíteni. A túramozgalmat bárki, bármikor teljesítheti, akár nagyobb létszámú csoportok is, de minden egyes résztvevőnek kell rendelkeznie igazolólappal. A bejárás módja: Nincs meghatározva (kerékpárral javasolt), de gyalogosan illetve bármely közlekedési eszközzel történhet. Az igazolás módja: az adott településen bélyegzéssel történik, valamint követelmény a helyhez tartozó kérdések megválaszolása. Ahol az nincs feltüntetve, ott elfogadjuk a TKM (Tájak Korok Múzeumok) vagy az adott település nevét jelző bélyegző lenyomatát is. Ahol a bélyegzés nem lehetséges, ott elfogadjuk egy vásárlás alkalmával kapott blokkot is. Valamint az adott településhez tartozó kérdések megválaszolása. A teljesítés ideje nincs korlátozva. Minden igazolópontot érinteni kell. Az igazoló füzet beszerezhető: Abonyi Természetjárók Köre 2740 Abony Könyök u.19. Az igazoló füzet ára: 200Ft (mely tartalmazza a teljesítésért járó kitűző árát is!) Elbírálás: A bélyegzőkkel teli igazolólapot válaszborítékot mellékelve az alábbi címre kell elküldeni: Abonyi Természetjárók Köre 2740 Abony Könyök u.19. A túramozgalmat kidolgozta: Nagy Roland, bronzjelvényes túravezető Nagy Sándorné, ATK elnök, bronzjelvényes túravezető. Részletek: http://www.abonyitura.extra.hu/  

 

 

Tápió-mente turistája

Tápió-mente turistája

2010. április 18. vasárnap, 07:51 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Elnevezés: Tápió-mente turistája Tájegység: Tápió-vidék Szervező: Tápiószelei Természetbarát Klub A mozgalom igazolófüzete megvásárolható a PTSz székhelyén.  

 

 

Holló-kőtől Vörös-kőig

Holló-kőtől Vörös-kőig

2014. szeptember 15. hétfő, 12:30 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Piros túra a Börzsönyben és a Pilis-Visegrádi-hegységben, szervező: Fitt-Fut Alapítvány Túraszakosztálya (Vác). 2010-ben indítottuk útjára a Holló-kőtől Vörös-kőig túramozgalmat, a klasszikus, egy jelzést követő, fix útvonalú túrakiírások hagyománya szerint, mint az Országos Kéktúra, vagy hogy ehhez nagyságrendben hasonlót említsünk, a Börzsönyi Kéktúra. A 66 km a Börzsöny északnyugati szélétől indulva végighalad a vulkáni kalderán, majd hegycsúcsok, fennsíkok és völgyek váltakozása után ér el a Dunakanyarba, ahol "átkel" a nagy folyón, és a Pilis-Visegrádi hegységben is megtesz egy meseszép utat, hogy ismét a Duna partját elérje.

 

 

Pest megye turistája - Pest megyei piros túramozgalom

Pest megye turistája - Pest megyei piros túramozgalom

2014. december 03. szerda, 17:21 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség Érintett terület: Pest megye Dunától Keletre eső része A túra végig a "Pest Megyei Piros" turistajezlésen halad, Verőcétől Apajpusztáig, azaz a Börzsöny délkeleti részétől az Alföldig. Táv: 245 km. A bejárás módja: nincs meghatározva. Történhet gyalogosan, kerékpárral, esetleg lóháton. A teljesítés ideje nincs korlátozva. Minden igazolópontot érinteni kell. A túraútvonal szakaszokra bontott. Az útvonal bejárása tetszőleges a szakaszok sorrendjének betartása nem kötelező. A megszakításoknál mindkét túraidőpontnak és bélyegzőnek szerepelnie kell. A túra szakaszok kezdő és végpontján vasútállomás vagy autóbusz megálló van. Ahol választási lehetőséget biztosítottunk, ott a választásnak megfelelő bélyegzéseket fogadjuk el. Igazolásként vasútállomás bélyegző, lepecsételt postabélyeg, vendéglátóipari - múzeumi vagy egyéb település nevet tartalmazó bélyegzőt elfogadunk. Az esetleges bélyegzési nehézségek esetén fényképet is elfogadunk, amelyen a település neve és a túrázó felsimerhető. Esetleg a túra napján saját címre feladott postai levelezőlap is lehet igazolás. Az igazoló ablakban a felkeresés dátuma szerepeljen. A túrát teljesítők jelvényt kapnak, amit a PTSZ elnöksége ad ki. A díjazásra az jogosult, aki a túra igazoló füzetét a PTSZ-től beszerzi és az igazolásokat begyűjti. Azok is megkaphatják a jelvényt, akik nem vásárolták meg az igazolófüzetet, de fénymásolatokon igazolják a teljesítést és befizetik a jelvény mindenkori aktuális árát és szükség esetén a postaköltséget. A teljesítés igazolására a füzeteket a PTSZ-hez kell eljuttatni. Személyes bemutatás esetén az elbírálás azonnal. Postán érkező füzeteket 2 héten belül a jelvénnyel együtt visszaküldjük, a postaköltséget a teljesítő viseli. A térképmelléklettel ellátott Igazolófüzet kapható Budapesten a PTSZ, MTSZ székhelyén (lásd a Kapcsolat menüpontban).  

 

 

Pest megye teljesítménytúrázója

Pest megye teljesítménytúrázója

2010. április 15. csütörtök, 11:46 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Elnevezés: Pest megye teljesítménytúrázója Tájegység: Alföld, Börzsöny, Budai-hegység, Gödöllői-dombság, Pils és Visegrádi-hegység Szervező: Pest Megyei Természetbarát Szövetség Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport Az Igazolófüzet kapható Budapesten a PTSZ székhelyén, további információk a Szigeti Túrázók Honlapján.  

 

 

Peremtúra

Peremtúra

2010. április 18. vasárnap, 07:48 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Elnevezés: Peremtúra a Gerecsében és a Budai-hegységben Tájegység: Gerecse, Budai-hegység Szervező: Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre Részletek hamarosan.

 

 

Ezrednyitó 2000

Ezrednyitó 2000

2010. április 18. vasárnap, 07:50 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Elnevezés: Ezrednyitó 2000 Tájegység: Pest megye Szervező: Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre Részletek hamarosan.

 

 

 Nomád Gyermektábor

 Nomád Gyermektábor

  2010. május 26. szerda, 14:20 | Dobos Csaba | PDF Nyomtatás E-mail A Porszem Közösségi Műhely július 25 - július 31 között rendezi meg nomád gyermektáborát. Minden 7-13 év közötti csemetét várunk. További részletek: www.porszem.hu

 

 

 Magas-Tátra, Sedielko Hágó

 Magas-Tátra, Sedielko Hágó

  2010. július 21. szerda, 15:53 | Dobos Csaba | PDF Nyomtatás E-mail Ezen a hétvégén kilencen indultunk neki a Magas-Tátrának. Bevallom őszintén, voltak kétségeim a túrával kapcsolatban. Az időjárás sem itthon, sem Szlovákiában nem volt megfelelő a tervezett kirándulás előtti hetekben. Szerencsére jó időt ígért a meteorológia erre a hétvégére, de ettől még nem voltam teljesen nyugodt. sedelko-003A találkozó szombat reggel öt órakor volt, mindenki időben megérkezett, így nem volt gond az indulással. A csapatból hat emberkét egyáltalán nem ismertem, ennek következtében azt sem tudtam, hogy mennyire felkészültek egy ilyen magashegyi túrára. Tíz órára kiértünk Ótátrafüredre és fél órán belül elindulhattunk. A szombati nap célja a Téry menedékház volt Hrebienokon keresztül. A csapat elég lassan haladt, de ezen nem sokat izgultam, mert időnk volt bőven. Az időjárás csodálatos volt, erre nem lehetett panasz. Menetközben megnéztük a Tarpataki vízesést, ekkor már koradélután volt, kezdtem kissé aggódni, hogy vajon felérünk-e hatra a menházba, ugyanis a vacsorát pontosan szolgálják fel, nem késhetünk. Elkezdtem sürgetni a társaságot, sikeresen. Az utolsó és egyben legnehezebb szakaszon szétvált a csapat és mindenki a maga tempójában vágott neki a nem kis emelkedőnek. Végül délután ötre az utolsó társunk is megérkezett a Téry házba. Aki korán felért megcsodálhatta Kínai barátunkat, ő ugyanis a nulla fokos vízben megfürdött az egyik tóban, láthatóan jól érezte magát, utólag is gratulálok neki:J). A megérkezést követően nem volt kérdés, hogy legurítsunk-e pár korsó sört. A fáradt csapat letette magát egy asztalhoz és ki-ki a maga módján próbált regenerálódni. A vacsora elfogyasztását követően leült a hangulat, de a mocsár kártyajátéknak köszönhetően helyreállt a rend és egy nagyon jó hangulatú estét töltöttünk el. Este tíz körül mindenki vízszintesbe helyezte elnyúzott testét a három emeletes ágyak valamelyikén. Vasárnap reggel nyolc órára terveztük az indulást, ez nem jött össze. Kérdésessé vált, hogy elérjük-e a tervezett buszt. Közeledve a hágóhoz jól látható volt, hogy havas terepen kell haladnunk a felső szakaszon, ez szintén lassította a tempót. Mondani nem mondta senki, de biztos volt, aki kissé izgult a terep láttán. Sebaj, nekivágtunk. Tulajdonképpen jó kis lépcsőkőn mászhatott fel a társaság egy kis sziklamászással fűszerezve. A Zerge élmény sem maradt el, barátunk pózolva nézett minket majd, mint a zergék általában tovaszökdelt a sziklák rengetegében. Már nem tudom mikor, de felértünk a hágóhoz, sütött a nap s a látvány magáért beszélt. Ha szidott is bárki eddig a pillanatig most bizton állítom, megbocsátott. Csúcsfotó, egyebek, elindulhattunk lefelé a Jávor völgyében. Ez a völgy elég hosszú és nagyon változatos látképpel szolgált a fürkésző szemeknek. Lefelé jól haladtunk, de már biztossá vált, a buszt nem érjük el, ez van. A völgy alsó részében több medve ürüléknek látszó tárggyal találkoztunk, szerencsére a hozzá tartozó maci nem látogatott meg minket. Délután háromra leértünk a megállóba, sajna a következő busz csak fél hatkor jött. Gergő barátommal megpróbáltunk stoppolni, de nem voltunk elég szépek illetve Gergő nem volt elég szép:J, így nem vettek fel minket, igaz nem sok autó jött arra. Megettük a maradék kajánkat, elnyújtóztunk, közben megérkezett a várva-várt helyi járat és fél hétre elrepített bennünket a kiindulópontig. Este hétkor sikerült elindulnunk, természetesen menetközben megálltunk egy kis deli csokiért, majd tovább nyomtuk a gázt hazáig. Végül fél tizenkettőre megérkeztünk és ezzel véget ért a hágó túránk. Összegezve, egy nagyon jó csapattal nagyon jó hétvégét töltöttünk el a mindig gyönyörű Tátrában. Csongornak köszönjük az almapaprikát, amelyet hősiesen cipelt magával. A csapat többi tagjának köszönöm a kitartást, Gergőnek a sok segítséget. sedelko-004sedelko-007sedelko-010sedelko-012sedelko-080sedelko-061

 

 

Szünet

Szünet

  2010. július 28. szerda, 07:14 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Nyári szabadságok miatt az ügyfélfogadás szünetel a következő időpontokban: Július 29 Augusztus 5

 

 

Csepel-sziget szívében Teljesítménytúra - szervezői szemmel

Csepel-sziget szívében Teljesítménytúra - szervezői szemmel

  2010. szeptember 29. szerda, 11:23 Az előzményekről Iskolánkban, a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnáziumban 2008 januárjában alakítottuk meg a Szigeti Túrázók természetjáró csoportot (SZITU). A havi 1-2 alkalommal szervezett túráink között egyre nagyobb szerep jutott a teljesítménytúráknak. Ezért döntöttünk úgy, hogy iskolánk fennállásának 20. évfordulója alakmából szervezett 20 km-es jubileumi túrát a teljesítménytúrákra jellemző módon rendezzük meg. A „Húsz év – húsz kilométer” névre keresztelt túra a februári zord időjárási viszonyok ellenére nagy népszerűségnek örvendett iskolánk diákjai körében. A jubileumi túra alkalmából versenyt is szerveztünk, a legtöbb km-t gyalogló osztály külön díjazásban részesült. Ez adta az ötletet, hogy szélesebb körben is megpróbáljunk az osztályok között versenyt szervezni, egy olyan verseny, ahol „csak gyalogolni kell”. Felvettük a kapcsolatot a szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesületével és a ráckevei Ady Endre Gimnázium Terepnyűvő Menőmanók természetjáró szakosztállyal. Támogatásukkal meghirdettük a Sziget Kupa versenyt a 2010/2011-es tanévre Csepel-sziget iskolái körében. A verseny során öt teljesítménytúrán gyűjthetik az osztályok a km-eket és nyerhetik el a Sziget Kupát. Az osztályoknak szóló verseny mellett egyéni teljesítők részére elindítottuk a Csepel-sziget teljesítménytúrázója túramozgalmat is. A Sziget Kupa verseny nyitó túrája volt a Csepel-sziget szívében teljesítménytúra. A túra előkészítéséről Még márciusban kezdtük hozzá a túra szervezéséhez. Mivel egy új túráról van szó, első dolgunk az útvonal kijelölése, rajt és cél hely meghatározása volt. A túra célterületének a Csepel-sziget középső részét választottuk (Szigetszentmárton, Szigetcsép, Szigetújfalu térségét), hiszen ezt a területet érintik legkevésbé a már hagyományokkal rendelkező Csepel-szigeti teljesítménytúrák. Időpontnak egy szép őszi napot képzeltünk el, szeptember utolsó szombatját. A szigetszentmártoni művelődési ház első megkeresésünkre partner volt abban, hogy a túra rajt és cél helyét biztosítsa. Azonban csak vasárnapra volt szabad a művelődési ház, így ennek a véletlennek köszönhető, hogy a Csepel-sziget szívében névre keresztelt túra a szív világnapjára esett. Ekkor még nem tudhattuk, hogy ez a véletlen az időjárási viszonyokat tekintve nem lesz kedvező. (A kellemes szombat őszi nap helyett egy esős vasárnapon bonyolítottuk le a túrát.) Az útvonal térképen történő kijelölése és rajthely kiválasztása után következett a terepbejárás. Ekkor szembesültünk azzal, hogy sikerült olyan útvonalat tervezni amelynek egy jelentős része magánterületen (Egyetemi Tangazdaság, Szigetvin Kft.) vagy belépési engedélyt igénylő (Fővárosi vízművek) területen halad. Szerencsére minden érintett pozitívan állt a túra ötletéhez és engedélyezték a területeken történő áthaladást, így nem volt szükség az útvonal újratervezésére. Az előkészítő szakaszt tekintve talán a legnehezebb kérdés a túrarésztvevők létszámának becslése volt. Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy milyen időjárás lesz, így a túra előtti napokra hagytuk a bevásárlást. A Pest megyei Természetbarát Szövetség támogatásának köszönhetően mertünk egy kicsit nagyot vállalni és így 250 résztvevőre számolva készültünk. Az útvonal nagyrészt jelzetlen utakon halad, így a túra előtti napon tájékozódást segítő szalagokat helyeztünk el a bizonytalanabb pontokon. A távot felezve két csoportban végeztük a szalagozást egy gyönyörű őszi napon. A túráról Vasárnap 6 óra után kezdett gyülekezni a 15 fős szervező csapat (diákok, szülők, tanárok vegyesen) a szigetszentmártoni művelődési ház előtt szemerkélő esőben. A művelődési házban előző este szüreti mulatság volt, így egy gyors takarítással kezdtünk, majd felállítottuk a rajt helyet. Rövid eligazítást követően a pontőrök elindultak állomáshelyükre, a bázison pedig négyen maradtunk rajtoltatni. 7 óra előtt néhány perccel már megjelentek az első résztvevők, majd 7 órától folyamatosan kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek a túrázni vágyók. Jött néhány tapasztal teljesítménytúrázó, de a résztvevők többsége első teljesítménytúrájára készült, így a rajtban több csoportnak is egy gyors eligazítást tartottunk arról, hogy hogyan zajlik egy ilyen túra. Közben kinn a szemerkélés intenzív esőre váltott és ezt a két állapotát váltogatta szinte egész nap. 9 óra után pár perccel elrajtolt 118-as rajtszámmal az utolsó hosszú távra (20 km) nevező túrázó is. A rövid táv (14 km) résztvevői a Szigetcsépi HÉV-megállóból rajtoltak, összesen 104 fő. A hosszú táv résztvevői a művelődési háztól a Kis-Duna part felé vették az irányt majd a Tangazdaság területén áthaladva a Gál-pincészetnél érkeztek meg az első ellenőrző pontra, ahol túró rudival várták őket a pontőrök. Innen egy hosszú egyenes várt rájuk a HÉV sínekig majd P+ jelzésen érkeztek meg a 2. EP-re, ami egyben a rövid táv rajthelye volt. Ezen az ellenőrzőponton almát osztottunk. A rövid és hosszú táv útvonala innen együtt haladt. Nyugati irányban érték el a vízmű területét, amelyen végighaladva már várta őket a következő ellenőrző pont dobozos gyümölcslével és ásványvízzel. Következett a Nagy-Duna part, majd Szigetújfalu határában az utolsó ellenőrzőpont sportszelettel. Innen egy felázott, sáros terepen érték el Szigetszentmártont. A legtöbb túrázó teljesen átázva érkezett be a célhelyre, ahol átvehette megérdemelt oklevél és kitűző díjazását. A célban zsíros kenyérrel, lekváros kenyérrel és szörppel láttuk vendégül a fáradt vándorokat. A 222 nevezőből mindössze 7 fő adta fel a túrát, így 215 fő teljesítette az 1. Csepel-sziget szívében túrát. A résztvevői létszámmal teljesen elégedettek vagyunk, talán jó idő esetén meg lett volna a 300 résztvevő is. A résztvevők közel fele bekapcsolódott a Csepel-sziget teljesítménytúrázója mozgalomba is. Sokan már a következő túráról érdeklődtek. A Sziget Kupa versenybe 13 csapat regisztrált, de a túrán olyan csapatok is elindultak, akik még regisztrációval nem rendelkeznek. Az általános iskolás korcsoportban a Bíró Lajos Általános iskola Útfalók csapata gyalogolta a legtöbbet, összesen 420 km-t. Középiskolás kategóriában pedig a Batthyány Kázmér Gimnázium 9.a Memories nevű csapata 360 km-rel áll az első helyen. Terveink szerint a túrát jövőre is megszervezzük szeptember utolsó vasárnapján, a szív világnapján, remélhetőleg egy szép őszi napon.

 

 

Pest Megye Teljesítménytúrázója - már nem teljesíthető!

Pest Megye Teljesítménytúrázója - már nem teljesíthető!

  2010. november 27. szombat, 19:02 | Pest Megye Teljesítménytúrázója A Pest Megyei Természetbarát Szövetség és a Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport által 2010. évben indított Pest Megye Teljesítménytúrázója túramozgalom 2014. évtől már nem teljesíthető.

 

 

Ügyelet (március 25)

Ügyelet (március 25)

  2011. március 23. szerda, 06:37 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail Csütörtökön (március 25) az ügyfélfogadás 17:00-ig tart. Kérjük szíves megértésüket.

 

 

Városismereti verseny - eredmények, beszámoló

Városismereti verseny - eredmények, beszámoló

  2011. április 04. hétfő, 08:06 | Administrator | Ötven csapat 156 versenyzője vett részt a 2011. március 27-én megrendezett Városismereti Versenyen. (Eredmények és részletes beszámoló a cikkben) A versenyen 50 csapat 156 versenyzője vett részt (+rendezők). Az indítás a kiírásnak megfelelően a Curia utca 3. –ból, a Budapesti Természetbarát Sportszövetség által biztosított teremből történt. Ezen versenyünk része volt a Budapest-i Tájékozódási Túrabajnokságnak. Köszönöm a BTSSz vezetésének hogy a rendezvényt méltó körülmények között tudtuk megtartani. Az 50 csapatból 1 csapat szintidőn túl teljesítette feladatát. A verseny összes érintési pontjának felkereséséhez kb. 6 km- t kellett megtenni. Örömünkre szolgált, hogy Családi kategóriában 5 csapat indult 22 fővel Általános iskolás kategóriában 4 csapat indult 26 fővel Felnőtt kategóráiban 41 csapat indult 108 fővel. Az leírtaknak megfelelően, csak a pontos szöveget fogadtuk el. Némelyik csapat nem így válaszolt, ezért nem kapta meg a legmagasabb pontot. A szóbeszéd pontatlanabb, mint egy felirat. A közterület nevével megadott kérdésekre és fényképes feladatokra a válaszok a verseny területén megtalálhatók voltak. ( A Március 15-e tér már nem tartozott a verseny területéhez). A helyes válasz megadásához nem kellett könyvet, irodalmat használni. Az elérhető legmagasabb pontszám 219 (80 kérdés 185 pont+ 10 fényképes totó 34 pont) volt. Holtverseny 5 kérdésére pedig max.17 pont. Az eredménylistában külön választottuk a felnőtt csapatokat az iskolásoktól és a családosoktól. A felsorolás sorrendje megfelel az elért pontszámok csökkenő rendjének. A versenyen minden csapat azonos feladatot kapott. Az elért eredményhez gratulálunk. Találkozunk 2012. március 25-én vasárnap természetbarát üdvözlettel Georgiades Gáborné rendezők nevében A feladatok megoldása letölthető idekattintva. Általános iskolai kategória Rajt-szám Csapatnév Összpont % Holtversenypont Idő (perc) 22. Győztes Tigrisek 187 85,39% 0 297 18. Zsíros kenyér 144 65,75% 2 212 17. Hupikék törpikék 138 63,01% 0 212 16. VVTF 113 51,60% 0 212 Családi kategória Rajt-szám Csapatnév Összpont % Holtverseny-pont Idő (perc) 32. TEKI 203 92,69% 6 289 36. KICSIK 194 88,58% 14 286 23. Tóthék 183 83,56% 2 260 30. Berczik-Boér 149 68,04% 3 296 31. Anyák Fiúk 142 64,84% 0 234 Felnőtt kategória Rajtszám Csapatnév Összpont % Holtverseny-pont Idő (perc) 38. Kata csapata 215 98,17 13 257 6. Borostyánkői család 215 98,17 12 227 9. Fehérvár 214 97,72 3 280 43. Cuha 25 213 97,26 7 237 42. Mesemanó 212 96,80 8 249 5. VVVTurbócsigák 211 96,35 9 199 25. Ben Quick 211 96,35 7 289 19 Elveszett eszetlenek 209 95,43 15 296 33. Cash 209 95,43 8 221 34. Tango 209 95,43 8 221 24. Füles 204 93,15 5 300 8. Lappangó erők 203 92,69 6 290 47. K-team 202 92,24 8 297 21. LINNES 201 91,78 7 286 39. Bogár 199 90,87 9 227 45. XXL 198 90,41 6 295 41. Tekergők 196 89,50 13 294 49. „Rába” csapat 195 89,04 8 254 12. Silye Imre 195 89,04 4 295 20. Csókási 194 88,58 7 252 11. Rohamcsigák 194 88,58 7 261 40. SEMK 192 87,67 9 256 14. BLUB 189 86,30 4 273 48. Csipet csapat 189 86,30 4 300 50. Gémes TE 188 85,84 7 285 26. IDB TEAM 187 85,39 7 270 27. Szőrmókok 186 84,93 8 285 44. Túri Katalin 185 84,47 7 251 1. Jackl Károlyné 183 83,56 5 288 28. „Első lépés” 174 79,45 6 296 10. Sün 173 79 5 289 29. Száguldó tigrisek 171 78,08 2 273 2. DUFI-1 171 78,08 0 289 37. HUHA 170 77,63 0 249 3. Barangoló 167 76,26 3 215 7. Hegedűs 167 76,26 0 232 46. Vida Tamás 161 73,52 4 258 4. PIBINK 160 73,06 7 217 35. Leskó Mariann 155 70,78 3 295 15. Balázsék 90 41,10 0 186 13. Közszolgálati SE 155 70,78 4 312

 

 

 Új taggal bővült a megyei szövetség

 Új taggal bővült a megyei szövetség

2011. június 04. szombat, 09:12 | Kurtesch Andrea | PDF Nyomtatás E-mail 2011. június 02-tól új egyesületet üdvözölhetünk tagjaink között. Delfin Természetbarát Egyesület néven alakultak Sziklai Szilárd elnök vezetésével.

 

 

Ügyfélfogadás

Ügyfélfogadás

  2011. július 29. péntek, 20:36 | Kurtesch Andrea | PDF Nyomtatás E-mail 2011. augusztus 04-én az ügyfélfogadás elmarad. Kérem szíves megértését mindenkinek, és további jó nyaralást, pihenést kívánok !

 

 

Bányalátogatás

Bányalátogatás

  2011. október 03. hétfő, 23:44 | Kurtesch Andrea | PDF Nyomtatás E-mail Kedves Túratársak ! Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (Bányalátogatás.pdf) állomány letöltéseBányalátogatás.pdf 94 Kb http://archivum2019.tbaratpest.hu/attachments/article/262/Bányalátogatás.pdf

 

 

Túravezetői tanfolyam 2012

Túravezetői tanfolyam 2012

  Létrehozva: 2011. november 30. szerda, 11:09 Szerző: PTSz A Pest Megyei Természetbarát Szövetség és a Budapesti Természetbarát Sportszövetség 2012-re meghirdeti középfokú túravezetői tanfolyamát. Megyei szövetségünk immár másodszor szervez túravezető tanfolyamot. A tanfolyam elméleti előadásokból, közös táborozásokból és gyakorlati túrákból áll. A tanfolyamot a BTSSZ és a PTSZ megbízásából a BTSSZ Oktatási Bizottság rendezi és bonyolítja le. A tanfolyam az MTSZ Oktatási-képzési szabályzatának megfelelően folyik, szorosan kapcsolódik az MTSZ oktatási tematikájához és minősítési rendszeréhez. A tanfolyam önköltséges, azon mindenki saját felelősségére vesz részt. A tanfolyam után szervezésre kerülő elméleti és gyakorlati vizsga letétele esetén a hallgatók oklevelet, az MTSZ tagok oklevelet és jelvényt kapnak. A tanfolyamot túrázásban jártas, alapszintű tájékozódási tudással rendelkező természetjárók részére szervezzük, az okatás során néhány alapvető ismeret meglétét feltételezzük a jelentkezők részéről. 1. A tanfolyamra jelentkezés feltételei aláírt, hibátlanul kitöltött, határidőre leadott jelentkezési lap, alkalmas egészségi állapot, működő e-mail cím, sikeres szintfelmérő teszt 2. Elméleti képzés Az elméleti képzés helyszíne az MTSZ Központ (1146 Budapest, Thököly u. 58-60.). Az előadások általában szerdai napokon lesznek, a tanfolyamkezdéskor megadott órabeosztás szerint, 17.00 – 20.15 óra között. Elméleti előadások esetében is előfordulhat külső helyszín. A képzés főbb témái: tereptan, térképismeret, tájékozódás, túra- és táborszervezés, túrafelszerelés, ökológia, elsősegélynyújtás, természetvédelem, meteorológia, geológia, néprajz, művészettörténet, pedagógia, stb. 3. Elméleti képzéshez kapcsolódó feladatok teljesítése (házi feladatok) Az elméleti képzéshez kapcsolódóan az oktatók házi feladatokat adhatnak a hallgatóknak, ezek leadása a megadott határidőre kötelező. 4. Gyakorlati képzés, az ehhez kapcsolódó feladatok teljesítése A gyakorlótúrák helyszínei: Budapest környéki helyszínek 50-80 km körzetben. A reggeli találkozó időpontja és helyszíne az órarendben meghatározott vagy kihirdetett. A túrák egész napos hétvégi elfoglaltságot jelentenek. A gyakorló túrákon való részvétel kötelező. A gyakorló túranapokról való hiányzás maximum 1 nap lehet, de a kétnapos túrán, az éjszakai túrákon és legalább egy technikai túrán, illetve egy tájékozódási túraversenyen (tájékozódási túraversenyként meghirdetett sport rendezvény, a teljesítménytúra nem ez!) való – igazolt – részvétel a vizsgára bocsátás feltétele. 5. Részvételi díj A tanfolyam részvételi díja 24 000 Ft, melyet beiratkozáskor kell megfizetni. A részvételi díj tartalmazza: a tanfolyam részvételi tandíját, a tananyagok elérhetőségét és a tanfolyamhoz kapcsolódó webes felület működtetését, egyéni túranapló árát, az órákon kiadott segédanyagokat előállítását a tanfolyamhoz szükséges – legutolsó kiadás szerinti – térképeket. További várható költségek, melyeket a részvételi díj nem tartalmaz: vizsgadíj, esetleges pótvizsgadíj utazási költségek a gyakorlati túranapokra és a vizsgára, a szükséges felszerelések költségei (tájoló, elsősegély-csomag, stb.) ajánlott irodalom anyagait 6. Vizsga A középfokú túravezetői képesítés feltétele a vizsga napjáig betöltött legalább 18. életév és az MTSZ tagság. A vizsgára bocsátás feltételei: Vizsgára az a hallgató bocsátható, aki a tanfolyam kezdetekor részletesen meghatározott elméleti és gyakorlati feladatokat a megadott határidőre teljesítette. A feladatok listaszerűen: elméleti foglalkozásokon való részvétel, házi feladatok beadása, gyakorlati túrákon való részvétel, legalább egy technikai túrán való részvétel (jelzésfestés, karbantartás, stb.) a két éjszakai túrán való részvétel részvétel a tanfolyam kétnapos, sátras gyakorlati túráján, egy tájékozódási túraversenyen való igazolt, eredményes részvétel egyéni kategóriában, túrázói minősítés elkezdése (egyéni túranapló vezetése a tanfolyam ideje alatt) A vizsga tervezett időpontja és helyszíne: 2012. június 16-17., Börzsöny A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll. A vizsgadíj 2.000 Ft. (Pótvizsgadíj 5.000 Ft.) 7. Nyílt nap A nyílt napon részletes és teljeskörű információkat adunk a tanfolyamról, vizsgáról. A nyílt napon van lehetőség jelentkezésre. Ekkor történik meg a szintfelmérés, és beriatkozás. Időpontja: 2011. december 14. 17.00-20.15 Helyszín: Schulek Frigyes Szakközépiskola, 1087 Budapest, Mosonyi u. 6. (Keleti pályaudvar metrómegállótól 2 perc séta) Pótbeiratkozás: 2012. január 11. 17.00-20:15, MTSZ Központ, 1146 Budapest, Thököly út 58-60. Első elméleti előadás:2012. január 18. 17:00-20:15, MTSZ Központ, 1146 Budapest, Thököly út 58-60. További információk: Sólyom Melinda tanfolyamvezető, Mobil: +36 30 458 4783 Előzetes jelentekzés lehetséges weblapunkon. Kattintson a linkre! Az előzetes jelentkezés nem jár kötelezettséggel, túljelentkezés esetén, az előjelentkezett sporttársak felvételére kerül először sor jelentkezési sorrendben. MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK A NYÍLT NAPON! 2011. DECEMBER 14-ÉN 17 ÓRAKOR A SCHULEK FRIGYES SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN! 1087 Budapest, Mosonyi u. 6.

 

 

Gyászhír

Gyászhír

Létrehozva: 2011. december 09. péntek, 10:50 Szerző: Administrator Megrendülten tudatjuk, hogy Quitt András az MTSZ Elnökségének tagja, aranyjelvényes túravezető, vizsgabiztos, váratlanul elhunyt. Temetéséről később intézkednek.

 

 

Köszönet a rendezőknek

Köszönet a rendezőknek

 2011. december 12. hétfő, 08:15 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Itt szeretnénk megköszönni a Pest Megyei Természetbarát Szövetség évzáró báljának megrendezését: Lipák Istvánnak és szakosztályának és a Tápiószelei Polgármesternek aki a termet biztosította és részvételével megtisztelte a rendervényünket. Nagyon jól sikerült rendezvény volt, finom vacsora, jó zene és Georgiádesz Évikének hála még a totózás izgalmait is kipróbálhattuk. Minden résztvevő nagyon jól érezte magát ,hála :István rátermetségének. Mindenkinek köszönjük: a PMTSZ vezetősége nevében: Zsembáné T.G. Zsuzsa Köszönetet mondunk a PMTSZ Mikulás 2011-évi megrendezéséért Georgiádesz Gáborné Évikének és segítőinek: Kovács Dorkának , Kovács Hédikének és a Mikulás bácsinak. Közel 200 gyerek és felnőtt vett részt a túrán és találta meg a Mikulást a Gödöllői Szent Jakab erdészháznál. Hallhattunk szép, Mikuláshoz szóló és karácsonyi dalokat, és szurkoltunk a gyerekeknek , hogy a krampusz által elcsent csomagokat vissza szerezzék, ez mindig sikerült is rövid futás árán. Szép, tartalmas rendezvény volt, reméljük jövőre ismét találkozunk. A PMTSZ vezetése nevében

 

 

Elhunyt Valkony Ferenc

Elhunyt Valkony Ferenc

 2011. december 13. kedd, 14:09 | Administrator | PDF Nyomtatás E-mail A Pest Megyei Tájfutó Szövetség elnöke, a Kőbányai Sirály Tájfutó SE vezetője, edzője 2011. december 1-jén este, életének 76. évében súlyos betegségben elhunyt. Az egyesület saját halottjának tekinti. Temetése december 22-én 10.30-kor lesz az Új köztemetőben (nagyterem - X. kerület Kozma utca 8-10.).

 

 

 

Mikulás túra képei

Mikulás túra képei

 2011. december 15. csütörtök, 15:24 | PTSz | PDF Nyomtatás E-mail Muskovics Andrástól kaptunk néhány képet:

 

 

Városismereti verseny 2012

Városismereti verseny 2012

 2012. március 13. kedd, 22:12 | Baranyi Zsolt | PDF Nyomtatás E-mail Település: Budapest Időpont: 2012. március 25. A verseny kiírása letölthető pdf formátumban. A verseny végeredménye letölthető doc formátumban. A feladatok megoldása letölthető doc formátumban. Útvonal: Az indítóban feladatlapot, térképet kapnak a csapatok, és ennek alapján a versenyzők szabadon választják meg az útvonalat. Csak a helyszínen lévő adatokat fogadja el helyesnek a rendezőség! Túratáv: kb. 8 km; Maximális versenyidő 5 óra Indítás : 9:00- 10:00 között, Budapest, Nyugati pályaudvar pénztárcsarnok Költség: 600 Ft/fő helyszíni nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 400Ft/fő. Fizetés az indítóban. ) kedvezmények nem vonhatóak össze 500 Ft/fő előzetes nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 400 Ft/fő. Fizetés az indítóban. ) kedvezmények nem vonhatóak össze Előzetes jelentkezés: folyó év március 23-án 1200 óráig telefon : +36 309 820 176 (Georgiades Gáborné) E-mail : ggeorgiades@freemail.hu Kötelező felszerelés: íróeszköz (ceruza is), óra, megfelelő mennyiségű innivaló Ajánlott felszerelés : Budapest térképe, keménylap az íráshoz, esővédő eszköz. Kategóriák: 1) felnőtt kategória 1-5 fő /csapat 2) diák kategória (általános iskolások és középiskolások tanári kíséret nélkül) 2-5 fő/csapat 3) családi kategória (felnőtt(ek) legalább egy 16 éven aluli gyermekkel) 2-5 fő/csapat Díjazás: emléklap és csokoládé Külön – külön értékeljük a budapestieket és a „vidékieket”, ha valamelyik kategóriában legalább 6 csapat van. A csapat indítási és érkezési ideje között legfeljebb 5 óra lehet a különbség. A versenyidőn túl érkező nem előzheti meg azt, aki időn belül érkezett, akkor sem ha az eredménye jobb. A cél 15:30 kor zár, addig minden csapatnak be kell érkeznie. A feladat megoldására fordított időt csak azonos össz-, és holtverseny pontszám esetén vesszük figyelembe.A rövidebb idő eredményezi a jobb helyezést. A verseny eredményéről április 1-ig kaptok összesített értesítőt. Élelemről mindenki maga gondoskodik ! Öltözz rétegesen, az időjárásnak megfelelően! Tartalék, száraz, váltóruhát biztosan elbírod. Gondolj az esőre is! Ne feledd, a megszerzett ismereteinket nem veheti el tőlünk senki ! Csak olvasható írást értékelünk, segítsétek a rendezők munkáját szép, és olvasható írással ! Szeretettel várja a város felfedezésére érkező túratársakat : Georgiades Gáborné Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (eredmény.doc) állomány letöltéseA verseny végeredménye 80 Kb A(z) (megoldásössze.doc) állomány letöltéseMegoldások 127 Kb A(z) (varosismeretiverseny.pdf) állomány letöltéseVárosismereti verseny 2012 186 Kb

 

 

GYOT 2012

GYOT 2012

 2012. március 18. vasárnap, 17:33 | Baranyi Zsolt | PDF Nyomtatás E-mail GYALOGTÚRÁZÓK XIX. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA GYENESDIÁS 2012. MÁJUS 25-28. Információk a csatolt dokumentumokban. Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) ((2012_GYOT_jelentkezési_lap).pdf) állomány letöltése(2012_GYOT_jelentkezési_lap).pdf 48 Kb A(z) (2012_GYOT_jelentkezési_lap.xls) állomány letöltése2012_GYOT_jelentkezési_lap.xls 173 Kb A(z) (GYOT_Hasznos információk_térképpel.jpg) állomány letöltéseGYOT_Hasznos információk_térképpel.jpg 1006 Kb A(z) (GYOT_PROGRAMAJÁNLÓ.jpg) állomány letöltéseGYOT_PROGRAMAJÁNLÓ.jpg 1271 Kb

 

 

PMP kupasorozat - 1. túra

PMP kupasorozat - 1. túra

 2012. március 25. vasárnap, 11:32 | Baranyi Zsolt | PDF Nyomtatás E-mail Pest Megyei Piros kupasorozat - PMP 1. Információk az 1. túráról. https://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=3614 Információk a PMP kupáról. https://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/sites/default/files/turamozgalmak2012/PMP_Kupa_2012.pdf

 

 

PMTT a Budai-hegységben teljesítménytúra

PMTT a Budai-hegységben teljesítménytúra

 2012. május 18. péntek, 21:29 | Baranyi Zsolt | PDF Nyomtatás E-mail További részletek a túra honlapján: www.szi-tu.hu/pmtt. http://szi-tu.hu/pmtt/index.php?id=pmtttt2.php

 

 

Nyári szünet

Nyári szünet

 2012. július 12. csütörtök, 21:40 | Baranyi Zsolt | PDF Nyomtatás E-mail Augusztus 01-től 31-ig nyári szünetet tartunk. A fogadó órákat szeptember 06-tól továbbra is az MTSZ-ben a Thököly út 58-60-ban tartjuk.

 

 

Bakancsos Bál

Bakancsos Bál

 2012. december 28. péntek, 21:48 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Mint minden évben az idén is megrendezésre kerül a Megye bakancsos bálja, 2013. január 19-én. Zártkörű rendezvényünkről és az ezzel kapcsolatos tudnivalókról szakosztályaink tagjai a kiküldött körlevelekből értesülhetnek. Valamennyi PTSZ tagunknak és családjának Békés, túraélményekben is gazdag új esztendőt kívánunk!

 

 

Fogadóórák

Fogadóórák

 2013. március 25. hétfő, 22:07 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail 2013. március 28-án nem tartunk fogadóórát költözködés miatt. 2013. április 4-től új helyen: Budapest Károly körút 11 alatt a 7. emeleten tartjuk majd a fogadó óráinkat.

 

 

BUDAPESTI NYUGDÍJAS TURISTÁK TALÁLKOZÓJA

BUDAPESTI NYUGDÍJAS TURISTÁK TALÁLKOZÓJA

 2013. április 10. szerda, 11:46 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Kedves meghívás érkezett a BTSSZ-től. További részletek a kiírásban és a plakáton. Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (Nyugdíjas turisták találkozója kiírás.pdf) állomány letöltéseNyugdíjas turisták találkozója kiírás 103 Kb A(z) (Nyugdíjas turisták találkozója plakát.pdf) állomány letöltéseNyugdíjas turisták találkozója plakát 183 Kb

 

 

Csattogó kerekek, pattogó rügyek a bakonyi Cuha-völgyben

Csattogó kerekek, pattogó rügyek a bakonyi Cuha-völgyben

 2013. április 17. szerda, 22:21 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail További információk a mellékelt dokumentumban Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (csattogokerekek.pdf) állomány letöltésecsattogokerekek.pdf 1056 Kb

 

 

Túrabeszámoló a Gödöllői "Margita 344,2" Turisztikai és Sportegyesülettől

Túrabeszámoló a Gödöllői "Margita 344,2" Turisztikai és Sportegyesülettől

 2013. május 07. kedd, 13:07 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Túrabeszámoló a Gödöllői "Margita 344,2" Turisztikai és Sportegyesülettől. Részletek a csatolt dokumentumban. Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (Túrabeszámoló Kőszeg.pdf) állomány letöltéseTúrabeszámoló Kőszeg.pdf 1163 Kb

 

 

Gyászhír

Gyászhír

 2013. június 05. szerda, 18:40 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Mély megrendüléssel tudatjuk: Dr Scherr Zoltánné szeretett Emikénk 2013 05 27-én súlyos betegség után elhunyt A Közszolgálati Sportegyesület Természetjáró Szakosztályának vezetője, több mint fél évszázadon át természetet szeretettel járó, és sokkakkal megszerettető, nagy műveltségű szeretetre és tiszteletre méltó túravezető volt Ő. Szegényebb lesz nélküle a természetjáró társadalom. Emlékét örökre megőrizzük. A Pest Megyei Természetbarát Szövetség vezetősége és tagjai. "Minden halállal elvész valami ami értékes és helyetesíthetetlen" Hamilton

 

 

Nyári szünet

Nyári szünet

 2013. július 22. hétfő, 12:30 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Tájékoztatunk minden kedves természetbarátot, hogy 2013 augusztus 01 és 2013 szeptember 05 -között nyári szünetet tartunk, így nem lesz fogadó óránk sem. Az utolsó fogadó óránk: 2013Â július 25 -én, a szünet utáni első: 2013 szeptember 05-én lesz. Természetesen e-mail-ben elérhetők leszünk ez idő alatt is. e-mail címek: zstrezsu (kukac) gmail (pont) com, martibognar (kukac) t-online (pont) hu. Mindenkinek szép időt, kellemes nyaralást kívánok. Zsembáné Trencsényi G. Zsuzsa

 

 

Közép-Magyarországi természetbarát találkozó

Közép-Magyarországi természetbarát találkozó

 2013. július 25. csütörtök, 15:51 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail A Pest Megyei Természetbarát Szövetség és a Budapesti Természetbarát és Sport Szövetség 2013. szeptember 08-án Közép-Magyarországi természetbarát találkozót rendez. Erre minden kedves tagunkat és vendégünket szeretettel meghívunk. Helyszín: ZöldBázis Turista Központ Budapest, Hármashatár-hegy Időpont: 2013. szeptember 08. 10.00 óra További információk a csatolt dokumentumban. Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (termeszetbarat_talalkozo_meghivo_20130908.pdf) állomány letöltésetermeszetbarat_talalkozo_meghivo_20130908.pdf 36 Kb

 

 

PTSZ által rendezett főbb események 2014-ben

PTSZ által rendezett főbb események 2014-ben

 2014. január 26. vasárnap, 14:43 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail - január 25. Bakancsos bál Tápiószelén -,március 27. Éves közgyülés (részletesen később) mindenkit szeretettel várunk. - május 17. MTSZ-közgyülés ( Itt tájékoztatjuk tagjainkat a 2014-es GYOT előkészítő munkáiról). - június 6-9 XXI. GYOT Vácon, BTSSZ-PTSZ rendezésében - szeptember 7.: Közép-magyarországi Természetbarátok Találkozója, Visegrád, Apát-kúti völgy. -.december 8: Mikulás-túra és rendezvény. Helyszín és program később.

 

 

GYALOGTÚRÁZÓK XXI. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Információk

GYALOGTÚRÁZÓK XXI. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Információk

 2014. március 05. szerda, 15:59 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Az alábbi dokumentumok elérhetők a Bövebben gombra kattintva: XXI. GYOT program füzet jelentkezési lapo ismertető Vácról javasolt szállás helyek listája Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (GYOT 2014 szállásajánlat.pdf) állomány letöltéseGYOT 2014 szállásajánlat.pdf 328 Kb A(z) (gyot_fuzet_singlepages nagyobb felbontású (3) (1).pdf) állomány letöltésegyot_fuzet_singlepages nagyobb felbontású (3) (1).pdf 3808 Kb A(z) (gyot_nevezési_lap.xls) állomány letöltésegyot_nevezési_lap.xls 40 Kb A(z) (Város_bemutó.doc) állomány letöltéseVáros_bemutó.doc 28 Kb

 

 

Fogadó órák a nyári szünetben

Fogadó órák a nyári szünetben

 2014. július 24. csütörtök, 13:45 | Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna | PDF Nyomtatás E-mail Fogadó órák a nyári szünetben Augusztusban nem tartunk fogadó órát nyári szünet miatt. Utolsó fogadó óránk július 31. A szünet után pedig szeptember 4-én várjuk a kedves természetjárókat.

 

 

Közép-Magyarországi Természetbarát Találkozó

Közép-Magyarországi Természetbarát Találkozó

 2014. augusztus 29. péntek, 13:40 | Zsemba József | PDF Nyomtatás E-mail Kedves természetbarát sporttársak! Ezúton hívunk meg a Közép-Magyarországi Természetbarátok Találkozójára. Időpont: 2014. szeptember 7., vasárnap. Helyszín: Apátkúti Vadászház, Apát-kúti völgy: http://hunting.parkerdo.hu/hu/?portfolio-item=apatkuti-vadaszhaz Program: 10 órától várjuk vendégeinket a helyszínen, ahová kötetlen módon lehet érkezni, szabadon választott útvonalon túrázva (a helyszín a "Holló-kőtől Vörös-kőig" piros sáv jelzés mentén található, a révtől ill. buszmegállótól 3,4 km-re). Ebéd után megtekintjük a Bertényi Füvészkertet (igény szerint). Ebéd 12-13 óra között: gulyás a helyszínen, ára: 1000 Ft/fő. Kérjük mindenki előzetesen jelezze szeptember 4., csütörtökig, hogy kér-e ebédet, és mit, Bognár Márta titkárnál: martibognar (kukac) t-online (pont) hu. Közlekedés: Visegrádra a Volánbusz Zrt. óránként induló járatával lehet eljutni Budapestről (Újpest-Városkapu), Szentendréről vagy Esztergomból, ill. a Szob-Budapest Nyugati vasútvonal mentén Nagymaros-Visegrád megállóhelyről a Dunán átkompozva. További információ és jelentkezés: Zsembáné Trencsényi G. Zsuzsanna elnök, zstrezsu (kukac) gmail (pont) com, ill. 06 (30) 241-1860

 

 

Pest megyei teljesítménytúrák szeptemberben

Pest megyei teljesítménytúrák szeptemberben

 2014. szeptember 15. hétfő, 14:58 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail 2014. 09. 21.: Vöröskő 25, 15. Rajt-cél: Leányfalu. Szervező: Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület. Részletek: http://www.bthe.hu/index.php/uj-esemeny/icalrepeat.detail/2014/09/21/5/80/vorosko-25-15?filter_reset=1 2014.09.27. Attila védvonal emlék- és teljesítménytúra, Dunakeszi. Részletek: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5725 2014.09.27. Félnyolcas, Negyednyolcas (gyalogos és kerékpáros), Szentendre. Részletek: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5740

 

 

Decemberi teljesítménytúrák Pest megyében

Decemberi teljesítménytúrák Pest megyében

 2014. november 27. csütörtök, 14:11 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail December 13., szombat: Börzsönyi Vulkántúra, Királyrét http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5660 December 14., vasárnap: Magyarországi Forrástúrák a Börzsönyben, Zebegény-Kismaros http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5667 December 20., szombat: Csepel 50, 30, 15, Szigethalom: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5674 December 26., péntek: Karácsonyi Dolina 33, 22, 11, Albertirsa: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5676 http://karacsonyi-tura.hupont.hu December 28., vasárnap: Szigetországi elő-szilveszteri túra, Szigetszentmárton: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5916 December 29-30. (éjszakai): Hát ez csúcs!, Pécel-Szilasliget: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5769 http://ukk.atw.hu December 30., kedd: Fóti-Somlyó 50, 30, Szilasliget: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5770 http://ukk.atw.hu December 31-január 1. (éjszakai) Pilis Szent Keresztje, Pilisszentkereszt: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5682

 

 

 

Mikulás érkezik a pótharaszti erdőbe!

Mikulás érkezik a pótharaszti erdőbe!

 2014. november 29. szombat, 16:03 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail 2014. december 7-én A Pest Megyei Természetbarát Szövetség Mikuláskereső túrát rendez. Találkozási hely, nevezés: Csévharaszt Petőfi Sándor u. volán autóbusz váróban Találkozás ideje: 9-10 óra között Túra útvonala: Pótharaszti sétaerdő (buckás sétakör, piros O) Távolság: 2 km (könnyű túra) Utazás: Budapestről Érkezés személygépkocsival, busszal: parkolási lehetőség a sétaerdő bejárata előtt, a találkozási helytől kb. 100 m-re . Utazás: Budapestről oda vissza Budapest Nyugati pu. i. 8,03 10,03 é. 14,42 16,57 Monor v.á. é. 8,37 10,37 i. 13,37 16,21 Volánbusz (3) i. 8,45 10,45 é. 13,32 16,12 Csévharaszt Petőfi S.u. é. 9,05 11,05 i. 13,12 15,52 Nevezési díj: PTSZ tagoknak 350,- Ft/fő, vendégeknek 500,-Ft/fő. A nevezési díj befizetése az előzetesen bejelentett létszám alapján a találkozási helyen. Előre jelzett, korlátozott számú csomagot tudunk biztosítani. A megrendelt csomagot kérjük átvenni. Mikuláskereső program: 1./ Mikulás képekkel megerősített piros O jelzés biztonsággal elvezet a Mikuláshoz. A cél közeledtét növekvő Mikulásképek sejtetik. 2./ Ünnepség 11:30-kor versek, énekek, játék az erdei játszótéren, melegedés a fedett tűzrakóban égő tábortűznél. Jelentkezés: martibognar (kukac) t-online (pont) hu, vagy 30/280-78-45 13 óráig minden résztvevőt szeretettel vár a PTSZ megbízásából az ERDEI MIKULÁS

 

 

A jég az úr a Pilisben és a Börzsönyben - túrázni életveszélyes és tilos!

A jég az úr a Pilisben és a Börzsönyben - túrázni életveszélyes és tilos!

 2014. december 03. szerda, 17:16 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A december elején hullott nagy mennyiségű ónos eső miatt kialakult vastag jégtakaró súlya alatt folyamatosan törnek le az ágak és egész fák - életveszélyes és tilos a túrázás több erdőgazdálkodó területén! A Pilisi Parkerdő közleménye: http://www.parkerdo.hu/index.php?pg=news_1_1048 Az Ipoly-Erdő Zrt. közleménye: http://www.ipolyerdo.hu/hirek/eletveszelyes_borzsony

 

 

Pest megyei Mikulás a pótharaszti erdőben

Pest megyei Mikulás a pótharaszti erdőben

 2014. december 18. csütörtök, 16:56 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Mellékletek: Állomány Leírás Méret A(z) (2014. 12. 07. a PTSz idei Mikulás-napi rendezvényének helyszíne.JPG) állomány letöltése2014. 12. 07. a PTSz idei Mikulás-napi rendezvényének helyszíne.JPG 1572 Kb

 

 

PTSZ fogadóórák: nyári szünet augusztusban

PTSZ fogadóórák: nyári szünet augusztusban

 2015. július 22. szerda, 14:04 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Kedves természetbarátok, szövetségünk munkája iránt érdeklődők! A Pest Megyei Természetbarát Szövetség vezetősége nyári szünetet tart július 31-től szeptember 2-ig. Ezen időtartam alatt a szokásos csütörtök délutáni fogadóórákat nem tartjuk meg. Az első őszi esemény: szeptember 3., 15:30-18:30. Mindenkinek túrákban, élményekben gazdag nyarat kívánunk!

 

 

Új rendezési terv Pest megye turistaútjain

Új rendezési terv Pest megye turistaútjain

 2015. szeptember 14. hétfő, 15:15 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Elkészült egy átfogó terv Pest megye turistaútjainak rendezése céljából. Az elsősorban a Gödöllői-dombságot és az alföldi területeket érintő munkaanyag Zsemba József, a megyei szövetség technikai bizottságának vezetője munkája. Az új jelzéseket, nyomvonal-változásokat, megszüntetéseket tartalmazó terv egyelőre a technikai bizottság előtt van, de egyes jelzésfestési munkálatok már meg is kezdődtek Csomád és Göd környékén. Sok régi jelzés már járhatatlan, terepen is alig látszik, gazdátlan, nyomvonala magánterületre került, vagy más okból felülvizsgálandó, ezért született ez a dokumentum. A végcél egy turistabarát, fenntartható, szabványok szerinti turistaút-hálózat.

 

 

PTSZ tagszervezetek őszi találkozója

PTSZ tagszervezetek őszi találkozója

 2015. szeptember 15. kedd, 08:57 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Szeptember 12-én zajlott le a Pest Megyei Természetbarát Szövetség (PTSz) tagszervezeteinek éves találkozója a Csévharaszt-közeli Pótharaszti Sétaerdőben lévő pihenőhelyen. A házigazda a NEFAG Zrt. Monori Erdészete volt. A Monori Erdészet, a PTSz-el kialakított jó és gyümölcsöző kapcsolat eredményeként, nemcsak a helyszínt biztosította a természetjárók számára, hanem tízórait, és egy finom vadpörköltet tartalmazó ebédet is, térítésmentesen. A jó hangulatú találkozón a szellemi totó és ügyességi vetélkedő mellett a természetjárók megtekinthették az erdőőri lakban berendezett múzeumot, valamint végigjárhatták a Monori Erdészet által kialakított körsétautakat is.alt

 

 

PTSZ a Facebookon

PTSZ a Facebookon

 2015. szeptember 29. kedd, 09:48 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Kedves túratársak! A Pest megyei Természetbarát Szövetség a Facebookon is követhető, ahol még több fényképpel adunk hírt a szövetség és a tagegyesületek tevékenységéről, továbbá a hírekhez, fotókhoz és az oldalhoz általában kommentár is fűzhető. Várunk szeretettel mindenkit a virtuális közösségi térben is! Egy kedveléssel, megosztással tovább népszerűsíthetitek a természetjárást és a szövetség tevékenységét! https://www.facebook.com/Pest-Megyei-Term%C3%A9szetbar%C3%A1t-Sz%C3%B6vets%C3%A9g-713651065422788/timeline/?ref=aymt_homepage_panel

 

 

A Spartacus-ösvény hivatalos átadása megtörtént

A Spartacus-ösvény hivatalos átadása megtörtént

 2015. október 05. hétfő, 12:15 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail 2015. szeptember 30-án megtörtént Visegrádon az eddig jelzetlen Spartacus ösvényen létesített zöld sáv jelzésű turistaút átadása. Az utat Forgács Péter, a Váci Fitt-Fut Alapítvány Természetbarát Szakosztályának vezetője festette fel a Pilisi Parkerdő Zrt. megbízásából. Az eseményen a PP Zrt. vezérigazgatójának meghívására, sok más természetbarát szervezet képviselője mellett, részt vett Zsembáné Trencsényi Gizella Zsuzsanna, a PTSz elnöke, valamint Zsemba József, a PTSz technikai vezetője is. A turistaút átadása előtt a PP Zrt. szóvivője tájékoztatta a megjelenteket a Pilisi Parkerdő Zrt. által az utóbbi években végzett közjóléti tevékenységről, majd Zambó Péter, a PP Zrt. vezérigazgatója válaszolt a feltett számos kérdésre. A turistaút avatását az erdészek a meghívottak részére még egy finom vaddisznópörkölttel is emlékezetessé tették a Jenő-kunyhó melletti pihenőhelyen. Az új turistautat, és a kapcsolódó változásokat már ábrázolja a Cartographia Kft. által rekordgyorsasággal megjelentetett új Dunakanyar turistatérkép. Ebből a térképből a Pilisi Parkerdő Zrt.-től minden jelenlévő kapott egy példányt ajándékba is. Köszönjük a PP Zrt. meghívását, és az erdészek által végzett hatalmas munkát a természetjárók érdekében!

 

 

Kelet-Magyarországi Természetbarát Vezetők Találkozója

Kelet-Magyarországi Természetbarát Vezetők Találkozója

 2015. október 06. kedd, 08:27 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail 2015. október 2 - 4 között zajlott le a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Természetbarát Szövetség, mint házigazda, szervezésében a Kelet - Magyar Természetbarát Vezetők Találkozója Szolnokon. A programban szerepelt városnézés Szolnokon, autóbuszos kiránduláson ismerkedés a Tiszazug nevezetességeivel, valamint kötetlen beszélgetés a megyéket érintő, a természetjárással kapcsolatos problémákról. A harmadik napon a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai vezetője is részt vett, tájékoztatva a megyei vezetőket az MTSZ terveiről, és a jelenlegi feladatokról, eredményekről és problémákról. A találkozón részt vett a PTSZ elnöke, technikai vezetője, valamint a Pest Megyei Vadvirág Természetjáró Egyesület elnöke is.

 

 

Mária-szobor avatása Perbálon

Mária-szobor avatása Perbálon

 2015. október 07. szerda, 10:00 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Október 2-án történt a Budai-hegységben, a Perbálhoz tartozó Mária - völgyben a Pilisi Parkerdő Zrt. által felújított Mária szobor avató ünnepsége és megáldása, valamint a közeli Meszes - tetőn álló kereszt megáldása. Az ünnepségen Zambó Péternek a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatójának meghívására részt vett Zsembáné Trencsényi G. Zsuzsanna, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, valamint Zsemba József a PTSZ technikai vezetője is. Az ünnepség után a Pilisi Parkerdő Zrt. a Meszes - tetőn erdei uzsonnával is várta a résztvevőket. Az ünnepség alatt a PTSZ vezetői kötetlen beszélgetést folytattak Keszléri Józseffel a Budakeszi Erdészet vezetőjével, és a helyi erdőkerület vezetőjével is.

 

 

A PTSZ mai fogadónapja elmarad!

A PTSZ mai fogadónapja elmarad!

 2015. október 15. csütörtök, 13:36 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A Pest megyei Természetbarát Szövetség mai napja technikai okok miatt elmarad! A legközelebbi időpontban - 2015.10.22-én 16-18 óra között - minden érdeklődőt szeretettel várunk.

 

 

Új túramozgalom Pest és Nógrád megyében

Új túramozgalom Pest és Nógrád megyében

 2015. október 19. hétfő, 08:47 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület újabb túrakiírást tett közzé "Kálváriák a Börzsönyben" címmel. A hegység valamennyi településének kálváriáját érinteni kell a sikeres teljesítéshez. További információk, igazolófüzet igénylése: http://www.bthe.hu/index.php/bthe-turamozgalmak/kalvariak-a-borzsonyben

 

 

A PTSz I. félévi beszámolója az MTSZ felé

A PTSz I. félévi beszámolója az MTSZ felé

2015. október 19. hétfő, 11:42 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail  A Pest Megyei Természetbarát Szövetség az I. félévi munkájáról a Magyar Természetjáró Szövetség részére beszámolót küldött. Az elvégzett legfontosabb feladatok: 1. PTSz-bál Tápiószelén (01. 17-18). Ott a 2014-es év értékelése, jutalmak átadása a legjobban dolgozott egyesületi tagoknak. 2. Kérés az IPOLY ERDŐ Zrt. Váci Erdészetéhez jelzőtáblás oszlopok felállítására a Naszályban lévő turistaút - csomópontokban. Ezt a tavaszig ők teljesítették. 3. Tárgyalások helyi önkormányzatokkal és magánerdő - tulajdonosokkal a Pest Megyei Piros (PMP) turistaút felújításának engedélyezése ügyében. Ilyen tárgyalások voltak Kosdon, Rádon, Vácdukán és Sződön. 4. A PMP turistaút nyomvonala a Rádról kivezető forgalmas országútról a Rádi-p. völgyébe lett áthelyezve, a Részes-hegy lábánál futó kocsiútra. Kérésünkre Rád Önkormányzata 7 oszlopot állított fel azokon a helyeken, ahol nem voltak jelzésfestésre alkalmas tereptárgyak. 5. A PMP nyomvonalának áthelyezése Vácduka belterületén, az ottani önkormányzat kérésére. Céljuk a település megszépült központjának megmutatása az átmenő turisták számára is. Vácduka Önkormányzata pecsételő helyet alakít ki, és PMP pecsétet is készíttet. 6. Az Ipoly Erdő Zrt. kérésére munkatúrán részvétel a Börzsönyben (03. 01.) a jégkárok enyhítésére. Ez a Közmédia által is közvetített „ S.O.S. Bajban az erdő!” tematikus napon történt. Erről együttműködési megállapodást írtunk alá Zanati László erdészeti közjóléti igazgatóval. 7. Az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetőjének kérésére a Börzsönyben meglévő valamennyi útjelző tábláról és oszlopról fotót (közelképek) készítettünk részükre, az általuk kialakítandó nyilvántartáshoz. (Ehhez a teljes Börzsönyt be kellett járnunk.) Az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgatója állandó behajtási engedélyt adott a PTSz elnöke és technikai vezetője részére a „Behajtani tilos!” táblákkal ellátott erdészeti utakra. 8.Bugyi község polgármesterének megkeresése, hogy a magánszemély(ek) által a PMP nyomvonalát is érintő villanypásztort helyezzék távolabb, az út járhatóságát biztosítsák. 9. A NEFAG Zrt. Monori Erdészete igazgatójával együttműködési megállapodás tervezetének kidolgozása a Pesti – síkságon ( a Monori Erdészet területén) futó turistautak teljes felújítására és további karbantartására. Ennek során 2014 ősze és 2016 tavasza között a Monori Erdészet, - a Pest Megyei Természetbarát Szövetséggel együttműködve – 133,7 km utat újít fel a Pesti – síkságon és a Gödöllői – dombságban. A munkák jelenleg is folynak. (Lásd: „A mi erdőnk” c. újság 2015. évi 3. számában a Monori Erdészet igazgatója, André Zoltán által írt cikket: „Pótharaszt a puszta lelke” címmel, 8-11. oldalak.) 10. A Gál-kút környékének rendbetétele a Börzsönyben, oda zöld kör forrásjelzés felfestése. A Kemence - patak által elmosott gyalogoshíd helyreállításában részvétel a helyi erdészekkel. - 2 - 11. A PTSz közgyűlése (03.26-án). 12. Georgiadesz Gábor korábbi PTSz – elnök kopjafájának megkoszorúzása Királyházán a MOL kulcsosház udvarán. 13. A Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatójának felkérésére tanösvény felfestése a Nagy-Hárs-hegyen 5,1km hosszan. A tanösvény a szívbetegek rehabilitációját szolgálja a kórház által létrehozott „Út az egészséghez” programban. A munkát a PTSz elnöke, titkára és technikai vezetője ingyen végezték el 5 nap alatt. A tanösvény avató ünnepsége 07.28-án volt, széles média - nyilvánosság előtt. 14. Megállapodás – tervezet előkészítése a Csepel-szigeti turistautak kezelésbe (gondozásba) vételére. Ezt a Szigethalmi TE tagjai fogják elvégezni. 15. Jelentős aktivitás elérése a PTSz-tag egyesületeknél a turistautak jelzéseinek felújításában. Ennek során idén utakat újítottak fel a Százhalombattai, Váci, Turai, Péceli, Gödöllői szakosztályaink tagjai, valamint a Pest Megyei Vadvirág TE tagjai. 16. Teljesítménytúrák rendezése az Abonyi és a Tápiószelei szakosztályaink által a PTSz támogatásával. Folyamatban lévő fontosabb dolgok: 1. Tárgyalások a Maglódi és Gyömrői önkormányzatokkal a területeiken lévő turistautak felújításáról. Biztató, hogy helyi természetjáró szervezetek bevonása is felmerült a munkákba, egyrészt. Másrészt Gyömrő önkormányzata PMP útvonal – módosítást szeretne, valamint új utakat is a város idegenforgalmi nevezetességeinek bemutatására. 2. A PTSz – tagegyesületek tagjai éves találkozójának előkészítése, amely szeptember 12-én lesz Csévharaszton, a Pótharaszti sétaerdőben. A házigazda szerepét a NEFAG Zrt. Monori Erdészete vállalta. 3. A Pest Megyei Piros (PMP) turistaút Kosd – Rád – Vácduka – Csörög – Sződ közötti szakaszának teljes felújítása. Befejeződik: szeptember 5-ig. Vác, 2015. 08. 30. Zsembáné Trencsényi G. Zsuzsanna a Pest Megyei Természetbarát Szövetség elnöke

 

 

Erdei Mikulás érkezik!

Erdei Mikulás érkezik!

 2015. november 12. csütörtök, 11:41 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A Pest Megyei Természetbarát Szövetség 2015. december 6-án, 10 órakor rendezi immár hagyományos Mikulás-napi programját. Helyszín: Szendehely-Katalinpuszta, Ipoly-Erdő Zrt. kirándulóközpontja (a Gyadai-tanösvénynél). Megközelítés: a 2-es főút mentén, Vác utáni első település Budapest felől érkezve, Katalinpuszta túloldán a kitáblázott aszfaltúton. A parkolás díjköteles! Tömegközlekedéssel: Budapestről Újpest-Városkapu autóbusz-végállomásról ill. Vác, autóbusz-pályaudvarról. Program (MÓDOSULT!): 10 óra beérkezés, regisztráció 10:30-11:00 A kirándulóközpont megtekintése 11:15-12:15 Bábelőadás kicsiknek és nagyoknak 12:30-13:00 Megérkezik a Mikulás 13:00-14:00 Ajándékozás 14:00 után elköszönünk Részvételi díj (Mikuláscsomag költsége): PTSZ-tagoknak 350, vendégeknek 500 Ft/fő, ami a helyszínen fizetendő. Jelentkezés a létszám megadásával november 25-ig: martibognar (kukac) t-online (pont) hu, vagy a 30/280-78-45 telefonon. Csak a leadott létszám részére tudunk csomagot készíteni, melyet kérünk a rendezvény napján 13 óráig átvenni. Szeretettel vár mindenkit az Erdei Mikulás!

 

 

Pest megyei bakancsosbál Tápiószelén - MEGHÍVÓ

Pest megyei bakancsosbál Tápiószelén - MEGHÍVÓ

 2016. január 18. hétfő, 12:56 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A Pest Megyei Természetbarát Szövetség és a házigazda szerepében a Tápiószelei Természetbarát Klub szeretettel meghívja a megyei szakosztály tagjait, azok képviselőit az idei 2015-ös Bakancsosbálra. Helye: Tápiószele, TRAFÓ étterem, Tápiószele, Györgyei út 14. Időpontja: 2016. január 23. szombaton 17.30-kor. Tervezett program: - megyei szakosztályok beszámolója az elmúlt év értékelése és tervek. - köszöntések - vacsora egységesen: fokhagymás sertésszelet, rántott borda, zöldséges párolt rizs, vajas burgonya, vegyes savanyúság - sztárvendég: Sasvári Sándor - ezt követően tánc, sok játékkal és mulatsággal, íróeszközre is szükség lesz. - tombola-vásárlási lehetőség - komoly főnyereménnyel Az erre az alkalomra felajánlott tombolatárgyakat köszönettel elfogadunk. Jó hangulatról ez alkalommal is Megyes László zenész gondoskodik, mint évek óta a PTSZ évzáróján és a szeleiek Bakancsosbálján. A zártkörű rendezvény költsége a PTSZ-hez tartozó tagok részére egysé-gesen 2000 Ft. A PTSZ vezetősége a vidékről csoportosan érkezőket úti-költség hozzájárulásával szeretné támogatni, erről bővebb tájékoztatást Bognár Márti tud adni. A vacsora költsége a helyszínen rendezhető. A rendezvényre a szakosztályonkénti pontos létszámot Lipák István kéri, legkésőbb január 20-án szerda estig a szeletura (kukac) gmail (pont) com, vagy tel: 20/ 34 04 852.

 

 

Átadták a Pilis Bike projektet - bringás paradicsom a Pilisi Parkerdő

Átadták a Pilis Bike projektet - bringás paradicsom a Pilisi Parkerdő

2016. május 03. kedd, 19:42 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail  Többszáz kilométernyi új kerékpáros jelzés, tájékoztatóval, körtúra-ajánlatokkal ellátott parkolók várják immár a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Budai-hegységbe látogató kerékpárosokat: http://www.pilisbike.hu A jelzésfestési munkákban -melyek keretében nem csupán szabvány kerékpáros turistajelzések, hanem a túraajánlatok sorszámával ellátott, önálló jelzésel is a terepre kerültek- több más egyesület mellett szövetségünk tagszervezete, a váci Fitt-Fut Alapítvány túraszakosztályának tagjai is részt vettek.

 

 

Királyrét-Nógrád kerékpárút - átadás a kisvasút napján

Királyrét-Nógrád kerékpárút - átadás a kisvasút napján

2016. május 03. kedd, 19:45 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail  Május 7-én átadják a Királyrét-Nógrád kerékpárutat a Börzsönyben! Immár ezen vezet a kék kerékpáros jelzés Királyrétről, melyet a Fitt-Fut Alapítvány túraszakosztálya festett: http://www.ipolyerdo.hu/esemenyek/bringatura_borzsony

 

 

Augusztusi nyári szünet

Augusztusi nyári szünet

 2016. július 11. hétfő, 12:45 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Kedves természetjárok, tisztelt tagjaink! A Pest Megyei Természetbarát Szövetség a szokásos csütörtöki fogadóóráját augusztusban egy alkalommal tartja: augusztus 4-én. Ezt követően nyári szünet következik, a legközelebbi időpont szeptember 1. Kívánunk mindenkinek kellemes nyarat, szép túrákat! Üdvözlettel: a PTSZ vezetősége

 

 

Holló-kőtől Vörös-kőig - börzsönyi őszi túra

Holló-kőtől Vörös-kőig - börzsönyi őszi túra

 2016. október 04. kedd, 10:55 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A PTSZ tagszervezete, a váci Fitt-Fut Alapítvány által szervezett, vezetett túra október 9-én, vasárnap: "Gyalogolj velünk a Börzsöny egyik legszebb útvonalán, a pazar kilátást nyújtó Kövirózsás-gerincen! Indulás: Perőcsény, Zsófi Bisztró (a buszfordulóban), 10:10 óra Cél: Nagybörzsöny, Műemlék Vízimalom. Útvonal: Perőcsény - Jancsi-hegy - Holló-kő - Salgóvár - Magyar-hegy - Magyar-völgy - Nagybörzsöny. Táv: 14,2 km, szintemelkedés: 735 méter. Részvételi díj: 1000 Ft/fő (a szervező Fitt-Futt Alapítvány Túraszakosztály tagjainak díjmentes). Mit adunk cserébe? Túravezetés, Szarvas-Faragó Börzsöny turistatérkép, múzeumi belépő a vízimalomban, emléklap, kitűző és némi frissítő a célban. Illetve ha gyorsan jelentkeztel, akkor még kerámia emléktárgy is jár - lásd lentebb. És persze a pazar tájat, ami nem a mi érdemünk, mi csupán bemutatjuk azt. Vezetett túrára készülj - az útvonalat a résztvevők együtt járják végig, egy lendületesebb és menet közben kialakulva egy lassabb csapatra osztva, kb. 4-5 órás menetidővel. A Holló-kőtől Vörös-kőig túramozgalom útvonalán gyaloglunk, a piros négyzet majd piros sáv jelzéseken. Aki itt fejezi be a túramozgalmat, megkapja annak a díjazását is. Aki szeretné elkezdeni a túramozgalmat, az eredeti 700 Ft helyett kedvezményes áron, 200 Ft-ért vásárolhatja meg. A részvevők induláskor megkapják a kiadó támogatásának köszönhetően (a 100 db-os készlet erejéig) a Szarvas-Faragó Börzsöny térképét. FIGYELEM! Előnevezői akció! Az első 40 regisztráló egyedi, kézzel festett kerámia emléktárgyat kap! Előnevezés kizárólag név megadásával a fittfuttura@gmail.com címen Közlekedési információ: aki autóval jönne, Perőcsény és Nagybörzsöny közt közvetlen Volánbusz-viszonylat jár. Tömegközlekedőknek: Szobról (Nyugatiból vonattal elérhető) vagy Bernecebarátiból ill. Drégelypalánkról indulnak buszok. Menetrendi információ: mavcsoport.hu ill. menetrendek.hu További információ a szervezőnél: Forgács Péter, elsősorban e-mailben ( fittfuttura@gmail.com) vagy telefonon: 06 (30) 329-2464. Az esemény a Teljesítménytúrázók Társasága honlapján: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6747

 

 

A szövetség 2017-es kiemelt programjai

A szövetség 2017-es kiemelt programjai

 2017. február 16. csütörtök, 11:56 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Kedves tagtársaink, tagegyesületek! Tájékoztatásul közöljük a Pest Megyei Természetbarát Szövetség 2017. évi kiemelt programjait: - Február 23.: elnökségi ülés - Március 23.: tisztújító közgyűlés - Június 10.: Georgiades-emléktúra (Királyháza, Börzsöny) - Szeptember 9.: Péteri a piroson - 40 éves a Pest Megyei Piros túramozgalom

 

 

 

PTSZ - Tisztújító közgyűlés 2017

PTSZ - Tisztújító közgyűlés 2017

 2017. május 12. péntek, 16:01 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail A Pest Megyei Természetbarát Szövetség megtartotta tisztújító közgyűlését 2017 tavaszán. Az elnöki pozíciót 2011 óta Zsembáné Trencsényi G. Zsuzsanna töltötte be 6 éven át, akinek ezúton is köszönjük áldozatos és eredményes munkáját! Kívánunk neki további sikereket a természetjárásban és a civil életben! Tekintve, hogy munkáját nem kívánta folytatni, miként a technikai bizottság eddigi vezetője, Zsemba József sem, így új elnököt választott a közgyűlés: az eddig az ügyvezető elnöki feladatokat ellátó Bognár Márta vállalta a megyei szövetség vezetését. Az új vezetőség összetétele: Elnök: Bognár Márta: Ügyvezető elnök: Kovács Hedvig Elnökségi tagok: Forgács Péter, Lipák István, Nagy Sándorné. Ellenőrző testület, elnök: Zelenák Erzsébet, tagok: Georgiades Gábnorné, Muskovics András. A technikai bizottság még nem alakult újjá, ez folyamatban van. Az eddigi vezető, Zsemba József befejezte munkáját a bizottságban, köszönjük a természetjárás érdekében kifejtett tevékenységét!

 

 

Csömörre érkezik a Pest megyei Mikulás december 9-én

Csömörre érkezik a Pest megyei Mikulás december 9-én

 2017. november 30. csütörtök, 15:33 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail 2017. december 9-én, szombaton a Pest Megyei Természetbarát Szövetség ismét megrendezi immár hagyományos, Mikulás-napi programját. A helyszín ezúttal Csömör lesz, ahol játékokkal, könnyed gyalogtúrával köszöntjük a telet, és természetesen odavárjuk magát a Mikulást is. Jelentkezés az alábbi e-mail címen: martibognar (kukac) t-online (pont) hu

 

 

Decemberi szünet a PTSZ fogadóóráján

Decemberi szünet a PTSZ fogadóóráján

 2017. december 21. csütörtök, 11:06 | Forgács Péter | PDF Nyomtatás E-mail Tisztelt érdeklődők, túrázók, tagtársaink! A Pest Megyei Természetbarát Szövetség szokásos csütörtök délutáni fogadóórája az ünnepekre való tekintettel december 21-én és 28-án nem lesz megtartva, legközelebb január első hetében várjuk a látogatókat. Mindenkinek ezúton kívánunk békés, meghitt Karácsonyt és túrákban, vidámságban gazdag, boldog új esztendőt! A PTSZ vezetősége

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2019.12.08. Mikuláskereső túra

Mikuláskereső túra *6*
Mikuláskereső túra: december 8. (vasárnap) Mikulástúra Gödöllő 

 

 

2019.09.28.Pest megyei természetbarát találkozó

2019.09.28.Pest megyei természetbarát találkozó *7*
Pest megyei természetbarát találkozó: 2019.szeptember 28. (szombat) 11 óra Gödöllő Pap Miska kút programot később közöljük. 

 

 

2019.09.05-08. MTSZ Nemzetközi Természetjáró Találkozója a Csattogó-völgyben

MTSZ Nemzetközi Természetjáró Találkozója a Csattogó-völgyben *8*
 
MTSZ Nemzetközi Természetjáró Találkozója a Csattogó-völgyben 2019.09.05-08. között 

 

 

2019.08.01-09.08. Ügyfélfogadási szünetek

Ügyfélfogadási szünetek  *9*

Nyári szünet 2019.augusztus 1-től szeptember 8-ig

Az e-mail tbaratpest@gmail.com ügyfélfogadási szünetek idején is elérhető, kapcsolatfelvételre alkalmas

 

 

2019.08.31. PMP jelzésfestési munkatúra

PMP jelzésfestési munkatúra *10*
PMP jelzésfestési munkatúra időpontja: 2019.08.31.  

 

 

2019.07.27. PMP jelzésfestési munkatúra

PMP jelzésfestési munkatúra *11*
PMP jelzésfestési munkatúra időpontja: 2019.07.27.  

 

 

2019.06.29. PMP jelzésfestési munkatúra

PMP jelzésfestési munkatúra *12*
PMP jelzésfestési munkatúra időpontja: 2019.06.29.  

 

 

2019.06.06. Csemő virágünnep

Csemő virágünnep *13*
Csemő virágünnep: 2019.06.06. (szombat) 

 

 

Szakági minősítések

Szakági minősítések *18*
Bronzjelvényes természetjárók
Árva Zsolt Tápiószelei TBK. 2000
Borosnyai Péter Margita 344,2 TSE. 2000
Kristóf Zsolt Margita 344,2 TSE. 2000
Pálffy Tibor ifj. Margita 344,2 TSE. 2000
Tamics Alexa Erdőkertesi TBK. 2000
Sulikovska Fehér Éva Börzsönyi Tk. 1998, 1999, 2000
Horváth László Margita 344,2 TSE. 2001
Nagy Attila Váci Reménység 2001
Nagy Sándorné TK. Abony 2001
Németh Edua TK. Abony 2001
Donkó Károly TK. Abony 2001
Gazdag István Tápiószelei TBK. 2001
Gönczöl Ilona TK. Abony 2001
Kovács Lászlóné Tápiószelei TBK. 2001
Lankus Ibolya TK. Abony 2001
Lipák István Tápiószelei TBK. 2001
Lipák Istvánné Tápiószelei TBK. 2001
Majercsik Csaba TK. Abony 2001
Rimóczi Krisztina TK. Abony 2001
Szelit Tamás Margita 344,2 TSE. 2001
Masznyik Károly Erdőmester Aszód 2002
Balogh László Erdőmester Aszód 2002
Budavári Erika Erdőmester Aszód 2002
Erdős Károly Szigethalmi TE 2002
Joszt Antal PTSZ Közp. Szako. 2002
Keszthelyi Gáspár Margita 344,2 TSE. 2002
Pataki Sándorné TK. Abony 2002
Rimóczi Gyöngyi TK. Abony 2002
Siroki László Erdőmester Aszód 2002
Lendvai Imre TK. Abony 1996, 2003, 2009
Szabó Zsolt Gerje-Cegléd 2003
Motyovszki Tibor Gerje-Cegléd 2003
Nyitrai Pálné Tápiószelei TBK. 2003
Adamecz Szilvia Tápiószelei TBK. 2003
Bíró Dóra Tápiószelei TBK. 2003
Bíró Mária TK. Abony 2003
Érchegyi Ádám PTSZ Közp. Szako. 2003
Éva Csaba Gerje-Cegléd 2003
Éva Róbert Gerje-Cegléd 2003
Éva Zsolt Gerje-Cegléd 2003
Földesi István PTSZ Közp. Szako. 2003
Földesiné Töpper Ilona PTSZ Közp. Szako. 2003
Hancsovszki János PTSZ Közp. Szako. 2003
Joszt Antalné PTSZ Közp. Szako. 2003
Joszt Gábor PTSZ Közp. Szako. 2003
Keresztes Dr. Nagy Gyöngyi PTSZ Közp. Szako. 2003
Kovács Tünde Tápiószelei TBK. 2003
Szigetvári István PTSZ Közp. Szako. 2003
Szilágyi Krisztián Gerje-Cegléd 2003
Tarján Zsolt Tápiószelei TBK. 2003
Varga Zoltánné Tápiószelei TBK. 2003
Brózs József TK.Abony 2003
Halmavánszki Gábor Erdőkertesi TBK. 2003, 2004
Ujj Bence Margita 344,2 TSE. 2004
Ujj Mátyás Margita 344,2 TSE. 2004
Ujj Ágnes Margita 344,2 TSE. 2004
Gaál Krisztián Margita 344,2 TSE. 2004
Katona Csaba PTSZ Közp. Szako. 2004
Cserháti László Erdőkertesi TBK. 2004
Urbán László DUFI 2004
Benéné Árvai Erika PTSZ Közp. Szako. 2004
Cserháti Balázs Erdőkertesi TBK. 2005
Mácsai Beáta TK.Abony 2005
Lakatos Péter DUFI 2005
Spolmin Norbert Gerje-cegléd 2005
Smudla István PiliscsabaiTermj. Kör 2006
Borzsák István PiliscsabaiTermj. Kör 2006
Gáspár Csaba PiliscsabaiTermj. Kör 2006
Bobák László PiliscsabaiTermj. Kör 2006
Gaál Ágnes PTSZ Közp. Szako. 2006
Mándli Ferenc PTSZ Közp. Szako. 2007
Bobák Péter PiliscsabaiTermj. Kör 2007
Bobák Bence PiliscsabaiTermj. Kör 2007
Sziva Zoltán PTSZ Közp. Szako. 2007
Sipos Tamás PTSZ Közp. Szako. 2007
Lendvai István Termj. Kör Abony 2007
Csontos Gábor